Romániai Magyar Szó, 1993. október (5. évfolyam, 1148-1174. szám)
1993-10-01 / 1148. szám
ROMÁNIAI ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP - BUKAREST Suszternek a kaptafáról Bár nem tapsolunk a jelenlegi kormány eddigi ténykedései nem állíthatjuk: a kormányfő nem ért a könyveléshez, a mezőgazdasági miniszter nem jártas az agrártudományokban. És azt sem cáfolhatjuk, hogy a néhány aszály sújtotta déli megyét leszámítva, az országban a vártnál jobb volt a mezőgazdasági termés. Szeptember végén vagyunk, nagyjából tudni lehet, mire számíthat az ország élelmezése. Vannak viszont „illetékesek“, akik nem óhajtanak tudomást szerezni a valóságról. És teszi ezt a kormányfő, s tanításai nyomán a mezőgazdasági miniszter is. A könyvelésben jártas kormányfő jobb ügyhöz méltó buzgalommal ragaszkodik a papírjai alapján megállapított és világpiaci szintűnek kikiáltott felvásárlási árakhoz. Az eredmény: üresek a Romcereal-raktárak, hiába ígérnek a búza ellenértékében építőanyagot, gépeket. Ki lenne az a boldogtalan, aki a piaci ár feléért adná el gabonáját? De minek nevezhető az a tisztségviselő, aki képtelen megérteni, hogy az általa ajánlott árra a legmegszorultabb gazdálkodó is fittyet hány? Javában törik a tengerit, s Erdélyben abból is bőven termett, de az állam, valamennyiünk „gazdája“ csak 95 lejt fizet egy kilóért, miközben a takarmánygabona piaci ára ama összeg kétszerese. Bár tudva tudja ezt a kormány, a felvásárló, a híradások szerint mindenki csodálkozik, hogy a termelők nem sietnek a Romcereal felé. Hát nem rohannak, de államunk sem hagyja magát, s csak azoknak ad kedvezményes hitelt, akik gabonával, terményben fizetnek, akárcsak a megbol-dogult idején. S mert így jön a hitel, s a már megszokott módon nem jön a gázolaj, ezen az őszön a tavalyihoz képest is később zárul a betakarítás, Mikulásig húzódik el majd a vetés. A rádióban vallatóra fogott mezőgazdasági miniszter a nagy számokat szereti, és csak kereskedelmi társaságokban, mezőgazdasági társulásokban tudja elképzelni a romániai mezőgazdaság jövőjét, mely csak derűs és bizakodó lehet. Biztatja is lelkesen a gazdákat, vásároljanak államilag garantált vetőmagot, műtrágyát, vegyszereket, és akkor 4-5 tonnás hozamot is elérhetnek, amiből alig 10 mázsát kell a kifizetésekre fordítaniuk. S mondotta mindezt egy egyetemi tanár, aki minden bizonnyal csak a volt állami gazdaságok meg kísérleti állomások földjein fordult meg mostanában, ezért halovány fogalma sincs arról, miként gürcöl az egyéni termelő, hogy földjét megművelje. Nincs, de magától értetődőnek tartja, hogy jövő évben a földművesnek is jövedelemadót kell fizetnie, hiszen méltánytalanság az, hogy rajta kívül mindenki fizet az államkasszának, mely lám, mennyi mindennel támogatja a mezőgazdasági termelőt. A nagy hozamhoz szokott szakember a 4—5 ezer kilós hektárátlagból a várható adót is kiszámítja, ami nem teszi templomegerévé a gazdát. Csak éhezővé — mondjuk mi, csak nincstelenné, ali otthagyja földjét (s erre minden bizonnyal számít is a hatalom). Hogy nincs birtoklevél, s addig nem illik adót kivetni? Semmi köze egymáshoz a kettőnek — így a miniszter, aki büszkén jelenthette: a Vácárdy-csapat országlása idején ötször annyi birtoklevelet osztottak ki, mint a korábbi két kormány, s így számuk meghaladta az 500 000-et (a több mint hatmillióból, de ezt nem tette hozzá a miniszter). Az üzemanyaghiány, a kevés és drága gép miatt kínkeserves az őszi kampány. A nehezen begyűjtött termésből a vártnál jóval kevesebb jut az állami raktárakba, de erre nem hajlandó felfigyelni a kormány, melynek egyik lényeges feladata az élelemszükséglet biztosítása lenne. A kormányfő makacs kitartással ragaszkodik a megállapított felvásárlási árakhoz, a mezőgazdasági miniszter a diktatúrabeli agráraktivista példaképe lehetne. Magad uram, ha szolgád nincsen" — mondhatja továbbra is a földműves, és túrja a földet, de az őt semmibe vevő államra, s általa a városiakra immár egyre kevesebbet gondol. FERENCZ L. IMRE Tandíjas helyek a bölcsészkaron Hat tandíjas helyet hagytak jóvá a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának magyar főszakán. Jelentkezni a bölcsészkar titkárságán lehet október 5-ig, kedden déli 12 óráig. A magyar tanszék • Mindenki keserű szájízzel távozott • Kis dolgokon múlnak a nagyok • 147 millióan már megkapták • Akárcsak a megboldogult idején• Jenő bácsi Neptunról • Az ET döntése áttételesen elismerte • Helységnév és helységnév • Többek között nanóle «• Meghívás Arafatnak • Segély, de mikor? • Találkozók a Tilosban . A rendtartó székely falu mintájára Beszélgetés Dézsi Zoltánnal, Gyergyószentmiklós polgármesterével • Az eltelt időszakban mennyiben sikerült megvalósítania a városi tanácsnak a helyi autonómiát? Az autonómia feltételei egyelőre nem adottak, igaz, hogy a megye és a főispáni hivatal szabadkezet ad, vagy nem gátol, de ahhoz, hogy valóban tenni tudjunk, nincs anyagi lehetőségünk. Bár sok rossz törvény is van, még azt sem mondanám, hogy a törvények akadályoznak. De az lehetetlenség, hogy 1993 második félévi költségvetését szeptemberben kaptuk meg, és egy olyan költségvetést, amely eleve nem elegendő a fél év lefedéséhez. Azaz, ha a fizetéseket lefedjük, már nem jut semmi másra. Minden polgármesteri hivatalnak gondja, hogy az állami támogatás nagyon szerény. A helyi adókból befolyó összegeknek gyakorlatilag azt az összetevőjét adták nekünk, amelyeknek a behajtása a legnehezebb. Például a gyergyószentmiklósi nagyvállalatok kívülről szépek, belülről haldokolnak. Tiszta jövedelmük bizonyos hányada, ami nekünk lenne átutalva, a tavaly se jött be, a tavalyelőtt sem, s akkor ez nekem hiába szerepel, mint bevételi forrás. Most, fél évi költségvetéskor 20 millió lej adóssággal indultunk. Ha egyenlítjük az adósságokat, decemberben azt mondhatom az alkalmazottaknak: kellemes ünnepeket, fizetés nincs. Egy konkrét példa: a város közvilágítása Gyergyószentmiklóson nem jó, de tűrhető. .A most iskolakezdéskor beiktattunk még 60 évet az utcákon, hogy az iskolába két váltásban járó, későn hazamenő gyermekek el merjenek futni egyik lámpától a másikig. A Villamossági Vállalat megértő, kölcsönöz. Én bízom benne, hogy utólag ki tudjuk egyenlíteni a tartozásokat. Ezt a bizalmat arra is alapozom, hogy költségvetésünk kiutalása ama 24%-os általános emelés-korrigálás előtt történt, s ha megkapjuk a kiegészítést, talán év végéig kihúzzuk. Egy másik tartozást, egy tavasszal elvégzett aszfaltozási munkálatot csak most tudtunk egyenlíteni. Gyergyószentmiklóson az aszfaltozott utak állapota jó, a nem aszfaltozottaké nagyon rossz. Az önkormányzat csak egy irányban tud megvalósulni: hogy fokozza elvárásait a polgárral szemben, hogy a rendtartó székely falu mintájára kidolgozza a saját törvényeit. Itt nem arra gondolok, hogy az elszegényedett polgár még többet fizessen. Volt, aki sugallta, állapítsunk meg helyi adókat, adóztassuk meg jobban a kultúrát. Szívesen tenném egy virágzó gazdasági helyzetben, de könyörgöm, ki tudna ott megfizetni, ahol a város egyharmada munkanélküli? Azért is bírálat ért, hogy nem büntetünk. Az az ember, aki átélte, mit jelent kis fizetésből élni, azt is meg kell értse, hogy büntetni nehéz. Nem akarom ostorral csapkodni a gyergyóiakat, a vétkezőket sem, hanem emberileg hatni rájuk, és foganatosítani bizonyos rendszabályokat. Aki átnézi határozatainkat, láthatja, azok elég célirányosak. A kezdetekben talán ötletszerűbbek voltak, de hamar rájöttünk, hogy mindennek föl kell mérni a realitás értékét, hatását, átfogó erejét. • A tanácstagoknak mennyiben sikerült valóban tanácsosokká válniuk, akik felelősséggel végzik kötelességüket? — Amit tárgyalásra szánunk, tanácsülés előtt 5 nappal le van téve egy szekrénybe, ahol minden tanácstag hozzáférhet, kiveszi, áttanulmányozza. Pillanatnyi gondunk, hogy a költözés óta (a régi tanácsépületben lesz a törvényszék) nincs külön termünk a tanácsosok számára, ezért is tervünk bővíteni az épületet. A tanácsosok hozzáállásáról pozitív a tapasztalatom: megrágják a dolgokat, odafigyelnek, határozataink nem lógnak a levegőben. A 21 tanácsosból 18 RMDSZ-es, de nem kell azt gondolni, hogy ez egy húron pendülő, kézfelemelő apparátust jelent. Szerencsére nem: mindenki megtartotta az önállóságát. Az igazság az, hogy a problémáink is olyanok, hogy gyakran mind a két félnek igaza van, s talán egy harmadik megoldás lenne a jé. Sajnos, a határozat®iíto is beleszól- nak az anyagiak, és döntéseink gyakran ütköznek falakba. — Nem alakult ki egy olyan privatizált réteg, akire bizonyosvárosrendezési gondokban alapozni lehetne? — Alakult, s az állam gondoskodik is arról, hogy meg legyenek adóztatva. De Gyergyó kisváros, itt nincs egy tőkeerős közösség. A túlzott iparosítás lefedte a vidéket átlagfizetésű emberekkel, kevés volt, aki a privatizációban lépni tudott. Ennek dacára a gazdasági kezdeményezések száma elég nagy, s egyre inkább mutatkoznak annak jelei, hogy nemcsak meggazdagodni akarnak az emberek, hanem termelni is. Vannak jól működő magángyárak, mindegy, hogy faárut, vagy bőrdzsekit gyártanak, de termelnek. De ezek részaránya még mindig nagyon kevés. . • Tekintettel a vidék sajátosságaira, a turisztika mint lehetőség, mennyire aknázható ki? — Mint adottság, itt valóban jól állnánk. Lejegyezte: GÁL ÉVA EMESE (Folytatása a 8. oldalon) Pletykálkodók CSOMAFÁY FERENC felvétele Vox populi Egész Neptunt le lehetne takarni azzal a sok újságcikkel, amelyet Neptunról írtak. Kis- és nagypolitikus, hozzáértő és dilettáns egyaránt szót kapott. Csupán az nem hallatta véleményét, akiért mindenki úgy küzd — legalábbis kinyilatkozva —, mint Toldi Miklós. Vagyis a nép- Megkértük hát az erdélyi magyar nép egyik legősibb ágából származó Kiskasza Jenő bácsit, aki a jó szilvapálinkájáról híres szilágysági faluban él, fejtse ki nézeteit. — Kérem, tisztelettel, először is azt mondanám el, hogy én a tengerparton soha nem jártam, mert se pénzem, se fürdőgatyám nem volt hozzá soha. Egyébként is nálunk, mióta a vászongatya kétágú, az a divat, hogy amikor lemegyünk a Krasznára, a sarcot, vagyis azt a kötőt, amivel a malacnak kivisszük a málét, meg amibe felszedjük a vackort, csak úgy átkötjük a lábunk közt és behuppanunk a vízbe. De mindez nem jelenti azt: olyan buták lennénk, hogy ne hallottunk volna Neptunról- Még mennyit hallottunk! Mondta a rádió, mutatta a tévé, írta az újság, hogy Ceausescu elvtárs ott fogadta, ha nagy meleg volt, Arafat elvtársat, Khadafi elvtársat, Honecker elvtársat és elvtársat és más urakat. Hogy nem tengervizet ittak, később ezt is megtudtuk, amikor a felforduláskor a nyaraló minden zugát bemutatták. Mondtam is Pista komámnak: az anyjuk mindenit, ezek aztán nem gugyuló szilágysági bort ittak! — De most nem erről van szó Jenő bácsi, hanem a hármakról, pontosabban Tokajról, Borbélyról és Frundáról! — Hát kérem, én tokajit csak egyszer ittam életemben, azt is a múlt h őszön, hogy az unokám hazajött pár napra arról a magyarországi építkezésről, ahol egy hónap, alatt többet keres, mint itthon két évig. Hozott a kötök egy kis üveg tokajit, de az olyan vétám, hogy nyolcvanéves létemre is megbizsergett a vérem, de úgy ám, hogy elkezdtem vóta menyemet tapogatni. Szégyelltem is később erősen. Ami a borbélyt illeti, kérem, a mi falunkban soha nem volt borbély, nem vagyunk mi Szevilla, mert az ottani borbélyokat sokat hallottam rádióban énekelni. Mi csak úgy az ollóval vágjuk le a hajunkat, vagy ha nagy ritkán Zilahra megyünk, ott utánaigazítják. Az meg pláne nem érdekel bennünket, hogy ki mit fundál ki. Demokrácia van, mindenki srundáljon azt, ami neki jólesik! — Még mindig nem értjük egymást Jenő bátyám: itt komoly dolgokról, az RMDSZ politikájáról van szó! —■ Én ismerek egy Öröm nevű embert, de azt Jánosnak és nem Dénesnek hívják. Mintha hallottam volna erről az Öröm Dénesről, tán még a pap is említette volna a templomban, hogy nincs pénze, de azért szereti a magyarokat. Ha több pénze lenne, akkor még jobban szeretné. A politika viszont nálunk a kocsmában zajlik. Az este azt vitatták, amikor éppen betértem egy féldecire, hogy miként zavarta végig hajnalban Nagybandi Laci hálóingben feleségét az utcán. Aztán nagyokat káromkodva azt beszélték, hogy megint nem biztosít tüzelőt télire se a tanács, se az állam, így ismét lopnunk kell a fát az erdőről... Hát én kérem, ennyit mondhatok a politikáról. De most már megyek, mert a malac még nem kapott enni! SIKE LAJOS MERRE TART AZ MDF? (Üzenetrögzítőn) — Magas rangú MDF küldöttség kezdi 5 napos erdélyi körútját október 2-án Nagyváradon. A magyarországi kormánykoalíció legrangosabb pártjának küldöttségét Lezsák Sándor vezeti, aki az erdélyi út megkezdése előtt egy nappal, október 1-jén vette át az ügyvezető elnöki tisztséget pártjában. Jelen lesz a küldöttségben a párt alelnöke, Szabó Tamás privatizációs miniszter és Nahimi Péter. Nagyváradon Tőkés Lászlóval és Tempfli Józseffel folytatnak megbeszéléseket, október 3-án Kolozsváron találkoznak az RMDSZ ügyvezető elnökségével és neves értelmiségiekkel. Ottani programjukban a Házsongárdi temető, Kós Károly háza és Kovács Zoltán festőművész műtermének megtekintése is szerep. Hétfői (Folytatása a 8. oldalon) . ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ Uj sorozat n . 79776 Bucuresti 33, 1148. Szám Plata Prései Libere 1., 1993. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ .. . szerkesztősége October 1. 79776 Bukarest 33, péntek Szabad Sajtó tér 1., sector 1. # Postacím: Redacfia 1 kerület (4 "104) o oldal Üzenetrögzítő szolgálatunk ára 50 lei telefonszáma: 618 03 02 Telefax: 618 15 62 0 Telex: 10315-TRANS-R Októberi áhítat Az utolsó évnegyed ajtaján megyünk be. Csendben, szinte észrevétlenül. Lépéseink fázósak, fájóak. Gondolataink, szavaink földre kényszerítettek, akár a falevelek az októberi szélben. Ó, Istenem, csak közömbössé ne váljunk! Ne legyen „mindegy“ az életünk! De legyen imádkozó figyelés az októberi lombhullásunk. Csak így válhatunk méltókká az októberi dátumokhoz. A fekete betűsökhöz is, amikor lehajtott fejjel járjuk Arad sötét színezetű Maros-parti avarját, az emlékezés döbbenetével, íratlan szép októberi faleveleket átfogva imádságra kulcsolt kezünkkel. De így válhatunk méltókká a piros betűshöz is, amikor a kicsi nagyember Wittemberg kapujánál világgá írta történelmet, hitet formáló tételeit. Mi maradhat nekünk, a dátumok között járva, októberben? A hűség. Hűség a régiekhez, a hűségesekhez, de hűség Isten Jézus Krisztusban lehajlott megváltásához. Ez mérheti meg októberi méltóságunkat, de szolgáló alázatunkat is. Lassan a szép tarka falevélszőnyeg egészen befedi utainkat, s gondterhelt, sokszor azért reménységet hordozó életünkben távolból, a gályákról hallszik az ének: „Térj magadhoz drága Sion“. Megértjük Atyánk, hogy a magunkhoz térésnek egyetlen lehetősége van, ha továbbénekeljük a múltból felénk jövő éneket: „van még néked Istened, Sion! Sohase feledd el , megvívhat tengerekkel.“ (179. ének) CSILLA EMESE Újabb ultimátum Moszkvában Lesz Szibériai Csütörtökre virradó éjszaka nyugalom volt Moszkvában a parlament épülete körül, a rendfenntartó erők létszáma pedig szemmel láthatóan kisebb, mint az elmúlt napokban. Igaz, a Fehér Házhoz vezető utakat mindenütt tartálykocsik barikádozzák el továbbra is. Az Orosz Föderáció Biztonsági Tanácsa Borisz Jelcin elnökletével tartott szerdai ülésén megállapította, hogy az országban nyugalom van, a helyzet stabil. Mint a bukaresti rádió kiküldött munkatársa jelentette, a Tanács ajánlotta a kormánynak: tegyen mk minden lehető intézkedést annak érdekében, hogy elkerüljék a feszültséggócok kialakulását. Annál inkább szükség van erre, mert a BBC megállapítása szerint tartományi szinten sem mondható teljesen egyértelműnek a helyzet. Novoszibirszkben például helyi vezetők találkoztak szerdán, és bejelentették, hogy Köztársaság? ,kikiáltják a Szibériai Köztársaságot, amennyiben Jecicin nem vonja vissza a parlament feloszlatására vonatkozó elnöki rendeletét. A biztonsági tanács ajánlása nyomán a kormány közzétette a parlament épületében szervezett ellenállás felszámolásának és az épület október 4-ig történő kiürítésének tüzetes tervét. A terv személyes biztonságot, mozgásszabadságot, politikai és társadalmi akciószabadságot ígér mindazoknak, akik önként távoznak a parlament épületéből! A bukaresti rádió tudósítója szerint, tekinteve, hogy az újságírók előtt lezárták az ajtókat, nem lehet pontosan tudni, hányanvannak még az épületben, de annyi bizonyos, hogy egyre többen fordulnak ahhoz a (Folytatása a 2. oldalon) Hogyan szervezzünk [nagyobb dicsőségünkre] külügyminisztert Úgy látszik, az emberrablás, repülőgépeltérítés, amelyet oly előszeretettel gyakoroltak világszerte a különböző jobb- és baloldali szélsőséges terrorszervezetek, meghaladottá vált. Ma már elegánsan (és veszélytelenül) rabolhatunk magunk nagyobb dicsőségére akár egy külügyminisztert is. Ez történt Székelyudvarhelyen. A magas rangú látogatás előtt egy nappal, minden valamirevaló villanyoszlopon vastag fekete betűkkel nyomtatott plakátok hirdették az EMK—OBKE (E déli Magyar Kezdeményezés — Orbán Balázs Kulturális Egyesület) aláírásával, illetve fölülírásával, hogy a vármegyeház dísztermében külügyminiszteri előadásra kerül sor. Sőt az arra érdemesek, akiknek neve rajta volt a „listán“, pecsétes meghívókat is kaptak, amelyben felkérik, hogy: „tisztelje meg jelenlétével (családjával együtt) 1993. szeptember 18-án 15 órai kezdettel a Megyeháza dísztermében sorra kerülő rendezvényünket. Vendégünk Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter.“ Kissé bizarrnak tűnt, hogy egy hivatalos látogatás során, amelyet két ország külügyminisztériumának protokollosztálya szervez, harmadiknak egy kisvárosi (habár „országos hatókörű“) kulturális egyesület társuljon be, sőt az is, hogy egy RMDSZ- platform vállalja magára a kéretlen harmadik szerepét, holott nyilvánvaló, hogy még Székelyudvarhelyen sem rendíthetetlen pártoló minden magyar nemzetiségű lakos. A rejtély csakhamar megoldódott: „A négyszáz éves gimnázium meglátogatása után kellemetlen pillanatok. Kiderül, hogy a külügyi protokollban ■ nem esett szó a városházi fellépésről, nem beszélve a falragaszokról, amelyek az EMK—OBKE ügybuzgóit teszik meg a magyar diplomata romániai látogatásának fő szervezőivé.“ (Udvarhelyi Híradó, 1993. szeptember 21.) Talán említésre sem lenne méltó a fenti eset, mert nem példa nélküli városunkban. Volt itt már kiplakátolva olyan tekin- NÉZŐPONT elyes közéleti személyiség, aki nem is tudta, hogy előadását türelmesen, majd türelmetlenül várja a lóvá tett közönség (családjával együtt). Talán nevetni kéne rajta, ahogyan kinek-kinek temperamentuma szerint nevetséges, vagy gusztustalan az ilyen vagy hasonló eset, de nem lehet már elmenni szó nélkül mellette, mert minden meg nem cáfolt hazug plakát, leírt „csúsztatás“ betonszilárd igazsággá válik egy pár év elteltével, és készpénznek veszi esetleg egy jámbor történészhallgató, aki államvizsga dolgozatát „Székelyudvarhely politikai, kulturális élete és Katona Ádám te- ZEPECZANER JENŐ (Folytatása a 8. oldalon) Az Unimode Kft. vállalkozókat kereső import kaputelefon-rendszerek szerelésére Várjuk jelentkezéseiket Kolozsvár, Memorandumalul utca 1 szám * telf/taxir.095- J.1.030 .