Romániai Magyar Szó, 1992. október (4. évfolyam, 848-875. szám)

1992-10-17 / 862-863. szám

Romániai Magyar Szó­k • BELFÖLDI HÍREK • KÖZLEMÉNYEK • Egy kisebbségi tanító A család radikalizálódását a sűrű és erélyes ajtókopogta­tás jelezte. A férj fölismerte felesége stílusát. A nyugdíj előtt álló tanítónő szája egyszerre nyílt ki a bejárati ajtóval. Fölháborodva, szokatlan hangossággal kötötte legfrissebb fölfedezését, azt a valóságot, melyet már rég ismert, de nem volt ajánlatos hangoztatni. — Kiszámítottuk — ütögette figyelemkérően a konyhaasztalt a bosszan­kodó feleség—, hogy a magyar tanítók hetente öt órával —■ öt román órával — dolgoznak­ többet a IV. osztályban, mint­­ román kollégáik, azaz a román szekció tanítója heti 22, a magyaré pedig 27 órát tart. Hasonló a helyzet az I—III. osztályokban is. Vagyis a 34 hetet számláló tanévben 170 órával dolgo­zunk többet román kollégáinknál, ami évente kéthónapi tanítási óráinak számá­val egyenlő. "Képzeld el, évente két hónappal dolgozunk többet, mint a román kollégák,, és a fizetésünk­­ azonos, egy bánival sem adnak többet. Hol van az igazság? — Kérlek, ne tőlem kérd a jussodat! Fordulj a román államhoz, mely 36 éven át így dolgoztatott. Kiszámíthatod, hogy a romániai kisebbségi tágító egy életen át, ha megéri a nyugdíjas korhatárt, több mint öt évet dolgozik ingyen. Valóban, határtalan igazságtalanság... —Hazafias munka — szakította félbe férjét gúnyos megjegyzésével az asszony. — Nem így gondolkodnak a román politikusok, ők nem a román, hanem a magyar nyelv tanítását tartják normán fölülinek, ami — szerintük— nem lehet hazafias munka. — Akkor diszkrimináció... — Valóban diszkrimináció, gazdasági és nemzetiségi diszkrimináció. — Míg Romániában egy bánit sem adnak a magyar nyelv elemi szintű tanításáért, addig az angol, német és francia nyelv oktatását honorálják. — Remélem, tudod, hogy egyes román parlamenti képviselők és szenátorok fölöslegesnek tartják a heti öt magyar óra tartását. Már hallhattunk is, olyan szélsőjobbról indított javaslatokat, amelyek azt követelik, hogy csökkentsék a magyar nyelv tanítását heti két órára, azaz idegen nyelvként oktassák a ma­gyar tannyelvű iskolákban. Esteledett, amikor elcsitult a bosszankodás. Aztán teltek a napok, és a taní­tónő mintha örökre elfeledte volna nagyszerű fölfedezését. A férj hiába várta a forró jelenet folytatását. — Ha csak a tények megállapításáig jutunk el — mormogta egyik nap a férj — akkor várhatjuk a mannahullást. Hogy jogainkat élvezhessük, nem elég elmondani, világgá kürtölni, parlamenti vita tárgyává tenni sérelmeinket,, ha­nem állandóan, lankadatlan, szervezett küzdelem szükséges...­­­­ • KOMÁN JÁNOS Október 17—18., szombat-vasárnap Az évből eltelt: 272 nap Hátra van még: 74 nap Ma Hedvig, holnap Lukács, hétfőn Nándor nevű olvasóinkat köszöntjük. SZOMBATI—VASÁRNAPI TANK+A HÉTFŐI IS (Incze Lajos gyűjtéséből) • Az 1848-as forradalom idején a felke­lők közül ifjú forradalmárok egy csoport­ja kiáltozva rohant Alphonse de Lamar­­tin francia költő, történész, politikus (1790—1869) háza elé és hőbörögve kiál­toztak: — Le Lamartinnal! Le az árulóval! Lamartine fejét akarjuk! • L. az ablakhoz lépett: — Nem értek egyet azzal, hogy „le az árulóval“, de azzal igen, hogy a feje­met akarjátok! Meggyőződésem, hogy nagy szolgálatot tenne nektek, ha a fejem a tietek helyén lenne, mert nyugodtabbak és okosabbak lennétek. • A sokaság ne­vetésben tört ki és megéljenezte a költőt. ANEKDO­ szórványos csapadék Átmeneti felhősödés: szórványos csapa­dék az ország legnagyobb részében, nap­pali hőmérsékleti értékek 9—19 fok, éjsza­kaiak 1—10 fok között emelkedő tenden­ciával. Mérsékelt szél. Bukarestben nap­közben 12 fok várható. APRÓHIRDETÉSEK A rusefui és a Dér Márunt-i­ ménte­lep nyilvános árverésen 13 darab 2,5 éves ügetőlovat (trapper) ad el. Az ár­verésre OKTÓBER 24-én, SZOMBA­TON kerül sor a ploiesti-i lóverseny­téren (Prahova megye), Ghighiului­ ut­ca 2 sz. alatt. Bővebb felvilágosítás a 971/41974 telefonszámon dr. Tecu Ghe­­orghe igazgató úrnál. (466) Eladó kedvezményes áron székelyudvar­­hely határában egy raktározó (ipari létesítmény számára alkalmas) lel­kész épület nagy telekkel, betonozott ud­varral. Érdeklődni: 92-324170. (467) A BETHLENI MÉNTELEP, Beszterce- Naszód megye nyilvános árverésen lova­kat ad el ROMÁN FÉLNEHÉZ (igaslo) fajtából. Az árverésre a méntelepen kerül sor október 24—25-én 10 órai kezdettel. Bővebb felvilágosítás a 999/40 347 telefon­számon, POP MIHAIL mérnök-igazgató úrnál. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ — kiadja a Transit R.T. (Bucuresti, Piata Pre­sei Libere nr. 1.). Bankszámla: 40724751 (lej), 47724751 (valuta) — B.A — S.M.B. Reklámokat és apróhirdetéseket a Tran­­sit R.T. titkárságán (Bodó Ida, tel: 90—176405, illetve 90—176010/2322-es mellék), valamint vidéki ügynökeinknél lehet feladni, akik névsorát időről idő­re lapunkban közzétesszük. Nyomda: Regia Autonomă a meriilor — Imprimeria „Coresi” Bucuresti 40 342 Impri- (459) Távirati stílusban ■ OKTÓBER 15—16 ■ A Rompres nyo­mán: Az oktatásügyi minisztérium meg­jelentette az idei tanévre érvényes oktató­­filmek katalógusát. A 10—20 perces rövid­­filmek nagy részét külföldi rendezvényeken díjazták és a színiakadémia, a Sahia és az Animafilm szakemberei készítették. ■ Az alkotmánybíróságon csütörtök délelőtt igazolták az államfő megválasztását, ugyanakkor Ion Iliescu átnyújtotta vagyon­­bevallási nyilatkozatát, amit a többi állam­tisztviselő is meg kell hogy tegyen a kö­vetkezőkben. ■ Fővárosi lapok nyomán: Sajtóértekezletén Emil Constantinescu visz­­szautasította Iliescu elnök ajánlatát, hogy legyen összekötő az elnöki hivatal és a fiatalok között. Ugyanakkor a Romániai Demokratikus Erők Egyesülete vezetője­ként intézményesíteni és bővíteni szeret­né az ellenzéki mozgalmat. ■ Curtea de Argeșen a török pékek aranygyűrűket rej­tenek el a kenyérben, ezzel ösztönzik vá­sárlásra az embereket. S természetesen sikerrel! ■ Bezárt a TIB ’92, s a látogatók még a WC-kagylókat is elvitték maguk­kal ... emlékbe. ■ Novembertől az erdész­mérnökök és technikusok is fegyvert kap­nak, egyelőre gumigolyókkal. ■ Nemsokára ötszörösére emelik Bukarestben a parkí­rozási díj árát. ■ A Peco közölte: rém­hír, hogy megdrágul a benzin. ■ Egy bu­karesti postás furcsa meglepetést okozott klienseinek: meglépett a nála lévő nyug­díjak összegével, mintegy 400 ezer lejjel. Neki nem tűnt túl soknak, a nyugdíjasok­­nak azonban óriási veszteség. ■ A kor­mány jóváhagyta 22 idegen állampolgár­­ romániai letelepedését. A Szíriából és Li­­banonból származottakkal ezek szerint nőtt­­ az ország lakossága! ■ Mihai Botez Ame­rikába távozott ellenzéki hazánkfia októ­ber 22—26 között Bukarestbe látogat a külügyminisztérium meghívására, hogy jö­vőkutatói szaksegítséget nyújtson a re­form folytatásához. Vajon ekkor akarják majd megfőzni, hogy üljön be a Stolojan székébe? ■ Az INFAS levelet küldött,­­a Románia liberának, amelyben elmondja, hogy minden őket ért bírálat ellenére, vá­lasztási felmérésük nagy pontossággal megközelítette a választások végeredmé­nyét és tudományosság szempontjából le­­körözték a Központi Választási Irodát. • (Folytatás az 1. oldalról) ez NMDF megújulása mellett bizonyít, és elősegíti a házak működőképességét (a régi frontosok mindössze 30%-a van az új par­lamentben). Ez a vágy az államelnöki hi­vatalban is megmutatkozik, de ezt nem illik nekünk, halandóknak kommentálni. Oliviu Gherman pártelnök a kormányala­kítás alkotmányos módozatairól is kiokta­tott: a kormányfőt az államelnök nevezi ki („az NMDF-nek nem az a fontos, hogy a saját embere legyen, hanem az, hogy a legtöbb párt egyetértsen a személyt ille­tően),­­ a miniszteri székek egyeztetését pedig a kormányfő végzi (ez nem akadá­lyozta meg a pártot abban, hogy két tár­gyalócsoportot is alakítson). A házelnök­­séget viszont nem szívesen engednék más párt kezébe. „Bizonyos dolgokban — to­vábbi demokratizálás, a reform folytatá­sa, ilyesmik — nem engedhetünk, de for­mális kérdésekben igen“ (most , már csak azt kellene tudni, konkrétan mit tekint puszta formalitásnak az RMDF: az RMDSZ „konzervatív“ szárnyával pl. nem óhajtanak kapcsolatot tartani). (Demeter J. Ildikó). A NÉV NÉLKÜL VERSELŐ JELENTKEZIK (üzenetrögzítőn) — A szerdai zárórában közölt név nélkül verselő bemondója va­gyok. Szőke Irén Székelyudvarhelyről. A név lemaradt a szalagról. (1991. október GYEREKJÁTÉK S TÖBB MILLIÓS KÁR! (üzenetrögzítőn)"— A Máramaros­szi­geti Szarvasmarha Kutató, és Tenyésztő Intézet 3-as farmjának takarmá­nyraktá­­ra, e­ső 8-án, délután 17.30 körül hirtelen lángokba borult. Percek alatt 60 tonna szé­na, 100 tonna szalma lett a tűz martalé­kává. A 800 fős állatállomány egész téli eledele, több mint 4 millió lej értékben, vált hamuvá a tehetetlenségükben és ré­­mültségükben szinte megkövült gondozók szeme láttára. A tűz elfojtásával megin­dult a nyomozás és kiderült, hogy három III. osztályos az alma materből hazamenet játékból, szórakozásból meggyújtott egy bála szalmát, s ennyi elég volt szikrának. Drága játék volt! (Farkas E. Zoltán). CSIZMA AZ ASZTALON? (üzenetrögzítőn) — Sepsiszentgyörgyről Domokos Éva kérdezi Román Győzőtől, hogy került a csizma az asztalra, azaz mi­köze Barladeanu úr mesés kilépőjének az Evenimentul Zilei­ben felröppentett, az RDMSZ-szel kapcsolatos álhírhez. Vajon nemcsak az, hogy Román Győzőnek lehe­tősége nyíljék a rosszmájú kommentárra? (1992. október 15) VÉGET ÉRT A SZÉKELYUDVARHELYI­­ ZENEI HÉT (Üzenetrögzítőn) — A sorozat utolsó két napjának nagy eseménye a vokálszim­­fonikus hangverseny — a Zenei Héten részt vevő együttesekből alakult énekkar és a Marosvásárhelyi Filharmónia közre­működésével, vezényelt Szalmán Lóránt, illetve a református templomba hirdetett vasárnapi kórushangverseny. Tallózunk a hét eseményeiben : volt szonáta-est, két­kezes zongorahangverseny, kamaraze­ne-est, régizene hangverseny, egy hétköz­napra időzített, mindamellett nem hétköz­napi, kórushangverseny. A székelyudvar­helyi Zenei Hét vendégei voltak: kolozs­vári előadóművészek, Miskolc, Esztergom, és Szekszárd kórusai és a Marosvásárhe­lyi Filharmónia, akik (amelyek) a helyi művészekkel együtt léptek pódiumra. A sorozat rendezője, szervezője a városi mű­velődési ház volt. (Oláh István) 300 ÉV MÚLVA TALÁN ... (Helyben) — A moldvai írószervezet lasi-i ülésén, csütörtökön Mircea Dinescu, a Román Írószövetség 1989 decembere utáni elnöke kijelentette, hogy véglegesen visszavonul az elnöki megbízatástól. Ta­valy egyszer már visszautasított egy né­metországi ösztöndíjat, beosztására hivat­kozva, a következőt pedig nem szeretné elszalasztani. Bejelentéséhez még hozzá­fűzte: — Legalább 300 évig kigyógyultam az elnöki funkcióból. (Az Evenimentul zilei nyomán) SENKI SEM SIET VELÜNK TÁRGYALNI (Folytatás az 1. oldalról) eredményeinkhez. Ami a kormányalakí­tást illeti, kétségeim vannak: senki sem siet velünk tárgyalni... A megbeszélések persze folynak, de erről egyelőre nem mondhatok többet. Tokay György képviselő, országos el­nökségi tag az eredményesebb parlamenti munkában reménykedik: nemcsak kriti­zálni és javítgatni, hanem saját változa­tokkal jelentkezni a törvényhozásban, hogy reális összehasonlítási alapot teremt­sünk. Óriási és bonyolult az előttünk álló munka, és lefolyásában­­a jelenlegi sza­bályzat szerint) nagy szerepe van az el­nöknek, alelnököknek, titkároknak, kvesz­­toroknak. Ezért nem is fogadhatjuk el Adrian Nastase külügyminiszter házelnök­ségét: ezen a helyen egy ellenzéki csak kiegyensúlyozná az erőviszonyokat. A kormányban való részvétel pedig nem technokratikus, hanem politikai felelősség­­vállalás kérdése, nem azért választunk, hogy végül egy kívülálló „szakember“ kor­mányozzon. A megválasztottak ültessék csak gyakorlatba ígéreteiket... De térjünk vissza a magyarság gond­jaihoz: a két RMDSZ-elöljáró összehangzó véleménye szerint ezeket lehetetlen a Sto­­lojan-kormány által javasolt — kiútkere­ső — „nemzetiségi tanács“ szintjén meg­oldani állami intézményre van szükség, minisztériumra vagy legalább államtit­kárságra ... Két hét alatt valamelyest tisz­tázódnak a parlamenti álláspontok is, október 23—25 között pedig KOT-gyűlés lesz Kolozsvárott. 25-én ökumenikus is­tentiszteletet tartnak a Szent Mihály­­templomban, ahol ünnepélyes keretek kö­zött morális elkötelezettségükben is meg­erősítik az új parlamenti képviselőinket. Stolojan-féle mérlegen egy esztendő (Folytatás az 1. oldalról) olyan szélsőséges nacionalista nézeteket valló pártok kerültek be a parlamentbe, mint a Nagy-Románia Párt vagy a Szo­cialista Munkapárt, s előre tört a Vatrá­­ra alapuló RNEP is. Mindemelett pedig ott található a demokratikus Front, amely ugyancsak a nacionalista balos erőket képviseli. Mert itt nem arról van szó, hogy ugyancsak a baloldalt képviselő Cunescu szocdemjei kerültek előtérbe. Én nem tu­dom, hogy mindezen erőket ismerve mi­ként látja Theodor Stolojan úr a reform továbbvitelét, annál is inkább, mert van az említettek között olyan pártvezér, aki ennek nem csak a lassítását, hanem egye­nesen a leállítását kéri. S mindezek elle­nére nemzeti összefogást sürgetett a mi­niszterelnök, mert az ország érdeke úgy kívánja. És tényleg jó lenne, ha ez az ösz­­szefogás létrejönne. De hát éppen a sajtó­­értekezleten mondotta: kerek e hazában csak a demokrácia megteremtésével pár­huzamosan szervezhető meg a piacgazda­ság. És épp e demokratikus rendszer meg­teremtése került a szeptember 27-i válasz­tásokkal veszélybe. Bármennyi rózsaszín festéket használ erre Adrian Dohotaru, Adrian Nastase vagy akár a Hírszerző Iroda, bármilyen lobby folyna amellett, hogy szépnek lássák a kintiek az orszá­got, az igazság kiderülne. Köztük az is, hogy a nemzetiségeknek — s köztük a ma­gyarságnak — nincs megadva minden joga. Szólott a miniszterelnök a gazdasági helyzetről is. Arról, hogy a­ reform mi­ként ment végbe és miért kellett ilyen utat járnia az országnak. És ha leszámít­juk a kissé nyers fogalmazást és nem ép­pen kollegiális támadásokat, állíthatjuk, hogy itt mondotta el a legtöbb igazságot. Szavainak lényege: szükség volt a reform­ra, hogy a gazdaságot helyreállítsuk és jobban éljünk. Mert ugyebár — hallhat­tuk — a külkereskedelmi mérlegünk már pozitív, egy millió dollár van a termelő­­egységek bankszámláin. Arról is szó esett, hogy a termelés továbbra is leszálló ág­ban van, az inflációt sikerült megfékezni, az ország adósságmentességét megtartani és a hozott intézkedések nyomán külföl­di kölcsönöket vehetünk fel. Mindez így igaz. És azzal is egyetérthetünk, hogy egy fő cél kitűzésére volt szükség, a Stolojan vezette kormány esetében ez a reform véghezvitele. Arról azonban szinte semmit nem hallhattunk, hogy e reform csak ak­kor igazi, ha létrejön az országban a piac s leépítik a központosítást. Ez ami nem történt meg. A fő cél kitűzésénél máskép­pen is fel lehetett volna tenni a kérdést, kiindulva abból, hogy a társadalmi-poli­tikai változáson túl miért is mentek ki az emberek 1989 decemberében az utcára? Éppen az életszínvonal emeléséért. Évti­zedekig hallhatták, hogy majd, egyszer, jobban fognak élni. Ezt hallják most is, ugyanazzal a szöveggel, hogy előbb az ál­lam, aztán a polgár. Pedig fordított a sor­rend. Nem a polgár van az államért, ha­­nem az állam a polgárért. Ebből kellene kiindulni, semmi másból. És olyan gaz­dag egy ország, amilyen gazdagok az ál­lampolgárai. A hozott törvények­, határo­zatok nem kis hányada azonban éppen az újonnan alakult magánvállalkozások megerősödését, de a régiek talpra állását is nehezíti. Nem beszélve arról, hogy sem­mi sem történt, a miniszterelnök nem so­kat mondott arról, hogy éppen a turiz­mus, a szolgáltatások, valamint a mező­­gazdaság az, amelyek kimozdíthatnák Romániát a holtpontról, munka- és ke­nyérkereseti lehetőséget adna. Erre meg továbbra is az ipar újrafelszereléséről, a mamutvállalatok életbe tartásáról, új ter­melőegységek létesítéséről hallhattunk. S bár sokunk őszinte sajnálatára igye­kezett kimagyarázni Iliescu elnök eléggé balos kijelentését a hat hónapos bűnözés elleni kampányáról, Stolojan úr is olyan jól tudja, hogy milyen veszélyeket rejt az magában. Például a diktatúra beveze­tésére teremt lehetőséget. Mert a szükség­­állapot, többek között, az emberi jogok elgnyírbálását jelenti. Ezért tért"vissza e témához kapcsolódó kérdéssel több új­ságíró is. S elgondolkoztam egy másik kijelenté­se hallatán is, hogy nem akar tovább a végrehajtó hatalom élén állni. E döntésé­hez joga van. Államférfiak mennek, le­mondhatnak, minisztereket leválthatnak. Egy nép azonban nem mehet el — bár igencsak talpalnak hazánkfiai a határo­kon túlra — és leváltani sem lehet. Egy nép mindig marad: egyelőre a fokozódó nyomorban, szegénységben. Nem Dallas ... Autósok ostromolják a Kovászna megyei benzinkutakat. A szomszédos megyékből — elsősorban Brassó vidékéről — karaván­­szerűen érkeznek a kutakhoz a gépkocsik­kal. A látvány alapján akár azt hihet­nénk, hogy itt minden talpalatnyi földből kőolaj fakad. Sajnos, nem vagyunk Dal­las... Következésképpen a megyének kiutalt 600 tonna üzemanyag apadóban van. A létező tartalék — amint a megyei tanácsülésen hallottuk — csak úgy lesz elegendő a hónap végéig, ha napra felosz­tott kvótából gazdálkodnak a benzinkuta­sok. Korán kell ébredjen tehát az... aki messzire akar jutni! (flóra) Hirdessen rendszeresen a Romániai Magyar Szóban! MUNKÁCSI MIKLÓS utóbbi. — És ne haragudjék, amiért a becses idejét raboltam. — .. ugyan — állt fel Roska Er­zsébet is, a korábbinál jóval szeretet­­teljesebb arckifejezéssel. — Igazán saj­nálom, hogy nem segíthettem. Tud­ja... az én szüleim kisgazdák voltak egy községben, Jánoshidán. A Micit csak úgy magukhoz vették valahonnan az Országos Ligától. Aztán, amikor megszökött tőlünk , elzüllött, hát igye­kezett elfelejteni a család... Tudja, hogy van ez, hiszem. Kovács sűrűn bólogatott. — Igen, így volt ez akkor. Melles­leg nem tudja, kik voltak Mici iga­zi szülei ? Hol született?­­ —­ Sejtelmem sincs. Az apám, az biz­tosan tudja. De hát... hol van ő már! — Értem­. A kezét csókolom. És még egyszer elnézést! —­Semmi, semmi. Viszontlátásra!... Miután kikísérte Kovácsot és becsukot­ta az ajtót, Roska Erzsébet visszament a hallba, s nekitámaszkodott az asztal­nak. Fogai közül sziszegve tört elő a levegő. — Szkijj, de ravaszok vagytok, a teremtő mindenségit!... — Mélyeket léleszett, s a teteftát nézve suttogta­: — Mici­, Mici, hogy néked micsoda or­rod van!... Csütörtök, 9 óra 56 perc H­almos Cecília kinyitotta a szemét, s a pillantása egy nagy ideg­­lavórra esett. A lavórban ott ült Sanyi,­és halk cuppantásokkal nya­logatva a száját, szomorúan nézte őt. Cecília tekintete följebbcsúszott a­­isilón, és egy zuhanyozó rózsáján állapodott meg. A lány összerázódott, és körül­nézett. - -, ' / v Mintegy két méter­ hosszú, ütött-ka­­pott fehér csempével borított falú he­lyiségben ült, a sarokban, egy ala­csony, nádfonatú székben. Közvetlenül­ baljós mellette vécékagyló. Csuklója egy erő'Si vékony kötéllel össze volt, kötöz­­ve m:Olymódom­, hogy a vécékagyló meg­— Visszavonom mindkettőt. . Maga közönséges szörnyeteg. Egy állat. Simon halványan elmosolyodott — Pedig még nem is tud mindent. — Éppen elég, amit tudok. Ami ed­dig történt. Maga mindenre képes. — Ezt hiszi is, vagy csak szófordulat­nak szánta? . . .■ — Hiszem — mondta Cecília söté­ten. — Sőt tudom. • A férfi­ megint biccentett. • — Ez, megkönnyíti a dolgomat. Mi­velhogy közölnöm kell egyet-mást, a­­mit szeretném, ha komolyan venne. Mind a kettőnknek segít ha elhiszi, hogy nem tréfálok. „............­••• . — Eléggé bebizonyította. Térjen a lényegre. Mit akar­­itt­, velem csinálni? — Semmit Ülni fog ott ahol van. Aztán,, ha visszajövök, vagy elenge­dem.­.. — Vagy? ~ Simon közönyösen, halkan mondta ki: — Vagy megölöm. , / »• i Halgattak. Cecília a, csizmája orrjit nézte, egybén­ csodálkozó szemmel, Új­­fen­t a másik szólalt meg. s. -,j; ■, — Érdeke... szó­­ szerint létérdeke, hogy amennyire­ csak-tud,“' együttmű­­­k­ödjön,.velej»-acrfti 4-i cá 5l­ójára. — Hogyan működjem együtt magá­val, ha elmegy?, Egyáltalán mi célból működjem együtt? A férfi a pincsit nézte. -- Elviszem az anyjának a kutyát .—mondta válasz helyett. . . . — De nem betyárbecsületböl, mi? Hanem, hogy megbeszélje vele az újabb követelését. - ¡ — Maga csapong, .Cecília. A követe­lésemet Sanyi nélkül is meg tudom vele beszélni. „Betyárbecsületböl“ sem kell elvinnem; mivel a pénzt nem vet­tem el, ott van továbbra­ is a táská­jában. .."V . ’ Cecília jobbra nézett, ahová Simon mutatott, a fal tövébe állított táskájára. — Tehát új felvonás következik. Mennyit akar kérni értem? (Folytatjuk) A CSÍKSZEREDAI KÖNYVPOSTA E HETI AJÁNLATAI AZ RMSZ OLVASÓINAK • Bocskay István: Levelek, 192 lej ? • Benedek Elek: Magyarok története, 50 lej ■ 1 O Illyés Gyula: Petőfi Sándor, 3800 lej •­ A magyar irodalom története 1945- től 1975-ig. Irodalmi élet és irodalom­­kritika, 500 lej •’ Magyar néprajzi lexikon II. kötet (FTK), 500 lej • Kortárs magyar­­ írók kislexikona, 1150 lej Erdélyi helységnévszótár, 345 lej • Kalauz a régi és az új Kolozsvárhoz, 247 lej • Adventi , Kalendárium (Karácsonyi üdvözlettel), 160 lej • ‘­Állatkerti mulatságok , (képeskönyv gyerekeknek), 230 lej • A nyelves királykisasszony (33 • vi­­­dám mese). 634 lej • Különleges ételek fokhagymával. 425 lej Amennyiben megkíván­­ valamit a listáról, tudassa velünk (Cartea, prin posta, 4100 Miercurea Ciuc,­str. Petőfi nr. 10, jud. Harghita), mi utánvéttel postázzuk címére. Használja bizalom­mal éjjel-nappal működő üzenetrögzítő­szolgálatunkat is (998—11909). A MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE 14 kötetére is fogadunk el megrendelé­seket ! !! A 14 kötet ára 18 007 lej. Amennyiben 10 000 lejt elküldnek a rendelők Bencze Tibor nevére és a Könyvposta címére, a köteteket azon­nal postázzuk.­­­ (468) írj: 27. -J­­­esszusom — mondta Roska Erzsébet, teljes mértékig kö­zönyösen. — Csak nem halt meg a Mici? — De bizony — sóhajtotta a százados. — Úgy látszik, Kanadában is halan­dók az emberek... De most képzelje magát a helyzetünkbe. Itt van ez a jókora devizavagyon, amit — talán mondanom sem kell — meglehetősen szívesen látnánk az országban. S hogy itt lássuk, mi sem kellene más, mint megtalálni Roska Cecíliát, aki egysze­rű számítás szerint ma­ alig múlt hu­szonöt éves. — És nem találják. — Se égen, se földön. A Roska név után nyomozva, megtaláltuk a kórházat, ahol született... és mellesleg szólva, magát is, kedves Szántóné. De Cecíliát a kórháztól fogva mintha a föld nyelte volna el. Sejtelme sincs, hol milyen néven élhet? Roska Erzsébet mozdulatlan arccal nézte a rendőrtisztet. Lassan megcsó­válta a fejét. — Megáll az ember esze... Nem hit­tem volna, hogy ez a Mici még a ha­lála után is okoz majd meglepetéseket. Mindketten maguk elé néztek. Roska Erzsébet tűnődve, a százados valódi el­keseredéssel. — Hát köszönöm — állt fel végül az emelt deszkáján átbújtatták a karját, mely így anélkül, hogy testhelyze­te kényelmetlen lett­ volna — eltéphe­­tetlen láncot alkotott a vécékagyló desz­kájával. Cecília felszívta tüdejébe a le­vegőt, s téli torokból felsikoltott. Léptek hallatszottak. A kezdetleges tusolóval átellenbeni ajtóban megje­lent a bőrkabátos, fáradt-semmitmondó arcú férfi. Kezét karba­ fonva, fél val­lóval az ajtónak támaszkodott. — Ne kínozza a hangszálait —■ mond­­­­ta nyugodtan. — Egy sáros, elhagyatott telkén van. A közelben egyetlen épület sincs, és több száz méteres körzetben csak nyaralók vannak. — És ezért kötött oda a klozetthoz, mint egy kutyát? — Két okból kötöztem oda. Egyrészt, mert el­ kell men­nem, másrészt, hogy szükség esetén használni tudja, ha némi üggyel-bajjal is. - ■ v­ , Cecília bólintott. — Praktikus. — Az. Bár esztétikusnak kétségkívül kevésbé mondható. De nem tehettem mást. És az egész nem fog tovább tar­tani néhány óránál. . .. Hallgattak.,Cecília végigmustrálta Si­mont.­­ — Korábban azt mondtam, hogy ma­ga egy pitiáner csirkefogó. — Meg azt is, hogy bolond vagyok — biccentett. Simon. — de ezt később visszavonta. AZ „ISAMA“ KERESKEDELMI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG St. Dávid Pál­ út 9. szám , : 4000 Sepsiszentgyörgy, Kovászna megye Tel.: 92/320790 Telex: 68267 Fax: 92/324161 és 92/151912 ■ímm ISama) A KÖVETKEZŐ AUTÓEGYSÉGEKNÉL VÁLLAL AZONNALI JAVÍTÁST csekk vagy készpénzzel történő fizetés ellenében: — tehergépkocsi és autóbusz sebességváltók: S 4-80; AK 5-35; S 5-35; AK 6-80; 10 C-100; AK 6-80 + GV 80; 5 S-100; 5 C-100; 10 S-100; 9 S-125 POLI; 9 S-125 P; 16 C/S-140 PLI - elosztóművek: G-450 — mellékmeghajtóművek: P 80; N 80/10; P 110/10. j - külföldi gyártmányú tehergépkocsik sebességváltói­T HASZNÁLJA BIZALOMMAL " ‘ ^ AZ „ISAMA’ SZOLGÁLTATÁSAIT Bővebb felvilágosítást az eladási osztályon, telefon : 92/324721­­ (390)

Next