Romániai Magyar Szó, 1994. december (6. évfolyam, 1506-1532. szám)

1994-12-01 / 1506. szám

O­z ünnep-e vagy tör a Vacaroiu-kormány fennállásának má­sodik évfordulója? A kérdés első felét nem nehéz megválaszolni. Az ünnephez két alapvető dolog kell: ünnepelni va­ló és ünneplési kedv. Ünnepelni valót nem nehéz találni — gondoljunk csak a részegesekre, akiknek bármi ok lehet az ivásra. A fesztivista is ilyen. Ő is mindig, mindenben okot talál a tapsra, csakhogy narkotikumához jusson: az ünnepléshez. A kedv, az öröm az, ami­nek Romániában ma szűkében vagyunk. És ez érthető is. Rossz fizetéssel, sze­di tően magas árak mellett ki a csudá­nak jutna eszébe a kormányt ünnepel­ni? Akkor marad a tor? — hát ez a kér­dés szomorúbb fele. — Vagy ez lenne a reménykeltőbb? Vácároiuékat nézve, torozni sincs mit. Az évforduló alkal­mával rendezett sajtóértekezleten egy fáradt, szomorú szolgálatos csoport ült velünk szemben. Nicolae Vacaroiu kor­mányfő és szűkebb gárdája, három ál­lamminiszter: Mircea Cocea, a privati­zálás és a reform minisztere, Mircea Dan Popescu, a népjóléti tárca, mun­kaügy, társadalombiztosítás felelőse és Florin Georgescu, a pénzügyek gazdá­ja. A kormányfő arca barnás-hamu­­színű, homlokát mélyen barázdálják a ráncok. Mikor nevet, némi pirosság élénkíti e halotti maszkot, s a homlok ráncai eltűnnek. Helyettük a szeme környéke válik erősen barázdálttá. Ritka ünnepi pillanat az ilyen... Mir­cea Cocea duzzadt ajkai egy örök gyer­mek, dundi egyetemi tanár arcán fi­xálják a durcás maszkot. Lehet, hogy nagyon is elégedett, de az ábrázata egé­szen mást mond... Mircea Dan Po­­pescut egy idő után r­em tudtam többet nézni. Arca olyan fejfájásról árulko­dott, amely már-már átragadt rám is... Végül Florin Georgescu. Őt sike­rült egy gondolat születésekor tetten érni! Nagyon nehéz fizikai munka köz­ben, súlyos erőfeszítéskor torzul el úgy az ember arca, válik csontmerővé a tartása, mint a pénzügyminiszterünké, mielőtt papírra vetne egy mondatot, pillanatnyi felfedezését rögzítené. Azt a bűvös igét, amit válaszként mond­hat egy újságírónő kérdésére. Ez a gár­da fáradt, agyonhajszolt kimerült. Szen­vedés lenne számára a tér... Szolgálatos csoport megy haza így a nyomdából, miután elkészül a lap. Szol­gálatos csoport ez is, amely túl van már a napi feladatán. Elérte, amit akart. Az ország a merülési vonalon bukdácsol. Se nem alatta, se nem felet­te... A bizonytalanság szintjén. Mint sérült hajó a vihar után. Mikor Vácá­rd­yékat felfogadták, Augiász istálló­ját bízták reájuk. Egy sarkot már kita­karítottak belőle. Ennyi, amit felmu­tathatnak! Ezért nem kell ünnepelni, és bánkódni sem érdemes. Most adatokat illene sorolni, mutató­számokat , mint a pártgyűlésen. Vív­mányokat! De minek? Holnap már má­sokat mutogatnak... Tény az, hogy ezek az emberek kegyetlenül megdol­goztak azért, hogy most előttünk ül­hessenek. Röpke két év alatt 1700 kor­mányhatározatot hoztak — kettő és felet naponta 1­273 törvényt kezdeményeztek, amiből 148-at át is hajtottak a két há­­m Életbeléptettek több mint 100 kormányhatározatot, amiből 97-et a parlament is szentesített, törvényerőre emelt. Mennyiségileg iszonyú nagy munka. S a minőség? A kormánytöbb­ség jónak, az ellenzék csapnivalónak tartja, amit műveltek... Az a baj, hogy a kormányrendeletek nagy száma diktatórikus kormányzásra vall. Ami nem éppen ugyanaz, mint amire man­dátumot kaptak: egy válság adminiszt­rálása a demokrácia eszközeivel. Vagy ez tenné egyénivé, eredetivé nálunk a népuralmat? S miként a mutatószámokat, a célki­tűzéseket sem fogjuk felsorolni. Mert azok is változékonyak. Inkább a kér­­dezz-felelek szövegösszefüggéséből pró­bálunk némi eligazítást nyerni a kö­zeljövőre. Az az érzésünk, hogy tény­legesen tartani akarják a jelenlegi ára­kat. Eddig két termék volt ÉNA-men­­tes: a kenyér és a papír. Jövőtől a kedvezményt kiterjesztik a húsra, a tej­termékekre, az olajra és a gyógyszerek­re is. Ugyanakkor­ behozatalkor ked­vezményben részesülnek ezek a termé­kek. (Eddig is vámmentesek voltak a gyógyszerek és bizonyos élelmiszerek.) Ugyancsak minősítés nélkül jegyezzük ide a miniszter urak két kijelentését: „Romániában a legalacsonyabb a ben­zin ára a világon“, és „Romániában megkétszereződött a benzinfogyasztás“. Vajon, nem árdrágulást vezetnek be ezek a kijelentések? Ki-ki oldja fel a maga módján ezt az ellentmondást. Miként azt is: „Nagyon nehéz év lesz a következő két év“, és „1995 összehasonlíthatatlanul jobb lesz, mint ’93 volt, és ’94“. Az egyiket Cosea úr mondta, a másikat Vacaroiu úr. Vá­lasszanak! ZSEHRÁNSZKY ISTVÁN ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP BUKAREST • Új sorozat 1506. szám 1994. december 1., csütörtök, üzenetrögzítő szo-vatunk új telefonszáma: 617 60 10 4 oldal vagy 617 60 20 (központ), 23 30-as mellék ára 200 lej Telefax: 618 15 62 és 618 03 02 • Telex; 10315-TRANS-R • Hátha tömeggyilkos tesz a kicsike • Háromdimenziós anatómiai atlasz • Oslo a harmadhegedűs szerepéban • Nem volt cirkusz a cirkuszban • Rekordszámú ügynököt fogtak • Házhoz megy a Mikulás • Bank az egyházi felekezeteknek • A fallabda hatszoros világbajnoka • Disznótor előtt • Ki szívja lassabban a pipát? © Volt egyszer, hál nem volt... Volt egyszer egy Gyulafehérvári Nyilat­kozat Amely, egyebek mellett, teljes jogú au­tonómiát ígért az Erdély területén élő nemzeteknek. Közöttük a magyarnak is. A Nyilatkozat tételei közismertek, nem beszélnek mellé, tömörek és következe­tesek, mint az axiómák. 1918 óta várjuk valóra váltásukat. És hallgatjuk a véget nem érő magyará­zatokat, hogy most azért nem, most ezért nem, hogy tulajdonképpen nem is így, hanem úgy gondolták ... Egyszóval: várunk. Időközben e Nyilatkozat megtételének napját kinevezték nemzeti ünnepnek. És ünnepelnek. Virtuálisan mi is: arra az ígéretre gon­dolva, amit 1918-ban tettek a romá­niai magyarságnak és bármely kisebb­ségnek. Talán jövőre, hátha. Mert az idén sem tapasztalhattuk, hogy valaki igazságot próbálna nekünk szolgáltatni__ CSEKE GÁBOR Kiállítás­­ kisebbségi kiadványokból (Bukarest • Rompres/RMSZ) — Romá­nia nemzeti ünnepének tiszteletére a fő­városi Nemzeti Könyvtárban kiállítást nyi­tottak a hazai nemzeti kisebbségek nyelvén megjelenő kiadványokból. A könyvtár, a Kisebbségi Tanács és a Művelődési Mi­nisztérium kisebbségi igazgatósága által szervezett kiállítás a Romániában élő 18 kisebbség lapjait, folyóiratait és könyveit mutatja be. A kiadványokat betűrendes­­katalógus lajstromozza, s abban ilyen cí­mek szerepelnek: Albanezul, Luceafarul bulgar, Revista cultului mozaic, az olasz Columna, a romák Avenamenta, de fellel­hetők benne görög, török, szerb, lengyel nyelvű, valamint nagyszámú magyar nyel­vű kiadványok is. A rendezvényen részt vettek a kisebbségi szervezetek elnökei, az Elnöki hivatal és a kormány képviselői, valamint azon nagykövetségek tagjai, me­lyeknek kisebbségei éltek országunkban — hangzik a román hírügynökség esemény­­beszámolój­ában. Vezetőink már mindent tudnak? (Csíkszereda • RMSZ/b.j.) — Három, napos intenzív személyiségfejlesztő tré­­ninget szervezett a múlt hét végére a XXI század Alapítvány közéleti szereplők ré­szére a hargitafürdői Ózon szállodában. Az előadókat a RÉGIÓ Ózdi Szerkezet- Fejlesztő KFT biztosította, olyan szemé­­lyiségeket, mint dr. Fónagy János, a Ma­gyar Inkubátor Szövetség elnöke (aki jól jegyzett PHARE-tréner) és Safrankó Gá­bor újságíró, TV-szerkesztő. Az egyéni és kiscsoportos szituációs já­­tékokat is tartalmazó interaktív kurzus három fő modulból állt. A szóbeli befolyásolás módszerei kap­csán a résztvevők kommunikációs alapfo­­galmakkal ismerkedhettek, hallhattak a verbális,nonverbális csatornákról, a meg­győzésről és a hitelességről, és szituációs gyakorlaton vehettek részt. A média­kapcsolatok témakörében tár­gyaltak a médiákhoz való viszony kérdé­seiről, és megismerhették a sajtókonferen­cia, a sajtóközlemény, az interjú valódi tartalmát, gyakorlatát. A harmadik megvitatott kérdéskör a hétköznapi protokoll volt. A viselkedés­technika, a megjelenés, köszönés, megszó­lítás, búcsúzás, a vitakultúra, az öltözkö­dés, a levelezés, mind olyan kérdések, a­­melyeknek fontosságáról a XX. század végének közéleti szereplőit nem kell(ene) meggyőzni. S mindennek ellenére: 18 közéleti sze­mélyiséget hívtak meg a szervezők. RMDSZ csúcsvezetőket, szenátorokat, parlamenti képviselőket, polgármestereket,­ területi RMDSZ-elnököket. Közel egy hónapja elmentek a meg­hívók az érintettekhez. Voltak, akik az utolsó percig azt ígérték, hogy megjelen­nek. Akik megjelentek: 1 területi RMDSZ- elnök és 1 helyettes polgármester. Akik mindennek végül is hasznát látták: Csíkszeredai vállalkozók, vállalatigazgatók, banktisztviselők. Ők hasznosnak és fon­tosnak ítélték a tréninget. S valószínűleg kamatoztatni is fogják az eredményeit. Képviselő a miniszternél (Bukarest • RMDSZ-tájékoztató) — 1994. november 28- án Zsigmond László Kovász­­na megyei képviselőt fogadta Gheorghe Tinca nemzetvédelmi miniszter. A talál­kozón részt vett Mugurel Florescu vezér­őrnagy és Pataki Júlia parlamenti szak­­értő. A találkozót az tette szükségessé, hogy Kovászna megyében (is) számos vissza­élés tapasztalható a háborús veteránok jogait szabályozó 42-es törvény alkalma­­zása terén, a veteránbizonylatok kibocsá­tásának egyedüli illetékes szerve, a Nem­­zetvédelmi Minisztérium (a megyei ka­tonai központok révén) a Háborús Vete­ránok Szövetségéhez utasította a kérvé­­nyezőket, amelynek megyei fiókjai leg­többször megtagadták a magyar hadsereg­ben harcolt veteránoktól kérvényeik, bi­­zonyító irataik átvételét, ügyük intézését. A miniszter megértéssel közelítette meg az ügyet, számszerűleg is érdekelték az esetek. Kijelentette, hogy az eddigi gya­korlat helytelen volt, a magyar nemzeti­ségű román állampolgár a román állam­­nak fizet adót, és nem a magyarnak, kö­vetkezésképpen a hivatalos eljárást a román Nemzetvédelmi Minisztérium hi­vatott lebonyolítani. A megbeszélés eredményeként a nem­­zetvédelmi miniszter módosította a 42-es törvény alkalmazására vonatkozó rende­letet. Ennek értelmében az érdekeltek az alábbi szempontok szerint járhatnak el: 1. A román katonakönyv bejegyzései ele­gendőek az eljárás megindításához. 2. Az állampolgárok a Megyei Katonai Központhoz (Cercul Militar Judetean) is fordulhatnak tehát nem kötelező a veterán szövetségek közvetítését igénybe venniük. 3. A bizonyító okiratok adatait szükség esetén a Nemzetvédelmi Minisztérium ellenőrzi/i­gazol­j­a, adott esetben pedig a Magyar Köztársaság illetékes hatóságai­val a Honvédelmi Minisztériummal együtt­működik a bizonyító iratok beszerzése ér­­dekében. Itt vagyunk, Európa! (Szatmárnémeti • RMSZ/s.I.) — örven­detesen aktív mostanában a Pro Europa Liga szatmárnémeti szervezete. Vezetője, Anamaria Pop költőnő két találkozót is szervezett az utóbbi hetekben. Jelentős személyiségek tartottak előadást az egy­begyűlteknek mindkét alkalommal. Köz­tük Csortán Ferenc, a Művelődési Mi­nisztérium nemzetiségi osztályának igaz­gatója, Corneliu Balla műfordító, dr. Hary Kuller professzor a bukaresti Unesco köz­ponttól, Smaranda Enache, Binder Pál, Nae Antonescu irodalmár, Kereskényi Sándor­ politológus, s persze, Szokoly Elek filozófus, a marosvásárhelyi Interkulturá­­lis Központ igazgatója. Ez utóbbi többek között elmondta, hogy Vásárhelyen kiad­nak egy ökumenikus naptárt és szervezés alatt van egy többnemzetiségű gyermek­kórus, melynek tagjai egymás dalait fog­ják énekelni. Nagy figyelmet kiváltó elő­adásában pedig hangsúlyozta, hogy a nem­zeti állam eszménye ellentétes a multi­kultúrával. Kereskényi Sándor a francia és a német modell hatásáról beszélt az erdélyi román és magyar politikai gondol­kozásban. Kuller professzor az erdélyi zsidó kultúra és civilizáció hatásairól ér­tekezett. Találóan mondta egy bibliai pél­da nyomán, hogy a rabszolgaságot to­vábbra is magunkban hordjuk. Az előadások nyomán termékeny vita bontakozott ki. Persze, azon is vitázni le­hetne, hogy nem volna ideje bővíteni a kört, mert a két találkozón jobbára olyan személyek vettek részt, akik amúgy is megértik egymást, sőt többségük igen jó viszonyban van egymással. Úgy tűnik az elhangzott javaslatok általában meghall­gatásra találnak. Az első találkozón pél­dául szóvá tették, hogy egy olyan város­­ban, mint Szatmárnémeti, ahol a lakos­ság nagyvonalakban fele-fele arányban magyar, illetve román, egy ilyen pártokon felüli szervezetnek mint a Pro-Europa Li­ga illene kétnyelvű meghívót és plakátot készítenie. Nos, a második találkozó meg­hívóján már 17 (igen tizenhét!) nyelven volt írva, hogy Meghívó. Hídépítő kereskedelem (Szatmárnémeti • RMSZ/s.I.) — Regio­nális gazdasági konferencia és üzletember­találkozó volt a napokban Szatmárnémeti­ben. A tanácskozáson magyar, romániai, szlovákiai és kárpátaljai gazdasági és pénzügyi szakemberek, illetve kisvállal­kozók vettek részt. Bevezetőjében Pécsi Ferenc parlamenti képviselő, a Vállal­kozók Fórumának vezetője az ilyen talál­kozók növekvő szerepéről beszélt, amit egyebek közt az magyaráz, hogy Nyugat (Folytatása a 4. oldalon) KI A KIRAKATBÓL A Román Hírszerző Szolgálat parlamenti jelentéséből, majd az annak megvitatása során elhangzottakból, valamint a szolgá­lat vezetőjének felszólalásából, miként több szélsőségesen nacionalista párt, oly­kor a kormánypárt egyik-másik vezetője vagy képviselője sorozatos nyilatkozatai­ból napnál világosabban kitetszik, hogy a legfőbb veszedelem a nemzetbiztonságra nézvést a romániai magyarság. Igaz ugyan, a szolgálat vezetője (és azok, akik a be­számolót megszövegezték) igen elővigyá­zatosan fogalmaz, no de a politikában alig jártas odafigyelő is értve érti, hogy a nacionalistákon, szeparatistákon és irre­dentákon a romániai magyarság értendő. Mindenekelőtt, persze, az RMDSZ, hiszen ki más hangoztatja politikai hatóerővel a hatalmi iskolapolitika kisebbségeket hát­rányos helyzetbe hozó negatívumait, az önrendelkezés, az autonómia szükségessé­gét, ha­nem érdekvédelmi szervezetünk, amelyet hiába próbál nemrég megjelent cikkében Oliviu Gherman, a Szenátus el­nöke pártként beállítani. A hírszerző szolgálat jelentése ravasz­din próbál éket verni a romániai magyar, állítólagosan szélsőséges nacionalista, ir­redenta stb. erők és a magyarság tömegei közé, amelyek — így a jelentés — elhá­rítják maguktól ezt a politikai irányvo­nalat. S minthogy a román—magyar bel­­viszony jellegzetessége pozitív, nyilván­való, hogy a „virulens“ (fertőzően át­ható), valamint „exacerbált (végletesen eltúlzott) nacionalizmus stb. nem talált visszhangra a magyar tömegekben. Mi több — újfent a jelentésre hivatkozom — nevezett politikai erők lényegében elszi­geteltek és nem jelentenek veszélyt az ország nemzeti szuverenitására és területi egységére integritására nézvést. Igen ám, de akkor miért kell három és kétharmad hasábon szólni oly veszedelmekről, me­lyekről maguk a hírszerzők — és ők csak tudják! — állítják, hogy valójában nem veszedelmek? Mi több, teljes homály fedi a jelentés azon állítását, miszerint maga a szolgálat fejtett ki elhárító tevékenysé­get nem veszélyesen, mégis veszélyes ma­gyar nacionalisták stb. akcióival szemben. (Akik természetesen magyarországi fel­­bujtásra cselekedtek.) Miféle elhárításról van szó, és kik azok, akiket el kellett há­rítani? Nyilvánvaló, hogy a Szolgálat jelen­tésében előforduló jelzők közül nem hiá­­nyozhatott a románellenesség, az alkot­mányellenesség, valamint az egységes nem­zetállamot tagadó nem tudom miféle­ elle­­nesség. Szemben velük a „korrekt maga­­tartás“-ának osztályozott romániai ma­gyarok, akik közül, nem kis döbbenetem­­re a két nevén nevezett közül az egyik jómagam. Román—magyar megbékélési egyesületet szervezendő tervemet valójá­ban szembeszegezik a nem általánosnak beállított, de egyetemesnek érzékeltetett romániai magyar ördögi erőkkel. (Más kérdés, hogy az egyesület megalapítása és az általa megindítandó román lap tető alá hozása hosszas, máig ta­tó betegeske­­désem miatt, jövő tavaszra halasztó­dott) Igyen rakott ki a kirakatba a Hírszerző Szolgálat, mintha az egyedüli lennék, aki a magyar—román megbékélés híve, minter’ az RMDSZ poétikájának a megbék­é­­nem volna egyik fő jellegzetessége. Fel­tételezem, hogy a mindent tudó Szolgá­latnak tudomása van arról, hogy az RMDSZ-t több ízben bíráltam, de az iránta való lojalitásom jegyében. Ezt azonban a hírszerzők már nem akarták kihallani cikkeimből. Azt is — nyilván tudatosan — félrehallották, hogy volt szavam bí­rálni a magyar nacionalista jelenségeket, de nevetséges kísérlet emiatt szembe­állítani az RMDSZ-szel, vagy akár az Erdélyi Magyar Kezdeményezés platform­jával, amelynek egyik-másik program­pontjával ugyan nem értek egyet, de azért eszem ágában sincs azt állítani tagjai és hogy nem hívei a román—magyar meg­békélésnek. A hírszerzők szerint ugyan a vasgár­dista újravirágzás is veszedelmes szélső­ség, csak éppen a gyermeket nem nevezik nevén, mert az ugyanis nem derül ki, hogy a vasgárdista mozgalom lényege a sovén nacionalizmus. A hírszerzők szerint nincs is román nacionalizmus. Engem pe­dig azért ültettek a kirakatba, mert azt akarják sejtetni, hogy ezzel én egyetértek. Ami, nyilván, nem igaz. Bár megfogadtam, hogy felhagyok a politikai újságírással, a jelek szerint van­nak dolgok az életben, amiket nem lehet, tehát nem is szabad abbahagyni. SZÁSZ JÁNOS AZ EZ ÉVI UTOLSÓ TURNÉ (Üzenetrögzítőn B 617 60 10/23 30-as mel­lék) — Koszta Árpád vagyok a Háromszék népi együttestől. Ez évi utolsó turnéprog­ramjára készül együttesünk. A Napkeletről napnyugatra c. műsor a következő hely­ségekben ker­ül színpadra az alábbi menet­rend szerint: december 2-án Szászrégen (Kultúrpalota, 18 óra), december 3-án Dés (Kultúrpalota,­ 18), december 4-én Szamos­­újvár (Kultúrház, 19), december 5-én Med­­gyes (Művelődési Ház, 18). Kellemes téli ünnepeket kívánunk mindenkinek! (1994. november 30.) HOL VAN AZ INDIÁN KIÁLLÍTÁS? (Üzenetrögzítőn B 617 60 10/23 30-as mel­lék) — B­assóból telefonálok, olvastam a Magyar Szó utolsó mellé­kl­etében, hogy Bukarestben etnográfiai kiállítás nyílt az indiánokról. Szeretném tudni, hogy hol, melyik teremben és meddig tart nyitva. (1994. november 30.) A tárlat a bukaresti GAD fotógalériában tart nyitva, december végéig. L. Postacím: Redactia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ 79776 Bucuresti 33, Piata Presei Libere 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége 79776 Bukarest 33, Szabad Sajtó tér 1.,­­ kerület HUSZONÖT ÉVES AZ ÜTV MAGYAR ADÁSA Aki abból Az újságírók, a tévések inváziós lajstro­mának dobogós helye Székelyudvarhely. A székelyudvarhelyi sportcsarnok, ahol ren­deztek már és rendeznek még farsangi bált, ahol koncertezett , esetenként nosz­­talgiakoncertezett külhoni meg honi rá­dióénekes, közép- meg hosszúhullámú népi­ rock-popzenekar. Most pedig a kék és fehér reflektorfényben a magyar adás. Huszonöt esztendővel ezelőtt indult, fan­tasztikus, milyen sorok álltak a szaküzle­tek előtt Erdély-szerte! Ha jól emlékszem, akkoriban egy készülék háromezerkétszáz­­négyezer lej volt, egy tanárembernek leg­alább három havi fizetése. Akkor is! A völgymélyi településeken pedig addig ügyeskedtek a falusi ezermesterek, míg kitapasztalták, melyik dombtetőn a leg­jobb a vétel, s hol a képárnyék­­, de csak bejött az adás. Így volt tehát 69-ben. Kérdezem az első tévéstől, akivel a sportcsarnokban össze­futok, hol a kép­, dehogyis, a hangárnyék, nehogy azt se halljam, ami megtörtént ve­led, velünk, velem az utóbbi negyedszá­zadban, akár akartuk, akár nem, elébe mentünk vagy megpróbáltunk kitérni, maradtunk, vagy volt, ki új házat (s tán hazát) keresett. Megtalálta, nem találta, ki tudja? Miért éppen Székelyudvarhely? Kolozs­vár nagyobb, csak éppen forró. Marosvá­sárhely — a történelmi Székelyföld fő­városa — nos, nem rossz színhely, ám be­ugrik a kép; a varrások egy nagygyűlés nyitányaként csaknem­­ halálra verték Farkas István tévéoperatőrt. Farkas­­ be­dolgozott az újból induló magyar adás­nak is. Pályájának nagyobb íve 89-ben kezdődött, amikor Marosvásárhely Decem­berét filmezte. Decemberre pedig a Fekete Március következett, amikor a veszélye­sen meg-meglóduló kép mellé a megsebe­sített Sütő András hangszinkronja társul. Akkor hát: Székelyudvarhelyen nincs a képnek-hangnak árnyéka. Legalább tíz videós, legfönnebb huszonöt fotós és min­ vizet iszik... denekelőtt (vagy a fölött) a háromezres tömeg látómezejében a bemondók, a ri­porterek, a szerkesztők, az operatőrök, a háttérszemélyzet. A régi és az új stáb. Isten hozta! Mármint a közönséget, a té­véseket, összehozta a találkozót, a csorba és letiltásokkal, elhallgatások­kal és el­hallgattatásokkal tele negyedszázad mégis ünnepét. A felemás n­egyedszázadban leg­alább kétarcúságában fogalmazza meg magát minden; a nagy nekibuzdulás, ahogy akkoriban hittük, a nyitás szemmel lát­ható jele volt a Román Televízió magyar és német adása, olvasható jele pedig a Kriterion Könyvkiadó könyvtárnyi kötet­sora. Az új napi- és hetilapok: A Hét, a Hargita, a Megyei Tükör... Aztán min­den az anyanyelvben és lélekben mara­dás, egy j­óval a megmaradás fő- vagy se­gédeszközévé vált. Természetes módon a rádióstúdiók, a tévé, a lapok is azért ma­radtak, ameddig maradhattak, hogy a két­milliós honi magyarság megmaradását segítsék. Itt, a sportcsarnok kispadán a be- és eltiltottak társasága üldögél, és hallgatja a magyar adás szignálját. Sze­retnék szántani. Hát ökröt hajtani... Rá­dióznak a marosvásárhelyi, a kolozsvári rádiósok, nyolcvankilencig ők is hallgat­tak, az imperátori kegy csupán az írott sajtót tűrte meg, de azt is állandó lő­­távolban. Azóta is torkunkon az előadói beszédek álma. Tisztelt Kollégám, így leveleztek akkoriban a szerkesztők, e havi számunk tán meg se jelenik, ha­nem olyan a nyitócikk vagy a vers... Hogy közben sikerült becsempészni egy csángó­földi gyűjtés hírét az újságba — és még hamarabb, csaknem csempészáruként meg­jelent maga a csángó folklór könye vagy a Népismereti Dolgozatok, az Erdélyi Szó­­történeti Tár harmadik-negyedik kötete — ki emlékszik erre, s ha nem, miért? OLÁH ISTVÁN (Folytatása a 3. oldalon) ILIESCU A ROMÁN-MAGYAR VSZONYRÓL Nem jellemzih honílihtusoh A román vezetés pozitívan ítéli meg azt teljesen összhangban van a kisebbségek az új megközelítést, amelyet a két nép kö­zötti kapcsolatok terén a magyar kormány mutat. Bukarest és Budapest között kiter­jedt tárgyalások folynak az alapszerződés megkötéséről, s bár e téren még megma­radt két akadály, a határok és a kisebbsé­gek témája, úgy hiszem, hogy a magyar vezetés realistább álláspontjának köszön­­hetően megvan az összes előfeltétel e meg­beszélések befejezéséhez — jelentette ki a Nyugat-európai Unió parlamenti köz­gyűlésén mondott beszéde után, keddi saj­tóértekezletén Ion Iliescu román államfő. Iliescu cáfolta azokat a véleményeket, hogy a magyar—román viszonyt a konflik­tusok jellemeznék. Mint mondta, a két or­szág közötti kapcsolatok elég fejlettek, for­­málisak, ezen belül is különösen jók a gazdasági kapcsolatok; az emberek moz­gását immár semmi sem akadályozza, s Románia számára az egyik legfontosabb partner Magyarország. A kisebbségek hely­­zetéről szólva megismételte azt a buka­resti álláspontot, hogy a román alkotmány védelmére vonatkozó európai egyezmények­kel; hogy a kisebbségeknek vannak képvi­selőik a román parlamentben, van saját anyanyelvi iskolai hálózatuk, sajtójuk, kulturális létesítményrendszerük. Egyes román politikusokról elismerte, hogy való­ban szélsőségesen fejezik ki magukat a kisebbségekkel kapcsolatban, de ez — mint mondta — reakció a szintén szélsőséges ottani kisebbségi vezetők álláspontjára. Ennek alátámasztására felhozta az etnikai területi autonómia gondolatát, amely sze­rinte „bantusztánok“ kialakulásához vezet­ne. Iliescu egyébként a parlamenti közgyű­lésen elmondott beszédében azt hangsú­lyozta, hogy a NYEU az európai biztonság egyik lényegi összetevőjévé vált, amelybe Románia teljes mértékben integrálódni akar. Párizsi látogatása idején Ion Iliescut fo­gadta Francois Mitterrand francia köztár­sasági elnök. KIFÜTYÜLTÉK PETŐFI SÁNDORT (Üzenetrögzítőn • 617 60 10 23 30-as mel­lék) — A szatmári ifjúsági alapítvány minden helyi, középiskolában megrendezi a szépségversenyt. Kedd este a Kölcsey lí­ceum 7 lánya állt a zsűri elé a Nord Club­ban. Minden normálisan zajlott (persze egy nyelven) egészen addig, amíg a lányo­­kat arra kérték, hogy valami produkciót is mutassanak föl: táncoljanak, énekelje­nek vagy szavaljanak. A lányok a szava­lat mellett döntöttek, de a közönségben lévő részeg és duhaj fiataloknak se Petőfi, se Ady Endre nem kellett. Füttykoncert­tel és o dítozással némították el a lányo­kat. Jó tan­ulság­a Kölcseynek, hogy más­kor kinek segít programot szervezni. (Síke Lajos) A december elsejei szünnap miatt lapunk következő száma, a Barométer melléklettel szom­bat-vasárnap jelenik meg.

Next