Romániai Magyar Szó, 1993. július (5. évfolyam, 1069-1094. szám)
1993-07-01 / 1069. szám
Romániai Magyar Szó • A NAGYVILÁG HÍREI • 1993. július 1. Európa Tanács HOLNAP TÖBBET TUDUNK Az Európa Tanács parlamenti közgyűlése, a magyar kifogások ellenére nagy többséggel ellenszavazat nélkül - megszavazta Szlovákia teljes jogú tagságát az Európa Tanácsban. A magyar küldöttség tagjai tartózkodtak a szavazástól. A Cseh Köztársaság felvételét egyhangúlag megszavazta a közgyűlés. Az MTI jelentése szerint megszavazták azt a kiegészítő magyar java..I.szot, amely kezdeményezi a „kollektív bűnösségre“ vonatkozó kitételek törlését a szlovák törvények és rendelkezések szövete... .1. Megszavazták továbbá azt az alapelvet, hogy amennyiben a felvételt kérő államtól bizonyos törvények elfogadását várják el, a Tanács illetékes bizottsága félévest ellenőrizheti a vállalások teljesítését. Egybehangzó magyar értékelések szerint ez volt a legtöbb, amit a magyar diplomácia elérhetett Strasbourgban. Szlovákia és Csehország teljes jogú tagságát még jóvá kellett hagynia az Európa Tanács miniszteri bizottságának, amely tegnap kivételesen nagyköveti szinten ült össze. Itt már egyöntetű támogatás volt szükséges, így a magyar küldöttségvezetőnek, Bratinka József MDF-képviselőnek módjában állhatott szavazatával meg akarmlyozni Szlovákia tagfelvételét. A szavazás eredményéről lapzártáig nem kaptunk jelentést Mint Adrian Severin demokrata párti képviselő a BBC-nek adott interjúban elmondta, a román küldöttség bizakodással várta a tegnapi napot amikor az Európa Tanács Politikai Bizottsága elé került megvitatásra Friedrich König előadó zárójelentése Romániáról, az igazságügyi és emberjogi bizottság jelentésével együtt melyet Gunnar Janssen finn képviselő terjesztett be, kedvező véleményezéssel. Friedrich König — mint mondta — maga is ajánlja Románia felvételét. A politikai bizottságban lefolytatott tegnapi vita végeredményben arra volt hivatott hogy eldöntse: gyakorlatilag véget ért Románia hosszadalmas útja az Európa Tanács felé. Adrian Severin képviselő, már említett interjújában elmondta: Románia valószínűleg előnyre tesz szert a közgyűlésben Szlovákia felvétele kapcsán kedden elfogadott határozatból, amely kimondja, hogy azok az európa tanácsi tagságot kérelmező országok, amelyek csak minimális kritériumoknak tesznek eleget, s az elért standardokat továbbiakkal kell kiegészíteniük a demokratizálás útján, felvehetők, amennyiben vállalják az e tekintetben számukra előírt kötelezettségek teljesítését, amit hat hónaponként ellenőriz a politikai és jogügyi bizottság, és adott esetben szankciókat alkalmaz, el egészen a tagsági minőség felfüggesztéséig. Figyelembe véve Teodor Melescanu külügyminiszter levelét, melyben a közelmúltban a kormány nevében precíz megfogalmazásban vállalta a demokratizálás folytatását, Romániának megvolt az esélye arra, hogy a politikai bizottság tegnapi ülésén megkapja a felvételi ajánlást Hogy ez megtörtént-e — holnapi lapszámunkból megtudhatja az olvasó. A FEGYVEREMBARGÓ MARAD a szerb—horvát tervre bosnyák javaslat A boszniai államelnökség szarajevói ülésén megtárgyalta azt a szerb—horvát tervet, miszerint a volt jugoszláv köztársaságot három konföderatív etnikai miniállamra kellene felosztani, s úgy határozott, hogy saját javaslatokat terjeszt elő Bosznia jövőjét illetően. A tíztagú elnökség következő összejövetelét körülbelül egy hét múlva tartja meg, ahova hivatalos a volt Jugoszlávia-konferencia két társelnöke, David Owen és Thorvald Stoltenberg is. Alia Izetbegovics, Bosznia elnöke és a bosnyák alelnök a vezetőségi ülésen úgy értékelte, hogy a szerb—horvát terv csak törvényerőre emelné a boszniai muzulmánok elleni népirtást Egy elnökségi tag szerint ..ibegovicsnak választania kell, hogy kit képvisel a kétoldalú béketárgyalásokon: a muzulmán felet, avagy a bosnyák államot Mint a Demokratikus Akciópárt elnöke, valószínűleg a muzulmánok védelmében lép sorompóba — mondotta. A New York-i ENSZ-székházban a Biztonsági Tanács határozattervezetet vetett el a bosnyák kormánnyal szembeni fegyverembargó megszüntetéséről. A körülbelül ötórás vita során a muzulmánok képviselői hangsúlyozták Bosznia-Hercegovina önvédelmi jogát. S bár ezek mellett az USA is kedvezően nyilatkozott a tervezetről, a szavazás alkalmával csak öt ország voksolt mellette, kilenc pedig tartózkodott, közöttük Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország. ______ , RMDSZ-küldöttek Budapesten Az ÚtMTSZ tájékoztatója szerint Hajdú Gábor szenátor és Székely Ervin képviselő a függetléíett Jogász I. Eórum meghívására Budapesten részt vett az Európai Ki>bségi Ghapto bemutatásának SSrtett : nfer^aahV’Előadók:-YoHak Hr. ■Mészáros Vilmos, a Független Jogász Fórum elne, Duray Miklós, a Szlovákiai Elgyüttélt Mozgalom elnöke és Bíró Gáspá a Magyar Külügyi Intézet előadója. Az RMDS 5-en kívül jelen voltak a szlovákiai, a burgenlandi és a kárpátaljai magya képviselői, valamint a magyarországi ukránok érdekvédelmi szervezetének képviselői. A tanácskozáson felszólalt őrirki Éva, Bécsben élő nemzetközi jogász is. 1..................' 1 ■ ....................... hí «rosz kisebbségért Sörisz Jelcin, az Orosz Föderáció elnöke levet intézett a Lettországi Emberjogi B »ághoz. Levelében aggodalmának ad hangot e balti köztársaság orosz ajkú lakságának helyzetével kapcsolatban. „O .om annak a 98 ezer lettországi lakosnak az aggodalmát, akik aláírták a hozzám ítézett üzenetet, amelyben felpanaszolják: megszegik azt a jogukat, hogy mik válasszák meg a helyet ahol éijelvív annak az országnak lehessenek az állam polgárai, ahol születtek és ahol sPiek" — írja levelében Jelcin elnök. A Levorszkban és más országokban élő oroszok ágainak és érdekeinek védelme elsődlege irányvonala Oroszország politikájának — mondotta az ITAR—TASZSZ s pnrint Irisz Jelcin. Lucinschi beszéde kedden , alig egy nappal azt követően, hogy hazaérkezett Chisinauból Teodor Melescanu külügyminiszter és az őt kísérő tárcaközi küldöttség . Bukarestben, a belföldi járatoknak szánt Baneasa repülőtéren leszállt Petru Lucinschi repülőgépe. A Moldovai Köztársaság parlamentjének elnöke a Képviselőház palotájában találkozott és megbeszélést folytatott Oliviu Ghermannal, a Szenátus elnökével és Adrian Nastaséval, a Képviselőház elnökével. A 75 perces megbeszélés után Petru Lucinschi kijelentette: jobb lábbal léptünk ki. A Moldovai Köztársaság egykamarás parlamentjének elnöke ezt követően beszédet mondott a Képviselőház kupolacsarnokában, a Ház plénuma előtt. PRAHOVÓBA, AZ ÉJ LEPLE ALATT Az Evenimentul zilei című bukaresti lap értesülése szerint keddre virradó éjszaka három óra körül a giurgiui kikötő előtt elhaladt a 13906. számú uszály. A gázolajjal megtöltött tartályhajó minden valószínűség szerint elérte a szerb Prahovo kikötőt. A tartálynak kiképezett uszály a giurgiui Navrom tulajdona. Egy Bulgáriában bejegyzett magáncég bérelte ki. A cég tulajdonosa román állampolgár. Minden jel szerint nem ez az első üzemanyag-szállítmány, amellyel megszegik a Kis-Jugoszlávia két köztársasága, Szerbia és Montenegró ellen kivetett embargót. Az embargó körülményei között rendkívül jövedelmező üzemanyag-szállítás titokban, az éj leple alatt zajlik. A lap megpróbált bővebb részleteket megtudni a giurgiui Navromtól, ám érdeklődésére a válasz az volt, hogy a hajó úton van, s ezzel lecsapták a telefonikagylót. RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 0 0 RMSZ-FOLYTATÁSOS A franciák nem nagyon szeretik, ha arra emlékeztetik őket, hogy egységes neézetként Európa legfiatalabbjai közé tartoznak. Pedig ez az igazság. A frant a közösségi szellem csak a középkorban, a Capet-dinasztia megjelenésével ■tetődik el, a százéves háború idején, a nemzeti függetlenség gondolata jegyéin erősödik meg, az egységes nemzet, az egy és oszthatatlan köztársaság, n nmzetállam gondolata viszont csak alig 200 évvel ezelőtt, a francia forradalom sdején születik meg. Talán ez a viszonylagos fiatalság lehet az oka, hogy Franciaországban az illám központosító szerepe és törekvése napjainkban is igen erős. A mai Franciaország területén élő, nagyszámú nemzeti kisebbségeknek — korzikaiak, maszkok,bretonok, normandok, németek, katalánok, provanszálok — egészen a legutóbbi évekig késhegyre menő harcot kellett vívniuk a központi hatalommal, hogy megőrizhessék őseik nyelvét, s ápolhassák nemzeti kultúrájukat. A mitrrand-i évtized ugyan hozott némi enyhülést ebben a ,,háborúban", de a nemég leköszönt szocialista kormányzat sem tartotta be egykori választási ígéreteit, a most hatalomra került jobboldaltól — s ezen belül is a RPR-től — pedig még kevésbé várható a nemzetiségekkel szembeni nagyvonalúság. Mindez persze nyugati mércével, az emberi jogok tiszteletben tartásának hagyományával mérendő. A NÉPSZABADSÁG párizsi tudósítója, Seres Attila, a közelmúltban a francia Baszkföldön és Bretagne-ban járt, s azt vette észre, hogy a francia álam — ha nem nagy meggyőződéssel és fogcsikorgatva is — egyre inkább elismeri és támogatja a nemzetiségi nyelvoktatást, összhangban a decentralizálásralapuló, regionális politikával. Az itteni tapasztalatoknak üzenete lehet Európa más, magukat francofinnak tartó országai számára is. Kezdetben volt az Ige, és az Ige baszkul hangzott. Legalábbis a máig szívesen idézett baszk népmesék szerint. A Pokol Hídja viszont már nem mese, hanem turisták százezrei által megcsodált látványosság Bidarnay mellett. A helyi Ncend' szerint ezen a hídon jött fel a pokolból a sátán, de aztán dúlva-fúlva vissza is menekült, mivel nem értette az itteni lakosság nyelvét. Amin egyáltalán nem csodálkozunk. A baszk nyelv ugyanis olyan egyedül van az európai nyelvek tengerében, mint... a magyar. Gyanítjuk, főoor épen ez az elszigeteltségbeli hason Bfeág sodorta „rokonságba“ a két, egymásak távol eső nyelvet. Baszk nyelvészprofesszorok állítják — bár igazolni mind ez idáig nem tudták —hogy a baszk finnugor eredetű nyelv, éppúgy, mint a magyar. Ha a magyar utazó a nyelv hangzásában rokonságot nem is tud felfedezni, egyéb okokból valóban otthon érezheti magát. Legfőképpen azért, mert a baszk nép nemzeti színe ugyanúgy piros-fehér-zöld, mint a mienk. S a trikolór hangsúlyozása — talán éppen a francia trikolórral szemben — itt szinte kötelező. Alig lehet látni olyan házat, amely ne tűzpiros cseréptetővel virítana, patyolatfehér homlokzattal nézne az utcára és zsalugátere ne zöldre lenne pingálva. Ha a gyökerek el is tűntek a századok BASZK SORSOK Nemzeti kisebbségek Franciaországban távlatában, az ógörögnél is régebbi baszk nyelv fennmaradt. Hála Pireneusok két oldalán élő nép szívósságának, s nemkülönben harciasságának, amelynek révén évszázadokon keresztül képes volt ellenállni az indoeurópai népek beolvasztási kísérleteinek. Nem véletlenül nevezik Baszkföldet Euskal Herriának, egyazon fogalommal, illetve a földrajzi térséget és lakóit: a nép, amely euskara, azaz baszk nyelvet beszél. A spanyol—francia határ ugyan kettéosztja a történelmileg együvé tartozó nemzetet — a közel hárommillió baszk 90 százaléka a spanyol Navarra, illetve a Baszk Autonóm Tartományban él —, a nyelv, a kultúra, a közös identitás azonban eltéphetetlen szál. Franciaországhoz mindössze három járás tartozik, amely baszknak mondja magát: Labourd, Alsó-Navarra és Soule. A francia Baszkföld alig 3060 négyzetkilométeres területén mindössze negyedmillió ember él. Talán a viszonylag gyér népesség, talán a francia állam központosító törekvése okolható azért, hogy amíg a határ túlsó oldalán — bár sokéves küzdelem, a terrorakciókat sem nélkülöző háborúskodás révén — Baszkföld autonómiát kapott (1979- ben), s ettől kezdve a baszk nyelv ugyanolyan jogokat élvez a közigazgatásban, mint a spanyol, francia földön csak lassan mozdult előre az ügy. Txomin Hegui, a Baszk Kulturális Intézet igazgatója az alábbiakat mondja erről: — Az utolsó utáni pillanatban voltunk, amikor végre sikerült valamit kicsikarnunk a nyelv megmentése érdekében. Még a 70-es évek elején készítettünk egy felmérést arról, hogy a három franciaországi baszk járásban a lakosság milyen arányban beszélheti ősei nyelvét. Labourdban 56, Alsó-Navarrában 91 és Soule-ban 65 százalék volt a baszk nyelven beszélők aránya. Öt évvel ezelőtt megismételtük a felmérést, s kiderült, hogy mindhárom körzetben 30—40 százalékkal visszaesett a nyelvtudás aránya. Megkezdődött a baszk nyelv lassú kihalása. Kidolgoztunk egy rehabilitációs tervet, amely épít ugyan a sajtó, s főleg a rádió-televízió jótékony segítségére, de a nyelvtanulás középpontjába az iskolát helyezi. ■ A baszk nyelv használatos-e a helyi közigazgatásban? — A hírhedt Villers-Cotteret-féle parancs óta (1539) a hivatalos ügyek mind a jogalkotásban, mind a törvénykezésben a francia nyelvre korlátozódtak. A közigazgatásban ugyanez a helyzet, leszámítva talán néhány baszkföldi falu polgármesteri hivatalát, s egy-egy vidéki postahivatalt, bár a nyomtatványok ott is franciák. Egyedül a házasságkötési ceremónia folyhatott baszk nyelven. Több mint négyszáz évig kellett várni, hogy a helyzet némileg változzon. 1951-ben fogadták el a Delxonne-törvényt, amely négy regionális nyelv, köztük a baszk tanítását engedélyezi. De csak jó másfél évtizeddel később, 1969-ben nevezték ki az első „vándortanítókat“, akik iskoláról iskolára járva tanították az anyanyelvet. Mára a helyzet sokat javult. Az óvodások és az első tagozatos iskolások 75 százaléka tanul baszkul, a felsősöknek pedig 90 százaléka. ■ Milyen iskolaformák léteznek? — Az óvodák és az alsóbb iskolák szintjén három iskolatípus van: az úgynevezett vándortanítói a kétnyelvű és az ikastola, azaz színtiszta baszk iskola. Ahol a nyelvoktatást továbbra is vándortanítókkal oldják meg, ott mindössze heti három óra jut a nemzetiségi nyelvre, a fennmaradó időben franciául oktatnak. A '80-as évek végén az állami és a magániskolákban együttvéve 5000 gyermek tanult anyanyelvén, 40 vándortanító jóvoltából. A kétnyelvű osztályokban némileg jobb a helyzet. Itt egyes tantárgyakat franciául, másokat baszkul oktatnak. Jelenleg 38 kétnyelvű iskolai osztály működik Baszkföldön 1150 tanulóval. A baszk nyelvű iskolákban, az ikastolákban a tanítás kizárólag nemzetiségi nyelven folyik, s a franciát — bár intenzív módon — csupán idegen nyelvként oktatják. Az elmúlt években 16 ilyen iskola működött Baszkföldön, s jelenleg 793-en látogatják őket. ■ S mi a helyzet a college-ek, a felső tagozatok, illetve a középiskolák szintjén? — Sajnos oda még nem tudott igazán betörni a nemzetiségi nyelvoktatás. A legtöbb iskolában a baszkot élő idegen nyelvként vagy szabadon választott tantárgyként tanulhatják a gyerekek, ennek megfelelően korlátozott óraszámban. Egész francia Baszkföldön egyetlen nemzetiségi nyelven oktató felső tagozat létezik: a College Xalbador, ahol 110 diák tanul. Sajnos azonban az oktatási minisztérium mindeddig nem volt hajlandó megállapodást kötni ezzel az iskolával, ami annyit jelent, hogy nem hivatalos intézményként működik, s így az állam az ott oktató tanárokat nem is fizeti. ■ Folytathat-e valaki baszk nyelven egyetemi tanulmányokat? — Ez viszonylag egyszerűbb, baszk nyelvű egyetemi fakultás több helyen is van. A Bayonne-i Egyetem Központban jelenleg 50 diák készíti baszk nyelvű diplomáját. Baszk nyelv és irodalom tanszék működik emellett Bordeaux-ban, Pauban és Toulouse-ban. Bayonne-ban évről évre megrendezik a Baszk Nyári Egyetemet is, ahol szintén a nyelvtanulás áll a foglalkozások középpontjában. ■ Milyen egyéb, iskolán kívüli eszközök vannak a nyelv megőrzésére, ápolására? — A sajtó és a tömegkommunikációs eszközök, bár e téren az állam nehezen mond le monopóliumáról. A regionális rádióban napi egyórás műsoridőt kaptunk baszk nyelven, míg a francia televízió 3-as csatornájának regionális műsoridejéből fél óra jut nekünk havonta. Kész szerencse, hogy a spanyol Baszkföldről sugárzó televízió nálunk is fogható, úgyhogy filmeket, kulturális és sportműsorokat napi rendszerességgel nézünk, hallunk anyanyelvünkön. Sőt van három magánrádiónk is, amelyek naponta tíz órán át sugároznak baszk nyelven. Emellett van két újságunk, s évente öt-hat könyvet is sikerült kinyomtatnunk anyanyelvünkön. Mindez már valami a néhány évtizeddel ezelőtti siralmas állapotokhoz képest. De mi nem vagyunk elégedettek. Folytatjuk a küzdelmet, amíg el nem érjük a baszk nyelv teljes jogú elismerését. Mint a határon túli testvéreink. (Befejező része következő számunkban) A magyar—román kapcsolatrendszer és a kisebbségvédelmi kooperáció - HERMAN JÁNOS NYILATKOZATA Ion Iliescu, Románia elnöke 1993. június 24-i sajtótájékoztatóján a magyar— román kapcsolatokat érintő kérdésre válaszolva bírálta a magyar külpolitika irányvonalát és egyes magyar kormányzati személyiségek megnyilatkozásait. A nyilatkozat kapcsán a Magyar Külügyminisztérium szóvivője útján az alábbiakat kívánja leszögezni: A magyar fél nem zárkózik el felsőszintű, illetve szakértői tárgyalások elől. Ugyanakkor úgy véljük, hogy mindkét ország érdekeit csak olyan politikai kontaktusok szolgálják ,melyek az állampolgárok számára is kézzelfogható eredményeket hoznak. Magyarország nem érdekelt a látványos kirakatdiplomáciában, hanem a gyakorlati együttműködést szorgalmazza. Sajnálatos, hogy a román fél minden alkalmat megragad a tárgyalási készség kinyilvánítására, azonban konkrét javaslatainkat, kezdeményezéseinket a viszonylag gyakori szakértői tárgyalásokon rendre elutasítja. A határainkon kialakult tarthatatlan helyzet miatt a Magyar Külügyminisztérium csak ebben az évben két jegyzéket intézett román partneréhez, amelyben a határátkelők átfogó, hosszú távú rendezésére irányuló tárgyalások megkezdését indítványozza, s amelyekre a mai napig nem kapott választ. A battonyai és a méhkeréki határátkelőhelyeket a március 20-i külügyminiszteri megbeszélésektől számított három hónapon belül nem sikerült megnyitni. A román fél elzárkózik a konzuli kapcsolatok fejlesztésétől, nincs előrehaladás a kettős adóztatás kiküszöböléséről és a beruházásvédelemről kötendő megállapodás létrehozásában, halogató magatartás tapasztalható, a múlt év őszén aláírt toloncegyezmény végrehajtási utasításának kidolgozásában. A román fél a kétoldalú kapcsolatok kulcskérdésének az államközi alapszerződés megkötését, azon belül is az úgynevezett területi klauzula megfogalmazását tekinti. Az említett cikkely azonban az alapszerződésnek kizárólag az egyik, és csak más fontos cikkelyekkel együtt, egységes rendszerben elképzelhető része. (Ismeretes, hogy Románia mind ez idáig elzárkózik olyan „területi klauzula“ szerepeltetésétől az Ukrajnával kötendő alapszerződésében, mint amilyenhez Magyarország viszonylatában ragaszkodik.) A magyar—ukrán alapszerződés parlamenti vitáján elhangzottak minősítése nem felel meg a valóságnak. Hallgatás övezi a parlamenti szavazás végeredményét, az igen szavazatok elsöprő többségét, és nem történik arról sem emlílés, hogy a kifogásolt képviselői felszólalások parlamenti súlya milyen csekély. A magyar fél értékelése szerint a két ország kapcsolatrendszerének és ezen belül az alapszerződésnek is egyik legfontosabb eleme a korrekt és szilárd alapokra helyezett kisebbségvédelmi együttműködés megteremtése. Ennek megvalósítása tette lehetővé a magyar—ukrán alapszerződés parlamenti ratifikációját. A kisebbségi kérdés iránti érdeklődés nem tekinthető a belügyekbe történő beavatkozásának. Az európai gyakorlat, az EBEÉ, az Európa Tanács vonatkozó dokumentumai egyértelművé teszik, hogy a kisebbségi kérdést a nemzetközi közvélemény és a nemzetközi jog sem tartja többé pusztán az adott állam belügyinek. Nem fogadhatjuk el, hogy ha megkérdőjelezik Magyarország és a magyar kisebbség szervezetei kapcsolattartásának legitimitását, az anyanemzet és a határokon túl élő nemzetrészei szolidaritásának jogosságát. A romániai belső gyakorlat terén a kisebbségek jogbizonytalansága továbbra is fennáll,a román kormány elzárkózik a kisebbségi jogok törvényben való rögzítésétől — mint ahogy elzárkózik egy magyar—román kisebbségvédelmi megállapodás megkötésétől is. Negatív tendenciaként értékelhető a Hargita és Kovászna megyei prefektusok kinevezésének módja, az 1989 decemberi, illetve az 1990 márciusi marosvásárhelyi események kapcsán elítélt magyar nemzetiségű személyek ellen hozott diszkriminatív ítéletek, a szélsőséges pártok térnyerése a helyi közigazgatásban, az a tény, hogy a kormányzat eltűri ezen szélsőséges elemek alkotmányellenes visszaéléseit. Az elnöki nyilatkozat kapcsán szükséges felhívni a figyelmet az akkori magyar külügyminiszter 1990 januári bukaresti látogatása alkalmából elhangzott szóbeli ígéretekre, amelyek többek között a kolozsvári magyar főkonzulátus és a Bolyai Egyetem visszaállítására vonatkoztak. A Nemzeti Megmentési Front 1990. január 5-én a román televízióban elhangzott Nyilatkozata a romániai nemzeti kisebbségek jogairól pedig állást foglalt a kisebbségeknek a helyi autonómia elveire alapozott önmegvalósítása, az egyéni és kollektív nemzetiségi jogok alkotmányos garantálása, a nemzeti kisebbségi törvény létrehozása, a Nemzetiségügyi Minisztérium felállítása, az erőszakos asszimiláció és a nemzeti uszítás politikájának elítélése mellett. Ezek megvalósítását a magyar fél változatlanul fontosnak tartja és szimpátiával fogadná. (MTI) A kivándorlás pozitív oldala A Keletnek és a Nyugatnak nem kell pánikba esnie a volt Szovjetunióból való kiáramlás gondolatától, magyarázza Alekszej Izjumov, a NEWSWEEK INTERNATIONAL cikkírója és Andrej Kortunov, az Orosz Tudományos Akadémia Politikai elemzője. „Maradni vagy nem maradni*1 — e hamleti kérdés az egyik legaktuálisabb vitatéma a volt Szovjetunió állampolgárai körében. A tömeges kivándorlás lehetőségét növekvő aggodalommal szemlélik mind a FÁK, mind a Nyugat vezetői. A FÁK számára ez a tehetség és a munkaerő kimenekülését és így a reformfolyamat gyöngülését jelenti. A Nyugatban pedig a munkanélküliség és szociális zavarok fokozódásával kapcsolatos félelmet növeli. De a posztkommunista kivándorlástól való félelem túlságosan is a közvetlen velejárókra összpontosít. Hosszabb távon tekintve a jelenlegi kelet-nyugati vándorlás hasznot hozhat, nem veszteségeket. És mindkét fél még többet nyerhet vele, ha haladéktalanul megfelelő ki- és bevándorlási politikát vezet be. A kivándorlók végcélja szakmánként eltérő. Míg a legtöbb tudós és mérnök az észak-amerikai földrészen szeretne letelepedni, a munkások többnyire Nyugat- és Kelet-Európát veszik célba. Ám az Egyesült Államok és Nyugat-Európa még a legderűlátóbb forgatókönyv szerint sem lesz képes fölszívni minden jövőbeli kivándorlót. Ezt fölismerve a lehetséges emigránsok már érdeklődnek olyan térségek iránt, mint Dél-Afrika, Ausztrália és Latin-Amerika. Arra is lehet számítani, hogy a Perzsa-öböl országai népszerű célpontok lesznek, különösen Közép-Ázsia gyorsan növekvő muzulmán lakossága számára. A FÁK-ból való tömeges kivándorlás ára nagy. Szakértők azt jósolják, hogy a következő öt évben a FÁK 4—8 millió embert veszíthet el. Ezek között lesznek tehetséges tudósok, mérnökök, feltalálók orvosok, akárcsak bányászok, tengerészek és favágók. Orosz közgazdászok számításai szerint minden egymillió ember kivándorlása évi 2,5 százalékkal csökkenti a FÁK bruttó nemzeti termékét. De van a dolognak pozitív oldala is. Nyugaton a szükséges beilleszkedés után az új bevándorlók hozzájárulnak a fogadó ország gazdasági növekedéséhez, műszaki haladásához és kulturális fejlődéséhez. A nyugati országok rövidesen szűkében lesznek a szakértőknek. Egyes előrejelzések szerint az évszázad végére az Egyesült Államokban 400 ezer diplomás 27 ezer doktori fokozatú kutató és mérnök hiányzik majd. Ilyen körülmények között a volt Szovjetunió egyetemet végzettjeinek beáramlása egyértelműen pozitív lesz a nyugati gazdaság számára. A kivándorlók hazájuknak is nagy segítségére lehetnek. Először is hazautalásaik segíteni fogják az otthoniakat és a gazdaságot egy igen nehéz időszakban. Még fontosabb, hogy amikor a FÁK országainak reformjai végre gazdasági talpraállást eredményeznek ,sok emigráns maga is hazatér majd Nyugatról, új szakértelmet, pénzt és piaci ismereteket hozva magával. Addig is a Keletnek és a Nyugatnak egyaránt lépéseket kell tennie, hogy rendbe tegye az eléggé zűrzavaros ki- és bevándorlási eljárásokat. A Nyugatnak ösztönöznie kell a magánberuházást, kutató- és képzőközpontok létesítését a FÁK államaiban. Pénzügyi támogatást is kell nyújtania a latin-amerikai országok közelmúltbeli kezdeményezéseihez, amelyek orosz és kelet-európai áttelepülők százezreinek befogadását ajánlották föl. LEVÉL A DNYESZTEREN TÚLRÓL Bender ostromai Egy évvel ezelőtt, amikor sorban alakultak az első nagykövetségek Chișinauban, Bender-Tighinánál szabályos ütközet folyt a moldvai (központi) reguláris meg önkéntes csapatok és a szakadár fegyveresek között. Félezernél többen haltak meg és tűntek el a harcok során, majdnem másfél ezer volt a sebesültek száma; épületek százai dőltek romba a Dnyeszter-parti (jobb parti) másfél százezres iparvárosban. Egy orosz újságíró meghalt, egy amerikai diplomata is megsérült. Az egyéves évforduló alkalmából Benderben ünnepségen emlékeztek meg az „ostromról“, és megkoszorúzták a hősi halottak emlékművét, meg a frissen felállított katona-monumentumot, amely nem más, mint egy (lövegével Chisinaut célzó) páncélos harceszköz egy betontalapzaton. Hasonló emlékművet szerte Kelet-Európában állítottak a „felszabadító szovjet hadseregnek“, a már javíthatatlan és elavult T—34-eseket használva szobor-alapanyagnak. A benderi emlékmű „főalakja“ sem a legújabb harci technikából való; mindenesetre azt is bizonyítja, hogy a transznisztriaiaknak van bőven, még emlékműre is jut. (A korszerű harci jármű az emlékműtől párszáz méterre, a város bejáratánál áll, homokzsákfedezékben, harckészültségben, készen az esetleges újabb védelemre.) A megemlékezéseken többsoros kitüntetéscsíkokat viselő veteránok harsogták: 1944-ben felszabadították a várost a román fasiszta megszállók uralma alól, 1992- ben megvédték a várost a román újfasiszták agressziójától, és ha újra jönnek, megint ott lesznek a barikádokon. Az ünnepségekre érkezett oroszországi vendégek egyike, egy parlamenti „népképviselő* azzal bátorította a benderieket: Oroszország nem feledi hű fiait, akik a Dnyeszternél védik az orosz érdekeket a török időktől mindmáig. A frissen felavatott „stratégiai trolibuszvonal“, amely Bendert a bal parti Tiraszpollal köti össze, a hazafias emlékezés jegyében az alábbi transzparensekkel közlekedett: „Nem felejtünk senkit és semmit!“ Az ünneplők — talán a Baltikumból véve a példát? — tizenöt kilométeres, emberláncot alakítottak ki „a két orosz hősi város“, Bender és Tiraszpol között (igaz, a balti emberlánc nem oroszokból áll, ellenkezőleg ...) és büszkén vitték a golyótépte sarlókalapácsos vörös zászlót ,amely egy évvel ezelőtt a benderi tanácsházán lobogott. A (nagyorosz és románellenes) nacionalista felhangoktól sem mentes ünnepségeken — természetesen — nem vett részt a chisinaui kormány képviselője (a nemzetköziséget— az oroszok mellett — a gagauzok, az abházok és oszétek, a „testvérnépek“ biztosították), de még az orosz hivatalosságokat sem hívták meg — a már említett parlamenti képviselőkön kívül. A tavaly még hősként tisztelt Lebegy tábornok és tisztjei is hiányoztak — mára őket is árulóknak tartják a benderi hazafiak pedig az emlékműhöz tőlük kapták a páncélost ...) Sőt, az egyik ünnepi beszédmondó azt is kijelentette: puszta kézzel és lángoló hazafisággal tavaly megállították a román imperialistákat; ha kell, ugyanígy szembeszállnak a 14. hadsereg áruló imperialistabérenc vezetőivel is. SIKLÓSI NÁNDOR • RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • • Megtartotta első ülését a kambodzsai kormány, hogy megvitassa a parlament elé terjesztendő politikai platformját. Döntése értelmében az ország neve Kambodzsa lesz és visszatérnek az 1970 előtti lobogóhoz és nemzeti himnuszhoz• Diplomakiosztó ünnepséget tartottak Kijevben az Ukrán Színművészeti Főiskolán, ahol most először végzett egy teljes magyar osztály. Az ukrajnai magyar ajkú diákok várhatóan Beregszászon önálló társulatot alakítanak és állandó repertoárral lépnek fel az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházban. • Malajzia 1* MiG—29-es vadászgépet vásárol összesen 800 millió dollár értékben Oroszországtól és 8 darab F/A—18D típusú harci gépet az Egyesült Államoktól. Az előbbiek légifölény megteremtésére szolgálnak, az utóbbiak több célra alkalmasak mind a tenger, mind pedig a szárazaid feletti, légtérben — szögezte le az ország védelmi minisztere. • Zbic hié# ”Brziemski Volt amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó és a védelmi minisztérium NATO-politika kérdéseiben illetékes vezetője úgy véli: Magyarország, Lengyelország és Csehország a közeli években valamilyen formában csatlakozhatnak a NATO-hoz, feltehetően még azelőtt, hogy az EK tagjai lesznek. • A Grúziától elszakadni kívánó Abházia az orosz föderációhoz akar csatlakozni, vagy önálló államként szeretne védelmet kapni Moszkvától — jelentette ki Vlagyiszlav Ardzinba abház parlamenti elnök. • Két évi szünet után július 1-től újraindítja a kelet-közép-európai országoknak sugárzott idegennyelvű adásait a Magyar Rádió. A horvát, orosz, román, szerb és szlovák nyelvű műsorok naponta kétszer jelentkeznek a korábbi adásidőt megduplázva, 30 percben, három rövidhullámú frekvencián. • A világ hét legfejlettebb ipari országa nagyszabású segélyprogramot dolgoz fel Oroszország számára a tokiói csúcstalálkozón. Ezt Bill Clinton amerikai elnök közölte Borisz Jelcin orosz államfővel csaknem félórás telefonmegbeszélés keretében. • A fekete-tengeri flotta tisztjei bejelentették, nem hajlandók végrehajtani az orosz és az ukrán államfő között létrejött megállapodást a 300 hajóból álló flotta felosztásáról. A konzervatív tiszti gyűlés az egységes flotta megőrzéséért szállt síkra. Kitoloncolt albánok Görögország az összes albán bevándorlót — becslések szerint 150 ezer embert — kiutasítja az országból. Ezt az athéni kormány szóvivője jelentette be, hangsúlyozva, hogy a nagyszabású rendőri akciót — melynek keretében szombat óta több mint 12 ezer albánt fogtak el és toloncoltak át a határon — tovább folytatják. A két ország kapcsolatai pénteken váltak feszültté, amikor is Tirana ,,albánellenes tevékenysége vádjával kiutasított egy görög ortodox papot. Sali Berisha albán államfő az ENSZ főtitkárához intézett levélben tett panaszt a kiutasítások miatt. Craxi mentelmi joga Az olasz parlament képviselőházának ad hoc bizottsága kedden azt javasolta, hogy függesszék fel Bettino Craxi egykori szocialista pártvezér mentelmi jogát, korrupciós vádak miatt. A bizottság döntését a parlament plenáris ülésének is jóvá kell hagynia. A plenáris egyszer már elutasította a javaslatot. Rakéta a radarállomáson Az amerikai légierő egyik F-4G típusú harci gépe kedden rakétát lőtt ki egy dél-iraki légvédelmi radarállomásra — jelentette a Reuterre és az AFP-re hivatkozva az MTI. A gép azután nyitott tüzet, hogy a radar befogott egy Bászra térségében, tiltott övezetben járőröző amerikai repülőgépet. A Pentagon szóvivője közölte: egyelőre nem lehet tudni, hogy a Harm C tss rakétával végrehajtott tásikeres voll-e. Bagdad szerint egy használaton kívüli légvédelmi üteget ért támadás, amelynek során egy iraki katona megsebesült. Az iraki légvédelem Bagdad fölött rálőtt egy katonai gépre, de a későbbiekben kiderült, hogy saját gépüket vették tűz alá a földi erők — jelentette egy helyi rádióállomás. A légvédelmi üteg tüzelését kedden hajnalban egész Bagdadban hallani lehetett.