Romániai Magyar Szó, 1994. augusztus (6. évfolyam, 1402-1427. szám)
1994-08-20 / 1418-1419. szám
994. augusztus 20—21. Küldjétek 3 rajzot, Mai számunkban az aradi PÉTERSZABÓ DÓRA GABRIELLA (10 éves), a szilágy nagyfalui SZÉKELY IMOLAés a baráti ANTAL ISTVÁN ZOLTÁN (8 éves) munkáit közöljük, következő alkalommal a marosvásárhelyi Tatai Orsolya (7), a székelykeresztúri Körösfői Zsolt (12) és a nagyenyedi Fábián Szabolcs Szilárd (6) *Ry-eg.v rajzát ..állítjuk ki a rovatunkban. Küldjétek továbbra is címünkre a legjobb gyerekrajzokból: Romániai Magyar Szó, 79776 Bucuresti 33. Piața Presei Libere nr. L sector 1, Gyereksarok. GYEREKSAROK SZÉKELY IMOLA ANTAL ISTVÁN ZOLTÁN Mária Teréziának nem sikerült (Folytatás az 1. oldalról) egy 200 cigány családot adnának el, azzal feltétellel, hogy egyszerre legalább ötöt egyenek, és egy-egy arany kedvezményt kérnek a vevőnek. Maradt fenn a háromzéki iratok közt is olyan adat, mely azt ironyítja, hogy rabszolgákként tartották két Moldvában és Havasalföldön, és nayon kegyetlenül bántak velük. Bojárok megcsonkították, halálra verték őket. 1817- el való a következő történet: Túri Feenc imecsfalvi cigányokat visz Moldvába ithon szárazság volt, és ott szerettek volna dolgozni, az egyik bojár elrabolja a cgányokat, és hiába próbálja meg visszaézrezni őket, a bojár nem hajlandó lemondani róluk. A bojárt Berecken jártán letartóztatják, követelik, hogy adja ki a három cigányt, de nem sikerül rábírni erre. Más adat: a moldvai osztrák kirendeltség értesíti a háromszékieket, hogy megkezdődött a cigányok vására, hogy gályarabnak adják el őket és velük együtt még erdélyi románokat is eladnak, akikért 1500 piasztert fizetnek, illetve ezzel vezetik félre őket csalétekként, de rabszolgasora vár rájuk a gályapadokon. — Napjainkban folyik egy cigány nemzeti öntudat kialakítása, cigányértelmiségiekkel találkozhatott nemrég Budapesten. Véleménye szerint mi lesz ebből, tanár úr? — Az idei budapesti rendezvény a Cigányok Második Nemzetközi Konferenciája volt Erre 18 országból hívtak meg elsősorban cigány értelmiségieket, de magyar cigánykutatókat is. A jó benne az volt, hogy a cigány értelmiség sajátos-FELVÉTELI VIZSGÁT tartanak a Hyperion Egyetem sepsiszentgyörgyi tagozatán i. e. augusztus 27-én a következő szakokra: optometria — fogtechnika — menedzserképzés — könyvelés, pénzügyi számvitel — informatika, irodatechnika — történelem és földrajz — román és idegen nyelv (angol vagy német) — jogi tanácsadói (nappal és látogatás nélküli tagozatok) Érdeklődni a 067/31 22 57-es telefonon lehet (R. 336) „1. HA OLCSÓBBAN AKAR ÉPÍTKEZNI a szatmárnémeti NORDAGREG telephelyeiről (Szatmárberend — Berindan, Udvari — Odoron, Apa, Biharpüspöki, Szilágybenedekfalva — Benesat, Őrmező — Petricica Varului) bármilyen mennyiségű mosott kavicsot, homokot, sódert betoncsöveket beton- és könynyűbeton falazóblokkot és más betonelemet elad! Címünk: NORDAGREG—S.A 3900 Satu-Mare, Str. Magnoliei 3( TeL: 061—74 480), Fax: 061—74 37 09. (B. 346) — Ez az orvos — mondta félhangosan —, ez az orvos valósággal istenáldás — és kenegette közben a kezét. — Hogy is hívják ezt a kenőcsöt? — Kézbe vette a tubust, közel emelte a szeméhez. — Ne-o-gra-nor-mon — betűzgette. És megint csak magában, fejcsóválva: — Ez valóságos isten csodája, hogy Bemát lírja, hogy nem sebesedik ki neki, folyton csak abban. — Rábiccentett. — Abban — mondta nyomatékkal, mintha tagadta volna valaki. Szeme elé emelte a kezét, forgatta. — És a kézre is jó. Azóta nem töredezik ki a kezem. — Ösztönös mozdulattal az Ingaórára nézett, összehunyorított szemmel. Eltartott egy darabig, amíg észlelte, hogy nem jár. — Ha egyszer nem tudok már fölmászni, hogy fölhúzzam! — S mintha kimondatlan vád ellen védekeznék: — Én ugyan föl nem mászom, csak ezért! Hogy leessem, hogyne. És akkor magával mi lesz? Ki fogja?... — Szeme már az ébresztőórát kereste. — Negyed tíz. Azt írták, tízkor jönnek. Még jó, hogy megnéztem a postaládát... Ölébe ejtette a kezét, ült Vonásai megereszkedtek. A szobát megülte a csönd. Csak a másik szobából hallatszott át a halk, szuszogós-nehéz lélegzetvétel. S egy légy zizegett, röppent ide-oda ráérősen. — Én nem is tudom — mondta. — Nem is tudom... — Kiegyenesedett, arcán megfeszültek a vonások. Űzött, gyanakvó pillantást vetett az ébresztőórára: — Jézusom... — s hirtelen fölállt. Levetette a dióbarna, vastag flanellslafrokot, és odaállt a nagy tükör elé, így, kombinéban látszott, milyen vékony: minden madárcsontja kiáll, sótartói mélyek, két lapockája mint a kés. Lába vékony, kékeres. — Csúf lesz az ember, ha megöregszik — "jegyezte meg, szokása szerint félhangosan. Nem volt benne keserűség. Ezért nem. Kihúzta a fiókos szekrény felső fiókját, kivett egy ezüstnyelű teknősfésűt, kibontotta gyér, gondatlanul feltűzött, se nem ősz, se nem fekete haját. — Az én családomban mindenki lassan őszült. — szögezte le egy határozott fejbólintással. — Apuska is, Mamika is — és többször végighúzta haján a fésűt. Elrendezte, hogy ne látsszék ki rózsaszín fejbőre, és megtűzte. Jobbra-balra forgatta a fejét, s ösztönös, gyakorlott mozdulatokkal igazgatott itt-ott a frizuráján. Aztán egy kicsit görnyedtem egy kicsit tántorogva odament a háromajtós szekrényhez, látta, hogy nincs rajta a kulcs, visszament hát a fiókos szekrényhez, kihúzta a felső fiókját, megállt, töprengett, visszatolta, kihúzta a másodikat, beletúrt, egyre idegesebben matatott. — Hova tettem, hova is tettem... — motyogta, még mindig kombinéban. — Tegnap, amikor... — Elővett, egy bőrtárcát, kinyitotta, becsukta, visszatette, kivett egy pléhdobozt, kirázott belőle vagy tucatnyi kulcsot. — Ez az, ez lesz az... — A kulcscsal visszament a szekrényhez, nagy nehezen beleillesztette a kulcslyukba, kinyitotta az ajtót, s leakasztott egy feröncz Árpád ÖREGEK (1) kete-fehér mintás selyemruhát A tükör elé állt, fölemelte a karját, s arca eltorzult a fájdalomtól, majd fájdalmán erőt véve belebújt a selyemruhába. — Pedig Anette azt mondta, hogy azt a szürkét vegyem. De persze, hogy ez volt a szebb. És az olcsóbb is... — tette hozzá, a maga mentségére. — Aztán ő is elismerte, hogy ez a szebb, ugye. — A tükröt nézte, de Anettet látta, Dodi unokáját, aki tavaly nyáron, mikor azzal a spanyollal, a férjével, itt járt, elment vele a nyári kiárusításra, s a fiatalok meg gazdagok magabiztosságával, a magyar—német—szláv szórengetegen és izzadságszagon áttörve pillanatnyi töprengés nélkül leakasztotta először azt a szürkét, aztán, azért látta, hogy neki nem tetszik, ezt,’»levetett, hátravetette hosszú, szőke haját, s már csomagoltatta is be, mielőtt Ő még végigmondhatta volna, hogy neki nem kell, neki az a pár... az a pár rongy ... ugye... addig... — Most van rajtam először —bólintott rá a tükörben saját képmására; hátranyúlt, nyögve begombolta nyakán a gombot, s leeresztette a kezét. — Legalább volt miért megvenni. — Ment volna, de nem tudott elszakadni a tükörtől- Forgott jobbra-balra, a halványan elmosolyodott. — Eh ... — mondta, legyintett, s visszament a fiókos szekrényhez, megállt előtte, gondolkodott. — Mit is?.... Igen. — Odament a szekrényhez, beakasztotta az üres vállfát, bezárta az ajtót, levette a kulcsot, visszament a fiókos szekrényhez, kihúzta először a felső, majd a második fiókot, elővette a bőrtárcát, kinyitotta. — Nem, nem ide! — Becsukta, visszatette, elővette a pléhdobozt,s betette a szekrénykulcsot a tucatnyi más kulcs közé. Aztán betolta a fiókot, de mindjárt kihúzta megint. Idegesen matatott benne. — Hova tettem, hova is tettem... — motyogta. — Ha ide nem... ha... még ellopták nekem.... — Megtalálta, a bőrtárca alá csúszott be, vékonyka aranylánc volt, a végén aranyba foglalt ametiszt. Kezében a lánccal elgondolkozott: ■— Ezt Dodi... Dodi a frontról... mielőtt megsebesült... — összerezzent, rossz lelkiismerettel nézett körül; a láncot fölcsatolta a nyakára, megállt a tükör előtt, jobbra fordult, balra fordult, igazgatott egy kicsit a haján. — Dodi — mondta magában, és halványan elmosolyodott. — Mamika... — Majd idegesen. — Mindjárt itt lesznek, és én még... — Kezét tördelve odébb ment, és tehetetlenül leült. — Igen. Szóval, hogy... jó, hogy már hatkor... különben sose... — — Homlokához emelte a kezét, aztán végighúzta a szemén, mintha az űzöttlány gondjait tárgyalta meg. Azt lehetett megfigyelni, hogy, különösen Magyarországon kialakult egy magja a cigány értelmiségnek, akik öntudatosan cigánynak vallják magukat és vállalták, hogy az etnikum érdekeit képviseljék. Minden kérdést nagyon határozottan tárgyaltak meg, egységbe próbálják fogni az egész európai cigányságot Az értelmiség szerepét illetően olyan vélemény is elhangzott, hogy nem az ősi mesterség felkutatása a legfontosabb, hanem a cigánynak is meg kell tanulnia az informatikát, a korszerű művelődést és lépést tartani a modern tudománnyal, szakmai struktúrával— Személy szerint mi közelítette önt a néphez? — Későn ismerkedtem meg belső életükkel, Csíkdánfalván születtem, és ott nem is volt cigány, egy hegedűst, egy nagyszerű és mindenki által tisztelt embert leszámítva, aki azonban nem úgy élt. Háromszékre kerülve akarva-akaratlan a népballadák gyűjtésének rendjén terelődött figyelmünk rájuk és ébredtünk rá, hogy ők nagyon értékes magyar folklórt őriztek meg. Közvetlen kapcsolatba kerülve, láttam, hogy életük más, mint a róluk kialakított előítéletes kép. Bensőséges, őszinte, nyílt emberek, a törvényszékre kerülők kisebb réteget képviselnek. A többség dolgozni akaró, persze sajátos módon élő és gondolkodó, de őszinte, nyílt emberekből áll A hivatalos összeírások nagyon ellentmondásosak. Legutóbb 400 000-et írtak össze, holott különösebb bizonyítás nélkül állíthatjuk, hogy legalább 2—3 millió él belőlük Romániában, a 6 milliós becslés talán túlzás. Ez nem lehet közömbös senkinek. Ideig-óráig el lehet ugyan hallgatni, de számolni kell a nagyszámú cigánysággal, azzal, hogy öntudatosodnak, jogokat szeretnének és emberként szeretnének élni. Nem tudhatni, hogyan alakul sorsuk, de tény: ha a műveltség eljut hozzájuk, meg tudnának változni és másként élhetnének, mint eddig. Közvetlen szomszédságunkban még mindig középkori körülmények közt tengődnek... Véget szeretné a szeméből kitörölni. Pa haszosan felsóhajtott: — Már hat óra óta talpon vagyok... és egész éjjel egy szemhunyást sem... — majd kissé kántálva, félhangosan folytatta: — Ki-’ mentem a piacra, vettem Bernátnak csirkecombot, megvettem a kávét, áthúztam Bernát ágyát... megreggeliztem... még jó, hogy a tortát tegnap megsütöttem, és a bort... mit szólnának ezek, ha... Jézusom, megdaráltattam?... — Idegesen felugrott. — Nem is tudom... — Szögletes, kissé tántorgó mozdulatokkal kisietett a konyhába, be a spejzba, reszkető kézzel bontotta ki a Mokka sárga papirosát. — Meg. Jó. Akkor,... akkor... ja, a feketefőző. .. — Elővette a kotyogót, s közben mondta: — Mert ez a Mokka a legjobb, hiába, hogy ez a legolcsóbb, akkor is a legjobb, és a piaci közértben frissen ... mindig ... — Letette a kávéfőzőt. — Mit is? Ja, meg kell főznöm a kávét, hogy ne akkor, és meg kell terítenem, hogy mire megjönnek ... Ne akkor... — Elővette a tálcát, letette. — Jaj, egészen... — Odament a csaphoz, visszajött, szétcsavarta a kotyogót, megtöltötte vízzel, letette, odament a konyhakredenchez, elővett egy kiskanalat, visszament vele az asztalhoz, letette. Vissza a kredenchez, kereste a kotyogót. — Persze, az asztalon ... — mondta, visszament, a kotyogóba kávét tett, összetekerte, meggyújtotta a gázt, föltette. Aztán fogta a tálcát, bement. — Hova is? ... — mondta összeráncolt homlokkal Megkereste a kulcsot a fiókos szekrényben, kinyitotta a háromajtós szekrényt, kivett egy asztalterítőt. — Mamika... — mondta magában. — Ezt is a Mamikától ... még a stafírungom... —, s leszedte a kis dohányzóasztalról a török sárgaréz dohányzókészletet. — Ezt Bernét, még Isztambulban, amikor... — mondta, s fölterítette az erdélyi úrihímzéses asztalterítőt, amely a hajtásoknál megsárgult, töredezett már. Megállt előtte, leeresztette a kezét bólogatott, s közben mondta: — Tavaly, hogy Anette, azzal a spanyollal, a férjével ... derék ember lehet... az a szegény Dodi... — aztán összerezzent kivett négy asztalkendőt elrendezte, ösztönös biztonsággal, szépen, majd ' fogta a tálcát lábujjhegyen átment a másik szobába, ahonnét a szuszogás hallatszott, kinyitotta a faragott kreierte ajtaját az megnyikordult, rászólt: — Psszt... Bernát még.... — kitett egy tálcára négy meisseni kávéscsészét csészealjat, négy kis ezüst kávéskanalat, elővette a cukortartót meg a sötétkékre vénült ezüst cukorcsipeszt. — Ma kockacukrot szoktak... mokkát... az a divat... hoztam, hogy. — majd röviden töprengett s kivett négy metszett talpas üvegpoharat is, aztán elővette a már tegnap megvásárolt szemelt rizlinget azt is rátette a tálcára, mellé a dugóhúzót az egészet kivitte, s szépen mindent elrendezett a kisasztalon. (Folytatjuk) HÍREK • KÖZLEMÉNYEK • Rtf Azon az interzisen, mellyel minősítésem ( kapcsolatba kel Nagy RMSZ-aaktikus megfigyelő bűinséges 12 Hadműveleti RMSZ, aug. 10.) révén k, kétnapos kishratosikkal fölöttébb meg voltak elégedve. A Földönkívüli Biológiai Entitásoknak annyira tetszett rendezvényünk, hogy eredeti szándékuktól eltérően, szombaton késő este úgy döntöttek, hogy nemcsak tisztes távolságból szemlélődnek, hanem személyesen is megjelennek Kisiratosan, de — ilyen a mi földi technikai színvonalunk — mikor leszálláshoz készülődtek, a nagyon erős interferenciák eredményeként az egész környék villamos áram nélkül maradt. (Íme, újabb bizonyíték arra, hogy ők ott voltak!) Így a negyedfokú találkozásról, sajnos, le kellett mondanunk, mert veszélybe került az Arató esti művészi műsora, a tombola, no meg a nagy báli vigadás. És ezért tényleg kár lett volna! Mert a két nap minden perce, minden pillanata tartalmas, színes-lélekkel megélt felejthetetlen élmények maradandóságával gazdagított bennünket, vendégeket és vendéglátókat egyaránt. Egy kis falu Nagy Szíve dobbant hatalmasat, és ez a melegséget szeretetet szerteáramoltató települést az keségéből a utóbbi időben? olvasónk hajt ve ezt a neveti nem is mind teje, de sok. ígéretes, na, lepülés. Aki tűri mindezt, ge, bátran rendezvényünk választás volt ] Akik nem el egy alig 1 dálatos vizűt és dal (mely néha hírű is lehet), laknak, s ahol* más e határ mentiismeretlenség szurtudatába emelte. Az ,t nap ezer meg ezertérkép fölé böngészités, mely ha ma még zásban a világ térből jövő felé mutató, légekkel kecsegtető testünk, láttuk, tapasztal* hogy Aratónknak véatjuk olvasóinknak hí nhelyén szerencsés véle velünk, képzeljenek számláló falut, csotógyhatású termálstrandéven belül akár európai nyílt szívű emberek szilgos kéz — meglátszik , ez a portákon — szerencsésen párosul a lélek melegét ötvöző fejebaráti szeretettel. Ez Kisiratos, ahol úgy fogadtak bennünket, az RMSZ munkatársait és meghívottatokat, mint rég nem látott jó rokont, aki messze földről hazalátogat. Mert mindnyájan otthon éreztük magunkat Kisiratoson. Az emberi kapcsolatok őszinte közvetlensége, a mindent belengő felszabadult vidám hangulat önmagában is felejthetetlen keretet biztosított rendezvényünknek, mely a kölcsönös megismerés jegyében zajlott le. És ez az, ami tartalmassá tette egyittlétünket. Mert nemcsak emberekkel ismérkedtünk meg, jó barátokkal lettünk gazdagabbak, hanem ízelítőt kaptunk egy tájegység hagyományaiból, láthattuk pazar népviseletét, hagyományőrző szokásait meg kegyhelyeit, együtt lehettünk velük erős hitükben és őszinte, nyílt párbeszédben elmondhattuk egymás gondjait-bajait Szeretnénk hinni, hogy az együtt aratott szellemi kalászokból önmagunkat, önazonosságunkat tápláló ropogós kenyér sül majd, s ennek szeletei talán máshova is eljutnak, annak a nyitottságnak a jegyében, mellyel Kriskatosra is elmentünk, s mellyel, ha alkalom adódik, bármikor bárhová elmegyünk. De visszatérve az Aratóhoz, a vásárhelyi stáb nevében kellemes kötelességemnek teszek eleget, mikor a nagy nyilvánosság előtt továbbítom a szervezők köszönetét azoknak a marosvásárhelyi szponzoroknak is —HAMOL utazási iroda, IZA-COLIBRI, TIMAR-TARASCONI, DIONYSOS, SOLVOPLANT, UNIVEX, KALINA, TURUL, LYRA, MEFIS, MARCO, CONSTR-IMPEX, VASUDVAR kft-k —, melyek, helybéli támogatóink mellett, tombolacsomagokkal és anyagi segítséggel hozzájárultak rendezvényünk sikeréhez. Ezzel is gazdagabb, színesebb volt a tombola, melyet Szatmárnémetitől Besztercéig s onnan Aradig mindig készségesen mellénk álló partnereink lehetővé tettek. Reméljük továbbá azt is, hogy a gyerekek körében szárba szökken az a mag, melyet Gellért Márta tapasztalt cserkész vetett el lelkükben, és melyet Beregszászi Olga művésznő lebilincselten szép, számukra készített műsora tettt még színesebbé, aki ezzel is bizonyította: minden korosztály számára van egyformán patinás, magas művészi színvonalú mondanivalója. Nagy István meg Gáspárik Attila egy hónapos magyarországi turné fáradalmait feledve újból tanúságot tett arról, hogy a hazai magyar kabaréműfaj kiemelkedő személyiségei, olyan színészi egyéniségek, akik, ahol megjelennek, mindig sajátos hangulatot teremtenek, derűt, jókedvet, mosolyt fakasztva az emberek ajkán, magukkal ragadják a közönséget. Továbbá minden bizonnyal Molnár Dénes képzőművész barátunk — aki többek között tombolánk fődíját, egy gyönyörű szép munkáját is magával hozta Marosvásárhelyről — sem bánta meg, hogy személyesen eljött velünk. Rossz nyelvek szerint éles szemével ő volt az egyedüli, aki látta az UFO-sokat is, és le is rajzolta őket e sorokat jegyző tűrlény vigasztalására, akibe csüggedt pillanataiban mindig lelket (és melléje jégbe hűtött sört) öntött Rózsa Matyi vállalkozó — csak névrokona a híres pusztai betyárnak —, akiből, ha legalább száz lenne, akkor bízvást olajozottabban mozognának kerekei bármely piacgazdaságnak. Nincs szándékomban ezúttal hagyományos beszámolót írni az eseményről, de azt nem tehetem meg, hogy legalább egy mondat erejéig ne szóljak elismeréssel azokról a névtelenség szerénységében meghúzódó lányokról, asszonyokról, akik az alföldi konyha remek ízeit ismertették meg velünk vagy azokról, akik portáikon szállásunkról gondoskodtak. Mindenkinek mindenért őszinte köszönet. És remélem, reméljük: Kisiratos, a viszontlátásra! BŐGŐÉT ATTILA: a zsirlény Kell egy kis áramszünet avagy a zűrlény reflexiói Aratónkról 1. Kést kereselt fellépésükhöz Gáspárik Attila a Pap János étkezdéjében. Meg is örült a majdneny félméteres Söllingen késnek, melyet d* konyhába fedezett fel De Pap János hentesmester gyorsan megfosztotta tőle. „Bármit művész úr, de a késemet nem adonk”. Hiába bizonygatta Gáspárik Attila, hggr nem vág vele semmit, esetleg Nagy Isitván kollégáját, mert a hentesmester —aki az RMSZ-arató vendégeinek két napig rendelkezésére állt, válogatott finomságokkal terült-terülj asztalkámat működtetve — a késkölcsönzésbe nem ment bele. Így Gáspáriknak meg kellett elégednie egy közönséges konyhakéssel. Pap János nemcsak a keze alól kikerülő ,finom „disznóságokkal“ (egyéni módon elkészített tepertyű, májas, véres, disznófősajt stb.) bizonyította, hogy szakmájában igazi mester, hanem azzal is, hogy nagy becsben tartja jó munkaeszközét, melyek mindenki másnak, mint mondotta, még édesanyjának is tabu. 2. A cserkészparancsnokként meghívott marosvásárhelyi Gellért Magda nemcsak •! Hazatérő lelkek Stílszerűen kezelött Kisiratos ünnepe. Mindjárt a kezdet kezdetién — az aradi képzőművészek uzéanyújtásában —, már ott lüktetett a levegőben az erős jelkép, a beérés és a hazatalálás szimbóluma. De az sem volt vétette!), hogy a falu művelődési házának kiállítóterme kis híján szűknek bizonyít a hazatérők, a vendégek, az érdeklődők, s a művészetpártoló helybeliek számára. ÉFJ!A Haszti Pál csendéleteiben gyönyörködtem, amikor mellém sodródott a lelkes rendezők egyike, és tapintatosan meas^sepe: „...a művész húsz évig Kia^jMnéM'inárkodott“. ő volt az cMjftgEreére. Viszont a Aj^a&Sft kétségtelenül a legmarkánsabb eáJHpBlAöi Ferencet ihlette meg, hiszen n ÄRatatlanságba dermedt, már-már a váMMflbel is dacolni képes vidék s az emb^Hfilló természeti rendépes vi budapesti színmövészi tési aratóbálján venmegelőzően igényes leptem meg, pontosabban llvi játékokkal tette nyelvi készségeit, de fensora is igazi revetlonmal kértem meg azon be lapunkoiva születtem Kárpátalján, [gyáron végeztem a ze[Kárpátalji kislányként (fia színművészeti főisnyelven képeztek ma* Nagy szorongással __sí deszkákra, s máris fősszerepet. Aztán rájötas* én világom. Nem a _______ ____ hanem a megkötöttség gátolt elképzelt'terveimben. Ezért is hagytam ott a színházikat, s most azt csinálom, amit én szeretek, én válogatom meg műsoraimat. Így lett belőlem pódiumművész, és formavilága szilárd opciót, mi több: elmélyült, tudatos vonzalmat jelöl nála, egy olyan karakterisztikus jegyet, amelyben élni, gondolkodni, alkotni s vállalni a vállalhatót — mindenekfölött érdemes. Szürrealista látomások, különleges időutazások letéteményese volt ezen a tárlaton Kott-Gróza János, „Arad szürrealistája“, akinek látomásai, erősen intellektuális töltésű kompozíciói a múlandósággal örökös küzdelemben leledző — ám a dolgokat még csak elgondolni képes — szemlélődő ember alternatívakeresését, másra vágyását sugallják meglepő szuggesztivitással. Sághy Annamária virágcsendéletei a „klasszikusnak“ mondható formaszínvilágban fogantak: gyönyörködtetnek és megnyugtatnak. . Mikor járt először Erdélyben? 1 — Körülbelül két hónappal ezelőtt jártam Aradon és Dicsőszentmártonban Tollas Tibor költő társaságában, akinek szerzői estjén léptem fel színészkollégámmal, Újlaki Károllyal. Itt találkoztunk Péterszabó Ilonával, aki azonnal meghívott Kisiratosra. Voltam még Korondon, ezúttal másodszor járok Erdélyben. Számomra Erdély olyan, mint Kárpátalja, ezután olyan szívesen jövök ide, akár haza. — Mostani fellépéséről úgy ítélem, sokat foglalkozik a gyermekekkel. Imádom a gyermekeket. Magyarországon többször felléptem, voltam Nürnbergben is, de elvittem gyermekműsoromat Moszkvába . Kolozsvárra is meghívtak jótékonysági estre, de objektív okok miatt ez még nem jött össze. — Beregszászi Olga kisebbségi sorsból származott el. Úgy gondolom, a kisebbségi színésszel, művésszel születik valamiféle drámaiság... — A magyarországi színész nem tudja, nem érzi, hogy mi mindenen megy keresztül a Kárpátalján vagy éppen Erdélyben született művész. Legújabb műsorunkban, amelyhez előreláthatólag szeptemberben fogunk hozzá, kisebbségben élő költőket szólaltatunk meg Magyarságunk keservei címmel... — Gyakran tér vissza szülőföldjére? — Nagy-nagy szeretettel gondolok mindig Kárpátaljára. Amikor meghallottuk, hogy ott színház született, azonnal mentünk Tollas Tiborral a színház javára dolgozni, ami ma már nincs, mert rettenetes a pénzhiány, így is négy éve folyamatosan visszajárok. — És ezután szívesen jön Erdélybe is, gondolom... . — Szívesen. Ragyogó élményekkel távozom innen. Sok mindent tudtunk Erdélyről, de Erdélyt látni kell. És szeretném, ha még visszahívnának... Lejegyezte: LOKODI IMRE //■ Beregszászi nő az RMSZ dégszerepelt gyermekmáse a helyi strandpróbára az iskabálon elhanyódó volt. Ez művésznőt, musóinak is. " Beregszés középiskolámat neművészetiben mentem Moszkkálára, ahol gyár színésznőn tértem vissza a eljátsztam néhányem, hogy nem színészi munk s zínészi munka, a megkötöttség gátolt..." 's h 9-én özvegyte a salgói hogy az éjskája padlófalakból. A lóban vérrel becslésüknek látszó Az történt szony az éjsjártában-keltél felbugyogó vére tték a véres lakás titkát! I. oldalról print megpattant lábfején egy tágult visszér, amelyből az asszony mozgásával ösztönné bejelentetsrefüggően, szakaszosan tört elő a vér. kapitányságon. Hogy felmossa, vízzel felöntötte, így az a mán vér tört fel la linóleum alá is befolyt, s valóban minden lépésre felbugyogott A pszichológus szakvéleménye szerint egy egyhetes melegvizes üdülés után hazatérve, éjszaka felriadva, szubjektíve valóban csodaként élhette meg a vérzést, mindenesetre nem volt abban az állapotban, hogy felismerje a történtek valódi okát. Lánya és annak barátja fél órával később ébredve már tényként fogadta el az anya állítását. gott, fröcskölt elő a re siető rendőrök vezett lakást találtak, alább 3—4 liter vérkente össze a lakást is, hogy az özvegyászfelébredt, s a lakásban vette észre a spriccelő, fjsebész véleménye sze ! Romániai Magyar Szó ! Ez az a kisiratosi RMSZ-aratóról a gyerekek körében aratott sikert A saját maga tervezte, varrta, alkalomhoz illő cserkészruháit megcsodálta a nőközönség. 3. Molnár Dédes (Démol) művészt a Rózsa Bár udvarán sörökkel rohamozták meg az ott hűsülő helybeliek, így nem térhetett ki az elől, hogy néhányukról villámportrét készítsen. 4. Két vegetáriánus vendége is volt az RMSZ-aratónak. De nem okozott gondot ők is degeszre ehették magukat. Kellemesen meglepődtek azon, hogy Kisiratoson nem zaklatták fölösleges kínálással, mint általában más vendégségeken, hanem kommentár nélkül tudomásul vették kívánságukat és ellátták őket húsmentes ennivalóval. 5. A plébánián 5, a mérnök-orvos László házaspárnál 7 vendég kapott szállást Nem mindennapi dolog, hogy úgy bocsátották rendelkezésünkre lakásukat mintha családtagok lettünk volna pedig egyikünkkel sem találkoztak ez ideig. Megmutatták a fekhelyeinket s azon túl ki-bejárhattunk, akkor is, ha vendéglátóink nem voltak otthon. G. Gáspárékra rájárt a rúd. Amellett, hogy le kellett mondania a Söllingen késről és a művelődési ház előtti parkolásról, viszszainduláskor a kocsija körül topogott hogy eltűnt a tartályból a benzin. Hogy aztán kiderüljön, az üzemanyag-mennyiséget mérő mnűszeg tréfálta a meg. A mutató üres tartályt jelzett, pedig" az éppoly tele volt mint ideérkezésükkor. 7. A rendezvényt záró RMS31 író—olvasó találkozón részt vevő helybeliek kifogásolták, hogy a tombolán nem sorsolt ki a szerkesztőség RMSZ-előfizetéseket, s hogy a hálósoknak nem osztottak sajt, kötegnyi friss RMSZ-t (guther) Odry Mária személyében az akvarell lehetőségeivel magabiztosan sáfárkodó művészt ismerhettünk meg Kifejezetten emocionális töltésű kompozíciói közül kiemelkednek a November című sorozat darabjai. Súlyos ködökbe, az elmúlás különböző formáit megélő, a visszafordíthatatlan változásnak kitett tájak azért mindig sejtetik, hogy nem önmagukért valók, hiszen a változó világ, a lassan „decemberesedő tájak“ s egyáltalán a menetrendszerűen bekövetkező alkonyok egyik „vesztese“ a megfáradt, a múlandó ember. Steinhübel Zoltán tűzzománcba álmodott képei a játék, az életigenlés, nem kevésbé az optimista folytatás koncentrált valóságában gyökereznek. Az általa kimondott csupa nagybetűs IGEN-t hadd vonatkoztassuk most Kisiratos mostani — és persze jövőre beígért — ünnepére: köszönjük, elvárjuk és ott leszünk. BARABÁS ZOLTÁN