Romániai Magyar Szó, 1992. november (4. évfolyam, 876-899. szám)
1992-11-03 / 876. szám
1992. november 3. KÖNYVTÜKÖR JÓKAI MÓR: ERDÉLY ARANYKORA Asztalomon tíz új Kriterion könyv. Egyikét, másikát ismerem már, de , nagy részük ismeretlen kincsekkel csalogat, mint kisgyermeket újonnan kapott játéka. Egyszerre nyúlnék valamennyi után, kíváncsiságom csápjai összekuszálódnak a nagy sietségben. Hol az egyiket veszem kezembe, hol a másikat, hol egyszerre többet is. Döntenem kell, és döntök... ...Nem véletlenül indul Jókai Erdély aranykorával a Kriterion Történelmi Regények sorozata, s — gondolom — nem véletlen a Történelmi Regények sorozat idulása sem, hiszen olyan űrt pótol az évtizedek alatt történelméből kiéheztetett nép életében, melyre történelem a történelemért tudósi munkák nem vállalkozhatnak helyet adni annak az igénynek, mely mindannyiunkban, ha elfojtottan is, de létezik és létezett — abban az időben is, amikor az évről évre színeit és adatait váltogató történelem csömört keltett minden iránt, ami történelem s az igazi történelem megcenzúráztatott, még ha regényformában is jelentkezett — a századok tükrében felfedezni népünket és népünkben önmagunkat. A századok faggatását pedig áldásosabb regénnyel kezdeni, mely ha egyszer felkelti az érdeklődést, óhatatlanul elvezet — el kell vezetnie — a dokumentumanyagok iránti érdeklődéshez is, a regényési tett és a tudósi történelem összevetéséhez. De akik netalán, mégiscsak megmaradnak a regény mellett, nem tudván tovább lépni — idő hiányában, netalán a dokumentumanyagok szigorú nyelvezetének riasztása miatt —, azok is, a regényolvasással járó minden öröm mellett, rátalálnak a történelmi tényekre, ha írói fantáziával emberarcúformák, de emberarcú ősökre és legfőképp a sorsdöntő cselekedetek indítékaira. Nem csak száraz adatokban terül el előttük egy bizonyos kor történelmi arcképe (szereplőivel együtt), a regényesítés etélteti ama kor szívdobbanásait és megértővé teszi az olvasót — talán a jelen iránt is. A sorozatindító regény. Erdély aranykora, úgy tapintatja ki olvasójával a kor pulzusát, hogy az átvegye, menthetetlenül együtt dobbanton a XVII. század, az Apafi Mihály fejedelemsége alatti Erdély szívverésével, hogy mint személyes ismerőseitől búcsúzzon az Erdély sorsát irányító nagyoktól. A felidézett régmúlt idő szelleme közelebb visz önmagunkhoz, ahhoz, amit magyarnak becézünk magunkban míg végigkövetjük Kemény János fejedelem megbuktatásától, Apafi, a török fogságból asszonya által kiváltott nemes, török általi fejedelemmé emeléséből Bánffy Dénes lefejezéséig Erdély „békés“ arszívkorát, amikor sem a török, sem a Habsburg nem parancsolt a magyar volt az úr hazájéban, de Erdély határain kívül, magyar földön földönfutóvá tette a Habsburg a magyart... Rácsodálkozunk Bornemissza Anna, a fejedelemasszony tisztánlátására és hátborzongatva éljük végig a kettős életű, de szabad és szabadságban gondolkodó főúr, Bánffy Dénes ellen indított összeesküvést, a „hazáért", a „nemzetért“ magyar magyar vérés követelő „egyetlen“ megoldást. Bánffy Dénes fejének le kellett hullnia: „A tragédia be van fejezve a hős halálával.“ Más alakok, más vezérek veszik át ezentúl a történetek f Tvamét. Erdély sorsa, alakja, története átváltozik. A palloscsapás, mely Bánffyt megölte, egy korszakot vágott ketté, melynek folytatása nem jó Az uralkodó alak el van temetve a bethleni kápolna földébe, s szellemét nem öröklé senki. Csak amidőn Erdéyt veszély fenyegése — úgymond a krónikairó —, népek rémületére, világ csodájára fel szokott buzogni a vér az eltemetett honfi dísztelen sírjéból“ — fejezi be romantikus regényét Jókai, s nyomában kivirágzik a feltárt világ iránti érdeklődés: meddig valóság és honnan írói fantázia ... De Jókait, nem kell bemutatni senkinek. Benső szabadságból fakadtak? művei — a szabadságért, nemzete szabadságáért, s bármely regénye kerül olvasói kézbe, menthetetlenül úrrá lesz az olvasón az igazság, a szabadságvá*”, s ezál'al, egy bár picinyke lépéssel közelebb kerül... önmagához és népéhez ... Éltes enikő ÚJ KORSZAK A HAZAI KÉZILABDA SPORTBAN (Folytatás az 1. oldalról) hívta maga mellé. Az érdekesség kedvéért említem meg, hogy a két edző csapata a hét végi nyolcadik fordulóban egymás ellen játszott a fővárosban s a Dinamo 33—21 nagyarányú győzelmet aratott az egyetemisták fölött. Brassóban vasárnap délelőtt a Sportcsarnok Erdélyi rangadó színhelye volt. A Brassói Dinamo, a bajnokság hatodik helyezettje házigazdaként fogadta a második helyen álló nagybányai Minaur HC-t, kézilabdasportunk első profi együttesét, a román kupagyőztest. Az „aranyos" bányai fiúk még állják a sarat a kupagyőztesek Európa kupájában, nemrég szegedi együttest ütöttek el a továbbjutástól. Az előző fordulóban a brassói csapat is nagy fegyvertényt hajtott végre. A fővárosban meglepetésre legyőzték a sokszoros bajnok Steauát. Így jó mérkőzésre volt kilátás. A mérkőzés előtt Orbán Tiborral, a brassói Dinamo ötszörös bajnok ifjúsági csapatának vezetőedzőjével, számtalan kiváló kézilabda játékosunk nevelőjével tárgyaltuk az esélyeket. A népszerű Tibi aggódott, mert szerinte a Minaur jól felkészített profi csapat két válogatottját Bontást (kitűnő tornászlánykánk bátya) és Popovicst nehezen lehet megakadályozni a góllövésben, de a Váposztait Kápornai és Cue is tökéletesen érti a kézilabda csínját-bínját. Még elmondta, ha sürgősen nem lát napvilágot a sporttámogatási törvény (a sokat emlegetett szponzorálási szabályzat), úgy leszámítva esetleg a focit, csődbe jutnak az összes sportágak, beleértve a kézilabdát is. A Dinamo—Minaur összecsapás igazolta Orbán Tibor előérzetét. A bányaiak rögtön elhúztak 2—0-al, s az első félidő végéig előnyük 6 gólra nőtt, 14 gólra vezettek. Bontás valósággal feltartóztathatatlanul játszott. Két esetben is két brassai védővel a nyakán talált be a máskülönben jól védő, fiatal Ciulei hálójába. A vendégek a második félidőben is végig vezettek, de három perccel a befejezés előtt 1 pontra csökkent előnyük — már csak 23—22 volt a javukra. Ekkor kapusuk, a válogatott kerettag Apostu percei következtek. Három esetben is kritikus helyzetben védett s ellentámadásból rendre a bányaiak szereztek gólt, végeredményben 26—22 arányban megérdemelten szerezték meg a győzelmet. Legjobb gólszerzők: Bontás (9), és Popovici (7) a bányaiaktól, illetve Grigoras (5), Moldovan (5) és Nicolescu (5) a brassóiaktól. Említést érdemel, hogy Nicolescu két hétméterest, míg Moldovan egyet nem tudott értékesíteni. A mérkőzés után Petre Avramescutól, a Minaur vezetőedzőjétől megtudtam, hogy a kupagyőztesek Európa kupájában a nagybányai csapat következő ellenfele a Marseilles-i Vitroil együttese, mely erős mint a vitriol. A francia bajnokság egyik legjobb csapata, támogatója pedig a híres milliomos Tapie,az Olimpique Marseille focicsapat elnöke) testvére. Mint mondják, szegényember vízzel főz, a nagybányaiak pénzügyi okok miatt megegyeztek a franciákkal, hogy mindkét mérkőzést, tehát a visszavágót is, Marseille-ben játsszák, így aztán nem sok a remény a továbbjutásra. A hazai bajnokságban. Avramescu edző szerint a legjobb csapat a craiovai egyetemistáké, a bajnoki címet nehezen lehet elvenni tőlük. A Minaur szeretné megőrizni a második helyet. Nehezen tudják pótolni a németekhez szerződött Sornát és a Törökországba igazolt Kiss Robit. A hazai bajnokságban számos tehetséges fiatal játszik, de ha rövidesen nem rendeződnek anyagi gondjak, úgy ők is külföldre szaladnak s ez a honi kézilabda további hanyatlását eredményezné — fejezte be nyilatkozatát a tapasztalt szakember. A 36. karsz misézni? — kérdezte Lópafa Büdösbáró az aluljáró oszlopának támaszkodó, pufók seggű lánytól. Két bőrnadrágos, bőrdzsekis társa ott röhögött a háta mögött. — Hogyha mink bedörgölünk neked, még e csillár is tutymós lesz, kis bukszám. Én vagyok a Büdösbáró! A lány vállát rándítva odébb ment, de csak néhány méternyire. Büdösbáró nevetve, szétvetett lábakkal állt, s már mozdult, hogy egy vonagló tánclépéssel utána menjen, amikor egy kéz nehezedett a vállára. Lópofa Büdösbáró rogyasztva kikapta vállát a kéz alól, és csípőből megfordult. Sötét bőrkabátos, sötét szemüveges férfi állt előtte. — Van két kilóm a számodra! — mondta halkan. — Egyperces munka. — Ahha... — Büdösbáró végigmérte a fiatal pasast. — Akkor susogd el. Én vagyok a Büdösbáró! A férfi hátrébb vonta Büdösbárót. — A nőmet követi a férje! Pár perc múlva lemennek a metróba. Egy kicsit tartóztatni kéne a pofát, hogy ne tudjon utánaszállni. — Ne tüdőzd le, majd mi elszórakoztatjuk! Hogy néz ki a szartakony? — Ballonkabát van rajta. Meg fogom mutatni. De nehogy bántsátok! — Két kilóért? Nem ittam diliházi kiblit! Ide a csokoládéval! A férfi átadta a pénzt. — Ez csak egy tábla, fiatalasszony. — Egészen azért nem kell majomnak nézned. A másikat majd utána! — A férfi a két bőrnadrágos-a villantatta a szemüvegét. — Tedd készenlétbe őket, aztán gyere oda hozzám az oszlophoz! ... Halmomné merev léptekkel haladt ez aluljáró felé. A buszmegálló felől megrárta közeledni a magas, ballonkabátos férfit, kezében a megbeszélés szerinti napilappal. A férfi szorosan mellette jött el, ballonkabátja súrolta a vállát. Halmosné mukkanni sem mert, sápadtan haladt tovább. A ballonkabátos ment még néhány lépést, aztán sarkon fordult, mint aki a buszt várja. Továbbsétált, ismét viszszanézett a várható busz irányába, zsebre csúsztatta az újságot, majd meggyorsított léptekkel elindult az aluljáró felé. Mintegy húsz lépésnyire haladtal a diplomatatáskás nő mögött. A lépcsőre érve közelebb került hozzá. Előtte pár méternyire barna, bajuszos fiatalember haladt a lefelé sietők között, kezét sportzsekije zsebébe süllyesztette. A nő bement a metró bejáratán. A ballonkabátos nyújtott léptekkel haladt utána a tömegben. A metróbejáratnál szőrmók, lóarcú fiatalember állt az útjába. Nyakában nagy sárga fémtánc lógott, medáliával, szájában cigaretta. — Drága fiatalasszony, egy kis tüzet ha kaphatnék!.... A ballonkabátos ki akarta kerülni a fickót, de az, kikapva szájából a cigarettát, elé ugrott, s a láncát tépdesve, esküdözni kezdett — Esküszöm, csak egy kis tüzet!... Hé, édes virágom, ne siess, szép szál barátom, egy csók és más semmi, a vágyam csak ennyi ... így beszélt, hadarva tovább, de a ballonkabátos határozottan félrelökte, és meglódult. Ám ekkor két bőrruhás fickó fogta közre, s a lóarcúval együtt, szorosan hozzá tapadva, nekinyomták a metróbejárat rácsának. A szőrmók így suttogott. — Százszorszép öreg barátom, nem ismersz meg? — Elengedtek vagy nem? — érdeklődött a ballonkabátos. A szőrmók közelebb hajolt, és egy nyelves puszit kért a ballonkabátostól. Ez átnyalábolta a két bőrruhást, és nagy erővel összeütötte a fejüket. A két fickó hátratámolyodott. A lóarcú hátrébb pattant, s előre szegezett fejjel a ballonkabátos gyomorszájának ugrott A férfi eltorzuló arccal nekiütődött a vasrácsnak, de hosszú karjai már átölelték a lóarcú derekát, fölemelték; a fickó lábai a levegőben kalimpáltak. Büdös báró válla és feje egyszerre csapódon a kövezetre. A lendülettől mindketten elestek. Hirtelei rohanó civilek és rendőrök fogták őket közre. A három fickó csuklóján bilicsek kattogtak. Két rendőr talpra állította Lapofa Büdösbárót, egy civilruhás pedig hatalmas pofont kevert le neki. Büdösbáró kábán rázogatta a fejét. — Vigyék őket! — parancsolta a ballonkabátos, a ballonját porolgatva, és dühösen végignézett a köréje gyűlt tömegen. Halmosné megállt a becsukódó ajtónál, sápadtan nézett ki az emberekkel zsúfolt állomásra, mely lassan távolodni kezdett. Két ajtóval arrébb sportdzsekis, bajuszos fiatalember támaszkodott, egykedvűen bámulva az utasokat ... A harmadik megállónál Halmosné kilépett a szerelvényből. Elindult a mozgólépcső felé. A bajuszos tizenöt méternyire mögötte. Amikor csaknem a felszínre értek, a bajuszos rövid antennát húzott elő, és halkan beleszólt a dzsekijébe. — Itt az egyest itt az egyes! Sértett a P... utcánál kiszállt a metróból. Mögötte vagyok! Vége... Halmosné elhagyta a metróépületet. Kiérve a széles, néptelen útvonalra, körülnézett, majd bizonytalan léptekkel elindult a járdán. A bajuszos harmincnegyven méter távolságból követte. Kocsik zúgtak el mellettük. Mintegy nyolcvan méterrel arrébb nagy sebességgel érkező Lada 1300-as fékezett le Halmosné mellett csikorogva. A jobb első ajtó üvege le volt eresztve. — Dobja be a táskát! — üvöltött rá az ülésről egy sötét szemüveges, sötét bőrkabátos férfi. Az asszony tétovázott. — Nem érti?! — ordított a szemüveges. — Dobja be!! Halmosné engedelmeskedett A kocsi üvöltő motorral, csikorogva elstartolt. A bajuszos hadarva beszélt a készülékébe. — Homoksárga 1300-as Lada. rendszáma TA 30—29 ismétlem: homoksárga 1300-as Lada. rendszáma TA SÍZŐ! Az ö... tér felé tart, nagy sebességgel ... (Folytatjuk) MUNKÁCSI MIKLÓS DÖGKESELYŰ MAGYAR LABDARÚGÓ NB I Újabb rangadót nyert a Fradi A magyar férfi labdarúgó NB-I 12. fordulójában az éllovas Ferencváros a Fáy utcába látogatott, a harmadik helyezett a Vasas barlangjába. Az első félidőben semmi említésre méltó sem történt. A második félidőben a Fradi játékmestere, Lipcsei megtáltosodott és az ő mesterhármasával a Fradi nem várt nagyarányú 3—0-as győzelmet aratott. • A második helyezett Vác, Romanek és Bánfi góljával biztosan múlta fölül 2—0 arányban Békéscsaba együttesét. • A Kispest Honvéd új finn vezetőedzője sikeresen áll helyt, újdonsült tanítványai ezúttal idegenben szereztek két pontot. Nyíregyházán nyertek 2—0-ra Plókai és Illés találataival. • Nagy meglepetésre a Videoton otthonában, Székesfehérváron szenvedett vereséget a Csepeltől 1—0 arányban. A fővárosi csapat győztes gólját, a kapus dr. Szieben lőtte tizenegyesből. • Megszakadt az MTK vereségsorozata A kék-fehérek hazai pályán, a Hungária körúton Komódi góljával 1—0 arányban két vállra fektették az Újpesti TE együttesét • További eredmények: Veszprém LC—Győri Rába ETO 1—0, BVSC Novép—Pécsi MSC 2—1, Diósgyőri FC—Siófoki Bányász 1—0. Három fordulóval az őszi bajnokság befejezése előtt a táblázat állása: 1. Ferencváros 20 p., 2. Vác Samsung 18 p. Kispest Honvéd FC 17 p., Vasas 15 p. • BELFÖLDI HÍREK • KÖZLEMÉNYEK • RIPORTOK • Romániai Magyar Szó Irodalmi pályadíjak Oláh István, udvarhelyi munkatársunk a díjazottak között Az MTI-PRESS szerkesztőségének a Magyar Hitelbank Művészeti Alapítványa által támogatott 1992. évi tárcapályázata díjait október 21-én kiosztották az MTI székházában. A meghívásos pályázatra a hazai és a határokon kívül élő magyar íróktól 12 pályamű érkezett. A bírálóbizottság az első díjat nem adta ki. A két 11. díjat Béres Attila Októberi találkozás és Oláh István Erdélyi Elektra című munkájának ítélte. 111. díjban Benedek István Discobati, Bolya Péter Zacskók, Horváth Péter Böregér, valamint Szilágyi István Ahol a toronyban a halak fészkelnek című írása részesült. A zsűri különdíjban részesítette a következő írók pályamunkáit: Bálla D. Károly, Beke György, Burányi Nándor, Csák Gyula, Keszeg Vilmos, Reszeli Ferenc, Kiss Dénes, László Bencsik Sándor, Lázár Ervin, Lőrnál György, Molnos Lajos, Nemess László, Sigmond István, Szepesi Attila, Temesi Ferenc, Thiery Árpád. Nem jelent meg A Hét 43. száma! Tudatjuk olvasóinkkal, hogy anyagi okok miatt lapunk megjelenése bizonytalan ideig (remélhetőleg csak egy két hétig) szünetel. A nyomda intézkedése több olyan — román és magyar, heti és havi megjelenésű — kulturális kiadványt érint, amelyet a Művelődési Minisztérium tart fenn. Az eset, noha nem példa nélküli az utóbbi évek sajtójában, meggondollkoztató számunkra, nemcsak az okok, hanem a kiútkeresés, a tennivalók tekintetében is. Reméljük, az olvasók és más tényezők segítségével sikerül kiutat és megoldást találnunk. Addig is elnézésüket és megértésüket kérjük. Meg nem jelent számunk tartalmából. • Sütő András: Marosvásárhelyi napló, 1985. január • Andrei Pippidi: Választások tanulsága • Köszöntjük az 59 éves Magyar Lajost. Magyari Lajos: Kosuth Orsovánál O Markó Béla induló jegyzetrovata Lóvátéteti tárgyalások © Sípos Gábor történésszel beszélget Rostás Zoltán • Barabás István cikke a bukaresti hungarológiai tanszékről • Molnár Tibor Ion Buie,ura emlékezik • Szász János jegyzete az irodalmi Nobel díjakról, és németországi levele • Pápai Judit riportja a privatizált Reménység Mentőállomásról • Thomas Sowell: Kultúrák, ha találkoznak • Gáli Ernő: Nacionalizmus az ezredfordulón. A „szétrobbant birodalométól a „nemzetek dicsőségéig“. HOGYAN ÉL A KISMILLIS ? Mert élnek ám köztünk NAGYmilliomosok is, ők tulajdonképpen tíz meg százmilliók fölött diszponálnak. Hogyan tettek szert rájuk, csak az Isten tudja, mélyen hallgatnak üzleti sikereik titkát illetően, időnként némi maszlaggal megetetik a sajtót és jótékonykodással könnyítenek a lelkiismeretükön. A KIS milliomos nyelve könyebben megoldódik, neki sok takargatnivalója, úgy látszik, nincs, tulajdonképpen a szerencse kedvezettjének érzi magát, mint alábbi példánk is bizonyítja. (Az infláció maholnap valamennyiünket milliomossá ken fel, meg is írták, hogy Románia a gazdagok paradicsoma, mert egy lakás és bicikl 11 birtokában itt már akár „millionaire“nek nevezheti magát az ember az elértéktelenedő pénznem jó- ,illetve rosszvoltából. Itt tehát e névvel a mégoly kis tőkét, de mégis a pénzét tőkeként működtető kisvállalkozót illetjük.) Szóval a mogorva és barátságtalan NAGYOk világából átsétálva a rokonszenves KICSIK világába, mindjárt közlékenyebb lényekkel találkozunk. Vegyük a leginkább kezünk ügyébe eső példát, a piaci sokadalomban egy asztalon „boltot“ nyitott család esetét. Nem vetheti fel őket a jólét (ha bármely állami átlagalkalmazott keresetének többszörösét tudják is személyes kiadásokra fordítani havonta), mert két és fél éve ott árul a feleség esőben, hóban vagy a tűző napon másfél négyzetméteres összecsukható alkalmatossága — afféle „terülj-asztalkám" mellett. Az asszonyban szunnyadó kereskedői zsenit a férj sejtette meg valamikor 90 elején, mikor a sok tízezer kisemberben hirtelen felébredt a cselekedhetnék. Százezer lejjel kezdték, édességet, ezt-azt rakosgatott ki az asszonyka maga elé nap mint nap, s gyötrelmesen lassan fogyott az áru. Oly keservesen, nehezen ment, olyannyira elcsigázó volt a sok hasonló kisvállalkozó konkurenciája, hogy mármár abba akarták hagyni, mikor egy fordulat megmentette üzletüket. Erre a férj önérzetesen emlékezik: „Ha akkor nem támad az a gondolatom, hogy a banán jól megy majd, most nem kereskednénk. A banán bevált, olyan hasznot hajtott, hogy kihúzott a csávából." Mindamellett az első milliót, bevallásuk szerint, csak másfél év után érték el „Mi nem tesszük rá a harminc százalékot, amit a törvény megenged, hanem csak tízet-tizenötöt. A célunk az, hogy minél hamarabb adódjék el az áru. Az édességnek, egyebeknek kéthárom hónap a szavatossági ideje, kockázatot nem tudunk vállalni.“ Tegyük hozzá, nagy riadalmat keltett a piaci árusok körében, hogy a rendőrség egymillió lejes bírsággal sújtott egy céget, mert avas és lejárt szavatossági idejű búrmogyoróval kereskedett, a drákói szigorú büntetésre az országos sajtó is felfigyelt, mint amire még nem volt példa. No, de hogyan él a kisvállalkozó családja? Emberünknek például raktára nincs, készleteit hát kénytelen lakásán tartani, egyik szobájukat föl kellett áldozniuk, amit a két gyerek, de ők is megszenvednek. A feleség naphosszat árul az eresz alá húzódva, a férj a beszerzést intézi. „Egyetlen nagykereskedelmi cégtől veszek mindent, csekkel fizetek, pontos beosztás szerint folyik minden. Hetente egyszer vételezek, ha szerdára jegyeztek elő, akkor nekem kedden este el kell indulnom a kocsival és utánfutóval a távolság is megvan háromszáz kilométer, ráadásul már éjszaka hosszú sorban állnak a kocsik a lerakat kapuja előtt. Akinek nincs szerződése, azt nem fogadják. Olyan élénk a körforgás, hogy legutóbb a halvacsomagok még melegek voltak, amikor berakodtam .“ Tart még egy üzleti kiselőadást, afféle vállalkozói hiszek egyet, hogy ha százezer fejét kétszer tudná megforgatni egy héten, dupla haszna lenne, ha viszont két hétig eladatlan ugyanaz a tétel, akkor az számára veszteség, pangás és bukás követheti. De együttérez ázó-fázó-aszalódó feleségével, szereti az asszonyt, karácsonyra fabódéval kívánja megajándékozni a piac sarkában. Villannyal fűthető, csinos kis kuckóval. Egyesek tollasodnak, ők bódésodnak! íme, tehát egy kimondottan családi vállalkozás, ami nem csupán azért érdekes, mert emberünk, a szólásra rácáfolva, nem csúszott el a banánhéjon, mi több, megszedte magát rajta. Figyelemre érdemes, mondom, továbbá másik, eléggé keserű tanulsága esetünknek: ma hasonszőrű már nem tudna érvényesülni, akkorát változtak a feltételek. Ma üzleti tevékenységbe az kezdhet, akinek már eleve megvannak hozzá a milliói , vagy a pénzre váltható adminisztratív hatalma, befolyása véli férj és feleség egyhangúlag, s alighanem okkal. Ma a semmiből kis forgótőkét előbűvészkedni már nem lehet, az üres kéz csak még üresebb kezet terem. No, de hogyan élnek? Köszönik szépen, számukra nem gond az élelem, ruházat, gyerekeik tanszereinek beszerzése... Aggodalmaik? Hogy függésük ama kereskedelmi lerakattól nem túl egyoldalú-e? Nem egy pókfonálon függ-e egész egzisztenciájuk? Mennyi ideig tudnának kitartani, ha e fonál elszakadna? Ők bizakodnak... B. kovács andrás Egy sikeres turné utóhangjai •• A MANDALÁVAL A SZÉKELYFÖLDON Alig egy éve alakult meg Nyíregyházán a Mandala rock-színház amatőr társulata. Ennek vezetője és rendezője Dobos László. Az első darab, amelyet színre vittek, Andrew Lloyd Webber és Timothy Rice musicalje, a „József és a bűvös kabát volt, melyet egyébként a budapesti Madách Színház is játszik jó ideje, nagy sikerrel. A Mandala ezzel indult el turnézni október 5 és 10 között a Székelyföld felé, miután már előzőleg néhány határ menti városban — Szatmárnémetiben, Nagykárolyban, Nagybányán és Nagyváradon sikeresen szerepelt az előadással. Az októberi turné állomásai: Marosvásárhely, Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy és Székely,keresztúr voltak, melyekre magam is elkísértem őket. Szinte minden alkalommal telt ház fogadta a társulatot. A mindeddig ismeretlen társulatot egy csapásra szívébe zárta az erdélyi közönség. Ezeknek a fiataloknak a teljesítménye mindenképpen elismerésre méltó: volt bátorságuk egy eléggé népes társulattal felkerekedni, számukra ismeretlen vidékekre utazni, naponta két előadást tartani, óriási hajszában, pihenés szinte semmi, és a fizetség, — a nézők tapsa, mert az utazás költségei, a szállás, étkezés stb. szinte teljes egészében felemésztették a nyereséget. Akkor miért csinálják? — kérdeztem. A válasz mindannyiszor ez volt: mert szeretik. Jó érzés együtt lenni, játszani, és látni, hogy a közönség boldog, lelkesedik, ujjong ... A Mandala csapata azért is vette nyakába a világot, vállalva a vándorszínészi életet, annak minden sorscsapását — hiszen az erdélyi életkörülmények alig jobbak a sok évvel ezelőttiekhez képest —, hogy kedvet kapjanak az itt élő fiatalok is ehhez a műfajhoz Olyan előadások ezek, amelyek garantáltan becsalogatják a közönséget a színházba. A Mandala olyan ajándékot nyújtott át az előadás során az erdélyi közönségnek, amit másoktól ritkán kaphat: az ÖRÖMET ... DEBRECZENI ÉVA ::. . . Onlifli fai notru. KURÍR Lássunk világot! Folytatjuk a hazai nagykövetségek, konzulátusok és nemzetközi szervezetek nemrég kezdett névsorát (helyszűke miatt közöljük ilyen darabosan). Íme a mai adag: Olaszország (köztársaság) Bukarest, str. I.C. Frimu 9, tel:90/505010, 507090, 120296, fax: 123422; nov. 15-e után: 01/6505010, 6507099, 3120293 és 3229122 a fax. Oroszország Bukarest, bes. Kiseleff 6. tel: 90/170120, 170128, 170129, 172322, 171318, 185352, 171655; fax: 128405; nov. 15-e után: 01/6170120, 6170128, 6170129, 6172322, 6171318, 6185652, 6171655 és 3128405 a fax: Pakisztán (Iszlám köztársaság) Bukarest, str. Barbu Delavrancea 22, tel: 90/177402, 175442, nov. 15-e után pedig 01/6177402, 6175442. Palesztina Bukarest, str. Jean-Louis Calderon 46, tel: 90/132549, 149959, 139898, 139699; nov. 15-e után: 01/6132549, 6119959, 6139398 és 6139699, Peru (köztársaság) Bukarest, str. Paris 45A, ct 2, ap. 8, tel: 90/337951, 337961, fax: 127542, nov. 15 . után: 01/6337951, 6337961 és 3127542 a fax. (demeter) KUTYATEJ • • Ír m SUTOTOK Erdélyiesen döbrec. A régi nóta azt mondja: „Szegény embernek szegény a sora, krumpli az ebéd, tök a vacsora“. De nem csak a szegények ették, hosszú téli estéken módos gazdáknál, városi polgároknál is az édes sült vagy jött tök kedvelt csemege volt, termesztéséből, árusításából sokan tettek szert nem lebecsülendő jövedelemre. Kolozsváron hajdanában kofák árulták a piacon, főtéren, utcasarkon, az ószeren s mindannyiunk derülésére kiabálták: „friss, meleg a tököm“. A balkáni államokban, főleg Bulgáriában elterjedt népi eledel ma is. Ilyenkor, ősszel a zöldségesüzletek előtt terjedelmes asztalokról árusítják, a sült tököt, s reggeltől estig az utcákat a döblec finom illata lengi be. Nálunk azonban nyoma veszett. A piacokon alig-alig látni döblecárust. Kérdezgettem is gazdász barátaimat, miért nem termesztik manapság. Nem illett be a téeszek nagyüzemi, gépesített termelésébe. A tök ugyanis köztes szetemény, a kukorica, paszuly s egyebek sorai közt, kertek végében, udvarok szélén, a kerítés tövében, trágyadomb mellett szokták termelni, s külön gondozást kíván. Jó, kövér föld és sok napfény kell neki, hogy édes legyen — így a szakemberek. Vajon a téeszek eltűnte nyomán ismét termelni fogjuk? Lesz-e hozzá elegendő munkáskéz és jó föld? Kár volna megfeledkezni róla, hiszen a táplálkozás szakértői szerint is igen-igen hasznos, kalóriadús eledel; annak idején a sokgyermekes családokat segítő magyar zöldkeresztes mozgalom például az iskolai étkezdékbe mint értékes, tápláló, mégis olcsó eledelt, tette a kicsinyek asztalára. Emlékezzünk azonban más hagyományos, hajdan kedvelt népi eledeleinkre is. Az édes máléra például a cukrozott, főtt kukoricára, a héjában sült krumplira, sült almára, körtére, a kemence lapján sült lepényre. Egyszerű de ízletes tolatok voltak, illatuk betöltötte a házat, örmvet hozott a majszoló gyermekseregnek, hangulatot adott a családi étkezésnek. Ne feledjük el, az ilyesmi is fokozza az otthon megtartó erejét, a nemzedékek összetartozását, a szülőföldhöz való ragaszkodást. HERÉDI GUSZTÁV elnök Rendkívüli alkalom - rendkívüli értékekkel könyvkiállítás a Csíki Székely Múzeumban Jó lenne szisztematikusan, a szakértők által javasolt sorrendben végignézni a kiállítást, minket azonban lábaink pontosan a tárlósor közepére visznek. Itt van kiállítva a Kájoni Kódex meg a többi, jobban vagy kevésbé ismert hájoni-munka. S mondja kollégám, hogy ez nem csoda, az ugyancsak a Csíkszeredai Mikóvárban lezajlott régizene-fesztiválok leggyakrabban használt forrásmunkája előtt állunk. Amelyről — miután megtudtuk: mégsem tűnt el a második világégés forgatagában — azt hittük, hogy nem fogjuk látni soha ... Itt vannak tehát a Csíki Székely Múzeumban a könyvek, a helyreállított, restaurált csíksomlyói lelet s mint a múzeum igazgatója elmondta, ezentúl időszakonként kiállítják a rendkívül értékes anyagot. A tárlókban a könyvek, a falakon pedig fotódokumentumok árulkodnak a történésekről, nyújtanak segítséget, hogy elképzelhessük azt a munkát, amely a Nemzeti Könyvtár könyvrestauráló laboratóriuma, a craiovai, iași-i, nagyszebeni, temesvári területi laboratóriumok, a Központi Katonai Múzeum laboratóriuma, a Nemzeti Történelmi Múzeum laboratóriuma és a bukaresti Román Irodalmi Múzeum laboratóriuma szakembereinek köszönhető. A történet számunkra ott kezdődött, hogy 1985. április 11-én a csíksomlyói ferences kolostor refektóriumának falában, egy befalazott ablakfülkében 124 eltűntnek hitt nyomtatványt és kéziratos könyvet találtak. Az anyag Erdély egyik legértékesebb és leggazdagabb középkori gyűjteményéből, a csíksomlyói könyvtárból származott, az egyetlen katolikus könyvtárból, amely túlélte a reformáció időszakit. A könyvek megtalálása után egy hét alatt az anyagot becsomagolták és Bukarestbe szállították. Ezzel beindultak a találgatások a lelet sorsáról. Az épület falában a 124 könyvből 33 helyre nem hozható károsodást szenvedett (egyszerűen azonosíthatatlanok), a 91 helyrehozhatóból 76-on (az egybekötött műveket figyelembe véve ez 95 címet jelent) a szakemberek befejezték a munkát. A restaurátorok évente megrendezett országos tanácskozása pedig — amelyre az idén Csíkszeredában került sor a múlt hét végén — nagyszerű alkalmat nyújtott a rendkívüli kiállítás megnyitására. A 95 címből 70 ősnyomtatvány, 9 kéziratos könyv, 8 pedig XVII. századi nyomtatvány. A kiadványok származási helyei között ott vannak a XVI. századi Európa nagy szellemi központjai: Bázel, Nürnberg, Strasbourg, Velence, Róma, Köln, Augsburg ... A legrégebbi (azonosított) ősnyomtatványok közül hadd említsük meg itt csupán Flodericus Zamorensis: Speculum Vitae Humanae című, 1471-ben Augsburgban megjelent és Aurelius Augustinus De Trinitate című, 1471 körül Strasbourgból ideszármazott munkáját. A restaurálás után a csíksomlyói gyűjtemény lesz az egyik leggazdagabb ősnyomtatvány-gyűjteményünk. A felbecsülhetetlen értékű művek között vannak azok a XVII. századi kézírásos kötetek is, amelyek előtt különös büszkeséggel állunk: a Kájoni Kódex mellett a Mikházin készült Sacri Concertus (1569) és Organo Missale (1667). A Hortulus Devotionis és a kolostor régi orgonájának felirata. A szomszédos tárlókban gótikus bécsi kötések, gazdag fémdíszítéssel, köztük Anton Köberger 1482-es és 1487-es Bibliáinak több példánya, de hiába próbálnám meg sorolni a többé-kevésbé ismert híres kiadványokat, a budai magyar reneszánsz kötésű műveket... Nézem a képeket, hogyan néztek ki a megtaláláskor, s csodálom a restaurátorok munkáját. A szerzők és kiadók nevét tartalmazó cédulák mellett ott van azok neve is, akik új életet adtak a kiadványoknak. S arra gondolok, ha igaz, hogy ezek az értékek öt évenként lesznek egy-egy hónapra kiállítva, akkor érdemes megragadni a mostani alkalmat. Ritka élmény... BIRTÓK JÓZSEF