Romániai Magyar Szó, 1995. május (7. évfolyam, 1647-1676. szám)

1995-05-02 / 1647. szám

• Május 2, Icecíd Az évből eltelt 121 nap Hátra van még 244 nap Ma Zsigmond nevű olvasóinkat köszön­tjük. MI VÁR RÁNK A HÉTEN? • Május 1-jén: Herzog német államfő ma­gánlátogatást tesz Prágában. • Május 2-án: A két, versenyben maradt francia, elnök­jelölt tévé vitája. • Május 3-án: Göncz Árpád Londonba utazik a világháborús ünnepségekre. • Az ET égisze alatt tanácskoznak az ifjúsági ügyekben illetékes európai miniszterek. • Május 4-én: Clinton fogadja Vacláv Klaus cseh államfőt • Kányádi Sándor átveszi Bécsben a Herder-díjat. • Május 5-én: európai igazságügy-miniszterek nemhivatalos, bukaresti találkozója. • Május 7- én: a francia elnökválasztás 2. fordulója. • HÉTFŐI EMLÉKEZTETŐ • A munkások nemzetközi ünnepe • E napon történt: Báthory István erdélyi fejedelmet lengyel királlyá választották (1576). + Esterházy Pál Antal herceg udvari zenészének szerződtette Joseph Haydnt (1761). + Megnyílt az 1. (londoni) világkiállítás (1851). + Elkezdte próbaadását a magyar tévé (1957). + Megkez­dődött a párizsi “diákháború" (1968). + Nagy­szabású faji zavargások Los Angelesben (1992). • E napon született: Zrínyi Miklós köl­tő, hadvezér, politikus (1620, Ozaly). + Arthur Wellesley Wellington angol hadvezér, a water­­loo-i csata hőse (1769). + Pierre Teilhard de Chardin teológus, őslénykutató (1881). + Szerb Antal magyar író (1901, Budapest). + Danielle Darrieux francia színésznő (1917). + Joseph Heller amerikai író, jeles műve: A 22-es csap­dája (1923). + Jean Michel Camdessus bankár, a Nemzetközi Valutaalap igazgatója (1933). • E napon halt meg: David Livingstone skót misszionárius és Afrika-utazó (1873). + Petőfi István költő, P. Sándor öccse (1880). + Mun­kácsy Mihály magyar festő (1900). + Antonín Dvorák cseh zeneszerző (1904). + Gombocz Zoltán magyar nyelvtudós (1935). + Joseph Goebbels, a hitleri kormányzat propagandami­nisztere (1945). + Aram­oljics Hacsaturján szov­jet-örmény zeneszerző (1978). + Ayrton Da Sil­va Senna brazil autóversenyző (1994, Imola). • ­ ’ DOMOKOS GÉZA KARIKÁS SZEMŰEK(4.) A hotelben újra jórészt fehér éj­szaka következett. Napközben, de most is, egymást érték az otthonról kapott hírek. Mintha látnám a lépcsőkön könnyes szemmel lejövő Markó Bélát. Beszélt a feleségével, mondta, Vásárhelyen emberek haltak meg, mindenki retteg. Ekkor mutatott be valaki Éva Maria Barkinak, aki a délelőtt önmgában érde­kes, de elviselhetetlenül hosszú fejtege­tésbe bocsátkozott a nemzetiségi kér­dés jogi vonatkozásairól Európában. Most felvetette: utazzam Bécsbe, tart­sunk nemzetközi RMDSZ-sajtókonfe­­renciát a Marosvásárhelyen történtekkel kapcsolatban. Megmondtam: az én he­lyem most Romániában van. Holnap sietek haza, hogy pontosan felmérjem, mi történt, és, ha lehet, elejét vegyük a konfliktus továbbgyűrűzésének, netán polgárháborúba való átfordulásának. Balázs Sándorral, Cs. Gyímesi Évá­val, Kántor Lajossal, Kányádi Sándor­ral, Lányi Szabolccsal, Markó Bélával és Sylvester Lajossal, az RMDSZ veze­tőségének Budapesten tartózkodó tag­jaival aláírtunk egy közleményt, amelyet még aznap este eljuttattunk az MTI- hez. Ebben felháborodással ítéltük el a román nacionalista körök uszítására Marosvásárhelyen és Szatmáron az RMDSZ szervezetei és a helyi magyar lakosság ellen elkövetett atrocitásokat. Kértük a román kormány azonnali köz­belépését és az eseményekben vétkes személyek felelősségrevonását. Beje­lentettük, hogy a nemzetközi köz­véleményhez fordulunk, szükségesnek tartjuk pártatlan megfigyelők jelenlétét a veszélyeztetett térségben. M­ásnap, szerdán, első dolgom volt lemondani az Air Francé­nál a Párizsba szóló repülő­jegyemet. Pár nap múlva, ha nem téve­dek, 25-én, nagy, nemzetközi könyv­kiállítás nyílt. A Kriterion igazgatójaként, néhány bukaresti kollégával - Mircea Dinescu, Gabriel Liiceanu, Octavian Pa­ler, Marin Sorescu Andrei Pippidi, Sorin­­Marculescu - és a kolozsvári Kántor Lajossal meg Franz Hodjakkal arra vol­tam hivatalos. Telefonáltam a francia követségre is, kértem, továbbítsák a Művelődési Minisztériumnak mély saj­nálatomat, hogy a közbejött romániai események miatt nem tehetek eleget a meghívásnak. Valamivel később, dél­tájt, ugyanígy járt el Mircea is. Utána Kányádi Sándorral elmentünk a Bem rakpartra, Szokai Imréhez. Előző nap megígérte: elrendezi, hogy - ha csak pár percre is - láthassuk Sütő Andrást. A miniszteri kocsi el is vitt bennünket a Honvéd Kórházba, de az Andrist kezelő orvosprofesszor - tábornok, ha nem tévedek - udvariasan beszámolt barátunk állapotáról, szemsérülése várható következményeiről, de bárhogy kérlelte Szokai Imre, nem engedélyezte a látogatást. Tőle kapott papírlapokon pár bátorító szót írtunk Kányáéival Andris­nak, és szótlanul, nehéz szívvel eljöttünk. S­zemben ülök Ioan Alexandruval a hálófülke ágyán. Kányádi Sándor istenes verseiről beszél. Kolozsvári barátjánál, fejtegeti, a költői szó a törté­nelemben megtestesült Ige megméret­tetésében áll vagy foszlik a semmibe. A szent Ige előtt kell tudatosan vagy öntu­datlanul számot adnia a poétának. Táskámból előveszem a Keleti bü­féjében vásárolt szendvicset és almalé­­dobozt. Joange - ahogy Kányádi szólít­ja egyik román verseskötetének előszó­íróját -, tovább magyarázza a Logosz mindent mozgató és mindent számon­­tartó erejét, de azt is nézi, hogy ügyet­lenkedem a szendvicsekkel, hogy töl­töm a mosdó tükre mellől kiemelt két pohárba az almalevet. - Látom, testvér, te nem ismered Aranyszájú Szent János mondását, mi­szerint csak a részegség vagyon a sá­tántól, a bor Isten ajándéka. A vége az lett, hogy előkotort bőrönd­jéből két üveg sört, azt illogattuk szép csendesen. Már­ ágyban voltunk, mikor felszólt hozzám: - Géza testvér mikor imádkoztál utoljára? - Régen volt, testvér. Van annak negyven éve is. Sóhajtott. Gyorsan elaludhatott, hal­lottam egyenletes lélegzését. Biztos va­gyok benne - jut most eszembe -, hogy parlamenti tagságának éveiben álma nem volt ilyen nyugodt. Közel egy esz­tendeje, hogy súlyos agyvérzés után, bénultan fekszik. Szegedi orvosok hoz­ták vissza a halálból, jelenleg vala­melyik németországi klinikán ápolják szegényt. Nem jön álom a szememre. Újragon­dolom a Budapesten történteket, képze­letben vásárhelyi rémségeket látok. Próbálom fegyelmezni magam, a haza­érkezésem utáni tennivalókat sorbaállí­tani. Nem megy. Minden zúg, kavarog a fejemben. Fölgyújtom az olvasólámpát és forgatni kezdem az indulás előtt vá­sárolt Magyar Naplót. A második olda­lon felfedezem Farkas Árpád és Csíki László levélváltását. Elolvasom újra és újra. Vannak részek, amelyeket már be­téve tudok. Árpi mondja: „Egy hónappal ezelőtt nem hittem volna, hogy ennyi szennyel tud feltüremleni a forradalom, pedig ama nagy franciáról is hallottam harangozni. A dadogós diktátor idején sem láttál ennyi szónokot, ennyi köde­vőt, s közben oda nemzetiségi történe­tünk egyik legnagyobb esélye. Kida­loljuk a sajtot a szánkból.” Felfefelé volt kiadói szerkesztőtársam, a szívemnek oly kedves Lacika­, „Régóta legenda, mese lettetek ti, Árpád. Aki felétek nyújtja a kezét, mintha az ősködbe nyúlna vissza. A mesehősöket pedig szeretik, de segíteni rajtuk eszébe sem jut senkinek. Hogy így van, abban az írók (is) felelősek. Tényként eladott le­gendákkal táplálták a tudatalatti regét és vágyat, délceg hősöket mutattak fe­nyőfák tövén, tüdőbeteg emberek he­lyett. S most gyógyszert kell vinni nekik! Botor álom volna hinni, hogy néhány labdáccsal gyógyíthatók a mesehősök. A tüdőbetegek sem!” Nézem, nézem a fülke domború pla­fonját. Eszembe jut Joange utolsó kér­dése, és a párnába fúrom a fejemet: -Istenem... Istenem... A mikor a Wiener Walzer befutott velünk a Gara de Nordra, a datá­­lás szerint - Budapest, 1990. március 22. - a magyar külügyminiszté­riumban már fogalmazták a Sergiu Ce­­lacnak szóló Horn-levelet: „Tisztelt Külügyminiszter Úr!” Megragadom az alkalmat, hogy az 1990. március 19-20-án, Budapesten, a Ferenczy Presse Agentur kezdemé­nyezésére megrendezett «magyar-ro­mán párbeszéd - értelmiségiek a törté­nelmi kiegyezésért« című találkozó véd­nökeként tájékoztassam Önt e kiemel­kedő fontosságú rendezvény eredmé­nyeiről. A magyar és román értelmiségiek e legújabb kori történelmünkben példa nélküli találkozója állást foglalt a né­peink közötti történelmi kiegyezés mel­lett, melynek alapjaként fogadta el egy­részt a fennálló történelmi realitásokat, így a határok sérthetetlenségét, más­részt az országainkban élő kisebbségek kollektív és egyéni jogainak teljes körű, maradéktalan szavatolásának szüksé­gességét. E célok elérése, a kiegyezés, a baráti kapcsolatok és megértés építése céljá­ból a tanácskozás elhatározta, hogy folyamatosan működő magyar-román értelmiségi kollokviumot hoz létre, mely­nek anyagi bázisát egy nemzetközi alapítvány biztosítaná. Szíves tájékoztatásául közlöm, hogy a Magyar Köztársaság külügyminiszte­reként felkérem kormányomat, hogy a magyar társadalom az ügy iránt elköte­lezett szervezeteivel, intézményeivel vállvetve méltó összeggel járuljon hoz­zá a létrehozandó alapítvány nemes ügyéhez. E kezdeményzésről, mely az álla­maink közötti jó kapcsolat mellett, szélesebb európai összefüggésben is jelentős szerepet hivatott betölteni - összhangban az értelmiségi találkozó felkérésével -, részletes tájékoztatást adok az Európa Tanács Külügyminisz­teri Bizottsága lisszaboni ülésén. Örömmel, emlékezve meg arról, hogy Miniszter Úr személyes részvételével szándékozott megtisztelni a tanácsko­zást, és köszönetet mondva a romániai résztvevőknek nyújtott sokoldalú támo­gatásért, s abban a meggyőződésben, hogy Ön is osztja a tanácskozás mel­lékelt dokumentumaiban rögzített főbb (Folytatás az 1. oldalról) készítőként lépne fel az autonómista célkitűzés mellett. Rendkívül fontos, hogy a politikum, a külföld felé az auto­nomista célkitűzés érvényesüljön, és csak a háttérben legyen az engedmé­nyért való lobbizás. - AZ RMDSZ-elit ön szerint jelenleg autonomistákból és hatalompártiak­ból áll? - Egyesek, akik nagyon durván fogal­maznak - szerintem helytelenül - a hata­lomhoz közelebb állókat hatalompárti­nak, kormánypártinak nevezik. Szerintem ez túlzás. A hatalompárti magyarok ott vannak a hatalmon belül (Fúró Gyula és társai). Itt csak egy olyan attitűdről van szó, amit bizonyos keretek között kell tartani. Ahogy szerintem az autonómista vonalat is a parlamentarizmus keretein belül kell tartani és nem szabad engedni kicsúszni a militáns eszközök felé. - Nem lenne egészségesebb, ha e két irányzat világosan megfogalma­zódna az RMDSZ-en belül? - A harmadik kongresszus az autonó­mista célkitűzés győzelmét hozta. A sze­mélyi leosztásban egy, az autonómiát nem teljesen átérző, magát mérsékelt­nek nevező személyek kerültek kulcspo­zícióba. Ez akkor szerencsés megoldás­nak tűnt, mert egy jövőbemutató prog­ram olyan gárda kezébe került, amelyet a román politikum elfogadott. Sajnos, úgy néz ki, hogy kecskére bíztuk a ká­posztát.­­ Ebben a helyzetben mit vár a IV. javaslatokat és törekvéseket, bízom ab­ban, hogy Miniszter Úr is lehetségesnek találja a román kormány szíves, sokol­dalú támogatásának kieszközlését.” A­lig három hét múlva, április 14- én, Rudas Ernő elküldi az Alapít­vány a román-magyar megbé­kélésért alapító okiratát, illetve annak tervezetét. Közli, hogy a magyar kor­mány 15 millió forinttal járul hozzá az alapítvány céljaihoz, megjegyzi Josef von Ferenczy úr az NSZK-ban tartózko­dó Mircea Dinescunak az alapító okirat egy példányát már átadta”. Kéri, hogy tájékoztassam az esetleges javaslatok­ról, megjegyzésekről. Amennyiben ilye­nek nem lennének, mint alapító tag, kézjegyemmel ellátva küldjem vissza az okmányt. A Szabályzat a következőkben foglalja össze az Alapítvány céljait: „­ Annak a párbeszédnek az intézmé­nyesítése és európai struktúrákba törté­nő integrálása, amelyet magyar és ro­mán értelmiségiek 1990. március 19- 20-án, Budapesten kezdtek meg. Az elfogadott javaslatok r­­eg­valósításának elősegítése, szervezése.­­ Olyan rendezvények, tevékenység szervezése, illetve támogatása, ame­lyek elősegítik, hogy a magyar és a ro­mán nép kölcsönösen jobban megis­merje egymást, hozzájárulva ezzel a két nép közötti együttműködéshez. - A két ország különböző intézményei együttműködésének támogatása, külö­nös tekintettel a tömegtájékoztatás terü­letére. Újságírói ösztöndíjak biztosítása. - A két nép kulturális értékeinek be­mutatását szolgáló rendezvények szer­vezése, támogatása. - Mindkét országban magyar és ro­mán nyelven terjesztett, azonos tartal­mú lap alapítása, kiadása és terjeszté­se. - Közös kiadói tevékenység megszer­vezése magyar és román szerzők alko­tásainak kiadására magyarul és ro­mánul, valamint világnyelveken. - Kutatói és hallgatói ösztöndíjak biz­tosítása az alapítvány célrendszerébe illeszkedő területeken. - A nyelvoktatás kölcsönös támo­gatása, szervezése. - A magyar és román értelmiségiek 1990. március 19—20-i tanácskozásán javasolt, a kisebbségi jogokra vonatko­zó charta kidolgozásával és aláírásával Kongresszustól? - Ez a kongresszus rendkívül kedve­zőtlen előfeltételekkel indul. Arra lenne hivatott, hogy belső választási tör­vényünket és statútumunkat ratifikálja (nem megvitassa). Egyik sincs olyan állapotban, hogy csak ratifikálni kéne, az alapvető célkitűzések még nem értek meg. Ugyanakkor feltevődik a tisztújítás problémája, amit az fog kiélezni, hogy ilyen felkészületlen a kongresszus. Sze­rintem az eddigi vezetésnek ebben fele­lősséget kell vállalnia. Mindennek tetejé­be van az indulatokat igencsak felkor­bácsoló Nagy Benedek-ügy, mint di­­verziós lehetőség. Ez egy rendkívül robbanásveszélyes elegy. - A kongresszuson tehát a két RMDSZ-tábor közötti bokszmeccs újabb fordulója várható. Hogyan dől­het el az a mérkőzés ön szerint? - Valódi megoldást csak egy igazsá­gos, egyenlő belső választás hoz. A demokrácia alapfeltétele, hogy a vesztes elismeri a győztest. Nem magamra vo­natkoztatom, én nagyon nehezen tudom­­elviselni azokat a véleményeket, ame­lyek az autonómia ellen hangzanak el, de könnyen viselném el, ha tudnám, hogy az erdélyi magyarság azt akarja. Annak dacára, hogy tudnám, az nem he­lyes és nem jó annak az erdélyi magyar­ságnak, de így döntött. Kérdezett: PATAKI ZOLTÁN kapcsolatos tevékenység koordinálása­ és támogatása. - A felsorolt alapítványi célok megval­­­lósításához szükséges anyagi források­­ gyűjtése.­­ - Az alapítvány céljait támogató más , egyéni és intézményi kezdeményezé- s sek támogatása.” Az intézmény vezetésével kapcsolat­ban tett javaslat így hangzott: „Az alapítvány képviselő szerve az alapítók által létrehozott kuratórium, melynek élén Horn Gyula, az alapítvány elnöke, valamint Gábriel Liiceanu társ­elnök áll. Az alapítók felkérik Konrád Györgyöt, Kosáry Domokost, Köteles Pált és Raf­­­fay Ernőt, továbbá... (4 romániai ro­­s­mánt, a magyarországi résztvevők ■ körében felmerült javaslatok: Mircea Di­nescu, Alin Teodorescu, Ioan Alexan­dru, Dan Petrescu), valamint (3 romá­niai magyart, a magyar tagozat javas­latai: Domokos Géza, Kántor Lajos és Sütő András), a magyarországi román­ság­­ képviselőjét, valamint Josef von Ferenczyt, Éva Maria Bárkit, Gianni de Michelist, Mihnea Berindeit, Fejtő Fe­­­rencet, Ion Jiriacot, Dorin Tudorant és­­ Simone Weilt, hogy vegyenek részt a­­ kuratórium munkájában.” Ez a levél és a mellékelt dokumentum­­ volt az utolsó jel arra, hogy von Ferenczy­­ kezdeményezése még él. A maros-­ vásárhelyi pogromot, helyesebben annak­­ visszaverését követő sovén hisztéria,­­ majd a májusi választásokon elsöprő 3 győzelmet aratott, egyre nyíltabban­­ nacionalista kurzust követő Nemzeti­­ Megmentési Front által diktált állampoli-­ tika nemhogy kizárta ez elképzelések­­ megvalósítását, de még azok emlegeté-­­ sét is zokon vette. Csak a szélsősége-­­sen nacionalista sajtó szedte időnként , elő - kellőképpen meghamisítva, elfer- * dítve mindent­­, hogy a budapesti irre-­ dentákkal összeesküvő, hazaáruló Di- * nescun, Liiceanun, Dan Petrescun és a­­ többieken, románokon, magyarokon­­ egyaránt, még egy nagyot üssön. Évek múltak el azóta. És, ha egyál-­ talán lesz folytatása a „karikás szeműek­­ grémiumáénak, további esztendők fogn­á­nak eltelni, amíg az esély újra megje­­g­lenik. Bevallom: ennek a reményében is­­ iktattam be szövegembe az idézett do-­­kumentumokat. „AZ RMDSZ-EN BELÜL NINCSENEK RADIKÁLIS ERŐK” KEDDI EMLÉKEZTETŐ • E napon történt: Rendszeresen beindult a budapesti kisföldalatti (1896).+ Három magyar mérnök szabadalmaként megszületett a transzformátor (1885). + A Városligetben megnyílt a Millenniumi Kiállítás (1896). + Berlin eleste (1945). + A magyar—osztrák határon megkezdték az elektromos határzár felszedését (1989). • E napon született: Alessandro Scarlatti nápolyi zeneszerző (1660). + II. Katalin orosz cárnő (1729). + Friedrich Leopold Novalis, a német romantika vezető lírikusa (1772). + Jerome Klapka Jerome angol író, humorista (a család gyakori vendége és névadója Klapka György 48-as tábornok - 1859). + Benjamin Spock amerikai orvos (1903). + Bing Crosby Oscar-díjas amerikai színész (1904). + Edouard Balladur francia miniszterelnök (1929). • E napon halt meg: Leonardo Da Vinci firenzei polihisztor (1519). + Alfred de Musset francia költő (1875). + Karácson Imre író, turkológus (1911, Konstantinápoly). + Pál György / George Pál amerikai filmproducer, nyolcszoros Oscar-díjas (1980). + Barabás Tibor magyar író (művészéletrajzok - 1984). • S A HÉTVÉGE MOREI Távirati s ■ ÁPRILIS 28-29 ■ Fővárosi la­pok, hírügynökségek nyomán: Az esős, viharos időjárás Márama­­ros megyében árvizeket okozott. ■ A televízió dolgozói ismét csak Gabriel Liiceanut és N.C.Munteanut választották jelöltjükké az intézmény igazgató ta­nácsába. ■ Ion Iliescu is aláírta a parlament által ratifikált kisebbségi keretegyezményt.­­ Az első román, nemváltoztatási műtétet szorgalmazó orvosnőről kiderítette a Románia libera, hogy egyszerűen pszichopata és rendszeres elmegyógyászati kezelés alatt áll! ■ Miközben Iliescu elnök elítéli a korai választási kampányt, Konstanca megyét hívei megtöltötték röpcédulákkal, ame­lyek újabb elnöki jelölése mellett korteskednek. B Az Európa Tanács égisze alatt május elején Bukarestben megvitatják a posztjukból menesztett 133 polgármester ügyét. B Adrian Severin az Azi-ban nyílt levelet intézett az éppen hazaérkező Teodor Melescanu külügyminiszterhez azzal kapcsolatosan, hogy kormánykörök megfeddték, amiért az ET-ben, Románia „érdekeivel ellentét­ben”, a törökök kurd-ellenes politikájával szállt szembe. Szerinte nagy felelősséget vállal magára a kormány, ha megpróbálja “fedezni” a törökök kisebbségellenes politikáját.­­ A fertőzött ivóvíz hasmenésjárványt indított el Medgidián és Konstancán: eddig 1500 ember szenved a víztől. B 22 millió lejre emelkedett annak a jutalma, aki a temesvári iráni fiatalembert meggyilkoló, majd kiraboló­­ prostituált nyomára vezeti a hatóságokat.­­ Az Evenimentul zilei értesülései szerint , mire e sorok megjelennek, kormányátalakítást jelentenek be. Egyelőre a közlekedési, a ke­reskedelmi és a művelődési tárca ígér „gyökeres“ változásokat,­­ Magyarláposon megalakult az országban egyedülinek számító, Bivalytenyésztők Egyesülete.­­ Gabriel Andreescu, a Hel­sinki Bizottság elnöke és a Polgári Szövetség alelnöke szerint Martinez úr, az 1201-es prob­lémájában a spanyol érdekek kifejezője, amelyek érdekében kész összefogni a román nacio­nalistákkal.­­ Elemi alpinista ismereteket fölhasználó, tömbházablakokon besurranó rablóbandát fülelt le a bukaresti rendőrség, amely 40 nap leforgása alatt 35 millió lej értékű holmit szajrézott.­­ Május elsejétől a benzin jócskán megorcsul - 60 lej lesz, hirdeti a Ziua, aki május elsejei számával eszünkbe juttatja, hogy tulajdonképpen április­­ is van a világon. Különben egész „ünnepi szám" beugratós hírekből, tréfákból áll.­­ Mozgolódó helyi közigazgatás (Bukarest/Rompres/MTI) • Igen eredmé­nyesnek nevezte a helyi közigazgatás és az eu­rópai integráció tárnájáról Székelyudvarhelyen megrendezett kétnapos értekezletet Ferenczy Ferenc, a város polgármestere. Hangsúlyozva, hogy a tanácskozás jó lebo­nyolításához egyaránt hozzájárult a város polgármesteri hivatala, a Romániai Megyei Jogú Városok szövetsége és Magyarországról a Ha­táron Túli Magyarok Hivatala, a polgármester kiemelte, hogy a tanácskozás lehetővé tette a decentralizálással, a helyi autonómiával kapcso­latos tapasztalatok megosztását és távlatait, tekintettel az érvényben lévő törvényekre. Az előadók között szerepelt Liviu Popescu, a bukaresti jogi egyetem rektora, Madaras Lázár, az RMDSZ képviselője, Szabó Olga, Komarno polgármestere, Kasza József, Szabadka polgár­­mestere, Remus Tunaru, Giurgiu polgármes­tere. A vitavezető az idő nagy részében Törzsök Erika, a Határontúli Magyarok Hivatalának alelnöke volt. A Rompres hírügynökség külön szólt arról, hogy a konferencia magyar nyelven folyt, amit románra tolmácsoltak­­ és idézett egy román polgármestert, aki kifogásolta ezt. Marosvásárhelyen hasonló témáról, a helyhatósági költségvetésről és gazdálkodásról rendeztek kétnapos konferenciát pénteken és szombaton a franciaországi Est-Liberté alapít­vány, a romániai Polgári Szövetség Pártja, a Maros megyei RMDSZ és a Pro Europa Liga szervezésében, az Európai Unió PHARE De­mokrácia Programjának támogatásával. Dachaui megemlékezés (Bonn/MTI) • A hitleri Németország elsőként létesített koncentrációs táborának ötven évvel ezelőtti felszabadulására emlékeztek vasárnap a bajorországi Dachauban. Edmund Stoiber bajor tartományi miniszter­­elnök hangsúlyozta, hogy a német történelem legsötétebb fejezetének szörnyűségei nem me­hetnek feledésbe, s honfitársai nem tehetik meg nem történtté az akkor elkövetett bűntetteket. Stoiber és Ignatz Bubis, a Németországi Zsidók Központi Tanácsának elnöke is felhívta a figyel­met: fel kell lépni a szélsőjobboldali jelenségek ellen, hogy a náci múlt rémtettei ne ismétlőd­hessenek meg. Bubis - akinek felesége a da­chaui tábor foglya volt - köszönetet mondott a náci uralmat legyőző szövetségeseknek, mert az ő harcuk révén jöhetett létre egy másik, egy demokratikus és szabad Németország. Romain Rose, a Németországi Cigányok Központi Tanácsának elnöke az emberi jogok hatékonyabb védelmét kérte a szövetségi kormánytól és ismételten követelte, hogy a cigányságot ismerjék el nemzeti kisebbségként az országban. Bálint-napok Csíkszeredában 1995. IV. 22-23-án zajlott a romániai Bálint Társaság szülővárosában, a Társaság Első Országos Hétvége, amely a tavalyi tanács­kozáshoz hasonlóan nemzetközi részvételnek örvendhetett. A mintegy 65 részvevőt dr. Veress Albert, a Társaság elnöke, majd dr. John Salinsky, A Bálint Világszövetség főtitkára, Erica Jones, az angliai Társaság volt elnöke, és dr. Jack Norell, a Világszövetség kelet-európai nagykövete köszöntötte. • Dr. Jack Norell és dr. Gáli Anna előadásait kis és nagycsoport munka követte. Örvendetes volt a nagyszámú orvostanhallgató és „első fellépéses" orvos­kolléga jelenléte, főként Kézdiszékről, akiknek érdeklődése és felzárkózása a bálinti szellem­ben végzett tevékenységhez mintegy biztosítani fogja a Bálint Társaság folyamatos megújho­dását. Habár ezúttal a „pompa" nem volt fő szempontok közé sorolva, a baráti vacsora 40 vendége meghitt családi körben érezhette magát. • A társasági program sem volt meg­vetendő: dr. Janovics Sándor orgonakoncertje a csíksomlyói kegytemplomban; feltámadási körmenet az ortodox katedrálisnál, Bodor Csaba klasszikus gitárjátéka, a csíki múzeum látogatása tarkította a tanácskozáson elfáradt részvevők programját. (Dr. Veress Albert) „Nyomorultak” (Temesvár / pataki) • A temesvári Északi pályaudvaron tartott razzia alkalm­ából „lebukott” a 23 éves, szebeni B.M., aki 22 éves élettársa, M.L. bájait árulta... mindössze 10 000 lejért! Mint kiderült, a pár esetenként 2 500-10 000 lej közötti összegeket kért „egy menetért” a klien­sektől. Félreeső, mellékvágányokon veszteglő vasúti kocsikat választottak a sivár légyottok színhelyéül. És most fogózzanak meg: a fiatal párnak kétéves kislánya van! Elszomorított e szenzációként tálalt rendőr­ségi hír. A nyomornak azon a fokán, ahová egyre több embertársunk eljut, olcsó az emberi test, olcsó az emberélet, semminek nincs már értéke. Milyen jövő vár a két szebeni fiatal kislányára? Torokszorító kilátástalanság. Nagykövet nyitja meg a kiállítást (Marosvásárhely/lokodi) • A Pro Europa Liga Interkulturális Központja szervezésében május 2-20 között sorra kerülő rendezvényso­rozatának keretében május 2-án a marosvásár­helyi Nemzeti Színház előcsarnokában Európa köztereiről készült fotóanyagból álló vándor­­kiállítás nyílik, melyet Karen Fogg asszony, az Európai Unió bukaresti nagykövete nyit majd meg. Május 9-én a Kultúrpalota kistermében Európából Európa felé címmel politológusok, egyetemi tanárok vitadélutánján vehetnek részt az érdeklődők. Horváth Andor, Mariana Celac, Adrian Marino, Thomas Kleininger, Andrei Mar­­ga és Valentin Stan „vitatkozik" a régen óhajtott, de „szemlátomást” egyre távolodó Európa, Eu­rópába vezető út felől... Nemzetközi ifjúsági szeminárium (Szatmárnémeti­ sike) • Háromnapos nem­zetközi ifjúsági szemináriumot rendezett a hét végén, csütörtöktől szombatig, a szatmárnémeti Mádisz az Avas szívében, Máriavölgyén. A meg­hívottak közt volt Vasile Sovinescu, a megyei művelődési felügyelőség elnöke, Tamás László az RMDSZ ifjúsági főosztályától, Tukacs István magyarországi politológus, András Imre parla­menti képviselő, Kereskényi Sándor, Zakota Zoltán és mások. Néhány előadásom: Fiatalok a mai társadalomban, Információ és önismeret, Hazai és külföldi emberjogi normák. Egy látogatás utóhullámai (Nagybánya/farkas) • Jogos felháborodás­sal keresett meg néhány munkás a Phoenix Rt­­től, diszkréciót kérve, de igen határozottan. Szerintük, ami az államelnök látogatása előtt a gyárban történt, az a vállalat kárát szolgálhatja. Elmondták: a gyáron belüli, előre megszabott elnöki útirányt szegélyező köveket méregdrága bronzfestékkel lemázolták, az útszélre pedig zsenge fenyőcsemetéket ültettek. Az erre for­dított pénz sokkal hasznosabban kamatozott volna másutt, ugyanakkor az esemény hosz­­szabb távon károsan hathat vissza az üzem életére. Mert mi történik akkor, ha az elnök, az ipari miniszter és a többi fullajtár, látván a zsenge fenyőcskék sorát, a hazai környezet­szennyeződés fertőjének kellős közepében, arra gondolnak: ott, ahol pusztulástól zengenek az ökológiai szervezetek, mégiscsak minden rendjén van, az egész nagybányai siránkozás álhír volt csupán, h­ogy pénzeket csaljanak ki az államkasszából. És előfordulhat, hogy a pénz­csapat, ami eddig környezetszennyeződés-or­­voslás címén még eresztett ide valamicskét, ha nem is elzárni, de mindenképpen lejjebb kell csavarni... Sfw' w '4^Romániai Magyar Szó Veszélyben az alapszerződés ratifikációja (Pozsony/MTI) • A SME című ellenzéki po­zsonyi napilap pénteki számában megjelent ér­tesülés szerint Vladimír Meciar beismerte, hogy koalíciós partnere, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elzárkózó magatartása miatt veszélybe került a magyar-szlovák alapszerződés parla­menti ratifikációja. A szlovák miniszterelnök vezette Demokrati­kus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) jelen pillanatban „az alapszerződéssel kapcsolatos álláspontjának megváltoztatására próbálja rávenni koalíciós partnerét” - írja a SME és jelzi: a szlovák törvényhozás ratifikációs szavazását, illetve az indítvány előterjesztését a fenti körülmények miatt - jóllehet, az időpontot még nem tűzték ki - elnapolják. A lap emlékeztet rá, hogy „a magyar parla­ment már a jövő héten tárgyal” a ratifikációról. (Folytatás az 1. oldalról) tömeg elől a házba. • Takács Csaba ekkor Márton Árpád képviselővel együtt Bákóba indult a megye prefektusával beszélni, hátrahagyva Kötő Józsefet. Egy kisebb csoport a menekülő Erőss János nyomába szegődött, akit elérve, az útra tepertek. A feldühödött polgárok kezei közül a klézsei őrsparancsnok helyettese mentette ki. Erőss Jánost Takács Csabáék felvették kocsijukba. A prefektussal folytatott tanácskozásokat (miszerint szabadítsák ki a pékségbe menekült embereket) megszakította a Nagy Románia Párt képviselője, aki többek között azt kérte számon, mit keresett az RMDSZ vezetősége Bákóban és Klézsón. Takács Csaba tudtára adta: román állampolgár Romániában oda megy, ahová akar, ezért érthetetlen a hangnem, amellyel Mihailo úr ellenünk fordul. " A bákói újságírók megneszelték, hogy Takács Csaba és Márton Árpád a prefektúrán tartózkodik, s arra kérték őket, tájékoztassák a sajtót ottlétük körülményeiről. A rögtönzött sajtótájékoztatón a prefektus és Takács Csaba elmondták, mi a véleményük a klézsei eseményekről. Addigra már Kötő József is jelen volt, aki elmondta, hogy a feldühödött tömeg az egyik autójukból a magyar nyelvű iskolás könyveket és kalendáriumokat máglyára rakta, majd elégette. Takács Csaba kérte: hozzanak létre „csángó házat", ahol egy kulturális központ működhetne, s igényeik szerint pedig anyanyelvű oktatást. A kérésekkel kapcsolatban a prefektus nem tudott nyilatkozni, kapcsolatot akartak teremteni a Bukarestben tartózkodó Viorel Hrebenciuc­ kal, a kormány főtitkárával, az országos Nemzeti Kisebbségi Tanács koordinátorával, de nem sikerült. Szemtanú a klézsei botrányról A ^ , MAGYARUL IS ORDÍTOTTAK, HOGY NEM KELL NEI^K A „MAGYAR SZÖVETSÉG” (Sepsiszentgyörgy • RMSZ/K.Kovács andrás)­­ Ősz Erőss Péter, a Moldvai Magyarság c., Sepsiszentgyörgyön megjelenő lap főszerkesztője közvetlen szemtanúja volt annak a már-már valószínűtlenül képtelen botránynak, ami április 29-én, szombaton délelőtt esett meg vele és társaival a moldvai Klézse határában. Ismeretes, hogy a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége legutóbbi kolozsvári ülésén elhatározta: a munka súlypontját áthelyezi Moldvába s egyúttal belépett az RMDSZ tagszervezetei sorába. Mivel a szemtanú vallomása - érthetően - meglehetősen terjedelmesre sikerült, holnapi számunkra készítem elő szöveghű közlésre.

Next