Romániai Magyar Szó, 1993. március (5. évfolyam, 967-992. szám)

1993-03-16 / 979. szám

ROMÁNIAI fiptmi ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP — BUKAREST NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL KÖRRAJZ KORRAJZ? A mai újság holnapig elévül. Meg­öregszik. A mai gondokról vi­szont a tegnapi, tegnapelőtti, a tavalyi, az 1990-es lapszámokban­ is olvashattunk, még szövegezésük sem változott időközben. Ez a jegyzetfüzet­re is érvényes. Az első pillanatban nem tudom azonosítani a dátumot, mikor jegyeztem a rádióhírt: Romániában járt a Helsinki Watch munkatársa és ve­szélyesnek látta a belpolitikai helyze­tet. Beszámolt az ostromhangulatról, a szélsőségesek előretöréséről. Szerinte a kormánynak mielőbb létre kell hoz­nia egy kisebbségi hivatalt, méltányo­san — tehát a kisebbségekre is figyel­ve — rendeznie kell az oktatást, végül vizsgálja ki a törvénysértéseket. Mikori a hír, 1990 tavaszán mondta be a rá­dió? Esztendővel később, egy héttel ezelőtt? Bármikor bemondhatta, mert igazat mondott. Valami mégis segít a betájolásban: rögtön a rádióhíres jegy­zetlap után következnek nyersben a vállalatok, cégek újévi jókívánságai, az a bort-búzát-békességet-dömping, amely eddig még mindig megjelent esztendő végén, ettől függetlenül a jobb jövő változatlanul: délibáb. Nálunk minden ügy. Nem futó eset, nem rövidebb-hosszabb időben mér­hető helyzet, hanem ügy, amelynek leg­inkább az orvosi diagnosztikából köl­csönvett kifejezés, a krónikus beteg­ség a megfelelője. Minden kisérőtünet­­­tel egyetemben. Jön a nyugtalanság, a láz, a köhögés, a fejfájás, jó, ha­ csak, ennyi, mert a Balkán vért hány. Jó,­ ha csak ennyi? Európai rálátásban ép­penséggel nem jó. Az sem véletlen, hogy a keleti térség egyik legtöbbet kritizált állama Románia. Mert nálunk alapfokon is rendezetlen, tehát induló látóktól terhes a kisebbségi kérdés. Nem az együttélés mindennapi gyakor­lata, inkább a hatalom viszonyulása a kisebbségekhez. Ennyit most az ügyről, amelyből esztendő minden napjára ki­jut, és amely eddig még minden ta­vasszal tetőzött. Ilyenkor tavasszal szokta mutogatni a hatalom, tévéjében azt a csíkkozmási öregembert, aki a Nyerges tető közelében kiáll a kapuba, és esztendő egy napján piros-fehér­­zöld zászlót tart kezében. Ilyenkor mu­togatják Székelykeresztúr főutcáját, két változatban. Az első, a korábbi, tessék megnézni, egy idegen állam zász­laját tűzték ki házaikra a renitens ke­resztúriak. A másik, a szelídebb vál­tozat, hogy nem mindenütt tűzték ki a magyar zászló mellé a románt... Nem mutogatni kellene sem tévében, sem pedig ujjal ilyenkor, hanem tudomásul venni, hogy ez van — a történelem s a politika logikája szerint. Úgy lábaltunk ki­­­március első de­­kádjából, hogy ki se értünk a télből. Ezt a megkövült teret mondják az­ ál­talános, illetve a politikai állapot me­teorológiájának itt­ nálunk. Ami elő­­sorban azt jelenti, hogy él bennünk a vágy a valóság pontos, plasztikus ér­zékelésére és értelmezésére. Másod­sorban, hogy emlékszünk, mert­ emlé­kezni jó a költészet klasszikusaira, akik úgy rakosgatták egymás mellé természeti képeik, hogy havak-jegek­­hidegek kör rajza a kor rajza lett vé­gül. Én például Vörösmartytól tudom, mi politikuma van a télnek. OLÁH ISTVÁN Napról lapra KRIMI Látom, hogy a krimikben mennyit gürcöl a rendőrség, míg nagy nehezen hurokra keríti a gazfickókat. A mi té­vériportjainkban a tettesek szinte rab­ruhában hajtják végre merényleteiket s így nem marad más hátra, mint le­filmezni őket. SZÁSZ JÁNOS • SPORT ® SPORT « a 4. oldalon „NEM AZ ÜGYVÉDEKÉ'' Több ismerősöm érdeklődött, én va­gyok-e az a szerencsés, akinek a folyó­számláján 610 000 lejt gyűjtöttek az RMDSZ tagjaitól a Cseresznyés-ügyben. Kaján mosolyok között jegyezvén meg, hogy jól megy nekünk, ügyvédeknek. A Népújságban magam is olvastam az RMDSZ megyei szervezetének főkönyvelő­je által szolgáltatott adatok alapján kö­zölt cikket, de csak a gyanús megjegy­zések után jöttem rá: félreértésről, mi több, komoly gyanúsításokról van szó, ami személyemet illeti.. Ahogy mondani szokás: pontosítsunk! Igaz, Cseresznyés Pál ügyvédje vagyok 1991. január 17-től. Megbízatásom mind az ügyészség előtti nyomozásra, mind a me­gyei törvényszék előtti tárgyalásra szólt. A Maros megyei RMDSZ szervezete 2000 lejt fizetett az ügyvédi irodának e mun­kámért, amiből a nekem járó rész a fenti összeg 60 %-a. Azóta nagyon sok kellemetlenségem volt, tettlegesen bántalmaztak, szóban, írásban, telefonon szidtak, de munkámat becsü­lettel teljesítettem. Amikor klinikai ke­zelésre szorultam, Jung Ildikó ügyvédnő ajánlkozott, hogy bekapcsolódik az üg­y­­be. — Az RMDSZ neki is fizetett vagy 3000 lejt. Idegfeszítő 15 hónapi tárgyalá­sok, a sok huzavona, a védelem semmibe­vétele meg más kellemetlenségek után 1992. július 7-én megszületett 40 évi jo­gászi tevékenységem legigazságtalanabb ítélete: Cseresznyés Pál és Barabás Ernő 10—10 évi börtönbüntetése, az egymilliós kártérítési kötelezettség és havi US 000 lej járadék Cofariu Mihaila javára, aki 1990. március 20-án sokadmagával jött Marosvásárhelyre, megakadályozni, hogy Erdélyt elfoglalják a magyarok. Az igazságtalan határozat ellen Cseresz­nyés Pál nevében fellebbezést nyújtottunk be Románia Legfelsőbb Ítélőszékéhez. Az ítélethirdetés után, arra gondolván,, hogy sem Cs.P.-nak, sem B.E-nek, aki kül­földön él, nem lesz miből kifizetnie csil­lagászati összeget, elhatároztuk, mi ügy­védek, hogy gyűjtési akciót indítunk az RMDSZ támogatásával. A szervezethez letett fogalmazványt nem a mi nevünkben közölték, a szervezet tette közzé saját ne­vében, és így indult meg a gyűjtés két vonalon. Egyrészt arra a CEC-számlára tették le az adakozók a pénzt, melyet Jung Ildikó ügyvédnő nyitott a Cseresznyés Pál ne­vére, de az ügyvédnő neve is szerepel a folyószámlán. Másrészt volt az RMDSZ megyei szervezetének egy gyűjtési akciója, ami a nagyobb horderejű mozgósítás révén szélesebb körű. Hogy az akciót az ügyvé­dek indították el, abból is kitűnik, hogy az első hozzájárulok a Jung Ildikó által nyi­tott számlára fizettek. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy az erdélyi ma­gyarság be­bizonyította segítőkészségét, összefogását két szerencsétlenül járt sorstársunk iránt, amiért köszönetünket fejezzük ki mind az adakozónak, mind a gyűjtőknek, ugyan­akkor reméljük, a fellebbviteli ítélőszék kedvezően fogja megoldani a fellebbezést. Tehát kedves ismerőseim, a 610 000 lej nem az ügyvédeké, hanem a Cs.P. és SZ.F. javára gyűjtött közadomány, és ezúton kérjük az RMDSZ Maros megyei szerveze­tét egy kuratórium létrehozására, vagy különbizottság felállítására, mely gondos­kodjon, hogy a pénzt rendeltetésének meg­felelően használják fel. Ha pedig a megyei törvényszék határozatát megsemmisítik és az elítélteket, vagyis Cs.P.-t felmentik, még mindig marad Szabadi Ferenc, aki büntetését tölti. És a felszabadult összeget fel lehet használni a többi márciusi ha­lott hozzátartozói vagy sebesültek és nyo­morékká váltak megsegítésére. A fentiekkel próbáltam kiegészíteni a foghíjas tájékoztatást s ily módon elosz­latni mindazok kételyeit, akik a több mint hárommillió lej közel egyötödét elveszett­nek hitték. MIHALY SÁNDOR ügyvéd • •­ Hat hónapi kitartásért MŰHOLDVEVŐANTENNA! Induljon tehát ismét a versengés Fortuna kegyeiért, de a hagyománytól eltérően idén már nemcsak egy színes tévé­készü­lékért, hanem egy műholdvevő rendszerért is! S mivel mindenki saját szerencséjének kovácsa, csak akkor kerül versenyhelyzetbe, ha a szabályaink tehát nem változnak - az 1993. esztendő folyamán bizonyítani tudja, hogy megszakítás nélkül hat hónapon át előfizetett lapunkra. Várjuk tehát a szelvényeket (azok fénymásolatát). Megjegyezzük: akár­csak eddig a havi előfizetési bizonylatok is érvényesek. Lélekben megerősödve . . . Déva magyar lakossága március 14-én méltóan emlékezett az 1818—49-es magyar forradalom és szabadságharc hőseire, a reformkor nagy alakjaira, a márciusi if­­jakra, a legnagyobb nemzeti költőnkre, Petőfi Sándorra. A délelőtt folyamán népes részvétellel a római katolikus és a refor­mátus temetőben lévő honvédsírokat koszorúzták meg, másoké mellett, annak a László Zsigmondnak a sírját, aki Pető­fivel volt egykorú, aki honvédtisztként harcolta végig a szabadságharcot és aki 1915-ben bekövetkezett haláláig a közeli Kisbarcsán volt lelkipásztor. Az ünnepség­­sorozat délután a református, templomban irodalmi összeállítással folytatódott. A nívós történelmi visszapillantó és prológus között IX. és X. osztályos diákok feleke­­zetre való különbség nélkül Petőfinek a forradalom előkészítésében és a szabadság­­harcban játszott szerepét elevenítették fel. És a diákok mondták és mondták a ver­seket, ismerteket és nyilvánosan itt soha el nem hangzottakat, a kimeríthetetlen életmű, a tragikusan rövid élet megannyi remekét. Mert Petőfi családi költészeté­ben sem tagadta meg önmagát, szerettei­nek dedikált verseiben is benne van a for­radalom, az a szabadságvágy, melyet olyan égve-lobogva csak ő tudott megé­­rdkkelni. Köszönet a közreműködőknek, a diákoknak, az őket irányító D. Takács Pi­roska magyartanárnak és Sebestyén Anna tanítónőnek, az énekbetétek betanítójá­nak. (Deák Levente) Március 15 Magyarországon „Ma Európával kell unióra lépnünk“ összefogás, nemzeti újjászületés, a füg­getlenség megőrzése — Íme néhány gon­dolat azokból a beszédekből, amelyeket a legnagyobb magyar kormánypárt, az MDF tisztségviselői mondtak vasárnap, március 15-re emlékezve. Megvalósítani a nem­zeti újjászületést és megteremteni annak lehetőségét , hogy az ország modernizá­­­­lása útján újra felzárkózzunk Európához — hangoztatta az MDF ügyvezető elnöke, Für Lajos Encsen. A honvédelmi minisz­ter részvételével megtartott március 15-i ünnepségen avatták fel a város új zász­laját és címerét. A március 15-i ünnepségek hosszú­ so­rában Lakitelken, az MDF megalakulá­sának színhelyén a párt alelnöke, Lezsák Sándor többek között elmondta: Magunk próbáljuk megtalálni azt, ami közös, ami összehoz bennünket, a függetlenség meg­őrzése és a felemelkedés érdekében. Sza­bó Iván pénzügyminiszter arról beszélt, hogy a most zajló társadalmi átalakulás­nak ugyan nincsenek hősi halottai, de vannak munkanélküliek, és az ország sú­lyos gondokkal küszködik. Budapesten a Demokratikus Charta hí­vei, szimpatizánsai emlékeztek egy nap­pal a hivatalos rendezvények előtt. Hitet kell tennünk a gyűlölködés ellen és a sza­badság mellett — hangsúlyozták a szó­nokok a Március 15-e téren kezdődő ün­nepségen. Ha Petőfi élne, bizonyára ő sem szeretné, hogy a rádió és a tévé a kormányé, vagy a parlamenté legyen — mondotta Hegyi Gyula, a Charta egyik szóvivője, őt Hankiss Elemér követte a pódiumon, aki szerint a „rendszerváltás­sal megteremtődött szabadsággal meg kell tanulnunk élni“. Ez ideig ugyanis sokak­nak csalódást okozott, hogy a szabadság nem jelentett egyenlőséget is — hangoz­tatta Hankiss. Pomogáts Béla irodalom­történész a tizenkettedik pontról, az unió­ról elmondta: 48-ban az Erdéllyel való e­­gyesülést értették ezen, ma Európával kell unióra lépnünk. Persze ez csak úgy le­hetséges, ha nem veszélyeztetjük a békes­séget felelőtlen retorikával. Le kell mon­danunk az olyan területbővítő álmokról, miszerint nem zárjuk ki a békés határ­rendezés lehetőségét — tette hozzá Kon­­rád György író. Szerinte jó stratégiával, nacionalizmus nélkül még a délszláv konfliktus megoldásában is vezető szere­pe lehetne Magyarországnak. A fiatalo­kat pedig arra kell biztatni, hogy a kül­földiek megverése helyett inkább az ide­gen nyelvek tanulására fordítsák energi­ájukat — mondta Konrád György. Magyarország nem fenyeget egyetlen délszláv köztársaságot sem — hangsúlyoz­ta Martonyi János­ államtitkár a március 15-e alkalmából tartott első vajdasági ün­nepségen. Mint kifejtette, Magyarország támogatja az autonómia létrehozását, ha az ottani magyarok azt tartják jónak. Be­szédében Martonyi János megerősítette továbbá: országa nem kívánja a jelenlegi határok módosítását. £) Postacím: Redactia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ Uj sorozat i _Q__. D »■ •»•s 79776 Bucuresti 33, 979., szám Piata Pre­sei Libere 1., sector 1. 1993. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ , . szerkesztősége március 16., 79776 Bukarest 33, keddi Szabad Sajtó tér 1., 1 kerület 4 oldd! Üzenetrögzítő szolgálatunk . . . telefonszáma: 613 03 02 Era 20 le­ Telefax: 6*8 15 62 • Telex: 10315-TRANS-R • A pénz beszél, a kutya ugat — Moszkvában (is) • Csak azok tagadnak, akik tovább akarnak hazudni • Ha nincs, akkor miért van? • Zanussi-napok a tékában • Amerikai hófogság • Mi kitartottunk és megmaradtunk • Beismerő vallomás Szarajevóban • TAKARJÁK EL AZ ORRUKAT (Üzenetrögzítőn) — A mai román ural­kodó körök nagyon okosnak hiszik magu­­kat, pecsovicsokkal próbálják megtorpe­dózni a magyarság jogos követeléseit. El­jött az ideje, hogy leszoktassuk a hatalmat a pecsovicsok ellenünk való felhasználá­sáról. A megoldás egyszerű: ha hivatalos helyen, például elnöki vagy kormányfo­gadáson megjelenik Hajdú Győző, Furo Iulia, Boda Iosif stb. az RMDSZ képvise­lői takarják el kézzel vagy zsebkendővel az orrukat. Az érdeklődőknek pedig csak annyit válaszoljanak: Uraim, itt sz... szag van. Bethlen Sándor, Bukarest. (1993. már­cius 14.) Kóimban állítja ki festményeit, közös tár­laton. A kiállítások rendezője: Tamás György stockholmi műgyűjtő. (1993. már­cius 15.) A BIHAR MEGYEIEK ÁLLÁSFOGLALÁSA (Telefaxon) — Szerkesztőségünkbe ér­kezett az RMDSZ Bihar megyei szerveze­tének Állásfoglalása a múlt heti Tőkés László-ellenes sajtókampány, a Király­­hágómelléki Református Egyházkerület Antonescu utcai névtáblájának összet­érése, a feszültség és hangulatkeltés kapcsán. Az állásfoglalásban az RMDSZ Bihar megyei szervezetének vezetősége felhívással for­dul­t az ország és a megye valamennyi il­letékes szervéhez, és intézményéhez, a társadalmi élet helyi és országos vezetői­hez, különös tekintettel a Bihar megyei prefektúra, a nagyváradi polgármesteri hi­vatal, illetve a megyei rendőrkapitányság felelős tényezőihez, hogy minden rendel­kezésükre álló eszközzel állítsák meg ezt a veszedelmes folyamatot, s a nemtelen in­dulatok kordában tartásával egyértel­műen tegyenek hitet a párbeszéd, a dia­lógus, egyszóval a demokrácia alapeszméi mellett. Minden más út csak a pusztulás­ba vezet.­.. “ Az Állásfoglalást jegyzi Var­ga Gábor, az RMDSZ Bihar megyei el­­nöke. (1993. március 13.) ALÁ LEHET ÍRNI (Üzenetrögzítőn) — A DK kolozsvári szervezete pár hónappal ezelőtt jelezte, aláírásokat fog gyűjteni egy memórium­­hoz, amelyben felsorolja mindazon tör­vénysértéseket, melyeket a város polgár­­mestere tevékenységének kezdete óta el­követett. Több kolozsvári lap (Szabadság, Tribuna Ardealului) szombati számában jelent meg a következő felhívás: Felhív­juk Kolozsvár polgárait, tegyenek ismét tanúbizonyságot az igazi demokráciában való hitükről, igazságszeretetükről, azzal, hogy aláírják a DK által szerkesztett és a kormánynak, az elnöknek, a parlament­nek, valamint Kolozs megye prefektusá­nak benyújtott kérelmet, Funar Gheor­­ghe, kolozsvári polgármester visszaélé­sének sürgős kivizsgálására. Az aláírandó listák a DK székhelyén találhatók, vala­mint mindazon szervezeteknél, amelyek csatlakoztak az indítványhoz.­­ Aki ol­­vasóink közül a memóriumot alá kívánja írni, keresse fel az RMDSZ kolozsvári székházát a Pavlov utcában. (Csom­afáy Ferenc) MÉGISCSAK? (Telefaxon) — Kedves Barátaim! Komo­lyan, de halkan mondom, tényleg nincs háború a Gyimesekben és arra kérem a Romániai Magyar Szó szerkesztőit, hogy ezt a hírt rejtsék el jól az újság hasábjain, de úgy, hogy „avatatlan“ szemek fel ne fedezhessék. Mondom mindezt azért, mert Gyimesbükk 52 RMSZ-előfizetője a keddi példányból, melyben megjelent a fenti hír, egyet sem vehetett kézbe. Érdekes módon, Comanesti­től Gyimesig valamennyinek lába kelt.. Mégiscsak volna ..háború“? (Deáky András, Gyimesbükk, 1993. márci­us 15-én) ERDÉLYI MAGYAR SZÍNHÁZAK FESZTIVÁLJA (Telefaxon)— A gyergyószentmiklósi Fi­gura Társaság az erdélyi magyar színjátszás 200 éves évfordulója tiszteletére március 22. és 27. között megrendezi az Erdélyi Ma­gyar Színházak Fesztiválját.­ Ennek kere­tében 23-án este 19 órától fellép a Figura (Folytatása a 4. oldalon) MOLNOS-KÉPEK STOKHOLMBAN (Telefaxon) — MOLNOS ZOLTÁN fes­tőművész székelyudvarhelyi tárlata után az észtországi Munkácsy Mihály Magyar Kulturális Egyesület közreműködésével, Tallinnban és Tartuban vett részt a Ma­gyar Képzőművészek csoportkiállításán. Ezt követően 1993. március 20-án Stock­ Beküldési határidő: 1993. december 31. (postai bé­lyegző dátuma) Sorshúzás: az 1994. évi RMSZ farsangi bá­lon. HA ELŐFIZET, JÓL JÁR! Lapunkat rendszeresen olvasva, jártasabb lesz az ország és a nagyvilág dolgaiban. HA ELŐFIZET, az RMSZ IS JÓL JÁR! Hóvihar az USA-ban A várt tavasz helyett hatalmas hóvi­har zúdult az Egyesült Államok keleti partvidékére, s haladt tovább az északi or­szágrészekbe, kontinentális méreteket ölt­ve.Az Egyesült Államok történetének leg­nagyobb hóvihara szombaton tört ki órán­kénti 120—160 kilométeres erősségű szél­lel. A hírek 2 méteres, sőt helyenként 4 méteresnél is nagyobb hótömegről számol­tak be. Amellett, hogy több mint 90 sze­mély vesztette életét az ítéletidőben, mint­egy 3 millióan maradtak áram nélkül, ez­rek rekedtek repülőtereken és vasútállo­másokon, az autósztrádákon számtalan kis- és nagykocsi került hófogságba, jó néhány helység pedig megközelíthetetlen­­né vált. E súlyos helyzetben Floridától Maine­­ig 12 államban rendelték el a sürgősségi állapotot, a legnagyobb repülőtereket — New Yorkban, Washingtonban, Baltimore­­ban, Bostonban, Philadelphiában, Pitts­­burghban és Atlantában — lezárták. Bill Clinton elnök pedig máris bejelentette, hogy a katasztrófa sújtotta övezetek sür­gős segélyben részesülnek. Az USA keleti partvidékének szinte egyharmadát, s főleg Új-Anglia északi ré­szét és Kelet-Virginiát sújtó hóvihar va­sárnap elérte a nagyrészt már szomba­ton lebénult New Yorkot, ahol a havazást eső váltotta fel. A hatóságok szerint a neheze még csak ezután következik, a meteorológusok sze­rint ugyanis a keleti partvidéken nagy ár­vízre s a partfürdők tönkremenetelére le­het számítani. A természeti csapás Kubát is érintette: péntek estétől, óránkénti 170 kilométeres szél tombolt. Itt három ember vesztette életét, 28 pedig megsebesült, 6800 lakás ment tönkre, néhány repülőgép megron­gálódott, két toronydaru felborult, Ha­vanna parti övezeteinek egy része víz a­­latt van. Az Egyesült Államokban pontosan 105 évvel ezelőtt, 1888. március 12—14-én volt még hasonló hóvihar. Akkor a hó vas­tagsága másfél méter volt, az áldozatok száma pedig mintegy 400. HIRDESSEN RENDSZERESEN a ROMÁNIAI MAGYAR SZÓban! Egyházellenes diverzió Nagyváradon A nyilvánvalóan hatalmi, politikai ér­dekből fenntartott feszültség újabb fe­jezetéhez érkeztünk Nagyváradon. A legutóbb kipattantott hisztériakampányt, melyet „bizonyos körök“ válaszként szán­tak Tőkés László püspök amerikai kör­útja során tett valóságfeltáró nyilatkoza­taira, szinte menetrendszerűen megfejelte a továbbhajszolt diverzió újabb formá­ja! Ez pedig a nagyváradi Törvényszékre szóló 2587/1993. számú idézésben öltött testet, amelyet a helyi posta a 28483. szá­mú ajánlott küldeményként kézbesített ki a Királyhágómelléki Református Egyház­­kerület címére. Ezen irat arról „tudó­sít“, hogy a felperes (!!), a nagyváradi Állami Egyetem 1993. március 26-án reggel 8 órára a helyi Törvényszék 19- es tárgyalótermébe „citálja“ a vádlot­tat (!!), nevezetesen a Református Püs­pökséget, azért, hogy a bihari reformá­tusok garasaiból felépített Püspöki Palo­tából immár végérvényesen kilakoltassa az épület jog szerinti tulajdonosait! És aki netán azt hitte, hogy ennyivel megelégszenek, tévedett. Március 12-én éjjel, március 13-ra virradóra eddig is­meretlen­ tettesek — állítólag két férfi és egy nő — összetörték a Maresal Ion An­tonescu utca 27. szám alatti Püspöki Pa­lota kétnyelvű feliratos tábláját! A csö­römpölésre megriadt portás, aki egyéb­ként a prefektúra „zsoldjában“ áll, tehe­tetlenül és egykedvűen konstatálta a „új helyzetet“. Az épület gondnoka, aki már tavaly átnyergelt az Egyetem fizetési listájára (!), stílszerűen távollétével „tüntetett“ szom­bat délelőtt. Őt sem érdekelte, hogy im­már tettlegességig fajult az egyházellenes diverzió! BARABÁS ZOLTÁN Nagyvárad, 1993. március 15. Utóirat: 1. A nagyváradi „állapotokra“ jel­lemző, hogy Tőkés László nyilatkoza­tát, melyet a Királyhágómelléki Refor­mátus Egyházkerület Püspöki Hivatala nevében tett közzé, egyértelműen tilta­kozva az önkényes kilakoltatási eljárás ellen, EGYETLEN NAGYVÁRADI RO­MÁN NYELVŰ sajtóorgánum sem volt hajlandó leközölni! Ezzel szemben az Állami Egyetem vezetői szinte nap mint nap nyilatkoztak..., nemegyszer egymást is túllicitálva. 2. Szöges ellentétben a legutóbbi püspöki sajtóértekezleten tanúsított ügybuzgalommal, ez esetben sem­­a Rompres, sem az RTV megyei tudósí­tói nem „törték“ magukat annak érde­kében, hogy a hazai nyilvánosság ide­jében, és hiteles információk alapján értesüljön a Nagyváradon történtekről. Ennyit és — így! A nyári vakáció idején az Erdélyi Református Egyházkerület és annak szórvány­szolgálata jóvoltából Csángóföldről és különböző szórványvidékekről érkezett ma­gyar gyermekek táboroztak Algyógyon és Apátkeresztúron. A táborozás alapvető cél­ja — az üdülés mellett — az anyanyelvi oktatás volt: elcsányult, anyanyelvét vesz­tett vagy már eleve nem ismerő 10—15 éves gyermekeket megtanítani írni és olvas­ni magyarul. A helyzetet — a nyelvi asszimiláció fokát — nem szeretném dramati­zálni. De vajon elegendő-e lesz-e az a néhány nyári hét, hogy az akció sikerrel jár­jon? Az itt mellékeit köszönő levelek tanúsága szerint — korrektúra, vigyázat! — szórványbéli gyermekeink ennyit, és így tudnak magyarul... MIKLÓS LÁSZLÓ Kedves Nénik és Bácsik Kösöyük sépen hogy it nyaralhatunk Algyogyon az egházi táborban Seben megyéből és Moldovából. Socat yato­­tunc, tanultunc, enekltunc és füro­­tunc és nagon na jól ereztük magunkat. Seretnenk nyerőre is ide jönni hogy sokan megtanulunk magyarul. Békeseg Istentől A fogorosi bürksi es Moldovoi gyermekek Kedves nenic is baciic! Ne horogudonoc hódi mem meg tu­­doc modorul irnii e? Nocon cozulunc nem tudunc modorul beseni sem. Nodon sepen cosonum hed mii Dor­­maner, is Szotomaro dermechec it to­­nuhtunc Apad ceresturon enechelni i? i­ádkozni modorul. Pastor Misiche Armenez$e

Next