Romániai Magyar Szó, 1993. március (5. évfolyam, 967-992. szám)

1993-03-02 / 967. szám

ROMÁNIAI ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPLAP — BUKAREST NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL A pénz körül N­em is gondoltuk, amikor képvi­selő-vendégeinknek megfogal­maztuk legutóbbi vitatémánkat, mennyire elevenen vágunk a húsba, s mert manapság már gyakorlatilag min­­den a vállalkozásokon alapszik, a miénk­be is. Mert a belső oldalakon olvasható vita lényegétől eltekintve, néhány nap múlva, pontosabban szombaton magunk is megélhettük mindazokat a problé­mákat, melyekről Vida Gyuláék oly ih­­letetten és őszintén vallanak. A két évét lassan betöltő Transit Rt évi részvényes közgyűlését tartottuk hét végén, ugyanabban a teremben, ahol a képviselőkkel kezdeményezett vita le­zajlott. És az aranyborjú kötelező bű­völetében forgó megközelítések egy­részt lehangolták az embert, mert talán túl hamar eljutottunk oda, hogy min­dent az anyagiakban kifejezett hasz­­nosságon és halmozáson keresztül kell szemlélni még ha szellemi termékeket állít elő naponta az ember, akkor is, másrészt mozgósították a fantáziáját, hogy olyan utakat találjon, melyek kö­zelebb vezetnek a viszonylag nyugodt és gondtalan lapkészítéshez. De vajon léteznek-e egyáltalán ilyen utak? Vagy akár ösvények is? Hiszen részvényesek lévén, percek alatt be kellett látnunk, hogy gazdasági elkép­zeléseink, terveink nem feszíthetők föl az előttünk álló év keretére, de még a következő pár hónapéra sem; any­­nyira beláthatatlan minden társadalmi, gazdasági mozgás, tendencia, hogy a tervgazdálkodásból átmentett prognó­­zisos bemérés gyakorlatilag megvaló­síthatatlan. Pedig nem véletlenül fej­lesztette ki, a szocialista tervgazdaság szlogenjéből ihletődve a szabadpiaci rendszer. Annyit tudunk, hogy meg kell élnünk. Ha nem is nagy összegek­ben, de mindenképpen a merülési szint fölött valamivel, a létminimum táján gondolkoznunk. Hogy olvasóinkat se állítsuk magunkkal szemben, ne lás­sunk bennük kimondottan csak piaci partnereket, hanem olyan, a szellemi együttműködésre berendezkedett és elkötelezett bajtársakat, akik velünk­­ tartanak jóban-rosszban, egyéni költség­­vetésükből ma is mepróbálják kispórol­­ni azt az áldozati összeget, aminek e nagy nélkülözésben valószínűleg, jól bemért helye lenne a mindennapi pri­­mér szükségletek sorában, de hát a szükségletek, szerencsére, még nem törölték teljesen maguk közül az új­ságolvasás, a tájékozódás szenvedélyét. A lap felemelt ára, bármennyire is fáj­dalmas, eláruljuk: még­ mindig nem az az ár, ami gazdaságossá tenné megjele­­nésünket Sajnos, a lapkészítéshez szük­séges nyersanyagok, technológiai eljárá­sok és műszaki segédlet oly gondtala­nul kúsztatják fölfelé saját értéküket, hogy termékünk ára nem bír lépést tartani vele. S akkor még nem is be­széltünk arról, hogy a mi munkánk egyáltalán ér-e valamit? Az elérték­telenedő pénz mellett jut-e arra is a bevételből, hogy újra besoroljuk erő­feszítéseinket, s az azokat megillető, szerény, de biztonságos megélhetési eszközökkel honoráljuk? A részvényesek, vagyis a lap újságírói végül is nem mentek haza üres kézzel. A tavalyi munka nyomán sikerült visz­­szanyerniük azt a tőkét, amit két év­vel korábban összedobtak a lap füg­getlenségének érdekében. Hogy "ez sok vagy kevés, döntse el ki-ki maga. Pénz­ügyi módra gondolkozva, az az egy főre jutó pár tízezer lej szinte a semmivel egyenlő. Karikatúra. De ha érzelmileg közelítünk a kérdéshez, akkor büszke kincs, amit nem lehet eléggé megbe­csülni — a magunkéból, a romániai ma­gyarság ragaszkodásából hajtott ki, s szeretnénk, ha kitartana minél to­­vábbig... • CSERE GÁBOR Napról napra EGY POHÁR VÍZ Világszerte drágul a víz. A számí­tásba veendő csapadékszegény évek vagy évtizedek új források meglelését, új vízszabályozó munkálatok végre­hajtását, gyűjtőmedencék létesítését, derítőállomások működtetését igénylik. Előfordulhat, hogy egy pohár víz annyiba kerül majd, mint egy pohár bor. SZÁSZ JÁNOS • A liberálisok új elnökre tettek • Kriterion-könyv kettős évfor­dulóra • 60 méteren belül • Nem lesz tanügyi leépítés, de azért mégis • Feltűnően ásít • 30 százalék • Törvénytelen pénzkibocsátás? • Holnapi számunkban: Sportrovat! • Elmesélni nem lehet, látni kell • „Számunkra pillanatnyilag az egyetlen mentsvár: a nyilvánosság!" Interjú Veres-Kovács Attilával, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főjegyzőjével — Főjegyző úr, a közelmúltban tért haza az Amerikai Egyesült Államok­ból. — A Presbiteriánus Egyház meghívá­sára utaztam az Amerikai Egyesült Álla­mokba. Hogy pontosabb legyek: a louis­­ville-i egyetem hívott meg egy háromhe­tes lelkipásztori továbbképző tanfolyam­ra, ezen belül egy hétre Cincinattiba, a­­hol a Presbiteriánus Egyház szervezésé­ben sor került A kelet-európai egyházak jelene című szimpóziumra. Sajnos, a meghívás első részének nem tudtam ma­radéktalanul eleget tenni, ugyanis ha­laszthatatlan, számunkra most mindennél fontosabb kérdésekben kellett eljárnom. Egyházi iskoláink sanyarú helyzetére gon­dolva kiadós körutat tettem, kimondot­tan támogatáskérés céljából. Így lett az­tán az amerikai tanulmányutam kettős céljából egy harmadik is... — Gondolom, ez a három mozgal­mas hét is elegendő volt ahhoz, hogy be­tekintést nyerjen az amerikai ma­gyarság egyházi életébe.­­• Az amerikai magyarokat általában három csoportra osztják a társadalomku­tatók. Mindenekelőtt a második világhá­ború előtt kivándoroltak csoportjára, az­tán az „ötvenhatosokra“, valamint a mos­tanság eltávozók, a Kárpát-medence tér­ségéből kivándorlók csoportjára ... Ami közös mindhárom csoportban, mindany­­nyian egy nyelvi veszélyeztetettségi kör­nyezetben élnek. Ott, ahol a nemzettudat fokozatosan háttérbe szorul és a minden­napi megélhetésért, a jobb megélhetésért folytatott küzdelemmé válik, abban a kör­nyezetben már nem lehet az egyház lé­téről úgy beszélni, mint ahogyan nálunk, Erdélyben, netán Közép-Kelet-Európában szoktunk szólni. Fokozatosan kialakul a kétnyelvűség az egyházakon, így a ma­gyar egyházakon belül is. Református, lut­heránus, és baptista közösségekben jár­tam. Az a meglátásom, hogy a kényszerű körülmények miatt többen adják fel a magyar nyelvű istentiszteleteket, ezek rendszeres tartását, és válnak egynyelvű­vé, legjobb esetben kicsiny részben még megtartják magyar anyanyelvüket a li­turgiában! Ez a veszélyeztetettségi hely­zet mintha valamelyest szűnne az által, hogy az 1989-es változások után intenzí­vebbé, mondhatni állandóvá vált kapcso­latuk a kelet-európai hazával. Eredmé­nyét immár azon is lemérhetjük, hogy e­­gyüttéreznek velünk. Hovatartozásuk egy­re­ inkább az óhazához köti őket, és nem­csak elhagyott sírhantjaik által, hanem köznapi cselekedeteikben öltve testet. És nem csoda, hiszen a református, luthe­ránus, baptista lelkészek nagy többsége itt, Erdélyben vagy Magyarországon végez­te tanulmányait. Tehát innen vitték ki azt az örökséget, amit ott próbálnak meg­tartani a hívek fokozatos „nyelvvesztésé­nek“ körülményei közepette. — Milyen visszhangra találtak azok az események, amelyek 1989 óta jel­lemzik a romániai, és ezen belül az er­délyi egyházi életet? — Általában véve az amerikai polgár apolitikus. Míg itt, Erdélyben a legegy­szerűbb bácsikát is nyugodtan megkérdez­hetjük, hogy pillanatnyilag mi a legfonto­sabb esemény az országban, a közeli vagy a távolabbi régiókban, addig Ameri­kában még az értelmiség körében is meg­nyilvánul egyfajta „belterjes életmód“, a­­mely a nyilvánvaló jólét miatt nem olyan egzisztenciálisan veti fel a politikára való figyelést. Ezért nagyon sok helyen, de fő­leg az amerikai egyházban — nem a ma­gyar egyházakban! — szinte nem tudják, mi történik tulajdonképpen Kelet-Euró­­pában. Itt-ott még emlékeznek, hogy volt egy nagy változás, de hogy a mindenna­pokban hogyan bontható le mindennapi harcra a változtatásért való küzdelem, ezt egyáltalán nem ismerik. Elég, ha csak any­­nyit mondok, hogy a Cincinattsban tartott konferencián, ahol Kelet-Európából ti­zenegyen vettünk részt, egyfolytában „földrajzi leckét“ kellett adnunk arról, hogy hol is vagyunk Európában. Amikor a konferencia végén a záródokumentum megszerkesztésére és elfogadására került a sor, akkor úgy éreztük, hogy nemcsak egyszerű szimpatizánsokat találtunk az a­­merikai Presbiteriánus Egyházban, hanem együttérzőket is! Istennek hála, a záró­­dokumentumban tételesen megfogalmaz­zák a kelet-európai egyházakkal, főleg az erdélyi, kisebbségben levő egyházakkal, az itteni magyarsággal való együttérzésü­ket, kifejezve ugyanakkor azt is, hogy nem értenek egyet a Romániában most u­­ralmon lévő hatalom kisebbségellenes po­litikájával. A deklarált jogok és a gyakor­latban megvalósítatlan lehetőségeket, e feloldhatatlan ellentmondást, szerencsére, sikerült felmutatnunk nekik. — Vajon a mi hibánk az, hogy nem tudnak eleget rólunk? — Mind ez ideig mi vagyunk a tájé­kozatlanság okai, nem tudtunk egy olyan kisebbségi, és ezen belül egy olyan egy­házi diplomáciát kiépíteni, amely kellő hatékonysággal működjön. Amerikai u­­tam legfontosabb tanulsága: ahhoz, hogy törődjenek velünk, mindenekelőtt meg kell mutatnunk magunkat! Szükségünk van egy olyan körültekintő, jól megfon­tolt és minden tekintetben jó stratégiával felépített diplomáciára, amely az­ ügyünket teljes keresztmetszetében, teljes hiteles­séggel és megfelelő szinten képviselni . Sanyarú helyzetünk, veszélyhely­zeteink gyors felmutatására hasonló gyorsasággal fog reagálni az amerikai közvélemény, illetve a befolyásos po­litikusok köre?! — Feltétlenül! Az ő reagálásuk annyi­ban fontos, amennyiben számunkra védel­met jelent a nyilvánosság. Egyházi veze­tésünk évek óta hangsúlyozza, hogy szá­munkra pillanatnyilag az egyetlen ments­vár: a nyilvánosság. Ezt a nyilvánosságot az egyházi diplomácia útján kell megva­lósítanunk ... — Amerikai utam alkalmával is hang­súlyoztam: nem elég jogot, engedélyt, ad­ni iskolaalapításra, ha másfelől nem te­remtik meg a működésükhöz szükséges e­­lemi feltételeket. Iskoláink veszélyeztetett­sége ismert, mindenekelőtt a biztos „fe­dél“, az épületek hiánya okán. De a lege­lemibb feltételek híján szociálisan sem tudunk előre lépni.. . Lejegyezte: VARAGÁS ZOLTÁN ELŐRELÁTÓ LÉPÉS (üzenetrögzítőn) — A Dobrica Csoszics és Ion Iliescu találkozón a Duna eltorla­szolása szerb uszályok és tartályhajók ál­tal, valamint az a tény, hogy Románia a biztonsági tanácshoz fordult az ügyben, arra a következtetésre vezet, hogy a ta­lálkozónak nem volt semmi értelme. Va­jon így áll a helyzet? Ne feledjük, kitű­nő játékosokról van szó. A cél: bebizonyí­tani azt, hogy amennyiben van jó szán­dék, bármilyen nehéz problémát meg le­het , oldani békés tárgyalások alapján, ugyanakkor a gazdasági veszteségek fel­kerülnek arra a számlára és jogosan, amit a világszervezetnek fogunk benyújtani az embargó okozta veszteségekről. — Illyés Károly, Brassó. (1993. február 27.) HITBEN MEGERŐSÖDVE (üzenetrögzítőn) — Reneszánsz esttel ün­nepelték szombaton Mátyás király szüle­tésnapját a Mátyás-házban Kolozsvárt, há­rom nyelven. Marius Tabacu románul, Éva László Herbert németül, Visky András ma­gyarul mondta el évfordulós gondolatait. A hajdani táncos ünnepek emlékét a kor zenei körképét Tinódi Lantos Sebetyén­­től Orlando Lassoig eredeti szöveggel a Báthori líceum énekkara, a Szent Mihály templom Szent Cecília kórusa és a László Barkk Anikó zenetanárnő irányításával mű­ködő Amaryllis reneszánsz „táncház“ mu­zsikus, dalos és táncos fiataljai idézték fel a székelyudvarhelyi Juvenalis trégizene­együttes közreműködésével .” A rendez­vény védnökei az Interetnikai Párbeszéd Egyesület és a Német Demokrata Fórum voltak, támogatói az EMKE és a Heltai Alapítvány. •­ Az est igazi humanista han­gulatát talán az a pillanat jellemzi leg­jobban, amikor a közönség nagy része ön­kéntelenül bekapcsolódott a latin fohász a Don a nobis pacem, adj nekünk békessé­get éneklésébe. Hitünkben megerősödve tértünk haza. Így is lehet Kolozsváron. (Bartonek István) MAGYAR KERESKEDELMI BETÉTI TÁRSASÁG MŰHOLDVEVŐ BELTÉRI EGYSÉGEK ÉS FEJKONVERTEREK ROMÁNIA! ÉRTÉKESÍTÉSÉHEZ KERES TŐKEERŐS PARTNEREKET! SZÁLLÍTÁS VÁMSZABADTERÜLETRŐL A vételár forintban vagy valutában fizethető Bartel is lehetséges! Címünk: HELP BT, 7090 Tamási, Pf. 27, Magyarország Telefon: 00.36.71.41-269 (R. 63) Új sorozat 967., szám ....1993..­. március 2., kedd 4 oldal ára 20 lej Postacím: Redactia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ 79776 Bucuresti 33, Piata Presei Libere 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége 79776 Bukarest 33, Szabad Sajtó tér 1., 1 kerület üzenetrögzítő szolgálatunk telefonszáma: 618 03 02 Telefax: 618 15 62 Telex: 10315-TRANS-R RMDSZ-vezetők Budapesten Látogatást tettek Budapesten az RMDSZ vezetői , Tőkés László tiszteletbeli el­nök, Markó Béla elnök­­és Takács Csaba ügyvezető elnök. A küldöttséget fogadta Göncz Árpád elnök, Antall József minisz­terelnök és Szabad György, az Országgyű­lés elnöke. Megbeszélésük folyamán Göncz Árpád annak a véleményének adott kife­jezést, hogy Magyarország kiegyensúlyozott politikával támogathatja a határokon túl élő magyarokat. Antall József hangsúlyoz­ta, hogy Magyarország felelősnek érzi ma­gát az anyaországon kívül élő magyaro­kért. KÖZLEMÉNY A Magyar Köztársaság Alkotmánya elő­írja a határokon kívül élő magyarság iránti felelősséget. A Romániai­­ Magyar Demokrata Szövet­ség Programja az ország kétmilliónyi ma­gyarságát államalkotó tényezőként, más­felől az egyetemes magyar nemzet elidege­níthetetlen részeként határozza meg. A Magyar Köztársaság és Románia ál­tal is elfogadott és aláírt vonatkozó nem­zetközi dokumentumok egyértelműen biz­tosítják a nemzeti kisebbségek és anya­­nemzeteik­­ közötti szabad kapcsolattartást és együttműködést. " Országaink törvényei és­­ a­ nemzetközi jog előírásainak keretében a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, küldöttsége a Határon Túli Magyarok Hivatalának meghívására látogatást tett a Magyar Köz­társaság elnökénél, miniszterelnökénél és országgyűlési elnökénél, valamint a kül­ügyminiszternél Magyarország kormány­zatával való magas szintű kapcsolatok fel­újítása és kiterjesztése végett A Magyar Köztársaság kormánya és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség országos vezetői 1993. február 26-án Bu­dapesten folytatott megbeszéléseiről a kö­vetkező közleményt hozzák nyilvánosságra: 1. A Magyar Köztársaság kormánya örömmel üdvözli, hogy a brassói kongresz­­szuson a belső önrendelkezés elve alap­ján újjászerveződött az RMDSZ. A felek megegyeznek abban, hogy az eddigieknél szorosabb, állandó és intézményesített kap­csolattartásra törekednek. 2. Egyetértenek abban, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség mint Ro­mánia, a magyar nemzet és a demokrácia­­iránt elkötelezett szervezet jótékony sze­repet játszhat a romániai demokratizáló­dás, a magyar—román államközi kapcsola­tok és megbékélés előmozdításában, vala­mint a térség stabilitásának és európai integrációjának szolgálatában. 3. A magyar kormány nem avatkozik be­le az RMDSZ politikájába, de mindenben messzemenően támogatja annak legitim (Folytatása a 2. oldalon) Bákesi, MÉlaISZI Utó­tel:3123114, fax:3122606 Képviselőink: Arad : 096/63.34.73. Brassó: 092/11.81.07 Kolozsvár: 095/18.95.13 Szatmár: 099/73.26.27 Temesvár: 096/13.38.14 Craiova: 094/12.36.76 Galati: 093/43.69.33 Iasi: 098/11.35.76. Pitesti: 097/63.39.08. R.59. TELJES MEGOLDÁS - az . . EODilECIiilÁBáM TILTÓ JOGSZABÁLYOK PONTATLAN ISMÉTLÉSE Hunyad megye prefektusa a közva­gyon oltalmát, a korrupció visszaszo­rítását és a lakosság érdekvédelmét célző, a minap nyilvánosságra hozott rendeletében mindezeket a következő adminisztratív módszerekkel kívánja elérni: 1. ) Az állami tőkével működő keres­kedelmi társaságok és egyedáruságok igazgatótanácsi tagjait és igazgatóit, akik — és I. és II. fokú rokonaik, be­leértve házastársuk ilyen fokú roko­nait is — egyben cégtulajdonosok­ vagy magántőkével működő társaságok tár­sult tagjai, arra szólította fel, hogy 1993. április 1-jéig döntsék el: az egyik vagy a másik tevékenységet folytat­ják, mert mindkettőt, az 1992. évi 78. törvény értelmében már nem végez­hetik. 2. ) Az állami tőkével működő keres­kedelmi társaságok igazgatótanácsába kinevezett állami megbízottakat felha­talmazta arra, hogy súlyos törvényte­lenségek elkövetése és­ 5 leleplezése ese­tén, az állami tőke védelmében, a ve­zetők leváltását kezdeményezzék. 1.: ...i| Yc7H'-¡¡fY. 3. ) Egy két évvel ezelőtti, de hatá­lyos (az 1991. évi 667. kormányhatáro­zatról van szó) jogszabály alapján a közalkalmazottaknak megtiltotta a) a kereskedelmi tevékenységet, b) külön­féle munkálatok végzését vállalkozási alapon, c) nemkülönben földterületek haszonbérbe vételét, d) illetve olyan megbízások elvállalását, melyeket köz­hivatali beosztásukban végeznek. Pon­tosabban, a köztisztviselő is 1993. ápri­lis 1-jéig választhat: vagy megmarad ál­lásában, és felhagy az említett tevé­kenységekkel, vagy kereskedő, földet művel, vállalkozik és megbízói kéré­sének tesz eleget. Igyekeztünk a rendelet első három paragrafusát pontosan visszaadni. Mindezekhez a következőket tesszük hozzá: Az említett 1992. évi 78. tör­vény az 1990. évi 31. (kisprivatizációs) törvény 212. paragrafusát módosította. A tiltás valóban létezik, csakhogy a módosított 212. paragrafus 5. bekezdé­sében az is benne van, hogy a tilalom csak a hasonló prof­il magáncégekre, valamint azokra vonatkozik, amelyek­kel az állami cég közvetlen kereskedel­mi jogviszonyt létesít. Ezt azonban a rendelet megalkotói nem vitték be a szövegbe, és ezzel kiterjesztő módon értelmeztek (és próbálnak alkalmazni) egy magasabb szintű jogszabályt. A közalkalmazottakra vonatkozó til­tások részleges megismétlése, egy két évvel ezelőtt hozott kormányhatározat alapján, azért nem a legszerencsésebb megoldás, mert azóta sok minden meg­változott, és nem feltétlenül az emlí­tett négy tevékenységet folytatják má­sodállásban, mondjuk a tanácsi appa­rátus tagjai. Földhaszonbérleti törvé­nyünk azóta sincs, mint ahogy a köz­alkalmazottak jogállásáról szóló tör­vény is késik, nem beszélve arról, hogy a tiltások kimondása, itt, megismét­lése előtt a közhivatalnokok köztudo­másúan alacsony bérét kellett volna emelni, megnyugtatóan és hosszú táv­ra rendezni. Ez nem történt meg. Az olvasók — a rendelet a helyi lap­ban jelent meg, ahogy a törvény elren­deli — különbözőképpen reagáltak mindezekre. A legtöbben üdvözölték, hiszen a jól kereső, a privatizált, a feltehetően, a vélelmezetten korrupt vállalatvezető robotképe ott­­lebeg a szemek előtt, s még nagyon sokáig ez ugyanígy lesz. Azt a kérdést pedig, hogy a létező törvények mellé miért kell ilyen alsóbb szintű jogi normákat alkotni, és miért nem a már meglévő törvények végrehajtását szorgalmaz­zák, a beavatatlan, a jogszabályok sű­rűjében járatlan olvasó talán fel sem teszi! DEÁK LEVENTE

Next