Romániai Magyar Szó, 1994. december (6. évfolyam, 1506-1532. szám)
1994-12-01 / 1506. szám
Oz ünnep-e vagy tör a Vacaroiu-kormány fennállásának második évfordulója? A kérdés első felét nem nehéz megválaszolni. Az ünnephez két alapvető dolog kell: ünnepelni való és ünneplési kedv. Ünnepelni valót nem nehéz találni — gondoljunk csak a részegesekre, akiknek bármi ok lehet az ivásra. A fesztivista is ilyen. Ő is mindig, mindenben okot talál a tapsra, csakhogy narkotikumához jusson: az ünnepléshez. A kedv, az öröm az, aminek Romániában ma szűkében vagyunk. És ez érthető is. Rossz fizetéssel, szedi tően magas árak mellett ki a csudának jutna eszébe a kormányt ünnepelni? Akkor marad a tor? — hát ez a kérdés szomorúbb fele. — Vagy ez lenne a reménykeltőbb? Vácároiuékat nézve, torozni sincs mit. Az évforduló alkalmával rendezett sajtóértekezleten egy fáradt, szomorú szolgálatos csoport ült velünk szemben. Nicolae Vacaroiu kormányfő és szűkebb gárdája, három államminiszter: Mircea Cocea, a privatizálás és a reform minisztere, Mircea Dan Popescu, a népjóléti tárca, munkaügy, társadalombiztosítás felelőse és Florin Georgescu, a pénzügyek gazdája. A kormányfő arca barnás-hamuszínű, homlokát mélyen barázdálják a ráncok. Mikor nevet, némi pirosság élénkíti e halotti maszkot, s a homlok ráncai eltűnnek. Helyettük a szeme környéke válik erősen barázdálttá. Ritka ünnepi pillanat az ilyen... Mircea Cocea duzzadt ajkai egy örök gyermek, dundi egyetemi tanár arcán fixálják a durcás maszkot. Lehet, hogy nagyon is elégedett, de az ábrázata egészen mást mond... Mircea Dan Popescut egy idő után rem tudtam többet nézni. Arca olyan fejfájásról árulkodott, amely már-már átragadt rám is... Végül Florin Georgescu. Őt sikerült egy gondolat születésekor tetten érni! Nagyon nehéz fizikai munka közben, súlyos erőfeszítéskor torzul el úgy az ember arca, válik csontmerővé a tartása, mint a pénzügyminiszterünké, mielőtt papírra vetne egy mondatot, pillanatnyi felfedezését rögzítené. Azt a bűvös igét, amit válaszként mondhat egy újságírónő kérdésére. Ez a gárda fáradt, agyonhajszolt kimerült. Szenvedés lenne számára a tér... Szolgálatos csoport megy haza így a nyomdából, miután elkészül a lap. Szolgálatos csoport ez is, amely túl van már a napi feladatán. Elérte, amit akart. Az ország a merülési vonalon bukdácsol. Se nem alatta, se nem felette... A bizonytalanság szintjén. Mint sérült hajó a vihar után. Mikor Vácárdyékat felfogadták, Augiász istállóját bízták reájuk. Egy sarkot már kitakarítottak belőle. Ennyi, amit felmutathatnak! Ezért nem kell ünnepelni, és bánkódni sem érdemes. Most adatokat illene sorolni, mutatószámokat , mint a pártgyűlésen. Vívmányokat! De minek? Holnap már másokat mutogatnak... Tény az, hogy ezek az emberek kegyetlenül megdolgoztak azért, hogy most előttünk ülhessenek. Röpke két év alatt 1700 kormányhatározatot hoztak — kettő és felet naponta 1273 törvényt kezdeményeztek, amiből 148-at át is hajtottak a két hám Életbeléptettek több mint 100 kormányhatározatot, amiből 97-et a parlament is szentesített, törvényerőre emelt. Mennyiségileg iszonyú nagy munka. S a minőség? A kormánytöbbség jónak, az ellenzék csapnivalónak tartja, amit műveltek... Az a baj, hogy a kormányrendeletek nagy száma diktatórikus kormányzásra vall. Ami nem éppen ugyanaz, mint amire mandátumot kaptak: egy válság adminisztrálása a demokrácia eszközeivel. Vagy ez tenné egyénivé, eredetivé nálunk a népuralmat? S miként a mutatószámokat, a célkitűzéseket sem fogjuk felsorolni. Mert azok is változékonyak. Inkább a kérdezz-felelek szövegösszefüggéséből próbálunk némi eligazítást nyerni a közeljövőre. Az az érzésünk, hogy ténylegesen tartani akarják a jelenlegi árakat. Eddig két termék volt ÉNA-mentes: a kenyér és a papír. Jövőtől a kedvezményt kiterjesztik a húsra, a tejtermékekre, az olajra és a gyógyszerekre is. Ugyanakkor behozatalkor kedvezményben részesülnek ezek a termékek. (Eddig is vámmentesek voltak a gyógyszerek és bizonyos élelmiszerek.) Ugyancsak minősítés nélkül jegyezzük ide a miniszter urak két kijelentését: „Romániában a legalacsonyabb a benzin ára a világon“, és „Romániában megkétszereződött a benzinfogyasztás“. Vajon, nem árdrágulást vezetnek be ezek a kijelentések? Ki-ki oldja fel a maga módján ezt az ellentmondást. Miként azt is: „Nagyon nehéz év lesz a következő két év“, és „1995 összehasonlíthatatlanul jobb lesz, mint ’93 volt, és ’94“. Az egyiket Cosea úr mondta, a másikat Vacaroiu úr. Válasszanak! ZSEHRÁNSZKY ISTVÁN ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP BUKAREST • Új sorozat 1506. szám 1994. december 1., csütörtök, üzenetrögzítő szo-vatunk új telefonszáma: 617 60 10 4 oldal vagy 617 60 20 (központ), 23 30-as mellék ára 200 lej Telefax: 618 15 62 és 618 03 02 • Telex; 10315-TRANS-R • Hátha tömeggyilkos tesz a kicsike • Háromdimenziós anatómiai atlasz • Oslo a harmadhegedűs szerepéban • Nem volt cirkusz a cirkuszban • Rekordszámú ügynököt fogtak • Házhoz megy a Mikulás • Bank az egyházi felekezeteknek • A fallabda hatszoros világbajnoka • Disznótor előtt • Ki szívja lassabban a pipát? © Volt egyszer, hál nem volt... Volt egyszer egy Gyulafehérvári Nyilatkozat Amely, egyebek mellett, teljes jogú autonómiát ígért az Erdély területén élő nemzeteknek. Közöttük a magyarnak is. A Nyilatkozat tételei közismertek, nem beszélnek mellé, tömörek és következetesek, mint az axiómák. 1918 óta várjuk valóra váltásukat. És hallgatjuk a véget nem érő magyarázatokat, hogy most azért nem, most ezért nem, hogy tulajdonképpen nem is így, hanem úgy gondolták ... Egyszóval: várunk. Időközben e Nyilatkozat megtételének napját kinevezték nemzeti ünnepnek. És ünnepelnek. Virtuálisan mi is: arra az ígéretre gondolva, amit 1918-ban tettek a romániai magyarságnak és bármely kisebbségnek. Talán jövőre, hátha. Mert az idén sem tapasztalhattuk, hogy valaki igazságot próbálna nekünk szolgáltatni__ CSEKE GÁBOR Kiállítás kisebbségi kiadványokból (Bukarest • Rompres/RMSZ) — Románia nemzeti ünnepének tiszteletére a fővárosi Nemzeti Könyvtárban kiállítást nyitottak a hazai nemzeti kisebbségek nyelvén megjelenő kiadványokból. A könyvtár, a Kisebbségi Tanács és a Művelődési Minisztérium kisebbségi igazgatósága által szervezett kiállítás a Romániában élő 18 kisebbség lapjait, folyóiratait és könyveit mutatja be. A kiadványokat betűrendeskatalógus lajstromozza, s abban ilyen címek szerepelnek: Albanezul, Luceafarul bulgar, Revista cultului mozaic, az olasz Columna, a romák Avenamenta, de fellelhetők benne görög, török, szerb, lengyel nyelvű, valamint nagyszámú magyar nyelvű kiadványok is. A rendezvényen részt vettek a kisebbségi szervezetek elnökei, az Elnöki hivatal és a kormány képviselői, valamint azon nagykövetségek tagjai, melyeknek kisebbségei éltek országunkban — hangzik a román hírügynökség eseménybeszámolójában. Vezetőink már mindent tudnak? (Csíkszereda • RMSZ/b.j.) — Három, napos intenzív személyiségfejlesztő tréninget szervezett a múlt hét végére a XXI század Alapítvány közéleti szereplők részére a hargitafürdői Ózon szállodában. Az előadókat a RÉGIÓ Ózdi Szerkezet- Fejlesztő KFT biztosította, olyan személyiségeket, mint dr. Fónagy János, a Magyar Inkubátor Szövetség elnöke (aki jól jegyzett PHARE-tréner) és Safrankó Gábor újságíró, TV-szerkesztő. Az egyéni és kiscsoportos szituációs játékokat is tartalmazó interaktív kurzus három fő modulból állt. A szóbeli befolyásolás módszerei kapcsán a résztvevők kommunikációs alapfogalmakkal ismerkedhettek, hallhattak a verbális,nonverbális csatornákról, a meggyőzésről és a hitelességről, és szituációs gyakorlaton vehettek részt. A médiakapcsolatok témakörében tárgyaltak a médiákhoz való viszony kérdéseiről, és megismerhették a sajtókonferencia, a sajtóközlemény, az interjú valódi tartalmát, gyakorlatát. A harmadik megvitatott kérdéskör a hétköznapi protokoll volt. A viselkedéstechnika, a megjelenés, köszönés, megszólítás, búcsúzás, a vitakultúra, az öltözködés, a levelezés, mind olyan kérdések, amelyeknek fontosságáról a XX. század végének közéleti szereplőit nem kell(ene) meggyőzni. S mindennek ellenére: 18 közéleti személyiséget hívtak meg a szervezők. RMDSZ csúcsvezetőket, szenátorokat, parlamenti képviselőket, polgármestereket, területi RMDSZ-elnököket. Közel egy hónapja elmentek a meghívók az érintettekhez. Voltak, akik az utolsó percig azt ígérték, hogy megjelennek. Akik megjelentek: 1 területi RMDSZ- elnök és 1 helyettes polgármester. Akik mindennek végül is hasznát látták: Csíkszeredai vállalkozók, vállalatigazgatók, banktisztviselők. Ők hasznosnak és fontosnak ítélték a tréninget. S valószínűleg kamatoztatni is fogják az eredményeit. Képviselő a miniszternél (Bukarest • RMDSZ-tájékoztató) — 1994. november 28- án Zsigmond László Kovászna megyei képviselőt fogadta Gheorghe Tinca nemzetvédelmi miniszter. A találkozón részt vett Mugurel Florescu vezérőrnagy és Pataki Júlia parlamenti szakértő. A találkozót az tette szükségessé, hogy Kovászna megyében (is) számos visszaélés tapasztalható a háborús veteránok jogait szabályozó 42-es törvény alkalmazása terén, a veteránbizonylatok kibocsátásának egyedüli illetékes szerve, a Nemzetvédelmi Minisztérium (a megyei katonai központok révén) a Háborús Veteránok Szövetségéhez utasította a kérvényezőket, amelynek megyei fiókjai legtöbbször megtagadták a magyar hadseregben harcolt veteránoktól kérvényeik, bizonyító irataik átvételét, ügyük intézését. A miniszter megértéssel közelítette meg az ügyet, számszerűleg is érdekelték az esetek. Kijelentette, hogy az eddigi gyakorlat helytelen volt, a magyar nemzetiségű román állampolgár a román államnak fizet adót, és nem a magyarnak, következésképpen a hivatalos eljárást a román Nemzetvédelmi Minisztérium hivatott lebonyolítani. A megbeszélés eredményeként a nemzetvédelmi miniszter módosította a 42-es törvény alkalmazására vonatkozó rendeletet. Ennek értelmében az érdekeltek az alábbi szempontok szerint járhatnak el: 1. A román katonakönyv bejegyzései elegendőek az eljárás megindításához. 2. Az állampolgárok a Megyei Katonai Központhoz (Cercul Militar Judetean) is fordulhatnak tehát nem kötelező a veterán szövetségek közvetítését igénybe venniük. 3. A bizonyító okiratok adatait szükség esetén a Nemzetvédelmi Minisztérium ellenőrzi/igazolja, adott esetben pedig a Magyar Köztársaság illetékes hatóságaival a Honvédelmi Minisztériummal együttműködik a bizonyító iratok beszerzése érdekében. Itt vagyunk, Európa! (Szatmárnémeti • RMSZ/s.I.) — örvendetesen aktív mostanában a Pro Europa Liga szatmárnémeti szervezete. Vezetője, Anamaria Pop költőnő két találkozót is szervezett az utóbbi hetekben. Jelentős személyiségek tartottak előadást az egybegyűlteknek mindkét alkalommal. Köztük Csortán Ferenc, a Művelődési Minisztérium nemzetiségi osztályának igazgatója, Corneliu Balla műfordító, dr. Hary Kuller professzor a bukaresti Unesco központtól, Smaranda Enache, Binder Pál, Nae Antonescu irodalmár, Kereskényi Sándor politológus, s persze, Szokoly Elek filozófus, a marosvásárhelyi Interkulturális Központ igazgatója. Ez utóbbi többek között elmondta, hogy Vásárhelyen kiadnak egy ökumenikus naptárt és szervezés alatt van egy többnemzetiségű gyermekkórus, melynek tagjai egymás dalait fogják énekelni. Nagy figyelmet kiváltó előadásában pedig hangsúlyozta, hogy a nemzeti állam eszménye ellentétes a multikultúrával. Kereskényi Sándor a francia és a német modell hatásáról beszélt az erdélyi román és magyar politikai gondolkozásban. Kuller professzor az erdélyi zsidó kultúra és civilizáció hatásairól értekezett. Találóan mondta egy bibliai példa nyomán, hogy a rabszolgaságot továbbra is magunkban hordjuk. Az előadások nyomán termékeny vita bontakozott ki. Persze, azon is vitázni lehetne, hogy nem volna ideje bővíteni a kört, mert a két találkozón jobbára olyan személyek vettek részt, akik amúgy is megértik egymást, sőt többségük igen jó viszonyban van egymással. Úgy tűnik az elhangzott javaslatok általában meghallgatásra találnak. Az első találkozón például szóvá tették, hogy egy olyan városban, mint Szatmárnémeti, ahol a lakosság nagyvonalakban fele-fele arányban magyar, illetve román, egy ilyen pártokon felüli szervezetnek mint a Pro-Europa Liga illene kétnyelvű meghívót és plakátot készítenie. Nos, a második találkozó meghívóján már 17 (igen tizenhét!) nyelven volt írva, hogy Meghívó. Hídépítő kereskedelem (Szatmárnémeti • RMSZ/s.I.) — Regionális gazdasági konferencia és üzletembertalálkozó volt a napokban Szatmárnémetiben. A tanácskozáson magyar, romániai, szlovákiai és kárpátaljai gazdasági és pénzügyi szakemberek, illetve kisvállalkozók vettek részt. Bevezetőjében Pécsi Ferenc parlamenti képviselő, a Vállalkozók Fórumának vezetője az ilyen találkozók növekvő szerepéről beszélt, amit egyebek közt az magyaráz, hogy Nyugat (Folytatása a 4. oldalon) KI A KIRAKATBÓL A Román Hírszerző Szolgálat parlamenti jelentéséből, majd az annak megvitatása során elhangzottakból, valamint a szolgálat vezetőjének felszólalásából, miként több szélsőségesen nacionalista párt, olykor a kormánypárt egyik-másik vezetője vagy képviselője sorozatos nyilatkozataiból napnál világosabban kitetszik, hogy a legfőbb veszedelem a nemzetbiztonságra nézvést a romániai magyarság. Igaz ugyan, a szolgálat vezetője (és azok, akik a beszámolót megszövegezték) igen elővigyázatosan fogalmaz, no de a politikában alig jártas odafigyelő is értve érti, hogy a nacionalistákon, szeparatistákon és irredentákon a romániai magyarság értendő. Mindenekelőtt, persze, az RMDSZ, hiszen ki más hangoztatja politikai hatóerővel a hatalmi iskolapolitika kisebbségeket hátrányos helyzetbe hozó negatívumait, az önrendelkezés, az autonómia szükségességét, hanem érdekvédelmi szervezetünk, amelyet hiába próbál nemrég megjelent cikkében Oliviu Gherman, a Szenátus elnöke pártként beállítani. A hírszerző szolgálat jelentése ravaszdin próbál éket verni a romániai magyar, állítólagosan szélsőséges nacionalista, irredenta stb. erők és a magyarság tömegei közé, amelyek — így a jelentés — elhárítják maguktól ezt a politikai irányvonalat. S minthogy a román—magyar belviszony jellegzetessége pozitív, nyilvánvaló, hogy a „virulens“ (fertőzően átható), valamint „exacerbált (végletesen eltúlzott) nacionalizmus stb. nem talált visszhangra a magyar tömegekben. Mi több — újfent a jelentésre hivatkozom — nevezett politikai erők lényegében elszigeteltek és nem jelentenek veszélyt az ország nemzeti szuverenitására és területi egységére integritására nézvést. Igen ám, de akkor miért kell három és kétharmad hasábon szólni oly veszedelmekről, melyekről maguk a hírszerzők — és ők csak tudják! — állítják, hogy valójában nem veszedelmek? Mi több, teljes homály fedi a jelentés azon állítását, miszerint maga a szolgálat fejtett ki elhárító tevékenységet nem veszélyesen, mégis veszélyes magyar nacionalisták stb. akcióival szemben. (Akik természetesen magyarországi felbujtásra cselekedtek.) Miféle elhárításról van szó, és kik azok, akiket el kellett hárítani? Nyilvánvaló, hogy a Szolgálat jelentésében előforduló jelzők közül nem hiányozhatott a románellenesség, az alkotmányellenesség, valamint az egységes nemzetállamot tagadó nem tudom miféle ellenesség. Szemben velük a „korrekt magatartás“-ának osztályozott romániai magyarok, akik közül, nem kis döbbenetemre a két nevén nevezett közül az egyik jómagam. Román—magyar megbékélési egyesületet szervezendő tervemet valójában szembeszegezik a nem általánosnak beállított, de egyetemesnek érzékeltetett romániai magyar ördögi erőkkel. (Más kérdés, hogy az egyesület megalapítása és az általa megindítandó román lap tető alá hozása hosszas, máig tató betegeskedésem miatt, jövő tavaszra halasztódott) Igyen rakott ki a kirakatba a Hírszerző Szolgálat, mintha az egyedüli lennék, aki a magyar—román megbékélés híve, minter’ az RMDSZ poétikájának a megbékénem volna egyik fő jellegzetessége. Feltételezem, hogy a mindent tudó Szolgálatnak tudomása van arról, hogy az RMDSZ-t több ízben bíráltam, de az iránta való lojalitásom jegyében. Ezt azonban a hírszerzők már nem akarták kihallani cikkeimből. Azt is — nyilván tudatosan — félrehallották, hogy volt szavam bírálni a magyar nacionalista jelenségeket, de nevetséges kísérlet emiatt szembeállítani az RMDSZ-szel, vagy akár az Erdélyi Magyar Kezdeményezés platformjával, amelynek egyik-másik programpontjával ugyan nem értek egyet, de azért eszem ágában sincs azt állítani tagjai és hogy nem hívei a román—magyar megbékélésnek. A hírszerzők szerint ugyan a vasgárdista újravirágzás is veszedelmes szélsőség, csak éppen a gyermeket nem nevezik nevén, mert az ugyanis nem derül ki, hogy a vasgárdista mozgalom lényege a sovén nacionalizmus. A hírszerzők szerint nincs is román nacionalizmus. Engem pedig azért ültettek a kirakatba, mert azt akarják sejtetni, hogy ezzel én egyetértek. Ami, nyilván, nem igaz. Bár megfogadtam, hogy felhagyok a politikai újságírással, a jelek szerint vannak dolgok az életben, amiket nem lehet, tehát nem is szabad abbahagyni. SZÁSZ JÁNOS AZ EZ ÉVI UTOLSÓ TURNÉ (Üzenetrögzítőn B 617 60 10/23 30-as mellék) — Koszta Árpád vagyok a Háromszék népi együttestől. Ez évi utolsó turnéprogramjára készül együttesünk. A Napkeletről napnyugatra c. műsor a következő helységekben kerül színpadra az alábbi menetrend szerint: december 2-án Szászrégen (Kultúrpalota, 18 óra), december 3-án Dés (Kultúrpalota, 18), december 4-én Szamosújvár (Kultúrház, 19), december 5-én Medgyes (Művelődési Ház, 18). Kellemes téli ünnepeket kívánunk mindenkinek! (1994. november 30.) HOL VAN AZ INDIÁN KIÁLLÍTÁS? (Üzenetrögzítőn B 617 60 10/23 30-as mellék) — Bassóból telefonálok, olvastam a Magyar Szó utolsó mellékletében, hogy Bukarestben etnográfiai kiállítás nyílt az indiánokról. Szeretném tudni, hogy hol, melyik teremben és meddig tart nyitva. (1994. november 30.) A tárlat a bukaresti GAD fotógalériában tart nyitva, december végéig. L. Postacím: Redactia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ 79776 Bucuresti 33, Piata Presei Libere 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége 79776 Bukarest 33, Szabad Sajtó tér 1., kerület HUSZONÖT ÉVES AZ ÜTV MAGYAR ADÁSA Aki abból Az újságírók, a tévések inváziós lajstromának dobogós helye Székelyudvarhely. A székelyudvarhelyi sportcsarnok, ahol rendeztek már és rendeznek még farsangi bált, ahol koncertezett , esetenként nosztalgiakoncertezett külhoni meg honi rádióénekes, közép- meg hosszúhullámú népi rock-popzenekar. Most pedig a kék és fehér reflektorfényben a magyar adás. Huszonöt esztendővel ezelőtt indult, fantasztikus, milyen sorok álltak a szaküzletek előtt Erdély-szerte! Ha jól emlékszem, akkoriban egy készülék háromezerkétszáznégyezer lej volt, egy tanárembernek legalább három havi fizetése. Akkor is! A völgymélyi településeken pedig addig ügyeskedtek a falusi ezermesterek, míg kitapasztalták, melyik dombtetőn a legjobb a vétel, s hol a képárnyék, de csak bejött az adás. Így volt tehát 69-ben. Kérdezem az első tévéstől, akivel a sportcsarnokban összefutok, hol a kép, dehogyis, a hangárnyék, nehogy azt se halljam, ami megtörtént veled, velünk, velem az utóbbi negyedszázadban, akár akartuk, akár nem, elébe mentünk vagy megpróbáltunk kitérni, maradtunk, vagy volt, ki új házat (s tán hazát) keresett. Megtalálta, nem találta, ki tudja? Miért éppen Székelyudvarhely? Kolozsvár nagyobb, csak éppen forró. Marosvásárhely — a történelmi Székelyföld fővárosa — nos, nem rossz színhely, ám beugrik a kép; a varrások egy nagygyűlés nyitányaként csaknem halálra verték Farkas István tévéoperatőrt. Farkas bedolgozott az újból induló magyar adásnak is. Pályájának nagyobb íve 89-ben kezdődött, amikor Marosvásárhely Decemberét filmezte. Decemberre pedig a Fekete Március következett, amikor a veszélyesen meg-meglóduló kép mellé a megsebesített Sütő András hangszinkronja társul. Akkor hát: Székelyudvarhelyen nincs a képnek-hangnak árnyéka. Legalább tíz videós, legfönnebb huszonöt fotós és min vizet iszik... denekelőtt (vagy a fölött) a háromezres tömeg látómezejében a bemondók, a riporterek, a szerkesztők, az operatőrök, a háttérszemélyzet. A régi és az új stáb. Isten hozta! Mármint a közönséget, a tévéseket, összehozta a találkozót, a csorba és letiltásokkal, elhallgatásokkal és elhallgattatásokkal tele negyedszázad mégis ünnepét. A felemás negyedszázadban legalább kétarcúságában fogalmazza meg magát minden; a nagy nekibuzdulás, ahogy akkoriban hittük, a nyitás szemmel látható jele volt a Román Televízió magyar és német adása, olvasható jele pedig a Kriterion Könyvkiadó könyvtárnyi kötetsora. Az új napi- és hetilapok: A Hét, a Hargita, a Megyei Tükör... Aztán minden az anyanyelvben és lélekben maradás, egy jóval a megmaradás fő- vagy segédeszközévé vált. Természetes módon a rádióstúdiók, a tévé, a lapok is azért maradtak, ameddig maradhattak, hogy a kétmilliós honi magyarság megmaradását segítsék. Itt, a sportcsarnok kispadán a be- és eltiltottak társasága üldögél, és hallgatja a magyar adás szignálját. Szeretnék szántani. Hát ökröt hajtani... Rádióznak a marosvásárhelyi, a kolozsvári rádiósok, nyolcvankilencig ők is hallgattak, az imperátori kegy csupán az írott sajtót tűrte meg, de azt is állandó lőtávolban. Azóta is torkunkon az előadói beszédek álma. Tisztelt Kollégám, így leveleztek akkoriban a szerkesztők, e havi számunk tán meg se jelenik, hanem olyan a nyitócikk vagy a vers... Hogy közben sikerült becsempészni egy csángóföldi gyűjtés hírét az újságba — és még hamarabb, csaknem csempészáruként megjelent maga a csángó folklór könye vagy a Népismereti Dolgozatok, az Erdélyi Szótörténeti Tár harmadik-negyedik kötete — ki emlékszik erre, s ha nem, miért? OLÁH ISTVÁN (Folytatása a 3. oldalon) ILIESCU A ROMÁN-MAGYAR VSZONYRÓL Nem jellemzih honílihtusoh A román vezetés pozitívan ítéli meg azt teljesen összhangban van a kisebbségek az új megközelítést, amelyet a két nép közötti kapcsolatok terén a magyar kormány mutat. Bukarest és Budapest között kiterjedt tárgyalások folynak az alapszerződés megkötéséről, s bár e téren még megmaradt két akadály, a határok és a kisebbségek témája, úgy hiszem, hogy a magyar vezetés realistább álláspontjának köszönhetően megvan az összes előfeltétel e megbeszélések befejezéséhez — jelentette ki a Nyugat-európai Unió parlamenti közgyűlésén mondott beszéde után, keddi sajtóértekezletén Ion Iliescu román államfő. Iliescu cáfolta azokat a véleményeket, hogy a magyar—román viszonyt a konfliktusok jellemeznék. Mint mondta, a két ország közötti kapcsolatok elég fejlettek, formálisak, ezen belül is különösen jók a gazdasági kapcsolatok; az emberek mozgását immár semmi sem akadályozza, s Románia számára az egyik legfontosabb partner Magyarország. A kisebbségek helyzetéről szólva megismételte azt a bukaresti álláspontot, hogy a román alkotmány védelmére vonatkozó európai egyezményekkel; hogy a kisebbségeknek vannak képviselőik a román parlamentben, van saját anyanyelvi iskolai hálózatuk, sajtójuk, kulturális létesítményrendszerük. Egyes román politikusokról elismerte, hogy valóban szélsőségesen fejezik ki magukat a kisebbségekkel kapcsolatban, de ez — mint mondta — reakció a szintén szélsőséges ottani kisebbségi vezetők álláspontjára. Ennek alátámasztására felhozta az etnikai területi autonómia gondolatát, amely szerinte „bantusztánok“ kialakulásához vezetne. Iliescu egyébként a parlamenti közgyűlésen elmondott beszédében azt hangsúlyozta, hogy a NYEU az európai biztonság egyik lényegi összetevőjévé vált, amelybe Románia teljes mértékben integrálódni akar. Párizsi látogatása idején Ion Iliescut fogadta Francois Mitterrand francia köztársasági elnök. KIFÜTYÜLTÉK PETŐFI SÁNDORT (Üzenetrögzítőn • 617 60 10 23 30-as mellék) — A szatmári ifjúsági alapítvány minden helyi, középiskolában megrendezi a szépségversenyt. Kedd este a Kölcsey líceum 7 lánya állt a zsűri elé a Nord Clubban. Minden normálisan zajlott (persze egy nyelven) egészen addig, amíg a lányokat arra kérték, hogy valami produkciót is mutassanak föl: táncoljanak, énekeljenek vagy szavaljanak. A lányok a szavalat mellett döntöttek, de a közönségben lévő részeg és duhaj fiataloknak se Petőfi, se Ady Endre nem kellett. Füttykoncerttel és o dítozással némították el a lányokat. Jó tanulsága Kölcseynek, hogy máskor kinek segít programot szervezni. (Síke Lajos) A december elsejei szünnap miatt lapunk következő száma, a Barométer melléklettel szombat-vasárnap jelenik meg.