Romániai Magyar Szó, 1992. december (4. évfolyam, 900-918. szám)

1992-12-01 / 900. szám

ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP- BUKAREST NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL Elment a „mumus“? A­z ősz hajú amerikai szenátor pár hétig lázban tartotta az­ országot. Jövetelét mindenféle készülődé­sek előzték meg; a politikai élet kulisz­­szái mögött folyó sürgülődésein kívül a sajtó is teljes „bedobással“ játszotta a maga szerepét. Egyesek, mint pl. az Adevárul, a régi jó időkre emlékeztet­ve külön oldalt is megengedett magá­nak, mintha csak úgy „mellékesen-­ ten­né, de azért csodák csodájára mégis ama napra időzítve, melyen Tom Lan­tos Budapestről átrepült Bukarestbe. . A dr. Ana Bálává főkutató aláírásá­val közzétett tanulmány (felmérés?, elemzés?), címe alapján (Au maghiarii a „sparta“ mai rea? — Rosszabbul megy-e a magyaroknak?) szónoki kér­désbe foglalja a sugalmazod választ­­természetesen a romániai magyarok ugyanúgy élnek, mint a románok (hellyel-közzel még egy kicsit jobban is). S mindezt ama szociológiai felmé­rés alapján állítják, melyet az életmi­nőség kutatására szakosodon intézet 1992 tavaszán Az életminőség diagnó­zisa címmel végzett. Hogy milyen föld­rajzi területen és milyen társadalmi metszetben tette ezt, arról a szerző mé­lyen hallgat, mint ahogy az az október folyamán megjelent tanulmány is teszi, mely a felmérés általános tanulságait „boncolgatja“. A mostani közlemény úgymond a kutatás „nemzetiségi“ ada­tait dolgozza föl, s „bizonyítja be“ sor­ban, hogy: „ A magyarok ugyanolyan nehéznek érzik anyagi helyzetüket, mint a romá­nok, és­ ez utóbbiak közül többen érzik azt, hogy a létszükségletek alatt marad­nak; • ami az iskolai és elhelyezkedési lehetőségeket illeti ,a magyarok enyhén problémásabbnak érzik azokat maguk­ra nézve; • az egészség, a lakáshelyzet, a szol­gáltatások, az életkörnyezet minősége egyként behatárolja románok és ma­gyarok körülményeit, szubjektív félel­­meit; • a várható gazdasági-társadalmi változások kiváltotta sokkhatás a ma­gyaroknál erősebb; • a románok jobban tartanak az etnikumközi összetűzések veszélyétől. Miután mindezeket elmondták, a ku­tatás szerzői azt bizonygatják, hogy a meglévő differenciák nem lényegesek, a kisebbségi megkülönböztetés tudatát tulajdonképpen a magyarság vezetői viszik be a tömegekbe, felülről lefelé, mintegy gerjesztve az elégedetlenséget, amely aztán egy idő múlva „anyagi erővé“ válik és visszahat a valóságra. Az elmélet érdekes, éppen csak a tu­dományosság sántít végig az adatolá­son, illetve a gondolatmenet levezetésé­ben. Nem tudni, hány magyar alanyt kér­deztek ki és milyen vidékről, milyen társadalmi rétegződésben. Nem lehet megérteni­, miért a szub­jektív viszonyulást kutatták/mérték, miért nem az objektív tényekben ke­resték a választ? Nekem például nem mond semmit, hogy valaki úgy érzi: neki nagyon fáj a foga, a másik meg azt mondja: el le­het viselni. A fájdalom attól még nem definiálódott, legfeljebb az egyének tű­résküszöbéről nyertünk adatot. Abból, hogy aránylag kevesebb ma­gyar mondja életéről , a létminimum alatt van, nem az a tudományos követ­keztetés, hogy az illetők jobban élnek, hanem az, hogy kevesebbet sírnak! Hogy ki vesz komolyan egy ilyen pro­paganda-oldalt, nem tudni. Eddig se örvendtek nagy tömegsikernek a ha­sonló műfajban készült, lepedőnyi ösz­­szeállítások, ma sem tartoznak a visz­­szafojtott lélegzettel falt olvasmányok Azt sem hinnénk,­hogy Tom Lantos és környezete, bár a nyomtatott betű félig-meddig tekintélyt ad egy bármi­lyen szövegnek, hanyatt esett volna a főkutató üzenetétől. Mert a tanulmánynak egyetlen mon­datba foglalható tanulsága volt: a Ko­lozsvári Nyilatkozatnak nincs semmi teteje, mert lám, egyforma az életünk! Tom Lantosnak a látogatása alatt mondott következtetései arról árulkod­nak, hogy álságokkal nem lehet elterel­ni a figyelmet a valóságról. Szerencsére, a „mumus“ elutazott — mondják most egyesek —, minden me­het tovább úgy, ahogy eddig. Erre volt jó példa a vasárnap esti tévéhíradó, a­­melynek az elején még az amerikai szenátor emberjogi feltételeiről és ígé­reteiről regélt a bemondó, de a műsor zárásaként már az új tanügyminisztert szólaltatta meg az újra összeállított, hosszú tárgyalások elé néző tanügyi tör­vénytervezet sorsáról, s az mosolyogva szól hozzánk a képernyőről: se külön iskolák, se kisebbségi nyelvű egyetem nem lesznek Romániában, mert csak rosszat okoznak... Üzenete: prosztó módra a vendég után hajított papucs. CSERE GÁBOR EXTRAS din Rezolutia Marii Uniri din 1 decembrie 1918, de la Alba Iulia H1. In legatura cu aceasta, ca principii funda­mentale la alcatuirea noului Stat Roman, Adu­­narea Nationals proclama urmatoarele: #• 1. Deplya o libertate nationala pentru toate popoarele conlocuitoare. Fiecare popor ’se va instrui, administra $i judeca in limba sa proprie prin indivizii din sinul sau, $i fiecare popor va primi drept de reprezentare in corpurile legiui­­toare­ $i la guvernarea t^rii in proporjie „cu numarul indivizilor ce-1 alcatuiesc.­­2. Egala in­dreptatire §i deplina libertate confesionala pentru toate’ confesiunile de stat. 3. Infaptuirea desavir^ita a unui regim curat democratic, pe toate tarimurile vietti^publice. Votul obstesc, direct, egal, secret pe qomune in­­mod proportional pentru­ ambele sexe in virsta de 21­ ani, la reprezentarea in comune, judete ori parlament. 4. Desavirsita libertate de presa, asociere intrunire, libera, propaganda a tuturor ginduri­­lor omen­e?ti. Decemberi Jer. sir. 3:20,22 . ..Vissza-visszaemlékezik és meg­­alázódik bennem az én lelkem. Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk, mivel nem fogyatkozik el az Ű irgalmassága Kedves Atyám, jó lenne gyermekinek lenni, s december min­den óráját gyermekszívvel elfogadni. Karácsonyban csodálkozó és ámuló szemmel látni a szeretet sokféle megnyilvánulását. Jó lenne, Istenem, gyermek lenni! De ez eltelt, s most arra kérünk, hogy add nekünk újra a december sokféle ajándékához a re­ménységet, bizakodást, a fagyban a belső meleget. A felnőtt kor­hoz gyermekszívet. Segíts meg, hogy a nehéz év utolsó hónapjá­ban tudjunk „karácsonyhoz“ zarándokolni s letenni gondjainkat, de bűnbánatunkat is, mindenekfölött szer­ete­tünket, a bethlehemi gyermek jászolánál. Imádkozunk a heródesek szívváltozásáért, gyűlöletük ne érje utól senki Te gyermekedet. Hadd érezze meg mindenki, hogy a Te szeretetedből mindenkinek jut, s meg lehet melegedni mellette, el lehet felejteni a hántásokat, erőt le­het meríteni szeretetlen világunk elhordozásához. Tisztaságod hó­val lepje be a lábnyomokat, amelyek egymás ellen közeledtek, ta­karjuk be sok szégyelnivalónkat, s ott a Te tisztaságod fehér ta­karója alatt egymás felé változzanak a lábnyomok, bocsánattá vál­tozzanak a szívek s az őszinte bűnbánat, megbocsátás szép szava oszlassa el a Szégyellnivalóinkat, hogy mire elolvad a hó, a föld, a Te földed, mi földünk tiszta legyen, s áldás fakadjon belőle. Kö­szönjük az év minden hónapját, amit jelenléteddel megszépítettél. Köszönjük, hogy lehetőséget adtál sokakkal együtt imádkozni a hónapok első napján. Hosszú­ idő után ez is csodáid közé tartozik. Add Urunk, hogy mikor utolsó órája jön el az évnek, a közös imád­ságokból megerősödve lépjük elt a küszöböt, a reménység és biz­tos hit legyen az útravalónk. Ámen CSIHA EMESE MÉGIS „MEGFÚRTÁK" MÁTYÁST?! (Telefaxon) Hétfő, november 30. — déli 13 óra. A kolozsvári főtéren mintegy 100—150 ember — románok és magyarok — gyűlt össze, figyelik a Mátyás szobor körüli fejleményeket. A Mathias rex fel­irat alá már megfúrták a négy lyukat, ahova hamarosan felkerül az inkriminált sárga-idézet. Egyelőre csak megdöbbenés­sel nyugtázzuk emlékművünk megcsúfolá­sát, ezt az újabb ostoba provokációt. (M.L.) TOLERANCIA NÉLKÜL (üzenetrögzítőn) — Tárgyszerűnek mi­nősíthető légkörben kezdődött, nem kívánt mederbe terelődött a Románia nemzeti ünnepét köszöntő sepsiszentgyörgyi ren­dezvény. A Szakszervezetek Művelődési Házának nagytermében a prefektúra ás a helyi tanács szervezésében tartott ünnepi összejövetel szónoklatait, közöttük Kozso­­kár Gábor szenátor beszédét, amelyben a kölcsönös megbecsülés, az esélyegyenlőség fontosságáról beszélt, még csendben hall­gatta végig a nem kis mértékben diákok­ból ,és katonákból összeverbuvált közön­ség. Ám amikor Tóth Tamás színművész a gyulafehérvári nyilatkozat magyar nyel­ven való felolvasásába kezdett, füttykon­cert és bekiabálások töltötték meg a ter­met. A botrányos szóváltások utáni annieni műsor sem feledtethette a tolerancia nyil­vánvaló hiányát, még egyszer bizonyítva, hogy bárhol és bármikor megismétlődhet a két évvel ezelőtti gyulafehérvári forga­tókönyv. (Flóra Gábor) HÁROM ÉCESZ (üzenetrögzítőn) — Vajda Károly va­gyok Brassóból. 1. Nem tudom, melyik­­­­helyes: december 6-a, szombat, vagy de­cember 5-e, vasárnap, avagy fordítva, mert a Barométerben mind a két félekép­pen írják, a 2.­ Néhányszor olvastunk Illyés Károly neve alatt különböző értel­mezéseket és csodálatosan értékes utasítá­sokat az RMDSZ-szel szemben. De ezt az urat még az RMDSZ székházában nem láttuk és nem volt szerencsénk, hogy se­gített volna konkrétan valamiben. 9 3. Rövidítsék meg az üzenetrögzítő szöveget a legszükségesebbre. Pl. Itt az RMSZ üzenetrögzítője, kérjük mondanivalóját csak a sípszó elhangzása után elkezdeni, így több impulzus marad az üzenetet köz­vetítőnek (1992. november 28.) Az utolsóval kapcsolatban: kipróbáljuk! KIVONAT az 1918. december 1-jei Gyulafehér­vári Nagy Egyesülés határozatának szövegéből III. Az Ifj Román Állam megalakításának alap­elveként a Nemzeti Gyűlés meghirdeti a követ­kezőket: 1. Teljes nemzeti szabadság valamennyi, e­­gyüttlakó nép (nemzetiség — a szerzők megjegy­zése) részére. Minden nép saját nyelvén és saját soraiból származó egyének révén fogja folytatni az oktatást, a közigazgatást és igazságszolgálta­tást, és minden népnek joga lesz képviseltetni magát a törvényhozó testületekben és az ország kormányzásában, az illető népet alkotó egyének számával arányosan. 2. Jogegyenlőség és teljes autonóm felekezeti szabadság valamennyi állami felekezet részére. 3. Kimondottan demokratikus rendszer ma­radéktalan megvalósítása a közélet valamennyi területén. Közvetlen, egyenlő, titkos, általános szavazás, községenként, arányos módon, mindkét nem részére, 21 éves­­életkortól, a községi, me­gyei vagy parlamenti képviselethez. 4.­­ Teljes sajtószabadság, egyesülési és gyü­lekezési szabadság; valamennyi emberi eszme szabad hirdetése. TOM LANTOS MEGLEPETÉSE Javasolni fogja a legnagyobb kedvezmény megadását, ha... TŐKÉS LÁSZLÓ LEVELET INTÉZETT A CONGRESSMENHEZ Tom Lantos, az Egyesült Államok Kong­resszusának tagja csúnyán elrontotta a­­zoknak az újságíróknak, fotóriportereknek, filmoperatőröknek, rádió- és tévétudósí­tóknak a hétvégi magánprogramját, akik itteni látogatásának minden mozzanatá­ról hűen, a „helyszínről“ óhajtottak be­számolni. Jelzés értékű, hogy a különféle médiák számos képviselője mondott le a víkendezésről, s szegődött az ismert ame­rikai politikus — az immár minden vo­nalon (a Kongresszusban is és a Fehér Házban is) „kormányzó“ Demokrata Párt színeiben most novemberben hetedszer (!) választották a Képviselőház tagjává — nyomába, riportmagnóval, fényképező-­­ géppel órákon át állt lesben (volt úgy, hogy kint az utcán dideregve!), csakhogy ellesse egy-egy szavát, mozdulatát. Ilyen­kor nem leplezett versengés alakult ki a tudósítók között, harc a jobb helyért, a­­zért, hogy ki kérdezzen először vagy tegye fel a legtöbb kérdést. A Lantos-látogatást lépésről lépésre nyomon kísérő tudósítók mindegyike — gondolom — végül is elé­gedetten rohant a szerkesztőségbe, a rá­dió- vagy tévéstúdióba, mindegyikünk u­­gyanis élményekkel, s nem utolsósorban nyilatkozatokkal teli tarisznyával távo­­zott. Mindenképpen gazdagodtunk egy a­­lapvető tapasztalattal: Lantos úr sűrűn egymást követő találkozói után minden e­­gyes alkalommal bizonyította, hogy egy dörzsölt amerikai politikus nem próbálja mindenképpen lerázni magáról a gyak­ran kellemetlenkedő újságírókat, hanem — ellenkezőleg — örvend azok jelenlé­tének, szövetségeseknek tartja azokat, i­­gyekszik kihasználni azok kíváncsiságát. Lapunk olvasóinak nem kell különö­sebben magyarázgatni a kaliforniai kép­viselő mostani látogatását övező fokozott érdeklődést. Magyar zsidó származása és eddigi politikai tevékenysége fölötte „al­kalmassá“ tette arra, hogy bizonyos román politikai körökben és médiákban az or­szág veszélyes ellenségeként tüntessék fel. Emlékezetes marad, hogy választási kam­pánya idején Ion Iliescu elnök egyértel­műen őt tette felelőssé azért, hogy idén ősszel Románia nem kapta meg a legna­gyobb kereskedelmi­ kedvezményt. A ro­mániai politikai pártok majd mindegyike kötelességének érezte elítélni az egész a­­merikai törvényhozó testületet­ úgymond rossz irányba befolyásoló politikust. A kormányzathoz közel álló lapok mostani látogatását megelőzően is kígyót-békát összehordtak a magyar származású ame­rikai képviselő befeketítésére, kompromit­­tálására. A dimineata, Curierul national és más hasonló beállítottságú lapok min­den igyekezetükkel azon voltak, hogy a nagy tekintélyű és befolyású amerikai po­litikusra rásüssék a szörnyű, szégyentel­jes pecsétet: Ceaușescu barátja volt. A szélsőséges pártok és lapok pedig olyan hangokat ütöttek meg, hogy drasztikus in­tézkedésekhez kell folyamodni: nem kell beengedni az országba. SZÉKELY LÁSZLÓ (Folytatása a 2. oldalon) - A­ ­ SZÉKELY SÁNDOR felvételei • Új sorozat Postcím: Redactia ROMÁNIAI­ MAGYAR SZÓ 79776 Bucuresti, 33 900. szám Piata Prései Libere 1., 1992. sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ december 1. kedd szerkesztősége 79776 Bukarest 33. Szabad Sajtó tér 1., 4 oldal 1 kerület ára 20 lej Üzenetrögzítő szolgálatunk telefonszáma: 6 18 03 02 . Telefax: 6 18 15 62 DECEMBER 1 Hivatalos ünnep. Ez évtől kezdve munkaszüneti nap is. Román állampolgárokhoz illő tisztelet­tel tudomásul vesszük. E napon, mint elődeinknek 1918 óta, mindegyre és mindenről az jut eszünkbe, amit a Gyulafehérvári Nagy Egyesülés ha­tározata ígért az együttlakó népek fiainak. A Romániába átkerült magyarságnak is. A történelem azóta átviharzott felet­tünk. Így is, úgy is. Jól meggyötört mind­annyiunkat. És maradtunk a beváltatla­nul maradt ígéretekkel. A mézes madzag­gal. Mi nem kérünk többet, mint amit 1913- ban, felkínáltak nekünk. December elseje nekünk a várakozás mementója. A kiegyenlítetlen váltót sóvárogva elő­vesszük: évről évre ... RMSZ NYILATKOZAT December elseje, a gyulafehérvári Nagy Nemzetgyűlés évfordulója, a román nép nemzeti egységének ünnepe. E nap egyúttal a Gyulafehérvári Hatá­rozatokban foglalt eszmék és ígéretek ré­vén — az erdélyi magyarság önrendelke­zésének ünnepe is. Akkor, 1918. december elsején, a román nemzeti mozgalom ki­emelkedő személyiségei, például az euró­pai látókörű, de egyben a hazai hagyomá­nyokat is megbecsülő, az egyéni és kol­lektív jogokat elismerő Vasile Goldiu és mások is, olyan örök érvényű igazságokat fogalmaztak meg a nemzeti kisebbségek­kel kapcsolatban, amelyek a harmadik év­ezred Európájának is irányadó eszméi maradnak. Kolozsvár, 1992. november 27. Az RMDSZ politikai alelnöke SZŐCS GÉZA

Next