Romániai Magyar Szó, 1993. március (5. évfolyam, 967-992. szám)
1993-03-02 / 967. szám
ROMÁNIAI ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPLAP — BUKAREST NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL A pénz körül Nem is gondoltuk, amikor képviselő-vendégeinknek megfogalmaztuk legutóbbi vitatémánkat, mennyire elevenen vágunk a húsba, s mert manapság már gyakorlatilag minden a vállalkozásokon alapszik, a miénkbe is. Mert a belső oldalakon olvasható vita lényegétől eltekintve, néhány nap múlva, pontosabban szombaton magunk is megélhettük mindazokat a problémákat, melyekről Vida Gyuláék oly ihletetten és őszintén vallanak. A két évét lassan betöltő Transit Rt évi részvényes közgyűlését tartottuk hét végén, ugyanabban a teremben, ahol a képviselőkkel kezdeményezett vita lezajlott. És az aranyborjú kötelező bűvöletében forgó megközelítések egyrészt lehangolták az embert, mert talán túl hamar eljutottunk oda, hogy mindent az anyagiakban kifejezett hasznosságon és halmozáson keresztül kell szemlélni még ha szellemi termékeket állít elő naponta az ember, akkor is, másrészt mozgósították a fantáziáját, hogy olyan utakat találjon, melyek közelebb vezetnek a viszonylag nyugodt és gondtalan lapkészítéshez. De vajon léteznek-e egyáltalán ilyen utak? Vagy akár ösvények is? Hiszen részvényesek lévén, percek alatt be kellett látnunk, hogy gazdasági elképzeléseink, terveink nem feszíthetők föl az előttünk álló év keretére, de még a következő pár hónapéra sem; anynyira beláthatatlan minden társadalmi, gazdasági mozgás, tendencia, hogy a tervgazdálkodásból átmentett prognózisos bemérés gyakorlatilag megvalósíthatatlan. Pedig nem véletlenül fejlesztette ki, a szocialista tervgazdaság szlogenjéből ihletődve a szabadpiaci rendszer. Annyit tudunk, hogy meg kell élnünk. Ha nem is nagy összegekben, de mindenképpen a merülési szint fölött valamivel, a létminimum táján gondolkoznunk. Hogy olvasóinkat se állítsuk magunkkal szemben, ne lássunk bennük kimondottan csak piaci partnereket, hanem olyan, a szellemi együttműködésre berendezkedett és elkötelezett bajtársakat, akik velünk tartanak jóban-rosszban, egyéni költségvetésükből ma is mepróbálják kispórolni azt az áldozati összeget, aminek e nagy nélkülözésben valószínűleg, jól bemért helye lenne a mindennapi primér szükségletek sorában, de hát a szükségletek, szerencsére, még nem törölték teljesen maguk közül az újságolvasás, a tájékozódás szenvedélyét. A lap felemelt ára, bármennyire is fájdalmas, eláruljuk: még mindig nem az az ár, ami gazdaságossá tenné megjelenésünket Sajnos, a lapkészítéshez szükséges nyersanyagok, technológiai eljárások és műszaki segédlet oly gondtalanul kúsztatják fölfelé saját értéküket, hogy termékünk ára nem bír lépést tartani vele. S akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a mi munkánk egyáltalán ér-e valamit? Az elértéktelenedő pénz mellett jut-e arra is a bevételből, hogy újra besoroljuk erőfeszítéseinket, s az azokat megillető, szerény, de biztonságos megélhetési eszközökkel honoráljuk? A részvényesek, vagyis a lap újságírói végül is nem mentek haza üres kézzel. A tavalyi munka nyomán sikerült viszszanyerniük azt a tőkét, amit két évvel korábban összedobtak a lap függetlenségének érdekében. Hogy "ez sok vagy kevés, döntse el ki-ki maga. Pénzügyi módra gondolkozva, az az egy főre jutó pár tízezer lej szinte a semmivel egyenlő. Karikatúra. De ha érzelmileg közelítünk a kérdéshez, akkor büszke kincs, amit nem lehet eléggé megbecsülni — a magunkéból, a romániai magyarság ragaszkodásából hajtott ki, s szeretnénk, ha kitartana minél továbbig... • CSERE GÁBOR Napról napra EGY POHÁR VÍZ Világszerte drágul a víz. A számításba veendő csapadékszegény évek vagy évtizedek új források meglelését, új vízszabályozó munkálatok végrehajtását, gyűjtőmedencék létesítését, derítőállomások működtetését igénylik. Előfordulhat, hogy egy pohár víz annyiba kerül majd, mint egy pohár bor. SZÁSZ JÁNOS • A liberálisok új elnökre tettek • Kriterion-könyv kettős évfordulóra • 60 méteren belül • Nem lesz tanügyi leépítés, de azért mégis • Feltűnően ásít • 30 százalék • Törvénytelen pénzkibocsátás? • Holnapi számunkban: Sportrovat! • Elmesélni nem lehet, látni kell • „Számunkra pillanatnyilag az egyetlen mentsvár: a nyilvánosság!" Interjú Veres-Kovács Attilával, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főjegyzőjével — Főjegyző úr, a közelmúltban tért haza az Amerikai Egyesült Államokból. — A Presbiteriánus Egyház meghívására utaztam az Amerikai Egyesült Államokba. Hogy pontosabb legyek: a louisville-i egyetem hívott meg egy háromhetes lelkipásztori továbbképző tanfolyamra, ezen belül egy hétre Cincinattiba, ahol a Presbiteriánus Egyház szervezésében sor került A kelet-európai egyházak jelene című szimpóziumra. Sajnos, a meghívás első részének nem tudtam maradéktalanul eleget tenni, ugyanis halaszthatatlan, számunkra most mindennél fontosabb kérdésekben kellett eljárnom. Egyházi iskoláink sanyarú helyzetére gondolva kiadós körutat tettem, kimondottan támogatáskérés céljából. Így lett aztán az amerikai tanulmányutam kettős céljából egy harmadik is... — Gondolom, ez a három mozgalmas hét is elegendő volt ahhoz, hogy betekintést nyerjen az amerikai magyarság egyházi életébe.• Az amerikai magyarokat általában három csoportra osztják a társadalomkutatók. Mindenekelőtt a második világháború előtt kivándoroltak csoportjára, aztán az „ötvenhatosokra“, valamint a mostanság eltávozók, a Kárpát-medence térségéből kivándorlók csoportjára ... Ami közös mindhárom csoportban, mindanynyian egy nyelvi veszélyeztetettségi környezetben élnek. Ott, ahol a nemzettudat fokozatosan háttérbe szorul és a mindennapi megélhetésért, a jobb megélhetésért folytatott küzdelemmé válik, abban a környezetben már nem lehet az egyház létéről úgy beszélni, mint ahogyan nálunk, Erdélyben, netán Közép-Kelet-Európában szoktunk szólni. Fokozatosan kialakul a kétnyelvűség az egyházakon, így a magyar egyházakon belül is. Református, lutheránus, és baptista közösségekben jártam. Az a meglátásom, hogy a kényszerű körülmények miatt többen adják fel a magyar nyelvű istentiszteleteket, ezek rendszeres tartását, és válnak egynyelvűvé, legjobb esetben kicsiny részben még megtartják magyar anyanyelvüket a liturgiában! Ez a veszélyeztetettségi helyzet mintha valamelyest szűnne az által, hogy az 1989-es változások után intenzívebbé, mondhatni állandóvá vált kapcsolatuk a kelet-európai hazával. Eredményét immár azon is lemérhetjük, hogy együttéreznek velünk. Hovatartozásuk egyre inkább az óhazához köti őket, és nemcsak elhagyott sírhantjaik által, hanem köznapi cselekedeteikben öltve testet. És nem csoda, hiszen a református, lutheránus, baptista lelkészek nagy többsége itt, Erdélyben vagy Magyarországon végezte tanulmányait. Tehát innen vitték ki azt az örökséget, amit ott próbálnak megtartani a hívek fokozatos „nyelvvesztésének“ körülményei közepette. — Milyen visszhangra találtak azok az események, amelyek 1989 óta jellemzik a romániai, és ezen belül az erdélyi egyházi életet? — Általában véve az amerikai polgár apolitikus. Míg itt, Erdélyben a legegyszerűbb bácsikát is nyugodtan megkérdezhetjük, hogy pillanatnyilag mi a legfontosabb esemény az országban, a közeli vagy a távolabbi régiókban, addig Amerikában még az értelmiség körében is megnyilvánul egyfajta „belterjes életmód“, amely a nyilvánvaló jólét miatt nem olyan egzisztenciálisan veti fel a politikára való figyelést. Ezért nagyon sok helyen, de főleg az amerikai egyházban — nem a magyar egyházakban! — szinte nem tudják, mi történik tulajdonképpen Kelet-Európában. Itt-ott még emlékeznek, hogy volt egy nagy változás, de hogy a mindennapokban hogyan bontható le mindennapi harcra a változtatásért való küzdelem, ezt egyáltalán nem ismerik. Elég, ha csak anynyit mondok, hogy a Cincinattsban tartott konferencián, ahol Kelet-Európából tizenegyen vettünk részt, egyfolytában „földrajzi leckét“ kellett adnunk arról, hogy hol is vagyunk Európában. Amikor a konferencia végén a záródokumentum megszerkesztésére és elfogadására került a sor, akkor úgy éreztük, hogy nemcsak egyszerű szimpatizánsokat találtunk az amerikai Presbiteriánus Egyházban, hanem együttérzőket is! Istennek hála, a záródokumentumban tételesen megfogalmazzák a kelet-európai egyházakkal, főleg az erdélyi, kisebbségben levő egyházakkal, az itteni magyarsággal való együttérzésüket, kifejezve ugyanakkor azt is, hogy nem értenek egyet a Romániában most uralmon lévő hatalom kisebbségellenes politikájával. A deklarált jogok és a gyakorlatban megvalósítatlan lehetőségeket, e feloldhatatlan ellentmondást, szerencsére, sikerült felmutatnunk nekik. — Vajon a mi hibánk az, hogy nem tudnak eleget rólunk? — Mind ez ideig mi vagyunk a tájékozatlanság okai, nem tudtunk egy olyan kisebbségi, és ezen belül egy olyan egyházi diplomáciát kiépíteni, amely kellő hatékonysággal működjön. Amerikai utam legfontosabb tanulsága: ahhoz, hogy törődjenek velünk, mindenekelőtt meg kell mutatnunk magunkat! Szükségünk van egy olyan körültekintő, jól megfontolt és minden tekintetben jó stratégiával felépített diplomáciára, amely az ügyünket teljes keresztmetszetében, teljes hitelességgel és megfelelő szinten képviselni . Sanyarú helyzetünk, veszélyhelyzeteink gyors felmutatására hasonló gyorsasággal fog reagálni az amerikai közvélemény, illetve a befolyásos politikusok köre?! — Feltétlenül! Az ő reagálásuk annyiban fontos, amennyiben számunkra védelmet jelent a nyilvánosság. Egyházi vezetésünk évek óta hangsúlyozza, hogy számunkra pillanatnyilag az egyetlen mentsvár: a nyilvánosság. Ezt a nyilvánosságot az egyházi diplomácia útján kell megvalósítanunk ... — Amerikai utam alkalmával is hangsúlyoztam: nem elég jogot, engedélyt, adni iskolaalapításra, ha másfelől nem teremtik meg a működésükhöz szükséges elemi feltételeket. Iskoláink veszélyeztetettsége ismert, mindenekelőtt a biztos „fedél“, az épületek hiánya okán. De a legelemibb feltételek híján szociálisan sem tudunk előre lépni.. . Lejegyezte: VARAGÁS ZOLTÁN ELŐRELÁTÓ LÉPÉS (üzenetrögzítőn) — A Dobrica Csoszics és Ion Iliescu találkozón a Duna eltorlaszolása szerb uszályok és tartályhajók által, valamint az a tény, hogy Románia a biztonsági tanácshoz fordult az ügyben, arra a következtetésre vezet, hogy a találkozónak nem volt semmi értelme. Vajon így áll a helyzet? Ne feledjük, kitűnő játékosokról van szó. A cél: bebizonyítani azt, hogy amennyiben van jó szándék, bármilyen nehéz problémát meg lehet , oldani békés tárgyalások alapján, ugyanakkor a gazdasági veszteségek felkerülnek arra a számlára és jogosan, amit a világszervezetnek fogunk benyújtani az embargó okozta veszteségekről. — Illyés Károly, Brassó. (1993. február 27.) HITBEN MEGERŐSÖDVE (üzenetrögzítőn) — Reneszánsz esttel ünnepelték szombaton Mátyás király születésnapját a Mátyás-házban Kolozsvárt, három nyelven. Marius Tabacu románul, Éva László Herbert németül, Visky András magyarul mondta el évfordulós gondolatait. A hajdani táncos ünnepek emlékét a kor zenei körképét Tinódi Lantos Sebetyéntől Orlando Lassoig eredeti szöveggel a Báthori líceum énekkara, a Szent Mihály templom Szent Cecília kórusa és a László Barkk Anikó zenetanárnő irányításával működő Amaryllis reneszánsz „táncház“ muzsikus, dalos és táncos fiataljai idézték fel a székelyudvarhelyi Juvenalis trégizeneegyüttes közreműködésével .” A rendezvény védnökei az Interetnikai Párbeszéd Egyesület és a Német Demokrata Fórum voltak, támogatói az EMKE és a Heltai Alapítvány. • Az est igazi humanista hangulatát talán az a pillanat jellemzi legjobban, amikor a közönség nagy része önkéntelenül bekapcsolódott a latin fohász a Don a nobis pacem, adj nekünk békességet éneklésébe. Hitünkben megerősödve tértünk haza. Így is lehet Kolozsváron. (Bartonek István) MAGYAR KERESKEDELMI BETÉTI TÁRSASÁG MŰHOLDVEVŐ BELTÉRI EGYSÉGEK ÉS FEJKONVERTEREK ROMÁNIA! ÉRTÉKESÍTÉSÉHEZ KERES TŐKEERŐS PARTNEREKET! SZÁLLÍTÁS VÁMSZABADTERÜLETRŐL A vételár forintban vagy valutában fizethető Bartel is lehetséges! Címünk: HELP BT, 7090 Tamási, Pf. 27, Magyarország Telefon: 00.36.71.41-269 (R. 63) Új sorozat 967., szám ....1993... március 2., kedd 4 oldal ára 20 lej Postacím: Redactia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ 79776 Bucuresti 33, Piata Presei Libere 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége 79776 Bukarest 33, Szabad Sajtó tér 1., 1 kerület üzenetrögzítő szolgálatunk telefonszáma: 618 03 02 Telefax: 618 15 62 Telex: 10315-TRANS-R RMDSZ-vezetők Budapesten Látogatást tettek Budapesten az RMDSZ vezetői , Tőkés László tiszteletbeli elnök, Markó Béla elnökés Takács Csaba ügyvezető elnök. A küldöttséget fogadta Göncz Árpád elnök, Antall József miniszterelnök és Szabad György, az Országgyűlés elnöke. Megbeszélésük folyamán Göncz Árpád annak a véleményének adott kifejezést, hogy Magyarország kiegyensúlyozott politikával támogathatja a határokon túl élő magyarokat. Antall József hangsúlyozta, hogy Magyarország felelősnek érzi magát az anyaországon kívül élő magyarokért. KÖZLEMÉNY A Magyar Köztársaság Alkotmánya előírja a határokon kívül élő magyarság iránti felelősséget. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Programja az ország kétmilliónyi magyarságát államalkotó tényezőként, másfelől az egyetemes magyar nemzet elidegeníthetetlen részeként határozza meg. A Magyar Köztársaság és Románia által is elfogadott és aláírt vonatkozó nemzetközi dokumentumok egyértelműen biztosítják a nemzeti kisebbségek és anyanemzeteik közötti szabad kapcsolattartást és együttműködést. " Országaink törvényei és a nemzetközi jog előírásainak keretében a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, küldöttsége a Határon Túli Magyarok Hivatalának meghívására látogatást tett a Magyar Köztársaság elnökénél, miniszterelnökénél és országgyűlési elnökénél, valamint a külügyminiszternél Magyarország kormányzatával való magas szintű kapcsolatok felújítása és kiterjesztése végett A Magyar Köztársaság kormánya és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség országos vezetői 1993. február 26-án Budapesten folytatott megbeszéléseiről a következő közleményt hozzák nyilvánosságra: 1. A Magyar Köztársaság kormánya örömmel üdvözli, hogy a brassói kongreszszuson a belső önrendelkezés elve alapján újjászerveződött az RMDSZ. A felek megegyeznek abban, hogy az eddigieknél szorosabb, állandó és intézményesített kapcsolattartásra törekednek. 2. Egyetértenek abban, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség mint Románia, a magyar nemzet és a demokráciairánt elkötelezett szervezet jótékony szerepet játszhat a romániai demokratizálódás, a magyar—román államközi kapcsolatok és megbékélés előmozdításában, valamint a térség stabilitásának és európai integrációjának szolgálatában. 3. A magyar kormány nem avatkozik bele az RMDSZ politikájába, de mindenben messzemenően támogatja annak legitim (Folytatása a 2. oldalon) Bákesi, MÉlaISZI Utótel:3123114, fax:3122606 Képviselőink: Arad : 096/63.34.73. Brassó: 092/11.81.07 Kolozsvár: 095/18.95.13 Szatmár: 099/73.26.27 Temesvár: 096/13.38.14 Craiova: 094/12.36.76 Galati: 093/43.69.33 Iasi: 098/11.35.76. Pitesti: 097/63.39.08. R.59. TELJES MEGOLDÁS - az . . EODilECIiilÁBáM TILTÓ JOGSZABÁLYOK PONTATLAN ISMÉTLÉSE Hunyad megye prefektusa a közvagyon oltalmát, a korrupció visszaszorítását és a lakosság érdekvédelmét célző, a minap nyilvánosságra hozott rendeletében mindezeket a következő adminisztratív módszerekkel kívánja elérni: 1. ) Az állami tőkével működő kereskedelmi társaságok és egyedáruságok igazgatótanácsi tagjait és igazgatóit, akik — és I. és II. fokú rokonaik, beleértve házastársuk ilyen fokú rokonait is — egyben cégtulajdonosok vagy magántőkével működő társaságok társult tagjai, arra szólította fel, hogy 1993. április 1-jéig döntsék el: az egyik vagy a másik tevékenységet folytatják, mert mindkettőt, az 1992. évi 78. törvény értelmében már nem végezhetik. 2. ) Az állami tőkével működő kereskedelmi társaságok igazgatótanácsába kinevezett állami megbízottakat felhatalmazta arra, hogy súlyos törvénytelenségek elkövetése és 5 leleplezése esetén, az állami tőke védelmében, a vezetők leváltását kezdeményezzék. 1.: ...i| Yc7H'-¡¡fY. 3. ) Egy két évvel ezelőtti, de hatályos (az 1991. évi 667. kormányhatározatról van szó) jogszabály alapján a közalkalmazottaknak megtiltotta a) a kereskedelmi tevékenységet, b) különféle munkálatok végzését vállalkozási alapon, c) nemkülönben földterületek haszonbérbe vételét, d) illetve olyan megbízások elvállalását, melyeket közhivatali beosztásukban végeznek. Pontosabban, a köztisztviselő is 1993. április 1-jéig választhat: vagy megmarad állásában, és felhagy az említett tevékenységekkel, vagy kereskedő, földet művel, vállalkozik és megbízói kérésének tesz eleget. Igyekeztünk a rendelet első három paragrafusát pontosan visszaadni. Mindezekhez a következőket tesszük hozzá: Az említett 1992. évi 78. törvény az 1990. évi 31. (kisprivatizációs) törvény 212. paragrafusát módosította. A tiltás valóban létezik, csakhogy a módosított 212. paragrafus 5. bekezdésében az is benne van, hogy a tilalom csak a hasonló profil magáncégekre, valamint azokra vonatkozik, amelyekkel az állami cég közvetlen kereskedelmi jogviszonyt létesít. Ezt azonban a rendelet megalkotói nem vitték be a szövegbe, és ezzel kiterjesztő módon értelmeztek (és próbálnak alkalmazni) egy magasabb szintű jogszabályt. A közalkalmazottakra vonatkozó tiltások részleges megismétlése, egy két évvel ezelőtt hozott kormányhatározat alapján, azért nem a legszerencsésebb megoldás, mert azóta sok minden megváltozott, és nem feltétlenül az említett négy tevékenységet folytatják másodállásban, mondjuk a tanácsi apparátus tagjai. Földhaszonbérleti törvényünk azóta sincs, mint ahogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény is késik, nem beszélve arról, hogy a tiltások kimondása, itt, megismétlése előtt a közhivatalnokok köztudomásúan alacsony bérét kellett volna emelni, megnyugtatóan és hosszú távra rendezni. Ez nem történt meg. Az olvasók — a rendelet a helyi lapban jelent meg, ahogy a törvény elrendeli — különbözőképpen reagáltak mindezekre. A legtöbben üdvözölték, hiszen a jól kereső, a privatizált, a feltehetően, a vélelmezetten korrupt vállalatvezető robotképe ottlebeg a szemek előtt, s még nagyon sokáig ez ugyanígy lesz. Azt a kérdést pedig, hogy a létező törvények mellé miért kell ilyen alsóbb szintű jogi normákat alkotni, és miért nem a már meglévő törvények végrehajtását szorgalmazzák, a beavatatlan, a jogszabályok sűrűjében járatlan olvasó talán fel sem teszi! DEÁK LEVENTE