Romániai Magyar Szó, 1995. július (7. évfolyam, 1707-1737. szám)
1995-07-13 / 1719. szám
ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP ÚJ SOROZAT 1719. szám • 1993. július 13., csütörtöki Ára: 300 lej --------------------------------------------------------VÍZUMOK HÁBORÚJA? (Helyben) Mind nagyobb hullámokat vet a magyar miniszterelnök bejelentette eshetőség, hogy netán vízumkötelezettség lép életbe Románia és Ukrajna felé. A bukaresti Adevarul megkérdezte a bukaresti magyar főkonzult, Hodicska Tibort, mit tud az intézkedésről, de azt a választ kapta, hogy hivatalosan még semmit. Arra a kérdésre, hogy a romániai magyarok netán kedvezményeket kaphatnának , a főkonzul kijelentette: elvben ilyen kedvezmények nem lehetségesek. • A Romániai Magyar Szó temesvári tudósítójának nyilatkozva Bárányi Ferenc RMDSZ-képviselő, parlamenti frakcióvezető kijelentette, hogy nem hinné, hogy Magyarország ilyen eszközhöz folyamodna, amennyiben mégis, szükség lesz, a német kormány gyakorlatához hasonlóan, kedvezményben részesíteni a romániai magyar vízumigénylőket. • A Szabad Európa rádiónak nyilatkozva Markó Béla RMDSZ-elnök bírálta a magyar miniszterelnök elgondolását, mondván, hogy a magyarországi munkaerőpiac problémái más módon is orvosolhatók. • Meg nem nevezett román külügyminisztériumi körök szerint, amennyiben az intézkedésre sor kerül, Románia hasonló szigorításhoz folyamodik. • Több bukaresti lap fölvetette a lehetőséget: Magyarország a vízumkényszer bevezetésével egyúttal erdélyi konzulátusok felállítását is szorgalmazhatja, ámde külügyi körök úgy vélik, hogy Románia ennek úgy sem fogja szükségét látni, még akkor sem, ha a vízumkényszerből, a mostani kósza információk szerint, július végéig netán valóság lenne. (Cseke Gábor - Pataki Zoltán) Ülésezett az alkuratórium (Telefaxon) 1995. július 10-én ülésezett Marosvásárhelyen az Illyés Közalapítvány Romániai Alkuratóriuma. Jelen voltak: Markó Béla szövetségi elnök, Takács Csaba ügyvezető elnök, Dézsi Zoltán, az SZKT AB elnöke, Csávossy György, a SZÉT elnöke, Kötő József alkuratóriumi ideiglenes titkár, valamint Tamás Sándor (Tőkés László tiszteletbeli elnök megbízottja) tanácskozási joggal. • Napirenden az oktatási, az egyházi és szociális, a művelődési, az önkormányzati és a sajtó szaktestületek soros ülésein hozott döntések ellenjegyzése szerepelt. Az Alkuratórium elemezte a különböző ágazatok stratégiáinak gyakorlati megvalósítását a döntések nyomán kirajzolódó kép alapján, és ajánlásokat fogalmazott meg. Az Alkuratórium meghozta az ügyintézésre vonatkozó döntéseit. Határozat született arról, hogy a döntéseket a Kuratórium jóváhagyása után közzéteszik az RMDSZ Közlönyben. (RMDSZ-tájékoztató) Átjárható Bethlen (Telefaxon) Hétfő óta - július 10 - újraindították a gépkocsiforgalmat a Bethlen-Várkudu közötti Szamos hídon, így Bethlen átjárható, a Beszterce-Dés közötti országútról nem kell letérni a bekötőutakra. A Szamos hidat a múlt év szeptemberében zárták le. A 180 méter hosszú híd javítását, modernizálását egy évre tervezték, de sikerült határidő előtt befejezniük. A munkálatok 1,2 milliárd lejbe kerültek. (Guther M. Ilona) A BB kirablói (Műholdon) - A rendőrség folyamatosan hallgatja ki a június végén Romániából kiadott Kovács Zoltánt, akit két másik, már korábban elfogott társával együtt a Budapest Bank fiókjának 1993. októberi kirablásával gyanúsítanak. • A román hatóságok még tavasszal fogták el Kovács Zoltánt. Kiadatása a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően egy-két hónapig tartott. A bíróság azóta már tárgyalta két társa - Krausz Péter és Tóth Imre - gyanúsított ügyét, a tárgyalást azonban Kovács Zoltán kiadatása miatt elnapolták, így Kovács kihallgatása és a nyomozás befejezése után, várhatóan szeptemberben már mind a három elkövető ügyét tárgyalhatják . Az illetékesek elmondták, hogy Kovács Zoltán „igen nagy lábon élt” Romániában, úgyhogy a hiányzó pénz sorsára is valószínűleg majd csak a vallomása után derülhet fény. (MTI) AND A TERASZBÓL TANA HARI TERASZ 0 A SRI elpuskázott újságíró lehallgatási botránya következtében a helyszínül szolgáló bukaresti nyári kertnek oly nagy az ázsiója, hogy a figyelem középpontjában álló újságírónő, Tana Ardeleanu nyomán a tulajok készek elkeresztelni Tana Hari terasznak. 0 Kedden sajtóértekezlet zajlott a teraszon, a Ziua főszerkesztője és egy riporter elmesélték, hogyan jöttek rá, hogy kollégáikat filmezi a titkosrendőrség. 0 Ugyancsak kedden hallgatta ki a SRI tevékenységét ellenőrző parlamenti bizottság Tana Ardeleanut. A bizottság elnöke szerint rengeteg új szempont merült fel, ezért egyhamar nem tudnak következtetéseket levonni. 0 SZÉKELY SÁNDOR felvételei 0 Elvárások ás tévedések Balogh Edgár új román értelmiség hangját várja (RMSZ, július 7.). Sőt, többes számban, mintegy a romániai magyarság nevében vagy jegyében. Ám minek várakozni, amikor az adott, itt van, csak éppen a romániai magyar értelmiség jó része nem tud róla, vagy éppen csak harangozni hallott felőle. Feltűnő és sajnálatos, hogy éppen a Romániai Magyar Szó, de szinte az egész romániai erdélyi magyar napisajtó, a sugárzott magyar nyelvű sajtóval egyetemben, oly ritkán szólaltatja meg ennek az értelmiségnek a hangját. Jószerével csupán a Körünk és A Hét hozza őket, fordítja le cikkeiket, így hát a széles magyar közvélemény (Magyaroszágot is beleértve) a legritkábban vehet tudomást - ahogy a köznyelvben mondják - „magyarbarát" vagy „magyarpárti” állásfoglalásaikról. Elegendő talán csak az utóbbi hetek olyan írásaira emlékeztetni, mint Gabriel Andreescu, Gabriela Ademepteanu, Horajiu Pepine cikkei a 22- ben, illetve a Contrapunctban. Vagy hadd említsem Geo $erban nekrológját Gelu Poteanuról (Románia literara), Andrei Plepu sorozatos cikkeit a Dilemában, Nistorescu „talk-show”-it a Tele Zabe műsoraiban. Alina Mungiu politikai publicisztikáját az egykori Expres hasábjain. Csakhogy minderről, sajnos, Balogh Edgár nem tud. És sokan mások sem. Fodor Sándor a stockholmi Veress Zoltán szerkesztésében megjelenő könyvsorozat (Erdély kövei) 5. kötetében (Sokszemközt) - a könyv hátsó borítójára is kiemelten - azt írja: „A sajtószabadság Romániában manapság olyannyira korlátlan, hogy semmiféle sajtótörvény sem áll - adott esetben - a nyílt rágalmazás, a nemzetiségellenes, xenofób uszítás útjában. (...) Amíg azonban ezt a népet szabadon uszíthatják ellenünk, nincs lehetőségünk a reális védekezésre, nem válaszolhatunk rágalmakra az ő sajtójukban, ha pedig valamelyik tisztességes román láp védelmünkre kel, arra egykettőre rásütik a hazaárulás bélyegét”. Ahány állítás, annyi tévedés. Rágalomért, igaz, nem sajtótörvény, hanem a BTK alapján bárki beperelhető. Csakhogy a törvény (ha nem a tiltáshoz folyamodik, de még akkor se hatékonyan), sehol nem állja igazán útját a „fene” eszméknek. Továbbá: a reális (sajtóra vonatkozó) védekezés lehetősége adott, számos román lap osztaná meg hasábjait magyar szerzők írásaival, de egy kéz is sok, annyi sem akad közülünk, aki e lehetőséggel éljen. (Azt elvárni, hogy az uszító sajtó hasábjain közöljenek, egyfelől naivitás, másfelől nem is vállalható.) Harmadszor: igaz,hogy a demokrata (s ezért „magyarpárti”) lapokat hazaárulónak bélyegzi a sovén nacionalista, de ők vállalják ezt a kihívást és bátran következetesek maradnak. A mi cikkeinket is vállalnák, ha egyszer a sajátjaikat köztik. Nemrég a marosvécsi Kemény-évfordulón Dávid Gyulával, az EMKE elnökével beszélgettem, és szóvá tettem, miért nem hívták meg az írószövetséget is. Baráti eszmecserénk során kiderült, hogy ő nem tudta, az írószövetség immár öt éve nem állami, vagy költségvetési intézmény, melynek a fordulat utáni első elnöke a „magyarbarát” Mircea Dinescu volt, jelenlegi elnöke pedig Laurentiu Ulici, a pécsi Magyar-Román Baráti Társaság tagja. Balogh Edgár nem először hivatkozik „bakaélményeire”, amidőn az olténiai fiúk magyarul tanulgattak tőle s egy hadgyakorlaton a dunai konföderációról tartott előadást. Mindannyiunknak vannak hasonló emlékeink, most egy újdonabbal hozakodom elő. A pécsi Magyar-Román Baráti Társaság erdélyi fináléinak hargitafürdői minifórumán számos székelyföldi román értelmiségi vett részt és szólalt fel. Egy részük magyarul is tud, ám legfontosabb: fölérzi és átérzi a román-magyar sorsközösség jelenlegi gondjait-bajait. Rájuk - és még sokan másokra - vonatkoztatható-e, amit Balogh Edgár így szögez le: „Túladtak SZÁSZ JÁNOS (Folytatása a 3. oldalon) Vasvári Pálra emlékeztek Körösfőn Száznegyvenhat évvel ezelőtt, július hetedikén esett el a havasnagyfalui síkságon (ott is temették el ) Vasvári Pál, az 1848-1849-es forradalom egyik kiemelkedő személyisége, Petőfi Sándor barátja és harcostársa. Kápolnát emeltek emlékére, melyet később leromboltak, most egyszerű kereszt jelzi - akinek jelzi -, hogy itt nyugszik a magyar történelem egyik ismert alakja A körösfői RMDSZ-elnök, Péntek László, és a lelkes kalotaszentkirályi Okos Márton kétnapos megemlékezést szervezett Körösfőn. Az első nap került sor a tudományos dolgozatok ismertetésére: Zetényi Zsolt - Márciusi ifjak és a pozsonyi országgyűlés; Imreh István - Gábor Áron a forradalom felé vezető úton; Csitri Elek - Bem és Erdély; Gálfy Zoltán - A református egyház szerepe 1848-1849-ben; Zika Klára - Vasvári chek sharman garson; Egyed Ágos - Kalotaszeg a forradalom és szabadságharc idején. A professzor úr előadásában figyelmeztetett: történelmi tudatunk, hagyományaink ápolására nagyon nagy szükség van Kalotaszegen is, mert a hajdani erősnek hit közösség szétesőben. Kovács Kuruc János előadásában az 1848-as eseményeket elevenítette fel. Vasárnap Ferencz László református lelkész tartotta az ünnepi istentiszteletet, melyen szép számban jelen voltak helybeliek és vendégek. Istentisztelet után került sor a templomkertben az emlékmű leleplezésére. A hatalmas kopjafát Inaktelkén faragták, és Pálfy Árpád Csíkszeredai képzőművész domborműve díszíti. Az ünnepségen meghívottként jelen volt és beszédet mondott Molnos Lajos megyei RMDSZ-elnök, Kónya-Hamar Sándor RMDSZ-képviselő, Vasas Samu, a Kalotaszeg folyóirat főszerkesztője. Okos Márton felolvasta a Strasbourg Francia-Magyar Baráti Társaság levelét, majd koszorúkat helyeztek el a Bocskai Szövetség, a Budapesti Székely Kör, a Magyarok Világszövetsége, a tiszavári (Vasvári Pál szülőfaluja) Vasvári Társaság, a miskolci vendégek és a körösfői RMDSZ részéről. A körösfői fiatalok ünnepi műsorral emlékeztek Vasvári Pálra. A temlom bejáratánál elhelyezett kőre két nyelven vésték rá Vasvári gondolatát: „A nemzetek együtt, egymás mellett akarnak emelkedni, nem pedig egymás romjain". CSOMAFÁY FERENC □ Kiürült a város □ A megoldás: szegénykonyha m Megingathatatlanul végigmondta beszédét HD Becsületsértésért: 12 millió! Q Ott „parkolt le”, ahol megépítették □ Két hete éhségsztrájkol □ Ez már a második kitoloncolás □ Iraknak nincs atomprogramja Megalapozatlannak bizonyultak azok a beszámolók, amelyek szerint Irak titokban most is atombomba előállításán dolgozik - jelentette be kedden Bécsben a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ). A NAÜ szóvivője közölte, hogy a szervezet szakértői befejezték az iraki atomprogramról szóló híresztelések kivizsgálását. - Arra a következtetésre jutottunk, hogy a történetnek nem volt alapja - tehát a szervezet többé nem tekinti fontosnak az ügyet. A NAÜ a londoni The Sunday Times áprilisi cikke alapján indított vizsgálatot, amely egy hazájából elszökött iraki tábornokra hivatkozva arról számolt be, hogy Irak számítógépes szimulációs programot használ atomfegyverei tervezésénél. Az újság hírét hitelesnek tűnő dokumentumokra alapozta, amelyeket az iraki tábornok, a katonai hírszerzés egykori vezetője juttatott el a The Sunday Times szerkesztőségébe. A tábornoknak később Görögországban nyoma veszett. A titkos iraki atomprogramról szóló hírek a görög sajtóban is megjelentek. A NAÜ szóvivője közölte: a szervezet ismételten hangsúlyozza, hogy nem találtak bizonyítékokat az iraki atomprogramra. A NAÜ az idén már korábban is beszámolt arról, hogy a volt iraki atomprogramhoz szükséges alkotóelemeket és felszereléseket megsemmisítették, leszerelték vagy ártalmatlanná tették. Maurizio Zifferero professzor, az iraki nukleáris létesítmények leszerelését felügyelő NAÜ-tisztviselő szintén ellenőrizte az iraki tábornok állításait. A professzor már áprilisban megkérdőjelezte a dokumentumok hitelességét. Zifferero szerint az iratokban fellelhető ellentmondások arra utalnak, hogy hamisítványokról van szó. Dialógus egy hangra Az RMDSZ brassói szervezete vasárnap, július 9-én délelőtt tartotta legutóbbi sajtótájékoztatóját. Azért e szokatlan napon, hogy részt vehessen Madaras Lázár helyi RMDSZ-képviselő is, aki előző napon jelen volt az államelnöki fogadáson, s így részletesen tájékoztatni tudta a sajtó képviselőit az ott elhangzottakról. Az elnök Gheorghe Fulga és Traian Chebeleu tanácsosok, valamint Liviu Maior oktatásügyi miniszter társaságában fogadta a 33 RMDSZ képviselőt és szenátort. A kihallgatást ez utóbbiak kérték, azzal a céllal, hogy a nemrég megszavazott tanügyi törvény alkotmányellenes és mélyen diszkriminatív jellegét bebizonyíthassák még mielőtt végső jóváhagyás céljából az Alkotmánybíróság asztalára kerülne. Ugyanakkor az RMDSZ-csoport azt remélte, hogy a dialógus után az államelnök nem fogja aláírásával szentesíteni e törvényt s újratárgyalás céljából visszaküldi a parlamentnek. Sajnos, erre - a hosszas fejtegetések és alapos bizonyítékok ellenére - nem kaptak ígéretet, az államelnök csupán annyit jelentett ki, hogy ismét át fogja tanulmányozni - most már a fogadáson elhangzottakat is figyelembe véve - a kisebbségi oktatást célzó cikkelyeket. Nem mulasztotta el azonban megróni a magyar honatyákat, amiért a nevezett törvény megszavazásakor elhagyták a termet, s ezzel „hátat fordítottak” az ország ügyeinek. Egyúttal reméli, hogy a romániai kisebbségek, melyeknek vezetésében az RMDSZ-nek főszerep jut, a ráció diktálta megoldáshoz folyamodnak. Kezdhetné azzal az elnök úr, hogy ezt a tanácsot előbb ő maga szívleli meg. B. TOMOS HAJNAL Riport a szülőszobából Leendő apuka - leendő anyuka kimondott kívánságára - a szülőszobában készül a nagy eseményre. A kórházi fegyelem szigorát csillantó fehér csempézett falak, az ápolónők elfojtott furcsállkodása, „az orvos megengedte”, széket tesznek a sarokba, „ide ülhet”, míg anyukát a nikkelezett csövekből álló, műanyaghátú szülőszékjén borotválják, szemben az ablakkal, szét lehet nézni, kétoldalt két ágy, egyikben fog anyuka erőt gyűjteni a szülés után, szemben a műtő, nocsak, az egyik sarokban mérleg és oxigénes vezeték, másikban egy rejtélyes palackhoz csatlakozó műanyagcső, határozottan intézkedő hölgy, a bába, mellette kisegítő, érkezik az ügyeletes orvos, éjszaka kezdett elmenni a víz, igen, nahát, öt centisre tágult a méhszáj, letelt a szolgálat, de akkor már nem megyek haza, pillantás az órára, fél nyolc, kilencre meglesz, kényszeredett mosoly az apuka arcán, anyukát leszállítják, tessék járkálni, az első injekció hatására a fájdalom—szünet—fájdalom ritmusa felgyorsul, a tágító nyilallás betör és visszavonul, majd megint, mintha sebes futószalag kapná hátára, a bába figyelmes hölgy, folyton kérdez, még egy injekció, az első tolófájdalmak, anyuka nem kap levegőt, tessék egy kis oxigént lélegezni, kétrét görnyedne szegény, ha nagy hasa engedné, még talpon, a bába kérdez, pontosan tudja, hol tart a folyamat, int, valaki telefonál, felszól a nőgyógyászatra, előkészítik a vékony gumikesztyűt, vattát, egyebet, vágóeszközök az asztalon, anyukát felfektetik a szülőszékre, apuka a sarokba vonul, hányadik tolófájdalom volt, szerepe a nyugtatásban befejeződött, csupa szem, az orvos másodszor, hiába, érkezni is tudni kell, anyuka szegény szorítja a két fogantyút, hogy keze belefehéredik, na most vegyen mély lélegzetet és nyomja, nem jó, ez nem sikerült, ne tessék kiengedni a tüdőből, jajgasson csak, ha jólesik, a szünetben az orvos mesél. Hollandiában a nők otthon hozzák világra gyermekük, „s azt tesz, amit épp akar, sétál, beáll zuhanyozni, négykézlábra ereszkedik vagy lefekszik, ahogy neki tetszik", anyukának megfeszített kényelmetlenségében van még annyi lélekereje - megjegyzi, hogy e szülőszéket bizony nem neki találták ki (hát akkor kinek? az orvosoknak? fene fordítottság mindenfele!), még egy lökés, még egy kudarc, a bába szóval tart, gyerekéről mesél, kint van egyetemen, haza?, nem valószínű, miért is térne, e kiürülő világba érkezik az újszülött, hanem már jön, anyuka hasa hatalmas hullámzásba kezd, a kórháziak közt elapad a szó, kezdődik a mérkőzés, az orvos mint partner helyezkedik labdát kifogni, jól begyakorolt csapat, mindenki a maga feladatára készül, na most tessék nyomni, pont úgy, mint székeléskor, rajta, a nyukából ezúttal nem sistereg ki, mint kihasadt labdából a levegő, véres a kesztyű az orvos kezén, előrehajol, mi történik, a nyuka halkan nyög, a bába átöleli a nyakát és fejét felemeli mintegy segítve, vezényel, „na most!”, „érzem a fejét”, szól az orvos, vér csepeg a vederbe, várják a kis űrhajós megérkeztét, ki fejest ugrani készül a világba vagy inkább fejjel törni utat magának a szorosok szorosán keresztül, mely most kürtővé tágulva enged nekirugaszkodásának, igen most nem viccel a bába, hogy „inkább benn marad”, hosszú szárú olló az orvos kezében, a bába biztat, az orvos-bába kettős, a női-férfi vegyescsapat, a tökéletes együttműködés, a bába szorítja, anyuka nyomja, az orvos tágítja, kinyújtott kezében valami van, apuka feláll, nem ő a kibic, akinek semmi se drága, ott van, igen, de milyen lila, te jó isten, csak nincs valami baja, hirtelen ihogó-vihogó nőcsapattal telik meg a szülőszoba, valaki az orvos kezére dolgozik, megvan-e mindene, nyög anyuka, apuka fiát arra koncentrál, hogy számba vegye minden végtagját, majd az ujjakat, fejformát, ha mekkora herezacskó fityeg a két görbe lábacska közt, „szuszog” kiált az orvos megkönnyebbülten, majd felmutatja a nőknek, hiába, ő már ilyen ép kis jószágokat hoz a világra, le vele gyorsan az asztalra, egy asszonyság csővel nyúl a gyerek torkába, az a kimerültségtől gyenge hangon bőg, majd megint bele a csövet, ugyan mi lehet, hát a nyák, a magzatvíz, mondják, ha nyelt belőle, ja, szivattyú, no de már érezhetően túl vannak a nehezén, az orvos emeli az újszülöttet s belemeríti a lila kisembert a lila vízbe, első fürdetés, anyuka elkínzottan figyeli, mi lesz a neve?, no kis Gellért, felmutatja, tisztára, mint egy pap, gondolja apuka, majd mérlegre helyezik, röpködnek az adatok, közben anyuka, a placenta, a placenta, kinyomtam magából, kedves, a bába nyugtatja, három és fél kiló, ötvenhárom centi, jelentik be, a csöppség nyöszörög, apuka elborzadva látja egy véres kendőn a jókora májszerű valamit, de az orvos már a varrásnak veselkedik neki, befűzi a macskabelet, anyuka utolsó pokoli fájdalmai, s ezek a fájdalomcsillapítók, az eleven húsba öltött tű nyomán a gát összecsukja véres ajkait, apuka iszonyodva nézi a kis űrhajót, melynek burkában fia kihordatott, s magát nyugtatva, kérdez, végre szóhoz jutván, igen, sima lefolyású szülés volt, a kis ráncos lila nyivákol, ettől mindenki lecsillapodik, kiviszik, anyuka kétórás felügyeletre az ágyba kerül, s hogy az utat a folyosóra s vissza a saját lábán teszi meg, ezen a lélekjelenlétén apuka nem győz csodálkozni. Este van, anyuka a negyedik emelet egy termének ágyában fekszik, cserélgeti véres vattáit, hátradől, a kis jövevény némileg világosabb árnyalatra váltva, kezecskéit arca elé tartva, alszik az ággyal szemközti ablak mögött, apuka otthon riportot gépel, hármójukra gondol, majd lefekvés előtt a határidőnaplóba pillant. június 24- Iván napja, úristen, a nyári napforduló, nos, íme, ilyen egy Szent Iván napi álom. B. KOVÁCS ANDRAS A magyar fél nem akar sajtópolémiát A román külügyminisztérium a bukaresti rádióban hétfőn későn este ismertetett közleményében visszautasította Kovács László külügyminiszternek a magyar rádióban sugárzott és a román oktatási törvénnyel kapcsolatos álláspontját. A magyar diplomácia vezetője előzőleg úgy értékelte, hogy az új román oktatási törvény ellentétes az európai normákkal és ezáltal akadályokat gördít a készülő magyar-román alapszerződés elé. A román külügyminisztérium a továbbiakban úgy véli, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által keltett nyugtalanság és az RMDSZ-nek az oktatási törvénnyel kapcsolatos túlzott követelései megnehezítik a román-magyar alapszerződés véglegesítését. A bukaresti külügyminisztérium mindazonáltal hangsúlyozza: Bukarest kész a jóhiszemű, nyílt tárgyalások folytatására, egyben reméli, hogy a magyar fél is hasonlóképpen cselekszik és ez tapasztalható lesz a magyar külügyminiszter közelgő romániai látogatásán is. A magyar Külügyminisztérium Szóvivői Irodája kedden este az MTI-nek megerősítette: Kovács László külügyminiszter július 19-én Bukarestbe utazik a magyar-román alapszerződés nyitott kérdéseinek megvitatására. Román kollégájával kész áttekinteni a kétoldalú kapcsolatok más kérdéseit is. A román Külügyminisztériumnak Kovács László külügyminiszter minapi rádióinterjújára reagáló - nyilatkozatával kapcsolatban a szóvivői iroda közölte: a magyar fél nem kíván a tárgyalások előtt sajtópolémiát folytatni. A magyar külügyminiszter rádióinterjújában éppen arra utalt, hogy az elmúlt hetekben egyes romániai megnyilatkozások kedvezőtlen légkört teremthetnek az alapszerződési tárgyalásokhoz, és nehezíthetik a megállapodás elérését. Ami a román parlament két háza által elfogadott oktatási törvényt és az európai normák viszonyát illeti, az nem szubjektív megítélés, hanem tények kérdése. (MTI) MAGYAR AZ ÚRP-BEN... Mint említettük, pénteken és szombaton országos konvencióját tartotta a fővárosban a tavaly ősszel megalakult Új Románia Párt (ÚRP), mely a kétnapos tanácskozáson megválasztotta új vezetőségét, megvitatta és elfogadta a párt programját meg alapszabályzatát. A hazai politikai élet színterén mindenképpen újnak nevezhető formáció - legalábbis nyilatkozataiban, programjában - valóban a megújhodás, a változás pártja akar lenni anélkül, hogy vitába szállna a már meglévőkkel. Független, új pártként jelentkezik a politikai élet porondján, mely a korábban alakultak hatalomhajhászását elítélve, a korrupciót, a fásultságot bírálva, a választók elégedetlenségére alapozva új alternatívát kínálna a jelenlegi helyzet feloldására, nyilván az utóbbi alapos, tudományos elemzésére építve stratégiáját. Az ÚRP a közösségekre alapozó (alternatív kulturális modelleket felkínáló) szervezet, melyben a helyi közösség egyben erkölcsi ítélőszék szerepét is betölti, illetve be kellene hogy töltse. Egyet kell értenünk a párt hétfői sajtóértekezletén elhangzott ama kijelentéssel is, hogy jelen pillanatban Romániában a közösségek - a még létezők, a korábbi rendszer által fel nem aprózottak - bizony egyre kilátástalanabb helyzetben vannak. Az önszerveződő, s remélhetőleg újraéledő, erősödő közösségekre építő párt ilyen vonatkozású kijelentései már-már romantikusan szépen fogalmaznak a közösségi eszmék térhódításának szükségességéről. S ha azt is elmondjuk - amit különben pénteken délután hallottunk első ízben -, hogy a pártnak immár magyar nemzetiségű tagjai is vannak (főként Szilágy megyében), akkor már-már elhihetjük, hogy az ÚRP egy új, modern politikai formáció, melynek ugyan nincs túl sok tagja - úgy 5000 körüli a létszám -, de célkitűzéseivel, programjával, melyet az őszi, újabb konvenciójuk során véglegesítenek, egyre több embert vonz, mert olyasmit kínál, ami kivitelezhető, ami valóban az emberek, az ország érdekeit szolgálja... De hagyjuk a „kommentárt”, idézzük in Nem hagyhatjuk szó nélkül .—............___________________i________ kább a programot, mely például a privatizációs elképzelések kapcsán így fogalmaz: Az ORP kijelenti: bármely magánosítási forma messze jobb, mint a „formális” privatizáció... Az etnikai közösségeket illetően pedig emilyen megfogalmazásokat olvashatunk a pártprogramban: „E közösségek törekvéseik és a majdnem koncentrációs táborra emlékeztető világból való menekülési lehetőségeik függvényében reagáltak (nyilván a letűnt érában). A német és a magyar közösségeket érintette leginkább az életstandard és a szellemi légkör romlása, mert mindkettőnek viszonyítási alapként szolgált az anyaországbeli jólét, s egyúttal az életviszonyok romlását a régi rendszer által nyilvánosan is elnézett, nacionalista támpontokra alapozó idegengyűlöletének kihatásaként érzékelték. A szászok és a svábok emigráltak, hiszen megtehették, a Magyar Autonóm Tartomány megszűnése miatt jogmegőrző büszkeségükben megsértett magyarok pedig készeknek mutatkoznak arra, hogy szellemi elitjük révén a konfliktusos irányzatok felé forduljanak”. A pártprogram szerint az egyik legfőbb tennivaló a valós helyi autonómia megteremtése egy olyan törvény kidolgozása által, mely statuálja a helyi közösségek jogait, viszonyukat a központi hatalommal, s megteremti a közösségi fejlődés minimális erőforrásait. Ha létezne az elismert és működőképes helyi autonómia, egyetlen etnikai alapú kezdeményezés sem minősülhetne törvényesnek, s általa számos reális avagy potenciális konfliktus feloldódhatna egy ilyen jellegű törvény meglétének köszönhetően. Az ÚRP arra építene, ami az elmúlt öt év során nem romboltatott le, hogy az ország, a közösségek kilábalhassanak az erkölcsi válságból. Alternatívákban gondolkodó, pragmatikus beállítottságú formáció, mely szerint a lakosság, a választópolgárok az életképes alternatívák köré bármikor szövetkezni képesek. Az ÚRP nem óhajtja hevesebbnél hevesebb kortesszövegekkel hiszterizálni a tömegeket. Akik viszont beleolvasnak a párt programjába, gyakran azonnal kérik a felvételüket, aminekelbírálása során azonban előfordulhat, hogy priuszt is kérnek a jelentkezőktől. S mint kijelentették, más pártok disszidenseit nem fogadják, nem akarnak mindenáron „nagy” párt lenni, hanem hatékony, pragmatikus, a közösségekre számító formáció, amely nemzeti-európai alternatívát kínál az ország kormányzására, mely elutasítja a rosszul értelmezett nacionalizmust, de elvárja az európai standardok fogalmának tisztázását is minden vonatkozásban... A párt megválasztott tiszteletbeli elnöke Ovidiu Trasnea egyetemi tanár, ügyvezető elnöke Nicolae Lotreanu egyetemi tanár. FERENCZ L. IMRE