Romániai Magyar Szó, 1994. július (6. évfolyam, 1375-1401. szám)
1994-07-01 / 1375. szám
Romániai Magyar 2 Jemen _ MEGMOZDULT A VILÁG Heves tüzérségi és rakétatámadást intéztek szerdán Áden dél-jemeni nagyváros ellen az északi erők. A támadásban több polgári személy meghalt. Jelentések szerint az északiak az utóbbi hadműveletekben elfoglalták Áden víztárolóját, egy rádióállomást valamint egy katonai támaszpontot. Az északi kormányerők elfoglalták az ország nagy részét, a lázadók csupán Áden volt dél-jemeni fővárost és Hadhramaut sivatagi tartományt tartják ellenőrzésük alatt. A dél-jemeni elnök egyik munkatársa úgy vélte, hogy az északi erők gyorsan végső győzelmet akarnak aratni a déliek felett, még mielőtt a Biztonsági Tanács valamilyen határozatot hozna az arab országban dúló válsággal kapcsolatban — idéztük a Reuter és az AP hírét. Tegnap reggeli rádiójelentések szerint azonban a Biztonsági Tanács máris meghozta a jemeni helyzettel kapcsolatos határozatát. Ebben mindennemű szárazföldi, légi és tengerészeti hadművelet tényleges beszüntetését kéri, és felhatalmazza a világszervezet főtitkárát, Butrosz Gálit, folytassamegbeszéléseit a tűzszünet-ellenőrzési mechanizmus létrehozásáról — tájékoztatott a France Presse. Gáli már szerdán találkozott egy dél-jemeni személyiséggel, aki kötelezettséget vállalt a tegnap érvénybe lépett 48 órás tűzszünet betartására, hogy módot adjanak a Nemzetközi Vöröskereszt Bizottságának tevékenysége kifejtésére Adenben és környékén. A déljemeni személyiség tegnap— előrejelzések szerint — találkozni készült az ENSZ- székházban egy északi miniszterrel a helyzet megvitatása végett Diplomáciai közvetítés színhelye volt szerdán Moszkva is. Andrej Kozirev orosz külügyminiszter találkozott Jemen külügyminiszterével, aki magától értetődően Észak nevében tárgyal. Az orosz diplomácia vezetője ezután egy dél-jemeni magas rangú küldöttel tanácskozott. Ezt követte valamennyiük hármas találkozója, amelyen egyértelműen leszögezték, hogy rendezni kell a jemeni helyzetet Egyúttal — mint az Osztankinov jelentette — a fegyvernyugvás lehetőségeit is mérlegelték. Külügyminisztériumi figyelmeztetés (Folytatás az 1. oldalról) ben dolgozó román munkások státusát Éppen ezért bekérették a külügyminisztériumba Avshalom Megiddont, Izrael bukaresti nagykövetét akinek továbbították a román kormány arra irányuló óhaját: a két ország mihamarabb dolgozzon ki ilyen jellegű megállapodást Az olasz nagykövetet is bekérették a külügyminisztériumba, akinek tudomására hozták egyes román állampolgárok azzal kapcsolatos elégedetlenségét, hogy nehézségekbe ütközik az olasz turistavízum beszerzése. Mint annak idején megírtuk, az olasz nagykövetség konzuli osztálya nemrég bejelentette, hogy őszig szünetel a vízumkiadás. Az olasz nagykövet ezt a helyzetet az eddig beérkezett kérések nagy számával magyarázta. Ugyanakkor ígéretet tett, hogy az olasz külügyminisztérium erőfeszítéseket tesz a helyzet rendezésére. Az egyik újságíró kérdésének bevezetéseként elmondta, hogy Li Peng kínai miniszterelnök európai körútjának első állomásán, Bécsben jelenlétével komoly belpolitikai vihart kavart. Nem csak utcai tüntetések zajlottak le, hanem bojkottot jelentett be Erhard Busesc alkancellár — szembehelyezkedve nem csak koalíciós partnerével, Vranitzky kancellárral, hanem saját pártjának vezető politikusaival is —, mondván, hogy az egyetemes emberi jogokat megsértő Kína vezetőivel nem ül tárgyalóasztalhoz. Minthogy Li Peng Bukarestbe is ellátogat, elhangzott a kérdés: vajon Romániában milyen fogadtatásban részesül majd a kínai kormányfő. A külügyminisztériumi szóvivő reményét fejezte ki, hogy a fentiekben ismertettett megnyilvánulásokra Romániában nem kerül sor. Az MTI bukaresti tudósítójának arra a kérdésére, hogy miként kommentálja a magyarországi koalíciós tárgyalások lezárását és az ott kidolgozott programot, kormánylistát, a külügyi szóvivő igen óvatosan fogalmazott Kijelentette: várható, hogy" az új magyar kormány beiktatása után , különböző érintkezésekre és kölcsönös kezdeményezésekre kerül sor, amelyek során majd elválik, miként valósulnak meg a választási kampány idején és ezt követően tett biztató nyilatkozatok. Budapest: Külpolitika őrségváltáskor Szerdai tájékoztatóján Herman János magyar külügyi szóvivő, helyettes államtitkár közölte: A Külügyminisztérium az elkövetkező hetekben tekintettel lesz arra, hogy a jelenlegi kormány immár ügyvezetőként működik. A külügyi vezetés célszerűnek tartaná, ha a varsói nemzetközi találkozón már az új kormány álláspontját tükröző delegáció venne részt, mind a személyeket, mind pedig a tartalmi politikai álláspontot illetően. Varsóban július 7-én a visegrádi tagországok külügyminiszterei találkoznak amerikai vezetőkkel. A szóvivő szerint az már bizonyos, hogy Jeszenszky Géza leköszönő külügyminiszter nem lesz ott a találkozón, s jelenleg is folynak a konzultációk, egyeztetések az MSZP-vel és az SZDSZ-szel a delegáció összetételéről. A szóvivő jelezte, hogy a visegrádiak mellett várhatóan ott lesz Varsóban a román, a bolgár, a macedón és a szlovén diplomácia irányítója is. A delegációknak feltehetően módjuk lesz arra is, hogy rövid különmegbeszéléseket folytassanak Bill Clinton amerikai és Lech Walesa lengyel elnökkel is. A tájékoztatón elhangzott továbbá, hogy július közepén Triesztben találkoznak a közép-kelet-európai kezdeményezéshez tartozó országok miniszterelnökei. A tanácskozásra meghívást kapott többek között az Európai Unió soros elnöke, az EFTA, az OECD és az EBRD képviselője is. Az elfogadásra kerülő politikai és gazdasági dokumentumok egyeztetése jelenleg is zajlik, és a szóvivő szerint elvben elfogadható lenne egy kisebbségvédelmi dokumentum is, ez ügyben azonban még néhány kérdés tisztázásra vár. Triesztben ott lesz négy csatlakozni kívánó tagállam képviselője is, és várhatóan összeül a szervezet Társulási Tanácsa, hogy a csatlakozási kérelmekről tárgyaljon. A trieszti találkozó kapcsán némi bizonytalanságot okoz az, hogy július 15-re tervezik ez Európai Unió csúcstalálozóját, valamint az, hogy az új magyar kormány is várhatóan ezen atapon alakul meg. „A Külügyminisztérium legsürgősebb teesidői közé tartozik áttekinteni a nagyköveti kar helyzetét. Dönteni kell arról, hogy a jelenlegi nagykövetek közül kit kérünk fel arra, hogy ha teheti, akkor szolgálja az új kormány külpolitikáját. Meg kell vizsgálnunk, melyek azok a helyek, amelyeken a váltás indokolt és szükséges, majd ki kell választanunk az új embereket“ — nyilatkozta a Magyar Hírlapnak Kovács László (MSZP), a külügyminiszteri poszt várományosa, és részletesen kifejtette az ezzel kapcsolatos tennivalókat. • LÉGIPÁRBAJ Szabályos légipárbajt vívtak a karhatalmi erők a helikopteren menekülő terroristákkal — jelentette a Reuter helyszíni tudósítója a dél-oroszországi Minyeralnije Vodi üdülőtelepről. Mint előbbi lapszámunkban megírtuk, három csecsen terrorista társasgépkocsit kerített hatalmába, utasait túszul ejtette, szabadon bocsátásukért pedig fegyvert, többmillió dolláros váltságdíjat és helikoptert követelt. Hosszas alkudozás után a karhatalmiak a támadók követeléseit kielégítették (ennek fejében a túszok szabadultak), ám a menekülő helikoptert tűz alá vették és leszállásra kényszerítették. A terroristákat letartóztatták, a váltságdíjat visszaszerezték. • A NAGYVILÁG HÍREI . Strasbourgban tegnap Strasbourgban folytatja munkálatait — plénumban és bizottságonként — az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének nyári ülésszaka. A bukaresti rádió tudósítójának kora reggeli jelentése szerint a plénumban napirenden szerepelt az egyik volt jugoszláv köztársaság, Macedónia ellen bevezetett görög embargó kérdése, amely körül eleve kemény vitára, egymásnak ellentmondó álláspontok kifejtésére számítottak. A munkálatok ezt követő programpontja Sztaniszlav Daszkalov bolgár külügyminiszternek az ET miniszteri tanácsa soros elnökének minőségében készített előterjesztése volt. Délutánra az Európa Tanács bővítéséről szóló nagyon várt jelentés helyett, melyet szeptemberre halasztottak, két jelentést iktattak be; egyiket a Törökországi Demokrácia Pártja betiltásának várható következményeiről, a másikat az ideiglenes fogvatartás kérdéseiről. A plénum délutáni ülésén Florin Georgescu Botica szenátor, az ET parlamenti közgyűlésének alelnöke vezette a munkálatokat A bizottságok közül a Jogügyi és Emberjogi Bizottság tegnapi napirendjén szerepelt a Romániáról szóló König-Jansson jelentés, valamint a jelentés kísérő dokumentumaiként hivatalosan elfogadott okmányok, a kormány memoranduma, a román sajtóban Botka-féle jelentésnek nevezett dokumentum, melyet a román parlamenti delegáció hét tagja írt alá. Frunda György RMDSZ-szenátor kritikai álláspontra helyezkedett ez utóbbival kapcsolatban és különdokumentumot nyújtott be, amely szintén megvitatásra került. Japán Kormánylista Japán új kormányfője — Murajama Tomiicsi — a Szociáldemokrata Párt balszárnyának vezéregyénisége A párt élére tavaly szeptemberben került, akkor, amikor a JSZDP feladta évtizedekig tartó ellenzéki pozícióját és a Hoszokava Morihiro vezette kormányhoz csatlakozott. Bár nem tartják a reformok hívének, az elmúlt nyolc hónapban a párt az ő vezetésével vált pragmatikusabbá, tett rendre engedményeket. Feladta pédául decemberben a JSZDP a rizspiac liberalizálását ellenző álláspontját, hasonlóképp engedett akkor is, amikor a kormány a politikai, választási reformtörvény-javaslatát dolgozta ki. Murajama volt e reformterv egyik fő ellenzője, ezzel is összefüggésben állhat, hogy a „reformer“ Kaifu Tosiki miért szakított pártjával, a konzervatív párttal, amikor az Murajama támogatására szólított föl. Engedményt tett Murajama a külpolitikában is, feladva ellenállását hozzájárult ahhoz, hogy a japán hadsereg tagjai korlátozott feladatokkal ugyan, de részt vehessenek az ENSZ békefenntartó akcióinak támogatásában. A 70 éves politikus, akinek apja halász volt, a Meidzsi egyetemen diplomázott. Politikai pályafutását szűkebb hazájában, Oita kormányzóság parlamentjében kezdte, majd hét alkalommal választották újra képviselőnek a japán parlamentben. Kormányzati feladatot eddig még sohasem látott el — jelentette az MTI tokiói tudósítója. Rádióhírek szerint Murajama Tomiicsi tegnap bemutatta az új kormánylistát. Tűzszünet? Burhanuddin Rabbani afgán elnök szerdától tűzszünetre szólította a szembenálló afgán erőket. Kijelentette, hogy kész átadni a hatalmat a nemzetgyűlés által kiválasztott személynek. Az elnök a kabuli rádióban mondott beszédében a maga részéről szerda reggeltől tűzszünetet hirdetett és felszólította a vele szemben álló Gulbuddin Hekmatjar miniszterelnök vezette csoportot, hogy csatlakozzék a fegyvernyugváshoz. A bejelentés dacára szerda reggel az afgán légierő gépei Kabultól délre bombázták Hekmatjar csapatait, akik viszont rakétákkal és tüzérséggel lőtték a város lakónegyedeit. Harcokat jelentettek Herat városánál is! Rabbani rádióbeszédében egységre és a vérontás beszüntetésére szólította Afganisztán népét. Javasolta, hogy hívjanak össze országos gyűlést a mohemadán papság, a gerillaparancsnokok és az iszlám koalícióban részt vevő pártok képviselőiből. Táblaviszály A Vladimír Meciar-kormány tavaszi, márciusi bukása előtt már szóba került, sőt a pozsonyi parlament szavazásra is bocsátotta a táblatörvényt, amely a délszlovákiai vegyes lakosságú települések névmegjelölését szabályozta volna. Az akkori javaslat a szlovákiai kisebbségek elsősorban a magyar nemzeti kisebbség — szempontjából elfogadhatatlan volt, ugyanis csak a szlovák megnevezés magyar betűkkel történő átírását tette volna lehetővé. Az új kormány, amelynek az őszi választásokig hat hónap állt rendelkezésére, ígéretet tett arra, hogy egy elfogadható jogi normát dolgoz ki ennek a kérdésnek a rendezésére. Ez meg is történt, és a törvényjavaslat mellé az Együttélés Politikai Mozgalom, valamint a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (e két politikai tömörülés képviseli a felvidéki magyarságot a pozsonyi parlamentben) egy listát is összeállított, amelyben a több mint 500 település nevét — a magyar nyelvű változatot — tüntették fel Ezt a listát a Szlovák Belügyminisztérium és a Szlovák Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének szakemberei részben még módosították. Az egyeztetések után a javaslatot és a jegyzéket elfogadta a Moravcik-kabinet így kerülhetett a parlamentbe, ahol a házbizottság döntése alapján a törvénytervezet megvitatását a 32. ülés napirendjére vették. EGY SZAVAZAT HIÁNYZOTT A napirendi pontok jóváhagyása során, vitatható körülmények között a javaslatot törölték a 32. ülés programjából A házszabály értelmében, amennyiben 30 képviselő kéri, akkor bármilyen kérdésben össze lehet hívni egy rendkívüli ülésszakot. Ez történt a táblatörvény tervezetével is. A törvényhozás 14 magyar képviselőjét „megtámogatta“ néhány szlovák, kormánykoalíciós honatya, így június 1- jén megkezdődött a rendkívüli ülés, amely kizárólag ezzel a tervezettel foglalkozott. A javaslat vitája három napig tartott. Olyan képviselői módosítások is elhangzottak, amelyek esetleges elfogadása ismét diszkriminatívvá, a magyar képviselők szempontjából elfogadhatatlanná tették volna a törvény egészét. A szavazás előtti nap estéjén a 14 magyar nemzetiségű képviselő egyeztető tárgyaláson vett részt a kormánykoalíció parlamentifrakcióival, és azon olyan megállapodás született, hogy a magyarok számára nem megfelelő módosításokat a koalíciós képviselők sem fogják támogatni. A parlamentben több érdekes javaslat is elhangzott. A Meciar vezette ellenzék Pozsonyban ismét megpróbálkozott a transzkripció elfogadtatásával. Egy másik javaslat meg úgy szólt, hogy a törvény ne vonatkozzon azokra a városokra és falvakra, amelyek jelenleg egy szolvák történelmi személy nevét viselik (PL Stúrovo — Stúr nevéről, Hviezdosslavovo — Hviezdoslav nevéről... stb.) A szavazás napján, az előző este megkötött megállapodás ellenére, a kormánykoalíció képviselői közül többen igennel voksoltak az utóbbi javaslatra. A magyar képviselők számára érthetetlen magatartás miatt a törvény egészéről szóló szavazás előtt a 14 képviselő szünetet kért. Frakciójukon belül úgy döntöttek: a módosító javaslatok elfogadása ugyan sokat rontott az eredeti törvénytervezeten, mégis elfogadják azt. Rossz szájízzel bár, de megszavazzák. A frakció nem egyhangú döntése nem a törvény minősége alapján, hanem a politikai egyeztetés, a szóbeli megállapodás miatt született A szlovákiai jogrend értelmében azonban a képviselőt nem kötelezi a frakció döntése. Szavazáskor sem pártjának, sem választóinak nem tartozik jogi felelősségge. Csupán a saját lelkiismeretével kell elszámolnia. Így történt, hogy a tizennégy magyar képviselőből ketten — Rózsa Ernő és Fehér Miklós — tartózkodtak, egy — Komlóssy Zsolt — pedig a törvény elfogadása ellen szavazott. Az elfogadáshoz végül csupán egy szavazat hiányzott. — MAGYAR IRREDENTIZMUS? Közvetlenül a szavazás után, a részletek ismerete nélkül már megszületett a közítélet: a három magyar képviselő buktatta meg a törvényt; a magyarok nem is tudják, hogy mit akarnak, kárba veszett a több hónapos előkészítés.. Még a magyar képviselők között is akadt olyan, aki kijelentette: „csalódott képviselőtársaiban“, és hogy „aki nem tud kompromisszumot kötni, az ne politikus legyen, hanem terrorista!" A pozsonyi televízió 60 perces vitaműsort szentelt a történteknek, ahol a nyilvánosság előtt vágta a szlovák ellenzék egyik képviselője a jelen lévő magyar partnere fejéhez, hogy a magyarok Szlovákiát le akarják járatni a külföld előtt, sőt az általuk emlegetett természetes nyelvhatár nem más, mint a bécsi döntésben kijelölt határvonal, tehát maga a táblatörvény, a magyar irredentizmus megnyilvánulása. Ezeket a vádakat — érdekes módon — éppen a jelenlegi szlovák belügyminiszter utasította vissza, aki megfordította a kérdést. A települések névhasználatának rendezését még a Meciar-kormány vállalta fel, amikor Szlovákiát felvették az Európa Tanácsba. A mostani kormány tehát csak az akkor tett ígéretet próbálta meg teljesíteni. A pozsonyi parlamentben történtekért nem a magyar képviselőket kell hibáztatni, hanem az ellenzéket. A törvény elfogadásával Pozsony teljesítette volna az Európa Tanács kisebbségekkel kapcsolatos ajánlásait. Az is tény, viszont, hogy a kormány eredeti javaslata sem volt teljesen megfelelő, hiszen több mint 40 ezer szlovákiai magyar nem tüntethette volna fel anyanyelvén lakóhelyének nevét A módosító javaslatok miatt ez a szám megduplázódott, és — a hivatalos népszámlálási adatok szerinti — közel 600 ezres szlovákiai magyar közül 80 ezer igényének figyelmen kívül hagyása már nem elhanyagolható. A magyar frakció három képviselője magatartásával végeredményben egy diszkriminatív jogi norma bevezetését akadályozta meg. Sikerült elhárítani egy olyan törvényt, amely valóban egyedülálló lett volna Európában. Az elfogadott módosítások egyike ugyanis kimondta: a törvény mellé csatolt jegyzék az egyes önkormányzatokban megtartott népszavazás alapján még módosítható, de a referendum során minimum 80 százalékos részvételnek kell lennie, hogy a végeredmény jogerőssé váljon. Ezt a javaslatot éppen annak a pártnak az egyik képviselője terjesztette be, amelyik még kormányzati időszakában egyszerűen lesöpörte az asztalról a Párkányban és Gután megtartott — és érvényes — népszavazás eredményét. Mindkét városban több mint 50 százalékos volt a részvétel, és mindkét helyen az eredeti megnevezés visszaállítását kérték a polgárok. A párkányiak nem a Stúrovóra, a gutaiak meg nem a Kollárovóra szavaztak. ÚJRA ELŐTERJESZTIK Ősszel, szeptember 30-án és október 1- jén idő előtti parlamenti választásokat tartanak Szlovákiában. A statisztikai adatok jelenleg a nemzeti és baloldali erők, Vladimír Meciarék győzelmét vetítik előre. Az Európa Tanács ajánlásait azonban előbb vagy utóbb teljesítenie kell Pozsonynak. Egy kierőszakolt kirakattörvényt a jelenlegi kormánykoalíció sem szeretne. Ezért várhatóan — és a kormány néhány tagja már ebben a szellemben nyilatkozott — még a választások előtt ismét napirendre kerül a települések névhasználatának kérdése. Az Együttélés Politikai Mozgalom már kidolgozott egy törvénytervezetet, amelyet képviselői javaslatként a parlament elé kíván terjeszteni. A kérdés csupán az, hogy mikor kerül erre sor, és hogy a pozsonyi törvényhozásban nem ismétlődnek-e meg a táblatörvény harmadik változatának vitájakor az elmúlt napok és hetek eseményei. (Magyarország) A hírhedt Jack Kevorkiant, aki négy év alatt 20 beteget és öngyikosjelöltet segített át a halálba maga szerkesztette készülékével — pénzért —, a detroiti bíróság felmentette a vád aló, olvashatjuk a HVG-ban. A detroiti esküdtszék szerint a 65 éves Jack Kevorkian nem bűnös azért, mert a múlt év augusztusában segített meghalni az úgynevezett Gehrig-kórban (gyógyíthatatlan féloldalú bénulásban) szenvedő, tolószékhez kötött 30 éves Thomas Hydenak. Kevorkian szokásos eljárása szerint műanyag gázmaszkot helyez „betegeire“ gumicsővel, amely egy szénmonoxid- palackhoz vezet. A szerepet a halált kívánó páciens saját maga nyitja meg tanúk jelenlétében. „Én nem megölöm a hozzám forduló betegeket, hanem enyhítek a kínjaikon“ — jelentette ki magabiztosan azesküdtek, kilenc nő és három férfi előtt a sajtóban csak „Dr. Halálnak" nevezett volt orvos. Michigan államban tavaly külön törvényt hoztak az öngyilkossághoz nyújtott segítség tiltására, kifejezettem Kevorkian működésének megfékezése céljával, mert a korábbi törvények alapján nehezen lehetett őt megfogni, mindig kibújt az igazságszolgáltatás karmai közül. A rászabott új törvény alapján most először állt bíróság előtt, s a vádképviselő négy év börtönt és 2000 dollár pénzbüntetést kért ellene. Az esküdtek három napon át vitatkoztak, mielőtt döntésüket meghozták. A tárgyaláson döntő súllyal esett latba az áldozat menyasszonyának, Heidi Fernandeznek könnyek között előadott tanúvallomása: „Szerettem Thomast. Az élete pokol volt már, a betegség teljesen eltorzította és tönkretette őt. Hálás vagyok Kevorkiannek, és biztos vagyok abban, hogy Thomasnak megváltást jelentett a halál, most boldog az égben." Az esküdtszék döntését tolmácsoló tag kijelentette: „Úgy véljük, nem öngyilkosságban való segédkezésről volt szó... A szándék Hyde megszabadítása volt a kínoktól és szenvedéstől." Az öngyilkossághoz nyújtott segítséget tiltó törvény — amelyet éppen Kevorkianre tekintettel hoztak meg keserves alkotmányossági és jogviták után — ezzel hatástalannak bizonyult A döntés nemcsak „Dr. Halálnak“ jelent zöld utat, hanem várhatóan az égés?. Egyesült Államokban megnyitja a kapukat a gyógyíthatatlan betegek halálba segítése előtt. Az amerikai jogban ugyanis egy precedens, mint amit a detroiti ítélet is jelent, meghatározó lehet minden további ügyben. Kevorkian — aki eredetileg orvos volt, de ettől kétes tevékenysége miatt eltiltották — nem nyúl a betegeihez, csak „hozzásegíti" őket, hogy saját akaratukból és elhatározásukból a halálba meneküljenek. Először olyan szerkezetet használt ehhez, amely gombnyomásra altatót, majd mérgeket juttatott intravénásan az illetők szervezetébe. Később tért át a még célszerűbbnek bizonyult gázmaszkra. Az esetek dokumentáltak: a hozzá fordulókat videokamera előtt beszélteti, egyértelműen kinyilatkoztatva szándékukat. Az aktus lehetőleg tanúk jelenlétében történik, szintén videofelvétel és jegyzőkönyv készítése mellett, az illetők maguk hozzák működésbe a „halálgépet". A gyilkosság vádja ilyenformán elesetk, s a jogászoknak igencsak sok fejtörést okozott, hogyan minősítsék, azt, ami történt. Úgy tűnik, a „halálhoz való jog" az esküdtek és az amerikai közvélemény többsége szemében egyike az alkotmányos szabadságjogoknak. A vita természetesen nem zárult le, de miután Kevorkiannek ez volt a negyedik pere — az előző három alkotmányellenes eljárásnak minősült, s így ért véget — aligha indul vele szemben újabb vádemelés. De Kevorkian vitatott figura marad felmentése ellenére is. A sajtó megírta róla, hogy amikor még orvosként működött, kétes tudományos értékű kísérleteket végzett, például vérátömlesztést halottakból élő személyeknek. Írásaiban új elméleteket fogalmaz meg: „Obidiatria“ néven hirdeti és terjeszti az öngyilkolás segítésének új erkölcstanát. A Vatikán lapja, az Osservatore Romano a nagy visszhangot kiváltott detroiti ítélet másnapján leszögezte: „A halálba segítés éppúgy, mint az öngyilkosság, bűn az élet ellen, nem pedig jog; összeegyeztethetetlen nemcsak a katolikus értékrenddel, hanem az emberi civilizáció és a humanizmus évszázadok alatt kikristályosodott értékeivel is." A szakértők — és nemcsak katolikus moralisták — felteszik a kérdést: függetleníthető-e az Amerikát elöntő erőszakhullám attól a „halálkultusztól", amelyet a szóban forgó bírósági döntés is megtestesít. „Dr. Halált“ sokan akarják megállítani éppen ezért az Egyesült Államokban is: társadalmi bizottságok alakultak az élethez való jog erősítésére és az eutanázia burkolt törvényesítése ellen, sokfelé szerveztek tüntetéseket A gyors közvélemény-felmérések szerint azonban a tüntetők a kisebbség, az amerikai többség híve mind az öngyilkosság-segítésnek, mind az eutanáziának, ahogyan a halálbüntetésnek is. „Ha valaki meg akar halni, egyéni joga és döntése, törvénnyel ezt nem szabad tiltani“ —- hangoztatta az USA Today népszerű napilap, amely vezércikkében elítéli Kevorkiant ügybuzgalma és a jóízlésbe ütköző propagandája miatt, de nem a tettéért. „Az amerikaiak kétharmada úgy véli, helyes, ha az orvosokat felhatalmazzák gyógyíthatatlan betegeik halálba segítésére, és a törvénynek ezt kell szabályoznia" — írja. „Amerika veszélyes útra téved“ — vágott vissza ugyanazokon a hasábokon a Jog az élethez bizottság képviselője. Lynn Mills: Amerikai eutanázia-per 1994. július 1. • RMSZ-FOLYTATÁSOS • RMSZ-FOLYTATÁSOS # RMSZ-FOLYTATÁSOS # RMSZ-FOLYTATÁSOS •• RMSZ-FOLYTATÁSOS # RMSZ-FOLYTATÁSOS • RMSZ-FOLYTATÁSOS (Folytatás előző lapszámunkból) A közegészségügy általános romlása és a környezetszennyeződés is fokozza a munkások fásultságát Amikor egy bányász ötvenöt évesen nyugdíjba megy, az 1990. évi statisztikai várható élettartam szerint alig öt éve van hátra. Az alkoholizmus elleni kampány idején azt állították, hogy a Szovjetunióban az alkoholisták száma több mint ötvenmillió. Évente a szülőképes korú nők 20 százalékának van abortusza. A politikával szembeni bizalmatlanságot és az emberek kiábrándultságát fokozza, hogy kiderült: a grandiózus szovjet eredmények becsapások voltak. A munkások csodálatos teljesítményeiről szóló propaganda a majdani kommunista utópia képzetét volt hivatott kelteni. 1935-ben egy munkás állítólag egyetlen hatórás műszakiban 102 tonna szenet termelt ki — a norma hétszeresét —, amivel azt kívánták demonstrálni, hogy a párt emberfeletti teljesítményre tudja sarkallni a munkásokat. A glasznoszty idején aztán kiderült, hogy az efféle hírek mind hazugságok voltak. , Csodavárás Az ilyen mítoszok hatására az emberekben meggyökerezett valamiféle csodavárás. S ezt a csalóka hitet ma is naponta táplálja a tömegtájékoztatás azzal, hogy olyan történeteket tár az emberek elé, mintha a kapitalizmusban szinte munka nélkül termelődnének meg az anyagi javak. • A munkásosztály lelkesen várja, hogy egyszeriben beköszönt a jólét. Abban az illúzióban ringatják magukat — s ezt az illúziót a nyugati politikusok és bankemberek is bátorítják —, hogy néhány száz nap alatt, vagy legalábbis belátható időn belül. Washington vagy Brüsszel segítset- ~" ............. gével elérik azt, aminek eléréséhez a demokráciáknak évszázadokra volt szükségük. Még nem jött el az armhoz. ..« rendkívül lassan megindult azoknak a kis- és középvállalkozásoknak a létrejötte, amelyeknek a hirtelen áradatára számítottak. A liberalizálás révén sok állami tulajdon cserélt gazdát, de a kisipar területén, ahol a munkások, saját maguk számára teremthetnének munkaalkalmat egy kis ügyességgel, nem következett be komolyabb növekedés. Ugyanez tapasztalható a mezőgazdaság területén. A városiak hétvégén kertészkednek a sok telken, eladható zöldségféléket termelnek, baromfit vagy disznót tartanak De az igazi mezőgazdasági dolgozók továbbra is bizalmatlanok. A parasztok már nemigen emlékezhetnek kolhoz előtti időkre. Viszont sokan emlékeznek nagyon is jól az 1946-os rabló pénzreformra, a kötelező kölcsönjegyzésekre és a háztáji föld méretének önkényes kiigazítására. A legfájdalmasabb talán az volt, amikor Hruscsov váratlanul megtiltotta a háztáji tehéntartást. Komoly megrázkódtatás volt, amikor a tehenet, sok millió család legféltettebb kincsét, be kellett adni a kolhoznak. Ilyen háttérrel érthető, miért fogadják az emberek mélységes gyanakvással a legújabb földbérleti terveket. Amíg a törvényhozók vonakodnak a garantált és visszafordíthatatlan dekolektivizálástól, csak erősödik a gyanakvás, és visszatartja az embereket attól, hogy több munkát invesztáljanak a földekbe. A mezőgazdasági dolgozók túlságosan hozzászoktak a fentről jövő parancsokhoz és a nyomorúságos szociális juttatásokhoz, semhogy mernének kockáztatni, és egyedül nekifogni valaminek. A mezőgazdasági dolgozók húzódozása a reformereket nemcsak elkeseríti, hanem ironikus módon arra készteti, hogy erőszakos privatizálást követeljenek: ha a kolhozparaszt fél a felelősségtől, akkor a kényszer jól bevált módszerével kell privatizálni. Ez ugyanaz a voluntarista mentalitás, amely a múltban annyi fájdalmas és katasztrofális döntéshez vezetett. Az, hogy még ma is ilyesmit hirdethetnek megmutatja, milyen mély nyomokat hagyott a szovjet gyakorlat és az ideológiai sulykolás. A jelcini forradalom nem éles törésvonal. A szovjet rendszert nem semmisítették meg. A régi rezsim kulcsemberei címkét váltottak, de megmaradtak a munkaerőgazdálkodási viszonyok ismerős keretei. Ezek az emberek nem tudják egykönnyen megérteni, hogy a piaci mechanizmusok nem a tervezők parancsaira működnek, és hogy a közömbös munkaerő érdekeltté tételéhez a konzultáció és a bérezés új módszereire van szükség. Terméketlen talaj Még ha Moszkva és Szentpétervár egyegy óriási bazár lett is, nehéz elképzelni olyan országot, amely kultúráját tekintve rosszabbul lenne felkészülve az egyéni vállalkozásra. Leonyid Abalkin akadémikus szerint, aki Gorbacsov első gazdasági tanácsadóinak egyike volt, Oroszországban a magánvállalkozás magvai reménytelenül terméketlen talajba hullottak. Véleménye szerint az ország túlságosan hoszszú időn át „haladt visszafelé“, s harcolt minden területen a kiválóság ellen. „Hiányzik a kultúra, a munkaerkölcs és az emberi kapcsolatok , amelyek kiépítéséhez generációkra van szükség.“ Nyugaton az egyének hisznek abban, hogy több munkával és szakértelemmel javítani tudnak helyzetükön. Az orosz reflex viszont az, hogy a sikereseket viszsza kell húzni , legyen mindenki egyenlő a szegénységben. Egy felmérés, amely 120 gyárban vizsgálta a munkások magatartsát, megállapította, hogy a megkérdezetteknek több mint a fele anyagi helyzetének javulását nem a maga viselkedésének változásától reméli, hanem az állam által hozott intézkedéstől. A peresztrojka sok tekintetben Nyugat-Európa reformációjához hasonlítható. Az akkori katolikus egyház és a kommunista párt egyaránt tespedt társadalmak erkölcsét képviselte. A kapitalizmusban mindkettő olyan erőt látott, amely elpusztítja a természet rendjét, azt a rendet amelyben ki-ki tudja a maga helyét. A reformáció és a reform A különbség csak annyi, hogy az egyház felfogását a takarékosság és az egyéni boldogulás olyan etikája szorította viszsza, amely egy terjeszkedő polgári társadalom realitásait tükrözte. A reformáció olyan társadalomban ment végbe, amielyben az individualizmus már uralkodó filozófia volt. Oroszországban viszont a régi rezsim magától omlott össze, mert nem bírta a versenyt a kilvilággal Sajnos nem a felfelé törekvő, mobil munkások vagy egy ambiciózus középosztály nyomása buktatta meg a kommunizmust. Egy polgári társadalom konszolidációja — tövényesség, privatizáció, hatékony bank- és hitelrendszer, progresszív adózás — képes lesz újjáéleszteni a hatékony munkaerkölcsöt, és hasznosítani tudja majd az orosz tehetséget. Bizton számítani lehet rá hogy a politikai stabilitás, a jelentős nyugati beruházások és egy jól kigondolt és irányított technológiaátadás hamarosan csodát fog művelni Oroszország ósdi, füstös gyáraival, veszélyes atomerőműveivel és csúnyán szennyezett környezetével. Ám egyedül az intézményi keretek megváltoztatása nem elég ahhoz, hogy sok millió orosz munkást kirángasson abból a gondolkodásmódból, amelyet a parancsuralmi rendszer sok évtizede alakított ki. Ehhez idő kell. Oroszországnak fájdalmasan kell majd hozzáidomulnia a haszonra épülő, fogyasztói kultúrához, amelyre nincs igazán felkészülve. A reális bérezés, a társadalmi igazságosság minden bizonnyal komoly változást fog előidézni de nem fogja tudni gyorsan megváltoztatni azt a munkaerkölcsöt, amelynek mottója az volt, hogy „mi úgy teszünk, mintha dolgoznánk“. Egészséges, szakképzett és a munkában érdekelt orosz munkaerő kialakulásához az kell, hogy az emberekre hosszabb időn át hasson egy olyan vállalkozási kultúra, amelyben a kereset és a pozíció közvetlenül az elvégzett munkától és annak minőségétől függ. (Vége) OROSZ MÚLT ÉS JELEN A restség átka