Romániai Magyar Szó, 1994. október (6. évfolyam, 1454-1479. szám)

1994-10-01 / 1454-1455. szám

Déryné vágya volt egy szép közös ház, ahol a színé­szek együtt lehetnek, amikor nincsenek a színpadon. Ez a gondolat hozta létre később - Gobbi Hilda áldozatos munkájával - a Bajor Gizi Színészmúzeumot, az elhalt művésznő villájában. Képletesen bár, de egy lexikon is amolyan közös „ház”, ezúttal „Színház”, ahol együtt vannak a régi és új pályatársak, a tegnapi és mái játszók békességben, min­den rivalizálás nélkül. Együtt a sok Rómeó és Júlia, az Ádámok és Évák; Lear királyok, Bánkok, Cyranók és Hamletek; Gertrudisok, Medeák, Szent Johannák és Csárdáskirálynők; Botcsinálta doktorok meg Képzelt betegek; Kaméliás hölgyek és Néma leventék; Kamnyó­­nék, Warrennék, Amerikai Elektrák vagy Stuart Máriák; Csongorok és Tündék; János vitézek és Háry Jánosok; Nyilas Misik, Ludas Matyik... apródok és ajtónállók... a pálya minden rendű-rangú beosztottjai, a Nagyérdemű okítói és szórakoztatói, egyszóval a Színészek. IMDM Az idei Színházi Világnapon (március 27) látott napvi­lágot és azóta már minden színházhoz eljutott - határokon belül és kívül - az új Magyar Színművészeti Lexikon (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994). A régiók színházai a kisvárdai találkozón kapták meg ajándékba, de szabadárus forgalmazásban is kapható volt néhány könyvesboltban. min­t säassz A szemnek és szívnek egyaránt szép kiadvány néhány hibájáról, elírásáról itt ne beszéljünk. Ünneprontás lenne. Végül is nem csekély munkába került összehozni két évszázad anyagából, korábbi lexikonokból, évkönyvekből és egyebekből a szerteágazó, összekuszált pályaképeket, hiszen nemcsak az Anyanemzet, de - ezúttal, első ízben - a határokon túli magyar színházak művészei, rendezői, színházvezetői is helyet kaptak a lexikonban. Ami megint csak változás az előbbi lexikonokhoz képest, ezúttal az operaénekesek, balett-táncosok, pódiumművészek is képviselve vannak a kötetben. A legtávolabbi időből visszatekintő arc, a legrégebbi pályakép Kelemen László (sz. 1762) színész, színház­­szervező és színigazgatóé, akinek nevéhez fűződik az el­ső hivatásos magyar nyelvű színielőadás 1790. október 25-én a budai Várszínházból (Igazházi vagyis a polgár­­mester). Mellé lép a múltból - de nem a feledés homá­lyából - az erdélyi színjátszás közismert alakja, a szí­­nész-rendező-igazgató Kótsi Patkó János (sz. 1763), aki az első kolozsvári színielőadás résztvevője volt a Rhédey házban, 1792. december 17-én (Titkos ellenkezés vagy Köleséri). Körülöttük rajzanak a többiek, A-tól Z-ig, élők és holtak, kivéve azok, akik már el- vagy kifelejtődtek. A lexikont 24 oldalnyi színes képanyag díszíti. Szép o­­lajportrékat látni neves régi színészekről, mint pl. Moór Anna az első várszínházi előadás szereplője, id. Lendvay Márton Nagybánya híres szülötte, Odry Árpád, a kiváló Shakespeare színész, Gombaszögi Frida, a modern játék­stílus egyik első képviselője stb. Néhány különleges kosztüm, majd hagyományos és modern díszlettervek színezik az oldalakat, legrégebbi közülük egy nagyon ki­fejező Bolygó hollandi (Wagner) háttér 1888-ból (Spahn­raft Ágoston terve), legfrissebb egy jól bejárható tágas színpadtér Csehov Platonovjához 1990-ből (Antal Csaba terve). Két Csongor és Tünde díszlet között választ­hatunk, előbbit Upor Tibor tervezte (1932), utóbbit Varga Mátyás­(1946). Végül három oldalon tizenkét színházi plakát kínálja a változatos mondandót Blaha Lujza felléptétől, Spíró György Csirkefej c. drámájáig. A lexikon legfiatalabb „lakója” egy felvidéki színész, Boldoghy Olivér, a komáromi Jókai Színház tagja (sz. 1970, dimplomázott 1992). A többiek, a hasonkorúak, vagy fiatalabbak már csak a XXI. században kaphatnak helyet egy majdani új, közös „házban”. KUDELASZ ILDIKÓ DANCS ARTUR Juliska néni mégis a metmybe megy... Nem jön, hogy elhiggyem, hogy Juliska néni boszorkány volt. Ezt nagyanyám állította sziklaszilárd meggyőződéssel, valahányszor nyelvé­re jött. Pedig nem volt fekete mágus­macskája sem, csak Saffranek látogatta olykor, de ő is csak foltokban volt fe­kete, és különben meg az állatorvosok macskája volt, csak olyasféle megfon­tolásból keveredett Juliska néni portá­jára, hogy a halni tett töltött káposztát elköltse, meg hogy valamelyest visszafogja a roppant egérszaporu­latot, mely az egész udvar jogos ag­godalmát vívta ki. Nagyanyám is csak onnan tudta, hogy boszorkány Juliska néni, hogy asszonyok jártak hozzá kuruzsoltatni meg ilyesmi. Mi utána is jártunk. Az állatorvosoknál nagy lexikonok sorakoztak a polcon, és Emesével kistudéroztuk hogy kedd és péntek az igazi boszorkánynapok. Egy péntek este, mikor hazafelé ballagott, meg is kérdeztük, hogy miért nem ment seprűvel a boszorkabálba, de szerencsére nagyothallott, bár nagy­anyám szerint nem volt siker, csak borzasztóan huncut és minden hájjal megkent hétemeletes vén kanca. Mert azt is megtudtuk, hogy hét férjet is el­nyűtt - akkoriban tartott a nyolcadik­nál, de ebből, alkalomtól függően, mindig letagadott kettőt-hármat. A hatvanas évei derekát taposta, mikor András bácsi elkezdett hozzá járogatni, majd egy idő után ott is aludt. Pedig András bácsi vagyonos ember hírében állt, mégse sokat habo­zott odaköltözni Juliska néni orrfacsa­­róan büdös sufnijába. Nagyanyám szerint őt is megvarázsolta a vén­asszony, hogy a pénzt kijátssza tőle. Értett is Juliska néni a pénzügyekhez, hamarosan saját nevére írt betét­számlája volt, és cserébe naponta főzte a lucskost András bácsinak, aki ren­desen eljárt Decebalba dolgozni. Eleget mondta is nagyanyám, hogy igyeljék András bácsi, emet is szidta, és sopánkodott elégszer, hogy „szed­res" Julinak Visszás a lánykori neve, márpedig ilyen még az ő a famíliá­jában nem is hallatott. Mégis haláláig tartott ki mellette. Minden csatározás ellenére, Juliska néni szívesen és szorgalmasan bejárt hozzánk nézni a tévét, meg hogy mit főz nagyanyám. Igazán csak a bűn­ügyi filmeket szerette, főleg Derricket, de mindig átaludta őket, csak az adás végén ébredt fel, és olyankor nagy­anyám elmesélte neki a filmet, mert azt nagyon szerette. De ha netán unta, azt mondta, hogy menjen maga a ne­­hézségbe, ha olyan béka, és csak azért se mondta el a filmet. Egyszer állítólag rontást küldött ránk, akkor nagyanyám egy kést és egy villát tűzött az ajtóra, hogy az ördögöt keresztanyám kedvéért elűz­ze a háztól, de Juliska néninek nem szólt, így továbbra is bejárt hozzánk. Személy szerint rám sohasem hara­gudott, meg a többi gyerekre sem iga­zán, csak azt nem szerette, ha az ajtaja előtt visítunk, és főleg morgott, hogy az állatorvosoknak nemcsak a macs­(Folytatása a b. oldalon) Negyvenezer török áll Graz alatt• Ismeretlen Zrínyi-leveleket találtak A grazi Landesarchiv Militaria levéltári részlegében eddig föltáratlan magyar iratanyagra bukkant dr. Kovács József László, a miskolci egyetem tanára. A talált Zrínyi-levelek és más érdekes 17. századi dokumentumok földolgozása még sok idő­t vesz igénybe, s az eredmény tudományos lapokban lát majd napvilágot. Ezúttal inkább csak a „fölfedezés" körülményeiről beszélgettünk a miskolci irodalomtörténésszel. - Milyen tudományos értékkel bír az ed­dig ismeretlen Zrínyi-levelek felfedezése? - Ezekben a levelekben nincs szen­zációs újdon­ság, inkább a lelőhely megtalálása érdemel figyelmet, azt ugyanis eddig senki sem tudta, hogy ilyen óriási magyar anyag van Graz­ban. Eddig minden magyar filosz Bécsbe járt kutatni, mintha elfelejtet­ték volna, hogy a Habsburg-biroda­lom tartományi rendszerű volt, ami azt jelenti, hogy például Alsó-Auszt­­riának éppúgy volt titkos tanácsa és haditanácsa, mint Bécsnek. - Eléggé kézenfekvő, hogyhogy erre sen­ki sem gondolt? - Engem is a véletlen vezetett nyom­ra. A mindentudó Takács Sándor írt egy cikket 1922-ben a magyar huszá­rok grazi tartózkodásáról. Ebben a cikkben van egy mondat arról, hogy kiadatlan főúri levelek vannak Graz­ban a hatalmas Militaria-iratkötegek­­ben. Ez a mondat piszkált föl, elmen­tem Grazba, hogy megszondázzam az anyagot. - Ez mit jelent? Találomra belenéz pár poros iratkötegbe?­­ Egy laboratóriumi trükkel kezd­tem. Vegyünk egy magyar főurat, aki­nek arrafelé vannak a birtokai, hívják az illetőt Zrínyi Miklósnak, akiről tudjuk, hogy 1637-ben keletkeznek az A levél kelt 1661. július 4-én, amelyben Leslie tábornok, Warassdin paran­csnoka följelenti Zrínyit az udvarnál, hogy várépítésbe kezdett Zríny­­iújváros első iratai, mert 17 éves korától benne van a közéletben. Találtam is mindjárt egy levelet 1641-ből, melyben Lethen­­bergh városának hadimentességet ad 150 aranyforintért. A feladat innen már egyszerű: 1641-től 1664-ig mód­szeresen át kell nézni a titkos tanácsi és haditanácsi jelentéseket. - Ez hány kiló? - Több száz folyóméter iratanyagról van szó. Megkönnyíti azonban a kuta­tást, hogy ezek az iratok a haditanács „titkosszolgálatának" jelentései és levélmásolatai arról, mit ír Zrínyi, és mit írnak Zrínyinek. Ráadásul aláhúz­zák benne a fontos neveket és szava­kat, hogy megkönnyítsék a felhasz­nálók dolgát. Ez segíti a kutatókat is. - Ön milyen leveleket, dokumentumo­kat talált? - Kifénymásoltam öt-hat Zrínyi-le­velet, ezekben Zrínyi többnyire kér valamit az udvartól - fegyvert, kato­nát, hadifölszereléseket -, kezdetben Csáktornyának, később Zrínyiújvár­nak, aztán a „rákháton" érkező segít­séget állandóan sürgeti. A neki szóló levelekben pedig olyasmik vannak, hogy például a megijedt grazi pol­gárok írnak neki: mit csináljunk, bán úr, úgy hírlik, 40 ezer török áll Graz alatt. Vagy: X. Y. hadiszállító kéri, katonai posztószállítmányát a bán engedje át. Egyébként megtaláltam azokat a leltárakat, melyekben föl van sorolva, mivel ostromolják Kanizsát ’64 tavaszán. Ez a hadtörténet számára fontos adalék lehet, eddig ugyanis ilyen teljes jegyzékeket nem ismer­tünk. Most már tudjuk, hány 25 fon­tos, hány 80 fontos ágyúgolyót adott az ostromhoz a grazi haditanács, hány csatakígyót, mennyi ágyút stb.­­ Egyszóval Grazban talált egy magyar szempontból lényegében feltáratlan levél­tári irattömeget. Jelenlegi ismeretei szerint mi derülhet ki ebből?­­ A grazi levéltár nemcsak abban különbözik a bécsitől, hogy itt magyar szem nem látta hatalmas anyag van, hanem abban is, hogy a bécsi hadita­nács iratanyagában selejteztek, s több­nyire csak az iktatókönyvek vannak meg, míg itt nem selejteztek, itt ma­guk az iratok is megtalálhatók. Külö­nös fontosságú, hogy itt Zrínyi-anyag van, ami sokkal ritkább, mint más főú­ri családoké. A Zrínyi-levéltár nagy része ugyanis 1670-ben, Zrínyi Péter elfogatása után megsemmisült. Itt vannak Batthyány Ferencnek, Zrínyi Miklós nevelőapjának iratai 1605-től, itt vannak Batthyány Boldizsárnak, a híres németújvári humanistának, alkimistának az iratai, továbbá fiának, Ádámnak, akinek érdekes a rangja: ő volt a Kanizsával szembevetett hadak főkapitánya... Szóval kimeríthetetlen kincsesbánya. - Megváltoztathatja ez az ismert Zrínyi-képet?­­ - Nem hiszem, de egy-egy új vonás­sal árnyalhatja a portrét. Zrínyi Miklós életének sok ismeretlen mozzanata­ van, ezek közül jó néhányra fény de­rülhet. Van például egy titokzatos hadmérnök, akit Zrínyi 1657-ben em­leget egy hadtudományi eszmefuttatá­sában. Kovács Sándor Iván, a jeles Zrínyi-kutató Wassenhoven holland hadmérnököt gyanítja mögötte, akitől negyven-ötven iratom is van. Vagy van például egy Trautmans­­torff nevű főnemes. Följelenti Zrínyit, aki akkor légrádi­ főkapitány, hogy nincs otthon, mert valahol Olaszor­szágban tekereg. Ebből a följelentésből máris tudomást szerzünk egy olyan itáliai útjáról, amelyről eddig senki sem tudott. - Megvan a kincsesbánya, mi a követ­kező lépés? - Miskolcon az egyetemen van egy kis hallgatói csoportom, melynek tagjai már tudnak 16-17. századi né­met kéziratot olvasni. Velük szeretnék jövő nyáron kimenni Grazba: dolgozni és tanulni. De ez még mindig kevés. Ide kutatócsoportok kellenének. Rengeteg munkát adna ez az anyag életrajztörténészeknek és különösen a hadtörténészeknek. Rekonstruálni le­hetne - ha részlegesen is - a Zrínyi-le­véltárat, elkészülhetne egy Zrínyi-le­­velezés-kötet, és előbb-utóbb a még mindig hiányzó omniázium, a Zrínyi­összkiadás. SZÁLE LÁSZLÓ (Magyar Hírlap) BÁLINT TIBOR MESÉL Az erdélyi magyar irodalom élő klasszikusa nem csak a papír előtt, hanem társaságban is lenyűgöző előadó. SZÉKELY SÁNDOR képriportja (amit a b. és c. oldalakon folytatunk) hivatalos rendezvény szünetében örökítette meg prózaírónkat Szonátán, 1991-ben. ■ ''I -• -Jr- .v N’M ■ jSurly.« ÍlACZKÓ VASS RÓBERT Bíró Gábornak bizonytalanságaidból ingyen hogyha osztanál ronthatatlanságaidbá olcsón hogyha­ osztanál gondozatlanságaidra árnyékot ha öntenél boldogtalanságaidra ólomként ha ömlenél rejthetetlenségeidre függönyt hogyha festenél engedetlenségeidből sírva ha kifestenél tehetetlenségeidnek ösztönét ha irtanád ha osztanál ha osztanál ha öntenél ha ömlenél­­ ha festenél ha festenél ha írtánál én azt a házat ■ sohase hittem nem meséit eddig senki sem róla betömném száját anyám ha volna felőle bármit ha szól előttem én azt a házat sohase hittem fehér falának varázsa dermeszt lelkemben jégből virágot termeszt fehér falának ablaka sincsen K én azt a házat­ sohase hittem padlója csillog nyirkos a könnytől megvakulsz benne a gyertyafénytől s a félelemtől elolvad minden én azt a házat sohase hittem nem hitte senki kezdettől fogva benne az élet régóta fogyva csattan egy ajtó tompán mögöttem Jövő heti szabad szombat mellékletünkben olvashatják:­­ Botár B­ac­kn Vas* Róbert, Nag* tmm­m- A vargy; mmm Mintha valaki csoszogna, szöszmötölne (mi történt egy fufókongresszuson?)

Next