Romániai Magyar Szó, 1994. július (6. évfolyam, 1375-1401. szám)

1994-07-01 / 1375. szám

Romániai Magyar 2 Jemen _ MEGMOZDULT A VILÁG Heves tüzérségi és rakétatámadást in­téztek szerdán Áden dél-jemeni nagy­város ellen az északi erők. A támadásban több polgári személy meghalt. Jelentések szerint az északiak az utóbbi hadművele­tekben elfoglalták Áden víztárolóját, egy rádióállomást valamint egy katonai tá­maszpontot. Az északi kormányerők el­foglalták az ország nagy részét, a lázadók csupán Áden volt dél-jemeni fővárost és Hadhramaut sivatagi tartományt tartják ellenőrzésük alatt. A dél-jemeni elnök egyik munkatársa úgy vélte, hogy az észa­ki erők gyorsan végső győzelmet akarnak aratni a déliek felett, még mielőtt a Biz­tonsági Tanács valamilyen határozatot hozna az arab országban dúló válsággal kapcsolatban — idéztük a Reuter és az AP hírét. Tegnap reggeli rádiójelentések szerint azonban a Biztonsági Tanács máris meg­hozta a jemeni helyzettel kapcsolatos ha­tározatát. Ebben mindennemű szárazföldi, légi és tengerészeti hadművelet tényleges beszüntetését kéri, és felhatalmazza a vi­lágszervezet főtitkárát, Butrosz Gálit, foly­tassa­­megbeszéléseit a tűzszünet-ellenőr­zési mechanizmus létrehozásáról — tájé­koztatott a France Presse. Gáli már szer­dán találkozott egy dél-jemeni személyi­séggel, aki kötelezettséget vállalt a tegnap érvénybe lépett 48 órás­ tűzszünet betartá­sára, hogy módot adjanak a Nemzetközi Vöröskereszt Bizottságának tevékenysége kifejtésére Adenben és környékén. A dél­jemeni személyiség tegnap­— előrejelzé­sek szerint — találkozni készült az ENSZ-­­ székházban egy északi miniszterrel a hely­­­­zet megvitatása végett Diplomáciai közvetítés színhelye volt szerdán Moszkva is. Andrej Kozirev orosz külügyminiszter találkozott Jemen külügy­miniszterével, aki magától értetődően Észak nevében tárgyal. Az orosz diplomá­cia vezetője ezután egy dél-jemeni magas rangú küldöttel tanácskozott. Ezt követte valamennyiük hármas találkozója, amelyen egyértelműen leszögezték, hogy rendezni kell a jemeni helyzetet Egyúttal — mint az Osztankino­­v jelentette — a fegyver­nyugvás lehetőségeit is mérlegelték. Külügyminisztériumi figyelmeztetés (Folytatás az 1. oldalról) ben dolgozó román munkások státusát Éppen ezért bekérették a külügyminisz­tériumba Avshalom Megiddont, Izrael bukaresti nagykövetét akinek továbbí­tották a román kormány arra irányuló ó­­haját: a két ország mihamarabb dolgoz­zon ki ilyen jellegű megállapodást Az olasz nagykövetet is bekérették a külügyminisztériumba, akinek tudomására hozták egyes román állampolgárok azzal kapcsolatos elégedetlenségét, hogy ne­hézségekbe ütközik az olasz turistavízum beszerzése. Mint annak idején megírtuk, az olasz nagykövetség konzuli osztálya nemrég bejelentette, hogy őszig szünetel a vízumkiadás. Az olasz nagykövet ezt a helyzetet az eddig beérkezett kérések nagy számával magyarázta. Ugyanakkor ígé­retet tett, hogy az olasz külügyminisz­térium erőfeszítéseket tesz a helyzet ren­dezésére. Az egyik újságíró kérdésének bevezeté­seként elmondta, hogy Li Peng kínai mi­niszterelnök európai körútjának első ál­lomásán, Bécsben jelenlétével komoly bel­politikai vihart kavart. Nem csak utcai tüntetések zajlottak le, hanem bojkottot jelentett be Erhard Busesc alkancellár — szembehelyezkedve nem csak koalíciós partnerével, Vranitzky kancellárral, ha­nem saját pártjának vezető politikusai­val is —, mondván, hogy az egyetemes emberi jogokat megsértő Kína vezetőivel nem ül tárgyalóasztalhoz. Minthogy L­i Peng Bukarestbe is ellátogat, elhangzott a kérdés: vajon Romániában milyen fogad­tatásban részesül majd a kínai kormány­fő. A külügyminisztériumi szóvivő remé­nyét fejezte ki, hogy a fentiekben ismer­­tettett megnyilvánulásokra Romániában nem kerül sor. Az MTI bukaresti tudósítójának arra a kérdésére, hogy miként kommentálja a magyarországi koalíciós tárgyalások le­zárását és az ott kidolgozott programot, kormánylistát, a külügyi szóvivő igen óva­tosan fogalmazott Kijelentette: várható, hogy" az új magyar kormány beiktatása után , különböző érintkezésekre és kölcsö­nös kezdeményezésekre kerül sor, amelyek során majd elválik, miként valósulnak meg a választási kampány idején és ezt követően tett biztató nyilatkozatok. Budapest: Külpolitika őrségváltáskor Szerdai tájékoztatóján Herman János magyar külügyi szóvivő, helyettes állam­titkár közölte: A Külügyminisztérium az elkövetkező hetekben tekintettel lesz arra, hogy a jelenlegi kormány immár ügyve­zetőként működik. A külügyi vezetés cél­szerűnek tartaná, ha a varsói nemzetközi találkozón már az új kormány álláspont­ját tükröző delegáció venne részt, mind a személyeket, mind pedig a tartalmi po­litikai álláspontot illetően. Varsóban jú­lius 7-én a visegrádi tagországok külügy­miniszterei találkoznak amerikai veze­tőkkel. A szóvivő szerint az már bizonyos, hogy Jeszenszky Géza leköszönő külügy­­miniszter nem lesz ott a találkozón, s jelenleg is folynak a konzultációk, egyez­tetések az MSZP-vel és az SZDSZ-szel a delegáció összetételéről. A szóvivő jelezte, hogy a visegrádiak mellett várhatóan ott lesz Varsóban a román, a bolgár, a mace­dón és a szlovén diplomácia irányítój­a is. A delegációknak feltehetően módjuk lesz arra is, hogy rövid különmegbeszé­­léseket folytassanak Bill Clinton amerikai és Lech Walesa lengyel elnökkel is. A tájékoztatón elhangzott továbbá, hogy július közepén Triesztben találkoznak a közép-kelet-európai kezdeményezéshez tar­tozó országok miniszterelnökei. A tanács­kozásra meghívást kapott többek között az Európai Unió soros elnöke, az EFTA, az OECD és az EBRD képviselője is. Az elfogadásra kerülő politikai és gazdasági dokumentumok egyeztetése jelenleg is zaj­lik, és a szóvivő szerint elvben elfogad­ható lenne egy kisebbségvédelmi doku­mentum is, ez ügyben azonban még né­hány kérdés tisztázásra vár. Triesztben ott lesz négy csatlakozni kívánó tagállam kép­viselője is, és várhatóan összeül a szervezet Társulási Tanácsa, hogy a csatlakozási kérelmekről tárgyaljon. A trieszti talál­kozó kapcsán némi bizonytalanságot okoz az, hogy július 15-re tervezik ez Európai Unió csúcstalálozóját, valamint az, hogy az új magyar kormány is várhatóan ezen a­­tapon alakul meg. „A Külügyminisztérium legsürgősebb teesidői közé tartozik áttekinteni a nagy­követi kar helyzetét. Dönteni kell arról, hogy a jelenlegi nagykövetek közül kit kérünk fel arra, hogy ha teheti, akkor szolgálja az új kormány külpolitikáját. Meg kell vizsgálnunk, melyek azok a­ he­lyek, amelyeken a váltás indokolt és szük­séges, majd ki kell választanunk az új embereket“ — nyilatkozta a Magyar Hír­lapnak Kovács László (MSZP), a külügy­miniszteri poszt várományosa, és részlete­sen kifejtette az ezzel kapcsolatos tenni­valókat. •­­­­ LÉGIPÁRBAJ Szabályos légipárbajt vívtak a karha­talmi erők a helikopteren menekülő ter­roristákkal — jelentette a Reuter hely­színi tudósítója a dél-oroszországi Minye­­ralnije Vodi üdülőtelepről. Mint előbbi lapszámunkban megírtuk, három csecsen terrorista társasgépkocsit kerített­ hatal­mába, utasait túszul ejtette, szabadon bocsátásukért pedig fegyvert, többmillió dolláros váltságdíjat és helikoptert kö­vetelt. Hosszas alkudozás után a karha­talmiak a támadók követeléseit kielégí­tették (ennek fejében a túszok szabadul­tak), ám a menekülő helikoptert tűz alá vették és leszállásra kényszerítették. A terroristákat letartóztatták, a váltságdíjat visszaszerezték. • A NAGYVILÁG HÍREI . Strasbourgban tegnap Strasbourgban folytatja munkálatait — plénumban és bizottságonként — az Eu­rópa Tanács parlamenti közgyűlésének nyári­ ülésszaka. A bukaresti rádió tudó­sítójának kora reggeli jelentése szerint a plénumban napirenden szerepelt az egyik volt jugoszláv köztársaság, Macedónia el­len bevezetett görög embargó kérdése, a­­mely körül eleve kemény vitára, egymás­nak ellentmondó álláspontok kifejtésére számítottak. A munkálatok ezt követő programpontja Sztaniszlav Daszkalov bolgár külügyminiszternek az ET minisz­teri tanácsa soros elnökének minőségében készített előterjesztése volt. Délutánra az Európa Tanács bővítéséről szóló nagyon várt jelentés helyett, melyet szeptem­berre halasztottak, két jelentést iktattak be; egyiket a Törökországi Demokrácia Párt­ja betiltásának várható következmé­nyeiről, a másikat az ideiglenes fogva­­tartás kérdéseiről. A plénum délutáni ülé­sén Florin Georgescu Botica szenátor, az ET parlamenti közgyűlésének alelnöke vezette a munkálatokat A bizottságok közül a Jogügyi és Em­berjogi Bizottság tegnapi napirendjén sze­repelt a Romániáról szóló König-Jans­­son jelentés, valamint a jelentés kísérő dokumentumaiként hivatalosan elfogadott okmányok, a kormány memoranduma, a román sajtóban Botk­a-féle jelentésnek ne­­vezett dokumentum, melyet a román par­lamenti delegáció hét tagja írt alá. Frunda György RMDSZ-szenátor kritikai állás­pontra helyezkedett ez utóbbival kapcso­latban és különdokumentumot nyújtott be, amely szintén megvitatásra került. Japán Kormánylista Japán új kormányfője — Murajama To­­miicsi — a Szociáldemokrata Párt bal­szárnyának vezéregyénisége A párt élére tavaly szeptemberben került, akkor, a­­mikor a JSZDP feladta évtizedekig tartó ellenzéki pozícióját és a Hoszokava Mo­­rihiro vezette kormányhoz csatlakozott. Bár nem tartják a reformok hívének, az elmúlt nyolc hónapban a párt az ő ve­zetésével vált pragmatikusabbá, tett rend­re engedményeket. Feladta pédául decem­berben a JSZDP a rizspiac liberalizálását ellenző álláspontját, hasonlóképp engedett akkor is, amikor a kormány a politikai, választási reformtörvény-javaslatát dol­gozta ki. Murajama volt e reformterv egyik fő ellenzője, ezzel is összefüg­gésben állhat, hogy a „reformer“ Kaifu Tosiki miért szakított pártjával, a kon­zervatív párttal, amikor az Murajama tá­mogatására szólított föl. Engedményt tett Murajama a külpolitikában is, feladva el­lenállását hozzájárult ahhoz, hogy a japán hadsereg tagjai korlátozott feladatokkal ugyan, de részt vehessenek az ENSZ béke­­fenntartó akcióinak támogatásában. A 70 éves politikus, akinek apja halász volt, a Meidzsi egyetemen diplomázott. Politikai pályafutását szűkebb hazájában, Oita kormányzóság parlamentjében kezdte, majd hét alkalommal választották újra képviselőnek a japán parlamentben. Kor­mányzati feladatot eddig még sohasem látott el — jelentette az MTI tokiói tudó­sítója. Rádióhírek szerint Murajama Tomiicsi tegnap bemutatta az új kormánylistát. Tűzszünet? Burhanuddin Rabbani afgán elnök szer­dától tűzszünetre szólította a szemben­álló afgán erőket. Kijelentette, hogy kész átadni a hatalmat a nemzetgyűlés által kiválasztott személynek. Az elnök a kabuli rádióban mondott beszédében a maga részéről szerda reggel­től tűzszünetet hirdetett és felszólította a vele szemben álló Gulbuddin Hekmatjar miniszterelnök vezette csoportot, hogy csatlakozzék a fegyver­nyugváshoz. A be­jelentés dacára szerda reggel az afgán légierő gépei Kabultól délre bombázták Hekmatjar csapatait, akik viszont raké­tákkal és tüzérséggel lőtték a város lakó­negyedeit. Harcokat jelentettek Herat vá­rosánál is! Rabbani rádióbeszédében egységre és a vérontás beszüntetésére szólította Afga­nisztán népét. Javasolta, hogy hívjanak össze országos gyűlést a mohemadán pap­ság, a gerillaparancsnokok és az iszlám koalícióban részt vevő pártok képviselői­ből. Táblaviszály A Vladimír Meciar-kormány tavaszi, márciusi bukása előtt már szóba került, sőt a pozsonyi parlament szavazásra is bo­csátotta a táblatörvényt, amely a dél­szlovákiai vegyes lakosságú települések névmegjelölését szabályozta volna. Az ak­kori javaslat a szlovákiai kisebbségek elsősorban a magyar nemzeti kisebbség — szempontjából elfogadhatatlan volt, u­­gyanis csak a szlovák megnevezés ma­gyar betűkkel történő átírását tette volna lehetővé. Az új kormány, amelynek az őszi választásokig hat hónap állt rendel­kezésére, ígéretet tett arra, hogy egy el­fogadható jogi normát dolgoz ki ennek a kérdésnek a rendezésére. Ez meg is tör­tént, és a törvényjavaslat mellé az Együtt­élés Politikai Mozgalom, valamint a Ma­gyar Kereszténydemokrata Mozgalom (e két politikai tömörülés képviseli a felvi­déki magyarságot a pozsonyi parlament­ben) egy listát is összeállított, amelyben a több mint 500 település nevét — a ma­gyar nyelvű változatot — tüntették fel Ezt a listát a Szlovák Belügyminiszté­rium és a Szlovák Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének szakemberei részben még módosították. Az egyezteté­sek után a javaslatot és a jegyzéket el­fogadta a Moravcik-kabinet így kerül­hetett a parlamentbe, ahol a házbizottság döntése alapján a törvénytervezet megvi­tatását a 32. ülés napirendjére vették. EGY SZAVAZAT HIÁNYZOTT A napirendi pontok jóváhagyása során, vitatható körülmények között a javaslatot törölték a 32. ülés programjából A ház­szabály értelmében, amennyiben 30 kép­viselő kéri, akkor bármilyen kérdésben össze lehet hívni egy rendkívüli üléssza­kot. Ez történt a táblatörvény tervezeté­vel is. A törvényhozás 14 magyar képvi­selőjét „megtámogatta“ néhány szlovák, kormánykoalíciós honatya, így június 1- jén megkezdődött a rendkívüli ülés, a­­mely kizárólag ezzel a tervezettel foglal­kozott. A javaslat vitája három napig tar­tott. Olyan képviselői módosítások is el­hangzottak, amelyek esetleges elfogadása ismét diszkriminatívvá, a magyar képvi­­selők szempontjából elfogadhatatlanná tették volna a törvény egészét. A szava­zás előtti nap estéjén a 14 magyar nem­zetiségű képviselő egyeztető tárgyaláson vett részt a kormánykoalíció parlamenti­­frakcióival, és azon olyan megállapodás született, hogy a magyarok számára nem megfelelő módosításokat a koalíciós kép­viselők sem fogják támogatni. A parlamentben több érdekes javaslat is elhangzott. A Meciar vezette ellenzék Pozsonyban ismét megpróbálkozott a transzkripció el­fogadtatásával. Egy másik javaslat meg úgy szólt, hogy a törvény ne vonatkozzon azokra a városokra és falvakra, amelyek jelenleg egy szolvák történelmi személy nevét viselik (PL Stúrovo — Stúr nevéről, Hviezdosslavovo — Hviezdoslav nevéről... stb.) A szavazás napján, az előző este megkötött megállapodás ellenére, a kor­mánykoalíció képviselői közül többen igennel voksoltak az utóbbi javaslatra. A magyar képviselők számára érthetetlen magatartás miatt a törvény egészéről szó­ló szavazás előtt a 14 képviselő szünetet kért. Frakciójukon belül úgy döntöttek: a módosító javaslatok elfogadása ugyan so­kat rontott az eredeti törvénytervezeten, mégis elfogadják azt. Rossz szájízzel bár, de megszavazzák. A frakció nem egyhan­gú döntése nem a törvény minősége a­­lapján, hanem a politikai egyeztetés, a szóbeli megállapodás miatt született A szlovákiai jogrend értelmében azonban a képviselőt nem kötelezi a frakció dönté­se. Szavazáskor sem pártjának, sem vá­lasztóinak nem tartozik jogi felelősségge. Csupán a saját lelkiismeretével kell el­számolnia. Így történt, hogy a tizennégy magyar képviselőből ketten — Rózsa Er­nő és Fehér Miklós — tartózkodtak, egy — Komlóssy Zsolt — pedig a törvény el­fogadása ellen szavazott. Az elfogadáshoz végül csupán egy szavazat hiányzott. — MAGYAR IRREDENTIZMUS? Közvetlenül a szavazás után, a részle­tek ismerete nélkül már megszületett a közítélet: a három magyar képviselő buk­tatta meg a törvényt; a magyarok nem is tudják, hogy mit akarnak, kárba ve­szett a több hónapos előkészítés.. Még a magyar képviselők között is a­­kadt olyan, aki kijelentette: „csalódott képviselőtársaiban“, és hogy „aki nem tud kompromisszumot kötni, az ne politikus legyen, hanem terrorista!" A pozsonyi te­levízió 60 perces vitaműsort szentelt a történteknek, ahol a nyilvánosság előtt vágta a szlovák ellenzék egyik képviselő­je a jelen lévő magyar partnere fejéhez, hogy a magyarok Szlovákiát le akarják járatni a külföld előtt, sőt az általuk em­legetett természetes nyelvhatár nem más, mint a bécsi döntésben kijelölt határvo­nal, tehát maga a táblatörvény, a magyar irredentizmus megnyilvánulása. Ezeket a vádakat — érdekes módon — éppen a je­lenlegi szlovák belügyminiszter utasítot­ta vissza, aki megfordította a kérdést. A települések névhasználatának rendezését még a Meciar-kormány vállalta fel, ami­kor Szlovákiát felvették az Európa Ta­nácsba. A mostani kormány tehát csak az akkor tett ígéretet próbálta meg telje­síteni. A pozsonyi parlamentben történ­tekért nem a magyar képviselőket kell hi­­báztatni, hanem az ellenzéket. A törvény elfogadásával Pozsony telje­sítette volna az Európa Tanács kisebbsé­gekkel kapcsolatos ajánlásait. Az is tény, viszont, hogy a kormány eredeti javasla­ta sem volt teljesen megfelelő, hiszen több mint 40 ezer szlovákiai magyar nem tüntethette volna fel anyanyelvén lakó­helyének nevét A módosító javaslatok miatt ez a szám megduplázódott, és — a hivatalos népszámlálási adatok szerinti — közel 600 ezres szlovákiai magyar közül 80 ezer igényének figyelmen kívül hagyá­sa már nem elhanyagolható. A magyar frakció három képviselője magatartásá­val végeredményben egy diszkriminatív jogi norma bevezetését akadályozta meg. Sikerült elhárítani egy olyan törvényt, a­­m­ely valóban egyedülálló lett volna Euró­pában. Az elfogadott módosítások egyike ugyanis kimondta: a törvény mellé csa­tolt jegyzék az egyes önkormányzatok­ban megtartott népszavazás alapján még módosítható, de a referendum során mi­nimum 80 százalékos részvételnek kell lennie, hogy a végeredmény jogerőssé váljon. Ezt a javaslatot éppen annak a pártnak az egyik képviselője terjesztette be, amelyik még kormányzati időszaká­ban egyszerűen lesöpörte az asztalról a Párkányban és Gután megtartott — és érvényes — népszavazás eredményét. Mindkét városban több mint 50 százalékos volt a részvétel, és mindkét helyen az e­­redeti megnevezés visszaállítását kérték a polgárok. A párkányiak nem a Stúrovóra, a gutaiak meg nem a Kollárovóra szavaz­tak. ÚJRA ELŐTERJESZTIK Ősszel, szeptember 30-án és október 1- jén idő előtti parlamenti választásokat tartanak Szlovákiában. A statisztikai ada­tok jelenleg a nemzeti és baloldali erők, Vladimír Meciarék győzelmét vetítik elő­re. Az Európa Tanács ajánlásait azonban előbb vagy utóbb teljesítenie kell Po­zsonynak. Egy­ kierőszakolt kirakattörvényt a jelenlegi kormánykoalíció sem szeretne. Ezért várhatóan — és a kormány néhány tagja már ebben a szellemben nyilatkozott — még a választások előtt ismét napirend­re kerül a települések névhasználatának kérdése. Az Együttélés Politikai Mozga­lom már kidolgozott egy törvényterveze­tet, amelyet képviselői javaslatként a par­lament elé kíván terjeszteni. A kérdés csupán az, hogy mikor kerül erre sor, és hogy a pozsonyi törvényhozásban nem is­métlődnek-e meg a táblatörvény harma­dik változatának vitájakor az elmúlt na­pok és hetek eseményei. (Magyarország) A hírhedt Jack Kevorkiant, aki négy év alatt 20 beteget és öngyikosjelöltet segí­tett át a halálba maga szerkesztette ké­szülékével — pénzért —, a detroiti bíró­ság felmentette a vád aló, olvashatjuk a HVG-ban. A detroiti esküdtszék szerint a 65 éves Jack Kevorkian nem bűnös azért, mert a múlt év augusztusában segített meghalni az úgynevezett Gehrig-kórban (gyógyítha­tatlan féloldalú bénulásban) szenvedő, to­lószékhez kötött 30 éves Thomas Hyde­­nak. Kevorkian szokásos eljárása szerint műanyag gázmaszkot helyez „betegeire“ gumicsővel, amely egy szénmonoxid- pa­lackhoz vezet. A szerepet a halált kívánó páciens saját maga nyitja meg tanúk je­lenlétében. „Én nem megölöm a hozzám forduló betegeket, hanem enyhítek a kín­jaikon“ — jelentette ki magabiztosan az­­esküdtek, kilenc nő és három férfi előtt a sajtóban csak „Dr. Halálnak" nevezett volt orvos. Michigan államban tavaly külön tör­vényt hoztak az öngyilkossághoz nyújtott segítség tiltására, kifejezettem Kevorkian működésének megfékezése céljával, mert a korábbi törvények alapján nehezen le­hetett őt megfogni, mindig kibújt az igaz­ságszolgáltatás karmai közül. A rászabott új törvény alapján most először állt bíró­ság előtt, s a vádképviselő négy év bör­tönt és 2000 dollár pénzbüntetést kért el­lene. Az esküdtek három napon át vitat­koztak, mielőtt döntésüket meghozták. A tárgyaláson döntő súllyal esett latba az áldozat menyasszonyának, Heidi Fernan­­deznek könnyek között előadott tanúval­lomása: „Szerettem Thomast. Az élete po­kol volt már, a betegség teljesen eltorzí­totta és tönkretette őt. Hálás vagyok Ke­­vorkiannek, és biztos vagyok abban, hogy Thomasnak megváltást jelentett a halál, most boldog az égben." Az esküdtszék döntését tolmácsoló tag kijelentette: „Úgy véljük, nem öngyilkosságban való segéd­­kezésről volt szó... A szándék Hyde meg­szabadítása volt a kínoktól és szenvedés­től." Az öngyilkossághoz nyújtott segítséget tiltó törvény — amelyet éppen Kevorkian­­re tekintettel hoztak meg keserves alkot­mányossági és jogviták után — ezzel ha­tástalannak bizonyult A döntés nemcsak „Dr. Halálnak“ jelent zöld utat, hanem várhatóan az égés?. Egyesült Államokban megnyitja a kapukat a gyógyíthatatlan betegek halálba segítése előtt. Az ameri­kai jogban ugyanis egy precedens, mint amit a detroiti ítélet is jelent, meghatáro­zó lehet minden további ügyben. Kevorkian — aki eredetileg orvos volt, de ettől kétes tevékenysége miatt eltiltot­ták — nem nyúl a betegeihez, csak „hoz­zásegíti" őket, hogy saját akaratukból és elhatározásukból a halálba meneküljenek. Először olyan szerkezetet használt ehhez, amely gombnyomásra altatót, majd mér­geket juttatott intravénásan az illetők szervezetébe. Később tért át a még cél­szerűbbnek bizonyult gázmaszkra. Az e­­setek dokumentáltak: a hozzá fordulókat videokamera előtt beszélteti, egyértelmű­en kinyilatkoztatva szándékukat. Az aktus lehetőleg tanúk jelenlétében történik, szin­­tén videofelvétel és jegyzőkönyv készítése mellett, az illetők maguk hozzák műkö­désbe a „halálgépet". A gyilkosság vádja ilyenformán elesetk, s a jogászoknak igen­csak sok fejtörést okozott, hogyan minő­­sítsék, azt, ami történt. Úgy tűnik, a „halálhoz való jog" az es­küdtek és az amerikai közvélemény több­sége szemében egyike az alkotmányos sza­badságjogoknak. A vita természetesen nem zárult le, de miután Kevorkiannek ez volt a negyedik pere — az előző három alkotmányellenes eljárásnak minősült, s így ért véget — aligha indul vele szem­­ben újabb vádemelés. De Kevorkian vitatott figura marad fel­mentése ellenére is. A sajtó megírta róla, hogy amikor még orvosként működött, kétes tudományos értékű kísérleteket végzett, például vérátömlesztést halottak­ból élő személyeknek. Írásaiban új elmé­leteket fogalmaz meg: „Obidiatria“ né­ven hirdeti és terjeszti az öngyilkolás se­gítésének új erkölcstanát. A Vatikán lapja, az Osservatore Romano a nagy visszhangot kiváltott detroiti ítélet más­napján leszögezte: „A halálba segítés éppúgy, mint az öngyilkosság, bűn az é­­let ellen, nem pedig jog; összeegyeztet­hetetlen nemcsak a katolikus értékrend­del, hanem az emberi civilizáció és a hu­manizmus évszázadok alatt kikristályoso­dott értékeivel is." A szakértők — és nemcsak katolikus moralisták — felteszik a kérdést: függet­leníthető-e az Amerikát elöntő erőszak­­hullám attól a „halálkultusztól", amelyet a szóban forgó bírósági döntés is megtes­tesít. „Dr. Halált“ sokan akarják megál­lítani éppen ezért az Egyesült Államok­ban is: társadalmi bizottságok alakultak az élethez való­ jog erősítésére és az eu­tanázia burkolt törvényesítése ellen, sok­felé szerveztek tüntetéseket A gyors köz­­vélemény-felmérések szerint azonban a tüntetők a kisebbség, az amerikai többség híve mind az öngyilkosság-segítésnek, mind az eutanáziának, ahogyan a halál­büntetésnek is. „Ha valaki meg akar hal­ni, egyéni joga és döntése, törvénnyel ezt nem szabad tiltani“ —- hangoztatta az USA Today népszerű napilap, amely ve­zércikkében elítéli Kevorkiant ügybuz­galma és a jóízlésbe ütköző propagandá­ja miatt, de nem a tettéért. „Az amerikai­ak kétharmada úgy véli, helyes, ha az or­vosokat felhatalmazzák gyógyíthatatlan betegeik halálba segítésére, és a törvény­nek ezt kell szabályoznia" — írja. „Ame­rika veszélyes útra téved“ — vágott vissza ugyanazokon a hasábokon a Jog az élet­hez bizottság képviselője. Lynn Mills: Amerikai eutanázia-per 1994. július 1. • RMSZ-FOLYT­ATÁSOS • RMSZ-FOLYTATÁSOS # RMSZ-FOLYTATÁSOS # RMSZ-FOLYTATÁSOS •• RMSZ-FOLYTATÁSOS # RMSZ-FOLYTATÁSOS • RMSZ-FOLYTATÁSOS (Folytatás előző lapszámunkból) A közegészségügy általános romlása és a környezetszennyeződés is fokozza a munkások fásultságát Amikor egy bá­nyász ötvenöt évesen nyugdíjba megy, az 1990. évi statisztikai várható élettartam szerint alig öt éve van hátra. Az alkoho­lizmus elleni kampány idején azt állítot­ták, hogy a Szovjetunióban az alkoholis­ták száma több mint ötvenmillió. Évente a szülőképes korú nők 20 százalékának van abortusza. A politikával szembeni bizalmatlanságot és az emberek kiábrándultságát fokozza, hogy kiderült: a grandiózus szovjet ered­mények becsapások voltak. A munkások csodálatos teljesítményeiről szóló propa­ganda a majdani kommunista utópia kép­zetét volt hivatott kelteni. 1935-ben egy munkás állítól­ag egyetlen hatórás műszak­iban 102 tonna szenet termelt ki — a nor­ma hétszeresét —, amivel azt kívánták demonstrálni, hogy a párt emberfeletti teljesítményre tudja sarkallni a munkáso­kat. A glasznoszty idején aztán kiderült, hogy az efféle hírek mind hazugságok vol­tak. , Csodavárás Az ilyen mítoszok hatására az emberek­ben meggyökerezett valamiféle csodavárás. S ezt a csalóka hitet ma is naponta táplálja a tömegtájékoztatás azzal, hogy olyan történeteket tár az emberek elé, mintha a kapitalizmusban szinte munka nélkül ter­melődnének meg az anyagi javak. • A munkásosztály lelkesen várja, hogy egy­szeriben beköszönt a jólét. Abban az illú­zióban ringatják magukat — s ezt az il­lúziót a nyugati politikusok és bankembe­rek is bátorítják —, hogy néhány száz nap alatt, vagy legalábbis belátható időn belül. Washington vagy Brüsszel segítse­t- ~" ............. gével elérik azt, aminek eléréséhez a demokráciáknak évszázadokra volt szük­ségük. Még nem jött el az ar­mhoz. ..« rendkí­vül lassan megindult azoknak a kis- és középvállalkozásoknak a létrejötte, ame­lyeknek a hirtelen áradatára számítottak. A liberalizálás révén sok állami tulajdon cserélt gazdát, de a kisipar területén, ahol a munkások, saját maguk számára teremt­hetnének munkaalkalmat egy kis ügyes­séggel, nem következett be komolyabb nö­vekedés. Ugyanez tapasztalható a mezőgazdaság területén. A városiak hétvégén kertészked­nek a sok telken, eladható zöldségféléket termelnek, baromfit vagy disznót tarta­nak De az igazi mezőgazdasági dolgozók továbbra is bizalmatlanok. A parasztok már nemigen emlékezhetnek kolhoz előtti időkre. Viszont sokan emlékeznek nagyon is jól az 1946-os rabló pénzreform­­ra, a kötelező kölcsönjegyzésekre és a háztáji föld méretének önkényes kiigazítá­sára. A legfájdalmasabb talán az volt, a­­mikor Hruscsov váratlanul megtiltotta a háztáji tehéntartást. Komoly megrázkód­tatás volt, amikor a tehenet, sok millió csa­lád legféltettebb kincsét, be kellett adni a kolhoznak. Ilyen háttérrel érthető, miért fogadják az emberek mélységes gyanakvással a legújabb földbérleti terveket. Amíg a tör­vényhozók vonakodnak a garantált és visszafordíthatatlan dekolektivizálástól, csak erősödik a gyanakvás, és visszatart­ja az embereket attól, hogy több munkát invesztáljanak a földekbe. A mezőgazda­­sági dolgozók túlságosan hozzászoktak a fe­ntről jövő parancsokhoz és a nyomorú­ságos szociális juttatásokhoz, semhogy mernének kockáztatni, és egyedül neki­fogni valaminek. A mezőgazdasági dolgozók húzódozása a reformereket nemcsak elkeseríti, hanem ironikus módon arra készteti, hogy erősza­kos privatizálást követeljenek: ha a kol­hozparaszt fél a felelősségtől, akkor a kényszer jól bevált módszerével kell pri­vatizálni. Ez ugyanaz a voluntarista men­talitás, amely a múltban annyi fájdalmas és katasztrofális döntéshez vezetett. Az, hogy még ma is ilyesmit hirdethetnek megmutatja, milyen mély nyomokat ha­gyott a szovjet gyakorlat és az ideológiai sulykolás. A jelcini forradalom nem éles törésvo­nal. A szovjet rendszert nem semmisítet­ték meg. A régi rezsim kulcsemberei cím­két váltottak, de megmaradtak a munka­­erőgazdálkodási viszonyok ismerős keretei. Ezek az emberek nem tudják egykönnyen megérteni, hogy a piaci mechanizmusok nem a tervezők parancsaira működnek, és hogy a közömbös munkaerő érdekeltté té­teléhez a konzultáció és a bérezés új mód­szereire van szükség. Terméketlen talaj Még ha Moszkva és Szentpétervár egy­­egy óriási bazár lett is, nehéz elképzelni olyan országot, amely kultúráját tekintve rosszabbul lenne felkészülve az egyéni vállalkozásra. Leonyid Abalkin akadémi­kus szerint, aki Gorbacsov­ első gazdasági tanácsadóinak egyike volt, Oroszország­ban a magánvállalkozás magvai remény­telenül terméketlen talajba hullottak. Vé­leménye szerint az ország túlságosan hosz­­szú időn át „haladt visszafelé“, s harcolt minden területen a kiválóság­ ellen. „Hi­ányzik a kultúra, a munkaerkölcs és az emberi kapcsolatok , amelyek kiépítésé­hez generációkra van szükség.“ Nyugaton az egyének hisznek abban, hogy több munkával és szakértelemmel javítani tudnak helyzetükön. Az orosz reflex viszont az, hogy a sikereseket visz­­sza kell húzni , legyen mindenki egyenlő a szegénységben. Egy felmérés, amely 120 gyárban vizsgálta a munkások magata­r­t­­sát, megállapította, hogy a megkérdezettek­nek több mint a fele anyagi helyzetének javulását nem a maga viselkedésének változásától reméli, hanem az állam által hozott intézkedéstől. A peresztrojka sok tekintetben Nyugat-­­Európa reformációjához hasonlítható. Az akkori katolikus egyház és a kommunista párt egyaránt tespedt társadalmak erköl­csét képviselte. A kapitalizmusban mind­kettő olyan erőt látott, amely elpusztítja a természet rendjét, azt a rendet amely­ben ki-ki tudja a maga helyét. A reformáció és a reform A különbség csak annyi, hogy az egy­ház felfogását a takarékosság és az egyé­ni bo­ldogulás olyan etikája szorította vi­sz­sza, amely egy terjeszkedő polgári társa­dalom realitásait tükrözte. A reformáció olyan társadalomban ment végbe, ami­ely­ben az individualizmus már uralkodó fi­lozófia volt. Oroszországban viszont a ré­gi rezsim magától omlott össze, mert nem bírta a versenyt a ki­lvilággal Saj­nos nem a felfelé törekvő, mobil munká­sok vagy egy ambiciózus középosztály nyo­­­mása buktatta meg a kommunizmust. Egy polgári társadalom konszolidációja — tövényesség, privatizáció, hatékony bank- és hitelrendszer, progresszív adózás — képes lesz újjáéleszteni a hatékony munkaerkölcsöt, és hasznosítani tudja majd az orosz tehetséget. Bizton számíta­ni lehet rá hogy a politikai stabilitás, a jelentős nyugati beruházások és egy jól kigondolt és irányított technológiaátadás hamarosan csodát fog művelni Oroszor­szág ósdi, füstös gyáraival, veszélyes atomerőműveivel és csúnyán szennyezett környezetével. Ám egyedül az intézményi keretek meg­változtatása nem elég ahhoz, hogy sok mil­lió orosz munkást kirángasson abból a gondolkodásmódból, amelyet a parancs­uralmi rendszer sok évtizede alakított ki. Ehhez idő kell. Oroszországnak fájdalma­san kell majd hozzáidomulnia a haszonra épülő, fogyasztói kultúrához, amelyre nincs igazán felkészülve. A reális bérezés, a társadalmi igazságosság minden bizonnyal komoly változást fog előidézni de nem fogja tudni gyorsan megváltoztatni azt a munkaerkölcsöt, amelynek mottója az volt, hogy „mi úgy teszünk, mintha dol­­goznánk“. Egészséges, szakképzett és a munkában érdekelt orosz munkaerő kialakulásához az kell, hogy az emberekre hosszabb időn át hasson egy olyan vállalkozási kultúra, amelyben a kereset és a pozíció közvetle­nül az elvégzett munkától és annak minő­ségétől függ. (Vége) OROSZ MÚLT ÉS JELEN A restség átka

Next