Romániai Magyar Szó, 1994. december (6. évfolyam, 1506-1532. szám)
1994-12-01 / 1506. szám
Huszonöt éves az RTV magyar adása aki abból vitát iszik... (Folytatás az 1. oldalról) Eközben a tévé magyar adása istenháta mögötti utakon járkált, gyérülő vidéken, ahol az évszaki tavaszt leszámítva semmi nem példázta a megújulást, összedőlt falvak képe a szalagon, elhaló harangszó a hangszalagon. Aztán már az sem: attól a pillanattól kezdve beszélünk a honi magyarság s a szűkebb kör: a magyar adás szerkesztőségének emigrációjáról. Volt, ki Magyarországra ment, más Svédországba, Ausztráliába, Németországba és a pályán maradt. Fischer Istvánnak két nagy filmjét láttam, a Szarajevót és a Transsylvaniát - mondja a mellettem ülő Halász Anna -, Fischer a nyugati televíziók egyik nagy személyisége. Erdély-filmjét két nyugat-európai nagykövetünk is kommentáltainterpellálta... Bodor Pállal, valahányszor csak itt, de inkább ott összefutottam egy pillanatra, még mindig megkérdeztem tőle, megvan-e még a Mont Blancja, a nagyszerű toll, amit először tán a gyergyószárhegyi első és mindmáig egyetlen írótáborban láttam nála, mert a tábort, ahol Domokos Géza azt mondta: arra is vigyázzatok, mennyit cigarettáztok vagy isztok, mert nagyon nagy szükség van rátok, nos, azt a tábort is betiltották. A Bodor-tollra mindig rákérdezek, és ezen túl is, holott jól tudom, rég nincs meg, ellopták még Bukarestben. Bodor alapvetően író, ő mondja most, két hazáját szolgálja. Nem felejtem, az egyik népszámlálás labirintusrendszerében - mert a politika és az élettan, az egyéni és közösségi magatartáslélektan határtudományok, ha a közös kísérleti módszerekről van szó -, Bodor tehát a képernyőről magyarázta, hogy a román honpolgár magyar nemzetiségű Erdély és nem Erdély számos vidékén, és azt is tessék megnézni, nehogy ceruzával írják be az adatokat. Utána - és néhány ehhez hasonló műsor után - megszűnt a magyarodás, az a kor pedig, amelyről Józsa Erika énekel, ezért is képtelen, mert kép nélkül maradt, sőt képtelenebb, ha a jelző s a feszültség pantomimjátéka fokozható egyáltalán. Az ötvenes években felcseperedtünk. A hatvanas években felnőtté lettünk. A hetvenes években... és itt nem hallom ! 3.után. remélni? zenélni? kezdtünk. A nyolcvanas években világgá mentünk - énekli Erika, azt hiszem, a hetvenes évekre már csak a zenélés maradt, mert a remény megtört a kis-kínai kultúrforradalom Nagy Falán. Aki pedig itthon maradt - persze évekkel későbbre nem hely-, csupán helyzetváltás -, öt kerek évig abból élt, hogy papucsot varrt kisipari módi szerint. Az illető férfiember, egykori - és szerencsénkre újbóli - szerkesztője a magyar adásnak. Egy rádiós táncmester lett, egy harmadik segédkönyvelő segédkönyvelője, egy negyedik falusi kultúrfelelős. Tévével vagy tévétlen a hangszereket -mondja Vári Attila egy könyveimben - alapvetően két nagy csoportra osztjuk: ütő- és védekező hangszerekre. A képlet azóta is érvényes, és úgy, ahogyan Vári, az egykori bukaresti, de magyar tévés (főállásban elsővonalbeli író) kikerekítette. Változataiban: Győrfi Erzsike Németországból jött, Kalákás, Barozdás korszakára ugye. Jól emlékszünk? Egyébként a Kaláka is csoportélmény, csoportteljesítmény volt a tévénél, olyasmi, mint az előbb emlegetett Népismereti Dolgozatok, Faragó József szerkesztésében és a Kriterion kiadásában. A dombói nagyhegy alatt. Folyik a szerelem patak. Aki abból vizet iszik. Babájától elbúcsúzik • •• Búcsú vize mellett a maradásé, megmaradásunké. Koccintunk sörrel, borral vagy pálinkával, ezzel nem szabad még a huszonötödik születésnapon sem. Isszuk, félhangosan beszélgetünk, s közben nézzük a tévé magyar adását. OLÁH ISTVÁN A lap nem a főszerkesztőé Sürgető hangú faxüzenetben szólított fel bennünket az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, adnánk közre mielőbb platformjuk állásfoglalását a magyar-román alapszerződés ügyében, melyet már szeptemberben eljuttattak szerkesztőségünkbe, hiszen időközben az RMSZ november 12-13-i számában ama állásfoglalást elmarasztaló szöveg jelent meg., Az olvasóközönség vajon ismerheti «bűnünket», ha az RMSZ nem közli nézeteinket?” - hangzik a kérdés, megtoldva azzal hogy „ismétlődik az 1991. őszi «agyagfalvi szindróma»?... Ha csak rólam (az üzenetet Katona Ádám írta alá), rólunk lenne szó a gyalázkodó Miklós-féle cikkben (az RMSZ nov.12-13. számában megjelentről van szó, mely a Szabadelvű Kör kolozsvári sajtóértekezletéről számol be, tehát semmiképpen sem gyalázkodó), ha csak engem pellengérezne a SRI, nem írtam volna Önnek ezt a levelet (a levél Román Győző főszerkesztő úrnak címeztetett), hiszen egyetlen alkalommal sem reflektáltam az Ön lapjában a személyemet értő támadásokéra. Itt azonban a romániai magyar nemzeti közösség egészének jövőjéről van szó” - zárul a faxüzenet, melyre kötelességünk válaszolni, a szerkesztőség nevében. A lap - melynek főszerkesztője Gyarmath János - nem a főszerkesztőé, s abban nem gyalázkodunk, nem támadunk ki senkit. Az EMK állásfoglalása valóban megérkezett, de egyrészt számos helyen olvashatatlan volt, másrészt túlontúl hosszú, s miként már többször közzétettük: az RMSZ csak az RMDSZ elnökségének közleményeit hozza teljes terjedelemben, minden más közleményt, állásfoglalást kénytelen sommázni, különben nyilatkozatok, ellenvélemények, állásfoglalások gyűjteménye lenne a lap, mely - mint a faxüzenet is leszögezi:nemzeti közösségünk egyetlen országos napilapja”, s mint olyan szeretné szolgálni érdekeit. Mindezek kapcsán még csak annyit: november 19-20-i lapszámunkban bő hírben foglalkoztunk az EMK legutóbbi ülésének nyilatkozatával, bármiféle kommentár, gyalázkodás nélkül. Végezetül: a közleményeket, nyilatkozatokat a továbbiakban sem közöljük szó szerint RMSZ Mit ér a mozi, ha van? Bár a filmszínház kezdetei a múlt század végéig visszanyúlnak, Gyergyószentmiklóson a ma álló mozi a közelmúltban érte meg fennállásának 40. évfordulóját. Ebből az alkalomból kerestem meg Danaliszyn Józsefet, akit a mozi igazgatójának tudtam, de szerényen kijavít: mozifelelős. S rövidesen fény derül arra is: miért? Az intézmény személyzete napjainkra kettőre csökkent: ő a felelős és a kaszszás, s rajta kívül van a mozinak még egy gépésze. - 1954. november 7-én adták át az épületet rendeltetésének - mondja Danaliszyn úr -, azután sokáig a Maros Autonóm Tartomány egyik legjobban menő mozija volt, s később Hargita megyében lett ugyanaz. Bár régen a havi 10 filmből 9 hazai vagy a volt szocialista államok produkciója volt, az összkomfortos épületbenállandó volt a telt ház. Anyagilag is jól állt a mozi: 12 embert foglalkoztatott. 88-ban megyei első díjat nyertünk. -S ma? - Ma filmjeink 80 %-a amerikai redukció. Azt játsszuk, amit Európáan. Ha pl. egy filmnek májusban volt a premierje, októberben már itt is vetítjük. De hiába: a látogatottság minimális. Országos jelenség ez, de Hargita megye az országos átlag alá sülylyedt. Oka sokrétű: a videók, a kábeltévé elterjedése, a munkanélküliség, pénzhiány, a város tehetetlensége. Kénytelenek voltunk a nagytermen kívül az épület minden szobáját bérbe adni, hogy létezhessünk. 92-ben anyagi okok miatt ki kellett kapcsolnunk a központi fűtést. A tavaly még kaptunk egy kis segítséget a Szent Miklós Alapítványtól, s beszereztük a szükséges tűzifát, de 94-95 telére még ezt sem tudtuk megoldani. Havi látogatottságunk 1500-2000 fő között mozog, a délelőtti vetítést le kellett állítanunk, mert nem jön senki. Próbálunk tenni, amit tudunk: a kábeltévén állandóan reklámozzuk a napi programot, s igyekszünk úgy összeállítani filmajánlatunkat, hogy ne ütközözzön tévében sugárzott programmal. A helyi újság filmismertetőket közöl a hét filmjeiről. Évente Magyar Filmnapokat rendezünk, nosztalgiafilmekkel, az idén júniusban a legújabb magyar filmekből is vetítettünk. Sajnos, nem akadtunk egy tehetős szponzorra, aki a mozi mellé állna. De nem állunk le, ameddig tudunk, létezünk. . .Lejegyezte: GÁL ÉVA EMESE PETER Z. MALKIN-HAR Adolf Eichmann a Birodalmi Biztonsági Főhivatal Zsidó Ügyek Osztályának vezetője számos ország zsidóságának koncentrációs táborokba való deportálását szervezte. A II. világháború végén Dél- Amerikába menekült, de a felelősségre vonást nem kerülhette el, az izraeli titkosszolgálat kinyomozta rejtekhelyét és Izraelbe vitte bíróság elé. A kommandóakció legizgalmasabb részleteit - Kirchner Dávid fordításában - a Duna Könyvkiadónál megjelent visszaemlékezéskötetből idézzük. • Indulás Klexnenthez Május 11-én Meir és Uzi hajnalban kelt, hogy ellenőrizzék az autókat. Egy óra múlva, amikor visszajöttek, Uzi ragyogott. - Olyan, mint az új - dicsekedett. - Mintha csak most hoztuk volna őket a szalonból. Meir viszont visszafojtotta a lelkesedését. Nálunk is jobban tudta, hogy ezekkel az autókkal semmi sem biztos. Azt is nagyon jól tudta, hogy az autók éppen annyira fontos elemei az akciónak, mint én. Egész nap vissza-visszament az udvarra és babrált a kocsikkal... Aznap csak annyi dolgom volt, hogy előkészítsem a fogoly szobáját. Mindössze húsz percembe került. Tiszta lepedőt húztam, és új takarókat raktam az alacsony támlájú vaságyra, majd odatettem egy csíkos pizsamát, egy törülközőt, egy nagy vászonzsebkendőt és egy sötét üvegű motorosszemüveget. A zsebkendővel fogjuk bekötni a szemét, erre kerül majd a motorosszemüveg, hogy a zsebkendő le ne csússzon. Ezután egy fehér porcelánkancsót megtöltöttem vízzel és az éjjeliszekrényre tettem egy pohárral együtt. Ezeket nem tudja majd elérni a fogoly. A fiókba raktam egy tisztasági csomagot, amelyben volt egy fogkefe és fogkrém, egy fésű és egy kefe, szájvíz, körömcsíptető, vagyis a borotva kivételével minden, ami általában egy ilyen csomagban található. Az egyik támlára rákattintottam egy bilincset. A szoba apró volt, nem lehetett több, mint háromszor négy méter, de sokkal nagyobbnak lehetett érezni, mivel kevés bútor volt benne. Az ágyon és az éjjeliszekrényen kívül, volt a szobában még egy magas szék. Egyszerű tükör lógott az ággyal szemközti falon. Az egyetlen ablakot David egyik takarója fedte... Klement. Rájöttem, hogy önvédelemből nem ejtem ki a másik nevet. A nürnbergi perek során oly gyakran emlegetett ember számomra még mindig a valóságosnál nagyobbnak tűnő ellenfél maradt, és el kellett hitetnem magammal, hogy csak egy hétköznapi emberrel kerülök szembe. Ugyanakkor még megválaszolatlanul maradt a legfontosabb kérdés: valóban ő az? A jelek szerint az idősebb gyerekek tényleg Eichmann fiai, és az asszony ugyanaz a Vera Lieble, akit gyilkos pályafutása alatt vett feleségül. De nem zárhattuk ki teljesen azt a lehetőséget sem, hogy Klement csak mostohaapa és második férj, és hogy a Ricardo Klement név nem is álnév. Az utolsó napokban kidolgoztunk egy tervet erre az eshetőségre is. Ha Klement tényleg nem Eichmann, akkor Meir meg én elvisszük néhány száz kilométerre északra, adunk neki pénzt és figyelmeztetjük, hogy tartsa a száját, és elengedjük. Mi pedig átlépünk a brazil határon. Bementem a fürdőszobába, hideg vizet paskoltam az arcomra. A tükörben tanulmányozni kezdtem az arcom. Hogy néz ki egy emberrabló? Egy pillanat múlva felvettem a parókámat és gondosan befésültem. A szobámban sötét ruhába öltöztem, felvettem egy sötétkék kardigánt és egy fekete nadrágot, amit itt vettem. Bár ma hidegebb volt kint, mint máskor, úgy döntöttem,hogy nem veszem fel a nagykabátomat. Begyömöszöltem egy szőrmebéléses kesztyűt a nadrágzsebembe. A kesztyű jó lesz majd a hideg ellen, de nem emiatt viszem magammal. Erős hányingerem támadt arra a gondolatra, hogy csupasz kezemet tegyem az elé a száj elé, ami milliók halálát rendelte el, vagy hogy a bőrömön érezzem meleg leheletét és nyálát. Ekkor már este 6:40 volt, öt perc múlva indulás. Meir a nappaliban ücsörgött, nagykabátban, amitől még néhány kilóval nehezebbnek látszott. Alatta azonban arra az esetre, ha gyorsan meg kellene változtatnia külsejét - egy, a kabáthoz nem illő, sportos ruhát viselt Dr.Klein a szoba másik végében üldögélt, orvosi táskája mellette állt. Arca nem árult el semmit Szórakozottan tologatta a bábukat a sakktáblán. Idő. Az udvaron Aharon, Jack és az orvosa beszállt a Chryslerbe. Mivel nem szállnak ki a kocsiból, egyikük sem viselt álcát. David kinyitotta a kertkaput. Uzi felmutatta a hüvelykujját, amikor kikanyarodtak az utcára. A kertkapu becsukódott mögöttük. Az idő hideg volt és esőre állt.A kezét dörzsölgető David maga volt az izgatottság, miközben megpróbálta hasznossá tenni magát. Ha nem sikerül az akció, akkor az ő feladata lesz értesíteni Issert, aki egy másik villában türelmetlenül várja a híreket. Minden bizonnyal ugyancsak ő lesz az, aki ügyvédet fog szerezni nekünk. Hans már a Mercedes kormányánál ült, Meir pedig a hátsó ülésen. A hamis rendszámtáblát összekentük sárral, így lehetetlen volt látni a számokat. Hátraültem, Uzt pedig az anyósülésre. Hans beindította a motort. Elindultunk. Következik: AZ IGAZSÁG NAPJA ..— —......................................... .................................. ............... ■ ■ ■ —■ - ' ' ' ■'■■■ ....................— 1994. december 1 Romániai Magyar Szó -O RIPORTOK• VITÁK • KÖZLEMÉNYEK ® 3 A modellteremtés hivatása Az idei öt Bethlen Gábor-díj egyikét az a Kató Béla református lelkész vette át nemrég a Budavári Palotában, akinek illyefalvi vállalkozásairól lapunk annak idején az elsők közt számolt be. Az itt felépült ifjúsági konferenciaközpontban, a gyermekfaluban, a mintafarmban és a többiben egy közös erkölcsi tartalom munkál. Hogyan fogalmazza meg maga a tiszteletes úr? - Mindezekben, amit idáig elvégeztem, ugyanaz az ember vagyok. Amikor gazdaságot szervezek, amikor árvákra tekintek, amikor az egyházat próbálom szolgálni, az az ember vagyok, aki úgy érzi, hogy életét ajándékba kapta, és ezzel neki el kell számolni. Ez sarkall naponta. Az a hívő ember tehát, aki egy magasabb rendű, Isten előtt való felelősségtudattal rendelkezik. Ez élteti minden cselekedetemet és tettemet • Szép hitvallás! Milyen irányban szándékszik továbblépni, Tiszteletes Úr? netán úgy érzi, hogy kerek egész már a világ, amit megteremtett maga körül? - Ha száz évig élnék, talán az is kevés lenne, hogy ötleteim véghez vihessem. Meg kell azonban tanulnom a határaimat Ha nem teszem, a sokféle új tevékenységbe beleveszhetek. Úgy hiszem, számomra a modellteremtés szerepe osztatott ki a modell pedig sok tekintetben készen áll, a továbbiakban tanítani szeretnék, minél több fiatallal kapcsolatba kerülni és ezek által tovább építkezni ebben az országban. • „A mű forog, az alkotó pihen?” - Talán csak a koporsóban fogok megpihenni. Ha nem is veszel részt mindenben aktívan, de szellemiséged, segítséged, adott esetben éppen imádságod elkíséri ezeket az embereket . Kimondottan pedagógiai jellegű munkára gondolt? - Egy sajátos formáját szeretném a tanításnak alkalmazni amit a görögök is vallottak, hogy a gyakorlatban kell oktatni Tehát már azáltal, hogy a konferenciaközpontot sokan látogatják, hogy a mezőgazdasági alapítvány keretében is elmondhatjuk a hitvallásunkat, a gondolatainkat, hogy valóságos ötletbank módjára létezünk - hátha valaki az elejtett gondolatokat fölveszi és továbbviszi egy állandó konzultációt jelent Rá kellett jönni arra, hogy egy ember nem válthatja meg a világot, és ha nem találunk követőket munkatársakat megfelelő számban és ebben az országban, akkor magunkban hiába küzdünk. • Anyagilag megáll a maga lábán e világ, vagy továbbra is külföldi támogatásra szorul? Az ifjúsági konferenciaközpont és a mezőgazdasági farm lassan önállóvá válik. A gyermekfalu fenntartása is kezd kialakulni hazai erőből de úgy gondolom, legalább még öt esztendeig kinti segítségre is szorulunk, mert jövedelmet kihozni sehonnan nem lehet minden nap csak viszi a pénzt, tehát ha nincs elég hazai adakozó egy árvaház ellátására, akkor másokhoz kell fordulni. Egyelőre sajnos állami szubvencióra nem számíthatunk. Kérdezett: B. KOVÁCS ANDRÁS Kérdések kérdése védtt&A C fiértft Mazalik Alfréd RMDSZ-képviselő november 1-jén interpellált az egészségügyminiszterhez a Máramarosszigeti Kórház ügyében. Arra kérte a minisztert, tegye lehetővé az új kórházi laboratórium építésének elkezdését és az új felszerelés beszerzését. E beruházás tervét ugyanis már egy éve jóváhagyták mind az egészségügyi, mind a pénzügyi szervek, épp csak a munkálat finanszírozása maradt el mind a mai napig. Dr. Iulian Mincu miniszter válaszából megtudtuk, hogy a Máramarosszigeti Kórház a Máramaros Megyei Egészségügyi Igazgatóság hatáskörébe tartozik, amit gondolom, eddig is tudhattunk, és ez utóbbi a területén lévő egészségügyi intézményeknek szánt hitelek és egyéb pénzjuttatások kezelője, másodfokú kiutalója. (Még mindig semmi új.) Ezért az egészségügyi dotáció helyileg történik, az egészségügyi igazgatóság költségvetéséből, a neki erre a célra rendelkezésére bocsátott központi költségvetési összegből. (Feltehetőleg: itt van a kutya elásva!) A Máramaros Megyei Egészségügyi Igazgatóság az idén többet kapott beruházási célokra, mint a többi, mivel a minisztérium ismeri az ottani egészségügyi intézmények helyzetét. Az állami költségvetésből számára kiutalt összeg 340 millió lejre rúg, ebből kell az idén a megyében a nagyobb munkálatokat finanszírozni. A Máramarosszigeti Kórház laboratóriumának építését nem tudták bevenni a minisztérium idei beruházási programjába, mivel a rendelkezésre álló alapokat a már régebben megkezdett munkálatok befejezésére kellett fordítani. Ajánlották a Máramaros Megyei Egészségügyi Igazgatóságnak, hogy alaposan elemezze a Máramarosszigeti Kórház helyzetét, és mérlegelje újra az 1995- re szóló beruházási javaslatait. - A képviselő urat felháborította ez a válasz. Miért? - A kórház a századfordulón épült az osztrák-magyar monarchiabeli elképzelések szerint. 1200 ágyas nagykórház, különböző osztályokkal, kitűnő beosztással. A kórház mellé épült azóta egy poliklinika, és hat vállalat orvosi ellátásának a gondját is vállalnia kellett. Kitűnő orvosokkal, jó, lelkes szakemberekkel és kisegítő személyzettel rendelkezik, csak éppen megfelelő laboratóriuma nincsen az analízisek elvégzéséhez. Erről mind az építők, mind a bővítők megfeledkeztek. Minden analízisért el kell küldeni a beteget Nagybányára; 120 kilométert kell jönnie-mennie csupán ezért! A mentőkocsira nem lehet számítani, mert hol benzinhiány van, hol pedig el van foglalva tényleges feladatával... És egy régió, egy nagy tájegység kórháza, hiszen Máramarosszigetre hozzák a Gutinon túli terület, Borsa, Visó minden súlyos betegét, ilyen lehetetlen körülmények között végzi a munkáját. Nistor Augusta főorvosnő, a „laboratórium" vezestője, megmutatta birodalmát. Az analíziseket, amikre erejükből telik, egy államosított házban végzik, Szőllősi György lakásában, amit nyilván visszakér, és vissza is fog kapni, mert jogtalanul vették el tőle. A kert egy részét már vissza is kapta... És el lehet képzelni, hogy egy családi ház miként felel meg ezerkétszáz ayefógzsztártel? kórházi beteg és számtalan járóbeteg analízisei elvégzéséhez. Magát a vizsgálati anyagot sem tudják ekkora helyen megfelelőképpen tárolni. Nem beszélve az épület számukra célszerűtlen beosztásáról,a felszerelések elavultságáról, hiányáról... Az orvosnő elmondta, hogy amikor a segélyeket hozó franciák meglátták ezt a laboratóriumot, lefényképezték, sőt meg akarták vásárolni és el akarták vinni múzeumi tárgynak, mert tisztában voltak vele: a fényképek alapján nem hiszik el nekik, hogy valahol Európában ilyen felszereléssel, ilyen körülmények között végeznek egészségügyi analízist... Azért háborított ál .., az egészségügyminiszter válasza, mert ahelyett, hogy érdemben foglalkozna a kérdéssel, visszadobta azt, mint a pingponglabdát. Már elnézést kérek, de véleményem szerint a miniszter úr egyáltalán nem ura a helyzetnek: nem tudja, hogy mi történik ebben az országban egészségügyi téren. Lerázza magáról az ügyet azzal, hogy az idénre átutaltak Máramaros megyének 340 millió lejt. Amit Nagybánya megfog, és nagy részét befekteti a saját kórházába, amely kisebb - 1100 ágyas - a máramarosszigetinél, a többit pedig felhasználják egyéb sürgősségi ügyre. - Mennyi lenne a máramarosszigeti beruházás értéke? A terv szerint, amit jóváhagytak, amit aláírt az egészségügyminiszter és a pénzügyminiszter is! - 750-800 millió lej. - Mintegy 444 500 dollár , még egymillió sem... Nyomon követték, hogy miként tűnt el az idei költségvetésből? - Igen. Ioan Fenechiu doktor, a kórház igazgatója nyomon követte. Az indoklás az volt, hogy elveszett a terv. Aztán előkerült valamelyik fiókból... Továbbá, hogy nagyberuházás, amihez az összeget máshonnan kell elvonni; onnan, ahol nagyobb a sürgősség. Például Szárgaszótól, ahol orvosi rendelőt építettek, gyorsan, napi két-három betegnek. Vagy Szaploncától, ahol hatszáz embernek gyönyörű szép diszpenzárja van, vadonatúj felszereléssel, orvosi lakással, mindennel. - De azt nem akarják elvinni múzeumi tárgynak! Nem érdekli a franciákat... - Sem az Egészségügyi Világszervezetet, amely felajánlotta, évekkel ezelőtt, hogy saját költségén újítja fel a Máramarosszigeti Kórházat, csakhát éppen az egészségügyminiszter volt az, aki megvétózta, mondván: Ne ők határozzák meg, hogy mit kell nálunk rendbehozni! Adják ide a pénzt, és mi beosztjuk... Hát nem adták ide. - És mégis, mi lesz a megoldás? - A kórház memóriummal fordul a miniszterelnökhöz, jómagam pedig a pénzügyminiszterhez interpellálok, hogy a jövő évi költségvetésben külön megnevezett tételként szerepeljen a Máramarosi Kórház felújítása, laboratóriumának megépítése. A megoldás persze a pénz mielőbbi kiutalása lenne... - Ami továbbra is kérdéses. Akárcsak a betegek gyógyítása Máramarosszigeten. ZSEHRÁNSZKY ISTVÁN