Romániai Magyar Szó, 1995. január (7. évfolyam, 1533-1560. szám)

1995-01-04 / 1533. szám

ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP BUKAREST ÚJ SOROZAT 1533. szám , 1995. január 4., szerda • Ára: 250 lej 1995 - a tolerancia éve! O­lvasom a hírt, közben megpróbá­lom gondolataimat rendezni, a bennem fölmerülő kérdésekre válaszolni: vajon miért látta szükségesnek az Egyesült Nemzetek Szervezete, hogy az UNESCO javaslatát elfogadja, és az 1­995-ös esztendőt a tolerancia évévé nyilvánítsa? Milyen tapasztalatokat össze­gezett, hogy megismétli a bibliai, a krisz­tusi türelemre, türelmességre intő szava­kat: ha megdobnak kővel, dobj vissza ke­nyérrel?! Akarva-akaratlanul végigfutok a­­ múlt esztendő (de nem csak) történésein, s amelyek már a maguk borzalmaival is­­figyelmeztetnek: az intolerancia, a türel­­­­metlenség korszakát éltük át minden te-­­kintetben. Idehaza és a nagyvilágban I egyaránt. Hadd ne soroljam fel őket, hi­­­szen a leltár túl hosszú lenne, előbb tehát I hagyatkozzunk a hírre. Az ENSZ kulturális világszervezete, az I UNESCO, amelytől az ötlet származik, a­­ kedvezőtlen jelenségek között első helyen említi az etnikai konfliktusok kiéleződését, a kisebbségek megkülönböztetését, vala­mint az idegengyűlölet megnyilvánulásait, elsősorban a menekültekkel és a mene­­dékkérőkk­el szemben. Fajgyűlölő szerve­zetek és ideológiák sok országban egyre erőteljesebben hallatják hangjukat, híveik­­erőszakcselekményeket követnek el. A vallási szélsőségesség a megkülönböz­tetés sokféle formájához és a másként gondolkodókkal szemben megnyilvánuló­­ súlyos fenyegetésekhez vezet. Növeke­dett az erőszakos cselekmények száma olyan írók, újságírók és más értelmiségiek ellett, akik élnek a véleménynyilvánítási szabadság jogával. Előretörtek az olyan Európai szintű jogokkal rendelkezünk? Ioan Donca, Románia budapesti nagykövete a Magyar Rádió román nyelvű adásában a Budapest és Bukarest készülő politikai alapszerződéséről azt mondta, hogy az olyan dokumentum, amely a román-magyar­ kapcsolatokat átvezeti a XXI. századba, a két országnak az európai, atlanti struktúrákba való beilleszkedési folyamatába. Donca a Bukarestben fogott adásban kijelen­tette, hogy az okmány legnagyobb részében már megállapodtak, most a szakértőknek kell meg­találniuk a két fél érdekeinek legjobban megfelelő szövegformulákat. A magyar-román kapcsolatok múlt évi fejleményeire visszatekintve a diplomata emlékez­tetett Ion Iliescu elnök Göncz Árpád köztársasági elnökkel és Horn Gyula kormányfővel folytatott budapesti megbeszéléseire, valamint Teodor Melescanu román külügyminiszter magyarországi, illetve Keleti György honvédelmi miniszter romániai hivatalos látogatására. Ami a romániai magyar anyanyelvi oktatást, az anyanyelv nevelésben történő használatát, ennek lehetőségét illeti, a nagykövet kijelentette: a magyar kisebbség európai szintű, széles körű jogokat élvez Romániában. (MTI) Ausztria Változások a határ­os vámforgalomban Az osztrákok január 1 -je­ után a szomszédos új demokráciákból változatlanul 1000 schilling értékű ajándékcikket hozhatnak haza. A hír kellemesen érinti az osztrákokat éppúgy, mint a környező országok illetékeseit, mert az európai uniós tagsággal együttjáró változások közepette fennállt az összeghatár csökkenésének veszélye. A szintén nem EU-tag Svájc vonatkozásában 2500 schilling az értékhatár. A január 1-jétől EU-állampolgár osztrákok a többi EU-országból vámmentesen hozhatják be a saját szükségleteiket szolgáló árucikkeket. Mivel e meghatározás új, a vámhatóságok igyekeznek útmutatást adni. Saját szükségletet szolgálhat például négy karton cigaretta vagy 90 liter sör. A vámmentesség nem jelenti az ellenőrzés elmaradását, de lehet, hogy ez nem pont a határátkelőnél következik be. A sajtó felhívja a figyelmet arra, hogy bár az EU-országok határán alig lesz személyzet, előfordulhat, hogy húsz kilométerrel odébb egy parkolóban tűnnek fel a szúrópróbaszerűen ellenőrző vámosok. Egyelőre Ausztria számára nem valósul meg a határok nélküli Európa: még az EU-országokból érkezők számára is kötelező az útlevél, vagy a személyi igazolvány. Ha majd Ausztria is csatlakozott a schengeni egyezményhez, azt minden érintett ország ratifikálta, csak akkor tűnnek el végképp a határok. Mindennek az is feltétele, hogy Ausztria keleti határain a lehető legszigorúbb ellenőrzést valósítsa meg: e célt szolgálja a majdani 4-5000 fős új határőrség. Az osztrák sajtó értesülése szerint e létszám fele már rendelkezésre áll: 1700 egykori vámtisztviselő és a rendőrség, illetve csendőrség kötelékében jelenleg határszolgálatot teljesítő 500 fő a magva az új egységnek. Problémát okoz azonban a teljes létszám: a kormány szigorú takarékossági intézkedései miatt egyelőre nincs pénz új emberek felvételére és kiképzésére. „Ne politizálj, dolgozzál!" Ez volt a jelszó, és az igény, melyet a magyar irodalom legter­mékenyebb írója, Móricz Zsigmond vallott­­ és vállalt. Hogy igaza volt, egy életmű tanúsítja. Ilyen jelszót és igényt kellene hogy megfo­galmazzon az RMDSZ is a maga számára, ha ténylegesen tenni akar valamit azok érdekében, akiket képvisel, ha valóban hasznos kíván lenni ebben az országban, ahol választói élnek, belefáradva, belebetegedve a szűnni nem akaró feszültségbe. Furcsa dolog egy politikai szervezettől azt várni, hogy ne politizáljon - mégis megkockáz­tatnánk. Mert miközben nap mint nap a híg politikai szövegek elképesztő inflációjának lehetünk tanúi, az igazi tennivalók gyűlnek, sokasodnak és elvégezetlenül maradnak. Egyre szegényedünk. Fiataljaink, gyermekeink meg­állíthatatlan menetben hagyják el az országot, a szülőföldet - munkát és érvényesülési lehetőséget keresve idegenben. Mostohától várva azt, amit az édesanya nem adhat meg... Az állandó kardcsörtetés, politikai szólam­puffogtatás - az ellenfél utcája! Sokszor jöttünk ki belőle véres fejjel, a számbelileg erősebb fél pofonéval a képünkön. - Minek kell oda mégis, minduntalan visszamenni? A román pártok többsége immár elveszítette az állampolgárok bizalmát a steril politizálás miatt - közvéleménykutatási adatok igazolják ezt! - s az RMDSZ szénája sem áll a legjob­ban... Ezért újévi körkérdésünk — amelyet kép­viselőinkhez és szenátorainkhoz intéztünk - le­het, hogy unalmasabb a sokévi átlagnál, mert választottainktól nem kívánjuk, hogy madár­jósok legyenek, és azt sem, hogy politikai ábrándokat, ködképeket fessenek, „csupán" azt szeretnénk tudni: számukra melyek a legfontosabb tennivalók 1995- ben? Zsigmond László képviselő, Sepsiszent­györgyi 1. Olyan tanulmányok finanszírozása, ame­lyek alapján fel lehet mérni az RMDSZ által ellenőrzött vagy befolyásolt önkormányzatok pénzügyi lehetőségeit a jelenlegi törvények alapján és az önkormányzatok Európai Char­tájának alkalmazása esetén. 2. Az RMDSZ jelenleg legalább három sze­repben jelenik meg: érdekvédelem (pl. jog­segélyszolgálat, belső és külső forrásokból származó erőforrások szétosztása), érték­rendek hordozója (pl. autonómia-elképzelések, országos/helyi gazdaságpolitikák, identitás­ideológiák, társnemzet/kultúrnemzet, moder­nizációs programok, legitimitás - belső válasz­tások stb.), parlamenti párt. Jelenleg e három szerepkör néha „zsarolja" egymást, pl. az RMDSZ elleni parlamenti lobby eszköze az RMDSZ-értékrendek némelyike. Véleményem szerint az RMDSZ szerepei autonómmá kell váljanak: az említett funkciók egymástól, függetlenül kellene létezzenek, így egy jöven­dőbeli kormánykoalíció, amely az értékrendek többségét részben elégítené ki, nem lehet értékrend-hivatkozás (mint ahogy az ellenzéki szerep sem). A megszervezendő belső válasz­tások egyik eredménye ez a szétválasztás kellene hogy legyen. 3. Az Önkormányzatok Európai Chartájának parlamenti ratifikálása, a hiányzó helyi önkor­mányzatokra vonatkozó törvények elfogadása. A gazdasági hatékonyságnak alárendelt pri­vatizáció megvalósítására nem látszik alkal­masnak a jelenlegi parlament. Dr. Elek Barna képviselő, Marosvásárhely: 1. A törvényhozási munka hatékonyságának növelése. 2. Az 1995-ös esztendő az RMDSZ IV. kong­resszusának éve. Ez a kongresszus meg­határozó lesz szervezetünk jövőjére nézve. Nagyon fontosnak tartom a belső választást is. 3. Szerintem a privatizációs törvény a legfon­tosabb. Az utóbbi öt év bizonyítja, hogy komoly anyagi alap nélkül - amit csak a privatizáció oldhat meg - az elméleti politika csak üres szólam marad. Tokay György képviselő, Arad: . Az 1995-ös esztendő az RMDSZ kongresz­­szusának az éve. Úgy vélem, a kongresszus ha­tározza majd meg szervezetünk egész tevékeny­ségét. Alaposan átgondolt, reális és elvi követ­­kezetességű határozatokra van szükségünk. A parlamentben feltétlenül dűlőre kell vinnünk a tanügyi törvény ügyét. Számomra ez az első számú prioritás. A válaszokat gyűjtötte: ZSEHRÁNSZKY ISTVÁN (Folytatása a holnapi számban) Ébresztő kérdés év elején politikai mozgalmak, melyek a bűnözé­sért, a munkanélküliségért és más hason­ló szociális problémákért meghatározott társadalmi csoportokat igyekeznek fele­lőssé tenni - olvasható egyebek között az UNESCO nyilatkozatában, mely az ezred­vég egyik legnagyobb kihívásának nevezi az intoleranciát, a másság elutasítását." Az ezredvég kihívása az intolerancia, a­­melyhez az ENSZ a maga során és mint­egy ellentételezésként hozzáteszi: a tole­rancia a világbéke egyik alapvető feltétele. Mindezek olvastán, hadd ne emleges­sem Boszniát, Palesztinát, Sri Lankát, Rá­ n­em hagyhatjuk szó nélkül andát, Nagorno Karabahot és a Csecsen­­földet, ahol az orosz csapatok a főváros, Groznij ostromát éppen, az esztendőfor­duló pillanatára időzítették, mintha csak fi­­gyelmeztetni akarnák a világot, a mássá­got tavaly is, de az idén is, ha kell, fegy­verrel, tankokkal, helikopterekkel, bombá­zókkal utasítja el. A tolerancia éve tehát intoleranciával köszöntött ránk, persze nem csak a Csecsenföldön, egyebütt is, a­­hol nem hallgattak a fegyverek, ahol a ter­roristáké vagy éppen a terroré volt a szó. Az intolerancia - olvasom ki továbbá a hírből - távolról sem csak golyók, gráná­tok, bombák formájában jelentkezik, nem ez­ az egyetlen megnyilvánulási módja, azt jóval előbb másféle „jelzések" előzik meg. És e jelzésekből kaptunk mi, romá­niai magyarok is jócskán. Mert mi lenne egyéb, ha nem a nemzeti, faji türelmetlen­ség roncsoló, embert megalázó, kisebb­séget jogfosztó, már-már kéjelgő jelentke­zése a magyarok elleni uszítás­, a soroza­tos felszólítás, hogy hagyják el szülőföld­jüket, a magyarság kultúrkincsei elleni merényletek, a lakás- és feketelisták, a „magyar terrorizmus elleni nemzetközi évek” meghirdetése, érdekvédelmi szer­vezetünk betiltását követelő hangok, hogy ne is említsük mindazokat a máshol ter­mészetesnek ható jogokat, melyeket so­rozatosan, európa tanácsi ajánlások elle­nében is megtagadnak tőlünk? Vajon min­dez már a múlté, 1995 pedig - az ENSZ felhívásának megfelelően - toleránsabb esztendő lesz, mint 1994 volt? Nem sze­retnék, nem akarok ünneprontó lenni, de ... nem merem hinni. Csekélyke jelét adta ugyanis a hatalom, amely egyértelműen a szélsőségesek voksaira támaszkodik, an­nak, hogy változtatni próbálna politikáján, hogy csak azért, mert az ENSZ-közgyűlés így döntött, az idén toleránsabb lesz ve­lünk, illetve a többi nemzetiséggel, etni­kummal, de akár saját fajtájával szemben is, mint eddig volt. Bár az ország javát minden tekintetben éppen a tolerancia szolgálná úgy általában, össztársadalmi szinten, az emberek között egymással szemben is. A másság megbecsülése, értékteremtő vagy -hordozó mivoltának elismerése jobbítóan hatna. De mivel kétkedem, kérdéssel tudok előhozakodni: társadalmunk képes lesz-e pozitív választ adni az ezredvég legna­gyobb kihívására, hogy mihamarabb, ta­­­­lán még e században a keresztény érték­rend szerint rendezkedjék be? Az ENSZ által meghirdetett évek, évti­zedek - tudjuk jól - nem sok eredménnyel jártak. Ha csak nem tekintjük eredmény­nek a jelzést, hogy emberek, figyelmez­­tettünk benneteket! Vajon hol hallják meg ezt a figyelmeztetést? És hol lépnek ennek megfelelően? GYARMATH JÁNOS Ezren a magyar-román barátságért (Pécs,­­ MTI)­­ Ezer tagja van már a­­­agyar-Román Baráti Társaságnak, mely a Nagybányán minap­ megalakult legújabb helyi szervezetével együtt immár tíz finálé­ban folytatja a két nép történelmi összebékítését célzó munkáját. A Magyarország és Románia százhúsz településén élő tagok csoportjait tömörítő szervezetek a két ország nagyvárosaiban működnek, s a társaságalapító pécsi székhely ma már a szellemi központ szerepét tölti be - tájékoztatta az MTI pécsi munkatársát Iglói Zoltán elnök. A magyar-román barátság szolgálatára 1988 őszén alakított társaságot negyven pécsi polgár. Kezdeményezésük nemzetközi visszhangra talált: az érintett országok mellett más európai, sőt tengeren túli államok polgárai is csatlakoztak a társa­sághoz. Nemrégiben vették fel első egyesült államokbeli tagjukat, egy Pécsett ta­nuló amerikai egyetemistát. A tagság háromnegyede Romániában - főleg Erdélyben - él, s negyven szá­zalékában román. Keleti szomszédországunkban főleg a felső értelmiséghez tartozó személyiségek - jogászok, orvosok, mérnökök, művészek, tanárok csatlakoztak a társasághoz, mely immár tizenkét romániai város polgármestereit is tagjai közt tartja nyilván. A Magyar-Román Baráti Társaság Brassóban tartott októberi polgárfórumán új stratégiát hirdetett meg: tevékenységét igyekszik kiterjeszteni Románia Kárpáton túli területeire is, mert tudományos felmérések szerint a népek közti ellenérzés éppen azokon a területeken erős, ahol magyaroknak és románoknak nem is volt alkalmuk egymás megismerésére, mert sosem éltek együtt. Érzéseink újév küszöbén nagyon különböznek. A reménység skáláján hol magasan, hol mélyen járunk. Persze, ez nem az első eset. Sokszor voltunk így a történelem folyamán. Az erdélyi ember sorsa ez. Jó volt kapaszkodásra, máskor magunkban bízásunk elbizonytalanodására, majd a rádöbbenésre: mi igazában csak Istenre számíthatunk. És megteltek templomaink újév reggelén is, énekelt a szívünk is: „Ez esztendőt megáldjad Kegyelmedből Úristen". Fürkészve néztünk egymás szemébe „boldog újévet" köszöntése közben, vajon komolyan mondja? Reménykedik-e abban, hogy boldog lesz az Újév? Most ugyanígy vagyunk. Érzéseink, amelyekkel az Új év elé nézünk, nagyon vegyesek. És ha nem vigyázunk a­­tartalék erőkre, sokkal nehezebb lesz az év. Ám ha megtartjuk hitünket, a hitünk fog megtartani minket. Ha vállaljuk gyermekeinket, a gyermekeink fogják vállalni a jövendőnket. Ha nem váltjuk fel legszentebb érzésünket, a szeretetünket gyűlölködésre, közönyre, a szeretet fogja megmelegíteni, széppé tenni a jövendőnket. Sok múlik rajtunk, ezt ne feledjük el. Talán sohasem ennyire, mint most. Hát vigyázzunk egymásra jobban, kedves Testvéreim. Ne legyen annyi italban örömöt kereső magyarunk, ne legyen annyi életet csak a pénz bálványán elképzelő élet, ne legyen annyi káromkodó, csúf beszédű ember, de legyen a tiszta ragyogású anyanyelvét használó magyar, legyen Isten útját kereső fiatalunk és minden otthon legyen templom, ahol Károlyi Gáspár veretes Bibliája a legszentebb üzenetet, Isten szavát, tegye a szívünkre. Az 1995-ös esztendő első napjaiban szóljon az üzenet. Neked szóljon, mindannyiunknak: a fogyatkozásban van megtartatás, mert mi igazában egyre számíthatunk: Istenre. . . , CSIHA KÁLMÁNNÉ ülnek a markában? A múlt év utolsó lapszámaiban hírben és vezércikkben számoltunk be arról a sajtóértekezletről, amelyre az RMDSZ kolozsvári, Fürdő utcai székházában került sor, s amelyre a Tőkés László püspök, a szövetség tiszteletbeli elnöke elleni támadások szolgáltattak okot. A félig-meddig szubjektív ismertetéseket az elkövetkezőkben szeretnénk kiegészíteni, teljessé tenni az ott elhangzott, illetve bemutatott dokumentumokkal, így mai lapszámunk 3. oldalán olvasható Tőkés Lászlónak az 1994. december 15-én, Temesváron, a Kelet- és Közép-Európa­­1989 után című nemzetközi értekezlet után rendezett sajtóértekezleten el­hangzott, sokat idézett válaszai Brandula Armanca kérdéseire, illetve az MTI- nek a témához tartozó beszámolója, Tőkés László püspök A Securitate markában című nyilatkozata, valamint Ferencz László, Jenei Tamás és Vetési László levele egykori kollégájukhoz, Tőkés László püspökhöz. Legnagyobb sajnálatunkra, az RMDSZ parlamenti frakciójának belső haszná­latára szerkesztett, de indiszkréció folytán nyilvánosságra került Mind nem va­gyunk bűnösök című anyag szerzője, Nagy Benedek Csíkszeredai parlamenti képviselő EGYELŐRE nem járult hozzá írásának közzétételéhez. Szándékunk ellenére így annak tartalmáról csak közvetett formában szerezhet tudomást az olvasó. (RMSZ) . Külföldi befektetők Romániában (Bukarest/Rompres, MTI) • 1994 végén 42 ezer 395 külföldi befektető összesen 1226 millió dollárt ruházott be Romániában. A december 19-i adat szerint a befektetők élén Dél-Korea áll 158 millió dollárral, ami elsősorban a Daewo és az Oltcit közötti autógyártási megállapodásnak köszönhető, a második helyen az Egyesült Államok következik 112 millió dollárral, majd Németország 107 millió, Franciaország 105 millió és Olaszország 104 millió dollárral. 60 és 74 millió dollár közötti összeget ruhá­zott be Hollandia, Kanada és Luxem­burg, 49 és 54 millió dollár között mozog Törökország, Svájc és Anglia ré­szesedése, 27 és 34 millió dollár között Spanyolország, Szíria, Ausztria és Gö­rögország beruházása. Magyar vállalkozók korábbi adatok szerint több mint 1100 vegyesvállalat keretében 20 millió dollár körüli össze­get ruháztak be Romániában. A tömeggyilkos öngyilkossága (London • MTI/Kertész róbert)­­Belpolitikai üggyé lépett elő Nagy- Britannia legvéresebb kezű tömeg­gyilkosának vasárnap felfedezett öngyilkossága, amelynek körülményeit hétfőtől már a belügyminisztérium vizsgálja. Frederick West számtalan emberélet kioltása után ezúttal magát sem kímélte: birminghami börtöncellájában vasárnap délben felakasztva lelték meg. West gloucesteri otthona hiva­talosan is a „horror háza“ néven vonult be a brit kriminalisztika évkönyveibe, miután a rendőrök tavasszal minden hitchcocki fantáziát felülmúló rém­történet nyomait tárták fel a környé­ken. West házában és kertjében napokig ásták, ki a holttesteket; végül kilenc, 1973 és 1987 között nyomtalanul eltűnt nő földi maradványai kerültek elő. Westet mindemellett még első felesége és két saját leánygyermeke meggyilkolásával is gyanúsították, de a Daily Mirror hétfői száma tudni véli: a bűnöző vizsgálati fogsága során utalt arra, hogy áldozatainak valós száma inkább a hatvanat közelíti. A belügyminisztériumi vizsgálat első­sorban arra hivatott választ találni, miképp kínálkozhatott lehetősége az­­ öngyilkosságra valakinek, akit ilyen súlyú bűnök alapos gyanújával tartottak rács mögött. Hasonló kér­déseket készül feltenni a börtönható­ságoknak West ügyvédje, aki szerint „legalábbis meglepő, hogy egy állandó megfigyelés alatt álló börtön­szárnyban, napközben ilyesmi meg­történhet“. Az ellenzéki Munkáspárt „árnyék­belügyminisztere“, Jack Straw is hallatta hangját az ügyben, kijelent­vén: a közvéleménynek és az áldo­zatok hozzátartozóinak joga lett volna a rendkívüli bűnökkel terhelt Westet biztos megfigyelés alatt tudni a perig. E megállapítása mindazonáltal nem teljesen tükrözi minden érintett véle­ményét: az egyik fiatal áldozat édes­anyja kijelentette, hogy „hosszú évek óta ez az első jó hír számára, West­­nek pedig valószínűleg ez volt első jótéteménye“. Két év mezsgyéjén A 94-es év az RMDSZ arculatának élesebb körvonalazódását hozta, jobban megfogalmazhatta politikai­­társadalomszervezési céljait. Egyúttal a szervezet elleni táma­dások is 94-ben voltak a legerőseb­bek, lásd mind a kolozsvári főtéri diverziókat, mind azokat az elvi­politikai támadásokat, melyek állami intézmények, pártok, politikusok részéről érték a szövetséget. Ez az az év, amikor nemzetközileg is politikai legitimációt nyert szerveze­tünk, s nem csupán jogvédelmi politi­kát folytat, hanem a belső önrendelke­zés keretében létrehozandó autonó­mia-formák érvényesítését is meg­célozza. 95-ben a IV. kongresszus az, ami figyelmünket leköti, mely az egységes RMDSZ-t a belső választásokhoz kell hogy elvezesse. Közösségünk bevo­násának, a tájékoztatásnak, a köz­vetlen kapcsolatok érdemi kibonta­kozása évének remélem e most indulót, amikor nem csupán a kezdés lelkesedése, hanem a valós érdekek felismerése vezet közösségi fellépés­hez, akárcsak a félmillió, a kisebbségi oktatásügyi törvénytervezetet támo­gató aláírás begyűjtése esetén. TAKÁCS CSABA, az RMDSZ ügyvezető elnöke Olajszennyezés Romániából - készültség a Berettyón (Debrecen/MTI) • Román területről folyamatosan érkező, nagy mennyi­ségű olaj szennyezi a Berettyót, emiatt hétfőn harmadfokú vízminőségvédelmi készültséget rendeltek el a folyó határ­­szakaszán. A román vízügyi szervek január else­jén értesítették a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóságot, hogy a Berettyó romániai szakaszán olajszennyezést észleltek. Egy nappal később az olaj elérte a folyó magyarországi sza­kaszát is. A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság (TIVIZIG) és a Tiszántúli Környezet­­védelmi Felügyelőség szakemberei hétfőn helyszíni szemlét tartottak Pocsaj és Kismarja térségében, ahol vízmintákat vettek. Megállapították, hogy nagy sebességgel, folyamatosan érkezik olajszennyezés a határon túlról, s a határvízi szakaszon a folyó teljes szélességében szennyezett. A vízfelület szennyezettsége már Pocsaj térségében is elérte az 50 százalékot. Az Ér csatornában magas az am­mónia-tartalom is, ami a Berettyó folyó élővilágát veszélyezteti. A TIVIZIG szakemberei a pocsaji gá­tőrháznál merülőfalat építenek a Berettyóba, hogy megakadályozzák a folyamatosan érkező olajszennyező­dés továbbterjedését. □ Nem tudni, hol­­ tartózkodik Dudaev­­ □Az első palesztin­­ postabélyeg . □ Labdarúgás­'94: Románia és Beldni László □ Marad a 12 csillagos zászló □Európa veretlenjei □ Falinaptárunk az új esztendőre □Holnapi számunkban: Sütő András válasza Katona Adásának OBKE-ügyben, ígérettel: jön a Transsylvania-ügy is! □ H ír Visszhangos évkezdés (Postán) - „Kérjük, fogadják szere­tettel a brassói Visszhang diáklap e tanévben eddig megjelent számait - V. évfolyam 1,2,3,4.! Boldog Új Évet kívánunk a BMSZ szerkesztőségé­nek” - ajánlja gazdag és színvonalas küldeményét a szerkesztő Mikó András. • A lap humorából egy csi­petnyi: mi lesz a medve és a búza ke­resztezéséből? - Bundáskenyér! (Cseke Gábor) Indul a ve­rkli (Üzenetrögzítőn • S176010/2330- as mellék) - Kedden a kolozsvári vá­rosi RMDSZ-tanácsosok ismét össze­ültek, hogy felújítsák a szélsőséges városvezetés, személyesen Gheorghe Funar polgármester elleni akciókat s kidolgozzák a követendő stratégiát. A koncesszióval kapcsolatos pert magasabb szinten indítják, újabb kivizsgálást kértek az egész tanácsi végrehajtó tevékenységre, s az ira­tokat ismét el akarják küldeni a parla­mentnek. A román ellenzéki tanácso­sok támogatásukat ígérték, de ellenlé­pésekre is számítani lehet - a közelgő választások miatti harc mind ke­ményebb eszközöket aktivizál.­­ Meg­lepő viszont, hogy az a kolozsvári lap, mely minden napra kitalált valamit, amivel bosszantja-gyalázza a magya­rokat, az új év alkalmával 7 nyelven (a harmadik magyar volt!) köszöntötte olvasóit. De hát ez is a választási kampányhoz tartozik. Persze, indul a verkli! (Csomafáy Ferenc) Saját pincéjében „zsib­badhat" ... az RMDSZ! (Telefaxon)­­ Pinceklubot avatva búcsúztatták az óesztendőt a szat­márnémeti és a Szatmár megyei RMDSZ vezetői és a tagság szemfü­lesebb része. A székház alatt lévő pincében korábban a Tulipán sze­retett volna meggazdagodni, de se­hogy se jött össze neki, nagy csőd maradt utána. A Kádái István irányí­totta városi RMDSZ vette aztán kézbe a pince ügyét, s az esztendő­fordulóra szépen rendbehozták, esz­tétikus faburkolattal látták el a sokféle összejövetelre, közi tevékenységre al­kalmas boltíves nagytermet. A kis házi avatóünnepség amolyan bátyus szilveszter volt, résztvevői hozott dol­gokkal kínálhatták egymást.. Az egyik üvegre például ez volt írva: „Ivónormá­dat, ha teljesíted, az RMDSZ-t erősí­ted!” S pillanatok alatt utcai visszhang­ja is lett a murinak. Az első reagálást éppen a krónikás csíphette fülön a klubból távozva: „Végre, nem a sarki kocsmában, a világ szeme láttára, hanem saját pincéjében zsibbadhat az RMDSZ vezetősége! (Sike Lajos) Nem működött a terroristacsapda (Műholdon)­­ Meg nem erősített hí­rek szerint karácsony estéjén a brit­­ rendőrség figyelő szemei előtt zavar­talanul utazhatott Londonból Francia­­országba annak az algériai terrorszer­vezetnek (GIA) egy álig felfegyver­zett osztaga, amelyet az aznap kez­dődött, véres véget ért repülőgép-el­térítési drámáért közvetlen felelősség terhel. A csoport tagjai állítólag a brit fővá­ros szívében, a Belgravia-negyedben béreltek lakást, amelyből a kérdéses éjszakán két gépkocsival távoztak, miután legalábbis gyanúsnak tűnő csomagokkal rakták meg a jár­műveket. A Scotland Yard különleges egysége mindezt végignézte, majd szorosan követte a terrorosztagot Do­ver kikötőjéig, ahol a GIA-fegyve­­resek kompra szálltak, a szemközti parton fekvő Calais felé. A brit rendő­rök ezután sürgős faxüzenetben figyelmeztették a párizsi országos rendőrfőkapitányság központját a közelgő veszélyre - a papír azonban órákig hevert lefordítatlanul, s mire si­került tolmácsot keríteni és megfejteni a rejtjeles angol üzenetet, a terroris­ták már messze jártak, s a kiérkező calais-i rendőrök már a kompnak is csupán hűlt helyét lelték.

Next