Romániai Magyar Szó, 1992. október (4. évfolyam, 848-875. szám)
1992-10-27 / 870. szám
ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP - BUKAREST NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL Ingyencirkusz? Amilyen tartásosan hangzott a KOT kolozsvári tanácskozásának napirendje az eseményt megelőző napokban (választások elemzése, az RMDSZ-kongresszus összehívásának leszögezése, alapszabályzatmódosítás majd csatolt eseményként ünnepi eskütétel a kolozsvári Szent Mihály templomban), annyira ellentmondásos az a kép, amit a hétfői — zömmel román nyelvű — sajtó rajzol a „több lépcsősnek“ tűnő eseményről. Az Evenimentul zilei szerint például ölremenő harc pattant ki az RMDSZ radikális és mérsékelt szárnya között az autonómia, az önrendelkezés fogalma és meghirdetésének fontossága körül, hogy aztán a nagy szócsatából a beígért tisztulás helyett még nagyobb zűrzavar származzék. A riporter nem mondja ki, de a sorok között azt olvashatja az érzékenyebbje, hogy a KOT enyhén szólva megbízhatatlanok gyülekezete ... Az Adevarul cikkírója egészen más színekben látja az RMDSZ-en belül kialakult vitát: jobbára a szombati eseményekre alalapozva, részletesen ismerteti a romániai magyar autonómiatörekvésekkel kapcsolatos állásfoglalásokat, Katona Ádámtól el egészen Domokos Gézáig. És míg ez utóbbi szavait bőven idézi, addig az előbbiből nem képes két épkézláb gondolatot kihámozni. Meg is írja zárójelben: Katona úr, a riporter felkérésére, miszerint foglalná össze néhány mondatban mondandójának lényegét, megkerüli a kérést, mondván, hogy öt napon belül papírra írt szöveggel szolgál, román nyelven ... (Ami, mellesleg nemes és bölcs cselekedet, éppen csak a gyors, időbeni információáramlást és az RMDSZ-ben szerepet vállalókról alkotott kép tisztaságát és helyességét nem segíti.) A Románia libera kurtánfurcsán felsorolja, mi mindenről esett szó — napirenden kívül is — a kolozsvári KÚT-on, s ebből bizony, valami olyasféle kép kerekedik ki, mintha az ülésnek irányíthatatlan vonalvezetése volna, s felvetődik rajta minden probléma, függetlenül attól, milyen súlya van az erdélyi magyarság életében ... A budapesti Kossuth Rádió, tulajdonképpen azt jelentette be több ízben is vasárnapi híradásaiban, hogy az RMDSZ elnökét lemondásra késztették. Igaz, a hír részleteiből aztán kiderült, hogy ez a lemondatás amolyan kérés, amit egy hónappal korábban az elnökség tagjai levélben juttattak el az elnökhöz, amiért úgymond egyedül döntött a Hargita megyei jelöltlisták végleges formáját illetően. Hogy miként láttat a sajtó egy eseményt, az minden lap, rádió és tévéadás belső, szuverén ügye. A KOT esetében ráadásul olyan eseményről van szó, melyen — az eddigi időleges, szemérmes gyakorlattól eltérően — ismét részt vehettek az újságírók is. Az, hogy mást-mást értettek belőle és hogy szándékaiknak megfelelően erre volt is lehetőségük, azt bizonyítja, hogy a viták igenis parttalanok lehettek, a célratörés meglehetősen hiánycikknek bizonyulhatott, az elvek ütköztetése nem érte el a kívánt mélységeket. Hogy ha az RMDSZ elnöksége és a KOT szervezéséért felelős egyéb tényezők ebből most azt a következtetést vonják le, hogy kapitális tévedés volt a sajtót beengedni a vitákra (mint ahogy egyszer már eljártak ilyen értelemben az aradi KOT után, véleményem szerint siralmas eredménnyel!), akkor a lehető legroszszabb helyen kereskednek. Az RMDSZ munkájához az eddiginél még nagyobb áttekinthetőség szükséges, illetve olyan szervezeti nyilvánosság, mely minden esetben képes vállalni a szervezet belső gyengeségeit is. Az, hogy a szövetségen belül az elmúlt két és fél év alatt egyetlen érdembeli vitát sem sikerült lefolytatni, annak a jele, hogy az RMDSZ- ben a kártyák leosztásának fázisán még mindig nem jutott túl a közhangulat, s az országban uralkodó általános bizalmatlanságra rájátszva a romániai magyarság egyes vezetői sem ódzkodnak a „cselszövések“, „puccsok“ „lobbizások“, „fúrások“ stb. rémképét a falra vetítve maguk is igazodni az általános közeghez. Levelek és válaszok helyettesítik a nyílt, érdemi vitát, üzenetek és suttyomban terjesztett dokumentumok próbálják meg ide vagy oda rángatni a gyanútlan szervezeti tagot vagy csak egyszerű rokonszenvezőt egyik vagy másik táborba. Versenyfutás folyik azért, hogy kitűnjék: itt és most ki a jobb és a nagyobb magyar, hiszen azáltal külső és belső szavazatokat, támogatást is lehet szerezni, méghozzá meglehetősen könnyen. A dolog, természetesen, nem ilyen egyszerű, s a karikírozás is inkább csak azt emelné ki, milyen könnyű a sajtótükörben ingyencirkusszá degradálni egy olyan, a romániai magyarság életében sorsmeghatározó eseményt, mint a KOT soros ülése. Hogy ebben mi a szerepük a magyar politikusoknak, nekik illik majd eldönteni. A romániai magyarság viszont azt várja: világos és egyértelmű választ kapjon arra vonatkozólag, milyen álláspontja van szervezetének a romániai kormányalakítási válságot illetően. CSERG GÁBOR MEGOSZTOTTSÁG ELLENÉRE EGYETÉRTÉS JANUÁR 15-17-RE ÖSSZEHÍVTÁK AZ RMDSZ III. KONGRESSZUSÁT Hogy a két dudás egy csárdában, azaz a mérsékeltnek, illetve radikálisnak nevezett két szárny egyre nehezebben fér meg, s jut lényeges kérdésekben konszenzusra az RMDSZ-ben, az nem titok. A két, személyi összetételében nehezen körülhatárolható csoport között az október 24—25-re összehívott küldöttek Országos Tanácsának ülése előtt már a romániai magyarság érdekvédelmi szervezete egységét veszélyeztetni látszó nyilatkozatháború robbant ki, amelyben az egyik fél, a radikális, előszeretettel használta fel — amint arról különben lapunk is beszámolt — nem a hazai magyar, hanem a román nyelvű sajtót, ami új színfoltot jelentett a fel-fellobbanó vitában. Azzal ez ürügygyel, hogy az úgymond a Domokos Géza elnök köré csoportosult parlamenti képviselők és szenátorok állítólag titkos tárgyalásokat folytattak az NMDF-fel, Ion Iliescu pártjával, jelentős ízű levelet postáztak az Evenimentul zilei laphoz, amely bombaként robban, élénk vitát eredményezett, amely a sorozatos cáfolatok ellenére oda fajult, hogy a KOT előestéjén már az is elhangzott: ha kiderül, hogy tényleg tárgyaltak az illetők, eltávolítják őket az RMDSZ-ből. Ilyen, tehát nyomott hangulatban vette kezdetét előbb pénteken a KOT politikai résztestületének, majd szombaton délután magának a Küldöttek Országos Tanácsának az ülése, a kolozsvári Brassai Sámuel Líceum dísztermében, méghozzá rendkívül gazdag, ugyanakkor kényes napirendi pontokkal. A szeptemberi választási eredmények kielemzése, tanulságainak megvonása még különösebb incidensek nélkül zajlott le. A testület elégtétellel állapította meg, hogy a romániai magyarság nagyjából számarányának megfelelően juttatott be képviselőket, illetve szenátorokat a parlamentbe, de azt is, hogy az eredmények átfogóbb politikai felvilágosító munkával, alaposabban megszervezett kampánnyal jobbak is lehettek volna. Az érvénytelenített szavazatok nagy száma éppen azzal magyarázható, hogy az RMDSZ felvilágosító munkájában hézagok voltak, emiatt nem mindenki értette meg a tulipánkulcs kombináció használatának gyakorlatát, azaz százezernél többen a kettős pecsételés hibájába estek. Már ennél a napirendi pontnál elhangzott a vád, hogy Domokos Géza elnök önkényesen járt el a Hargita megyei jelöltlista véglegesítésekor, de azt végül, külön napirendi pontként fogalmazták meg. Az már más „tészta“, hogy ennek megvitatására végül is időhiány miatt nem került sor... Ugyanakkor elmarasztalták a csíki, a gyergyói területi, illetve a Hunyad megyei szervezeteket, amelyek Vaslui, Neamt, illetve Gorj megyékben nem tettek le egyáltalán vagy teljes jelöltlistát, ami talán többezres szavazatveszteséget eredményezett. Függetlenül ettől, a vita során megállapítást nyert, hogy a magyarság tudatosan és tömegesen az RMDSZ-re, illetve a román demokrata erőkre adta voksát, de az is, hogy az RMDSZ jellegéből fakadóan nem politikai opciót fejezett ki, hanem magyarként szavazott. Hosszas tárgyalások előzték meg azt a döntést is, hogy mikor és hol rendezik meg a már többször elhalasztott harmadik kongresszust. A pró és kontra érvek felsorakoztatása után a KOT úgy döntött, hogy ezúttal is Brassót bízza meg a szervezéssel, s a kongresszusra január 15 és 17 között kerül sor, méghozzá 307 küldöttel. Vasárnap délelőtt érdekes jogi vitának lehettek szem- és fültanúi a jelenlevők: az országos etikai bizottság legitimitása volt a tét. Több mint kétórás jogi csűréscsavarás után a KOT arra az álláspontra jutott, hogy az etikai bizottság folytathatja megkezdett munkáját, többek között letárgyalhatja a Domokos Géza elnök és mások elleni vádakat. A különböző nézeteket valló KOT-tagok a következő és mint később kiderült, utolsó napirendi pont keretében feszültek talán a legszenvedélyesebben egymásnak. Ennek keretében Tőkés László püspök, tiszteletbeli elnök javaslatát tárgyalták meg az erdélyi magyarság önrendelkezési nyilatkozatáról. A szenvedélyes, de tanulságos vita végül is kimutatta: a megosztottság ellenére, főleg a sorsdöntő kérdésekben meg lehet valósítani az egyetértést. Igaz, az eredeti szöveget elvetették, újrafogalmazták, de a Nyilatkozat megszületett, méghozzá a kellő időben ahhoz, hogy a Szent Mihály templomban, ökumenikus istentisztelet keretében megválasztott képviselőink és szenátoraink a KOT által elfogadott szöveg alapján letehessék az esküt. A KOT-on történtekre, annak értékelésére a következő lapszámokban részletesen visszatérünk. GYARMATH JÁNOS Én,----------------------------------------------- Románia Parlamentjének népünk akaratából megválasztott tagja, hitünk és egyházaink, országunk és magyarságunk egyetemes közösségében, a mai napon elkötelezem magam közképviseleti munkám, közérdekű szolgálatom és feladataim hűséges teljesítésére választóim akarata és érdekei szerint. A hazai és általánosan érvényes nemzetközi törvényes rend, a jogosság és demokrácia keretei között, szent hivatásomnak fogom tekinteni, és minden erőmmel elő fogom segíteni országunk épülését, a köz javának szolgálatát, a társadalmi és nemzeti megbékélés és a demokratikus jogállamiság megvalósítását. Hű magyarként szolgálni fogom népemet, mely bizalmával felhatalmazott, hogy érdekeit képviseljem, harcoljak teljes egyenjogúságáért, közösségi jogaiért és szabadságáért, küzdjek fennmaradásáért, melynek egyetlen szilárd biztosítéka a belső önrendelkezés. Minden erőmmel azon leszek, hogy országunkban és térségünkben egymásra találjanak és megbékéljenek a különböző nemzetek, népi közösségek és vallási felekezetek. Isten engem úgy segéljen! AZ RMDSZ NYILATKOZATA A NEMZETI KÉRDÉSRŐL „Igényeljük a romániai magyarság önkormányzatát, amelyhez való jogunkat az erdélyi románságnak saját elhatározásából született Gyulafehérvári Határozataira alapítjuk.“ Tamási Áron: Hitvallás Vásárhelyi Találkozó, 1937. október „... Az új román állam megalakításának alapelveiként, a Nemzetgyűlés kinyilvánítja a következőket: 1. A teljes nemzeti szabadság az összes együttélő népek számára. Minden nép saját kebeléből való egyének által saját nyelven fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással. Minden nép a hozzátartozó egyének számarányában képviseleti jogot fog kapni a törvényhozásban és az ország kormányzásában. . 7. Egyenlő jogosultságot és teljes felekezeti szabadságot az ország összes felekezeteinek.“ (III. 1—2) Románia politikai életének egyik legsúlyosabb megoldásra váró politikai-társadalmi problémája a nemzeti kérdés. Keserves tapasztalataink, a tragikus események arról győztek meg bennünket, a romániai magyarságot és annak legitim képviselőjét, a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget, hogy mind a mai napig sem a politikai akarat, sem a politikai gyakorlat nem kínált elfogadható megoldást szakmunkra. Vállalva nemzeti entitásunkat, nem akarunk sem elszakadni, sem elvándorolni, szülőföldünket otthonunknak valljuk. De a román nemzetbe beolvadni sem akarunk. A romániai magyarság politikai alanyként államalkotó tényező, s mint ilyen, a román nemzet egyenjogú társa. Épp olyan felelősséggel tartozunk jövőjéért, mint bármely más állampolgár, s amikor látnunk kell a magyarság körében eluralkodó kiábrándultságot, önfeladást, az ennek okán jelentkező elvándorlást, kötelességünk cselekedni. Kötelességünk felmutatni azt a megoldást, amely számunkra és az ország számára is kiút ebből a válságból. Az etnikai, vallási közösségek autonómiája Erdély múltjának szerves része, idéznénk a szász közösségek közel nyolcszáz éves önkormányzati gyakorlatát, és ugyanez fogalmazódott meg az 1918-as Gyulafehérvári Kiáltványban. Állítjuk, hogy ez az út a belső önrendelkezés útja. A belső önrendelkezési elv ugyanakkor egyetemlegesen is előre mutat, hiszen számos, már létrejött vagy most alakuló etnikai és más jellegű közösségi önkormányzat utal arra, Európa működő demokráciáiban ez a gyakorlat sikeres. A romániai magyarság közösségkénti de-Gyulafehérvár, 1918. dec. tagolódása a hazai társadalomba része az ország európai közösségekbe való integrációjának. Tudatában vagyunk annak, hogy a nemzeti kérdés az emberjogi vonatkozásokon túlmenően új dimenziókat nyer és ma már az európai biztonság és stabilitás fontos tényezője. Meggyőződésünk, hogy a közösségek önkormányzata hozzájárul a jogállam és a civil társadalmi struktúrák megerősödéséhez és ugyanakkor szerves része a demokratizálódás folyamatának. A nemzeti kérdés megoldása általános érdek, számítunk az ország demokratikus erőinek a közreműködésére abban a fáradságos munkában, amely megteremti e megoldás alkotmányos és jogi kereteit. Kolozsvár, 1992. október 25. Amíg a Bokréta a kalapba kerül (t)... (Varró Gyula kicsiny kis kálváriája) Az 1. sz. Általános Iskola úgynevezett „nehéz negyed“, a meggyesfalvi (régente Katanyának is becézett) lakótelep gyermekei járnak oda. Itt dolgozik Varró Gyula, marosvásárhelyiként, s innen is megy majd nyugdíjba. Karda Mártonnal táncházat szerveztek. Oláh Júliával a tavaszi vakáció idején Rodostóba szerveztek kirándulást a gyermekeknek (melyik iskola mondhatja ezt még el magáról?), még tavaly októbertől karate- és nyelvtanfolyamot indítottak be. És szépen összeállt a kis tánccsoport is, egyelőre a Bokréta nevet adták neki. 18 elemista és 30 gimnáziumi tagozatos gyerek táncol benne, a kicsik négy táncot tudnak, a nagyok hármat, nyárádmentit, köröndit, sárpatakit, énekelnek Maros menti, Nyárád menti népdalokat, szavalnak, s az elmaradhatatlan monológ, vidám jelenet sem hiányzik repertoárjukból. Egész nyáron át a gyermekek rendszeresen jártak a próbákra, összeállt a műsor, meghívást is kaptak. Tiszacsegére mennek, s lesz Debrecenben is előadásuk. Hát akkor mi a hiba? Először is nincs székelyruha. Hogyhogy? Hiszen az iskola annak idején pontosan 22 rend ruhát csináltatott, a gyermekek pénze van benne, az ő hozzájárulásuk eredménye. Mégis, amikor kérték, azt válaszolta az ex-pionírparancsnok, Sinpetreanu asszony, hogy hát lehet szó róla, megígérte augusztus 26-ára, nem jött be az iskolába. Pénteken Karda Márton, a táncmester elment hozzá a lakására. És ekkor derült égből a „rendreutasítás“, hogy nem szégyellik magukat, amikor mindenki búsul a bécsi döntés gyászos volta miatt, ők a Prodkomplex klubjában 29-én főpróbát akarnak tartani? ! Szegény Varró Margitról lehúzták a keresztvizet. De efféle megnyilvánulásban még volt részük egy alkalommal, amikor Benedek Elek kisbacon szülőházát készültek meglátogatni, azt ajánlották a vezető lédik, hogy inkább menjenek a Marosorbói emlékműhöz. De ezeket az embereket, akik önmagukat tisztelik meg azzal, hogy nem tágítanak, nem könnyű eltéríteni. Karda Márton szombaton reggel kiment Szentháromságra, az ottani igazgató, Pintyi Gyula segítségét kérte. Végigjárták a házakat, és székelyruhával jöttek haza. Az előadást megtartották a Prodkomplex-klubban. Ekkor még bizonytalan volt a kora őszi kirándulás sorsa. Ehhez ugyanis jóváhagyás kell. Az igazgatónő azt vetette fel: nem volt elég idő a nyáron lófrálni? Hát nem tudja a tanító úr, hogy szeptember elsejétől megkezdődik a tevékenység az iskolában? — De hát tisztelt asszonyom! Egész nyáron gyakoroltuk a műsort! — Az a maga élvezete volt. (A fost plácerea dumneavoastra.) Varróék készségesen elmentek teremőrnek a felvételin, s amikor nemrég a tanfelügyelőségi kisbábér zajlott( a képesítés nélküliek vagy nem véglegesítettek versenyvizsgáztatása), oda is elmentek felügyelni első szóra. Maradt 14 nap szabadsága a tanítónak. Hát akkor miért ne vihetné el a tánccsoportot szeptember 9—14 -e között (a megfelelő jóváhagyással, ha e nélkül nem lehet) arra a kisded turnéra? !... És a pionírpénzből vásárolt (csináltatott) székelyruhát ki ölti majd fel? Netalán a volt pionírparancsnok elvtárs néni? ! Az ilyen varrógyufákat másutt tenyerükön hordják a dilik, mert hírnevük holdudvarában maguk is sütkérezhetnek egy kicsit. Itt pedig?... Utólag értesültünk, hogy mégis mégis sikerült megszerezni a jóváhagyást, elmehettek táncolni a Bokrétások. De amíg kalapjukba került az elmehetszvirág, bizony egyik-másik szirma hervadozni kezdett. Talán hazajövetelkor ismét virulni látjuk. BÖLÖNI DOMOKOS et] sorozat Postacím: Redactia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ, 79776 Bucuresti, 33 870. szám Piața Prései Libere 1., 1992. október 27., kedd sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége 79776 Bukarest 33, Szabad Sajtó tér 1., Üzenetrögzítő szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02 Telefax: 18 15 624 oldal 1. kerületi ára 10 lej • Európa soha nem tudta, hogyan boldoguljon a cigányokkal © Mit üzen nekünk Rejtő Jenő? • Landsbergis veresége © Hogyan lehet kétmilliárd dollárt nyerni? © Szétesett trösztök alkonya © Vállalja-e az újra jelölést? — hangzik a nagy kérdés © Ha kedd, akkor sportrovat © Ünneprontás Súlyos incidens a Kossuth Lajos téren Október 23-án, az 56-os forradalom kirobbanásának évfordulóján, amely jelenleg Magyarország nemzeti ünnepe, állami megemlékezést hirdettek meg a Kossuth Lajos téren. Az egybegyűlt négyezer főnyi tömegbe egyre erősödő nacionalizmustól fűtött bőrfejűek, mesterségesen radikalizált ötvenhatosok, de feketecsuklyás, náci jelszavakat skandáló csürhe, illetve lila melegítőbe bujtatott határőr kiskatonák vegyültek. Utóbbiak röplapokat is osztogattak. Amikor pedig Göncz Árpád köztársasági elnök megjelent az Országház erkélyén, hogy elmondja ünnepi beszédét, kifütyülték, nem hagyták szóhoz jutni, sőt lemondását követelték. A Rompres szerint Göncz Árpád sértetten és csalódottan hagyta el az ünnepség színhelyét, és lemondta egész napi programját. Az elnök tanácsosai az ünnepségen jelen levő Boross Péter belügyminisztert vádolják a történtekért. Nemcsak azért, mert a kivezényelt karhatalommal nem fékeztette meg az ünneprontókat, hanem korábban elhangzott rádióbeszédének hangvételéért is. A súlyos incidenssel kapcsolatban Budapesten közleményt adott ki a Miniszterelnöki Sajtóiroda. Ebben a többi között hangsúlyozza: „A Magyar Köztársaság kormánya az október 23. és november 4. közötti ünnepségsorozattal összefüggésben felhívja az ország lakosságát, őrizze meg méltóságát és fegyelmezettségét, emlékezzék hőseire és mártírjaira. A kormány sajnálatát fejezi ki azért, ha az ünnepségeket bármikor, bármely helyen nem kívánatos események zavarják meg. A kormány különösen sajnálja, hogy a Kossuth Lajos téren sor kerülhetett ilyen eseményre.“ Egy magát megnevezni nem akaró nemzetbiztonsági szakértő szerint Göncz Árpád köztársasági elnök személyi biztonsága egy pillanatig sem forgott veszélyben a Kossuth Lajos téren. Hivatalos nyomozás az államelnök ünnepi beszédének elhangzását megakadályozó személyek ellen nem indult. A világ nagy hírügynökségeinek magyarországi tudósítói az ünnepről szólva szinte kizárólag a Parlament előtti incidenst elemzik. Az amerikai UPI szerint a tömeg, amelyben bőrfejűek és újnácik, valamint nyilasruházatot viselő egyének is voltak, a kormányt éltető és a köztársasági elnök lemondását követelő jelszavakat kiáltozott. A hírszolgálati iroda megemlítette, hogy a Göncz Árpádot kifütyülő tömegben 60 polgári ruhás határőr is jelen volt. A német DPA elsősorban arra figyelt fel, hogy a tömegből az államfőt többen „Sieg Heil!“ kiáltással fogadták. A hírügynökség szerint országos méretű a felháborodás, amiért az államelnököt jobboldali szélsőségesek és bőrfejűek megakadályozták emlékbeszédének elmondásában. Az ITAR-TASZSZ azt hangsúlyozta, hogy évek óta először nem sikerült az október 23-i nemzeti ünnepen egységbe tömöríteni a magyar társadalmat. MÉG MINDIG A MAGYAR KÁRPÓTLÁSI TÖRVÉNYRŐL (Üzenetrögzítőn) — Miután kárpótlási ügyben vállaltuk a telefonon keresztül történő eligazítás és egyben az eligazító szerepet, és miután nagyon sokan éltek is ezzel a lehetőséggel, e telefonbeszélgetésekből a következő tanulságokat szűrtük le, melyeket most alig pár nappal a november 2-i igénybenyújtási határidő lejárta előtt gyorsan megosztunk olvasóinkkal is. • Nemcsak azoknak a volt magyar állampolgároknak jár a kárpótlás, akik a magyar hadsereg kötelékében harcolva estek szovjet hadifogságba és onnan csak 1945. augusztus 1-je után tértek haza, hanem a 3. magyar kárpótlási törvény 3. paragrafusának első bekezdésében foglalt valamennyi esetben. Az RMSZ október 2-i számában ezeket részletesen felsoroltuk. • Így például kárpótlás jár azoknak is, akiket volt magyar állampolgárokként a magyar közigazgatósági hatóság határozata alapján internáltak, közbiztonsági őrizetben tartottak. (3. paragrafus, első bekezdés, b.). Egy nagyváradi olvasónk elkeseredve telefonált: lakhelyén annyira csak a hadifogság esetére koncentrálnak, hogy még adatlaphoz sem juthatott hozzá, amiért azt magyarországi postahivatalban próbálja beszerezni és majd egyedül kitölteni. «A 3. paragrafus első bekezdésének c. pontja szerint, közvetlenül a harcoló alakulatok kötelékében teljesített munkaszolgálatért is kárpótlás jár. Találkoztunk olyan katonakönyvi bejegyzéssel is, amiből egyértelműen kiderül az, hogy az illető frontvonalban, munkaszolgálat teljesítése közben esett szovjet hadifogságba. Nála az adatlapon mindkét helyzetet külön kell feltüntetni és így igényjogosultsága megszületésének első napja nem 1945. augusztus 1-je lesz, mint az „egyszerű“ hadifogságnál, hanem a fronti munkaszolgálat első napja. • Nőket, fiatalokat, polgári személyeket is elhurcoltak abban az időben szovjet kényszermunkára, akkori kifejezéssel élve — mert láttunk ilyen hivatalos okiratokat is — a Szovjetunió szocialista újjáépítésére. Ebben az esetben is jár a kárpótlás, éspedig a kényszermunkára hurcoltatás első napjától kezdve. • Az adatlapot tartalmazó borítékban van egy Útmutató is, annak 7. pontja kimondja azt, hogy az okmányokat eredetiben vagy hitelesített fénymásolatban kell a beadványhoz, azaz az adatlaphoz csatolni. A külföldön élő és így más nyelvű bizonyítékokkal rendelkezőkről ez az Útmutató nem tesz emlí (Folytatása a 4. oldalon) Nádudvary György A vendégcsapatok a magyar A magyarországi férfi labdarúgó NB I 11. fordulója kevés örömet hozott a hazai szurkolóknak. Otthonában csupán a Fradi és a Kispest nyert. A vendégcsapatok nagyszerűen szerepeltek, a lehetséges 16 pontból 11-et szereztek meg. Továbbra is góliszonyban szenvednek a csatárok, kevés, mindössze 13 gól született, mérkőzésenként ez alig több, mint másfél. Nem kétséges, hogy a forduló slágermérkőzése a Ferencváros — MTK örökrangadó volt az Üllői úton. A Ferencvárosban a sérüléséből felépült Cigan, aki Nagyváradon és Brassóban is kergette a labdát, egyre jobban játszik. Az MTK ellen már az első percben egy keresztben lőtt labdát, ritkán látható kapáslövéssel 18 méterről bombázott a kapu jobb sarkába. A kék-fehérek kapusa, Zsiborás is megcsodálta a klasszis teljesítményt, mást nem tehetett. Cigannak a második félidő elején is volt helyzete, de túlságosan kisodródott és nem talált a kapuba. Ha így folytatja, úgy rövidesen a román válogatottban találkozunk vele. Több gól nem esett a találkozón, s bár az MTK-nak a második félidőben volt néhány helyzete, a Fradi kiizzad hétfői sportlevele kivágták a rezet NB I-ben ra az 1—0-ás győzelmet. Az MTK sorozatban a harmadik vereséget szenvedte el. A második helyezett Vác SC Samsung Csepelen nyert 2—0 arányban. Úgy látszik a váciak hamar kiheverték a Lisszabonban elszenvedett súlyos 5—1-es vereséget. Csepelen a második félidő 13. percében Répási a góllövőlista vezetője fejelt 5 méterről a hálóba, majd néhány perc múlva Szedlacsek a tizenhatoson emelt át Szieben kapus felett. A harmadik helyen álló Vasas gól nélküli döntetlennel szerzett egy pontot Békéscsabán. Nagy meglepetésre a budapesti BVSC-Novép idegenben is győzni tudott az Újpesti TE együttese ellen. A válogatott Bognár Gyuri két góljával már az első negyedórában elhúzták a vasutasok. Az Újpest Tiefenbach révén még szépített, de aztán a 22. percben Borgulya megadta a lila-fehéreknek a kegyelemdöfést és beállította a 3—1-es végeredményt a BVSC javára. Az Újpest játékosai haragban voltak a labdával. További eredmények: Kispest Honvéd — Győri Rába ETO 1—0, Pécsi MSC — Diósgyőri FC 1—2. (Folytatása a 4. oldalon)