Romániai Magyar Szó, 1993. március (5. évfolyam, 967-992. szám)
1993-03-12 / 976. szám
Romániai Magyar Szó 2• A NAGYVILÁG HÍREI • Döntő szakaszban (Folytatás az 1. oldalról) tett, gyakorta agresszív jelentésében úgy jellemezte a decemberi megállapodást, mint a törvényhozó hatalom által a végrehajtó hatalomnak tett engedményt. És hozzátette: a népszavazás pillanatnyilag nem kívánatos. , Jelcin elnök sajtótitkára, Vjacseszlav Kosztikov tévényilatkozatában elmondta, hogy a kongresszus első napján annyira eluralkodtak az indulatok és oly nyilvánvaló volt a konszenzus óhajának hiánya, hogy a kongresszus igen veszélyes irányba sodorta az országot. E bonyolult helyzetben szerinte még csak most kezdődik az igazi összecsapás a hatalom két ága között. Hozzátette, hogy kompromisszumra a hatalmi harc törekedve Jelcin a gazdasági kérdéseket előtérbe helyező határozati javaslatot terjesztett elő. Mire e lapszám az olvasó kezébe kerül, megtörténik a szavazás az alkotmányos és hatalmi kérdésekben, s ez a momentum döntő kihatással lesz a továbbiakra. Az amerikai vezetés ismét támogatásáról biztosította a Népképviselői Kongreszszuson élesen támadott Borisz Jelcint. Bill Clinton elnök és Warren Christopher külügyminiszter egybehangzóan az orosz demokrácia és a reformok védelmezőjének nevezte Jelcint, akit támogatni kell. Washingtonban bíznak abban, hogy az orosz elnök túléli a mostani válságot — jelentette ki az amerikai külügyminiszter. KÜLÜGYI SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ Kettős megerősítés Az 1989 végén bekövetkezett fordulat óta a számszerűleg igen-igen megszaporodott romániai lapok elkeseredett harcot folytatnak a fennmaradásért. S minthogy létük elsődlegesen az olvasó támogatásától függ, nem egy esetben megengedhetetlen eszközöket is felhasználnak, csak hogy felhívják magukra a nagyérdemű figyelmét. Sorban röppentik fel a komoly alapot mellőző szenzációkat, s közben mit sem törődnek azzal, hogy utólag kacsának bizonyul az egész. A lapok egyike-ipásika még csak nem is helyesbít, nem ismeri be tévedését, minthogy csupán egy valami érdekli: az azonnali profitszerzés. S ha olykor valóban horogra akad egy-egy igazi szenzáció, azt úgy kürtölik világgá, hogy abból azon nyomban anyagi haszon szülessen (nagyobb példányszám, több bevétel), ha pedig nincs ilyen hír, akkor gyorsan gyártanak, lásd a legutóbbi ügyet, a háború veszélyét G’nasen. . Azon persze lehetnne vitatkozni, hogy az effajta bombahírek tálalása tekintetében talán túlságosan visszafogott az RMSZ, mert hát tény: nem kenyerünk az olcsó szenzációhajhászás, az olvasók trükkös hálóba csalása, fogása, annál inkább a tárgyilagos, kiegyensúlyozott, mértéktartó tájékoztatás, ami — külpolitikai vonatkozásban — hitelt érdemlő, változatos hírforrások sorát feltételezi. Van, amikor elsőnek tudunk meg és közlünk nagy fontosságú híreket, messze lekörözve a romániai és a külföldi médiák képviselőit. Ilyen volt az a külügyminisztériumi intézkedés, melynek értelmében nem szabad hivatalos levelezés, közlemények esetében az Erdély kifejezést használni, s melyről lapunk számolt be először érdemben, dokumentáltan a romániai sajtóban. Ezt aztán szárnyra kapták Bukarestben akkreditált külföldi tudósítók, néhány román lap, aminek következtében publikussá vált az ügy, s Traian Chebeleu nagykövet, akkori külügyminisztériumi szóvivő kénytelen volt hosszasan magyarázkodni. Ugyancsak a mi lapunk számolt be elsőnek Teodor Melescanu és Jeszenszky Géza román, illetve magyar külügyminiszter közeljövőben várható gyulai találkozójáról, megelőzve nemcsak a romániai lapokat, hanem a magyarországiakat is. A szombat-vasárnapi lapszámunkban megjelent hírt aztán (az MTI érdeklődésére) először amúgy félszájjal, keddi sajtókonferenciáján pedig immár hivatalosan megerősítette Herman János magyar külügyi szóvivő. Bár Dorin Suciu budapesti tudósítása alapján kedd esti híradójában a román televízió is beszámolt róla, a szerdai román lapok nem hozták a hírt. Bizonyára várták a tervezett találkozó román részről történő hivatalos megerősítését. Erre a szerdai külügyi sajtótájékoztatón került sor. Simona Miculescu elmondta — amit mi már az elmúlt hét végén megírtunk —, hogy a két külügyminiszter március 20-án találkozik egymással Gyulán, ahol ünnepséget rendeznek Liviu Rebreanu mellszobrának felavatása alkalmából. A két külügyminisztert a Magyarországi Románok Szövetsége, valamint a helyi szervek vezetői hívták meg az avatóünnepségre. Simona Miculescu egyben hangsúlyozta, hogy az ebből az alkalomból sorra kerülő megbeszélések nem hivatalos jellegűek. Ettől függetlenül a miniszterek áttekintik a kétoldalú kapcsolatokra vonatkozó időszerű kérdéseket. Egyébként abból, amit Miculescu asszony Teodor Melescanu úr programjáról elmondott, az a konklúzió vonható le, hogy a külügyminiszternek aligha nyílik alkalma megünnepelni saját 52. születésnapját, minthogy jelenleg Bonnban folytat megbeszéléseket, hazatérte után Bukarestben Zdrenko Skrabalo horvát külügyminiszterrel tárgyal, március 17-én és 18-án pedig Londonban Douglas Hurd angol külügyminiszter vendége lesz. Ezt követően kerül sor a gyulai találkozóra. Simona Miculescu nyilatkozatával teljes mértékben összecsengett az, amit egy nappal korábban jelentett ki Budapesten Herman János. A magyar külügyi szóvivő elmondta, hogy Liviu Rebreanu, a nagy román író a magyar hadsereg tüzér alhadnagyaként két és fél évet töltött Gyulán, s erről kíván a Magyarországi Románok Szövetsége ünnepség keretében megemlékezni. Felhasználva az alkalmat a két miniszter nem hivatalos tárgyalásokat folytat majd a magyar—román kapcsolatok időszerű kérdéseiről. A magyar külügyminisztérium megítélése szerint a találkozó jól beilleszkedik abba a tárgyalási menetbe, melyet 1992. december 4-i levelében Jeszenszky Géza javasolt román partnerének. A szóvivő hozzáfűzte: a megbeszéléseket követően közös sajtótájékoztatót nem terveznek, de a média jelen lévő képviselőinek kérdéseire a magyar külügyminiszter kész válaszolni. Itt teszünk említést arról, hogy kedden este a televízióban a nézők kérdéseire válaszolva Melescanu külügyminiszter a lehető legdiplomatikusabb formában szólt a román—magyar alapszerződés még vitatott kérdéseiről. Egyebek között kijelentette: „Nem lehet nézeteltérésekről beszélni, inkább egyes kérdések különböző megközelítéséről. Mindkét részről nagyon finom árnyalatokról van szó, melyek azonban reális és régi aggodalmakat tükröznek. Ami a határokat illeti, a jelenlegi körülmények között egy alapszerződés megkötése szerintünk megkövetelné, hogy nagyon világosan és pontosan szögezzék le azt a tényt: Magyarországnak nincsenek területi követelései Romániával szemben“. Diplomáciai körökből szerzett, a gyulai találkozóra vonatkozó információnkból ezúttal sem fabrikáltunk szalagcímes szenzációt, nem vertük nagydobra, újólag bizonyítottuk viszont, ami a legfontosabb: tájékozottak vagyunk, s információink teljes mértékben megbízhatóak. Lám, a szombaton kérdőjelesen felröppentett hírünket néhány nap elteltével a magyar és a román fél is külön-külön hivatalosan megerősítette. E kettős megerősítés hírszolgálatunk megbízhatóságát tanúsítja, s miért ne mondjuk ki? — tekintélyünket gyarapítja. , SZÉKELY LÁSZLÓ Kozák és román zsoldosok Boszniában Kozák zsoldos csoport utazik át Románián, hogy csatlakozzon a bosznia-hercegovinai szerb erőkhöz. Valószínűleg a szerb „csetnikek“ oldalán fognak harcolni a köztársaság északi részén, vagy rohamosztagként a válságövezetekben — jelentette a bosnyák hadsereg sajtóközpontjának közleménye, amelyet a szarajevói rádió alapján a BBC idézett. Az Evenimentul zilei BBC-től nyert értesülése szerint naponta körülbelül 2000 kozák, számos román és orosz zsoldos küzd a bosznia-hercegovinai keleti fronton és Szarajevó térségében a szerb katonai egységek oldalán. A legnépesebb kozák alakulat, egy 400 főnyi zsoldoscsoport az orosz különleges haderők tíz tisztjének vezetésével Gorazsde és Gradecsac környékén vesz részt a harcokban. Grúz offenzíva Ismét támadást indítottak a grúz kormánycsapatok Abházia déli részén. A harcokban csaknem száz abház életét vesztette, illetve megsebesült. Az offenzíva célja, hogy a grúzok ellenőrzésük alá vonják a számukra utánpótlást jelentő, Szuhumiba vezető utat. A hírt a budapesti rádió közölte. „Etnikai megtisztítás“, „tisztogatás“, „takarítás“ — három kifejezés egy fogalomra, amelyről azt hittük, kitiltatott már a modern világból, de amely újra föléledt az európai földön, elsődlegesen a volt Jugoszláviában. Melyik kifejezést válasszuk? — teszi fel a LE MONDE-ban a kérdést Florence Hartmann. (Folytatás előző lapszámunkból) Ez az 1986-ban fogalmazott emlékeztető akkor vázlatos formában maradt, majd ugyanazon év december 24-én fölfedezte a Vecsernye Novoszty című belgrádi napilap egy munkatársa. Részletekben való közlése akkor bombaként robbant. Alekszander Gyukanovics újságíró kommunistaellenesnek és nacionalistának minősítette a szöveget, amely „újabb felhívás testvérgyilkos háborúra és újabb vérfürdőre“. A memorandum, amely a kommunista rezsim négy évtizedének vádirata, és megmutatja a szerb nép minden csalódását, előirányozta, „a diszkriminációtól fenyegetett szerb nép védelmét“, és az akadémikusok megnevezték a megkülönböztetés vétkeseit: a szlovének és a horvátok, különösen Joszip Broz Tito (horvát) és Edvard Kardelj (szlovén), akik az 1974-es alkotmány révén (az ex-Jugoszlávia utolsó alkotmánya) megvalósították a jugoszláv állam konföderalizálásának tervét, megadva a hat köztársaságnak és a két autonóm területnek a szuverenitást. A mai belgrádi rezsim és szürke eminenciása, Dobrica Cseszics szerint az az alkotmány idézte elő Jugoszlávia fölbomlását és „helyezte a szerb népet és Szerbiát a földterület szempontjából egyenlőtlen és alárendelt helyzetbe“. „A nemzetek (a jugoszláv szövetségben) jogilag nem egyenlőek, a szerb nemzet nem kapta meg saját államát.“ Ehhez járul még, hogy „a szerb nép egy része, főként a más köztársaságokban élő, nem élvez semmilyen jogot, hátrányos etnikai megkülönböztetés éri, s így a mai Jugoszlávia olyan ország, amely nem sorolható a modern és demokratikus államok közé“. Mindez lázadásra ösztönözte a szerbeket és fokozatosan a faji gyűlölködés alapja lett. Az érvek nem újak. Utalva arra, hogy a horvátországi szerb lakosság, amelyet pedig már megtizedelt az emberirtás, határozottan csökkent a háború utáni első népszámláláshoz képest (543 795 szerb, vagyis a horvát lakosság 14,48 százaléka 1948-ban, míg 531 502 1981-ben, vagyis 11,5 százalék), az emlékeztető írói hangsúlyozzák, hogy azok ■ a területek, ahol többségben vannak, például Lika, Kordun és Banja (Horvátország közepe) a legkevésbé fejlett területe Horvátországnak. E területek gazdasági elmaradottsága „késztette a szerbeket arra, hogy Szerbia vagy Horvátország olyan területeire vándoroljanak, ahol kisebbségben vannak, ahol alacsonyabb rendű társadalmi csoportként kezelik és asszimilációra kényszerítik őket“. Elítélve ezt az asszimilációs politikát, az akadémikusok megállapítják, hogy „a független horvát állam időszakán kívül a horvátországi szerbeket a múltban sohasem fenyegette olyan veszély, mint ma. Nemzeti státusuk rendezése így elsőrendű politikai kérdésként merül föl. „És figyelmeztetnek: „Ha nem születik megoldás, annak következményei károsak lesznek nemcsak Horvátország, hanem Jugoszlávia egésze számára is.“ Vagyis Belgrád már 1986-ban új keresztes hadjáratot indított a szerb nemzeti öntudat fölébresztéséért, amihez gyorsan csatlakozott a fiatal kommunista vezető, Szlobodan Milosevics, és amely előidézte a kilencvenes évek szerb nacionalizmusának barbár fölerősödését. Akkor nem „etnikai megtisztításról“ volt szó, hanem arról, hogy a szerbek viszszakapjanak „minden történelmi, nemzeti és demokratikus jogot ahhoz, hogy egyetlen államban éljenek“. Ezt az álláspontot dolgozta ki Dobrica Csoszics Jugoszlávia és a szerb kérdés című írásában, amely 1991 januárjában jelent meg. Ez az állam szerinte egy „demokratikus és föderatív Jugoszlávia“ lehetne, de csak azzal a feltétellel, ha minden ott élő nép akarja. Adott esetben „a szerbeknek semmi okuk sincs arra (...), hogy akadályozzák a horvátokat és szlovéneket a Jugoszláviától való elszakadásban és önálló államuk megteremtésében. De ezt csak saját etnikai területeiken tehetik meg. Ha úgy csinálják, hogy szerb etnikai területeket is bekebeleznek, akkor megszállók és háború okozói lesznek“ — írta másfél évvel ezelőtt az immár szerb-montenegrói Kis-Jugoszlávia jelenlegi elnöke. A folytatást ismerjük. Vagyis e törekvés lényegében lakosságáttelepítést is jelent, pontosabban az etnikai szerkezet módosítását, ha a követelt területeken már nincs szerb többség. Ezért kell „megtisztítani“ a „szerb földeket“ Boszniában éppúgy, mint Horvátországban és a Vajdaságban, ebben a Szerbia északi részén fekvő soknemzet. ■ségű tartományban, amely annak idején az osztrák—magyar monarchiához tartozott, majd közvetlenül az első Jugoszlávia létrehozása előtt Szerbia bekebelezte. Még ha a szerb nacionalista politika olyan fölbujtós, mint Dobrica Csoszics nem követelnek is „etnikailag tiszta“ területeket (legalábbis úgy tűnik ki a rendelkezésre álló szövegekből), törekvéseik arra késztették őket, hogy e felfogásból — soha be nem vallott — politikát csináljanak. A szerb fél a konfliktus kezdete óta a kész tények elvére épít. Márpedig az etnikai tisztogatásnak megvan az az „előnye“, hogy nehezen visszafordítható. Ám ez az ideológia gyakran fertőző, és fölébreszti a bosszúszellemet a ..tisztogatás“ áldozatául esett közösségekben ... (Vége) Az „etnikai tisztogatás" genezise NEW YORK-I MERÉNYLET Újabb letartóztatás Újabb letartóztatás történt a New York-i Világkereskedelmi Központban történt bombamerénylet ügyében. A Rendőrség egy kuvaiti születésű, 25 éves vegyészmérnököt vett őrizetbe az egyik elővárosban levő lakásán. A szövetségi hatóságok bűnrészesség címén emeltek vádat ellene. Mint kiderült, a gyanúsított múlt héten letartóztatott Mohamed Szalameh jó barátja. A vizsgálatban részt vevő szakemberek szerint az öt halálos áldozatot követelő és több mint ezer embert megsebesítő merényletért egy nagy létszámú, jól ismert terrorista csoport a felelős, így további letartóztatásokra lehet számítani. Irak képes atomfegyvert gyártani Az Irak katonai berendezéseit felülvizsgáló ENSZ-szakemberek egyik csoportja bejelentette, hogy olyan eszközökre bukkant, amelyek a kereskedelmi hálózatban értékesíthető termékek és nukleáris fegyverek gyártására egyaránt alkalmasak. A nukleáris fegyverek terén specializált szakcsoport vezetője hangsúlyozta: Bagdadnak az Öböl-háború végén be kellett volna jelentenie, hogy birtokában van ezeknek a magas technicitású eszközöknek. A tűzszüneti határozat ugyanis kötelezte Irakot, hogy számot adjon tömegpusztító fegyvereiről és az azok gyártásához használt berendezésekről, majd leszerelje valamennyit. A nukleáris szakcsoport tegnap készült elhagyni Irakot, s ugyancsak tegnap volt esedékes a bakteriológiai fegyverek terén specializált felügyelő csoport megérkezése. Politikai per a legnagyobb Ausztriában A háború utáni időszak legnagyobb politikai perének tárgyalása kezdődött meg szerdán az osztrák fővárosban. A főszereplők Fred Sinowatz volt szövetségi kancellár és kormányának két tagja, nevezetesen Leopold Gratz egykori külügyminiszter és Kaarl Blacha volt belügyminiszter. A vád ellenük: hatalommal való visszaélés, ami illegális fegyvereladást tett lehetővé Iránnak. A több mint 400 oldalas vádirat szerint a volt kancellár és miniszterei 1985—1986- ban elnézték, hogy a Noricum cégágyúkat, a Hirtenberger részvénytársaság pedig lövedékeket adjon el Iránnak, amely akkor háborúban állt Irakkal. A vádlottak „megszegték az osztrák törvényeket, különösképpen az ország semlegességére vonatkozó törvényt“, továbbá fedezték és ösztönözték az illegális fegyverkereskedelmet — hangoztatja a vádirat. Hikm BUDAPESTEN Egyezmények aláírásával zárult Jeszenszky Géza magyar és Hikmet Cetin török külügyminiszter budapesti találkozója. A külügyminiszterek parafálták a török— magyar államközi szerződést, s így a közeljövőben a két kormányfő aláírásával véglegesítheti a dokumentumot. Egyezményt írtak alá a kettős adóztatás kiküszöböléséről. Készül a beruházások kölcsönös védelméről szóló egyezmény, s megkezdték a könyvtári és levéltári együttműködési megállapodás kidolgozását is. A két külügyminiszter megállapodott abban, hogy könnyebbé és biztonságosabbá teszi a Magyarországon áthaladó török vendégmunkások útját. A külügyminiszterek úgyszintén megbeszélést folytattak időszerű nemzetközi kérdésekről. Göncz Árpád köztársasági elnök és Antall József miniszterelnök fogadta a török vendéget. (MTI) JOXE UTÁN BEREGOVOY Amint a francia kormány tájékoztató közlönyére hivatkozó ITAR-TASZSZ hírügynökség jelentette, Francois Mitterrand elnök rendelete értelmében Pierre Joxe védelmi miniszter lemondása után a védelmi tárcát Pierre Beregovoy miniszterelnök veszi át. Joxe-t a Számvevőszék élére nevezték ki. Kárpát-medencei körséta Pomogáts Béla irodalomtörténész a fenti címmel számolt be a Tiszatáj múlt év júniusi számában szlovéniai, erdélyi, kárpátaljai és felvidéki magyarok között szerzett úti élményeiről. A gyors körsétát az idén is megismételte, s az Eszéken, Kolozsvárott, Ungváron,Galántán és Pozsonyban sorra került találkozásairól ezúttal a március 6-i Népszabadságban olvashatunk. Következtetései borúlátóbbak, mint egy esztendővel ezelőtt. Ennek megokolására a cikk befejező részét közöljük. ... A Kárpát-medencei magyar kisebbségek — hatékony nemzetközi védelme nélkül — képtelenek eredményesen megszervezni önvédelmüket. A magyar kormány, pontosabban a magyar állam és társadalom ismét történelmi „csapdahelyzetbe“ került (mint 1848—1849-ben, 1918—1919-ben vagy 1945-ben), stratégiai érdeke, hogy jó viszonyt alakítson ki szomszédaival, ugyanakkor nem mondhat le a kisebbségi sorban élő magyarok védelméről és támogatásáról, sőt arról sem, hogy legalább kulturális, szellemi és lelki értelemben helyreállítsa azt a magyar nemzeti egységet, amelyet a trianoni kényszerbéke megtört, és amelyet folyamatosan támadnak a szomszédos nacionalizmusok. Ebből a „csapdahelyzetből“ származnak azok a nehézségek, amelyek egy valóban tisztességes magyar—román vagy magyar—szlovák „alapszerződés“ létrehozását akadályozzák. Tudják ezt jól Bukarestben és Pozsonyban is, ezért próbálják rászorítani a magyar kormányt a lehető legtöbb deklaratív engedményre (mindenekelőtt a trianoni határok békés megváltoztatásának lehetőségéről történő lemondásra), s könnyen manővereznek a magyar kisebbségek jogaival. Ugyanakkor a magyar kormány „csapdahelyzetét“ kihasználják — s egyáltalán nem lovagiasan — azok a politikai erők, amelyek a kormánytól jobbra helyezkednek el. Márpedig a legfontosabb, hogy Budapestnek legyen kellő politikai mozgástere, s ne jussunk olyan helyzetbe, hogy akár a szomszédokkal kialakítandó kapcsolatokat, akár a kisebbségi magyarság védelmét tekintve olyan területre kerüljünk, ahonnét már nincs visszaút. A magyar kormányzat — nemcsak a mostani, hanem a mindenkori kormány — előtt kettős stratégiai, mondhatnám így is, manapság megint divatos kifejezéssel: nemzetpolitikai feladat áll. Meg kell védenie a határokon túlra került magyarság érdekeit, helyre kell állítania a nemzet kulturális egységét, egyszersmind elő kell segítenie a regionális megbékélést, együttműködést és integrációt. A kisebbségi magyarok ügyét azonban sohasem szabad feláldozni az integráció oltárán — ezt az öntudatára ébredő magyarság sohasem fogadná el — és a kisebbségi magyarság ügyének rendezésére irányuló szándék sem mehet el odáig, hogy nehezen csökkenthető feszültségeket okozzon a magyarság és szomszédai között. A diplomáciának ilyen módon valóban „gúzsba kötve kell táncolnia“, ahogy Kosztolányi mondotta volt a műfordításról. Valóban, a diplomácia most szinte olyan, mint a „műfordítás“: a magyar nemzeti érdekeket kell lefordítania arra a nyelvre, amely szomszédaink számára is érthető és elfogadható. Ez a nyelv a virtuális Európa nyelve lehet, annak kell lennie. Vagyis el kell fogadtatni a világközvéleménnyel, mindenekelőtt a nagyhatalmakkal, hogy az általunk képviselt érdekek — a kisebbségek önkormányzata, a középeurópai régió multikulturális hagyományainak elismertetése, érvényesítése, az „államnemzeti“ koncepció helyett a „kulturális nemzetek“ létének elfogadtatása, a nemzetek és a kultúrák párbeszéde az államok és a hatalmi politikák párbeszéde (és versengése) helyett — egyszersmind európai érdekek, az európai népközösség érdekei. A „kárpát-medencei körséta“ arról is meggyőzi a látogatót, hogy a magyar kisebbségi érdekek nagy és hagyományos európai értékeket fejeznek ki: a különbözés jogát, az emberi és közösségi autonómiát. A világpolitika hatalmasainak is kellene olykor ilyen „kárpát-medencei körsétákat“ tenniük. Nem cél, hanem Az Erdélyi Világszövetség az alapszerződésről Közgyűlést tartott az Erdélyi Világszövetség magyarországi szervezete, s ebből az alkalomból sajtótájékoztatóra is sor került — jelentette a budapesti rádió. Ismertették a szervezet állásfoglalását az erdélyi magyarság jelenlegi helyzetével illetve az előkészítés alatt álló ■ magyar— román alapszerződéssel kapcsolatban.. A magyar—román alapszerződés nem cél, hanem eszköz, aláírása önmagába véve még nem oldja meg a problémákat, csak lehetőséget nyújt azok rendezésére •— mondotta Kreczinger István, az Erdélyi Világszövetség magyarországi szervezetének elnöke. A szövetség szerint egy olyan szerződés csak ronthat a romániai magyarság helyzetén, amely irracionális vagy fölösleges követeléseket tartalmaz. Szerintük ilyen a román fél azon követelése, hogy Magyarország jelentse ki a dokumentumban is, hogy nincsenek területi Egy fényes karrier vége Alig egy hónapja annak, hogy Bettino viraxi kénytelen volt távozni az Olasz Szocialista Párt éléről, s most ott tart, hogy megvonták parlamenti mentelmi jogát. Állítólag legalább negyven korrupciós és pártpénz-ügyletben folytat ellene vizsgálatot a milánói ügyészség, s azt is tudni lehet, hogy csekély 30 millió dollárnyi kenőpénz terheli lelkiismeretét. Bettino Craxi talán a legprominensebb politikus mindazok közül, akik az Olaszországon végigsöprő, immár súlyos politikai üggyé duzzadt korrupciós botrány részesei, a maguk módján áldozatai. Egy évvel ezelőtt, amikor február 17-én letartóztatták a milánói szociális otthon igazgatóját, mert kenőpénzt fogadott el, illetve követelt ki egy kisvállalkozótól, senki sem gondolta, hogy egy viszonylag kisember megvesztegetésének leleplezése országos méretű vihart kavar, amely parlamenti képviselőket, pártvezetőket, kormánytagokat és volt minisztereket renget meg pozíciójukban, olyan embereket rekeszt ki a társadalmi-politikai életből, akiket éveken, sőt, nem egy esetben évtizedeken át feddhetetlennek tartottak. S ahogy göngyölítik fel a szálakat, egyre több köztiszteletben álló, tekintélyes közéleti személyiségről derül ki — polgármestertől miniszterig, sőt, volt miniszterelnökig —, hogy valami módon köze volt az országszerte eluralkodott megvesztegetési gyakorlathoz. Bevett szokássá vált ugyanis, hogy beruházási kölcsönökért vagy közmunkálatokra szóló megbízatásért versengő cégek közül mindenkor, az kerültki győztesen a versenytárgyalásokból, amelyik nagyobb kenőpénzt helyezett kilátásba annak a hivatalos személynekk és egészen a legmagasabb szintig — , akire a döntés tartozott. A kenőpénzekből került a pártkasszákba, de került a személyi bankszámlákra is. S ha az egész leleplezés a legsúlyosabban a szocialista pártot érte éppen évtizedes fellegvárában, Milánóban, a kereszténydemokratákat) de a kommunistákat sem kerülte el a botrány. A szocialista párt a hírhedt Banco Ambrosiano közvetítésévelbankszámlát nyitott Svájcban a pártnak szánt kenőpénzek átutalására, nyilván Craxi tudtával. Most, hogy amilánói ügyészség erre is fényt derített, Craxinak erről is számot kell adnia. A pártpénzekkel kapcsolatos nyilatkozatában azzal védekezett, hogy egy pártvezérnek nem feltétlen kell tudnia, mit tesz a párt kincstárnoka, őrá a politikai ügyek tartoznak, nem a gazdaságiak. És bár hangoztatta, hogy az ellene felhozott vádak alaptalanok, rábizonyítani semmit nem lehet, mégis kénytelen volt lemondani a párt élén betöltött tisztségéről, miután 16 esztendeig vezette a szocialistákat, s nemcsak hogy vezette, hanem, a mélypontról emelte a kormánykoalícióba és vállaltatott vele történelminek mondható szerepet azzal, hogy a hetvenes évek végén meghiúsította a kereszténydemokrácia és a kommunista párt „történelmi kompromisszumnak“ szánt kiegyezését, s attól fogva, szövetségben a kereszténydemokratákkal távol tartotta a kormányzástól a kommunistákat. És bár ő volt a háború utáni Olaszország egyik legsikeresebb kormányfője, aki 1983 és 1987 között a leghosszabb időt töltötte a miniszterelnöki bársonyszékben, és tavaly ilyenkor, az áprilisi parlamenti választások előtt még biztosra vette, hogy ismét megkapja a kormányalakítási megbízást s a politikai közvélemény is elfogadta egy újabb Craxi-kormány gondolatát, most már a parlamentben sem maradt hely számára. Még csak annyit, hogy amikor a korrupciós botrány akormányt is elérte, az első távozó miniszter éppen a szocialista párti Claudio Martelli volt, s nem is akármilyen tárca, hanem az igazságügy éléről. A „tiszta kezek“ művelet azóta eléggé megtépázta az Amato-kormányt, s az ügy korántsincs lezárva. Lehet, még sokan jutnak a nyolcvanas évek sikeres olasz politikusának sorsára. SZŰCS OLGA SZENÁTUSI VIHAR UTÁN Bizalom az olasz kormánynak Viharosnak indult szerdán az olasz szenátus ülése, amelyen Giuliano Amato miniszterelnök megjelent, hogy ismertesse kormánya álláspontját a megszámlálhatatlan korrupciós botrány megoldási módjával kapcsolatban. A felgöngyölítés eddig több mint 900 politikus és államigazgatási tisztségviselő letartóztatását és vád alá helyezését eredményezte. Az ülésteremben megjelenő kormányfőt „Lemondani, lemondani“ kiáltásokkal fogadta az ellenzék. A leghangosabbak az újfasiszták és a Lombard Liga szenátorai voltak. Az egyik kormánypárti szenátor tettlegességre vetemedett egy ellenzékivel szemben. Ilyen körülmények között Giuliano Amato nem tudta a kitűzött időben megtartani beszédét. A szenátorok verekedését csak a rendfenntartó személyzet közbelépése akadályozta meg. Amkor helyreállt a rend, Amato megtarthatta beszédét, amelyben bejelentette, hogy eláll attól a törvényrendelettől, amellyel a pártok finanszírozására vonatkozó törvényt kívánta helyettesíteni. A kormánytöbbség tapssal köszöntötte a bejelentést, s végül a szenátus bizalmat szavazott az Amato-kormánynak. Erőszakhullám Egyiptomban Kairóban összetűzésre került sor a rendőrség és iszlamista mozgalmi tüntetők között. A washingtoni rádió jelentése szerint az összetűzésben legalább 20 személy meghalt és 38-an megsebesültek. Ezt megelőzően, egy szerda hajnali kairói razzia alkalmával 9 iszlamista harcos és 4 rendőr vesztette életét. Néhány órával korábban Asszuánban tartottak razziát, egy mecsetben. Ott 8 ember halt meg. Szélsőséges akciókban való részvétel gyanújával több mint száz embert tartóztattak le. Az erőszakhullám eszkalációja akkor következett be Egyiptomban, amikora kairói vezetés megszigorította kampányát a szélsőséges fundamentalista csoportok ellen, amelyek iszlám rendszerrel akarják felváltani a jelenlegi kormányt. 1993. március 12. követelései Romániával szemben. Úgy véljük, hogy ezzel leértékelnék a Helsinki Alapokmányt, amely már tartalmazza ezt a kitételt, hiszen ezáltal kétoldalú egyezményt helyeznének egy nemzetközi megállapodás fölé. A Világszövetség magyarországi szervezetének állásfoglalása szerint az államközi szerződésben kölcsönösen el kell ismerni, hogy a magyarországi románság a román nemzet részeként államalkotó nemzetrész, amint a romániai magyarság a magyar nemzet államalkotó nemzetrésze. Biztosítani kell az önrendelkezési jogot, az egyéni és kollektív jogegyenlőséget, a korlátozás nélküli kapcsolattartást az anyaországgal és az anyaországok jogát az aktív gondoskodásról a másik fél területén élő nemzetrész iránt. Halálos rémület Ismét ölt az idegengyűlölet Németországban. A szó szoros értelmében halálra rémített egy török férfit két német idegengyűlölő. Az 56 éves ember egy Ruhr-vidéki település autóbuszmegállójában várakozott, amikor két fiatalember hozzálépett. Előbb szidalmazták, majd a földre teperték, s végül eljátszották, hogy kivégzik. Egyikük a török vendégmunkás fejéhez tartotta a pisztolyát és meghúzta a ravaszt a szerencsétlen nem tudhatta, hogy a fegyver töltetlen, az ijedségtől infarktust kapott és a mentőorvos később már csak a halál belálltát állapíthatta meg. Az áldozat egyébként 23 éve élt és dolgozott Németországban. A két merénylő tettét az sem menti, hogy az áldozatot korábban szívpanaszokkal kezelték — hangzik a budapesti rádió bonni tudósítása. • RÖVIDEN • RÖVIDEN • • A Magyar Tájékoztatási Alapítvány kuratóriumának ülésén döntés született egy magyarországi kiadású, német nyelvű hetilap megjelenésének támogatásáról. Magyarország elsőrendű külpolitikai és gazdaságpolitikai érdeke a térségben és a mintegy 100 milliós német nyelvterületen a tárgyilagos, pártatlan és elfogulatlan tájékoztatás német nyelven. A kuratórium a határon túli magyarság tájékoztatását szolgáló képes magazin megjelentetéséről is határozott. • A 71 éves Szuharto indonéz elnököt a hatodik öt éves államfői mandátumra is újra választotta a Népi Tanácskozó Testület. A volt tábornok 1963-ban kapta meg az első elnöki megbízást, de tulajdonképpen 1966 óta gyakorolja a hatalmat Indonéziában. Akárcsak az előbbi öt elnökválasztás alkalmával, ezúttal is egyedüli jelölt volt. • Bogoljub Bjelica, a Szerb Köztársaság határon túli szerb kisebbségekért felelős minisztere a budapesti Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalba látogatott, ahol Wolfart János, a hivatal elnöke tájékoztatta a szerb nemzetiség helyzetéről. Többek közöttelmondotta: Magyarország az állami költségvetési törvényben garantált módon fedezi a Szerb Demokratikus Szövetség működési és a szerb kisebbségi lap megjelenési költségeit. Állami költségvetés támogatja a szerb anyanyelvű oktatást és a Magyarországi Szerb Ortodox Egyházat. • Szadako Ogata, az ENSZ menekültügyi főbiztosa a világszervezet székházában egy menekültügyi konferencia alkalmával kijelentette, hogy Bosznia-Hercegovinában az etnikai tisztogatás politkája keretében folytatódnak a gyilkosságok, a kínzások és a tömeges nemi erőszak. Az etnikai tisztogatás, vagyis etnikai csoportok legyilkolása, illetve elűzése már nem a háború vagy az üldöztetés következménye, hanem egy könyörtelen politika jól meghatározott célja — hangoztatta Szadako Ogata. • A Nemzetközi Vöröskereszt budapesti regionális küldöttségének, vagyis irodájának jogállásáról szerdán megállapodást írt alá Jeszenszky Géza külügyminiszter, a Vöröskereszt és a Vörös Félhold Társaságok nemzetközi szövetsége részéről pedig George Weber főtitkár. A regionális iroda Közép- és Kelet-Európa 16 országában könnyíti meg a segélynyújtást a rászorulók számára. • Richard Vincent tábornok, a NATO katonai bizottságának elnöke Tiranában kijelentette, hogy Albánia biztonsága megkülönböztetett fontosságú az Atlanti Szövetség számára. A NATO nem engedi meg, hogy a jugoszláv konfliktus átterjedjen az Albánéval szomszédos Kosovóra és Macedóniára. Az ország biztonsága szempontjából csak a NATO „ernyőt“ tudjuk elképzelni — hangoztatta Safet Zulali albán védelmi miniszter ez alkalommal