Romániai Magyar Szó, 1993. március (5. évfolyam, 967-992. szám)

1993-03-02 / 967. szám

1993. március 2. Ügyvédszemmel BALLÉPÉSEK ANTOLÓGIÁJA Hibádzik-e valami az igazságszolgáltatás háza táján? Több évtizedes ügyvédi pályán annyi tapasztalatot gyűjthet az ember, hogy akár általánosabb érvényű következtetéseket is levonhat egy népcsoport­nak a törvények iránti magatartására nézve. ANTAL MIHÁLY végig, főleg Háromszéken élt és dolgozott. Hogy összegezése mégis inkább egy adott igaz­ságszolgáltatást és jogrendszert helyez élesebb megvilágításba, annak oka, hogy bár kevesen és lassan, de a törvényszékek világában is elkezdődött a válto­zás. Az általa behatóbban megismert bűnesetekről faggattak. — A magam gyakorlatából kiindulva a leggyakoribb bűntényeket így csoportosí­tanám: erőszakos bűncselekmények, va­gyon elleni erőszakos vagy nem erőszakos bűntények, az emberi élet elleni különbö­ző tettek. Mindezekben három közös vo­nást fedezhetünk fel. Az első az alkohol szerepe, mely itt a Székelyföldön az ügyek 80 százalékát jellemzi. Ehhez nagyon gyak­ran egy idegrendszeri vagy szervi beteg­ség is kapcsolódik: szellemi vagy más fo­gyatékosság, mely lehet részleges is. A harmadik a bűnözők szociális-nevelési háttere. „SZERVEZETLEN BŰNÖZÉS­ — Jel­legzetes eset a k.-i gyilkosság, melyben az alkoholos állapot társult pszichés zava­rokkal. Két 23—24 éves cigány férfi ki­fogy az italból, és folytatni szeretné az ivást. Tudták, hogy a 80 éves áldozat, egy öreg ember egyedül él, ismerték a járást, beállítottak hozzá, rátámadtak pénzt kö­vetelve, s mivel nem adott, megölték. Bes­tiális módon. Közben a tett színhelyén kapta őket az áldozat 82 éves testvére, azt is megölték oly kegyetlenül, hogy felis­­merhetetlenné vált mind a kettő. Aztán összeszedték, amit a pincében kaptak, tíz liter bort, valami szalonnát, egyéb élelmi­szert, és eltűntek vele. Kijózanodás után az egyik még egy napig bujkált, de mind­kettőt letartóztatták végül és életfogytig­­lanra ítélték. A nyomozás? Semmi akadályba nem üt­között, fényes nappal történt az egész. Nem előre megfontolt szándékkal gyilkol­tak, ők nem ölni akartak, hanem pénzt lopni vagy kizsarolni, s mivel nem sikerült,­­ folyamodtak erőszakhoz. Nálunk szervezett bűnöz­és — ennek ál­talában anyagi a végcélja — egyelőre nincs. Nyugaton ugye egy jól sikerült bankrablással vagy rablógyilkossággal rendkívüli értékek kaparinthatók meg, nálunk eddig hiányoztak ennek a feltéte­lei. A veszélyessége a nem szervezett bű­nözésnek is nagy, az emberek mindennap érintkeznek a potenciális gyilkosokkal.­­ Az utóbbi három év nem hozott válto­zást? — Minőségit nem, mennyiségit igen. Rettentő mértékben elszaporodtak a bűn­esetek, legalább háromszor annyi van, mint azelőtt. Ennek oka összetett. A RENDŐR ÉS A CIGÁNY. — Az el­követők legnagyobb hányada nagyon hát­rányos helyzetű csoporthoz tartozik. Már zsenge gyermekkoruktól olyan károsodá­­­­sokat szenvedtek, az anyagi és szellemi­erkölcsi nélkülözés olyan körülményei kö­zött nőttek fel, hogy az megpecsételte a sorsukat. — Ez lenne hát a harmadik jel­lemző. De miért szaporodtak el a bűnese­tek? Meglazult volna annyira a törvény­­tisztelet fegyelme? A potenciális bűnöző­ket azelőtt valami visszatartotta. — A kér­dés szociális beágyazottságú is. Az utóbbi időben a nélkülözés főleg az eddig is hát­rányos helyzetűeket sújtotta, a munkanél­küliség a cigányok körében a legnagyobb. Enni pedig kell A kollektív gazdaságok idején legalább szezonmunkára felvették őket.. A közbiztonság meglazulásáról any­­nyit, hogy az utóbbi három évben a rend­őrség alapállománya jórészt kicserélődött. — Én azt hittem, maradtak a régiek ... — Sok főiskolát végzett technikai szakem­ber, mérnök stb. került állományába. Kér­dés, ezek miért hagyták ott előző munka­helyüket. Hat hónapos átképzés után fő­hadnagyi és századosi rangot kaptak. So­kuknál hiányzik még a gyakorlati szaktu­dás. — Érdekes! Térjünk vissza talán a példákhoz. A FELDARABOLT FÉRJ — Mindig a bestiális b.-i gyilkosság ugrik be nekem. A férj autóbuszsofőr, a feleség otthon rendszeresen alkoholt fogyaszt, s ez állan­dó konfliktusforrás volt a családban, any­­nyira, hogy nemegyszer tetslegességr­e is sor került. Egy nap a férje megint része­gen kapta feleségét, s amikor a szobában át akart öltözni, a feleség féltében hátul­ról a fejszével fejbe ütötte. Utána pedig nekilátott a felhabarolásának, karját len vágta és betette a kályhába, fejét a vécé­be, a testet hátracipelte a kertbe és ott folytatta a műveletet. Közben — saját elbeszélése szerint —illogatott, dúdolga­­tott. Amit kihurcolt, annak alá gyújtott, végül fogta, ami maradt, és kivitte a falu végére, hogy a szemétdombon elássa. Más­nap meglátogatta a lánya, és kérdi:­­„A­­pám hol?“ Megpróbált hazudni valamit, de hiába: az egész konyha vérben úszott, a bűntényt letagadni nem­ lehetett Kü­lönben súlyos májcirózisa volt már az al­koholizmus miatt. Huszonöt évet kapott, s ha nem törölték volna el a halálbünte­tést, azt is kaphatott volna. Ilyen esetben a példastatuálás is szerepet játszik az ítél­kezésben, és joggal. TYÚK VAGY ÉLET — A következő gyilkossági esetet érdemes gyakorlati ta­nulságaiért tanulmányozni. Eljön a kará­csony este, az m.-i cigány családot meg­látogatja rokonsága a szomszéd faluból, s nem volt, mit enniük adni. Elhatározták hárman, hogy elmennek tyúkot lopni. Az első helyen véletlenül megzavarták őket, mire egy másik gazdaságban próbálkoztak. Ott viszont a gazda fia, egy kemény fia­talember észrevette: „Ti mit kerestek it­ten?? Épp vonultak volna el a tyúkok­kal. A fiatalember utánuk ment, és az egyiket megragadta, az pedig alulról fel­felé megszúrta. Teljesen józanok voltak. A döfés halálosnak bizonyult, a fiú bele­halt. A lopás anyagi érdekből történt, a gyilkosság inkább védekezésből, mert az erőfölény az elhun­yt oldalán volt. Szociális szempontból itt arról van szó, hogy e nép és társadalmi réteg ma telje­sen nincstelenné vált, emiatt táptalaja a bűnözésnek — ez nyilván átfogó szociál­politikai megoldást kíván. Másfelől a men­talitása szempontjából figyeljünk oda ar­ra, hogy akkor válik veszélyessé, amikor rajtakapják, ő csak tyúkot akart lopni, de amikor tetten érték, gyilkolt Tudnunk kell a kritikus pillanatokban is viszonyulni hozzájuk. A károsult sokszor egy arany­gyűrűért vagy éppen tyúkért kockára te­szi az életét. A tettes nemegyszer vissza­eső bűnöző, de ha nem az, akkor is el a­­karja kerülni a felelősségre vonást s e­­miatt teszi el a szemtanút vagy a szembe­­szegülőt láb alól. (Itt a riporter a gazdasági bűntényekre terelte a szót) KORRUPCIÓ — A gazdasági bűnözés a legkevésbé feltárt és ismert formája a kér­déskörnek. Most alakult ez a rengeteg kft, az ellenőrzés felettük eléggé laza, mintha egy ideig az is szempont lett vol­na, hogy hadd kapjanak erőre, izmosod­janak. Erről a gazdasági rendőrség és a pénzügyőrség tudna többet mondani, bíró­ságra nemigen került ilyen ügy.­­ Azt hi­­szem, egyelőre vétségszámba veszik a bűn­tényeket, s akként kezelik. Úgy vélem, sem a rendőrség, sem az ügyészség nincs még felkészülve arra, hogy ezeket szank­cionálja, emiatt alighanem virágzanak. — A tömegekben él is a sejtelem, hogy a milliók nem tisztességes úton gyűlnek ösz­­sze. — A csempészáru-forgalmazás ölt­­hetett nagy mértéket ez közhely. A bűnöző találékonysága különben mindig nagyob­b, mint a bűnüldöző szerveké. Korrupciós ügy? Nézze, ezeket nagyon nehéz felderíteni. A megvesztegetésről csak a két fél tud, s általában egyiknek sem érdeke, hogy kiderüljön. Nem tárgyal­tak nálunk ilyen ügyet de egy kft. bejegy­zése elhúzódik három hónapig is. Kérdem én: miért sikerül mégis sokaknak hetek vagy napok alatt elintézniük? Tudja, a bürokratizmus fokozódott, megmaradtak a régi hivatalnokok, és iszonyúan meg­nőtt a nyereségvágy, a haszonlesés. A sok felsőfokú képzettségű embernek ki kellett találni valamilyen közvetítő munkakört, hogy ne maradjanak állás nélkül. Szerin­tem ez a korrupció melegágya. DISZTINKCIÓK — Praxisunkban gyil­kosságok kapcsán — véleményem szerint — találkozunk a törvény merev alkalma­zásával is. Történnek véletlen bűncselek­mények, amikor pl. legények kakaskodás­ból szúrják meg egymást (bicskázás), vagy amikor egy összetűzés vezet halálhoz, hol­ott ilyesmi nem állt szándékában a tettes­nek. A bün­tetőtörvénykönyv különbséget tesz halált okozó ütés és gyilkosság kö­zött, utóbbi a szándékos emberölést jelen­ti, előbbi pedig kizárja a szándékosságot A halált okozó testi sértésre is van parag­rafus, de erről mintha megfeledkeztek volna. Hozott ugyanis a Legfelső Törvény­szék egy irányadó döntést mely szerint, ha a tárgy, amivel a halált okozó ütést, sértést elkövették, alkalmas az emberölés­re, vagy ha a test olyan része sérült meg­­mely életveszélyessé­, teszi a tettet, és az áldozat orvosi beavatkozás nélkül nem maradt volna életben — akkor a bíróság a tettet gyilkosságnak vagy gyilkolási szándéknak minősítheti. Holott szándékos­ság valójában nem ül term. Emiatt ,ná­lunk a gyilkosság­­statisztikák adatai­ nem megbízhatóak. Fél kezemen meg tudnám számolni, hogy az utóbbi tíz évben hány személyt ítéltek el halált okozó­ ütésért A­­ többieket mind emberölésben vagy gyil­­kossági kísérletben marasztalták el. (Kényes kérdéshez érkeztünk: a férfiak kiszolgáltatottsága az igazságszolgáltatás .. előtt. Mikor emancipáljuk végre az erő-,­sebb nemet? — kérdem, gyorsan hozzáté­ve: tréfáltam csupán... De előbb tessék azért végigolvasni az alábbiakat!) ERŐSZAKOS ÉS „ERŐSZAKOS" NEMI KÖZÖSÜLÉS — Nem mondok újat azzal, hogy alkoholos állapotban történik a leg­több. Talán érdekesebb, hogy nemegyszer nem valódi erőszakról van szó, hanem a szülők által kiprovokált perről. Elmesélem egy bulizás következményeit A szülők külföldön, a fiatalok rendelkezésére áll a lakás. Többen vannak jelen, de mi most egy párra koncentrálunk, akik­­együtt vol­­­nulnak félre és több órán át együtt van­nak. A lány hajnali négykor állít haza. Tizenhét éves. „Hol voltál?“ — és így to­vább. Hazudozik, de végül bevallja: igen, megesett, de ő nem akarta! A másik kény­szerítette, ugyebár. A fiúra nézve minden ilyen eset börtönbüntetéssel végződik. Függetlenül attól, hogy alkalmazott-e kény­szert vagy sem, mert az intim kapcsolat­ra tanú nincs. Bizonyítani csak azt lehet, hogy együtt vonultak félre. A szülő meg­teszi feljelentését az ügyészségen erősza­kos nemi közösülésért. A lány, mivel meg­ijesztette a szülő és a fel...azt1igj­atkozza, hogy kényszer­ hatására cselekedett.­A vé­delem ezzel szemben sajnos tehetetlen. — Ennyire elfogult lenne a bíróság a lá­nyok javára?" — A dolog a rendőrségen­­kezdődik, megtörténik, hogy a fiú ott „el­ismeri" (kemény „érvek" hatására), hogy erőszaktételt követett el. Később azonban tagadja. A jövőben remélhetőleg kevesebb lesz­ a hasonló rendőrségi kihágás... A másik eset: Sz.-en történt, hogy egy lány elfogadta két fiú meghívását, autóba ültek és kimentek az erdőbe. Ott a har­madik magukra hagyta a párt, és meg­történt a kísérlet, az erőszakos nemi kö­­­­zösülésre. Ez is büntetendő tény. A fiú azzal védekezett: ,,Én nem akartam meg­erőszakolni, csak a bugyit akartam leven­ni­­róla". Minden további nélkül börtön­­büntetésre ítélték. Ez esetben alighanem joggal. Senki nem áll neki csak úgy le­vetkőztetni egy nőt. A kísérletért külön­ben kbm a féle büntetés jár, mint az elkö­vetett tettért, de több fokozata van annak is. Esetünkben egytől három évig terjedő börtönbüntetésről van szó. APASÁGKERESETI PEREK — Az előbbiekhez kapcsolódnak. A nőnek tulaj­donképpen nem az apaságot magát kell rábizonyítania valakire, hanem elég, ha arra van tanúja, hogy látták együtt a fér­fival, s hogy ebből a tanúk intim kapcso­latra következtettek. Ehhez elég nyilat­kozatban csatolni, hogy a kérdéses testi érintkezés a fogamzási időszakba pont be­leesik és az, illetőt az apaságtól meg nem menti senki.­ Esetleg a törvényszéki orvos találhat kizáró okot, de az esély egy a tízezerhez! A lány ilyenkor kiválasztja partnerei közül a legjobban keresőt, és an­­ynafeje nyakába varr­ja­ a gyereket — gya­kori­ ugyanis, hogy több apa „jöhet szóba. A polgári jogrend? -Nem­ hiszem, hogy változtatnak a dolgon. Az orvostudomány fejlődésének mai fokán nem lehet megál­lapítani teljes bizonyossággal, hogy ki az apa. -, IDEGGYÓGYÁSZAT VAGY BÖRTÖN — Kihangsúlyozta, mekkora-,szerepet ját­szik a szellemi, fogyatkosság­ a bűnözés­ben. Ezek szerint, a­­ma börtönökbe, zárt emberek jó része inkább gyógyításra szo­rulna, mint állapotát súlyosbító börtön­­büntetésre. Hogy a kiszabadultak veszé­lyességéről ne is­ beszéljün­k,_Ezek szerint a visszaeső bűnözés valóságos újra­terme­­lése folyik, egy olyan hibás körforgás, melynek társadalmi veszélyessége és ár­­talmassága végtelen. *­­— Úgy vélem, börtöneink tele vannak betegekkel, akiknek csak ront állapotán a büntetés. Olyan börtönökre lenne tehát szükség, melyek gyógyintézmények is bi­zonyos értelemben. B. KOVÁCS ANDRÁS Szerda esti vendégség Lesz-e pénzünk s mennyi nem lesz? Dr. Csapó József szenátor, Pécsi Ferenc és Vida Gyula képviselők múlt szerdán mindannyiunknak végtelenül kedves témáról beszéltek: a pénzről. Hogy lesz-e egy év múlva a zsebünkben s egyáltalán, mi vár ránk az idő mélyén, úgy is, mint romániaiakra, de úgy is, mint magyarokra? A szerda esti vendégségen Demeter J. Ildikó, Kiss Zsuzsa, Cseke Gábor és Gyarmath János faggatták a meghívot­takat. A felvételket Székely Sándor készítette. Vida Gyula: — A kérdés időszerű. Ter­mészetesen lesz pénzünk, de mennyit fog érni? Mert a szemünk láttára szegénye­dik el az ország lakossága. Ellenőrizhetet­len inflációs folyamatok indultak be, „el­szabadult a pokol“. Az eddigi értékrend­­szer, amiben gazdaságunk működött, ösz­­szeomlott... Éppen, nagy vitát hagytunk ott a parlamentben. Az érthetetlenül megnőtt óriási költségvetési deficitet a­­karták elfogadtatni velünk. Mivel ma­gyarázzák, hogy havonta tizenvalahány milliárdos deficit termelődött, az utol­só hónapban pedig önmagában több mint 100 milliárd?! Jellemző az is, milyen pénzekből akarja a kormány fedezni a hiányt. A munkanélküli segélyalap például 115 milliárdos többlettel zárult, a­­mit forgatni, fiadztatni kellene. E­­helyett deficitet fedeznek vele! U­­gyanígy a pótnyugdíjalappal, amit a nyugdíjak emelésére lehetett volna hasz­nálni! Ilyen megengedhetetlen praktikák láttán az emberben fölvetődik a kérdés: gondol-e egyáltalán az állampolgárra ez az állam? Pécsi Ferenc: — A vállalkozások felől közelíteném meg a kérdést Mert bár­milyen kevés pénzünk is lesz jövőre, vál­lalkozni kell. Igaz, ami mostanig történt, inkább csak a kereskedelem terén jelen­tett némi előrelépést, de keresni kell az újabb lehetőségeket. A törvény által meg­kívánt vállalkozói alaptőke (190 000 lej a kft esetében) ma már anny­ia szimbo­likus, hogy csak azzal nem lehet tevé­kenységet felfuttatni. Jó eredményt nyúj­tanak a magánvállalkozók egyesületei. Mi is alapítottunk egyet Szatmárnémetiben, Vállalkozók Fóruma Egyesület néven, most várjuk a bírósági végzést Szándé­kunkban áll törvényismerettel, adókiszá­mítással, érdekvédelemmel a kisvállalko­zók segítségére sietni. Sok a pénzügyi szervek részéről tapasztalható piszkáló­­dás, indokolatlanul magas bírságokat ró­nak ki rájuk. Mi megpróbálunk jogi vé­delmet nyújtani. Információt szolgálta­tunk, természetesen nem csupán huma­nitárius, hanem vállalkozói, üzleti ala­pon. V.Gy.: — Visszatérve a költségvetési de­ficitre, a kormány mindenáron megpróbál ködösíteni, hazudni. Tagadta például, hogy bankjegykiadáshoz folyamodtak s ezáltal felgyorsították az inflációs "fo­lyamatokat. Végül a demokrata front e­­gyik pénzügyi szakértője is bevallotta a tényállást... Azért veszélyes a helyzet, mert parlamentünk az elmúlt években megpróbált olyan pénzügyi szabályozót teremteni, ami megszünteti az egyetlen kö­zös üstben való kotorászást, s különvá­lasztja a pénzforrásokat, a társadalombiz­tosítást a vállalati pénzügyi gazdálkodás­tól. Sajnos, a mostani kormány az előző­ektől örökölte a régi módszert, s mintha mi sem történne, ugyanúgy járnak el. Pe­dig a közpénzekkel az utolsó iránnig­al kell számolni. A Nemzeti Bank szégyenszem­­é­re nagy ködbe burkolja ügyleteit és ezen­közben hatalmas profitokat ér el Ilyen körülmények között parlamenti ellenőr­zésről beszélni merő illúzió... P.F.: — A nemzetközi fejlesztési bank kölcsönt juttatott az országba a vállalko­zások fejlesztésére. , Sajnos, erről csak nagyon kevesen tudnak, suba alatt osz­togatják az összegeket. De ha tudomásá­ra is jut, olyan bonyolult a pályázathoz szükséges dokumentáció összeállítása, hogy sokan elállnak a próbálkozástól. Ezt is felvállaljuk a Fórummal, s egyáltalán azt erősítjük a vállalkozókban, hogy fog­janak össze, mert közösen többre vállal­kozhatnak, s nagyobb eséllyel. V.Gy.: — Ami nehezíti a helyzetét, az a gazdasági törvénykezés bürokratikus szövevénye. Nehéz átlátni rajta, hiszen a törvények mellett a parlament lehető­séget adott a kormánynak, hogy rendele­tekkel is szabályozzon. A kisvállalkozó, a­­ki nem rendelkezik szakképzéssel, n­rtos olyan helyzetben, hogy kiismerje magát pl. az adórendszerrel kapcsolatban. A leg­több esetben ilyenkor felsőfokú tudás szükséges, a gazdasági-jogi asszisztenciát irányítottan kell tehát ejuttatnunk az emberekhez. Hogy szembeszállhassanak a virágzó korrupcióval. Gyarmath János: — Mélyek’­a privati­záció perspektívái nálunk, hogy túllép­jünk a primér tőkefelhalmozás, a vad­kapitalizmus fázisán? P.F: — Egyszer meg kell állnia a zuha­násnak, de tőkebeáramlás nélkül a rossz struktúrát''képtelenek vagyunk­­ átrendez­ni. A rtán'.gyáriak együtytste1nefhr élet­­képesek.-Issze, vannak-I­buropatak-szerű jelenségek. Azt mondjuk, az állami é­­pítkezések leálltak. Igaz, de felfutottak a magánépítkezések, a magáncégek példá­ul nagyon jól megélnek javításokból, bő­vítésekből. Dr. Csapó József: — Az állami költség­vetés tulajdonképpen gyökeresen más ma, mint volt régen. Nem a gazdasági vállal­kozásokat szabályozza, hanem az állam­háztartást, a, társadalmi védőháló .,sze­meit“. Adók és illetékek felhasználásá­ban kélihogy eligazítam. Jogállamban a törvényhozó nem adja ki kezéből a jo­got, hogy ő maga szabályozza ezek szint­jét, szavatolja a­­gazdaság biztonságát. Sajnos, amíg nem alakul ki az egészsé­ges munkaerőpiac, nem működik a jobb munkára törekvés belső kényszere. Ezért nagyon fontos a csődtörvény, aminek a tervezete már a kezünkben van, hogy az óriási erőfeszítéssel fenntartott egységek lebomoljanak, s csak azok éljenek túl, melyek profitot adnak... Az infláció gyorsítása, illetve fékezése s az ehhez szükséges eszközök a hatalom kezén van­nak, makroszinten. Nálunk az történik, hogy óriási pénzeket irányítanak át az a­­dófizetőtől az állami kereskedelmi társa­ságok fenntartására, s a védőhálóra már nem is fu­tja belőlük. Ezzel gyorsul az inf­láció, a csődhelyzet, a pénz elértéktele­nedése. Az állami ártámogatás fokozatos megvonásának a módja is inflációt gyor­sító vagy lassító hatású lehet. A parla­mentnek ilyenkor arra kellene ügyelnie, a hatalomnak ne legyen lehetősége több­letilletékeket vagy adókat behajtani az amúgy is leterhelt állampolgárokon. O­­lyan hitelpolitikát kell továbbá szorgal­mazni, mely elsősorban a profittermelő ágazatokat pártolja, pl. a mezőgazdaságot, kereskedelmet, szolgáltatásokat. Ellenő­riznie kell az állami pénzek felhasználási módját, s gátat vetnie a szabadosságnak. A gazdasági önállóság nem azt jelenti az állami tőkéjű vállalkozásnál, hogy azt te­szem, amit akarok, megőrzöm a gazda­ságtalan struktúrát, vagy hátat fordítok az átképzési rendszernek- Sajnos, az ál­lam minden olyan intézkedést elmulaszt, ami a munkanélküliséget, az állami vál­lalatok csődjét növelné.­Cseke Gábor: — A gyergyószentmiklósi SZKT első­­ számú­ határozata éppen gaz­dasági indíttatású volt, s a tulajdonjegyek irányított felhasználásával kapcsolatos ... P.F.: — Az RMDSZ-nek a határozat­ban felvállalt szerepe csak akkor lesz é­­letképes, ha megváltoznak a privatizáci­ós sémák. Jelen pillanatban csak két út létezik: az egyik, hogy a vállalat 30%-át tulajdonjegyekkel­ megváltják,, de csak a benne dolgozók. A másik az, hogy árvere­zés útján privatizálnak, de készpénzzel. Az SZKT határozata egyik esetben sem mű­ködne életképesen, hogy a romániai ma­gyarság intézményesen is vállalathoz jut­hasson. . V.Gy.! — Amíg az 58-as törvény ér­vényben van, addig ez lesz a helyzet. Hi­szen hiába a legjobb szándék, azt mindig csak az érvényes, itthoni törvények alap­jául ültethetjük életbe. Pénzünk lesz tehát — így a közgazdász­képviselők. De mekkora lesz a beláthatat­­lanság, a zűrzavar? Ezeket ma még csak sejteni lehet­. .. .Bármennyi pénzünk lesz, vállalkozni kell!“ (Pécsi Ferenc) „A közpénzekkel az utolsó irániig el kell számolni.“ (Vida Gyula) A hitelpolitika a profittermelő ágazatokat támogassa“ (dr. Csapó József) • BELFÖLDI HÍREK • KÖZLEMÉNYEK • RIPORTOK •Romániai Magyar Szó­k Szakértői tanácskozás Marosvásárhelyen Ne legyen több A mint arról szombati vasárnapi lap­számunkban hírt adtunk, február 28- án Marosvásárhelyen ülésezett az a szűk körű szakértői munkacsoport, mely az RMDSZ szövetségi elnöke, Markó Béla felkérésére a brassói kongresszusi dokumentumok, valamint a Kolozsvári Nyilatkozat szellemében a kisebbségi statútum, önkormányzat és önigazga­tás témakörének több vetületét tekin­tette­ át. A szakértői tanácskozáson képviselők, szenátorok, politológusok, jogászok mellett részt vettek az RMDSZ- en belüli különböző politikai csoporto­sulások, platformok (mint a Szabad­elvű Kör, az Erdélyi Magyar Kezde­ményezés, a Kereszténydemokrata Párt, a MISZSZ) képviselői. A tanácskozás fő célja, amint arról Béres András ülésvezető tájékoztatott: az adott té­makörben már létező dokumentumo­kat megvizsgálva, felhasználva javas­latokat tegyenek az RMDSZ elnökének a belső önrendelkezés, az önkormány­zat, a nemzetiségi törvény kidolgozásá­­­­ra vonatkozóan. Az egyik ,­ határozot­­tan körvonalazódott álláspont az volt, hogy mielőtt az SZKT akár a kisebb­ségi statútumra, akár a belső önren­delkezés vagy az ezekhez kapcsolódó kérdéskörökben bármilyen állásfogla­­­­lást megfogalmazna, ezt az adott téma­körök nyilvános vitája előzze meg, azért, hogy jól végiggondolt, elméleti­leg és fogalmilag tisztázott, politikailag világos állásfoglalás szülessen és ezek alapján kidolgozott törvényjavaslatokat vihessen az RMDSZ a román parla­mentbe. .­­............... A szakértők megállapodtak abban is, hogy javasolni fogják a szövetségi elnöknek: a továbbiakban lehetőleg ne ilyen vegyes összetételű tanácskozást hívjon össze, hanem a témát nagy kér­déskörökre lebontva, munkacsoportokat létesítsen. BÖGÖZI ATTILA Vígjáték Kolozsvárott Február elején, új­­darab, került bemu­tatásra a Kolozsvári Állami Magyar Szín­házban, Molnár Ferenc Doktor úr című zenés vígjátékra.­A­ darab bimfis temati­kája és rosszul megh­vása ellenére is ne­hezen előadható darab. A gondolatmenet logikája akár visszájára is fordítható, vagyis: a Doktor úr azért nehezen játsz­ható darab, mivel a semmitmondó szerke­zeti vázat — ha jól felépített, mozzanatai­ban szerves előadást akarunk — ,föl kell öltöztetni", jelentést kell tehát tulajdoní­tani annak is, ami a szövegben nincs je­len, teret kell találni annak, ami megírat­­lanságában a rendező és a színészek fantá­ziájára bízatik. A magyarországi vendégrendező, Mózes István nem tesz sem többet, sem keveseb­bet, mint ami — a magyarországi hagyo­mányok örökségeként — reá bízatik. Vagy­is a román színjátszási hagyományokkal szemben, amelynek a kolozsvári kamatoz­tatása Tompa Gábor rendező-igazgató jó­voltából most már e város nevéhez is fű­ződik. Mózes István a magyar, színjátszó és­ hagyományokat követi, azaz az ún. „lé­lektani realizmus'' szabványmodellje sze­rint jár el, olyan rendezési sémákat követ­ve, amelyek az erdélyi magyar színjátszást nem nagyon jellemzik. A történet — mint a legtöbb Molnár Ferenc-darabban — egy vagy több félreér­tésen alapul, s a félreértések szövevénye, ezzel párhuzamosan pedig az alapszituá­ció tisztázódása végül oda vezet, hogy frappáns módon kiderüljön egy s más a szereplőkről: a „imádómról“, hogy kedveli a flörtöt, az úrról pedig, hogy gőgös, meg­gondolatlan svihák. A történet csomópont­jainak­ kibogozójaként vagy gordiuszi zse­nijeként ezúttal egy kedvet és kalandokat szerető betörő, Buzsér éli , az az egysze­­mélyben ügyefogyott és zseniális intrikus, aki a vígjáték tervezőjeként megsejtet valamit abból az alkotói formátumból is, amely kicsiny literatívánkat szemlélve számolom úgyan­m a rhádis klasszikusa­it tekintve mindenképpen közhelyek tor­laszaiból építkező, középszerű szerző. Molnár Ferenc ebben a darabban még ar­ról is megfeledkezik, hogy valamiképp ért­hetőbbé, nyitottabbá tegye alkotását, mely­nek egyik olvasat szerint az az érzés éb­redhet bennünk, hogy valaki „megrende­lésre komponál“. Azaz megkonstruál egy helyenként logikus okfejtést is nélkülöző vázat, amely úgy áll a rendező és a szí­nészek rendelkezés­ére, mint nyersanyag, mint néhol elkezdetlen, néhol befejezetlen szituációk halmaza. Ha a rendező és a színészek munkájukat és teljesítményüket tekintve dicséretet ér­demelnek, akkor az épp ézért van, mert sikerült közös erővel megfejteniük azt a kidolgozatlansága és kopársága folytán többszörösen is rejtélyt,­­amely minden mozzanatát, jelenetét figyelembe véve el­lentmond a világszerűség követelményei­nek. A szigésaik munkája tehát épp azért, jó, mert a világ­szerűség értelmében válik jelentésessé. A dinamikus egyéni és össz­­játék el tudja hitetni ést fogadtatni velünk azt, hogy Molnár Ferenc darabja nem csu­pán sumjnázata él a helyzeteknek, hanem teljessége-- -Külön kiemelném­­­a három főszerepben remekül alakító Nagy Dezsőt (Buzsér), Bács Miklóst (doktor Sárkány) és Panak Katit (Sárkány Ella). Fáradhatatlan tem­pójú játékuk, valamint már-már egyénivé vált vígjátékst­lusuk lehetővé tette, hogy a „mellékszereplők“ megleljék azt a „tapa­dófelületet", melyre az egységesség értel­mében és végett szükségük volt. Habár Kovács Zsuzsanna (Lenke) és Hatházi András (Bertalan) kettőse magamagáért is beszélt, megállta a helyét anélkül is, hogy bármilyen tekintetben fogódzót ke­resett volna ... Ennek­ így kellene folytatódnia, az utób­bi hónapok­­reményei, a lelkes és tehetsé­ges fiatal színésztársaság egyre inkább arra hívja­ föl a figyelmet, hogy valami szüntelenül történőben van Kolozsvárott. Mintha­ mintha erősítés érkezett volna Magyarországról, talán azok helyett, akik az elmúlt év­ek-évtizedek alatt hátat for­dítottak a tápulatnak... KISGYÖRGY RÉKA Göröngyös út és Oroszországban kirobbant korrupciós botrány következtében eljárás indult többek között jó néhány parlamenti képviselő ellen. A Szent Korona c. újság azon munkatársait pedig, akik antiszemita és románellenes cikke­ket jelentettek meg pénzbírságra és börtönbüntetésre ítélték. Amennyiben nálunk is létezne ez a jogállamra jellemző működőképes demokrácia, va­jon maradna-e az állandóan valamit ünneplő parlamentnek annyi tagja, hogy az határozatképes legyen? Azt is meg lehetne vizsgálni: mi az oka annak, hogy azok, akik a kor­rupció felgöngyölítéséért kapnak sok esetben nem éppen megvetendő fize­tést, miért fükrödnek alyan jóízűen a korrupció mocsarában? Erre a kér­désre egyelőre csak balkáni válasz adható: a fejétől büdösödik a bal! A fenti válaszra jön azonnal a replika is: Igen ám,de a pucolást a far­kánál kezdik. Ilyen körülmények között a korrupció elleni harc egyelőre jel­szó marad, mivel ez a veszélyes betegség mind széltében, mind hosszában teljesen átszőtte társadalmunkat és sajnos, a jelen pillanatban nem áll ren­delkezésünkre hatásos gyógymód ellene. Mind az élő, mind az írott szó igen veszélyes fegyver, mely a szélsőséges fa­siszta, nacionalista, kommunista elemek kezében olyan érzelmeket korbá­csolhat fá, melyeknek beláthatatlan következményei lehetnek. Példa erre a hitleri Németország propagandája, újabban Jugoszlávia esete, ahol a szélső­ségek hirdetése, terjesztése és térhódítása a jugoszláv tragédiát eredményezte. A demokratikus kibontakozás érdekében nem lehetne-e felelősségre vonni az antiszemita és a magyarellenes eszmék hirdetőit is? Talán ann­ késik, nem múlik! ILLYÉS KÁROLY Brassó ____Kevesebb­ hús, tej.... Nem mérte fel még senki, mennyi tejet, húst, zöldséget, gyümölcsöt és gabonát szállítanak a kis gazdaságok a piacra. Szinte lehetetlen vállalkozás is lenne, az viszont biztos, hogy némelyik mezőgazda­sági terményből kimondottan a privát gazdaságok uralják a hazai piacot. Lát­szik viszont még mindig az úgynevezett „állami alap“, részére az állami tőkével működő kereskedelmi társaságok vásá­rolják fel a termékeket, évről évre keve­sebbet. Szilágy megyében az állami alap­nak nevezett piac 1992-ben összesen 10 618 tonna húst vásárolt fel, tíz százalékkal ke­vesebbet, min­t egy esztendővel korábban. Ennek a mennyiségnek­­ közel kétharmada ez állami tőkével gazdálkodó egységek­ből került ki, és 37,6 százaléka e magán­­termelőktől. A felvásárolt 165 865 hekto­liter tejnek csak 14,9 százaléka szárma­zott­ az állami gazdaságokból. Az elmúlt évben több mint tíz százalékkal kevesebb tejhez jutott az állami alap, mint egy év­­­­vel korábban, viszont növekedett a pia­con forgalmazott tej és tejtermék men­­­­­nyisége. Az állami szektor háttérbe szo­rulása észlelhető a szemesgabona értéke­sítésében is. Az állami alapnak felvásárolt­­ búza 0,9 a szemeskukorica 6í1 százaléka az állami egységtől származik, a többit a magángazdaságoktól vásárolták fel. Ha jobban megfizetnék, kevesebb gabona be­hozatalán kellene törnie a fejét az állam-áldott FEJÉR LÁSZLÓ

Next