Romániai Magyar Szó, 1994. június (6. évfolyam, 1349-1374. szám)

1994-06-01 / 1349. szám

Romániai Magyar Szó 2 ,m " .... .........................................................■—­T • A NAGYVILÁG hírei • Hazai diplomácia az új Európa legjobb eszközéről Ion Iliescu meghívására hétfőtől hiva­talos látogatást tesz Romániában Shanker Dayal Sharma indiai elnök. Az,utóbbi két évtizedben először látogat indiai államfő országunkba. A Cotroceni palotában lezaj­lott hivatalos megbeszéléseken Iliescu elnök és vendége áttekintette a kétoldalú kapcsolatok alapvető kérdéseit, a román— Indiai együttműködés bővítési lehetősé­geit. A felek egyetértettek azzal, hogy az Indiában zajló gazdasági átalakulási fo­lyamat és a Romániában kezdeményezett reformprogram megteremti a feltételeit a kölcsönösen előnyös kooperáció elmélyí­tésének — közölte a bukaresti rádió. Befejeződött Oslóban az Észak-atlanti Parlamenti Közgyűlés tavaszi üléssza­ka. Ion Ratiu képviselőházi alelnök, ro­mán küldöttségvezető a záróülésen ismer­tette országunknak a békepartnerséggel kapcsolatos álláspontját. Mint beszédében hangsúlyozta, Románia az új Európa meg­teremtésének legjobb eszközeként tekint a Partnerség a békéért nevű programra. Hozzátette: ezen a téren a jelenlegi hiva­talos román politika valamennyi hazai po­litikai erő álláspontját tükrözi, és Ro­mánia várja, hogy kidolgozzák a NATO- ba való felvétel konkrét szempontjait. Artnold Hartman asszonnyal, a Világ­bank romániai képviselőjével tárgyalt hét­főn Nicolae Vacároiu miniszterelnök. Az eszmecserén Hartman asszony kifejezte az általa képviselt nemzetközi pénzintézet készségét, hogy hozzájáruljon a román kormány átalakítási és privatizációs tö­rekvései támogatásához. Nicolae Vacaroiu közölte vendégével, a kormánynak sike­rült feltérképeznie az átalakítás és a pri­vatizáció meggyorsításának újabb lehető­ségeit. Ennek kapcsán a kormányfő szólt arról is, hogy a következő két-három hó­nap folyamán nyilvánosságra hozzák mint­egy háromezer kereskedelmi társaság gaz­dasági adatait, hogy az érdekeltek ezek ismeretében válthassák tulajdonbizonyla­taikat részvényekre. Hétfőn Bukarestben befejezte munkála­tait a Románia és az Európai Szabadke­reskedelmi Társulás (EFTA) vegyes bizott­ságának első ülésszaka. Georg Reisch, az EFTA főtitkára találkozott Nicolae Vaca­roiu miniszterelnökkel és megbeszélést folytatott Ion Iliescu államfővel. A Magyar Szocialista Párt Elnökségének Horn Gyula elnök Tisztelt Elnökség! Tisztelt Elnök úr! Fogadják tiszteletteljes jókívánságai­mat abból az alkalomból, hogy pártjuk fölényes győzelmet aratott a magyarorszá­gi választásokon. Meggyőződéssel remélem, hogy a Ma­gyar Szocialista Párt által, vagy a meg­határozó részvételével alakítandó új ma­gyar kormány az ország határain kívül került kisebbségi magyarság irányában — alapvonalaiban — folytatni fogja azt, az An­tall József nevével fémjelzett nemzetpo­litikát, mely hosszú idő után először ke­zelte érdeme szerint és súlyának megfele­lően létünket és sorsunkat, és amely — e­­gyébiránt — az összes magyarországi pártok politikai konszenzusán alapult. Megelégedéssel gondolok vissza arra, hogy a párttal és annak képviselőivel az elmúlt négy esztendőben sem szüneteltek kapcsolataim. Horn Gyula elnök úr 1989- ben külügyminiszteri minőségben támo­gatta küzdelmünket, és Nagyváradon is úrnak — Budapest meglátogatta egyházainkat­ és Demokrata Szövetségünket. Ezen előzményeken ér­demben nem változtatnak az utóbbi idő­ben támadt nézeteltérések, melyeket — reményeim szerint — közös jószándékkal volna lehetséges és szükséges kiküszöböl­ni. Úgy ítélem, hogy erdélyi magyarságunk indokolt és méltányolandó elvárásai a rö­videsen hivatalba lépő új magyar kor­mánnyal szemben változatlanok — sőt, ha lehet, csak fokozódnak. Ezek teljesülésé­hez kérem magam is értő és érző támo­gatásukat. A magyar—román államközi kapcsolatok hőn óhajtott javulásának és rendeződésének is ez volna a föltétlen elő­feltétele. Isten áldását kérve munkájukra­­ tisz­telettel küldöm üdvözletemet: 1994. május 30. TŐKÉS LÁSZLÓ az RMDSZ tiszteletbeli elnöke Markó Béla Teodor Melescanunál. MIRŐL TÁRGYALTAK (Folytatás az 1. oldalról) Stabilitási Egyezménnyel kapcsolatos RMDSZ-kérésről volt szó, arról a megke­rülhetetlen alapelvről, hogy ha e folya­matban a kisebbségek kérdésének rende­zését tűzték ki célul, meg kell hallgatni az érintett kisebbségek véleményét — mondotta a politikus. — A külügyminisztérium álláspontja ez­zel kapcsolatban ismeretes: nem fogad­ja el ezt az alapelvet, ugyanakkor abban meg tudtunk egyezni, hogy előzetes kon­zultáció a külügyminisztérium, illetve a román kormány és az RMDSZ között min­denképpen szükséges. Nyilvánvaló, hogy mi a továbbiakban is megpróbáljuk érvé­nyesíteni elképzelésünket, azt, hogy e fo­lyamatban, annak különböző fázisaiban jelen lehessünk.­­ Ugyanakkor ezt a találkozót sürgős­sé tette néhány olyan halaszthatatlan ügy, mint például az oktatási törvény helyze­te, hiszen köztudott, hogy az Európa Ta­nács feltételei között is hangsúlyt kapott egy megfelelő oktatási törvény elfogadása. E tervezet megvitatására hamarosan sor kerül, de jelenleg számunkra elfogadhatat­lan, az ET-követelményekkel is ellentét­ben lévő előírásokat tartalmaz, így jó né­hány tantárgy, köztük az összes szakjelle­gű tantárgy, ezenkívül a történelem és a földrajz magyar nyelvű oktatását nem en­gedné meg ez a törvény, tehát ezeket kö­telezően románul kellene tanulni, nem tenné lehetővé megfelelő magyar nyelvű egyetemi és főiskolai oktatás létét, a fe­lekezeti oktatással kapcsolatban korláto­zásokat tartalmaz, stb. Sürgősnek tartjuk a kisebbségi törvénytervezet mielőbbi na­pirendre tűzését is. Ide tartozik, hogy ú­­jabb és újabb provokatív intézkedésekkel találkozunk Erdélyben, amint azt a maros­­vásárhelyi Antonescu-szobor ügye mutat­ja. Az RMDSZ elnöke elmondta továbbá, hogy a külügyminiszter ígéretet tett: új­ból megvizsgálják az oktatási törvénnyel kapcsolatos RMDSZ módosító javaslatokat, és amennyiben pozitívan ítélik meg azo­kat, hajlandók ők is véleményt mondani a kérdésben. Pozitív elem az állandó kon­zultáció elvének elfogadása a külügymi­nisztérium részéről, ami most kapcsolódik az Európa Tanács követelményeihez és ez Európai Stabilitási Egyezményhez is — hangsúlyozta Markó Béla. I ZSÚFOLT HÉTVÉGE „Egyszerűen fogalmazva: győztünk“ foglalta össze az 1994-es magyarországi választások végeredményét Horn Gyula. Az MSZP elnökének mondta annál is in­kább helytálló, hogy a szocialisták a ma­guk 54,15 százalékával 209 mandátumot, s ezzel abszolút parlamenti többséget sze­reztek. Az elsöprőnek nevezhető győzelem ellenére, vasárnap éjjeli sajtóértekezletén Horn hangsúlyozta, pártja továbbra is ko­alícióra törekszik. A kérdés persze az, ta­­lálnak-e partnert a kormányzáshoz, hiszen a 18,13 százalékkal — 70 mandátummal — második helyre befutó szabaddemokraták ilyen körülmények között igencsak meg­gondolják majd, hogy csatlakoznak-e vagy sem az MSZP-hez. Kuncze Gábor, az SZDSZ listavezetője a választások éjjelén például kijelentette: miután a szocialisták abszolút többséget szereztek, pártja men­tesül a koalíciókényszer felelősségétől, nem kell attól tartaniuk, hogy amennyi­ben kimaradnak a koalícióból az ország kormányozhatatlanná válik, s esetleg új választásokat kell kiírni. Így a döntést mondhatni szabadon hozhatja meg az SZDSZ június ötödikére összehívott kül­döttgyűlése. Budapesti tudósítás A hétvége egyébként igen zsúfoltnak ígérkezik, hiszen ekkor tartják rendkívüli kongresszusukat a szocialisták, és ülésezik a FIDESZ Országos Választmánya is, ahol elméletileg szintén nem lehet kizárni an­nak az esélyét — bár valószínűsége igen csekély —, hogy csatlakoznak a koalíció­hoz. Az érdeklődés középpontjában min­denképpen az MSZP kongresszusa áll, hiszen vélhetően itt dől el, ki lesz Ma­gyarország következő miniszterelnöke. Igaz, egyes megfigyelők szerint aligha el­képzelhető, hogy a párt úgynevezett prag­matikus szárnyának sikerül elérnie, hogy a kormányfő ne Horn Gyula, h­anem pél­dául Békesi László legyen. Mindez per­sze igencsak befolyásolja a koalíciós tár­gyalásokat is. MSZP körökből származó értesülések arra engednek következtetni, hogy a kialakult helyzetben, amikor az abszolút többség elérése esetleg elijeszthe­ti a lehetséges partnereket, vagy éppen­séggel — bármi furán hangozzék is — megerősítheti azok tárgyalási pozícióit, a szocialisták bonyolultabb koalíciós tárgya­lások előtt állnak, mint arra korábban, számítottak. Míg a szocialistáknak a május 29 éjsza­ka a diadal éjszakája volt, több másik párt székházát meglehetősen gyászos han­gulat jellemezte. Az MDF szerzett ugyan négy mandátumot az egyéni választókerü­letekben — mindegyiket Budapesten — ám így is csupán 9,59 százalékot ért el, s ez csupán 37 képviselőt jelent a négy év­vel ezelőtti 164-el szemben. Mint Boross Péter, a párt listavezetője megjegyezte, számukra most a konzekvenciák levoná­sának ideje következik. A párt parlamen­ti frakciójának volt vezetője, Kulin Fe­renc ugyanakkor úgy vélekedett, az ellen­zéki szerepkör óriási lehetőség az MDF számára. NAGY IVAN ZSOLT Beltenyészet, gyilkosság, a hóhér sze­retői... Ha csak pletyka, mármint vö­rös pletyka az egész, akkor is érdekes. Így véli a LITER­A TURN­AJA ROSZ­­SZÍJA című lap is. Vlagyimir Iljics Leninnek viszonya volt Inessza Armanddal, egyik harcostár­sával. Lenin feleségét, Nagyezsda Krupsz­­kaját Joszif Sztálin mérgezte meg. Vja­­cseszlav Molotov felesége egy iskolába járt Golda Meir izraeli kormányfővel. Mi­hail Kalinyinnak, a sztálini idők állam­főjének a felesége kezdeményezte saját fi­vérének az agyonlövetését. Sztálin a saját lányát, Nagyezsda Allilujevát vette fele­ségül. * A könyvnek, amelyben mindez olvas­ható, Nők a Kremlben a címe. Szerzője nyíltan bevallja, hogy munkájához nem csupán a KGB-levéltár aktáit használta fel, de a legkülönfélébb szóbeszédeket is. Sztálin mint gyilkos jelenik meg a könyvben: Lenin felesége 1939. február 27-én kórházban, mérgezésben halt meg, egy nappal hetvenedik születésnapja után, amelyre Sztálin egy tortát küldött neki. Az alábbiakat Sztálin feleségének, Na­gyezsda Allilujevának egy névtelen ba­rátnője mesélte el a könyv írójának: -Egy héttel halála előtt közölte velem Alliluje­­va, hogy hamarosan valami szörnyűség Szex és bűn fog történni vele. Születése óta átok ül rajta, mivel ő tulajdonképpen Sztálin leá­nya. Egy veszekedés alkalmával ezt maga Sztálin vágta a szemébe, de anyja is be­vallotta, hogy 1900/1901 telén valóban le­feküdt egyszer Sztálinnal, s nem tudja, hogy Nagyeszda tőle vagy a férjétől van-e.“ Annyi bizonyos, hogy Sztálin 1900 de­cemberében Allilujevéknél lakott Tbi­lisziben, és Nagyezsda kilenc hónappal könyvjelző később jött a világra. Sztálin felesége 1932- ben vetett véget életének. A Kremlhez kapcsolódó szex- és bűn­ügyek csúcsát a Lavrentyij Berijáról szó­ló fejezet képezi. Amikor Sztálin hóhé­rát 1953-ban letartóztatták, kilenc listát találtak nála, rajtuk 62 női névvel. Ezt további 32 cédulával egészítette ki Beri­­ja, rajtuk olyan nők címeivel, akiknek többsége a szeretője volt. 1943-ban Berija szifilisszel kúráltatta magát. A Berija elleni vádpontok között szerepelt, hogy megerőszakolt egy hetedik osztályos lányt, akinek aztán gyereke lett tőle. A vádlott a Kremlben szerint a dolog a lány beleegyezésével történt Nyina Berija, a titkosszolgálat 1953-ban kivégzett vezetőjének 88 éves felesége megindítóan vette védelmébe el­hunyt férjét akihez 16 éves korában ment feleségül. „Lavrentyij akkoriban éjt nappallá téve dolgozott. Ilyen töméntelen nőre egyszerűen nem volt ideje. Ezek a nők valójában az informátorai voltak.“ A szerző amolyan női szemmel nézi a szovjet történelmet. Sztálin későbbi rém­tetteinek a „hideg hitvesi ágy“ volt az oka, mely 1932 után osztályrészéül jutott 1938- ban Sztálin utasítására mint „trockista összeesküvőt“ letartóztatták Kalinyin fe­leségét, 1949-ben Molotov feleségének kellett mint „az imperialista, cionista körök ügynökének“ szibériai száműzetésbe mennie. Kalinyin és Molotov ezt zokszó nélkül tűrte, mivel tartottak tőle, hogy őket is bekasztlizzák. A Kreml pésztsztálini első hölgyei a kedélyes konyha, gyerek, párt cím alatt szerepelnek. Elsőként a formátlan és íz­léstelenül öltözködő parasztlány, majd pártfunkcionárius, Nyina Hruscsova lé­pett a nyilvánosság színe elé. Néhány szót még angolul is tudott. A könyv szerzőjé­nek nagyapja, aki éveken át Hruscsov udvari szakácsa volt, rigolyás asszonynak mondja Nyinát, aki mindig talált valami kivetnivalót a művészetében. Hruscsov lá­nya, Rada szerint „szigorú, akkurátus és rendkívül zárkózott“ asszony volt az any­ja. »Úgy éltek, mint a cárok, és úgy hal­tak meg, mint a koldusok, mivel nem volt semmijük, kizárólag államköltségen él­tek“ — mondta Hruscsov veje, Alekszej Adzsubej. A testes és félig vak Viktorija Brezs­­nyeva felidézte, hogyan ismerte meg 1925- ben a majdani főtitkárt egy vidéki táncos szórakozóhelyen. Kezdetben Brezsnyev még fel-felkérte táncolni, de Viktorija nem volt hajlandó, mivel a csinos Leo­­nyid csapnivaló táncos volt. Az első gye­rek világrajötte után Viktorija, az okle­veles bába már csak családjának szentelte életét. Tudta, hogyan kell az igazi ukrán borscsot főzni, köszmételekvárja pedig felülmúlhatatlan volt. Kedves férje ura házasságon kívüli kalandjai ügyében egy­szerűen behunyta a szemét. Egészen más volt a Szovjetunió utolsó First Ladyje, Raisza Gorbacsova. Elegáns megjelenése férje oldalán idegeire ment az irigy és a hétköznapi lét nehézségeitől megkínzott szovjet asszonyoknak. A róla írók szerint is zárkózott és élettelen asz­­szony, önéletrajza „lapos és üres“. Elnököt választ a boszniai föderációs parlament Szarajevóban összeült Bosznia-Herce­govina parlamentje, hogy ratifikálja a muzulmánok és boszniai horvátok vezetői által két hónappal ezelőtt aláírt egyez­ményt a földeratív állam létrehozásáról. A hétfői ülés rövid megbeszélés után vé­get ért, a munkálatokat keddre halasz­tották, hogy a képviselők valamennyien eljuthassanak a fővárosba. A képviselők várhatóan jóvá­hagyják a politikai integ­rációra vonatkozó döntéseket, és az el­nök s a kormány megválasztásával is hi­telesítik a föderáció létét. A BBC szara­jevói tudósítója szerint a boszniai horvá­tok vezetőjének, Kresimir Zubaknak min­den esélye megvan arra, hogy a föderáció elnökévé válasszák. Ugyancsak valószínű­nek látszik, hogy Ejup Ganics megmarad az alelnöki tisztségben, Harisz Szilajd­­zsics pedig a kormány élén. Közben a szerbek, mint a budapesti rá­dió jelentette, ellentámadást kezdtek Ke­­let-Boszniában, és Tuzla városát is lőtték. A szerb televízió szerint ugyanakkor Tes­­licnél és Tasnádnál elakadt a muzulmán offenzíva. 1994. június 1. A BT kéri Hétfő esti ülésén a Biztonsági Tanács konszenzussal elfogadott nyilatkozatában aggodalmának ad hangot az észak-koreai fővárostól száz kilométerre északra levő jongbjoni atomreaktor újraf­eltöltésével kapcsolatban, és a Nemzetközi Atomener­gia Ügynökség szakértői számára teljes ellenőrzési jogot kér Phenjantól. A Biz­tonsági Tanács szerint az üzemanyagfel­­töltést oly módon kellene végrehajtani, hogy a nemzetközi ellenőrök megvizsgál­hassák az eltávolított atomhulladékot. Dél-koreai és japán gyanú szerint ugyan­is Észak-Korea a négy atomerőművéből nyert h­asznált fűtőanyagból már kivont mintegy ötkilónyi plutóniumot, ami ele­gendő egy atomtöltethez. POLITIKAI BÉRGYILKOSSÁG - FEGYVERÉRT? Az IRA „iráni kapcsolatáról“ cikke­zik R. Hahn Veronika a Népszabad­ságban. A brit kormány titkosszolgálati bizo­nyítékok alapján azzal gyanúsítja az irá­ni kormányt, hogy pénzzel és fegyverek­kel támogatja az Ír Köztársasági Hadse­reget. Ennek kapcsán kellemetlen megbeszé­lésre volt hivatalos az iráni ügyvivő, Gholamreza Ansari a brit külügyminisz­tériumba. (A Salman Rushie író ellen öt éve kihirdetett iráni ,,halálos ítélet“ óta nincs nagyköveti rangú diplomáciai kap­csolat a két ország között.) Douglas Hogg államtitkár figyelmeztette a diplomatát, hogy az iráni kormány azonnal szüntesse be az IRA fegyverekkel és pénzzel való támogatását. Mint a „kártyák felfedése“ után a külügyminisztérium szóvivője ki­jelentette: „Meg vagyunk győződve arról, hogy az iráni titkosszolgálat és az IRA között kapcsolat van. A legszigorúbban el­ítéljük, ha ennek a kontaktusnak az ered­ményeként támogatják vagy bátorítják a terrorizmust“. Ansari később nyilatkozatban utasította vissza, hogy Iránnak köze lenne az IRA pénzzel vagy fegyverekkel történő ellátá­sához, m­ajd természetesen az­ iráni kor­mány is hasonló szellemben foglalt állást. Mint Ansari kijelentette: „Abszolút sem­miféle kapcsolat nem áll fenn országom titkosszolgálata és az IRA között. Termé­szetesen megértjük, hogy bármi ilyesmi ellenérzést váltana ki az Egyesült Király­ságban, de mivel nincs együttműködés, nincs szükség sem aggodalomra, sem kri­tikára. Ezeknek az elképesztő állítások­nak az alátámasztására szemernyi bizo­nyíték sincs“. Aligha valószínű azonban, hogy a brit kormány az MI6, a titkosszolgálat alapos bizonyítékai nélkül a nyilvánosság elé lé­pett volna a kínos üggyel. A kérdés sok­kal inkább az, miért éppen ezt a pillana­tot választotta ki az akcióra. A legvaló­színűbbnek az látszik, hogy az Észak­írországban a katolikus republikánusok és protestáns unionisták között kiújult „szemet szemért“ merényletkampány so­rán, amikor alig telik el nap halálos ki­menetelű terrortámadások nélkül, fogyat­kozik a remény a december közepi brit-ír békedeklarációra. Ez a nyilatkozat a va­lamennyi érdekelt felet érintő tárgyalás­sorozatra meghívta a Sinn Feint, az IRA politikai szárnyát is, feltéve, ha tartósan beszüntetné az erőszakot Stabil fegyver­­nyugvásra mindmáig nem került sor, sőt a Sinn Fein gy­akorlatilag nem is válaszolt a nyilatkozatra, hanem újabb és újabb szövegértelmezést kért a brit kormánytól. A kabinet lépését az is indokolhatta, hogy meg akarta akadályozni, hogy a Sinn Fe­in jelentős mennyiségű szavazatot kapjon Észak-Írországban az Európa parlamenti választásokon. • Az IRA nem szűkölködik lőfegyverek­ben és robbanóanyagokban, ám évek óta próbálkozott fejlett rendszerek, például Stinger típusú föld-levegő rakéták be­szerzésével, pénzt pedig soha nem utasí­tott vissza. A brit kormány figyelmezte­tése azonban — úgy tűnik — megelőző jellegű, így akarja elkerülni, hogy megis­métlődjék az 1980-as évek közepi helyzet, amikor Líbia nyíltan támogatta az IRA-t. A líbiai kapcsolat eredményeként szerezte be az IRA azt a hatalmas fegy­verkészletét, amely a jövő századig ele­gendő puskából és kézifegyverből, továb­bá jelentős mennyiségű Semtex robbanó­anyagból áll. Még nehézgépfegyvereket és légelhárító ágyúkat is kapott, amelyekkel több brit katonai helikoptert sikerült le­lőni az észak-írországi Armagh bázis fe­lett Érdekes módon az Egyesült Államo­kat mindez nem különösebben zavarta, hiszen például ez év februárjában hiva­talos amerikai beutazási engedélyt kapott Gerr­y Adams, a Sinn-i Fein elnöke, a terrorizmus pártfogója. Nemrég egy görög újság mutatott rá az athéni biztonsági minisztérium informá­ciói alapján, hogy Irán segít az IRA-nak egy kábítószert­ fegyverekért üzlet lebo­nyolításában. Az akció szülőatyja állítólag Amir Hosszein Taghani, az iráni informá­ciós, tájékoztatási és biztonsági miniszté­rium (Vevak) nyugat-európai osztályának vezetője. Telefonbeszélgetések lehallga­tása és találkozók megfigyelése alapján a brit titkosszolgálat Dortmundot és Müns­­tert nevezte meg az iráni F IRA kontaktu­sok központjának. A múlt év novemberé­ben­­azonban terrorista „csúcsértekezlet“ nyomára is akadtak. Teheránban dugták össze a fejüket az IRA, a görög November 17-es csoport, a korzikai nacionalisták és az ETA, a baszk szeparatisták szervezete. Az iráni titkosszolgálat és a Sinn Fein kapcsolt­tát ennél sokkal régebbi keletűek és a ‘80-as évekbenn még arra sem tör­tét kísérlet, hogy leleplezzék őket. Iráni titkosügynökök többször megfordultak Belfastban a Sinn Fein vezetői pedig Te­heránban, az iráni alkotmány szellemében, amely „a külföldi ellenállási mozgalmak“ támogatására szólít fel. Hadi Ghaffari, a libanoni székhelyű terrorist szervezet, a Hezbollah alapítójának fia, részt vett pél­dául Kieran Doherty temetésén, aki az IRA egyik éhségsztrájkólójaként 1981 au­gusztusában halt meg. (A teheráni brit követség előtt, korábban a Churchillről el­nevezett utcát átkeresztelték Bobby Sands Avenu-re és egy másik éhségsztrájkoló emlékére.) Titkosszolgálati jelentések szerint a no­vemberi teheráni összejövetelen Irán arra kérte fel az IRA-t, hogy öljön meg három vezető iráni emigránst, amiért cserébe robbanóanyag-, fegyver-, és rakétaszállít­mányt, valamint készpénzt ajánlott fel. _A „bevásárlólistán“ lehallgatókészülékek, Semtex robbanóanyag, nyolc Stinger föld­levegő rakéta, Colt pisztolyok és töltények, Uzi géppisztolyok és lőszerek, valamint hatmillió dollárnyi jó minőségű, hamisí­tott és ötszázezer dollár valódi bankjegy szerepelt. Az IRA-ra többek között a volt iráni elnök, az 1981 óta francia emigráció­ban élő Baniszadr meggyilkolása várt volna , ám három hónapos gondolkodás után végül visszautasították az üzletet. Iránnak a lehető legrosszabbkor jöttek a britek vádjai. A Clinton-kormányzat meg­győződése, hogy Teherán támogatja a nemzetközi terrorizmust, nukleáris fegy­verzetre szeretne szert tenni, és alá akar­ja ásni a közel-keleti stabilitást Ennek megfelelően, Irakhoz hasonlóan, Iránnal sem folytat, gazdasági együttműködést Ugyanakkor más fejlett országok, pél­­­­dául Németország és Japán enyhíteni kí­­vánják az Iránra nehezedő gazdasági nyomást, például az Irak elleni háború óta felgyülemlett rövid lejáratú hitelek visszafizetésének átütemezésével. Irán eladósodása, infrastuktúrájának romlása, az olajexport rohamos visszaesése, az inf­láció felgyorsulása és mindezek nyomán a pragmatikus Rafszandzsani elnök tekin­télyének csökkenése sokkal inkább a nyu­gati világhoz való közeledést indokolná, mint a provokációkat, például az IRA ter­roristáival való alkudozást. ♦ • RMS­Z­ FOLYT­AT­ÁS­OS # RMSZ FOLYTATÁSOS # RMSZ FOLYT­AT­ÁSOS # RMSZ FOLYTATÁSOS # RMSZ FOLYTATÁSOS # RMSZ FOLYTATÁSOS • RMSZ­ FOLYTATÁSOS • (Folytatás előző lapszámunkból) IV. KELET-EURÓPA ÉS AZ EMBERI JOGOK Kelet-Európa és az emberi jogok viszo­nyában ma is időszerű, hogy egy pillantást vessünk az emberi jogok helyzetére az 1989 előtti években. Általában megállapít­­hatjuk, hogy nem domináltak az emberi jogokat pártoló rendszerek. Lényegében keményebb vagy enyhébb diktatúrák vol­tak hatalmon. Az emberi jogok érvényesülésének tekin­tetében a diktatúrákat két csoportra oszt­hatjuk. Az elsőbe tartoznak a náci típusú és a dél-amerikai diktatúrák, melyek nyíl­tan tagadják az emberi jo­gokat és az ál­lamgépezetet teljes egészében az emberi jogok eltiprására irányították. A második kategóriába tartoznak a kommunista rendszerek. Ezek elvileg, ideológiájukban elismerték az emberi jogokat és törvé­nyeikbe formálisan felvették azokat Az ENSZ-tagságnak 1945-től feltétele volt az emberi jogok elismerése. Politikailag a­­zonban ezek a rendszerek összeegyeztethe­tetlenek az emberi jogok tényleges védel­mével. Az egypártrendszerben álszent módon hiányzott az emberi jogok politi­kai részének jogi garanciája. Az egyetlen párt véleménye szerint az emberi jogok­kal csak akkor lehet jogszerűen élni, ha az a szocializmus érdekeivel összhangban áll.A kommunista rendszerek a szabadsá­got sajátosan értelmezték. Míg az egyén részére a szabadság a választás lehető­ségét biztosítja és ebből következik a poli­tikai pluralizmus, addig a kommunisták Spinoza, Hegel és Marx nyomán a válasz­tás lehetősége mellé csatolták az eredmé­nyességet. Ez érvelésükben annyit tesz, mint alkalmazkodni a társadalmi szük­ségszerűséghez és így jutunk el a pozitív­nak értékelt egypártrendszerű kommu­nizmushoz. Különbséget tettek a burzsoá és a szocialista értelmezésű emberi jogok között. Az előbbit antagonistának nevezték és sajátjukat tartották valódinak. Alapo­sabb megfontolás nyomán rögtön észreve­hetjük az ellentmondást: a szocialista ál­lamban a polgár nem védekezhet saját ál­lamával szemben, így az emberi jogok nem tartozhattak a szocialista jogrend kö­telékébe. Ezzel szemben megállapíthatjuk, hogy az emberi jogok egyetemesek, minden embert megilletnek, függetlenül a kultúr­körtől, melyben az egyén él. Az emberi jogok alapvető társadalmi értékek, a nyugati világ termékei, de lé­teznek más értékrendek is, pl. a valláser­kölcsi, melynek jelentőségétől pillanatig sem tekinthetünk el Az emberi jogok és érvényesítésük vizs­gálatánál foglalkoznunk kell a nálunk is rendkívül időszerűvé vált, az erdélyi ma­gyarságot közvetlenül érintő emberjogi vé­delmi mechanizmussal. Ez a rendszer az Európa Tanács keretei között működik és hatékonyságában felülmúlja a már is­mertetett, párhuzamosan működő ENSZ- rendszert­ ­. AZ EURÓPA TANÁCS CÉLKITŰZÉSEI, FELÉPÍTÉSE ÉS RENDSZERE Tizenegy nyugat-európai ország 1949 fo­lyamán e tagok közötti nagyobb egység elérése, a közös örökségüket képező esz­mék és elvek védelmezése és megvalósítá­sa s a gazdasági és társadalmi fejlődés előmozdítása érdekében létrehozták az Eu­rópa Tanácsot, mint nemzetközi kormány­közi szervezetet (London 1949). Az Európa Tanács főbb tevékenységi te­rületei: az emberi jogok védelme, társadal­mi kérdések megoldása, az európai kultu­rális identitás kialakítása, politikai, önkor­mányzati, környezetvédelmi, szociális, e­­gészségügyi, nyelvi, kisebbségi, oktatási, emberi Európai egyezmény és törvényhozási stb. ügyek. Egyedül katonai kérdésekkel nem foglalkozik. Az Európa Tanács kormányképviselők­ből álló Miniszteri Bizottságból és Parla­menti Közgyűlésből áll. Az Európa Tanács nyitott, az évek fo­lyamán sok európai országot vettek fel a tagok közé, így a tagok száma ma már el­éri a 32-t A felvételi eljárás egyszerűsö­dött Raportőröket küldenek ki abba az országba, melynek felvételi kérelmét vizs­gálják Ennek eredményéről a Parlamenti­ Közgyűlés szavaz és a Miniszteri Bizott­ság véglegesíti. Régebben a felvétel előtt kérték az Európa Tanács normáinak meg­felelő követelmények teljesítését, újabban a felvétel könnyebb és az illető országot, mint tagot próbálják ösztönözni a tagság feltételeinek teljesítésére. Az Európa Tanács ajánlattevő, tanács­kozó szerve a Parlamenti Közgyűlés,­­amely döntéseket nem hoz. Az állandó párbeszéd előreviszi a demokrácia és az európai együttműködés ügyét A Közgyűlésen min­den tagország képviselteti magát. A tagok száma az országok lakosságának aránya szerint 2 és 18 között változik. Például Anglia, Olaszország 18, Lengyelország 12, Svájc 6, Magyarország 7, Románia 10, Ciprus 3, Lichtenstein 2 taggal vesz részt. A Parlamenti Közgyűlés tagjait a nemzeti parlament választja úgy, hogy minden fontos párt helyet kapjon, arányosan, a parlamenti helyzet szerint. Ugyanannyi póttagot is választanak. A képviselők párt és nemzeti hovatartozástól függetlenül, ábécé sorrendben ülnek az ülésteremben. Felszólalásaikat csak saját nevükben mondják el. A Parlamenti Közgyűlés né­hány tagja egyik politikai csoporthoz sem jogok jogvédő mechanizmus tartozik, de a nagy többség a létrejött öt politikai csoport valamelyikéhez csatla­kozott. Ezek a csoportok a következők: — szocialista csoport — európai néppárti csoport — európai demokraták csoportja — liberális demokrata és reformer csoport — európai egységes baloldalért küzdő csoport A Parlamenti Közgyűlés ajánlásokat tesz a Miniszteri Bizottságnak, állásfoglalásokat terjeszt a kormányok elé és véleményt for­mál a legfontosabb időszerű kérdésekről. Üléseit tavasszal, ősszel és télen egy-egy héten át tartja. Az ülések nyilvánosak. A beszédeket nyolc nyelven mondják el és ugyanannyira tolmácsolják. Ezek a követ­kezők: francia, angol, olasz, német, spa­nyol, holland, portugál és török. A közgyűlés megválasztja az elnököt há­rom évre és ti­zenhárom alelnököt egy­­egy évre. Az elnök jelenleg spanyol, Mi­guel Angel Martinez, akit a télen még egy ciklusra megválasztottak. Az Európa Tanács nevében a Miniszteri Bizottság jár el mint döntéshozó szerv. Ennek tagjai a tagállamok külügyminisz­terei, vagy ezek megbízottai, de csupán az illető nemzeti kormány megbízottai lehet­nek és magát a kormányt képviselik. É­­vente 2-­4 gyűlést tartanak. A Miniszteri Bizottság a parlamenti Közgyűlés és a kormányszakértők bizotts­ágának vélemé­nyezése vagy ajánlásai szerint tanulmá­nyozza az Európa Tanács céljait érdeklő kérdéseket és­­azokkal kapcsolatban a nem­zeti kormányoknak ajánlásokat tesz, kér­déseket intéz a tagországok kormányai­hoz és egyezményeket fogad el. A Minisz­teri Bizottság saját kezdeményezés alap­ján is tárgyal ügyeket. Az egyezmények aláírás és ratifikálás után válnak kötele­zővé. Ma már kb. 150 ilyen egyezmény létezik. Az Európa Tanács nagy létszámú, kb. 900 személyes hivatali­­apparátussal ren­delkezik, élükön a főtitkárral. Ezt a tiszt­séget eddig a francia szocialista Catherine Lalumiére asszony töltötte be. A tavaszi ülésszakon erre a tisztségre megválasz­tották a svéd liberális Daniel Ttarschyst. VI. AZ EMBERI JOGOK EURÓPAI EGYEZMÉNYE ÉS A KIEGÉSZÍTŐ JEGYZŐKÖNYVEK Az Európa Tanács rendszerében egyik legfontosabb nemzetközi szerződés az Em­beri Jogok Európai Egyezménye (Róma 1950). Az Egyezmény 12 cikkben felsorolja a Tanács által védett jogokat, foglalkozik a panaszeljárással, megállapítja, melyek­­az eljáró szervek és ezek milyen intézke­déseket tehetnek. Az alábbiakban, a teljesség igénye nél­kül, felsorolom a védett jogokat; 2. cikk — az élethez való jog — halál­büntetés és különleges esetek nem tekint­hetők az Egyezmény megszegésének; 3. cikk — a kínzás, embertelen, meg­alázó bánásmód vagy büntetés tiltása — ez abszolút jog, bármely helyzetben érvé­nyes, nincs kivétel; 4. cikk — a rabszolgaság és a szolgaság tilalma —­ abszolút jog, a kényszer vagy kötelező munkák tilalma •— itt léteznek kivételek letartóztatás, alternatív katonai szolgálat, szükségállapot és rendes állam­­polgári kötelezettségek esetén; 5. cikk — szabadság és személyi biz­tonság — kivételek: börtönbüntetés, őri­zetbe vétel, nevelési felügyelet, karantén, közveszélyes személyek őrizetbe vétele, törvénytelen menekültek esete; kötelező a tájékoztatás a letartóztatás okairól és a vádakról; a letartóztatott vagy őrizetbe vett személynek joga van az ésszerű ha­táridőn belüli tárgyaláshoz; az őrizetbe vételnek törvényesnek kell lennie; a visz­­szaélések áldozatainak joga van kártérítés­re; 6. cikk — a független, pártatlan, mél­tányos és nyilvános bíráskodáshoz való jog polgári és büntetőjogi kérdésekben (a nyilvános eljárás alól vannak kivételek); az eljárás néhány szabálya: a gyanúsított ártatlanságának feltételezése, a gyanúsí­tott tájékoztatása, a védekezés biztosítá­sa, a váddal egyenlő esélyek, tolmács biz­tosítása; , 7. cikk — senkit sem lehet elítélni olyan tettekért, melyek az elkövetés ide­jén a nemzeti vagy nemzetközi jog alap­ján nem voltak bűncselekmények, vagy o­­lyan büntetésre, amely­­annak idején nem létezett; itt kivételt képeznek az olyan tettek, amelyek az elkövetés idején a civi­lizált nemzetek által elismert általános jogelvek szerint bűncselekmények voltak; 8. cikk — a magán- és családi élet, a lakás és a levelezés tiszteletben tartása — rendkívüli esetekben vannak kivételek; 9. cikk — e gondolat-, lelki­ismeret- és vallásszabadság — a vallásszabadságnál léteznek törvényes korlátok; 10. cikk­ — a véleménynyilvánítás sza­badsága — bizonyos korlátok elfogadottak a demokratikus államrend védelmezése ér­dekében; 11. cikk — gyülekezési és egyesülési jog — a megelőző cikknél említett korlátozási lehetőségekkel; 12. cikk — a házasságkötési és család­­­alapítási jog. A fentiekben összefoglalt jogok megsér­tése esetén bárkinek joga van kérni annak orvoslását, még akkor is, ha azt hivatalos minőségben eljáró személyek tették. MIKÓ LŐRINC (Folytatjuk)

Next