Romániai Magyar Szó, 1992. november (4. évfolyam, 876-899. szám)

1992-11-03 / 876. szám

1992. november 3. KÖNYVTÜKÖR JÓKAI MÓR: ERDÉLY ARANYKORA Asztalomon tíz új Kriterion könyv. Egyikét, másikát ismerem már, de , nagy részük ismeretlen kincsekkel csalogat, mint kisgyermeket újonnan kapott játéka. Egyszerre nyúlnék valamennyi után, kíváncsiságom csápjai összekuszá­­lódnak a nagy sietségben. Hol az egyiket veszem kezembe, hol a másikat, hol egyszerre többet is. Döntenem kell, és döntök... ...Nem véletlenül indul Jókai Erdély aranykorával a Kriterion Történelmi Re­gények sorozata, s — gondolom — nem véletlen a Történelmi Regények sorozat idulása sem, hiszen olyan űrt pótol az évtizedek alatt történelméből kiéheztetett nép életében, melyre történelem a történe­lemért tudósi munkák nem vállalkozhat­­nak­ helyet adni annak az igén­ynek, mely mindannyiunkban, ha elfojtottan is, de létezik és létezett — abban az időben is, amikor az évről évre színeit és adatait váltogató történelem csömört keltett min­den iránt, ami történelem s az igazi törté­nelem megcenzúráztatott, még ha regény­formában is jelentkezett — a századok tükrében felfedezni népünket és népünk­ben önmagunkat. A századok faggatását pedig áldásosabb regénnyel kezdeni, mely ha egyszer felkelti az érdeklődést, óha­­t­atlanul elvezet — el kell vezetnie — a dokumentumanyagok iránti érdeklődés­hez is, a regén­yési tett és a tudósi történe­lem összevetéséhez. De akik netalán, még­is­­csak­ megmaradnak a­ regény mellett, nem tudván tovább lépni — idő hiányá­ban, netalán a dokumentumanyagok szi­gorú nyelvezetének riasztása miatt —, azok is, a regényolvasással járó minden öröm mellett, rátalálnak a történelmi té­nyekre, ha írói fantáziával emberarcú­­­formák­, de emberarcú ősökre és legfő­képp­ a sorsdöntő cselekedetek indítékai­ra. Nem csak száraz adatokban terül el előttük egy bizonyos kor történelmi arcké­pe (szereplőivel együtt), a regényesítés etél­teti ama kor szívdobbanásait és megértő­vé teszi az olvasót — talán a jelen iránt is. A sorozatindító regény. Erdély arany­kora, úgy tapintatja ki olvasójával a kor pulzusát, hogy az átvegye, menthetetle­nül együtt dobbanton a XVII. század, az Apafi Mihály­ fejedelemsége alatti Erdély szívverésével, hogy mint személyes isme­rőseitől búcsúzzon az Erdély sorsát irányí­tó nagyoktól. A felidézett régmúlt idő szelleme közelebb visz önmagunk­hoz, ahhoz, amit magyarnak becé­zünk magunkban míg végigkövetjük Kemény János fejedelem megbuktatá­sától, Apafi, a török fogságból asszonya által kiváltott nemes, török általi fejede­lemmé emeléséből Bánffy Dénes lefejezé­­séig Erdély „békés“ arszívkorát, amikor sem a török, sem a Habsburg nem paran­­csolt­ a magyar volt az úr hazájéban, de Erdély határain kívül, magyar földön föl­dönfutóvá tette a Habsburg a magyart... Rácsodálkozunk Bornemissza Anna, a fe­­jedelemasszony tisztánlátására és hátbor­­zongatva éljük végig a kettős életű, de szabad és szabadságban gondolkodó főúr, Bánffy Dénes ellen indított összeesküvést, a „hazáért", a „nemzetért“ magyar magyar vérés követelő „egyetlen“ megoldást. Bánf­fy Dénes fejének le kellett hullnia: „A tragédia be van fejezve a hős halá­lával.“ Más alakok, más vezérek veszik át ezen­túl a történetek f­ Tvamét. Erdély sorsa, alakja, története átváltozik. A palloscsa­­pás, mely Bánffyt megölte, egy korszakot vágott ketté, melynek folytatása nem jó Az uralkodó alak el van temetve a beth­­leni kápolna földébe, s szellemét nem öröklé senki. Csak amidőn Erdé­yt veszély fenyegése — úgymond a krónikairó —, népek ré­mületére, világ csodájára fel szokott bu­zogni a vér az eltemetett honfi dísztelen sírjéból“ — fejezi be romantikus regé­nyét Jókai, s nyomában kivirágzik a fel­tárt világ iránti érdeklődés: meddig va­lóság és honnan írói fantázia ... De Jókait, nem kell bemutatni senki­nek. Benső szabadságból fakadtak? művei — a szabadságért, nemzete szabadságáért, s bármely regénye kerül olvasói kézbe, menthetetlenül úrrá lesz az olvasón az igazság­, a szabadságvá­*”, s ezál'al, egy bár picinyke lépéssel közelebb kerül... önmagához és népéhez ... Éltes enikő ÚJ KORSZAK A HAZAI KÉZILABDA SPORTBAN (Folytatás az 1. oldalról) hívta maga mellé. Az érdekesség kedvéért említem meg, hogy a két edző csapata a hét végi nyolcadik fordulóban egymás ellen játszott a fővárosban s a Dinamo 33—21 nagyarányú győzelmet aratott az egyetemisták fölött. Brassóban vasárnap délelőtt a Sport­­csarnok Erdélyi rangadó színhelye volt. A Brassói Dinamo, a bajnokság hatodik helyezettje házigazdaként fogadta a máso­dik helyen álló nagybányai Minaur HC-t, kézilabdasportunk első profi együt­tesét, a román kupagyőztest. Az „aranyos" bá­nyai fiúk még állják a sarat a kupagyőz­tesek Európa kupájában, nemrég szegedi együttest ütöttek el a továbbjutástól. Az előző fordulóban a brassói csapat is nagy fegyvertényt hajtott végre. A fővárosban meglepetésre legyőzték a sokszoros bajnok Steauát. Így jó mérkőzésre volt kilátás. A mérkőzés előtt Orbán Tiborral, a brassói Dinamo ötszörös bajnok ifjúsági csapatá­nak vezető­edzőjével, számtalan kiváló kézilabda játékosunk nevelőjével tár­gyaltuk az esélyeket. A népszerű Tibi ag­gódott, mert szerinte a Minaur jól felké­szített profi csapat két válogatottját Bon­tást (kitűnő tornászlánykánk bátya) és Popovics­t nehezen lehet megakadályozni a góllövésben, de a Váposztait Kápornai és Cue is tökéletesen érti a kézilabda csín­­ját-bínját. Még elmondta, ha sürgősen nem lát napvilágot a sporttámogatási törvény (a sokat emlegetett szponzorálási szabály­zat), úgy leszámítva esetleg a focit, csőd­be jutnak az összes sportágak, beleértve a kézilabdát is. A Dinamo—Minaur össze­csapás igazolta Orbán Tibor előérzetét. A bányaiak rögtön elhúztak 2—0-al, s az el­ső félidő végéig előnyük 6 gólra nőtt, 14 g­ól­ra vezettek. Bontás valósággal feltar­­tóztathatatlanul játszott. Két esetben is két brassai védővel a nyakán talált be a máskülönben jól védő, fiatal Ciulei háló­jába. A vendégek a második félidőben is végig vezettek, de három perccel a befe­jezés előtt 1 pontra csökkent előnyük — már csak 23—22 volt a javukra. Ekkor kapusuk, a válogatott kerettag Apostu percei következtek. Három esetben is kri­tikus helyzetben védett s ellentámadásból rendre a bányaiak szereztek gólt, vég­eredményben 26—22 arányban megérde­melten szerezték meg a győzelmet. Leg­jobb gólszerzők: Bontás (9), és Popovici (7) a bányaiaktól, illetve Grigoras (5), Moldovan (5) és Nicolescu (5) a brassóiak­tól. Említést érdemel, hogy Nicolescu két hétméterest, míg Moldovan egyet nem tudott értékesíteni. A mérkőzés után Petre Avramescutól, a Minaur vezető­edzőjétől megtudtam, hogy a kupagyőztesek Európa kupájában a nagybányai csapat következő ellenfele a Marseilles-i Vitroil együttese, mely erős mint a vitriol. A francia baj­nokság egyik legjobb csapata, támogatója pedig a híres milliomos Tapie,­­az Olim­­pique Marseille focicsapat elnöke) test­vére. Mint mondják, szegényember víz­zel főz, a nagybányaiak pénzügyi okok miatt megegyeztek a franciákkal, hogy mindkét mérkőzést, tehát a visszavágót is, Marseille-ben játsszák, így aztán nem sok a remény a továbbjutásra. A hazai baj­nokságban. Avramescu edző­ szerint a leg­jobb csapat a craiovai egyetemistáké, a bajnoki címet nehezen lehet elvenni tő­lük. A Minaur szeretné megőrizni a má­sodik helyet. Nehezen tudják pótolni a németekhez szerződött Sorn­á­t és a Török­országba igazolt Kiss Robit. A hazai baj­nokságban számos tehetséges fiatal ját­­szik, de ha rövidesen nem rendeződnek anyagi gondjak, úgy ők is külföldre sza­ladnak s ez a honi kézilabda további ha­nyatlását eredményezné — fejezte be nyi­latkozatát a tapasztalt szakember. A 36. karsz misézni? — kérdezte Lópafa Büdösbáró az aluljáró oszlopá­­nak támaszkodó, pufók seggű lánytól. Két bőrnadrágos, bőrdzsekis társa ott röhögött a háta­ mögött. — Hogyha mink bedörgölünk neked, még e csillár is tutymós lesz, kis bukszám. Én vagyok a Büdösbáró! A lány vállát rándítva odébb ment, de csak néhány méternyire. Büdösbáró nevetve, szétvetett lábakkal állt, s m­ár mozdult, hogy egy vonagló tánclépés­sel utána menjen, amikor egy kéz ne­hezedett a vállára. Lópofa Büdösbáró rogyasztva kikapta vállát a kéz alól, és csípőből megfordult. Sötét bőrkabátos, sötét szemüveges férfi állt előtte. — Van két kilóm a számodra! — mondta halkan. — Egyperces munka. — Ahha... — Büdösbáró végigmér­te a fiatal pasast. — Akkor susogd el. Én vagyok a Büdösbáró! A férfi hátrébb vonta Büdösbárót. — A nőmet követi a férje! Pár perc múlva lemennek a metróba. Egy kicsit tartóztatni kéne a pofát, hogy ne tud­jon utánaszállni. — Ne tüdőzd le, majd mi elszórakoz­­tatjuk! Hogy néz ki a szartakony? — Ballonkabát van rajta. Meg fogom mutatni. De nehogy bántsátok! — Két kilóért? Nem ittam diliházi kiblit! Ide a csokoládéval! A férfi átadta a pénzt. — Ez csak egy tábla, fiatalasszony. — Egészen azért nem kell majom­nak nézned. A másikat majd utána! — A férfi a két bőrnadrágos-­a villan­­tatta a szemüvegét. — Tedd készenlétbe őket, aztán gyere oda hozzám az osz­lophoz! ... H­almomné merev léptekkel haladt ez aluljáró felé. A buszmegálló felől megr­árta közeledni a ma­gas, ballonkabátos férfit, kezében a megbeszélés szerinti napilappal. A fér­fi szorosan mellette jött el, ballonka­bátja súrolta a vállát. Halmosné muk­kanni sem mert, sápadtan haladt to­vább. A ballonkabátos ment még néhány lépést, aztán sarkon fordult, mint aki a buszt várja. Továbbsétált, ismét visz­­szanézett a várható busz irányába, zsebre csúsztatta az újságot, majd meg­gyorsított léptekkel elindult az aluljáró felé. Mintegy húsz lépésnyire haladt­al a diplomatatáskás nő mögött. A lépcsőre érve közelebb került­ hozzá. Előtte pár méternyire barna, bajuszos fiatalember haladt a lefelé sietők között, kezét sportzsekije zsebébe süllyesztette. A nő bement a metró bejáratán. A ballonkabátos nyújtott léptekkel haladt utána a tömegben. A metróbejáratnál szőrmók, lóarcú fiatalember állt az útjába. Nyakában nagy sárga fémtánc lógott, medáliával, szájában cigaretta. — Drága fiatalasszony, egy kis tüzet ha kaphatnék!.... A ballonkabátos ki akarta kerülni a fickót, de az, kikapva szájából a ciga­rettát, elé ugrott, s a láncát tépdesve, esküdözni kezdett — Esküszöm, csak egy kis tüzet!... Hé, édes virágom, ne siess, szép szál barátom, egy csók és más semmi, a vágyam csak ennyi ... így beszélt, hadarva tovább, de a bal­lonkabátos határozottan félrelökte, és meglódult. Ám ekkor két bőrruhás fickó fogta közre, s a lóarcúval együtt, szoro­san hozzá tapadva, nekinyomták a metróbejárat rácsának. A szőrmók így suttogott. — Százszorszép öreg barátom, nem ismersz meg? — Elengedtek vagy nem? — érdek­lődött a ballonkabátos. A szőrmók közelebb hajolt, és egy nyelves puszit kért a ballonkabátostól. Ez átnyalábolta a két bőrruhást, és nagy erővel összeütötte a fejüket. A két fickó hátratámolyodott. A lóarcú hát­rébb pattant, s előre szegezett fejjel a ballonkabátos gyomorszájának ugrott A férfi eltorzuló arccal nekiütődött a vasrácsnak, de hosszú karjai már át­­ölelték a lóarcú derekát, fölemelték; a fickó lábai a levegőben kalimpáltak. Büdös báró válla és feje egyszerre csa­pódon a kövezetre. A lendülettől mind­ketten elestek. Hirtelei rohanó civilek és rendőrök fogták őket közre. A három fickó csuk­lóján bili­csek kattogtak. Két rendőr talpra állította Lapofa Büdösbárót, egy civilruhás pedig hatalmas pofont ke­vert le neki. Büdösbáró kábán rázo­­gatta a fejét. — Vigyék őket! — parancsolta a bal­lonkabátos, a ballonját porolgatva, és dühösen végignézett a köréje gyűlt tö­­megen. Halmosné megállt a becsukódó ajtó­nál, sápadtan nézett ki az emberekkel zsúfolt állomásra, mely lassan távolod­­ni kezdett. Két ajtóval arrébb sport­­dzsekis, bajuszos fiatalember támasz­­kodott, egykedvűen bámulva az utaso­kat ... A harmadik megállónál Halmosné kilépett a szerelvényből. Elindult a moz­­gólépcső felé. A bajuszos tizenöt mé­ternyire mögötte. Amikor csaknem a felszínre értek, a bajuszos rövid an­­tennát húzott elő, és halkan beleszólt a dzsekijébe. — Itt az egyest itt az egyes! Sértett a P... utcánál kiszállt a metróból. Mö­götte vagyok! Vége... Halmosné elhagyta a metróépületet. Kiérve a széles, néptelen útvonalra, körülnézett, majd bizonytalan léptekkel elindult a járdán. A bajuszos harminc­negyven méter távolságból követte. Kocsik zúgtak el mellettük. Mintegy nyolcvan méterrel arrébb nagy sebes­séggel érkező Lada 1300-as fékezett le Halmosné mellett csikorogva. A jobb első ajtó üvege le volt eresztve. — Dobja be a táskát! — üvöltött rá az ülésről egy sötét szemüveges, sötét bőrkabátos férfi. Az asszony tétovázott. — Nem érti?! — ordított a szemüve­ges. — Dobja be!­! Halmosné engedelmeskedett A kocsi üvöltő motorral, csikorogva elstartolt. A bajuszos hadarva beszélt a készü­lékébe. — Homoksárga 1300-as Lada. rend­száma TA 30—29 ismétlem: homok­­sárga 1300-as Lada. rendszáma TA SÍ­ZŐ! Az ö... tér felé tart, nagy sebes­séggel ... (Folytatjuk) MUNKÁCSI MIKLÓS DÖGKESEL­YŰ MAGYAR LABDARÚGÓ NB I Újabb rangadót nyert a Fradi A magyar férfi labdarúgó NB-I 12. for­­dulójában az éllovas Ferencváros a Fáy utcába látogatott, a harmadik helyezett a Vasas barlangjába. Az első félidőben semmi említésre méltó sem történt. A második félidőben a Fradi játékmestere, Lipcsei megtáltosodott és az ő mesterhár­masával a Fradi nem várt nagyarányú 3—0-as győzelmet aratott. • A második helyezett Vác, Romanek és Bán­fi góljával biztosan múlta fölül 2—0 arányban Bé­késcsaba együttesét. • A Kispest Honvéd új finn vezető­edzője sikeresen áll helyt, újdonsült tanítványai ezúttal idegenben szereztek két pontot. Nyíregyházán nyer­tek 2—0-ra Plókai és Illés találataival. • Nagy meglepetésre a Videoton otthoná­ban, Székesfehérváron szenvedett vere­séget a Csepeltől 1—0 arányban. A fővá­rosi csapat győztes gólját, a kapus dr. Szieben lőtte tizenegyesből. • Megszakadt az MTK vereség­sorozata A kék-fehérek hazai pályán, a Hungária körúton Komódi góljával 1—0 arányban két vállra fektet­ték az Újpesti TE együttesét • További eredmények: Veszprém LC—Győri Rába ETO 1—0, BVSC Novép—Pécsi MSC 2—1, Diósgyőri FC—Siófoki Bányász 1—0. Három fordulóval az őszi bajnokság be­fejezése előtt a táblázat állása: 1. Ferenc­város 20 p., 2. Vác Samsung 18 p. Kispest Honvéd FC 17­ p.,­­ Vasas 15 p. • BELFÖLDI HÍREK • KÖZLEMÉNYEK • RIPORTOK • Romániai Magyar Szó Irodalmi pályadíjak Oláh István, udvarhelyi munkatársunk a díjazottak között Az MTI-PRESS szerkesztőségének a Magyar Hitelbank Művészeti Alapít­ványa által támogatott 1992. évi tár­capályázata díjait október 21-én kiosz­tották az MTI székházában. A meghí­vásos pályázatra a hazai és a határo­kon kívül élő magyar íróktól 12 pálya­mű érkezett. A bírálóbizottság az első díjat nem adta ki. A két 11. díjat Béres Attila Októberi találkozás és Oláh Ist­ván Erdélyi Elektra című munkájának ítélte. 111. díjban Benedek István Discob­ati, Bolya Péter Zacskók, Hor­váth Péter Böregér, valamint Szilágyi István Ahol a toronyban a halak fész­kelnek című írása részesült. A zsűri különdíjban részesítette a következő írók pályamunkáit: Bálla D. Károly, Beke György, Burányi Nán­dor, Csák Gyula, Keszeg Vilmos, Re­szeli Ferenc, Kiss Dénes, László Ben­­csik Sándor, Lázár Ervin, Lőr­nál György, Molnos Lajos, Nemess László, Sigmond István, Szepesi Attila, Temesi Ferenc, Thiery Árpád. ­ Nem jelent meg A Hét 43. száma! Tudatjuk olvasóinkkal, hogy anyagi okok miatt lapunk megjelenése bizonytalan ideig (remélhetőleg csak egy két hétig) szünetel. A nyomda intézkedése több olyan — ro­mán és magyar, heti és havi megjelenésű — kulturális kiadványt érint, amelyet a Művelődési Minisztérium tart fenn. Az eset, noha nem példa nélküli az utóbbi évek sajtójában, meggondollkoztató szá­munkra, nemcsak az okok, hanem a kiút­keresés, a tennivalók tekintetében is. Re­méljük, az olvasók és más tényezők segít­ségével sikerül kiutat és megoldást talál­nunk. Addig is elnézésüket és megértésü­ket kérjük. Meg nem jelent számunk tartalmából. • Sütő András: Marosvásárhelyi napló, 1985. január • Andrei Pippidi: Választá­­sok tanulsága • Köszöntjük az 59 éves Magyar­ Lajo­st. Magyari Lajos: Kos­ut­h Or­­sovánál O Markó Béla induló jegyzetrovata Lóvátéteti tárgyalások © Sípos Gábor tör­­ténésszel beszélget Rostás Zoltán • Bara­bás István cikke a bukaresti hungarológiai tanszékről • Molnár Tibor Ion Buie,­ura emlékezik • Szász János jegyzete az iro­dalmi Nobel díjakról, és németországi le­vele • Pápai Judit riportja a privatizált Reménység Mentőállomásról • Thomas Sowell: Kultúrák, ha találkoznak • Gáli Ernő: Nacionalizmus az ezredfordulón. A „szétrobbant birodalométól a „nemzetek dicsőségéig“. HOGYAN ÉL A KISMILLIS ? Mert élnek ám köztünk NAGYmillio­­mosok is, ők tulajdonképpen tíz meg száz­­milliók fölött diszponálnak. Hogyan tettek szert rájuk, csak az Isten tudja, mélyen hallgatnak üzleti sikereik titkát illetően, időnként némi maszlaggal megetetik a saj­tót és jótékonykodással könnyítenek a lel­kiismeretükön. A KIS milliomos nyelve könyebben meg­oldódik, neki sok takargatnivalója, úgy látszik, nincs, tulajdonképpen a szerencse kedvezettjének érzi magát, mint alábbi példánk is bizonyítja. (Az infláció ma­holnap valamennyiünket milliomossá ken fel, meg is írták, hogy Románia a gazda­gok paradicsoma, mert egy lakás és bicikl 11 birtokában itt már akár „millionaire“­­nek nevezheti magát az ember az elérték­telenedő pénznem jó- ,illetve rosszvoltá­ból. Itt tehát e névvel a mégoly kis tőkét, de mégis a pénzét tőkeként működtető kisvállalkozót illetjük.) Szóval a mogorva és barátságtalan NA­­GYOk világából átsétálva a rokonszenves KICSIK világába, mindjárt közlékenyebb lényekkel találkozunk. Vegyük a leginkább kezünk ügyébe eső példát, a piaci soka­­dalomban egy asztalon „boltot“ nyitott család esetét. Nem vetheti fel őket a jólét (ha bármely állami átlagalkal­mazott keresetének többszörösét tudják is személyes kiadásokra fordítani havonta), mert két és fél éve ott árul a feleség eső­ben, hóban vagy a tűző napon másfél négyzetméteres összecsukható alkalma­tossága — afféle „terülj-asztalkám" mel­lett. Az asszonyban szunnyadó kereskedői zsenit a férj sejtette meg valamikor 90 elején, mikor a sok tízezer kisemberben hirtelen felébredt a cselekedhetnék. Száz­ezer lejjel kezdték, édességet, ezt-azt ra­kosgatott ki az asszonyka maga elé nap mint nap, s gyötrelmesen lassan fogyott az áru. Oly keservesen, nehezen ment, olyannyira elcsigázó volt a sok hasonló kisvállalkozó konkurenciája, hogy már­­már abba akarták hagyni, mikor egy for­dulat megmentette üzletüket. Erre a férj önérzetesen emlékezik: „Ha akkor nem támad az a gondolatom, hogy a banán jól megy majd, most nem kereskednénk. A banán bevált, olyan hasznot hajtott, hogy kihúzott a csávából." Mindamellett az el­ső milliót, bevallásuk szerint, csak másfél év után érték el „Mi nem tesszük rá a harminc százalékot, amit a törvény meg­enged, hanem csak tízet-tizenötöt. A cé­lunk az, hogy minél hamarabb adódjék el az áru. Az édességnek, egyebeknek két­­három hónap a szavatossági ideje, kocká­zatot nem tudunk vállalni.“ Tegyük hoz­zá, nagy riadalmat keltett a piaci árusok körében, hogy a rendőrség egymillió lejes bírsággal sújtott egy céget, mert avas és lejárt szavatossági idejű búrmogyoróval kereskedett, a drákói szigorú büntetésre az országos sajtó is felfigyelt, mint amire még nem volt példa. No, de hogyan él a kisvállalkozó csa­ládja? Emberünknek például raktára nincs, készleteit hát kénytelen lakásán tar­tani, egyik szobájukat föl kellett áldoz­niuk, amit a két gyerek, de ők is megszen­vednek. A feleség naphosszat árul az eresz alá húzódva, a férj a beszerzést intézi. „Egyetlen nagykereskedelmi cégtől veszek mindent, csekkel fizetek, pontos beosztás szerint folyik minden. Hetente egyszer vé­telezek, ha szerdára jegyeztek elő, akkor nekem kedden este el kell indulnom a ko­csival és utánfutóval a távolság is meg­van háromszáz kilométer, ráadásul már éjszaka hosszú sorban állnak a kocsik a lerakat kapuja előtt. Akinek nincs szer­ződése, azt nem fogadják. Olyan élénk a körforgás, hogy legutóbb a halvacsomagok még melegek voltak, amikor berakod­tam .“ Tart még egy üzleti kiselőadást, afféle vállalkozói hiszek egyet, hogy ha százezer fejét kétszer tudná megforgatni egy héten, dupla haszna lenne, ha viszont két hétig eladatlan ugyanaz a tétel, akkor az számára veszteség, pangás és bukás követheti. De együttérez ázó-fázó-aszal­ódó feleségével, szereti az asszonyt, karácsony­ra fabódéval kívánja megajándékozni a piac sarkában. Villannyal fűthető, csinos kis kuckóval. Egyesek tollasodnak, ők bó­­désodnak! íme, tehát egy kimondottan családi vál­lalkozás, ami nem csupán azért érdekes, mert emberünk, a szólásra rácáfolva, nem csúszott el a banánhéjon, mi több, meg­szedte magát rajta. Figyelemre érdemes, mondom, továbbá másik, eléggé keserű tanulsága esetünknek: ma hasonszőrű már nem tudna érvényesülni, akkorát vál­toztak a feltételek. Ma üzleti tevékenység­be az kezdhet, akinek már eleve megvan­nak hozzá a milliói , vagy a pénzre vált­ható adminisztratív hatalma, befolyása véli férj és feleség egyhangúlag, s aligha­nem okkal. Ma a semmiből kis forgótőkét előbűvészkedni már nem lehet, az üres kéz csak még üresebb kezet terem. No, de hogyan élnek? Köszönik szépen, számukra nem gond az élelem, ruházat, gyerekeik tanszereinek beszerzése... Ag­godalmaik? Hogy függésük ama kereske­delmi lerakattól nem túl egyoldalú-e? Nem egy pókfonálon függ-e egész egziszten­ciájuk? Mennyi ideig tudnának kitartani, ha e fonál elszakadna? Ők bizakodnak... B. kovács andrás Egy sikeres turné utóhangjai­­ •• A MANDALÁVAL A SZÉKELYFÖLDON Alig egy éve alakult meg Nyíregy­házán a Mandala rock-színház amatőr társulata. Ennek vezetője és rendezője Dobos László. Az első darab, amelyet színre vittek, Andrew Lloyd Webber és Timothy Rice musicalje, a „József és a bűvös kabát­ volt, melyet egyébként a budapesti Madách Színház is játszik jó ideje, nagy sikerrel. A Mandala ez­zel indult el turnézni október 5 és 10 között a Székelyföld felé, miután már előzőleg néhány határ menti városban — Szatmárnémetiben, Nagykárolyban, Nagybányán és Nagyváradon sikeresen szerepelt az előadással. Az októberi turné állomásai: Maros­­vásárhely, Gyergyószentmiklós, Csík­szereda, Sepsiszentgyörgy és Székely,­keresztúr voltak, melyekre magam is elkísértem őket. Szinte minden alkalommal telt ház fogadta a társulatot. A mindeddig isme­retlen társulatot egy csapásra szívébe zárta az erdélyi közönség. Ezeknek a fiataloknak a teljesítménye mindenképpen elismerésre méltó: volt bátorságuk egy eléggé népes társulat­tal felkerekedni, számukra ismeretlen vidékekre utazni, naponta két előadást tartani, óriási hajszában, pihenés szin­te semmi, és a fizetség, — a nézők tap­sa, mert az utazás költségei, a szállás, étkezés stb. szinte teljes egészében felemésztették a nyereséget. Akkor miért csinálják? — kérdeztem. A válasz mindannyiszor ez volt: mert szeretik. Jó érzés együtt lenni, játsza­ni, és látni, hogy a közönség boldog, lelkesedik, ujjong ... A Mandala csapata azért is vette nya­kába a világot, vállalva a vándorszínészi életet, annak minden sorscsapását — hiszen az erdélyi életkörülmények alig jobbak a sok évvel ezelőttiekhez ké­pest —, hogy kedvet kapjanak az itt élő fiatalok is ehhez a műfajhoz Olyan előadások ezek, amelyek garantáltan be­csalogatják a közönséget a színházba. A Mandala olyan ajándékot nyújtott át az előadás során az erdélyi közön­ségnek, amit másoktól ritkán kaphat: az ÖRÖMET ... DEBRECZENI ÉVA ::­. . . On­lifli fai notru. KURÍR Lássunk világot! Folytatjuk a hazai nagykövetségek, konzulátusok és nemzetközi szervezetek nemrég kezdett névsorát (helyszűke miatt közöljük ilyen darabosan). Íme a mai adag: Olaszország (köztársaság) Bukarest, str. I.C. Frimu 9, tel:90/505010, 507090, 120296, fax: 123422; nov. 15-e után: 01/6505010, 6507099, 3120293 és 3229122 a fax. Oroszország Bukarest, bes. Kiseleff 6. tel: 90/170120, 170128, 170129, 172322, 171318, 185352, 171655; fax: 128405; nov. 15-e után: 01/6170120, 6170128, 6170129, 6172322, 6171318, 6185652, 6171655 és 3128405 a fax: Pakisztán (Iszlám köztársaság) Bukarest, str. Barbu Delavrancea 22, tel: 90/177402, 175442, nov. 15-e után pedig 01/6177402, 6175442. Palesztina Bukarest, str. Jean-Louis Calderon 46, tel: 90/132549, 149959, 139898, 139699; nov. 15-e után: 01/6132549, 6119959, 6139398 és 6139699, Peru (köztársaság) Bukarest, str. Paris 45A, ct 2, ap. 8, tel: 90/337951, 337961, fax: 127542, nov. 15 . után: 01/6337951, 6337961 és 3127542 a fax. (demeter) KUTYATEJ • • Ír m SUTOTOK Erdélyiesen döbrec. A régi nóta azt mondja: „Szegény embernek szegény a sora, krumpli az ebéd, tök a vacsora“. De nem csak a szegények ették, hosszú téli estéken módos gazdáknál, városi polgá­roknál is az édes sült vagy jött tök kedvelt csemege volt, termesztéséből, árusításá­ból sokan tettek szert nem lebecsülendő jövedelemre. Kolozsváron hajdanában ko­fák árulták a piacon, főtéren, utcasarkon, az ószeren s mindannyiunk derülésére kiabálták: „friss, meleg a tököm“. A bal­káni államokban, főleg Bulgáriában elter­jedt népi eledel ma is. Ilyenkor, ősszel a zöldségesüzletek előtt terjedelmes aszta­lokról árusítják, a sült tököt, s reggeltől estig az utcákat a döblec finom illata len­gi be. Nálunk azonban nyoma veszett. A pia­cokon alig-alig látni döblecárust. Kérdez­gettem is gazdász barátaimat, miért nem termesztik­ manapság. Nem illett be a té­eszek nagyüzemi, gépesített termelésébe. A tök ugyanis köztes szetemény,­ a kuko­rica, paszuly s egyebek sorai közt, kertek végében, udvarok szélén, a kerítés tövé­ben, trágyadomb mellett szokták termelni, s külön gondozást kíván. Jó, kövér föld és sok napfény kell neki, hogy édes legyen — így a szakemberek. Vajon a téeszek eltűnte nyomán ismét termelni fogjuk? Lesz-e hozzá elegendő munkáskéz és jó föld? Kár volna megfe­ledkezni róla, hiszen a táplálkozás szak­értői szerint is igen-igen hasznos, kalória­dús eledel; annak idején a sokgyermekes családokat segítő magyar zöldkeresztes mozgalom például az iskolai étkezdékbe mint értékes, tápláló, mégis olcsó eledelt, tette a kicsinyek asztalára. Emlékezzünk azonban más hagyományos, hajdan kedvelt népi eledeleinkre is. Az édes máléra például a cukrozott, főtt ku­koricára, a héjában sült krumplira, sült almára, körtére, a kemence lapján sült le­pényre. Egyszerű de ízletes tolatok voltak, illatuk betöltötte a házat, örm­vet hozott a majszoló gyermekseregnek, hangulatot adott a családi étkezésnek. Ne feledjük el, az ilyesmi is fokozza az otthon megtartó erejét, a nemzedékek összetartozását, a szülőföldhöz való ragaszkodást. HERÉDI GUSZTÁV eln­ök Rendkívüli alkalom - rendkívüli értékekkel könyvkiállítás a Csíki Székely Múzeumban Jó lenne szisztematikusan, a szakértők által javasolt sorrendben végignézni a kiállítást, minket azonban lábaink ponto­san a tárlósor közepére visznek. Itt van kiállítva a Kájoni Kódex meg a többi, jobban vagy kevésbé ismert hájoni-mun­­ka. S mondja kollégám, hogy ez nem csoda, az ugyancsak a Csíkszeredai Mikó­­várban lezajlott régizene-fesztiválok leg­gyakrabban használt forrásmunkája előtt állunk. Amelyről — miután megtudtuk: mégsem tűnt el a második világégés for­gatagában — azt hittük, hogy nem fogjuk látni soha ... Itt vannak tehát a Csíki Székely Mú­zeumban a könyvek, a helyreállított, res­taurált csíksomlyói lelet s mint a múzeum igazgatója elmondta, ezentúl időszakon­ként kiállítják a rendkívül értékes anyagot. A tárlókban a könyvek, a falakon pe­dig fotódokumentumok árulkodnak a tör­ténésekről, nyújtanak segítséget, hogy el­képzelhessük azt a munkát, amely a Nemzeti Könyvtár könyvrestauráló labo­ratóriuma, a craiovai, iași-i, nagyszebeni, temesvári területi laboratóriumok, a Köz­ponti Katonai Múzeum laboratóriuma, a Nemzeti Történelmi Múzeum laboratóriu­ma és a bukaresti Román Irodalmi Múze­um laboratóriuma szakembereinek köszön­hető. A történet számunkra ott kezdődött, hogy 1985. április 11-én a csíksomlyói ferences kolostor refektóriumának falában, egy be­falazott ablakfülkében 124 eltűntnek hitt nyomtatványt és kéziratos könyvet talál­tak. Az anyag Erdély egyik legértékesebb és leggazdagabb középkori gyűjteményéből, a csíksomlyói könyvtárból származott, az egyetlen katolikus könyvtárból, amely túl­élte a reformáció időszakit. A könyvek megtalálása után egy hét alatt az anyagot becsomagolták és Bukarestbe szállították. Ezzel be­­­indultak a találgatások a lelet sorsáról. Az épület falában a 124 könyvből 33 helyre nem hozható károsodást szenvedett (egyszerűen azonosíthatatlanok), a 91 hely­­rehozhatóból 76-on (az egybekötött műve­ket figyelembe véve ez 95 címet jelent) a szakemberek befejezték a munkát. A restaurátorok évente megrendezett orszá­gos tanácskozása pedig — amelyre az idén Csíkszeredában került sor a múlt hét vé­gén — nagyszerű alkalmat nyújtott a rendkívüli kiállítás megnyitására. A 95 címből 70 ősnyomtatvány, 9 kézi­ratos könyv, 8 pedig XVII. száza­di nyomtatvány. A kiadványok származási helyei között ott vannak a XVI. századi Európa nagy szellemi központjai: Bázel, Nürnberg, Strasbourg, Velence, Róma, Köln, Augsburg ... A legrégebbi (azonosított) ősnyomtatvá­nyok közül hadd említsük meg itt csupán Flodericus Zamorensis: Speculum Vitae Hu­­manae című, 1471-ben Augsburgban meg­jelent és Aurelius Augustinus De Trinitate című, 1471 körül Strasbourgból ideszár­mazott munkáját. A restaurálás után a csíksomlyói gyűjtemény lesz az egyik leg­gazdagabb ősnyomtatvány-gyűjteményünk. A felbecsülhetetlen értékű művek között vannak azok a XVII. századi kézírásos kö­tetek is, amelyek előtt különös büszkeség­gel állunk: a Kájoni Kódex mellett a Mikházin készült Sacri Concertus (1569) és Organo Missale (1667). A Hortulus De­­votionis és a kolostor régi orgonájának felirata. A szomszédos tárlókban gótikus bécsi kötések, gazdag fémdíszítéssel, köztük An­ton Köberger 1482-es és 1487-es Bibliáinak több példánya, de hiába próbálnám meg sorolni a többé-kevésbé ismert híres kiad­ványokat, a budai magyar reneszánsz kö­tésű műveket... Nézem a képeket, ho­gyan néztek ki a megtaláláskor, s csodá­lom a restaurátorok munkáját. A szerzők és kiadók nevét tartalmazó cédulák mellett ott van azok neve is, akik új életet adtak a kiadványoknak. S arra gondolok, ha igaz, hogy ezek az értékek öt évenként lesznek egy-egy hó­napra kiállítva, akkor érdemes megragadni a mostani alkalmat. Ritka élmény... BIRTÓK JÓZSEF

Next