Romániai Magyar Szó, 1993. március (5. évfolyam, 967-992. szám)

1993-03-12 / 976. szám

ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP — BUKAREST NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL SAJTÓMÉRŐ[ H­a valamely társadalmi intézmény vagy éppenséggel a hatalom az­iránt érdeklődik, milyen a köz­­vélekedés a sajtóról, akkor lényegé­ben a demokratizálódás folyamatáról kíván némi információhoz jutni. Ar­ról is, miként és mennyire felel meg a sajtó társadalmi visszacsatoló szere­pének, mennyire szabályozó mechaniz­mus a társadalomnak nevezett infor­matikai rendszerben, de arról is, hogy bizonyos képletek belső — országon belüli — és külső — külföldi — aper­­cipiálása mennyiben fedi egymást. Mert igencsak baj van ott, ahol a sajtót „fo-­­gyasztója“ jónak, hitelesnek tekinti, miközben nemzetközi összehasonlítás­ban világosan megmutatkozik, hogy a sajtó — az illető sajtó — részrehajló, manipuláló, önnön céljain és szempont­jain túli érdekek hordozója. Mikor nevezhetünk egy sajtómeg­nyilatkozást profinak, arra hadd e­­gyetlen példával utaljak : a nyolcva­nas években Kína éppen elég társadal­mi megrázkódtatáson ment át ahhoz, hogy odafigyeljen a világ arra, ami Pekingben történik. És amikor a diá­kok a Tienanmen téri véres össze­csapás során érzékelték a hatalom „de­mokratikus“ szándékait, akkor a tér­ről tudósító angol rud­ós, a BBC hall­gatóinak egyetlen kicsi szóval sem em­lítette, hogy tudósítás közben, a té­ren, golyó találta el a lábát. Úgy fe­jezte be híradását, mintha személyével semmi sem történt volna — ugyanis személyes nyomora már nem a köz ü­­gye. Erről abban a sajtóban, ahol pro­fizmust várnak el, nem illett szólni. Elképzelem, mi lett volna a tudósítás­ból akkor, ha véletlenül (?) a bukares­ti rádió egyik munkatársa tudósít a térről... Itt, a volt" totalitarista " országokban, a sajtót még mindig a hatalomgyakor­lás eszközének tekintik, s éppúgy kí­vánják gyakorolni fölötte a hatalmat, ahogyan jó 40 éven át. Országainkban a nemzeti média, a rádió és a tévé — nem lévén a magánrádió és­­tévé al­ternatív lehetősége, vagyis állami mo­nopóliumról kell beszélnünk — nem a sokat emlegetett negyedik hatalom, ha­nem a HATALOM eszköze. Egyetlen hatalomról szólok, mert hát milyen szétválasztása a hatalmi jogkörök gya­korlásának az, ha még a nemzeti (jegy)­­bank elnöke is „konzultál“ az állam­fővel azzal kapcsolatosan, merre is mozduljon a valuták jegyzési kurzu­sa? !... A hatalmi szférák szétválasz­tását igenis a negyedik hatalomként je­lentkező sajtó, a független és hiteles sajtó segíthetné elő folyamatosan és i­­gen jelentős mértékben. Nem csoda, ha a volt szocialista országokban ekkora harc folyik a nemzeti média fölötti „gyámkodásért “. A tévé, rádió és általában a sajtó megítélése ezek szerint demokrácia­mérce. Jelzi azt, mennyire tudtunk sza­badulni a korábbi (mostani) hatalmi befolyásoktól, illetve azt, hogy ez mennyire tudatosul az ország polgárai­ban. Ezért érdemel fokozott figyelmet a Gallup Intézet, a világszerte ismert közvéleménykutató nemrégi romániai vizsgálata, melynek eredményeit a na­pokban tették közzé. Eszerint Romá­niában a tévé tárgyszerűségében (pár­tatlanságában) NAGYON bízik a minta 13 százaléka, elfogadja 30 százalék. NEM BÍZIK 42 százalék, nagyon nem bízik további 8 százalék. A maradék 7 százaléknak nincs kialakult véleménye. Vagyis a tévénézők fele nem bízik a tévénk hitelességében. A román rádió­adásokra vonatkoztatva ez az adatsor — 15%; 38%; 31%; 3%; 13%. Vagyis a rádió helyzete jobb, ami azt jelenthe­ti, hogy a (vidéki) rádiók viszonylagos függetlenségük okán hitelesebbek. Az újságok esetében 5% nagyon bízik, 23% elfogadja, 34% nem fogadja el í­­rott sajtónk elemzéseit, a nagyon elé­gedetlenek 9%-t adnak ki. Itt viszont van egy roppant jelentős réteg — 25 százalék — akik egyáltalán nem olvas­nak sajtót. És ez jelzi azt, miért kere­si a hatalom a — nemzeti, elektroni­kus — média fölötti ellenőrzést. A sajtó igen sokszínű, olyannyira, hogy sokan — anyagi szempontok okán is — már nem olvassák, nem tudnak dönteni, melyiket­ válasszák, melyik­nek higgyenek. Külön­ben a térség országai közül ez­zel az aránnyal nem állunk rosszul — Magyarországon a tévében a minta 51 százaléka nem bízott, Oroszország európai felén 54 százalék, Bulgáriában 66 százalék, miközben Csehországban 83 százalék (!) —, ami viszont jelezheti azt is, hogy a hazai nézők még nem tudtak eléggé semlegesen ítélni, nincs meg a kellő viszonyítási alapjuk ahhoz, hogy rádöbbenjenek, milyen is valójá­ban az a tévé, amelyik 1989 decemberé­nek „forradalmát“, „terroristákkal“. ..mérgezett vízzel“, mindenféle utcai tűzharcokkal országgal és világgal „megetette“. Decemberi tévénk nem csinálta a forradalmat, miként akkor melegében külföldön is, szakemberek is hajlottak vélni, hanem ellopta. Fris­sen meghirdetett szabadságának jegyé­ben és zászlaja alatt. BODÓ BARNA • Az etnikai tisztogatás „előnye“: nehezen visszafordítható • Magyar kereskedelmi napok Temesváron is • Ismét történelmi csapdahely­zetben a magyar kormány • Belügyi tisztogatás készül • Hogyan csúszott el Craxi a kenőpénzen • A pápaiak helyesbítenek • Nem kenyerünk az olcsó szenzációhajhászás • Egyeztetett kerekasztal Kolozsvárra hívták össze a Politikai E­­gyeztető Kerekasztalt, amelynek célja fel­oldani azt a patthelyzetet, amelybe a Szö­vetségi Képviselők Tanácsa került a gyer­­gyószentmiklósi ülésszak után. A frakciók és a „függetlenek“ képviselői­ mellett, a tanácskozáson részt vett Takács Csaba szövetségi ügyvezető elnök és Csiha Ta­más, az SZKT Állandó Bizottságának el­nöke. Mivel a tanácskozás nem volt nyil­vános, a résztvevőket kérdeztük, miről be­széltek, hogyan értékelik az eredménye­ket. Magyart Nándor László (Szabadelvű frak­ció): Szerintem mindenképpen sikeres volt ez a Politikai Egyeztető Kerekasztal, sok­kal olajozottabban és jobban működött, mint Gyergyóban másfél napon át „ment a dolog“. Ez a kerekasztal nem egyér­telműen az eddig működött kerekasztal folytatása. És örvendetes ténynek tartom, hogy pozitívan indult, hisz amennyire az arcokról le tudtam olvasni, mindenki az­zal az érzéssel távozott, hogy itt előrelé­pés történt. A Szabadelvű Kör egy határozattervezet­tel érkezett, ezt munkadokumentumként első lépésben elfogadták a kerekasztal résztvevői. Kisebb módosításokkal a ke­rekasztal ezt a dokumentumot elfogadta, és ajánlja az SZKT-nak elfogadásra. A tervezet két részből áll. Az első rész az elvi megegyezéseket tartalmazza, ame­lyeket a kerekasztal résztvevői elfogad­tak. És ezek a fontosabbak. Ugyanis a gyer­gyói sikertelenség oka az volt, hogy még az elvi szinten megfogalmazott el­lentéteket sem tudtuk kezelni. Azzal kezd­tük, hogy azokat az elvi nézetkülönbsége­ket próbáltuk meghatározni, amelyek Gyergyóban majdnem patthelyzetet okoz­tak. Mindenki elmondhatta, miben látja annak akadályát, hogy az SZKT testületei felállhassanak. Mi a legnagyobb problémát abban láttuk, hogy a kis parlamentünknek nincsenek saját házszabályai, az Alapsza­­bályzat-felügyelő Bizottságnak nincs sza­bályzata és ezért javasoltuk: a Nagyvára­don ülésező SZKT fogadja el, miszerint az az Állandó Bizottság, amely most már fel­áll, ezeket a határozatokat igenis meghoz­za. Tehát lesz házszabály, lesz szabályzata a Szabályzat-felügyelő Bizottságnak, az Etikai Bizottságnak és az Ellenőrző Bi­zottságnak is. Annak külön örvendtem, hogy a gyergyói sikertelenség egyik okát mindenki abban látta, hogy áthágtunk egy kongresszusi határozatot. Egy kicsit a Szabadelvű Kör is hibás abban, hogy ez megtörténhetett. Mivel ezt mindannyian beláttuk, könnyebb volt a megoldáskere­sés. A második rész egy konkrét névsor, a­­kiket ajánlunk az Állandó Bizottság tag­jaiként. Ezt a névsort a kerekasztal még nem szeretné nyilvánosságra hozni, de lé­nyeges, hogy megegyeztünk, és ezt fog­juk javasolni Nagyváradon az SZKT-nak elfogadásra. Amennyiben ez a lista Nagy­váradon kétharmados elfogadásra kerül, magában fogja hordozni a gyergyói döntés korrekcióját is ... Bodó Barna (Bethlen Gábor Kör): A mai tanácskozáson — annak ellenére, hogy a frakciók felállásának folyamata még nem fejeződött be, sőt a megjelent frakciókkal kapcsolatosan is vannak bi­zonytalanságok, mert a gyergyószent­m­á­­lósi tanácskozásnak a nagy rohamában álltak fel, tehát sok tisztázandó kérdés van — két dolog volt egyértelmű: a konszen­zuskeresés és az a felelősség, amellyel ez a grémium kezelte a kérdést, mert senki sem kockáztathatja meg azt, hogy az SZKT első, alakuló ülésének a „második félidejében“ ne jöjjön létre az a testület, amely nélkül az RMDSZ nem folytathat­ja tevékenységét. Úgy érzem, hogy az elő­készítési is nagyon komoly volt pl. a Sza­badelvű Kör, konkrét megoldási javasla­tokkal érkezett, ami nagyban előrevitte a tanácskozást, de mindenkinek a részéről nagy kooperációs készséget tapasztaltam, annak ellenére, hogy még mindig vannak különbségek. Nemcsak a vélemények kü­lönbségéről beszélek, hanem bizonyos kérdések kezelési módjával kapcsolatban is vannak nézeteltérések. Meg kell ta­nulnunk odafigyelni a mások érveire is. — Ez után a tanácskozás után látod a továbblépés lehetőségét a váradi SZKT-n? — Jiff az itt megjelent frakciók képvi­selői valóban rendelkeztek azzal a legiti­mitással, azzal a reprezentatív szerepkör­átruházással, amire szükség van, akkor Váradon nem történhet baj. Meder Zsolt (Széchenyi-frakció): Haté­konynak érzem ezt az első ülést ennek az újjáalakult politikai kerekasztalnak, en­nek a politikai egyeztető fórumnak. Mi­vel testet öltött frakciók képviseltetik benne magukat, ezért remélem, hogy már nem fog pressziós csoportként működni, amiként a korábbi egyeztető kerekasztal működött. Az együttműködés szándéka nyilvánva­ló volt valamennyi frakció részéről, a sza­bályozottság hiánya eme testületen belül is nehezítette a hatékony munkavégzést, de — lévén, hogy kisebb létszámú cso­portról van szó — ez a h­ányosság itt könnyebben kiküszöbölhető. Érezhető volt, hogy vannak rutinos és kevesebb gyakor­lattal rendelkező tagjai e kerekasztalnak, de én egyértelműen nyitottságra hajlamo­sabbnak érzem, mint az­­ előzőek voltak. Fontos döntések születtek, amelyek azt a hatékonyságot, amely Gyergyószentmik­­lóson elmaradt, biztosítják a nagyváradi és azt követő ülések számára. Toró T. Tibor (MISZSZ-frakció) Min­denképpen úgy értékelem, hogy a részt­vevők inkább a problémamegoldásra kon­centráltak. Határozottan tetszett az egész­nek a stílusa, a hangneme, ahogy lehetett tárgyalni. Mindenki félretette az általá­ban nagyobb tömegek előtt elhangzó, po­pulistább, inkább az érzelmekre ható ér­veit, racionális érvek hangzottak el. Úgy érzem, hogy a megoldás kulcsa sajnos még mindig a „függetleneknek“ a kezében van. Két jelenlevő képviselőjük határozottan hajlamot mutato­tt a kompro­misszumra. Remélem, sikerül az eléggé heterogén független csoportot meggyőzni arról, hogy ez a járható út, s nem ke­rekednek fölül esetleg azok — nem tu­dom, hányan lehetnek —, akik egyáltalán nem is akarnak konszenzust. Általában elégedett vagyok az eredménnyel, és bár elég kemény engedményeket tettünk, sőt, azt is mondhatnám, hogy a „semmiért“ adtuk fel bizonyos pozícióinkat. Ezt egy­részt bizalomerősítő gesztusként tettük, másrészt azt szeretnénk, hogy valóban működjön az RMDSZ, és nem szeretnénk kockára tenni az egész rendszert, azokat az alapelveket, amelyeket Brassóban a kongresszus elfogadott, hisz így a Kolozs­vári Nyilatkozat is veszélybe kerülne. Természetesen, bizonyos elvekből nem engedhettünk, s itt elsősorban a kéthar­mados erősségű döntésre gondolok. Erre sikerült végül egy kompromisszumos meg­oldást találni, hála a Szabadelvű Kör ja­vaslatának.­­ Varga Gábor az ülés elején hang­súlyozta, hogy csak saját személyét kép­viseli, bár a meghívottak listáján úgy sze­repelt, mint a „függetlenek“ csoportjának egyik képviselője. Hogyan értékelte sa­ját helyzetét ezen a gyűlésen? — Gyergyóban azt mondtam, hogy én­­egy keresztényi erkölcsön nevelkedett nép­­hez-nemzethez hű, a nemzeti liberális esz­méket magáénak való, ugyanakkor — aki­vel mindmáig ipari környezetben dolgo­zom — igen kemény szociális érzékeny­séggel bíró erdélyi magyar értelmiséginek tartom magam. Amikor egyik létrehozó­jaként három évvel ezelőtt beiratkoztam a Bihar megyei RMDSZ-be, meg sem for­dult az agyamban, hogy nekem majd po­litikai opciók között kell differenciálnom. Mai napig a romániai magyarságot mint entitást fogadom el, és ennek a románi­ai magyarságnak akarok napszámosa lenni. Ezért hagyott számomra meglehetősen ke- BIRTÓK JÓZSEF (Folytatása a 7. oldalon) MÁRCIUS 15. BIHAR MEGYÉBEN (Telefaxon) — A Bihar megyei RMDSZ- től, Varga Gábor elnök és Stark László titkár aláírásával érkezett meghívó a már­cius 15-i Bihar megyei megemlékezésre, a részletes ünnepi programmal együtt. Esze­rint: március 14-én vasárnap 19 órakor az RMDSZ-székház nagytermében ünnepi megemlékezés lesz, irodalmi műsorral egybekötve. • Március 15-én délelőtt Nagyvárad négy emlékművét, illetve szob­rát koszorúzzák meg: 13 órakor Ruli­kowsky Kázmér emlékművét a temetőben, 13.30-kor Nicolae Balcescu szobrát a Bál­­cescu parkban, 14.00-kor Szacsvay Imre szobrát a Libertáris téren, majd 14.45-kor Petőfi Sándor szobrát a Petőfi parkban. (1993. március 10.) TÜNTETÉS, GÉPKOCSIKÉRT (Helyben) — A Gépkocsivásárlók Jogait Védő Egyesület március 22-én mítingre­ hívja mindazokat, akik 1990 novembere előtt befizettek és azóta is hiába várják, hogy az őket megillető gépkocsi tulajdono­sai legyenek. Chi­escu Stefan ny. mérnök, az egyesület elnöke körlevelében olvashat­juk: a Vácáro­ti kormány, akárcsak az őt megelőző másik két kormány, mindent megtesz azért, hogy a törvény útján minél későbbre halasztódjon az ügy megoldása, kezdve a tárgyalásokon való meg nem je­lenéssel, el egészen az ügy egyik törvény­széktől a másikig való hurcolásáig. A par­lament is több mint egy éve fekteti az egyesület által benyújtott törvényjavasla­tot. Ezért lenne szükséges, hogy minél több érdekelt megjelenjen a tüntetésen, amikor a parlament elé járulnának igazságuk kö­vetelésével. (Éltes Enikő) SZILÁGYSÁGOKNAK (Telefaxon) — Az RMSZ Zilahon kívüli, főleg a falvakban élő szilágysági előfize­tőinek érdemes megjegyezniük, hogy folyó év március 15-től kezdődően változik a prefektúra és a megyei tanács vezetőinek fogadóórája. Hétfőn (10) Chivu Mircea, a megyei tanács titkára, kedden Vigvári József alprefektus (10) és Halmaján Victor tanácselnök (14), szerdán Nicorici Vasile, a prefektusi hivatal vezérigazgatója (11) és Barna Laurentiu (13) tanácsi alelnök, csü­törtökön Badea Leontin (13), pénteken Ha­­tegan Ioan (11) tanácsi alelnök, tartanak fogadóórát a zárójelben feltüntetett idő­pontoktól kezdődően. Jó megjegyezni a változott programot, nemcsak időt, útikölt­séget is megtakarít a fogadóórára jelent­kező. (Fejér László) TILTAKOZIK A HÁROMSZÉKI RMDSZ (Üzenetrögzítőn) — A háromszéki RMDSZ nyilatkozatban tiltakozik a Tőkés László elleni politikai kampány ellen. Nyilvánvaló — írják a nyilatkozatban —, hogy Tőkés László egyfajta etnikai tiszto­gatásra vonatkozó kijelentése nem bosz­niai jellegű tömegmészárlásra utal, hanem statisztikai adatok alapján kimutatható nagymértékű demográfiai változásokra, a­­melyek az utóbbi hetven évben végbemen­tek. Romániában és az utóbbi években lát­hatóan felgyorsultak a megerősödő és ér­zékelhetően a háttérből irányított szélső-­­­ségesen nacionalista erők tevékenységének­­ következtében (marosvásárhelyi esemé­­n (Folytatása a 8. oldalon) q Postacím: Redacjia . ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ Uj sorozat _Q,_. „ .. „ ' 79776 Bucuresti 33, 976., szám Piata Presei Libere 1., 1993. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ péntek Szabad Sajtó tér 1., sector 1. 1 kerület (4 + 4) 8 oldal Üzenetrögzítő szolgálatunk ,­­ telefonszáma: 618 03 02 Era 25 e- ' Telefax: 618 15 62 « ! Telex: 10315-TRANS-R , . szerkesztősége március 12., 79776 Bukarest 33. NYILATKOZAT Nomen est omen. Nagyváradi püspökségünk Mareșal Antonescu utcai szék­háza végveszélybe került. A­ jogfosztó diktatórikus önkény kilakoltatási eljárást indított egyházunk ellen. Az 19­10-as években a hívek vérén-verítékén épült püspökségünket a kommu­­­­nista diktatúra annak idején megyei pártkabinetté alakította. És íme, három év­vel az eltérített forradalom után, az Iliescu-rezsim immár másodszor akar kisem­­mizni jogos tulajdonunkból, megalázó helyzetbe — albérletbe — kényszerítve a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöki hivatalát és igazgatóta­nácsát. A hatalom az önkényesen alkalmazott törvény és a félremagyarázott parag­rafusok mögé bújva munkálja — ezúton is — a kommunista visszarendeződést. A Bihar megyei prefektúra által támogatott, „elnöki ordonáncra“ apelláló eljá­rás nem csupán egyházkerületünket, de az ideiglenesen az épületben működő több más szervezetet és intézményt is kilakoltatással fenyegeti, úgymint: a Biha­ri Református Egyházmegye Esperesi Hivatalát, a Harangszó és a Közlöny Szer­kesztőségét, a Sulyok István Református Főiskolát, a Romániai Magyar Demok­rata Szövetség és a Magyar Ifjúsági Demokrata Szövetség megyei szervezeteit, valamint a Romániai Német Demokrata Szövetséget és a Tulipán Kft.-t. A törvényes látszatok ellenére, egyházunk tisztában van a kilakoltatási­ el­járás politikai hátterével — és az 1989-es romániai forradalom, a demokrácia, a jogállami törvényesség, a vallásszabadság és a nemzeti kisebbségeket megillető jogok szellemében tiltakozik ellene, és követeli annak beszüntetését, valamint törvényes tulajdonjoga maradéktalan helyreállítását. Nagyvárad, 1993. III. 10. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Püspöki Hivatala­­ nevében TŐKÉS LÁSZLÓ püspök Március 8-án — remélem nem a ter­mészet nőnapi ajándékaként ■*- felújult a hóvihar a fővárosban is. Csak jött a hó mindenfelől, fentről, lentről,­ körbe, kör­be, sűrűsödött, gyűlt, zenélt, szinte húzta a szél, mintha nagybőgőn ... Szóval ak­kor, munkából hazaindulás előtt, a vi­haros délutánban elhatároztam — ilyen időben csak a nevetés melegít —, nevetni fogok mindenen. Elég volt a siránkozásból, nyafogásból, hogy térdig ér a hó, derékig, hogy elakad a busz és nem jön a villamos, túrhatod a havat, mint egy kóborkutya, ki tudja mikor érsz haza veléig átfázva ... és így tovább, a széllel versenyt sírva, a­­hogy tettem a múlt héten is, az első nagy viharos napon, amikor éppen a tavaszt vártam és helyette a tél mutatta meg magát, teljes díszében. Nevetni fogok — mondtam, bíztattam magam, és tettem. Nevettem magámon, szinte a könny is kicsordult nőnapi sze­meimből, hogy így, megdőlve, mintha a világ terhét menekíteném ostobán ebben a véget nem érő hősivatagban valahová, talán a tavaszba. S ahogy sálam mögül szusszand­snyit kipislogtam, fölfedeztem: ni­ ni, mások is menekítik, mások is megrogy­­gyantak, viszik a terhet. Legalább nem vagyok egyedül, megosztozunk — nevet­tem, míg udvariasan, hasat behúzva utat engedtem egy hósipkás gépkocsinak, csak a lábujjamra ne, kacagtam szembe, aztán TA­PASZTALAN tovább ... taposni, taposni. Ha elesek, ki szed ki a hó alól? — a szél furulyahang­­jából a Farkas Árpád-i hó alatti alagutakat véltem kihallani. Ezt már nem! Hónaljig merült karom estemben, majd tapodtam tovább vidáman. Megtaszított a szél, fu­tólépésre ösztökélt — jaj, de csámpásak vagyunk, istenem, hogy félünk, nehogy elröpüljünk — nevettem —, pedig itt e libasorban menetelük közül kevésnek jut­­­na repülőjegyre... Na, még ez az utolsó hóhegy és besérülhetek a lépcsőházba — biztattam magam, hol az egyik, hol a má­sik megfutamodó lábam után kapva. Bár­ha gyerek volnék, mennyire örülhetnék, mert bezárták az iskolát, — lehet gyúrni, taposni ezt a temérdek havat, bele lehet zu­hanni — mint annak idején, elemista ko­romban. (Azóta is hiába vártuk évről év­re az iskola kapuját eltorlaszoló havazást!) És megérkeztem — végre most már ki­röhöghetem, megrázhatom magam, mint egy kutya, mielőtt elnyúlik meleg vackán. Kapcsolom a villanyt — nem akar ki­­gyűlni, engedem a vízcsapot — semmi. Valahogy elmúlt a nevethetnékem. Sö­tétben, piszkos kézzel, szél marta arccal, az sem az igazi. Főleg ha a sötét, petróle­­umszagú, fázós, fásult fénykort idézi. S különben is már gondolatainkon is jégcsa­pok csilingelnek, szemeinkben nyáron is csak jégvirág, s a kézfogás is mintha hó­emberek között — évek óta. Úgy kihűl­tünk, hogy már csak egy nagy-nagy közös hahota melegíthetne fel, hitetné el, hogy lesz tavasz is egyszer, nekünk is! Mióta is várjuk? ... ÉLTES ENIKŐ MOSZKVA Döntő szakaszban a hatalmi harc Feszült légkörben nyílt meg szerdán .Moszkvában a Népképviselői Kongresszus rendkívüli ülésszaka, s az első nap mun­kálatai az indulatok összecsapása jegyé­ben zajlott le, úgyhogy máris kezdett túl optimistának tűnni Jelcin elnök becslése, az, hogy ötvenszázalékos esélyt adott a hatalmi ágak közötti megegyezésre. Ruszlam Haszbulatov,, a parlament el­nöke már megnyitó beszédében az alkot­mány aláaknázására tett nyilvánvaló kí­sérletekről és a hadseregnek a politikába való bevonásáról beszélt, amiben a Reuter Jelcin elleni támadást lát. És a brit hír­­ügynökség megállapítja, hogy Jelcin re­formpolitikájának sorsa attól függ, meg­nyeri-e a konzervatív képviselők elleni harcát. Haszbulatovnak a kormány gazda­ságpolitikájáról az volt a kifejezett véle­ménye, hogy az szélsőséges és romboló. Ugyanakkor rosszalóság szólt Jelcinnek arról a megállapításáról, miszerint a tör­vényhozás oly sok­ alkotmánymódosítást h­ajtott végre, hogy a mostani alkotmány már nem egyezik azzal, amelyre ő feles­küdött. A kongresszus 480 szavazattal 358 ellenében és 49 tartózkodással elvetette Jelcin elnök arra vonatkozó javaslatát, hogy a napirendről töröljék a 21-ik pon­tot, a hatalmi szervek döntéseinek alkot­mányos voltáról. Ezért akadtak kommen­tátorok, akik úgy jellemezték a munkála­tok első napját, hogy az Jelcin vereségé­nek jegyében telt el. A szerdai felszólalók többsége az alkot­mányról és a hatalommegosztásról ter­vezett népszavazás ellen foglalt állást. A Népképviselői Kongresszus konzervatív többsége ugyanis azt akarja elérni, hogy semmissé nyilvánítsák a Jelcin elnök és a képviselők közötti megegyezés alapján decemberben elhatározott és április 11-ére ki­­is tűzött alkotmányos népszavazást, melyre — mint az elmúlt­ napokban nyil­vánosságra került — az elnök négy kér­dést fogalmazott meg. Ám az Osztankino Televízió jelentése szerint Nyikolaj Rjabov parlamenti alelnök igen kemény hangré­ (Folytatása a 2. oldalon) VÁSÁROIÓ A VREMEÁBAN Kisebbségi „bűneinkről" Ha nem muszáj, még a címét sem írjuk le a benn­ünket úton-útfélen becs­mérlő, hazaárulással vádoló Pau­­nescu-féle lapnak, a Vremeának. Hogy most mégis megtesszük, sőt, idézünk belőle, annak egyetlen magyarázata van. A lap 1993. március 9-i számában a kormányfővel készített interjú je­lent meg, amelyben a végrehajtó ha­talom feje a nemzetiségi kérdés kap­csán a következőket nyilatkozta: „... Mi mindent megtettünk a ro­­mániai nemzeti kisebbségekért. Ezt konkrét adatokkal demonstráltuk Bel­gium fővárosában is. Ámbár sok a spe­kuláció a magyar kisebbség körül, úgy hiszem, semmi ok nincs arra, hogy be­feketítsék imázsunkat a határokon túl s különösképpen Nyugaton. Vannak az illető nyelven oktató iskolák, fa­kultások, újságok, színházak, püspök­ségek ,­de sajnos, bizonyos magyar szélsőséges erők destabilizálják a hely­zetet. És nemcsak ők, hanem némely ellenzéki pártok képviselői is. Egy dol­got nem értek: ha az én pártom, mond­juk, már nincs hatalmon, akkor ne­kem, ama párt képviselőjének miért kell befeketítenem az országomat kül­földön? Hogyan minősíthetők az ilyen akciók, ha nem a létfontosságú nemze­ti érdekek elárulásának?“ (...) Az em­lített akciók célját illetően pedig így vélekedett Vácároiu úr a Vremea sze­rint: „Azt hiszem, hogy­­Románia bi­zonyos elszigetelési, feldarabolási le­hetőségeinek megteremtéséről lehet szó.“ Ha a fenti mondatok valóban a kor­mányfőtől származnak, akkor nincs s nem is lehet hozzáfűznivalónk. De okulhatunk belőle, s levonhatjuk a konklúzióinkat! Talán mégis igaz a híresztelés, hogy a Vremen a kormány­fő lapja? S szíve-lelke — egyelőre nem túl nyíltan — mégis a PRM és a PSM felé húz? Vajon ki fogja interpellálni e kijelentései miatt a miniszterelnököt? Hadd tudja meg mindenki, hogyan is vélekedik a kormány feje a hazai nem­zetiségekről, az ellenzékről! FERENCZ L. IMRE KÖNIG: Teljesülhet Románia óhaja Az Európa Tanács két előadója, Friedrich König és Gunnar Jansson elismeréssel ál­lapította meg országunk haladását a de­mokratizálódás útján. Bukaresti megbe­szélései végén König meggyőződésének a­­dott hangot, teljesülhet Románia óhaja, hogy teljes jogú tagként felvegyék az Euró­pa Tanácsba, Jansson ped­g úgy nyilat­kozott, nem látja akadályát annak, hogy ez a kívánalom a legrövidebb időn belül meg­valósuljon. Mint ismeretes, a két diploma­ta jelentésben számol be romániai tapasz­talatairól az Európa Tanácsnak. Ion Iliescu elnök fogadta a két előadót küldetésük befejezése alkalmából. Elis­merően nyugtázta a lezajlott párbeszédek nyitottságát, s mint hangoztatta, reméli, hogy a látogatás hozzá fog járulni a hazai realitások jobb megismeréséhez. A két előadó úgyszintén megbeszélést folytatott Nicolae Vacároiu miniszterelnökkel, a par­lamenti pártok, a vallásfelekezetek és a médiák képviselőivel — jelentette a buka­resti rádió.

Next