Romániai Magyar Szó, 1994. július (6. évfolyam, 1375-1401. szám)

1994-07-01 / 1375. szám

ROMÁNIAI ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP - BUKAREST Ki szerkeszti a lapot? A kérdésre egyszerűnek tűnik a válasz, hiszen szerte a nagyvi­lágban a lapot a szerkesztő, a szerkesztőség szerkeszti, így aztán a szerkesztő, s ha az nem tud, akkor a szerkesztőség dönti el azt, hogy mi, mikor, milyen nagyságban kerüljön nyilvánosságra , minek ad és minek nem szabad utat, hogy mit vállal és mit nem. Egy független, tehát senki által nem pénzelt lapot ezek szerint senki sem kényszeríthet arra és sem­milyen módszerrel, hogy meggyőződése ellenére bármilyen cikket közöljön. Főleg akkor, ha úgy érzi, hogy azzal nem használ, nem tisztáz, nem visz előbbre­­ egy ügyet, ha kételyei támad­nak aziránt, hogy az írás önös érdeke két rejt, mögöttes szándékokkal szüle­tett. Ez hát a gyakorlat szerte a világban kisebb vagy nagybb, szerényebb vagy nevesebb lapok esetében. Elképzelhe­tetlen ugyanis az, hogy a párizsi Le Monde, a New York Times, a Neue Zürcher Zeitung, de akár azok kistest­vérei is „csak úgy“ helyet szorítsanak, netán hasábokat szenteljenek egy-egy írásnak csupán azért, mert...­ annak szerzője kinyomtatva szeretné azt lát­ni. Mifelénk, az eredeti demokráciával sújtott tájainkon, legalábbis egyesek véleménye szerint, ez a szabály nem érvényes. A lapot amolyan faliújságnak képzelik el, amire egy rajzszeggel m­in­­­dent ki lehet biggyeszteni, függetlenül attól, hogy ahhoz mások mit szólnak. S hogy ez így van, annak egyre több a jele, aggasztó nyomását mind jobban és gyakrabban érezzük. Mind többen lép­nek fel azzal az igénnyel, követeléssel hogy az RMSZ-nek úgymond váloga­tás nélkül kötelessége, ráadásul nem is akárhol, hanem a meghatározott helyen ilyen vagy amolyan cikket, véleményt közreadni, illetve... mások véleménye, replikája előtt leereszteni a sorompót. És az ultimátumszerű megfogalmazás, a parancs hagyján, azt még valahogy le lehet nyelni. Amit viszont már ne­hezebb: amikor meg is fenyegetik a szerkesztőt, az egész szerkesztőséget, hogy ha nem engedelmeskedik, akkor vele ez vagy az történik. És mindez az eredetien értelmezett demokrácia, szó­lás- és sajtószabadság nevében, ami szerző szerint abban merül ki,­­ hogy írását a lapnak kutya kötelessége le­hozni, még akkor is , ha azzal nem ért egyet, illetve úgy véli, hogy közlé­sével többet árt, mint hasznai. Jellemző példa erre dr. Kapcza Imre kolozsvári ügyvéd esete, aki kb. 250 soros cikket juttatott el az RMSZ-hez, amelyben magyarán mondva kif­ekteti a megye csaknem egész RMPSZ-tiszt­­ségviselő gárdáját, mindenekelőtt kép­viselőit és szenátorait. Nyilván joga van hozzá és véleményéhez. De nekünk is jogunk van cikket vállalni vagy sem. Nem is vállaltuk, méghozzá két okból. Egy: mert nem tartottuk időszerűnek éppen most „lefejezni“ a kolozsvári szervezetet, és kettő: mert önmaga po­litikusi, netán szenátori képességeinek előtérbe helyezése elvi síkról... más pályára terelte volna a vitát. Cikke azonban, amelynek tartalmával nincs szándékunk vitatkozni, tehát annak igazát sem tagadni, sem megerősíteni, azt az ötletet adta nekünk, szólítsuk fel az RMDSZ megyei szervezeteit, szá­moltassák el szenátoraikat, képviselői­ket, elemezzék munkájukat, egész te­vékenységüket. Mis ezzel mi lezártnak tekintettük az ügyet. Nem így dr. Kap­cza, aki a néhány sorért, de főleg azért, hogy nem tettünk eleget óhajának, „feljelentett“ bennünket a MORE eti­kai bizottságánál, mi több, azt követe­li, hogy első oldalon, ugyanazon a he­lyen közöljük feljelentése szövegét, a­mely legalább tízszer akkora, mint az inkriminált néhány sor. Márpedig az tudnivaló, hogy a „replika“ nem ha­ladhatja meg a kifogásolt írás méretét, arról nem is beszélve, hogy, ha már egyszer a MORE etikai bizottságához fordult kivizsgálás végett, akkor, ha az úgy dönt esetleg, hogy a panaszosnak igaza van, még leközölhetjük replikáját, ha nem, akkor ... nem. Egyezzünk meg tehát annyiban: szerkesztő szerkeszt, a szerkesztő az, aki dönt a kéziratok sorsa fölött. S ha úgy dönt, hogy nem ad annak szabad u­tat, azzal még „nem tagadta meg szabad véleménynyilvánítás lehetősé­gét“ és „nem sértette meg a szerzőt személyi jogaiban“ — amint azt külön­ben dr. Kapcza állítja. Hová jutna ugyanis a sajtó, ha minden beérkezett cikket, levelet, közleményt stb. közzé­tenné?! Szerkesztés és válogatás nél­kül? Megszűnne sajtónak lenni. Kü­lönben is a szabad véleményny­ivání­tásnak és a személyi jogokkal való élésnek nem a sajtó és nem egy nap az egyetlen tere. De ezt oly neves jogászz­nak, mint dr. Kapcza, nem nekünk kell magyaráznunk. GYARMATH JÁNOS \i?a«é\VcaL • Még nem jött el az aranyláz, de ha mégis... • SOTI volt, SOTI nincs, SOTI lesz • Állítsátok meg dr. Halált ! Ez már a hetedik Törvénytár • Indokolatlan vádaskodás 3 magyar képviselő ellen Pozsonyban • Nem kampány, de aggasztó Bár valamennyien sejtettük, mi lesz az RMDSZ szerdai sajtóértekezletének na­pirendje, a Markó Béla, Szabó Károly, Sinkó István, Buchwald Péter és Székely Ervin által elmondottak új megvilágítás­ba helyezték a Kolozsváron kialakított fe­szültséget, a tanügyi törvénytervezet képvi­selőházi vitáját, elfogadását. A kormánykoa­líció oktatásügyünk iránti viszonyulása, a Mátyás-szobor és a főtér körüli provokatív próbálkozások, az Erdély más helységeiből érkezett jelek, bár egyelőre nem utalnak összehangolt magyarellenes kampányra, de a véletlen egybeesések foglalkoztatják érdekvédelmi szervezetünket, az erdélyi/ romániai magyarságot. Aggasztó mindaz, ami ellenünk törté­nik, feszült a helyzet Kolozsváron, ahol mesterségesen tették azzá, a polgármes­ter közvetlen vagy közvetett kezdemé­nyezésére. A szobor, a főtér ügyében , az RMDSZ álláspontja világos, határozott: semmilyen körülmények között nem ért­hetünk egyet a bármilyen indokkal kiter­velt módosítással. Közterületről lévén szó, a döntést hétfőn hozza meg a városi tanács, kétharmados többséggel. Addig is megszívlelendő az, amit Sinkó István mondott. A hat próbafúrásból kettő az egyház területén történne, maga a főtér történelmi rezervátum, tehát senkinek sincs joga hozzányúlni. A városban külön­ben évek óta feltártak már­­a Karolina tér közelében­ egy római-kori marad­ványt, ám, azt félbe-szerbe hagyták, hogy a Memorandisták emlékművének alapo­zásakor újabb lelet kerüljön felszínre, a­­mit gyorsan ismét betemettek, hogy most a főtér, a szobor alatt keressék Napoca nyomait. A kolozsvári provokáció célja nyíltan politikai jellegű, nem tudományos, ré­gészeti kérdésről van szó, nem maga az ásatás a lényeg, hanem a cél, amelynek nyomán módosítható, pontosabban fel­számolható mindaz, ami a városban több kultúrára, többféle hagyomány együtt­élésére, továbbélésére emlékeztetne. Ve­szélyes szociopszichológiai kísérlettel ál­lunk szemben, mely majdnem kétmillió FERENCZ L. IMRE (Bukarest • RMSZ / 1 J.i.) — A hét kö­zepén a Képviselőház is elfogadta a par­lamenti nyári szabadság idejére a kor­mánynak adandó felhatalmazás törvényét, miáltal ismét szabadkezet kap a Vácárd­y­­csapat, hogy kénye-kedve szerint döntsön országos kérdésekben is. A továbbra is titkolózó, arrogáns, a törvényhozást sem­mibevevő kormányzat tervezetével nyil­ván nem árt tett rügyet az ellenzék, az RMDSZ. Hiszen — mint Székely Ervin képviselő elmondotta — a kormányzat rendeleti úton ismét határátlépési illeté­ket akar bevezetni, akárcsak a télen, a­­melyet úgymond a fűtési pénz begyűjtésé­re hozott. A nyári taksát szociális támoga­tásra fordítanák, de azt senki sem árulta el, mekkora összegről lenne szó, kinek juttatnak abból, vagy tán úgy járnak el, bánt a fűtési pénzzel, melyből a falusi rászorulók végül is egy bánit sem lár­nak .. És módosítaná ugyancsak ren­delet­tel a profitadót is a kormány,ám a mi­kéntre, a miértre adandó kötelező válasz ezúttal is elmaradt. Az előbbi elképzelés, akárcsak a téli társa, nyilván alkotmány­ellenes, mert a­ szabad utazási jogot kor­­látozza. Éppen ezért azt az RMDSZ az Alkotmánybíróságon megóvja. Addig vi­szont — ha a rendelet megjelenik — óri­ási összegeket zsebelhet be az államba­’■­­sza, melyek felhasználási módjáról vi­szont semmi érdemlegeset nem tudhatunk meg. (Folytatása a 8. oldalon) Ez is alkotmányellenes rendelet lesz Ha majd a rab sajtóértekezletet tart (Szatmárnémeti • RMSZ/s.1.) — Szö­kött rab tartotta izgalomban a múlt na­pokban Szatmár megye lakosságát, de még inkább a rendőrséget. Mátéi Florin elítélt, a mezei munkán — állítólag némi italozás után — lépett olajra. Nagy erőkkel pró­bálták kézrekeríten­i, mert veszélyes bű­nözőként tartották nyilván. Még az olyan kicsi falvakat is átfésülték, mint Muzs­­daly vagy Rózsapallag. Végül Florin a közlekedésrendészet hálóján akadt fönn, méghozzá azzal, hogy a tilosban ment át Szatmár belvárosában — nem kocsival, hanem gyalog. Az őt igazoló őrmesternek mindjárt megmondta, kicsoda, s kérte, hogy kísérje be. Ezt így megírták a helyi lapok, méghozzá némi iróniával fűszerez­ve a rab „őrzésével“ és „kézrekerítésé­­vel“ kapcsolatos részeket. Nosza megha­ragudott a rendőrség, amelynek szóvi­vője külön közleményt adott a sajtónak, kizárva a véletlent, dicsérve a rendőrség szakmai hozzáértését és gyorsaságát. Ám az igazságot alighanem akkor tudjuk meg, ha Mátéi Flórin pár év múlva kiszabadul és sajtóértekezletet tart nevezett szökése és kézrekerítése körülményeiről! Mi történt a városházi vitán? (Kolozsvár • RMSZ/cs.f.)­­ Mint már zárórás hírben jelentettük, a kolozsvári alpolgármester szerdán városi tanácsosok­kal tárgyalt a főtéri ásatások ügyében. Azóta ismeretesek a tanácsosok is, illetve a megbeszélésen résztvevő személyek. Az RMDSZ helyi képviselőihez csatlakozott Hosszú Zoltán aradi szenátor. Jelen volt Gheorghe Lazarovici archeológus is. Két ellentétes vélemény csapott ezúttal is össze: egyik fél a felettes hatóságok en­gedélyét elegendőnek tartotta, a másik a helyi autonómia fontosságát és sérthetet­lenségét hangsúlyozta. A három és fél órás iszapbirkózás során sok minden elhang­zott, de a lényegre most sem sikerült vá­laszt kapni: mr miért pont most olyan sür­gős ez az ásatás? Végül megegyeztek abban: tanácsi hoz­zájárulás nélkül közterületen ásni nem szabad. A 69-es helyhatósági törvény alap­ján ehhez kétharmados tanácsi hoz­zájárulás kell. Az ügyben hétfőn rendkívü­li városi tanácsülést hívnak össze. A mú­zeumigazgató megfogadta: az ásatás ügyét addig befagyasztja. Panaszkodhatnak a Caritas-károsultak (Bukarest • RMSZ/I.I.­)­­ A Legfőbb Ügyészség június végi határozata értel­mében a pilótajátékok károsultjai bűn­vádi panasszal fordulhatnak azokhoz az ügyészségekhez, melyek hatáskörében az említett játékok működtek, így például a kolozsvári Caritas átejtettjei a kolozsvári bíróság mellett működő ügyészséghez in­tézhetik írásos panaszukat (Cluj, Calea Do­­robantilor nr. 2, Parchetul de pe langa Judecatoria Cluj), a brassóiak a brassói­hoz stb. Nincs formanyomtatvány, tehát minden károsultnak magának kell meg­fogalmaznia panaszát, melyben feltünte­­tendők: vezeték- és keresztnév, minősége (panaszos, károsult), címe, a panasz tár­gyát képező tett, az elkövető (a játék gaz­dájának) neve, a panaszos (felperes) bizo­nyítékai (nyugták, melyekre a befizetett összegeket tüntették fel). A panasz pos­tázható, az ügyészséghez személyesen for­dulók fél nyolctól fél négyig kereshetik fel az intézményt. A hír kapcsán még csak annyit: eddig majdnem 700 000 károsult fordult panasz­­szal az igazságszolgáltatási szervekhez, melyek a Legfelső Ügyészség utóbbi hatá­rozata után is érvényesek. Élni kell a le­hetőséggel, hiszen így talán lehetőség nyílhat arra, hogy legalább a befizetett összegeket visszaszerezzék a károsultak, s a szélhámos pilótajáték-gazdák elnyerjék méltó büntetésüket. Döcög a holland gépezet (Arad • BMSZ/b.s.) — Hollandia láb­ saját tengelye körül, Roy és Taument pe­darúgó-válogatottja csoportbeli mérkőzé­seinek láttán világosabbá válhatott, hogy miért hagyta ott Ruud Gullit még a vb előtt hirtelenjében a társakat. A népszerű középpályásnak igaza van abban, hogy Dick Advocaat szövetségi kapitány jelen­legi csapatában nincs vezéregyéniség, és hogy az együttes egészében sem oly ér­tékes, mint Cruyffék, netán mint az ő fia­talabb korában volt. Egy másik dolog is igazolódni látszik: nem véletlenül küldte haza tavaly ilyenkor az AC Milan Rijkaardot, illetve a Bayern München Wouters-t, holott mindketten szerződésük meghosszabbítására számítot­tak. Mindkettőjük játéka erősen megko­pott, nemhogy irányítani, de még magukat is alig-alig tudják 90 percen át pályán tartani. A többiek sem igen remekelnek. Ronald Koeman egyre nehezebben fordul meg míg még mindig a grundon érzi magát, játékukból hiányzik a felelősségérzetből eredő összpontosítás. Egyedül Dennis Bergkamp, a legutóbbi Európa-bajnokság nagy felfedezettje az, aki nagyon igyekszik, labdáinak szeme van, védtelenül talál a játékostársak elé. Megkockáztatom: az ő érdeme elsősorban, hogy Hollandia válogatottja kiizadta Sza­­úd-Arábia, majd szerdán pedig Marokkó ellen a minimális győzelmet. Különösen az afrikai csapat elleni legutóbbi sík tekinthető vékonynak, az ellenfél értékét, illetve a hollandok teljesítményét állítva arányba. Az ír—norvég találkozó utáni pezsgő­zéskor Jackie Charlton nagyon „kívánta“ a hollandokat a következő ellenfélnek. Tudja a Zsiráf,hogy a tulipánosoknak nem fekszik a szoros emberfogás, na meg az időtöléses gurigázásból indított kontrák. Hát, megkapta!... Külügyminisztériumi figyelmeztetés A legutóbbi külügyi sajtótájékoztató leg­végén megtudtuk, hogy — minden szárnyra kapott híresztelés ellenére — Mircea Geoana megmarad legalábbis egyelőre, amíg nem kap más diplomáciai megbízatást külügyi szóvivőnek. A hazai külpolitikai hírmagyarázók, akárcsak a Bukarestben akkreditált külföldi újság­írók tehát továbbra is tőle fogják (ada­golva) kapni a román diplomáciai tevé­kenységre vonatkozó információkat. A román külügyminisztérium nyilatko­zatot tett közzé azzal kapcsolatosan, hogy július elsejétől Németország képviselője tölti be az Európai Unió elnöki tisztségét. A nyilatkozat értelmében Románia azt reméli, hogy ez a változás előmozdítja majd a román—német gazdasági cserék jelentős mértékű bővítését. Románia gaz­dasági és kereskedelmi kapcsolatainak fejlődését más EU-tagállamokkal. A kül­ügyminisztérium egyben kifejezi azzal kapcsolatos reményét is, hogy Németor­szág hathatósan fogja támogatni Románia EU integrálódási folyamatának felgyor­sítását. Egy másik, a sajtóértekezleten ismer­tetett külügyminisztériumi nyilatkozat üd­vözli a Korea-közi dialógus beindulását. Következett egy sor külügyminisztériumi figyelm-veztetés­ A bagdadi román nagy­­követség tájékoztatása szerint a Forra­dalmi Parancsnokság Tanácsa ismét be­vezetett egy régi büntetést, nevezetesen a kézfej levágását lopásért. Ilyen bűncselek­ménynek minősül az illegális valutabe­váltás is. A külügyminisztérium nyomaté­kosan felhívta az Irakba utazó vagy ott tartózkodó román állampolgárok figyel­mét, milyen veszélynek tehetik ki magu­kat. Más forrásokból tudjuk, hogy az utóbbi időben rengeteg panasz érkezett izraeli építőtelepeken dolgozó és mezőgazdasági munkákat végző román állampolgárok ré­széről a munkaadók, illetve a közvetítők visszaélései miatt, akik nagyon gyakran nem tartják be szerződésben vállalt kö­telezettségeiket. Ezzel összefüggésben Mir­cea Geoana rámutatott, hogy Románia és Izrael között nem létezik még olyan megállapodás, amely rögzítené az Izrael- SZÉKELY LÁSZLÓ (Folytatása a 2. oldalon) VÁLASZTANAK, MÍG BELEUNNAK (Telefaxon) . Polgármestert fognak vá­lasztani Haraklány községben augusztus 28-án. Az ismételt választásra azért kerül sor, mert a korábban felfüggesztett Hen­­dea Joan Eugen polgármestert hosszú hónapok után a 297. sz. kormányrendelet­tel leváltották, de hogy miért, azt a pre­­fektúra szóvivője sem tudta megmagya­rázni. • Talán nem csak Szilágy megyét érintik hasonló leváltást közlő rendeletek, mert a szintén június 17-én kelt do­cu­­mentummal Zsibón egy nagyobb sorszám­mal (315) Purghel Mircea Tudor városi tanácsosnak kötöttek Útilaput a talpára. (Fejér László) VASÚTI KEDVEZMÉNY (Telefaxon) — Árleszállítást hirdetett meg a vasúti társaság folyó év július el­sejével kezdődően a csomagok szállítá­sára vonatkozóan, így az utasszállító sze­mélyvonatokon a poggyászkocsiba a cso­magot 1—100 km távolságon a korábbi 300 helyett 120 lejért. 101—200 km-en 270, 201—300 km távon 450, illetve 301—400 km-en 670 lejért és 400 km fölött 700 le­jért szállítják. Eddig megszoktuk, hogy a vasút állandóan drágított. Ez az első alkalom, hogy a helyi lapokban kedvez­ményt, azaz árleszállítást jelentett be fi­zetett hirdetésként. A szolgáltatások és más díjszabások drágításának ellenszere, hogy az ember nem él vele, s valakinek egyszer engednie kell. (Fejér László) AZ „OLASZ“­ETE VOLNA MEG MIRCU KANDÚRT? (Telefaxon) — Nagy családi gyász van az ismert szatmári jogásznál, ... nyi ___tánnál: pár napja eltűnt a ház ked­vence, a Mircu nevű sziámi kandúr, mely hűséges dorombolásával mindenki szívébe belopta magát. Ugyanezidőben valaki el­törte a lábát a szomszéd macskájának is. A gyanú egy olasz származású férfira te­relődött, aki több évi európai bolyongás után nemrég visszaköltözött Szatmárné­metibe. A macskabarát ügyész ugyanis váltig állítja: évtizedekkel előbb, mikor az olasz szülei ide költöztek, sok macska tűnt el nyomtalanul a környéken. Neki ezt a nagyanyja mesélte! Innen is őszinte rész­vétünk! (Sike Lajos) • Új sorozat 1375. szám 1994. . július 1. péntek (4 + 4) 8 oldal • 1 Édestestvérek... „Esik eső, bugyborékol...“ „Ha egy nyári harmatos reggelen jár­tál vadvirágos réten, érezted a mező hódító illatát, s ha hatására feloldódtak b­enned a feszültségek, megértheted, mit jelente­nek számunkra a népdalok. Nyugalmat, biztonságot, mindazt, amire az embernek szüksége van, s belőle erőt meríthet újabb küzdelmekre.“ — írja Nagy Ferenc kar­­nagy, a Nyárádmenti Kórusszövetség elnöke. Hát igen, mindenképpen ünnep ez nekünk, mindennapi gondokat kitermelő szürke hétköznapok között. Népdalok, balladák födjén-forrásvidékén, Erdélyben, annak is regényes pontján, Szovátán száll a dal jókedvben, hitben, egészségben, s újra­­újra rátalálunk önmagunkra, őseink dalba öntött örök és tiszta csengésű szavaira a népdalok által. Mert ha dalolunk, va­gyunk, — ebben a századvégi nagy „bujdo­­sásban“. De vissza kell téríteni népünk buj­dosó dalos erejét. Úgy tűnik, sikerül, úgy tűnik, megtérül a dal, megtéríti részbe vezető útjáról a nemes akarat, és megtérül a „danoló“ fáradság, megmaradásunk­ban megtartó erő, akár az anyanyelv, dal­ban csengve szálló, fenségesen megtartó. Testvértelepülések Nemzetközi Találkozó­ja. Ennél több. Édestestvérek találkozója a Bucsintető, Bekecstető között/alatt. É­­destestvérek találkozója hát, egybecsengő, egy anyanyelv(ezet)ü. Hiszen Kis-Küküllő partján „fodrozik“ a Tisza tája, s belezúg a Szovátai zöld erdő ... Szováta 1994. jú­nius 20. Népdalkórusok találkozója. 1. „Szeredában megkondul egy nagy harang ...“ Vagyis már 125 évvel ezelőtt m megspólalt az,_első dalárda. Az 1992 or­szágos dalostalálkozón a Nyárádmente leg­nagyobb településének női kara figyelem­reméltó eredménnyel szerepelt, most, a szovátai találkozón a község középiskolá­jának Bocskai István leánykára énekelt Ferenc Csaba vezényletével. 2. A vésztői (Magyarország) Menyecske­kórus 1972-ben alakult a település legügye­sebb asszonyaiból. A Testvértelepülések Nemzetközi Találkozóján Bartók Béla és Kodály Zoltán vésztői, dunántúli és szé­kely gyűjtéseiből mutattak be színes dal­csokrot, Csüllög Sándorné irányításával. 3. „Tisza mellé van egy karó leásva...“ A törökszentmiklósiak (Magyarország) he­lyi gyűjtésű és Szolnok megyei népdalok mellett a Kárpát-medence magyarságának legszebb népdalaiból válogattak és adták elő nagy sikerrel Bisek László tanár ve­zetésével. 4. A nyárádszeredai ..járásban“, dom­bok közé rejtőzve van egy kicsi falu, Vadad nevezetű, sokat nem hallat magáról, de testvértelepülése vagyon neki. A vadadiak testvérte­lepüléseként lépett fel a Hévízgyörki (Ma­gyarország) Asszonykórus, nevüket isme­ri egész Magyarország (most már hála Istennek, mi is), munkájukról két filmet is készített a Magyar Televízió, minden or­szágos népdalköri minősítésen aranyfoko­zatot értek el. Palóc népviseletben palóc népdalokat mutattak be nagy-nagy siker­rel a közönség gyönyörűségére dr. Balázs Józsefné vezetésével. 5. „Róza a kendőt keresi..de megkereste az elismerést a szegha­lomi (Magyarország) Sárrét Népdal­kor és Citerazenekar is. Sárréti, szatmári és tiszamenti népdalokat ad­tak elő magas színvonalon Nagy Sza­bódér tanár vezetésével. A nyolcvanas évek végén és kilencvenes évek elején az érmek „lépcsőzete“ (bronz, ezüst, arany) igazol- LOKODI IMRE — Ezek volnátok ti, magyarok? — kér­dezte nemrég egy román barátom, aki most hallott a sajtóban dúló sokhónapos Tőkés-vitáról. Megütközve, csalódottan tekintett rám, s kifejtette, a legtöbb ro­mán szemében mi, erdélyi magyarok úgy jelenünk meg, mint jól szervezett, egysé­ges, harcolni képes nemzetiség, most vi­szont mit kell hallania? Kelletlenül, akadozón tudtam holmi vá­laszt kinyögni, s ma sem tudok sok min­dent megérteni, sem elfogadni. Csak fáj­dalmam, keserűségem tudom megfogal­mazni. Mert az hosszú ideje gyötör és — merem állítani — nem csupán engem. Több mint két évvel ezelőtt, a maros­­vásárhelyi kongresszusunkon mondotta Szabó György Pál matematikatanár, pe­dagógiai szakíró, jeles közéleti ember, hogy Hunyadi János óta nem volt olyan erdélyi magyar, akit annyira ismerjen és becsüljön a nagyvilág, mint Tőkés Lászlót. Lehet, hogy a vita hevében túlzott, de a lényegre tapintott: a váradi püspök világ­szerte ismert ember mint a romániai forradalom kezdeményezője, a temesvári események vezetője. E történelmi személyiséget azonban kez­dettől fogva támadták. Előbb csak romá­nok, Ceaușescu hajdani pribékjei, amiért oroszlánrészt vállalt a szocialista rend megdöntésében, majd firkászok, rádióri­porterek, tévé­ manipulátorok, akik sovén gőgjükben nem tudják „lenyelni“, hogy a román forradalom vezető egyénisége egy magyar kispap volt. Háborgásuknak adtak kifejezést azok is, akik dühösek rá, mert következetes forradalmár maradt s kímé­letlenül leleplezi a visszarendeződést, a ki­rakatdemokrácia álarcát, a hazugságokat. Némely románok azért mérgesek rá, mert úgymond rágalmazza Romániát, a­­mikor külföldön is azt állítja, hogy a ré­gi diktatúra erői uralkodnak a háttérben, s a demokratizálódás vontatottan halad. Felróják Tőkés Lászlónak ezt is, nem mond igazat, amikor azt állítja, hogy a magyarság itt súlyos helyzetben van, mert a jelenlegi hatalom nem szándékszik a nemzetiségi kérdést az európai előírások szerint megoldani. Ezekkel a vádakkal nem vitatkozom, hi­szen Tőkésnek igaza van, a bőrünkön é­­rezzük mindazt, amit itthon vagy a nagy­világban szóvá tett a hazai demokrácia felemásságától kezdve a nemzetiségi hely­zetig. Akik ezek miatt támadják a fajta emberek, akik a román diplomácia hagyo­mányai szerint emberöltőkön át megszok­ták, hogy hazudjanak, csupa szépet mond­janak az országról, nem képesek elvisel­ni, hogy most egy világhírű személyiség másként viselkedik s esze ágában sincs porhintéssel etetni a külföldet. Mindehhez hozzáfűzném, hogy a demokratikus román ellenzék vezetői ugyanazt hirdetik, amit a királyhágómelléki református egyházfő. De miért támadják-bírálják őt a magya­rok? Némelyek pontosan azért, amiért a románok — persze finomabban fogalmaz­va. Úgy vélik, hogy Tőkés „kérlelhetetlen“ forradalmisága, radikális vonala már nem időszerű, elmúltak a forradalmi napok, rugalmasabbaknak kell lennünk, értsük meg, ennek az országnak gyengécske de­mokratikus erői vannak, nem nézhetjük őket a mi közép-európai szemünkkel, fé­keznünk kell hát követeléseinket, több megértést kell tanúsítanunk, különben magunkra haragítjuk a románokat, s e te­kintetben Tőkés nem keveset ártott. Ám legyen. De kérdem én, mennyi meg­értést tanúsítanak irányunkban azok a ro­mánok, akik Tőkés püspököt oly hevesen támadják? Vagy meddig terjed és mit ér a legfelsőbb állami szervek engedékeny­sége és bölcsessége reánk vonatkozóan? Láthattuk, milyen nemzetiségellenes tan­ügyi törvényt szavaztak meg, s mennyire kizártak bennünket az államhatalomból minden vonalon. Hány magyar prefektu­sunk van? Hány megyei ügyészünk, diplo­matánk vagy államtitkárunk? Ilyen vo­natkozásban rosszabbul állunk, mint a diktatúra idején. Tőkés néha túlfeszíti a húrt — állítják többen is, tanárok és egyházi tisztségvise­lők, alkalmi és hivatásos tollforgatók, po­litikusok. S vallják, hogy így járt el a PER-ügyben, a neptuni titkos tárgyalások esetében vagy a református zsinaton föl­vetett kérdések tárgyalása, egyes lelkészek múltjának firtatása terén. Hajlok arra, hogy részben igazat adjak ennek az állításnak. A püspök úr ritkán hajlandó engedni a negyvennyolcból s megérteni, hogy egy pártnak, nemzetiségi szervezetnek egyszerre több vasat is kell tartania a tűzben, hogy az alkalomnak megfelelően ezt vagy azt lehessen előven­ni, így a titkos tárgyalások mód­szerét is. Ami pedig a múltat il­leti, köztudott , meg kellett adni (Folytatása a 8. oldalon) Ezek volnánk mi, magyarok? Postacím: Redactia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ 79776 Bucuresti 33, Piata Presei Libere 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége 79776 Bukarest 33, Szabad Sajtó tér 1., 1 kerület Üzenetrögzítő szolgálatunk telefonszáma: 618 03 02 ára 150 lej Telefax: 618 15 62 Telex: 10315-TRANS-R NEZŐP a császárnak, ami a császáré azért, hogy közben — nem kevés megalkuvás, kitérő révén,— szolgálni lehessen népün­ket, kultúránkat, egyházainkat. Itt azonban a mértékről van szó, ki meddig ment el, mára vonatkozóan pedig arról, ki mennyi­re tudott elszakadni a régi felfogástól, be­állítottságtól (vagy éppen kötöttségeitől). Az a szomorú (s talán az egész ügyben a legkiábrándítóbb) tény azonban, hogy a váradi egyházvezető ellen vívott harcok­ban nem kevés magyar ember román so­viniszta szennylapokkal működött együtt, vagy a gyűlölt hajdani kultusz-államtitkár­ság mai maradványához fordult — nagyon sokat mond mind jellemükről, mind mai napig is erős felső kapcsolataikról. Többen is szemére vetik a partiumi püs­pöknek, hogy már fiatal korában, kispap létére is szembeszállt az egyházi vezetők­kel; ez ügyben főleg dési viselkedésére hi­vatkoznak, s arra, hogy nem ment ki a mezőségi Uzdiszentpéterre, amikor oda he­lyezték. Ebben az ügyben koronatanú vagyok. De azok lehetnek a dési magyarok sokasága, a Korunk és az Igazság akkori szerkesztői is. Másokkal együtt — a két lap megbíza­tásából — én szerveztem a dési szabad­­egyetemet, de a műkedvelés különféle cso­portjait is. Szép sikereket értek el, egyik lelkesítőjük, támogatójuk És Tőkés S­ERÉDI GUSZTÁV (Folytatása a 8. oldalon)

Next