Romániai Magyar Szó, 1993. december (5. évfolyam, 1200-1223. szám)

1993-12-01 / 1200. szám

1993. december 1. ■ Javaslatok (Folytatás az 1. oldalról) Ideírni szervezetünk, az RMDSZ területi választmányi tagjai, ügyvédeink, jogászaink, általában értelmiségeink azok, akik felvilágosíthatják az embereket jogaikról, valamint az ilyen esetekben követendő magatartásról. Mert nyilvánvaló, hogy a névelemzési kísérletek többek között az alábbi törvények és nemzetközileg, Románia által is elfogadott dokumentumok megsértését képezik: 1. Románia alkotmányának 6. szakasza (identitáshoz való jog), 20. szakasz (Az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi szerződések), 26. szakasz (Magán- és családi élet), 45. cikkely (Gyermekek és fiatalok védelme). 2. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése által 1948. december 10-én elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 12. cikkelye: „Senkinek magánéletébe, családi ügyeibe... nem szabad önkényesen beavatkozni“. 26. cikkelye (3): „A szülőket elsőbbségi jog illeti meg a gyermekeiknek adandó nevelés megválasztásában“. 3. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet koppenhágai emberjogi konferenciája (1990) IV. Összejövetelén aláírt dokumentum (32) pontja: „Egy nemzeti kisebbséghez való tartozás egyéni szabad választás kérdése és egy ilyen választásból semmilyen hátrány sem származhat“. 4. A kisebbségek kérdéseivel foglalkozó genfi EBEÉ-szakértői értekezlet (1991) záródokumentumának következő előírása: „A nemzeti kisebbségeknek joguk van kifejteni, megőrizni és fejleszteni etnikai, kulturális, nyelvi, illetve vallási identitásukat, minden asszimilációs törekvésektől mentesen“. 5. Az Európa Tanács emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló egyezményének (1970) 8. cikkelye: (1) Mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét... tiszteletben tartsák“. Ezt a dokumentumot Melescanu külügyminiszter 1993. október 7-én írta alá Bécsben. 6. Az Egyesült Nemzetek Szövetségének közgyűlése által 1992 novemberében elfogadott „A nemzeti vagy etnikai, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól“ szóló Nyilatkozat 1. cikkelye: (1) „Az államok megvédik a területükön élő kisebbségek létét és nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi identitásukat és ösztönzik ezen identitás érvényesülésének feltételeit.“ 2. Cikkely (1) „A nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyeknek — mind egyénileg, mind csoportosan — joguk van saját kultúrájukhoz ... szabadon és mindennemű beavatkozás vagy megkülönböztetés nélkül“. 7. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1201-es ajánlatát (1993. február 1. ) képező kiegészítő jegyzőkönyvjavaslat 2. szakasza: „Egy nemzeti kisebbséghez való tartozást az egyén szabad választással határozza meg“. Ezen ajánlatban tartalmazott alapelvek tiszteletben tartására vállalt írásbeli kötelezettséget a román kormány 1993. június 22-i levelében, valamint az Európa Tanácsba való felvételekor. 8. Az európai állam- és kormányfők 1993. októberi Bécsi Nyilatkozata második függelékének előírásai, amelyek a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartására és védelmére vonatkoznak, úgyszintén a harmadik, többek között a rasszizmus minden válfaját elítélő függelékének elvei. Véleményem szerint a jogaikban megsértett személyeknek, illetve a szemtanúként jelen lévő pedagógusoknak elejétől fogva elutasító magatartást kellett volna tanúsítaniuk az ilyenfajta próbálkozásokkal szemben, hivatkozniuk kellett volna a fentebb említett azon elvre, hogy minden személynek alapvető emberi joga, a nemzetiséghez, nemzethez való tartozását eldönteni, megtagadván mindennemű további együttműködést az illető kiküldöttei e tekintetben, illetve szigorúan szakmai területre korlátozni azt.. És mivel valószínű, hogy a névelemzési kísérletek nem fognak egykönnyen megszűnni (az RMDSZ parlamenti interpellációja ellenére sem, hiszen az erőltetett módon létrehozott vagy létrehozandó román tannyelvű osztályokba, szekciókba tanulókat kell majd toborozni, nyilvánvaló, hogy hatékony önvédelem megszervezésére is szükség van e téren. E célból javasolnám a KVPdiPTalf pt • 1. Az RMDSZ helyi, területi választmányainak tagjai, ügyvédek, jogászok, általában értelmiségiek ismertessék a tagsággal, az emberekkel minél szélesebb körben a sajtóban, rádióban, televízióban, gyűléseken stb. az idevágó törvényeket, dokumentumokat, készítsék fel az embereket a megfelelő reagálásra, vértezzék fel őket a szükséges jogi ismeretekkel. 2. A tanárok, pedagógusok szülői értekezleteken világosítsák fel az embereket ilyen vonatkozásban, úgyszintén fordítsanak nagy gondot a gyerekek ilyen irányú nevelésére is. 3. Sokszorosítsák megfelelő példányszámban az erre vonatkozó törvényeket, dokumentumokat, különösen az Európa Tanács 1201-es ajánlatának kiegészítő jegyzőkönyvjavaslatát, magyar és román nyelvenmegtalálhatók például a kolozsvári Szabadság C. napilap 1993. március 3-i számában, illetve a PANTER-kiadvány 1993/3—4. számában), hogy bármely közösség, család, állampolgár kézügyében legyen, illetve alkalomadtán a hívatlan látogatók előtt azonnal felmutathatók legyenek. Általában mindenki tudjon hivatkozni az EBEÉ koppenhágai előírásaira, illetve az 1201-es ajánlatra, mint fő nemzetiségi vonatkozású dokumentumokra. 4. Bármely ilyenfajta próbálkozás esetén legyen merev elutasítás a válasz minden érdekelt személy részéről, a nyilvánvaló törvényszegés miatt. 5. A hasonló törvénysértéseket, kísérleteket hozzák operatív módon az RMDSZ szerveinek tudomására, megfelelő reagálás végett. Ezzel párhuzamosan, gondolom, szükséges lenne, hogy a sajtóban napvilágot látott riportok kivonatainak, és más visszajelzések angol vagy francia nyelvű fordítása elkészüljön, hogy bármikor, megfelelő időpontban az Európa Tanács elé terjeszthető legyen. (Folytatás az 1. oldalról) hogy a vásárlók a hibásak a kereskedőivisszaéléseket: miért veszünk meg rossz terméket? Majd nagylelkűen kijelentették, hogy aki ragaszkodik a cukor biológiai elemzéséhez, annak elvégzik, de legalább félkilónyi mintára van szükség. (Az ám a vérbeli vegyész, aki csak félkilós cseppben látja meg a tengert!) A folyosón kellemes megleptésben volt részünk. Végül is csak a hivatallal van baj, nem az emberekkel, mert ugyanolyan fehér köpenyt viselő laboráns munkahelye,től kissé eltávolodva,civilizált hangon nyugtatgatta az embereket. Nem olyan veszélyes a kínai cukor, a városban, a megyében még senki sem betegedett meg tőle, úgy tudja, az országban sem. Egy kis hasmenést ki lehet bírni, de még az is elkerülhető, ha a cukrot legalább 60 fokon hőkezelik. Tehát tésztában, teában, kávéban, levesben stb elmegy. Nem mondta, mit kezdjünk majd a nyáron az utcasarkokon árusított kólafélékkel. Forraljuk fel? Azt viszont bizalmasan megsúgta, hogy a kínai cukor elleni nagy sajtókampány mögött-politikai mozgatórugókat sejt. Ezzel akárkának valakiket félreállítani, akiknek köze van a cukorimporthoz. Ha minden élelmiszert olyan szigorú vizsgálatnak vetnének alá, mint a cukrot, akkor élelmiszertisztasági szempontból már Nyugaton lennénk. Ettől estünk igazán mély gondokba! Mivel mostanában annyi jó dologból kihagynak bennünket — például egyesek szerint az RMDSZ idejében szólhatott volna a tagságának, hogy álljon be a Caritasba —,s attól tarthatunk, valamit m megint nem kötnek az orrunkra. Nem tájékoztatnák tisztességesen, hogy Nyugaton az a túlhajtott egészségvédelem nem egyéb piszkos politikai játéknál. Valószínű, ilyen glasznosztyos vagy leukonosztyos cukrot azért nem engednek forgalmazni, nehogy a neoklasszikus konzervatívok politikai előnyhöz jussanak a liberális feleikhez képest. Holott ez a cukor tökéletesen természetbarát termék, cukrbíiósok is fgyaszthatják, úgyse szívódik fel, hamar odakerül trágyának valamely villanypózna mellé. A lejárt szavatosságú termékek körül is Gyorsan élünk valami politikai huncutság rejtőzködhet Az a gyanúnk, a nyugati honpolgárokat különleges ízektől és zamatoktól fosztják meg, amikor megtiltják a tartós (sokat állt) termékek forgalmazását. Élelmes kereskedőink azokat elhozzák nekünk, és ha örömmel fogyasztjuk, úgy érezzük, jobbak a friss hazai termékeknél. Ezekkel a kétségekkel hosszasan foglalkozhatnánk, de időtakarékosságból szaladjunk el gondolatban a végletes esetig. A gombáig. Nem is sejtettük, hogy tőlünk csak kicsit nyugatabbra hivatásos gombaszakértők a piacokon azért űzik politikai játékaikat, nehogy Fidesz kerüljön a fazékba, illetve a kormányba. Egészen Nyugaton pedig szintén politikai megfontolásból nemcsak szemre, hanem sugárzástani műszerekkel is megvizsgálják a gombákat. Azok a finnyásak egy alkalommal Gyalui, havasokban szedett gombát is magukkal vittek vegyelemezni, aztán rögtön fújták a riadot: ne fogyasszátok, mert nehézfémtartalma harmincszorosa a megengedettnek. Mi? Mennyi?,/Mi mennyi?*- kérdeztük nevetve, mert mi már tudjuk, hogy mindez politikai zső, mire rendreutasítást kaptunk, és olyan tanácsot, hogy jó lesz utánanézni, honnan annyi nehézfém. Csernobilből? Gróza Péterből (amelyből uránt bányásztak)? Egy közeli város polgármesteri hivatalából.? (Összetévesztették a nehézfémet a nehéz fejjé.) Milyen naivak ezek a nyugatiak, hogy köpi altatják őket, természetesen politikai okokból. Nekünk bezzeg nem adhatják be, hogy az élet életveszélyes. Megesszük a pal keszeget is. Csakolyankor leszünk kissé gyomoridegesek, ha a Nyugat olyasmit akar lenyeletni velünk, aminek az ellenszerét ő nagyon hathatósan bevette, amikor szükségesnek tartotta. A kommunista propagandáról volna szó. Most, ha a keleti világban valahol gyilkosgalóca-szakértőkkel megpróbálják kiszűrni a piacról, rögtön sajtószabadságért pattan fel a nyugati szóvivő, poliikai egészségvédelmi szempontból szigorúan ellenőrzött munkaebédje mellől. Teljesen elfelejti, hogy amikor a széles tömegek még nem láthatták a marxi-leniai ideológia foga fehérét, tehát rokonszenves volt, Amerika-ellenes tevékenységként üldözték annak terjesztőit (na, nem olyan kegyetlenül, mint nálunk azokat, akik négyszemközt elénekelték a Székely Himnuszt). Könnyű szabadjára engedni az ideológiatermelést és -forgalmazást, egy megszilárdult demokráciában, ahol a suszterinasok nem tehetnek kárt egy országban, de miért nem nézik el a védekezés legalább szelídebb módjait ott, ahol veszélyes lehet a kommunizmus visszasírása például rádiókabaréban? Miért ne lenne szabad szigorú közegészségügyi vizsgálatnak alávetni olyan sarlós-kalapácsos etetőszert, amely bizonyítottan nemcsak enyhe hasmenést okoz? Csak azért, mert a mi gyomrunk olyan erős? Megemészti a kínai cukrot, a lejárt bobszeletet, a nehézfémes gombát? Való igaz: büszkeséggel tölthet el bennünket, hogy az elkényeztetett nyugati polgár ezt nem tudná utánunk csinálni. De nem is akarná. Inkább tovább él, és tíz-húsz évvel fiatalabbra konzerválja magát. BALOGII LÁSZLÓ M fő vádlott 10. MINDEN ELÖLRŐL — Kolozsvárra ment először? — Igen, a szüleimhez, de mivel Csíkszeredában tanítottam és oda szólt a személyazonosságom is, ott kellett jelentkeznem, azonban nős ember voltam, a feleségem Sepsiszentgyörgyön élt, hát Csíkszeredában Tiem volt mit keresnem. Feleségemet, aki a tanügyben dolgozott, közben kitették az állásából. Én hozzájuk jöttem haza rövid kolozsvári tartózkodás után. Itt, Szentgyörgyön akkoriban édesapámnak számtalan tanítványa élt, próbálkoztam elhelyezkedni a segítségükre támaszkodva, de a semmire nem lehetett támaszkodni. Volt itt egy rajom Vezető. Ardeleanunak hívták, elmentem hozzá kihallgatásra.. Az ő segítségével aztán kaptam munkát, az igaz, hogy rakodómunkásnak alkalmaztak a Cukorrépa közpntban, de az állást csak névlegesen töltöttem be, teljesen más munkakörbe voltam beosztva. Innen aztán azUniónál kötöttem ki, ahol áruszakértőként dolgoztam, majd elkerültem a Bazalthoz, ahol az eladási osztály vezetője voltam. Végül hetvenegyben a Növényvédelemhez ■Kerültem, tehát, végre a szakmámban dolgozhattam egészen 1900-ig. A hetvenes években kértem a rehabilitálásomat. Vissza Utasították. Később aztán már nem kértem, úgyhogy mind a mai napig nem történt meg a rehabilitálásom. Akinek sikerült, mint például Palczer Károlynak, azt viszszavették a tanügybe. De én így csak olyan óraadóként taníthattam egyik-másik évelyen, amikor annyira ellanyhult a figyelmük, hogy nem vették észre. De ezek az é évek sem teltek el zaklatás nélkül. Nyugodtan elmondhatom, hogy több-kevesebb szigorú figyelemmel, de a szemüket állandóan rajtam tartották. Időközben, hogyazt vegyem is észre, behívattak. Legfőképpen, az, érdekelte őket, miről levelezek a mányiországi és távolabb élő rokonaiméat. A tisztem, akinek ki voltam aszva. Mesaroelu volt ő szimatolt utána,m rikérokezett a, barátaimra ismer~s‘im~s. Ő volt, aki szemmel tartott. Zsák Lászlóék elmondták, hogy náluk is érdeklődött felőlem. Különösen akkor érdeklődött nagyon, amikor a Svájcban élő unokatestvérem- Kom. Iissy József, aki a FUEV egyik tisztségviseje (európai kisebbségvédelmi szervezet — B.L.) itt járt. Neki számos leplezet küldetése volt akkoriban, egyházaknak hozott pénzt templomsivitásra, de hozott sugárzásmérő készüléket Sütő Andrásnak és Király Károlynak, amikor arról volt szó, hogy sugármérgezésnek vannak kitéve. Pechjére, vagy pechemre egy alkalommal pontosan a robbantáskor járt itt. Akkor hetekig meghurcoltak. — Szintén Mesarosiu? — Nem. ő csak a háttérből irányította a dolgokat. Onnan tudom, hogy róla volt szó, mert egy alkalommal, amikor adtam vissza az útlevelemet a személyazonosságimban egy cédulát találtam, amiben figyelmeztették Mesarosiut, hogy nézzen utána, hol jártam és mit beszéltem. Abban az időben a Securitate kulturális kérdésekkel foglalkozó tisztje egy Paul nevű volt. Ő foglalkozott velem. Amikor megjelentek azok a falragaszok, a „Hagyjátok Erdélyt!“ szövegekkel, ez a Paul heteken keresztül zaklatott engem. Nálam a házkutatást is ő vezette. A házkutatásra azzal az átlásztó ürüggyel szólítottak fel, hogy kábítószert rejtegetek. Svájci rokonom hozza, én pedig továbbadom. Velük még volt még két rendőrtiszt is, de a kutatást a szekusok végezték. A rendőrökön és szekusokon kívül jelen volt még egy Keresztes nevezetű jogtanácsos is. Na de visszatérve a szoborrobbantásra, pontosan az azt megelőző napon járt nálam (Demse) Márton csírgaföldi mozdonyvezető, költő, rebellis lélek. Róla még azt is tudták, hogy rajtam kívül még Ősz Erőss Pétert is meglátogatta. Ez vasárnap volt, én hétfőn Bukarestbe mentem, a szoborrobbantás pedig valamikor a déli órákban volt. Minden szerencsém mellett heteken keresztül rángattak. Mindig a legforgalmasabb órákban hívtak, hogy ország-világ lássa, bejáratos vagyok a Secura. De ez nem volt elég, mert minden egyes alkalommal hol szép szóval, hol fenyegetőzéssel próbáltak beszervezni. És nemcsak a Secura hívtak, hanem konspiratív lakásokra is. A Szemerja negyedben, a múzeum fölött volt egy konspiratív lakás. Azt mondta nekem az illető szekus, a múzeum előtt fog várni, ő majd előttem megy és én mintha csak sétálnék, kövessem őt. Hát itt aztán mindenfélével kecsegtetett: adnak útlevelet, visszaadják a tanári állásomat, adnak pénzt, hogy járjak vendéglőbe, kávéházba adnak lakást, lehetővé teszik, hogy elváljak stb. Minden alkalommal nyilatkozatot írattak. Rengeteget lovagoltak Erdély problémáján, el akarták hitetni velem, hogy Erdély csupán a kiegyezéstől 1918-ig tartozott Magyarországhoz. Egy bukaresti szekus erősen rám förmedt, hogy én még mindig ilyen nézeteket vallok Erdéllyel kapcsolatban. — Hát akkor zárjuk be a kört. Egy börtönviselt embernek milyen volt 1989 után az RMDSZ-ben tevékenykedni? — Már említettem, hogy kerültem kapcsolatba az RMDSZ-szel. Ehhez viszont még hozzátartozik az is, hogy december huszonkettedikén ott voltam az első sorban. Ezt követően az ismerős fiatalok, Kádár Tibor és Váncsa Jenőnek a fia megkerestek, hogy vegyem kézbe a magyarság sorsának az intézését. Ezekben a decemberi napokban, amikor a terrorista riadalom volt, tartották meg az RMDSZ alakuló gyűlését. Azon nem vettem részt. Én tagja lettem a szervezetnek, de aztán látva, hogy nem hívnak, nem kérnek fel, nem tolakodtam, hiszen abbi az időben volt elég önjelölt, olyanok, akiknek vaj volt a fején. Később aztán Sylveszter keresett meg, hogy nem lennék-e a tagja a vezetőségnek. De ő akkor még vajmi keveset tudott az én politikai múltamról. Hát így kerültem be az RMDSZ vezetőségébe. Közben írtam a múltbeli „élményeimről“, meg is jelentek az írásaim. Ezekben főleg a besúgó kérdés foglalkoztatott. A besúgókról írt cikkem egy kis botrányt kavart, mindannak ellenére, hogy nem írtam nevet a cikkben, így is családja, munkatársai ráismertek az illetőre. De én most is azt vallom, hogy azok a dolgok nem mehetnek csak úgy feledésbe, ha valaki minden indok nélkül árt a társának, vagy társainak. Szerintem még várat magára az az idő, amikor azok, akik a múlt rendszer kiszolgálói voltak, legalább erkölcsileg elnyerik a büntetésüket. Ezekre az emberekre, éppen mert jellemgyengeségről tettek tanúbizonyságot, semmilyen rendszer nem támaszkodhat, mert ingatag jellemek és vezető beosztásban, becsületes emberek között nincs helyük. (Vége) • BELFÖLDI HÍREK • KÖZLEMÉNYEK • RIPORTOK • t» (Folytatás az X- oldalról) , é mény 'iránt. A nemzeti ünnep megünneplése alkalom kellene legyen a különböző világnézetű, elképzeléseket valló, nemzetiségű, felekezetű és hitű honpolgárok közötti közeledésre, egy emelkedett hangulatú, biztató, biztonságos pillanatot, a jövőbe vetett hit forrását kellene nyújtania. Az utóbbi 4 esztendőben a nacionalista, idegengyűlölő politikai erők a politikai életben és a közigazgatásban fontos helyeket foglaltak el. A legfontosabb események még a parlamenti életben is a nacionalisták hangsúlyozott kézjegyét viselik, akikkel szemben a kormánypárt, a kormány nem lépett fel, sok esetben bátorította, támogatta őket, különösen a román prefektusok kinevezésével, a főleg eredendően magyar lakosságú adminisztratív területi egységekben. A megye lakosságának általános akarata ellenére kinevezett prefektus nem tartotta meg a megyei közigazgatásat. alkotmányban, a helyi közigazgatás tövényében és a kormányhatározatokban szentesített elemi jogait sem, önkényesen elfoglalta a választott hatóságok székhe Elszállt a bizalom ban Stoica, a Pro Caritas-szal karöltve összekürtölte az érdeklődőket a kolozsvári Sportcsarnok elé, hogy a Caritas további alakulásáról beszéljen. Kb. 4—5000-en gyűltek össze (a Duna TV tudósítója honnan vett 10 000-et, ezt csak ő tudja). Stoica úr 35 pecet késett, tudta, úgyis megvárják. Bevezetőjében kijelentette, hogy a Caritas körüli bonyodalmak előidézői azok a lapok, melyek bírálni merték ezt az intézményt, mely annyi embernek okozott igaz örömet. Minden rossz az újságírk rovására írható. Majd elhangzott mondanivalójának talán legérdekesebb mondata: „Ahova nem tettél, ott ne keress". Gondolom, itt a lényeg! Amíg volt betevő és a kifizetések nem nőttek túl a befolyt összegeken, nem volt gond. Most a bizalmatlanság — hangsúlyozta Stoica úr — megakadályozza az embereket abban, hogy az otthon latott pénzüket betegyék a pénzgyárba. Csak az a pénz hajt hasznot, amelyik forog. Türelem, türelem, mert minden jóra fordul. Bezzeg Petrozsényban csodálatos emberek laknak, akik, a „patron" szerint, beteszik a pénzüket a Caritasba. A másik eredeti mondás (amit érzésem szerint a jelenlevők nem fogadtak elég lelkesedéssel) az volt, hogy minden Caritas-játékos szeretettel gondoljon a felállított szoborra, mert mindegyikük egy gammnyival hozzájárult ahhoz a kilónyi (így, mértékegységben számolva!) kultúrához. Stoica úr mondta a maga szövegét, mennyivel nyúlik meg a kifizetések ideje. Hat hónaptól lehet egy év is- Ne zúgóodjanak, a CEC-nél 13 hónapot kell várniuk a kamatra. Míg a szövegét mondta, az emberek egy része elindult hazafelé- Mire befejezte beszédét, mely jó 40 percet tartott, a tér fele kiürült. Úgy tetszik, nincs már hitele a Soler úr szavának. CSOMAFÁY FERENC Ki lesz a „csíki" Gyulafehérváron sgét, hozzájárult a központi hatalom felélesztéséhez a triegyébeti és a helyi választott hatóságok kompromisálásához. A nemzeti ünnep hivatalos megünneplése a náciorialista, idegengyűlölő, antidemokratikus erők kétségve alatt történik, mind országos, mind helyi szinten. A megye prefektusa a váasztott hatóságok helyébe lépve, a megye képviselőjének kiáltotta ki magát, ellentétben a helyi adminisztráció törvényének előírásaival, az ún. „hitlevéllel“ pedig a nacionalista vezető erők száma a hűségaláírásokra akar kötelezni. Ilyen körülmények között a megyei tanács nem fog részt venni a prefektussal és a nacionalista erőkkel együtt a Nemzeti Ünnep megünneplésén, tiltakozik a megye prefektusi képviselete elen, még egyszer hangsúlyozva — választott megyei közjogi szervként — egyedüli törvényes jogát a megye képviseletére. A megyei tanácsosok a Nemzeti Ünnep megünneplésén magánszemélyekként vesznek részt Csíkszereda, 1993. november 35. Elnök: Sántha Pál Vilmos Több mint 295 ezer Hargita megyei magyar nevében (is) ott lesznek hát Gyulafehérváron hárman, Vor Ioban Doru prefektus, Pop Eugen, a Vatra Romaneasca megyei elnöke, a Dacia Felix bankmegyei fiókjának vezetője és Dandiu Nicolae, Gyergyóholló polgármestere, akik a nevünkben is beszélni fognak. Ez a demokrácia, ha Balkánnéba veszett (a friss akadémikus román író nyelvi leleményét idéztem). De mert most s az elkövetkező napokban sok szöveg fog folyni a romániai magyarság lojalitásán), idézzük Wilfer József csíki, majd udvahelyi képviselő válaszát 1932-ből: „A magyar nép és politikai organizációjának, az Országos Magyar Pártnak magatartása ellen soha kifogás nem esett. A magyar nép testvéri szeretetben és békességben akar élni az ország többi népével És mi, a magyar nép választott vezetői, képviselői soha nem is hirdettünk mást. Még lojalitási nyilatkozatokban sem volt hiány akkor- amikor erre kellő idő és alkalom volt. Ámde az ilyen nyilatkozatoknak csak akkor van értéke, ha őszinte és el is hihető. Uraim, vegyék elő a józanságukat és nyugalmukat, ítéljék meg: december elseje épp olyan öröm napja, a román népnek, mint gyásznapja a magyar nemzetnek ... Ha a magyar ember december elsején önök elé áll és azt mondja, hogy az ő szíve is tele van örömmel, az ilyen kijelentés merőben ellentétben áll az emberi természettel és éppen ezért kérem, hogy ilyen kijelentést ne kívánjanak tőlünk. Távolmaradásunkat a tapintat és a jóérzés diktája s minden energiával tiltakozom az ellen, hogy provokáló gesztusnak bélyegezzék meg." Az újságíró nem tesz hozzá semmit A kérdése azonban marad; ha nem a porcelán- és üvegedények (magyarán: törékeny holmik) kirakatának, vitrinjének, (magyarán: kredencnek) szólt az egész, akkor miért volt szükség erre az eljárásra? Árendán innen és túl Nem tartunk még ott, hogy hivatalosan is adásvétel tárgya legyen a föld. A birtokviszonyok rendezetlensége dacára „mozog“ a föld: cövekeket vernek be (hivatalosan) és tépnek ki (önhatalmúlag), tart a pereskedés a mezőn, a települések utcáin, olykor a bíróságok tárgyalótermeiben is ... Nem ritka manapság viszont már az olyan példa — sőt a gyakorlat térhódítása is tetten érhető —, amikor az újdonsült tulajdonosok birtoklevéllel vagy annak hiányában „menekülnek“ a visszaszerzett, olykor küzdelmek árán visszakapott földtől, átruházzák területeik használati jogát az általuk életképesnek ítélt bérlőkre, laza társulásokra vagy éppen kereskedelmi társaságokra kisebb-nagyobb, de biztos járandóság reményében. A földművelést újrakezdő, ám a gazdálkodás súlyától megroppant kisgazda riadt menekülése ez, de mert nem egyedi jelenség, az okok feltárására mindenképpen időt kell szentelni, a jelenségre kötelesség odafigyelni. Elsősorban a kormány illetékeseinek, de a parlamenti állásfoglalás, tényfeltárás is segíthetné a tisztánlátást, a foganatosított intézkedések segíthetnék a talpra állást, a talpon maradást ... Nem arról van szó — sőt nem is lehet arról szó —, hogy minden talpalatnyi föld tulajdonosa jövedelmet termelő, árutermelésben jeleskedő gazda lehet, vagy azzá kell lennie. E területen is érvényesül, érvényesülnie kell a versenyhelyzetnek, és nyugati tapasztalatokból is tudjuk, bizony sok a bukás. Már önmagában az a tény, hogy az új földtulajdonosok nem kis hányada „emeletről“ gazdálkodik, azaz városlakó, sejtheti a kérdéskör árnyaltságát, de az opcióhozatal késlekedését is. A vagyvagy kérdés megválaszolása migrációs tényezők elindítója, avagy éppen konzerválja is lehet, sőt kell hogy legyen ... Ami elgondolkoztató — riadalmat keltő — tény, az valami más, illetve több annál a kérdéskörnél, hogy föld közelben-földszeretetben vagy attól eltávolodva él, gondolkodik az új birtokos. Ha mérleget készítünk az idei év gazdálkodásáról, mindenképpen elgondolkoztató, hogy lám, Háromszéken egy viszonylag bő termést érlelő, már-már hihetetlenül „eredményes“ esztendő számadása mégis szerény, esetenként éppen, szegény, a csökkenő „hozadék“ elve gyűrűzik be az ilyen-amolyan címen megfogalmazott, érvényesített elvonásokba, olykor éppen a nálunk mostanig szokatlan jelenség, az áru eladhatatlansága keseríti a termelő életét. Nem meglepő tehát, hogy még Csernáton vidékén is a főút mellett fekvő bőtermőnek ismert parcellákat ajánlanak fel a gazdák a lehetséges bérlőknek hektáronként 300—400 (!) kg búza járandóság garantálásáért. Így van ez Angyaloson is ,ahol a helyi kereskedelmi társaság az övezet gazdálkodóinak egyik vonzó körzete lesz. Nem véletlenül, hiszen az egykor kivételezett egység ma és most önerőből, a józan mérlegelések nyomán hozott döntések, a takaros gazdálkodási szemlélet eredményeként a sikeres agrárüzem egyik műhelyévé vált. Nem az agyonduzzasztott üzemméretekkel hanem a célszerűen kialakított vetésszerkezettel és mérsékelt tápanyag-ráfordítással értek el közepesnél jobb eredményeket. A száz hektár búza, ugyanannyi burgonya és árpa, illetve a szintén száz hektárt felölelő silókukorica egy leendő privát farm vetésszerkezete is lehetne. Mint ahogy az állatállomány méretezése, az istellónyi fejős, az ezrekben kifejezhető sertésállomány és főképpen a termékeket feldolgozó „ipari“ kapacitás a holnapi lehetséges árutermelő magánfarm méreteit tesztelhetné. Nem vitás ugyanis, hogy ide is eljut a privatizálás szele, amióta Fazakas Gábor mérnök áll a kereskedelmi társaság élén úgy is gondolkodnak, úgy alakítják a termelőkapcsolatokat, hogy a holnapi átállás — ha úgy alakul a jövő — ne okozzon majd problémát. A tulajdonviszonyt tekintve ma is felemás ez az üzem. A földterület egy szűkebb hányada állami, ám jelentős nagyságú terület részvényesek tulajdonaként terem búzát, burgonyát, árpát, még jelentősebb viszont azoknak a parcelláknak a száma, amelyet bérbe véve művelnek. A hektáronkénti fizetségként nyújtott ötszáz kiló búza — úgy tűnik — vonzó, hiszen újabb parcellafelajánlások érkeztek. A túlméretezés nem cél, a gond most inkább az, hogy aki részvényesként „alakítója“ a gazdálkodásnak, a törvényes előírások folytán, fonáksága nyomán kevesebbet kap, mint aki bérbe adta a földet. Remélhetőleg mielőbb feloldódnak ezek az ellentmondások, mint ahogy rendes kerékvágásba kerülnek azok a kapcsolatok is, amelyek a kereskedelmi társaság mindennapjait a település gazdálkodóival öszszekötik. Aratáskor, szántáskor máris belesegítettek a kisgazdáknak, mint ahogy — amikor mód adódott rá — felvásárolták, felvásárolják a kisgazdák fölös, de a szerződő vállalatok által ilyen-amolyan címen át nem vett növendék állatait, a sertéseket is. Bármennyire is változó a tulajdonosi viszony ,a gond közös! Küszködve lehet, kell az agrárgazdálkodás megannyi buktatóin felülemelkedni. Addig is, amíg rendeződnek a tulajdonviszonyok ,teret nyer, új formát ölt a privatizálás, amelyre Angyaloson is érlelődnek a feltételek — gazdálkodni kell. Lehetőleg úgy — vallják a részvénytársaságnál —, hogy a befektetett pénznél valamivel több térüljön vissza a művelőkhöz. Várhat-e, remélhet-e többet ma egy gazda? FLORA GÁBOR ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ 3 Küldjétek 3 rajzot! Ma! rovatunkban a kézdivásárhely! FERENCE RÉKA (7 éves) állít ki, következő alkalommal a zágoni Szilaj Annamáriára (12 éves) kerül sor. Kérjük olvasóinkat, hogy küldjenek közlés végett a továbbiakban is gyermekrajzokat címünkre: Romániai Magyar Szó, 79776 Bucure^ti, Piața Presei Inhere nr. 1 sector 1, Gyereksarok. CYERiBCSA^OlIC Videót egy Hogy leleményes nemzeti fiai vagyunk, tudja már ország-világ. Épp ezért kifogyhatatlanok az olyan ötletekben, amelyekkel legfrissebb törvényeink kijátszását célozzuk meg. Igaz sok-sok paragrafus csúnyább jogtalanságokat, lopásokat törvényesít (lásd a tízezer lejes fűtési segélyt, mint vámilletéket), mint amit egy egyszerű, aránylag tisztességes polgár valaha is elkövethet. Ha ők úgy, mi is úgy alapon összefognak a csencselők. Mi több, az egyéb úticéllal vonatozgató turistákat is bevonják a stiklibe. Így esett meg, hogy szemtanúja lehettem a kürtösi határállomáson átszáguldó expresszvonaton történteknek. A magyar vámosok eltűnése után a vagonokban élénk sürgés-forgásra lel. Afrikanáért sem figyelmes. Videók, telefonkészülékek, kazettás magnók, elektromos órák s egyebek cseréltek fülkét, gazdát néhány percre... amíg a román vámosok is tették a kötelességüket. Volt közben izgulás, kétszeresen is, tudniillik előfordul, hogy a szívélyességre hajlamos útitárs a vámolás után egyszerűen lelép a vonatról a rábízott csempészáruval. A becsületesebbje viszont megelégszik egy-egy apró figyelmességgel. Valaki például egy videokészülék, egy telefon, egy elektromos falióra és egy autómagnó „bevallása" után maradt egy Afrikana csokival. És még ő izgult, mi lesz, ha a fiatalember, aki a gondjaira bízta, esetleg nem jön Aradig sem a cuccaiért! (péterszabó)