Romániai Magyar Szó, 1993. július (5. évfolyam, 1069-1094. szám)

1993-07-01 / 1069. szám

Romániai Magyar Szó • A NAGYVILÁG HÍREI • 1993. július 1. Európa Tanács HOLNAP TÖBBET TUDUNK Az Európa Tanács parlamenti közgyűlé­se, a magyar kifogások ellenére nagy több­séggel­­­­ ellenszavazat nélkül - megsza­vazta Szlovákia teljes jogú tagságát az Eu­­r­ópa­ Tanácsban. A magyar küldöttség tag­jai tartózkodtak a szavazástól. A Cseh Köz­társaság felvételét egyhangúlag megsza­vazta a közgyűlés. Az MTI jelentése szerint megszavazták azt a kiegészítő magyar ja­­va.­.I.szot, amely kezdeményezi a „kollektív bűnösségre“ vonatkozó kitételek törlését a szlovák törvények és rendelkezések szöve­te.­.. .1. Megszavazták továbbá azt az alap­elvet, hogy amennyiben a felvételt kérő államtól bizonyos törvények elfogadását várják el, a Tanács illetékes bizottsága fél­­éve­s­­t ellenőrizheti a vállalások telje­sítését. Egybehangzó magyar értékelések szerint ez volt a legtöbb, amit a magyar diplomácia elérhetett Strasbourgban. Szlovákia és Csehország teljes jogú tag­ságát még jóvá kellett hagynia az Európa Tanács miniszteri bizottságának, amely tegnap kivételesen nagyköveti szinten ült össze. Itt már egyöntetű támogatás volt szükséges, így a magyar küldöttségvezető­nek, Bratinka József MDF-képviselőnek módjában állhatott szavazatával meg aka­­rmlyozni Szlovákia tagfelvételét. A szava­zás eredményéről lapzártáig nem kaptunk jelentést Mint Adrian Severin demokrata párti képviselő a BBC-nek adott interjúban el­mondta, a román küldöttség bizakodással várta a tegnapi napot amikor az Európa Tanács Politikai Bizottsága elé került meg­vitatásra Friedrich König előadó záróje­lentése Romániáról, az igazságügyi és em­berjogi bizottság jelentésével együtt me­lyet Gunnar Janssen finn képviselő ter­jesztett be, kedvező véleményezéssel. Fried­rich König — mint mondta — maga is ajánlja Románia felvételét. A politikai bi­zottságban lefolytatott tegnapi vita végered­ményben arra volt hivatott hogy eldöntse: gyakorlatilag véget ért Románia hosszadal­mas útja az Európa Tanács felé. Adrian Severin képviselő, már említett interjújában elmondta: Románia valószí­nűleg előnyre tesz szert a közgyűlésben Szlovákia felvétele kapcsán kedden elfo­gadott határozatból, amely kimondja, hogy azok az európa tanácsi tagságot kérelmező országok, amelyek csak minimális krité­­riumoknak tesznek eleget, s az elért stan­dardokat továbbiakkal kell kiegészíteniük a demokratizálás útján, felvehetők, amen­­­nyiben vállalják az e tekintetben számuk­ra előírt kötelezettségek teljesítését, amit hat­ hónaponként ellenőriz a politikai és jogügyi bizottság, és adott esetben szank­ciókat alkalmaz, el egészen a tagsági mi­nőség felfüggesztéséig. Figyelembe véve Teodor Melescanu külügyminiszter levelét, melyben a közelmúltban a kormány nevé­ben precíz megfogalmazásban vállalta a demokratizálás folytatását, Romániának megvolt az esélye arra, hogy a politikai bi­zottság tegnapi ülésén megkapja a felvéte­li ajánlást Hogy ez megtörtént-e — hol­napi lapszámunkból megtudhatja az olva­só. A FEGYVEREMBARGÓ MARAD a szerb—horvát tervre bosnyák javaslat A boszniai államelnökség szarajevói ülésén megtárgyalta azt a szerb—horvát tervet, miszerint a volt jugoszláv köztársa­ságot három konföderatív etnikai miniál­­lam­­ra kellene felosztani, s úgy határozott, hogy saját javaslatokat terjeszt elő Bosznia jövőjét illetően. A tíztagú elnökség követ­kező összejövetelét körülbelül egy hét múl­va tartja meg, ahova hivatalos a volt Ju­­goszlávia-konferencia két társelnöke, Da­vid Ow­en és Thorvald Stoltenberg is. Alia I­z­etbegovics, Bosznia elnöke és a bosnyák alelnök a vezetőségi ülésen úgy értékelte, hogy a szerb—horvát terv csak törvényerőre emelné a boszniai muzulmá­nok elleni népirtást Egy elnökségi tag szerint ..­­­ibegovicsnak választania kell, hogy kit képvisel a kétoldalú béketárgya­lásokon: a muzulmán felet, avagy a bos­nyák államot Mint a Demokratikus Akció­párt elnöke, valószínűleg a muzulmánok védelmében lép sorompóba — mondotta. A New York-i ENSZ-székházban a Biz­tonsági Tanács határozattervezetet vetett el a bosnyák kormánnyal szembeni fegy­verembargó megszüntetéséről. A körülbe­lül ötórás vita során a muzulmánok képvi­selői hangsúlyozták Bosznia-Hercegovina önvédelmi jogát. S bár ezek mellett az USA is kedvezően nyilatkozott a tervezet­ről, a szavazás alkalmával csak öt ország voksolt mellette, kilenc pedig tartózkodott, közöttük Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország. ______ , RMDSZ-küldöttek Budapesten Az ÚtMT­SZ tájékoztatója szerint Haj­dú Gábor szenátor és Székely Ervin kép­viselő a f­üggetléíett Jogász I. Eórum meg­­­hívására Budapesten részt vett az Euró­pai Ki>­bségi Ghapto bem­u­tatásának SSrtett : nfer^aahV’Előadók:-YoHak Hr. ■Mészáros Vilmos, a Független Jogász Fó­rum eln­e, Duray Miklós, a Szlovákiai Elgyüttélt Mozgalom elnöke és Bíró Gás­­pá a Magyar Külügyi Intézet előadója. Az RMDS­­ 5-en kívül jelen voltak a szlo­vákiai, a burgenlandi és a kárpátaljai magya képviselői, valamint a magyar­­országi uk­ránok érdekvédelmi szerveze­tének képviselői. A tanácskozáson felszó­lalt őr­­irki Éva, Bécsben élő nemzet­közi jogász is. 1..................' 1 ■ ....................... hí «rosz kisebbségért Sörisz Jelcin, az Orosz Föderáció elnö­ke leve­­­t intézett a Lettországi Ember­jogi B »ághoz. Levelében aggodalmá­nak ad hangot e balti köztársaság orosz ajkú lak­ságának helyzetével­ kapcsolat­ban. „O­ .om annak a 98 ezer lettországi lakosnak az aggodalmát, akik aláírták a hozzám ítézett üzenetet, amelyben fel­­panaszolják: megszegik azt a jogukat, hogy m­­ik válasszák meg a helyet ahol éijelv­ív annak az országnak lehessenek az álla­m polgárai, ahol születtek és ahol­­ sPiek" — írja levelében Jelcin elnök. A Levorszk­­ban és más országokban élő oroszok ágainak és érdekeinek védelme elsődlege irányvonala Oroszország poli­­tikájának — mondotta az ITAR—TASZSZ s pnrint I­risz Jelcin. Lucinschi beszéde kedden , alig egy nappal azt követő­en, hogy hazaérkezett Chisinauból Teodor Melescanu külügyminiszter és az őt kísérő tárcaközi küldöttség . Bukarestben, a belföldi járatoknak szánt Baneasa repülő­téren leszállt Petru Lucinschi repülőgépe. A Moldovai Köztársaság parlamentjének elnöke a Képviselőház palotájában talál­kozott és m­egbeszélést folytatott Oliviu Ghermannal, a Szenátus elnökével és Ad­rian Nastaséval, a Képviselőház elnökével. A 75 perces megbeszélés után Petru Lu­cinschi kijelentette: jobb lábbal léptünk ki. A Moldovai Köztársaság egykamarás parlamentjének elnöke ezt követően beszé­det mondott a Képviselőház kupolacsarno­kában, a Ház plénuma előtt. PRAHOVÓBA, AZ ÉJ LEPLE ALATT Az Evenimentul zilei című bukaresti lap értesülése szerint keddre virradó éj­szaka három óra körül a giurgiui kikötő előtt elhaladt a 13906. számú uszály. A gázolajjal megtöltött tartályhajó minden valószínűség szerint elérte a szerb Pra­­hovo kikötőt. A tartálynak kiképezett uszály a giur­giui Navrom tulajdona. Egy Bulgáriában bejegyzett magáncég bérelte ki. A cég tu­lajdonosa román állampolgár. Minden jel szerint nem ez az első üzemanyag-szállít­mány, amellyel megszegik a Kis-Jugoszlá­via két köztársasága, Szerbia és Monte­negró ellen kivetett embargót. Az embar­gó körülményei között rendkívül jövedel­mező üzemanyag-szállítás titokban, az éj leple alatt zajlik. A lap megpróbált bővebb részleteket megtudni a giurgiui Navromtól, ám ér­deklődésére a válasz az volt, hogy a hajó úton van, s ezzel lecsapták a telefonikagy­lót. RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 RMSZ-FOLYT­ATÁSOS 0 RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 0 0 RMSZ-FOLYTATÁSOS A franciák nem nagyon szeretik, ha arra emlékeztetik őket, hogy egységes n­eézetként Európa legfiatalabbjai közé tartoznak. Pedig ez az igazság. A fran­­t­ a közösségi szellem csak a középkorban, a Capet-dinasztia megjelenésével ■tetődik el, a százéves háború idején, a nemzeti függetlenség gondolata jegyé­in erősödik meg, az egységes nemzet, az egy és oszthatatlan köztársaság, n nmzetállam gondolata viszont csak alig 200 évvel ezelőtt, a francia forradalom sd­ején születik meg. Talán ez a viszonylagos fiatalság lehet az oka, hogy Franciaországban az illám központosító szerepe és törekvése napjainkban is igen erős. A mai Fran­ciaország területén élő, nagyszámú nemzeti kisebbségeknek — korzikaiak, maszkok,bretonok, normandok, németek, katalánok, provanszálok — egészen a legutóbbi évekig késhegyre menő harcot kellett vívniuk a központi hatalommal, h­ogy megőrizhessék őseik nyelvét, s ápolhassák nemzeti kultúrájukat. A mit­­­rrand-i évtized ugyan hozott némi enyhülést ebben a ,,háborúban", de a nem­ég leköszönt szocialista kormányzat sem tartotta be egykori választási ígé­reteit, a most hatalomra került jobboldaltól — s ezen belül is a RPR-től — p­edig még kevésbé várható a nemzetiségekkel szembeni nagyvonalúság. Mind­ez­ persze nyugati mércével, az emberi jogok tiszteletben tartásának hagyomá­nyával mérendő. A NÉPSZABADSÁG párizsi tudósítója, Seres Attila, a közelmúltban a francia Baszkföldön és Bretagne-ban járt, s azt vette észre, hogy a francia ál­am — ha nem nagy meggyőződéssel és fogcsikorgatva is — egyre inkább elis­meri és támogatja a nemzetiségi nyelvoktatást, összhangban a decentralizálásra­­­lapuló, regionális politikával. Az itteni tapasztalatoknak üzenete lehet Euró­pa más, magukat franco­finnak tartó országai számára is. Kezd­e­tben volt az Ige, és az Ige basz­kul hangzott. Legalábbis a máig szívesen idézett baszk népmesék szerint. A Pokol Hídja viszont már nem mese, hanem tu­­risták százezrei által megcsodált lát­ványosság Bidarnay mellett. A helyi N­cend­' szerint ezen a hídon jött fel a pokolból a sátán, de aztán dúlva-fúlva vissza is menekült, mivel nem értette az itteni lakosság nyelvét. Amin egyáltalán nem csodálkozunk. A baszk nyelv ugyanis olyan egyedül van az európai nyelvek ten­gerében, mint... a magyar. Gyanítjuk, főoor épen ez az elszigeteltségbeli hason­ Bfeág sodorta „rokonságba“ a két, egymás­ak távol eső nyelvet. Baszk nyelvészpro­fesszorok állítják — bár igazolni mind ez idáig nem tudták —hogy a baszk finn­ugor eredetű nyelv, éppúgy, mint a ma­gyar. Ha a magyar utazó a nyelv hangzá­sában rokonságot nem is tud felfedezni, e­­gyéb okokból valóban otthon érezheti ma­gát. Legfőképpen azért, mert a baszk nép nemzeti színe ugyanúgy piros-fehér-zöld, mint a mienk. S a trikolór hangsúlyozása — talán éppen­ a francia trikolórral szem­ben — itt szinte kötelező. Alig lehet látni olyan házat, amely ne tűzpiros cseréptető­vel virítana, patyolatfehér homlokzattal nézne az utcára és zsalugátere ne zöldre lenne pingálva. Ha a gyökerek el is tűntek a századok BASZK SORSOK Nemzeti kisebbségek Franciaországban távlatában, az ógörögnél is régebbi baszk nyelv fennmaradt. Hála Pireneusok két oldalán élő nép szívósságának, s nemkü­lönben harciasságának, amelynek révén évszázadokon keresztül képes volt ellen­állni az indoeurópai népek beolvasztási kísérleteinek. Nem véletlenül nevezik Baszkföldet Euskal Herriának, egyazon fogalommal, illetve a földrajzi térséget és lakóit: a nép, amely euskara, azaz baszk nyelvet beszél. A spanyol—francia határ ugyan kettéosztja a történelmileg együvé tartozó nemzetet — a közel hárommillió baszk 90 százaléka a spanyol Navarra, illetve a Baszk Autonóm Tartományban él —, a nyelv, a kultúra, a közös identitás azonban eltéphetetlen szál. Franciaor­szághoz mindössze három járás tartozik, a­­mely baszknak mondja magát: Labourd, Alsó-Navarra és Soule. A francia Baszk­föld alig 3060 négyzetkilométeres területén mindössze negyedmillió ember él. Talán a viszonylag gyér népesség, talán a francia állam központosító törekvése o­­kolható azért, hogy amíg a határ túlsó ol­dalán — bár sokéves küzdelem, a terror­akciókat sem nélkülöző háborúskodás ré­vén — Baszkföld autonómiát kapott (1979- ben), s ettől kezdve a baszk nyelv u­­gyanolyan jogokat élvez a közigazgatásban, mint a spanyol, francia földön csak las­san mozdult előre az ügy. Txomin Hegui, a Baszk Kulturális Intézet igazgatója az alábbiakat mondja erről: — Az utolsó utáni pillanatban voltunk, amikor végre sikerült valamit kicsikar­nunk a nyelv megmentése érdekében. Még a 70-es évek elején készítettünk egy fel­mérést arról, hogy a három franciaországi baszk járásban a lakosság milyen arány­ban beszélheti ősei nyelvét. Labourdban 56, Alsó-Navarrában 91 és Soule-ban 65 százalék volt a baszk nyelven beszélők a­­ránya. Öt évvel ezelőtt megismételtük a felmérést, s kiderült, hogy mindhárom körzetben 30—40 százalékkal visszaesett a nyelvtudás aránya. Megkezdődött a baszk nyelv lassú kihalása. Kidolgoztunk egy re­habilitációs tervet, amely épít ugyan a sajtó, s főleg a rádió-televízió jótékony segítségére, de a nyelvtanulás középpont­jába az iskolát helyezi. ■ A baszk nyelv használatos-e a helyi közigazgatásban? — A hírhedt Villers-Cotteret-féle pa­rancs óta (1539) a hivatalos ügyek mind a jogalkotásban, mind a törvénykezésben a francia nyelvre korlátozódtak. A közigaz­gatásban ugyanez a helyzet, leszámítva ta­lán néhány baszkföldi falu polgármesteri hivatalát, s egy-egy vidéki postahivatalt, bár a nyomtatványok ott is franciák. E­­gyedül a házasságkötési ceremónia folyha­tott baszk nyelven. Több mint négyszáz évig kellett várni, hogy a helyzet némileg változzon. 1951-ben fogadták el a Delxon­­ne-törvényt, amely négy regionális nyelv, köztük a baszk tanítását engedélyezi. De csak jó másfél évtizeddel később, 1969-ben nevezték ki az első „vándortanítókat“, a­­kik iskoláról iskolára járva tanították az anyanyelvet. Mára a helyzet sokat javult. Az óvodások és az első tagozatos iskolások 75 százaléka tanul baszkul, a felsősöknek pedig 90 százaléka. ■ Milyen iskolaformák léteznek? — Az óvodák és az alsóbb iskolák szintjén három iskolatípus van: az úgyne­vezett vándortanítói a kétnyelvű és az ikastola, azaz színtiszta baszk iskola. Ahol a nyelvoktatást továbbra is vándortaní­tókkal oldják meg, ott mindössze heti há­rom óra jut a nemzetiségi nyelvre, a fenn­maradó időben franciául oktatnak. A '80-as évek végén az állami és a magánis­kolákban együttvéve 5000 gyermek tanult anyanyelvén, 40 vándortanító jóvoltából. A kétnyelvű osztályokban némileg jobb a helyzet. Itt egyes tantárgyakat franciául, másokat baszkul oktatnak. Jelenleg 38 kétnyelvű iskolai osztály működik Baszk­földön 1150 tanulóval. A baszk nyelvű is­kolákban, az ikastolákban a tanítás kizá­rólag nemzetiségi nyelven folyik, s a fran­ciát — bár intenzív módon — csupán ide­gen nyelvként oktatják. Az elmúlt években 16 ilyen iskola működött Baszkföldön, s jelenleg 793-en látogatják őket. ■ S mi a helyzet a college-ek, a felső tagozatok, illetve a középiskolák szintjén? — Sajnos oda még nem tudott igazán betörni a nemzetiségi nyelvoktatás. A legtöbb iskolában a baszkot élő idegen nyelvként vagy szabadon választott tan­tárgyként tanulhatják a gyerekek, ennek megfelelően korlátozott óraszámban. Egész francia Baszkföldön egyetlen nemzetiségi nyelven oktató felső tagozat létezik: a College Xalbador, ahol 110 diák tanul. Sajnos azonban az oktatási minisztérium mindeddig nem volt hajlandó megállapo­dást kötni ezzel az iskolával, ami annyit jelent, hogy nem hivatalos intézményként működik, s így az állam az ott oktató ta­nárokat nem is fizeti. ■ Folytathat-e valaki baszk nyelven egyetemi tanulmányokat? — Ez viszonylag egyszerűbb, baszk nyel­vű egyetemi fakultás több helyen is van. A Bayonne-i Egyetem Központban jelen­leg 50 diák készíti baszk nyelvű diplomá­ját. Baszk­­ nyelv és irodalom tanszék mű­ködik emellett Bordeaux-ban, Pauban és Toulouse-ban. Bayonne-ban évről évre megrendezik a Baszk Nyári Egyetemet is, ahol szintén a nyelvtanulás áll a foglal­kozások középpontjában. ■ Milyen egyéb, iskolán kívüli eszközök vannak a nyelv megőrzésére, ápolására? — A sajtó és a tömegkommunikációs eszközök, bár e téren az állam nehezen mond le monopóliumáról. A regionális rádióban napi egyórás műsoridőt kaptunk baszk nyelven, míg a francia televízió 3-as csatornájának regionális műsoride­jéből fél óra jut nekünk havonta. Kész szerencse, hogy a spanyol Baszkföldről su­gárzó televízió nálunk is fogható, úgyhogy filmeket, kulturális és sportműsorokat na­pi rendszerességgel nézünk, hallunk anya­nyelvünkön. Sőt van három magánrá­diónk is, amelyek naponta tíz órán át su­gároznak baszk nyelven. Emellett van két újságunk, s évente öt-hat könyvet is si­került kinyomtatnunk anyanyelvünkön. Mindez már valami a néhány évtizeddel ezelőtti siralmas állapotokhoz képest. De mi nem vagyunk elégedettek. Folytatjuk a küzdelmet, amíg el nem érjük a baszk nyelv teljes jogú elismerését. Mint a ha­táron túli testvéreink. (Befejező része következő számunkban) A magyar—román kapcsolatrendszer és a kisebbségvédelmi kooperáció - HERMAN JÁNOS NYILATKOZATA ­ Ion Iliescu, Románia elnöke 1993. jú­nius 24-i sajtótájékoztatóján a magyar— román kapcsolatokat érintő kérdésre vá­laszolva bírálta a magyar külpolitika irányvonalát és egyes magyar kormányza­ti személyiségek megnyilatkozásait. A nyi­latkozat kapcsán a­ Magyar Külügyminisz­térium szóvivője útján az alábbiakat kí­vánja leszögezni: A magyar fél nem zárkózik el felsőszin­tű, illetve szakértői tárgyalások elől. U­­gyanakkor úgy véljük, hogy mindkét or­szág érdekeit csak olyan politikai kontak­tusok szolgálják ,melyek az állampolgárok számára is kézzelfogható eredményeket hoznak. Magyarország nem érdekelt a lát­ványos kirakatdiplomáciában, hanem a gyakorlati együttműködést szorgalmazza. Sajnálatos, hogy a román fél minden al­kalmat megragad a tárgyalási készség ki­­nyilvánítására, azonban konkrét javasla­tainkat, kezdeményezéseinket a viszonylag gyakori szakértői tárgyalásokon rendre elutasítja. A határainkon kialakult tart­hatatlan helyzet miatt a Magyar Külügy­minisztérium csak ebben az évben két jegyzéket intézett román partneréhez, a­­melyben a határátkelők átfogó, hosszú tá­vú rendezésére irányuló tárgyalások meg­kezdését indítványozza, s amelyekre a mai napig nem kapott választ. A battonyai és a méhkeréki határátkelőhelyeket a már­cius 20-i külügyminiszteri megbeszélések­től számított három hónapon belül nem sikerült megnyitni. A román fél elzárkó­zik a konzuli kapcsolatok fejlesztésétől, nincs előrehaladás a kettős adóztatás ki­küszöböléséről és a beruházásvédelemről kötendő megállapodás létrehozásában, ha­logató magatartás tapasztalható, a múlt év őszén aláírt toloncegyezmény végrehajtási utasításának kidolgozásában. A román fél a kétoldalú kapcsolatok kulcskérdésének az államközi alapszerződés megkötését, azon belül is az úgynevezett területi klau­zula megfogalmazását tekinti. Az említett cikkely azonban az alapszerződésnek kizá­rólag az egyik, és csak más fontos cikke­lyekkel együtt, egységes rendszerben el­képzelhető része. (Ismeretes, hogy Romá­nia mind ez idáig elzárkózik olyan „terü­leti klauzula“ szerepeltetésétől az Ukraj­nával kötendő alapszerződésében, mint amilyenhez Magyarország viszonylatában ragaszkodik.) A magyar—ukrán alapszer­ződés parlamenti vitáján elhangzottak mi­nősítése nem felel meg a valóságnak. Hall­gatás övezi a parlamenti szavazás vég­eredményét, az igen szavazatok elsöprő többségét, és nem történik arról sem em­lílés, hogy a kifogásolt képviselői felszó­lalások parlamenti súlya milyen csekély. A magyar fél értékelése szerint a két ország kapcsolatrendszerének és ezen be­lül az alapszerződésnek is egyik legfonto­sabb eleme a korrekt és szilárd alapokra helyezett kisebbségvédelmi együttműködés megteremtése. Ennek megvalósítása tette lehetővé a magyar—ukrán alapszerződés parlamenti ratifikációját. A kisebbségi kérdés iránti érdeklődés nem tekinthető a belügyekbe történő beavatkozásának. Az európai gyakorlat, az EBEÉ, az Európa Ta­nács vonatkozó dokumentumai egyértel­művé teszik, hogy a kisebbségi kérdést a nemzetközi közvélemény és a nemzet­közi jog sem tartja többé pusztán az adott állam belügyinek. Nem fogadhatjuk el, hogy ha megkérdőjelezik Magyarország és a magyar kisebbség szervezetei kapcsolat­­tartásának legitimitását, az anyanemzet és a határokon túl élő nemzetrészei szolidari­tásának jogosságát. A romániai belső gya­korlat terén a kisebbségek jogbizonytalan­sága továbbra is fennáll,a román kormány elzárkózik a kisebbségi jogok törvényben való rögzítésétől — mint ahogy elzárkó­zik egy magyar—román kisebbségvédelmi megállapodás megkötésétől is. Negatív tendenciaként értékelhető a Hargita és Kovászna megyei prefektusok kinevezé­sének módja, az 1989 decemberi, illetve az 1990 márciusi marosvásárhelyi események kapcsán elítélt magyar nemzetiségű sze­mélyek ellen hozott diszkriminatív ítéletek, a szélsőséges pártok térnyerése a helyi közigazgatásban, az a tény, hogy a kor­mányzat eltűri ezen szélsőséges elemek alkotmányellenes visszaéléseit. Az elnöki nyilatkozat kapcsán szükséges felhívni a figyelmet az akkori magyar­ külügymi­niszter 1990 januári bukaresti látogatása alkalmából elhangzott szóbeli ígéretekre, amelyek többek között a kolozsvári ma­gyar főkonzulátus és a Bolyai Egyetem visszaállítására vonatkoztak. A Nemzeti Megmentési Front 1990. január 5-én a ro­mán televízióban elhangzott Nyilatkozata a romániai nemzeti kisebbségek jogairól pedig állást foglalt a kisebbségeknek a he­lyi autonómia elveire alapozott önmegva­lósítása, az egyéni és kollektív nemzetiségi jogok alkotmányos garantálása, a nemzeti kisebbségi törvény létrehozása, a Nemze­tiségügyi Minisztérium felállítása, az erő­szakos asszimiláció és a nemzeti uszítás politikájának elítélése mellett. Ezek meg­valósítását a magyar fél változatlanul fon­tosnak tartja és szimpátiával fogadná. (MTI) A kivándorlás pozitív oldala A Keletnek és a Nyugatnak nem kell pánikba esnie a volt Szovjetunióból va­ló kiáramlás gondolatától, magyarázza Alekszej Izjumov, a NEWSWEEK IN­TERNATIONAL cikkírója és Andrej Kortunov, az Orosz Tudományos Aka­démia Politikai elemzője. „Maradni vagy nem maradni*1 — e ham­leti kérdés az egyik legaktuálisabb vitaté­ma a volt Szovjetunió állampolgárai köré­ben. A tömeges kivándorlás lehetőségét nö­vekvő aggodalommal szemlélik mind a FÁK, mind a Nyugat vezetői. A FÁK szá­mára ez a tehetség és a munkaerő kime­nekülését és így a reformfolyamat gyön­gülését jelenti. A Nyugatban pedig a mun­kanélküliség és szociális zavarok fokozó­dásával kapcsolatos félelmet növeli. De a posztkommunista kivándorlástól va­ló félelem túlságosan is a közvetlen vele­járókra összpontosít. Hosszabb távon te­kintve a jelenlegi kelet-nyugati vándorlás hasznot hozhat, nem veszteségeket. És mindkét fél még többet nyerhet vele, ha haladéktalanul megfelelő ki- és bevándor­lási politikát vezet be. A kivándorlók végcélja szakmánként el­térő. Míg a legtöbb tudós és mérnök az észak-amerikai földrészen szeretne le­telepedni, a munkások többnyire Nyugat- és Kelet-Európá­t veszik célba. Ám az Egyesült Államok és Nyugat-Európa még a legderűlátóbb forgatókönyv szerint sem lesz képes fölszívni minden jövőbeli ki­vándorlót. Ezt fölismerve a lehetséges emigránsok már érdeklődnek olyan tér­ségek iránt, mint Dél-Afrika, Ausztrália és Latin-Amerika. Arra is lehet számíta­ni, hogy a Perzsa-öböl országai népszerű célpontok lesznek, különösen Közép-Ázsia gyorsan növekvő muzulmán lakossága szá­mára. A FÁK-ból való tömeges kivándorlás ára nagy. Szakértők azt jósolják, hogy a kö­vetkező öt évben a FÁK 4—8 millió em­bert veszíthet el. Ezek között lesznek te­hetséges tudósok, mérnökök, feltalálók orvosok, akárcsak bányászok, tengerészek és favágók. Orosz közgazdászok számításai szerint minden egymillió ember kivándor­lása évi 2,5 százalékkal csökkenti a FÁK bruttó nemzeti termékét. De van a dolognak pozitív oldala is. Nyugaton a szükséges beilleszkedés után az új bevándorlók hozzájárulnak a foga­dó ország gazdasági növekedéséhez, mű­szaki haladásához és kulturális fejlődésé­hez. A nyugati országok rövidesen szűké­ben lesznek a szakértőknek. Egyes előre­jelzések szerint az évszázad végére az Egyesült Államokban 400 ezer diplomás 27 ezer doktori fokozatú kutató és mérnök hiányzik majd. Ilyen körülmények között a volt Szovjetunió egyetemet végzettjeinek beáramlása egyértelműen pozitív lesz a nyugati gazdaság számára. A kivándorlók hazájuknak is nagy se­gítségére lehetnek. Először is hazautalásaik segíteni fogják az otthoniakat és a gazda­ságot egy igen nehéz időszakban. Még fontosabb, hogy amikor a FÁK országai­nak reformjai végre gazdasági talpraál­­lást eredményeznek ,sok emigráns maga is hazatér majd Nyugatról, új szakértelmet, pénzt és piaci ismereteket hozva magával. Addig is a Keletnek és a Nyugatnak egyaránt lépéseket kell tennie, hogy rend­be tegye az eléggé zűrzavaros ki- és be­vándorlási eljárásokat. A Nyugatnak ösztönöznie kell a magán­­beruházást, kutató- és képzőközpontok lé­tesítését a FÁK államaiban. Pénzügyi tá­mogatást is kell nyújtania a latin-amerikai országok közelmúltbeli kezdeményezései­hez, amelyek orosz és kelet-európai átte­lepülők százezreinek befogadását ajánlot­ták föl. LEVÉL A DNYESZTEREN TÚLRÓL Bender ostromai Egy évvel ezelőtt, amikor sorban ala­kultak az első nagykövetségek Chișinau­­ban, Bender-Tighinánál szabályos ütközet folyt a moldvai (központi) reguláris meg önkéntes csapatok és a szakadár fegyve­resek között. Félezernél többen haltak meg és tűntek el a harcok során, majdnem más­fél ezer volt a sebesültek szám­a; épületek százai dőltek romba a Dnyeszter-parti (jobb parti­) másfél százezres iparvárosban. Egy orosz újságíró meghalt, egy amerikai diplomata is megsérült. Az egyéves évforduló alkalmából Ben­­derben ünnepségen emlékeztek meg az „ostromról“, és megkoszorúzták a hősi ha­lottak emlékművét, meg a frissen felállí­tott katona-monumentumot, amely nem más, mint egy (lövegével Chisinaut célzó) páncélos harceszköz egy betontalapzaton. Hasonló emlékművet szerte Kelet-Európá­­ban állítottak a „felszabadító szovjet had­seregnek“, a már javíthatatlan és elavult T—34-eseket használva szobor-alapanyag­nak. A benderi emlékmű „főalakja“ sem a legújabb harci technikából való; min­denesetre azt is bizonyítja, hogy a transznisztriaiaknak van bőven, még emlékműre is jut. (A korszerű har­ci jármű az emlékműtől párszáz mé­terre, a város bejáratánál áll, homokzsák­fedezékben, harckészültségben, készen az esetleges újabb védelemre.) A megemlékezéseken többsoros kitünte­­téscsíkokat viselő veteránok harsogták: 1944-ben felszabadították a várost a ro­mán fasiszta megszállók uralma alól, 1992- ben megvédték a várost a román újfasisz­ták agressziójától, és ha újra jönnek, me­gint ott lesznek a barikádokon. Az ünnep­ségekre érkezett oroszországi vendégek egyike, egy parlamenti „népképviselő* az­zal bátorította a benderieket: Oroszország nem feledi hű fiait, akik a Dnyeszternél védik az orosz érdekeket a török időktől mindmáig. A frissen felavatott „stratégiai trolibuszvonal“, amely Bendert a bal parti Tiraszpollal köti össze, a hazafias emléke­zés jegyében az alábbi transzparensekkel közlekedett: „Nem felejtünk senkit és semmit!“ Az ünneplők — talán a Baltikumból vé­ve a példát? — tizenöt kilométeres, ember­láncot alakítottak ki „a két orosz hősi vá­ros“, Bender és Tiraszpol között (igaz, a balti emberlánc nem oroszokból áll, ellen­kezőleg ...) és büszkén vitték a golyótépte sarlókalapácsos vörös zászlót ,amely egy évvel ezelőtt a benderi tanácsházán lobo­gott. A (nagyorosz és románellenes) naciona­lista felhangoktól sem mentes ünnepsége­ken — természetesen — nem vett részt a chisinaui kormány képviselője (a nemzet­köziséget­­— az oroszok mellett — a ga­­gauzok, az abházok és oszétek, a „testvér­népek“ biztosították), de még az orosz hi­vatalosságokat sem hívták meg — a már említett parlamenti képviselőkön kívül. A tavaly még hősként tisztelt Lebegy tábor­nok és tisztjei is hiányoztak — mára őket is árulóknak tartják a benderi hazafiak­­ pedig az emlékműhöz tőlük kapták a pán­célost ...) Sőt, az egyik ünnepi beszéd­mondó azt is kijelentette: puszta kézzel és lángoló hazafisággal tavaly megállítot­ták a román imperialistákat; ha kell, ugyanígy szembeszállnak a 14. hadsereg áruló imperialistabérenc vezetőivel is. SIKLÓSI NÁNDOR • RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • • Megtartotta első ülését a kambod­zsai kormány, hogy megvitassa a parla­ment elé terjesztendő politikai platform­ját. Döntése értelmében az ország neve Kambodzsa lesz és visszatérnek az 1970 előtti lobogóhoz és nemzeti himnuszhoz­• Diplomakiosztó ünnepséget tartot­tak Kijevben az Ukrán Színművészeti Főiskolán, ahol most először végzett egy teljes magyar osztály. Az ukrajnai magyar ajkú diákok várhatóan Beregszászon ön­álló társulatot alakítanak és állandó re­pertoárral lépnek fel az Illyés Gyula Ma­gyar Nemzeti Színházban. • Malajzia 1* MiG—29-es vadászgépet vásárol összesen 800 millió dollár értékben Oroszországtól és 8 darab F/A—18D típu­sú harci gépet az Egyesült Államoktól. Az előbbiek légifölény megteremtésére szol­gálnak, az utóbbiak több célra alkalma­sak mind a tenger, mind pedig a száraz­aid feletti, légtérben — szögezte le az or­­­szág védelmi minisztere. • Zbic hié# ”Brziem­ski Volt amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó és a védelmi minisztérium NATO-politika kérdéseiben illetékes vezetője úgy véli: Magyaror­szág, Lengyelország és Csehország a kö­zeli években valamilyen­ formában csatla­kozhatnak a NATO-hoz, feltehetően még azelőtt, hogy az EK tagjai lesznek. • A Grúziától elszakadni kívánó Ab­­házia az orosz föderációhoz akar csatla­kozni, vagy önálló államként szeretne vé­delmet kapni Moszkvától — jelentette ki Vlagyiszlav Ardzinba abház parlamenti elnök. • Két évi szünet után július 1-től újra­indítja a kelet-közép-európai­ országoknak sugárzott idegennyelvű adásait a Magyar Rádió. A horvát, orosz, román, szerb és szlovák nyelvű műsorok naponta kétszer jelentkeznek a korábbi adásidőt megdup­lázva, 30 percben, három rövidhullámú frekvencián. • A világ hét legfejlettebb ipari or­szága nagyszabású segélyprogramot dol­goz fel Oroszország számára a tokiói csúcstalálkozón. Ezt Bill Clinton amerikai elnök közölte Borisz Jelcin orosz állam­fővel csaknem félórás telefon­megbeszélés keretében. • A fekete-tengeri flotta tisztjei beje­lentették, nem hajlandók végrehajtani az orosz és az ukrán államfő között létrejött megállapodást a 300 hajóból álló flotta felosztásáról. A konzervatív tiszti gyűlés az egységes flotta megőrzéséért szállt sík­ra. Kitoloncolt albánok Görögország az összes albán bevándorlót — becslések szerint 150 ezer embert — ki­utasítja az országból. Ezt az athéni kor­mány­ szóvivője jelentette be, hangsúlyoz­va, hogy a nagyszabású rendőri akciót — melynek keretében szombat óta több mint 12 ezer albánt fogtak el és toloncoltak át a határon — tovább folytatják. A két or­szág kapcsolatai pénteken váltak feszült­té, amikor is Tirana ,,albánellenes tevé­kenysége vádjával kiutasított egy görög or­todox papot. Sali Berisha albán államfő az ENSZ főtitkárához intézett levélben tett panaszt a kiutasítások miatt. Craxi mentelmi joga Az olasz parlament képviselőházának ad hoc bizottsága kedden azt javasolta, hogy függesszék fel Bettino Craxi egykori szo­cialista pártvezér mentelmi jogát, kor­rupciós vádak miatt. A bizottság döntését a parlament plenáris ülésének is jóvá kell hagynia. A plenáris egyszer már elutasí­totta a javaslatot. Rakéta a radarállomáson Az amerikai légierő egyik F-4G típu­sú harci gépe kedden rakétát lőtt ki egy dél-iraki légvédelmi radarállomásra — jelentette a Reuterre és az AFP-re hivat­kozva az MTI. A gép azután nyitott tü­zet, hogy a radar befogott egy Bászra tér­ségében, tiltott övezetben járőröző ame­rikai repülőgépet. A Pentagon szóvivője közölte: egyelőre nem lehet tudni, hogy a Harm C­­ tss r­akétával végrehajtott tá­­sikeres voll-e. Bagdad szerint egy használaton kívüli légvédelmi üteget ért támadás, amelynek során egy iraki kato­na megsebesült. Az iraki légvédelem Bagdad fölött rá­lőtt egy katonai gépre, de a későbbiek­ben kiderült, hogy saját gépüket vették tűz alá a földi erők — jelentette egy he­lyi rádióállomás. A légvédelmi üteg tü­zelését kedden hajnalban egész Bagdad­ban hallani lehetett.

Next