Romániai Magyar Szó, 1995. július (7. évfolyam, 1707-1737. szám)

1995-07-13 / 1719. szám

ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP ÚJ SOROZAT 1719. szám • 1993. július 13., csütörtök­i Ára: 300 lej --------------------------------------------------------­VÍZUMOK HÁBORÚJA? (Helyben)­­ Mind nagyobb hullámokat vet a magyar miniszterelnök bejelentette eshetőség, hogy netán vízumkötelezett­ség lép életbe Románia és Ukrajna felé. A bukaresti Adevarul megkérdezte a bukaresti magyar főkonzult, Hodicska Tibort, mit tud az intézkedésről, de azt a választ kapta, hogy hivatalosan még semmit. Arra a kérdésre, hogy a romániai magyarok netán kedvezményeket kap­hatnának , a főkonzul kijelentette: elvben ilyen kedvezmények nem lehetségesek. • A Romániai Magyar Szó temesvári tudósítójának nyilatkozva Bárányi Ferenc RMDSZ-képviselő, parlamenti frakcióve­zető kijelentette, hogy nem hinné, hogy Magyarország ilyen eszközhöz folya­modna, amennyiben mégis, szükség lesz, a német kormány gyakorlatához hasonlóan, kedvezményben részesíteni a romániai magyar vízumigénylőket. • A Szabad Európa rádiónak nyilatkozva Markó Béla RMDSZ-elnök bírálta a ma­gyar miniszterelnök elgondolását, mond­ván, hogy a magyarországi munkaerő­­piac problémái más módon is orvosol­hatók. • Meg nem nevezett román kü­­lügyminisztériumi körök szerint, amennyi­ben az intézkedésre sor kerül, Románia hasonló szigorításhoz folyamodik. • Több bukaresti lap fölvetette a lehetősé­get: Magyarország a vízumkényszer bevezetésével egyúttal erdélyi konzulátu­sok felállítását is szorgalmazhatja, ámde külügyi körök úgy vélik, hogy Románia ennek úgy sem fogja szükségét látni, még akkor sem, ha a vízumkényszerből, a mostani kósza információk szerint, jú­lius végéig netán valóság lenne. (Cseke Gábor - Pataki Zoltán) Ülésezett az alkuratórium (Telefaxon)­­ 1995. július 10-én ülé­sezett Marosvásárhelyen az Illyés Köza­lapítvány Romániai Alkuratóriuma. Jelen voltak: Markó Béla szövetségi elnök, Takács Csaba ügyvezető elnök, Dézsi Zoltán, az SZKT AB elnöke, Csávossy György, a SZÉT elnöke, Kötő József alkuratóriumi ideiglenes titkár, valamint Tamás Sándor (Tőkés László tiszteletbeli elnök megbízottja) tanácskozási joggal. • Napirenden az oktatási, az egyházi és szociális, a művelődési, az önkormány­zati és a sajtó szaktestületek soros ülé­sein hozott döntések ellenjegyzése szerepelt. Az Alkuratórium elemezte a különböző ágazatok stratégiáinak gya­korlati megvalósítását a döntések nyo­mán kirajzolódó kép alapján, és ajánlá­sokat fogalmazott meg. Az Alkuratórium meghozta az ügyintézésre vonatkozó döntéseit. Határozat született arról, hogy a döntéseket a Kuratórium jóváhagyása után közzéteszik az RMDSZ Közlönyben. (RMDSZ-tájékoztató) Átjárható Bethlen (Telefaxon)­­ Hétfő óta - július 10 - újraindították a gépkocsiforgalmat a Bethlen-Várkudu közötti Szamos hídon, így Bethlen átjárható, a Beszterce-Dés közötti országútról nem kell letérni a bekötőutakra. A Szamos hidat a múlt év szeptemberében zárták le. A 180 méter hosszú híd javítását, modernizálását egy évre tervezték, de sikerült határidő előtt befejezniük. A munkálatok 1,2 milliárd lejbe kerültek. (Guther M. Ilona) A BB kirablói (Műholdon) - A rendőrség folyamato­san hallgatja ki a június végén Romániá­ból kiadott Kovács Zoltánt, akit két másik, már korábban elfogott társával együtt a Budapest Bank fiókjának 1993. októberi kirablásával gyanúsítanak. • A román hatóságok még tavasszal fogták el Ko­vács Zoltánt. Kiadatása a nemzetközi gya­korlatnak megfelelően egy-két hónapig tartott. A bíróság azóta már tárgyalta két társa - Krausz Péter és Tóth Imre - gyanúsított ügyét, a tárgyalást azonban Kovács Zoltán kiadatása miatt elnapol­ták, így Kovács kihallgatása és a nyomo­zás befejezése után, várhatóan szeptem­berben már mind a három elkövető ügyét tárgyalhatják . Az illetékesek elmondták, hogy Kovács Zoltán „igen nagy lábon élt” Romániában, úgyhogy a hiányzó pénz sorsára is valószínűleg majd csak a vallomása után derülhet fény. (MTI) AND A TERASZBÓL TANA HARI TERASZ 0 A SRI elpuskázott újságíró lehallgatási botránya következtében a helyszínül szolgáló bukaresti nyári kertnek oly nagy az ázsiója, hogy a figyelem középpontjában álló újságírónő, Tana Ardeleanu nyomán a tulajok készek elkeresztelni Tana Hari terasznak. 0 Kedden sajtóértekezlet zajlott a teraszon, a Ziua főszerkesztője és egy riporter elmesélték, hogyan jöttek rá, hogy kollégái­kat filmezi a titkosrendőrség. 0 Ugyancsak kedden hallgatta ki a SRI tevékenységét ellenőrző parlamenti bizottság Tana Ardeleanut. A bizott­ság elnöke szerint­ rengeteg új szempont merült fel, ezért egyhamar nem tudnak következtetéseket levonni. 0 SZÉKELY SÁNDOR felvételei 0 Elvárások ás tévedések Balogh Edgár új román értelmiség hangját várja (RMSZ, július 7.). Sőt, többes számban, mintegy a romániai magyarság nevében vagy jegyében. Ám minek várakozni, amikor az adott, itt van, csak éppen­ a romániai magyar értelmiség jó része nem tud róla, vagy éppen csak harangozni hallott felőle. Feltűnő és sajnálatos, hogy éppen a Romániai Magyar Szó, de szinte az egész romániai­ erdélyi ma­gyar napisajtó, a sugárzott magyar nyelvű sajtóval egyetemben, oly ritkán szólaltatja meg ennek az értelmiségnek a hangját. Jószerével csupán a Körünk és A Hét hozza őket, fordítja le cikkeiket, így hát a széles ma­gyar közvélemény (Magyaroszágot is bele­értve) a legritkábban vehet tudomást - ahogy a köznyelvben mondják - „magyarbarát" vagy „magyarpárti” állásfoglalásaikról. Elegendő ta­lán csak az utóbbi hetek olyan írásaira emlé­keztetni, mint Gabriel Andreescu, Gabriela Ademepteanu, Horajiu Pepine cikkei a 22- ben, illetve a Contrapunctban. Vagy hadd említsem Geo $erban nekrológját Gelu Poteanuról (Románia literara), Andrei Plepu sorozatos cikkeit a Dilemában, Nistorescu „talk-show”-it a Tele Zabe műsoraiban. Alina Mungiu politikai publicisztikáját az egykori Ex­­pres hasábjain. Csakhogy minderről, sajnos, Balogh Edgár nem tud. És sokan mások sem. Fodor Sándor a stockholmi Veress Zoltán szerkesztésében megjelenő könyvsorozat (Erdély kövei) 5. kötetében (Sokszemközt) - a könyv hátsó borítójára is kiemelten - azt írja: „A sajtószabadság Romániában manap­ság olyannyira korlátlan, hogy semmiféle sajtótörvény sem áll - adott esetben - a nyílt rágalmazás, a nemzetiségellenes, xenofób uszítás útjában. (...) Amíg azonban ezt a né­pet szabadon uszíthatják ellenünk, nincs lehe­tőségünk a reális védekezésre, nem válaszol­hatunk rágalmakra az ő sajtójukban, ha pedig valamelyik tisztességes román láp védel­münkre kel, arra egykettőre rásütik a haza­árulás bélyegét”. Ahány állítás, annyi tévedés. Rágalomért, igaz, nem sajtótörvény, hanem a BTK alapján bárki beperelhető. Csakhogy a törvény (ha nem a tiltáshoz folyamodik, de még akkor se hatékonyan), sehol nem állja igazán útját a „fene” eszméknek. Továbbá: a reális (sajtóra vonatkozó) védekezés lehetősége adott, számos román lap osztaná meg hasábjait ma­gyar szerzők írásaival, de egy kéz is sok, annyi sem akad közülünk, aki e lehetőséggel éljen. (Azt elvárni, hogy az uszító sajtó ha­sábjain közöljenek, egyfelől naivitás, másfelől nem is vállalható.) Harmadszor: igaz,hogy a demokrata (s ezért „magyarpárti”) lapokat hazaárulónak bélyegzi a sovén nacionalista, de ők vállalják ezt a kihívást és bátran követ­kezetesek maradnak. A mi cikkeinket is vállalnák, ha egyszer a sajátjaikat köztik. Nemrég a marosvécsi Kemény-évfordulón Dávid Gyulával, az EMKE elnökével beszél­gettem, és szóvá tettem, miért nem hívták meg az írószövetséget is. Baráti eszmecse­rénk során kiderült, hogy ő nem tudta, az író­­szövetség immár öt éve nem állami, vagy költ­ségvetési intézmény, melynek a fordulat utáni első elnöke a „magyarbarát” Mircea Dinescu volt, jelenlegi elnöke pedig Laurentiu Ulici, a pécsi Magyar-Román Baráti Társaság tagja. Balogh Edgár nem először hivatkozik „baka­élményeire”, amidőn az olténiai fiúk magyarul tanulgattak tőle s egy hadgyakorlaton a dunai konföderációról tartott előadást. Mindan­­­nyiunknak vannak hasonló emlékeink, most egy újdonabbal hozakodom elő. A pécsi Ma­gyar-Román Baráti Társaság erdélyi fináléi­nak hargitafürdői minifórumán számos szé­kelyföldi román értelmiségi vett részt és szó­lalt fel. Egy részük magyarul is tud, ám leg­fontosabb: fölérzi és átérzi a román-magyar sorsközösség jelenlegi gondjait-bajait. Rájuk - és még sokan másokra - vonatkoztatható-e, amit Balogh Edgár így szögez le: „Túladtak SZÁSZ JÁNOS (Folytatása a 3. oldalon) Vasvári Pálra emlékeztek Körösfőn Száznegyvenhat évvel ezelőtt, július hetedikén esett el a havasnagyfalui síkságon (ott is temették el ) Vasvári Pál, az 1848-1849-es forradalom egyik kiemelkedő személyisége, Petőfi Sán­dor barátja és harcostársa. Kápolnát emeltek emlékére, melyet később leromboltak, most egyszerű kereszt jelzi - akinek jelzi -, hogy itt nyugszik a ma­gyar történelem egyik ismert alakja A körösfői RMDSZ-elnök, Péntek László, és a lelkes kalotaszentkirályi Okos Márton kétnapos megemlékezést szervezett Körösfőn. Az első nap került sor a tudományos dolgozatok ismertetésére: Zetényi Zsolt - Márciusi ifjak és a pozsonyi ország­gyűlés; Imreh István - Gábor Áron a forradalom felé vezető úton; Csitri Elek - Bem és Erdély; Gálfy Zoltán - A refor­mátus egyház szerepe 1848-1849-ben; Zika Klára - Vasvári chek sharman gar­­son; Egyed Ágos - Kalotaszeg a forra­dalom és szabadságharc idején. A pro­fesszor úr előadásában figyelmeztetett: történelmi tudatunk, hagyományaink ápolására nagyon nagy szükség van Kalotaszegen is, mert a hajdani erősnek hit közösség szétesőben. Kovács Kuruc János előadásában az 1848-as esemé­nyeket elevenítette fel. Vasárnap Ferencz László református lelkész tartotta az ünnepi istentiszte­letet, melyen szép számban jelen voltak helybeliek és vendégek. Istentisztelet után került sor a templomkertben az emlékmű leleplezésére. A hatalmas kopjafát Inaktelkén faragták, és Pálfy Árpád Csíkszeredai képzőművész dom­borműve díszíti. Az ünnepségen meghívottként jelen volt és beszédet mondott Molnos Lajos megyei RMDSZ-elnök, Kónya-Hamar Sándor RMDSZ-képviselő, Vasas Sa­mu, a Kalotaszeg folyóirat főszerkesz­tője. Okos Márton felolvasta a Stras­bourg Francia-Magyar Baráti Társaság levelét, majd koszorúkat helyeztek el a Bocskai Szövetség, a Budapesti Szé­kely Kör, a Magyarok Világszövetsége, a tiszavári (Vasvári Pál szülőfaluja) Vas­vári Társaság, a miskolci vendégek és a körösfői RMDSZ részéről. A körösfői fiatalok ünnepi műsorral emlékeztek Vasvári Pálra. A temlom bejáratánál el­helyezett kőre két nyelven vésték rá Vasvári gondolatát: „A nemzetek együtt, egymás mellett akarnak emelkedni, nem pedig egymás romjain". CSOMAFÁY FERENC □ Kiürült a város □ A megoldás: szegénykonyha m Megingathatatlanul végigmondta beszédét HD Becsületsértésért: 12 millió! Q Ott „parkolt le”, ahol megépítették □ Két hete éhségsztrájkol □ Ez már a második kitoloncolás □ Iraknak nincs atomprogramja Megalapozatlannak bizonyultak azok a beszámolók, amelyek szerint Irak titokban most is atombomba előállításán dolgozik - jelentette be kedden Bécsben a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ). A NAÜ szóvivője közölte, hogy a szer­vezet szakértői befejezték az iraki atom­programról szóló híresztelések kivizsgálá­sát. - Arra a következtetésre jutottunk, hogy a történetnek nem volt alapja - tehát a szer­vezet többé nem tekinti fontosnak az ügyet. A NAÜ a londoni The Sunday Times ápri­lisi cikke alapján indított vizsgálatot, amely egy hazájából elszökött iraki tábornokra hivatkozva arról számolt be, hogy Irak szá­mítógépes szimulációs programot használ atomfegyverei tervezésénél. Az újság hírét hitelesnek tűnő dokumentumokra alapozta, amelyeket az iraki tábornok, a katonai hír­szerzés egykori vezetője juttatott el a The Sunday Times szerkesztőségébe. A tábor­noknak később Görögországban nyoma veszett. A titkos iraki atomprogramról szóló hírek a görög sajtóban is megjelentek. A NAÜ szóvivője közölte: a szervezet ismételten hangsúlyozza, hogy nem találtak bizonyítékokat az iraki atomprogramra. A NAÜ az idén már korábban is beszámolt ar­ról, hogy a volt iraki atomprogramhoz szük­séges alkotóelemeket és felszereléseket megsemmisítették, leszerelték vagy ártal­matlanná tették. Maurizio Zifferero professzor, az iraki nukleáris létesítmények leszerelését felügyelő NAÜ-tisztviselő szintén ellenőrizte az iraki tábornok állításait. A professzor már áprilisban megkérdőjelezte a dokumentu­mok hitelességét. Zifferero szerint az iratok­ban fellelhető ellentmondások arra utalnak, hogy hamisítványokról van szó. Dialógus egy hangra Az RMDSZ brassói szervezete vasárnap, július 9-én délelőtt tartotta legutóbbi sajtótájékoztatóját. Azért e szokatlan napon, hogy részt vehessen Madaras Lázár helyi RMDSZ-képviselő is, aki előző napon jelen volt az államelnöki fogadáson, s így részletesen tájékoztatni tudta a sajtó képviselőit az ott elhangzottakról. Az elnök Gheorghe Fulga és Traian Chebeleu tanácsosok, valamint Liviu Maior oktatás­ügyi miniszter társaságában fogadta a 33 RMDSZ képviselőt és szenátort. A kihall­gatást ez utóbbiak kérték, azzal a céllal, hogy a nemrég megszavazott tanügyi tör­vény alkotmányellenes és mélyen diszkri­minatív jellegét bebizonyíthassák még mielőtt végső jóváhagyás céljából az Alkot­mánybíróság asztalára kerülne. Ugyan­akkor az RMDSZ-csoport azt remélte, hogy a dialógus után az államelnök nem fogja aláírásával szentesíteni e törvényt s újratárgyalás céljából vissza­küldi a parla­mentnek. Sajnos, erre - a hosszas fejtege­tések és alapos bizonyítékok ellenére - nem kaptak ígéretet, az államelnök csu­pán annyit jelentett ki, hogy ismét át fogja tanulmányozni - most már a fogadáson elhangzottakat is figyelembe véve - a kisebbségi oktatást célzó cikkelyeket. Nem mulasztotta el azonban megróni a magyar honatyákat, amiért a nevezett törvény megszavazásakor elhagyták a termet, s ezzel „hátat fordítottak” az ország ügyei­nek. Egyúttal reméli, hogy a romániai kisebbségek, melyeknek vezetésében az RMDSZ-nek főszerep jut, a ráció diktálta megoldáshoz folyamodnak. Kezdhetné azzal az elnök úr, hogy ezt a tanácsot előbb ő maga szívleli meg. B. TOMOS HAJNAL Riport a szülőszobából Leendő apuka - leendő anyuka kimondott kíván­ságára - a szülőszobában készül a nagy ese­ményre. A kórházi fegyelem szigorát csillantó fehér csempézett falak, az ápolónők elfojtott furcsáll­­kodása, „az orvos megengedte”, széket tesznek a sarokba, „ide ülhet”, míg anyukát a nikkelezett csövekből álló, műanyaghátú szülőszékjén borotválják, szemben az ablakkal, szét lehet nézni, kétoldalt két ágy, egyikben fog anyuka erőt gyűjteni a szülés után, szemben a műtő, nocsak, az egyik sarokban mérleg és oxigénes vezeték, másikban egy rejtélyes palackhoz csatlakozó műanyagcső, határozottan intézkedő hölgy, a bába, mellette kisegítő, érkezik az ügyeletes orvos, éjszaka kezdett elmenni a víz, igen, nahát, öt centisre tágult a méhszáj, letelt a szolgálat, de akkor már nem megyek haza, pillantás az órára, fél nyolc, kilencre meglesz, kénysze­redett mosoly az apuka arcán, anyukát leszállítják, tessék járkálni, az első injekció hatására a fájdalom—szünet—fájdalom ritmusa felgyorsul, a tágító nyilallás betör és visszavonul, majd megint, mintha sebes futószalag kapná hátára, a bába figyelmes hölgy, folyton kérdez, még egy injekció, az első tolófájdalmak, anyuka nem kap levegőt, tessék egy kis oxigént lélegezni, kétrét görnyedne szegény, ha nagy hasa engedné, még talpon, a bába kérdez, pontosan tudja, hol tart a folyamat, int, valaki telefonál, felszól a nőgyógyászatra, előkészítik a vékony gumikesztyűt, vattát, egyebet, vágóeszközök az asztalon, anyukát felfektetik a szülőszékre, apuka a sarokba vonul, hányadik tolófájdalom volt, szerepe a nyugtatásban befejeződött, csupa szem, az orvos másodszor, hiába, érkezni is tudni kell, anyuka sze­gény szorítja a két fogantyút, hogy keze belefehéredik, na most vegyen mély lélegzetet és nyomja, nem jó, ez nem sikerült, ne tessék kiengedni a tüdőből, jajgasson csak, ha jólesik, a szünetben az orvos mesél. Hollandiában a nők otthon hozzák világra gyermekük, „s azt tesz, amit épp akar, sétál, beáll zuhanyozni, négykézlábra ereszkedik vagy lefekszik, ahogy neki tetszik", anyukának megfeszített kényelmetlenségében van még annyi lélekereje - megjegyzi, hogy e szülőszéket bizony nem neki talál­ták ki (hát akkor kinek? az orvosoknak? fene fordítottság mindenfele!), még egy lökés, még egy kudarc, a bába szóval tart, gyerekéről mesél, kint van egyetemen, haza?, nem valószínű, miért is térne, e kiürülő világba érkezik az újszülött, hanem már jön, anyuka hasa hatalmas hullámzásba kezd, a kórháziak közt elapad a szó, kezdődik a mérkőzés, az orvos mint partner helyezkedik labdát kifogni, jól begyakorolt csapat, mindenki a maga feladatára készül, na most tessék nyomni, pont úgy, mint székeléskor, rajta, a nyukából ezúttal nem sistereg ki, mint kihasadt labdából a levegő, véres a kesztyű az orvos kezén, előrehajol, mi történik, a nyuka halkan nyög, a bába átöleli a nyakát és fejét felemeli mintegy segítve, vezényel, „na most!”, „érzem a fejét”, szól az orvos, vér csepeg a vederbe, várják a kis űrhajós megérkeztét, ki fejest ugrani készül a világba vagy inkább fejjel törni utat magának a szorosok szorosán keresztül, mely most kürtővé tágulva enged nekirugaszkodásának, igen most nem viccel a bába, hogy „inkább benn marad”, hosszú szárú olló az orvos kezében, a bába biztat, az orvos-bába kettős, a női-férfi vegyescsapat, a tökéletes együttműködés, a bába szorítja, anyuka nyomja, az orvos tágítja, kinyújtott kezében valami van, apuka feláll, nem ő a kibic, akinek semmi se drága, ott van, igen, de milyen lila, te jó isten, csak nincs valami baja, hirtelen ihogó-vihogó nőcsapattal telik meg a szülőszoba, valaki az orvos kezére dolgozik, megvan-e mindene, nyög anyuka, apuka fiát arra koncentrál, hogy számba vegye minden végtagját, majd az ujjakat, fejformát, ha mekkora herezacskó fityeg a két görbe lábacska közt, „szuszog” kiált az orvos megkönnyebbülten, majd felmutatja a nőknek, hiába, ő már ilyen ép kis jószágokat hoz a világra, le vele gyorsan az asztalra, egy asszonyság csővel nyúl a gyerek torkába, az a kimerültségtől gyenge hangon bőg, majd megint bele a csövet, ugyan mi lehet, hát a nyák, a magzatvíz, mondják, ha nyelt belőle, ja, szivattyú, no de már érezhetően túl vannak a nehezén, az orvos emeli az újszülöttet s belemeríti a lila kisembert a lila vízbe, első fürdetés, anyuka elkínzottan figyeli, mi lesz a neve?, no kis Gellért, felmutatja, tisztára, mint egy pap, gondolja apuka, majd mérlegre helyezik, röpködnek az adatok, közben anyuka, a placenta, a placenta, kinyomtam magából, kedves, a bába nyugtatja, három és fél kiló, ötvenhárom centi, jelentik be, a csöppség nyöszörög, apuka elbor­zadva látja egy véres kendőn a jókora májszerű valamit, de az orvos már a varrásnak veselkedik neki, befűzi a macskabelet, anyuka utolsó pokoli fájdalmai, s ezek a fájdalomcsillapítók, az eleven húsba öltött tű nyomán a gát összecsukja véres ajkait, apuka iszonyodva nézi a kis űrhajót, melynek burkában fia kihordatott, s magát nyugtatva, kérdez, végre szóhoz jutván, igen, sima lefolyású szülés volt, a kis ráncos lila nyivákol, ettől mindenki lecsillapodik, kiviszik, anyuka kétórás felügyeletre az ágyba kerül, s hogy az utat a folyosóra s vissza a saját lábán teszi meg, ezen a lélekjelenlétén apuka nem győz csodálkozni. Este van, anyuka a negyedik emelet egy termének ágyában fekszik, cserélgeti véres vattáit, hátradől, a kis jövevény némileg világosabb árnyalatra váltva, kezecskéit arca elé tartva, alszik az ággyal szem­közti ablak mögött, apuka otthon riportot gépel, hármójukra gondol, majd lefekvés előtt a határidőnaplóba pillant. június 24- Iván napja, úristen, a nyári napforduló, nos, íme, ilyen egy Szent Iván napi álom. B. KOVÁCS ANDRAS A magyar fél nem akar sajtópolémiát A román külügyminisztérium a bukaresti rádióban hétfőn­­ későn este ismertetett köz­leményében visszautasította Kovács László külügyminiszternek a magyar rádióban su­gárzott és a román oktatási törvénnyel kap­csolatos álláspontját. A magyar diplomácia vezetője előzőleg úgy értékelte, hogy az új román oktatási törvény ellentétes az európai normákkal és ezáltal akadályokat gördít a készülő magyar-román alapszerződés elé. A román külügyminisztérium a továbbiak­ban úgy véli, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által keltett nyugtalanság és az RMDSZ-nek az oktatási törvénnyel kapcsolatos túlzott követelései megnehezítik a román-magyar alapszerző­dés véglegesítését. A bukaresti külügy­minisztérium mindazonáltal hangsúlyozza: Bukarest kész a jóhiszemű, nyílt tárgyalások folytatására, egyben reméli, hogy a magyar fél is hasonlóképpen cselekszik és ez tapasztalható lesz a magyar külügyminiszter közelgő romániai látogatásán is. A magyar Külügyminisztérium Szóvivői Irodája kedden este az MTI-nek megerő­sítette: Kovács László külügyminiszter július 19-én Bukarestbe utazik a magyar-román alapszerződés nyitott kérdéseinek megvita­tására. Román kollégájával kész áttekinteni a kétoldalú kapcsolatok más kérdéseit is. A román Külügyminisztériumnak­­ Kovács László külügyminiszter minapi rádióinter­jújára reagáló - nyilatkozatával kapcsolatban a szóvivői iroda közölte: a magyar fél nem kíván a tárgyalások előtt sajtópolémiát foly­tatni. A magyar külügyminiszter rádióinter­jújában éppen arra utalt, hogy az elmúlt hetekben egyes romániai megnyilatkozások kedvezőtlen légkört teremthetnek az alap­szerződési tárgyalásokhoz, és nehezíthetik a megállapodás elérését. Ami a román par­lament két háza által elfogadott oktatási tör­vényt és az európai normák viszonyát illeti, az nem szubjektív megítélés, hanem tények kérdése. (MTI) MAGYAR AZ ÚRP-BEN... M­int említettük, pénteken és szombaton országos konvencióját tartotta a fővá­rosban a tavaly ősszel megalakult Új Románia Párt (ÚRP), mely a kétnapos tanács­kozáson megválasztotta új vezetőségét, megvi­tatta és elfogadta a párt programját meg alap­­szabályzatát. A hazai politikai élet színterén mindenképpen újnak nevezhető formáció - legalábbis nyilatkozataiban, programjában - valóban a megújhodás, a változás pártja akar lenni anélkül, hogy vitába szállna a már meg­lévőkkel. Független, új pártként jelentkezik a politikai élet porondján, mely a korábban ala­kultak hatalomhajhászását elítélve, a korrupciót, a fásultságot bírálva, a választók elégedetlensé­gére alapozva új alternatívát kínálna a jelenlegi helyzet feloldására, nyilván az utóbbi alapos, tudományos elemzésére építve stratégiáját. Az ÚRP a közösségekre alapozó (alternatív kulturális modelleket felkínáló) szervezet, mely­ben a helyi közösség egyben erkölcsi ítélőszék szerepét is betölti, illetve be kellene hogy töltse. Egyet kell értenünk a párt hétfői sajtóértekezle­tén elhangzott ama kijelentéssel is, hogy jelen pillanatban Romániában a közösségek - a még létezők, a korábbi rendszer által fel nem aprózottak - bizony egyre kilátástalanabb hely­zetben vannak. Az önszerveződő, s remél­hetőleg újraéledő, erősödő közösségekre építő párt ilyen vonatkozású kijelentései már-már ro­mantikusan szépen fogalmaznak a közösségi eszmék térhódításának szükségességéről. S ha azt is elmondjuk - amit különben pénteken délután hallottunk első ízben -, hogy a pártnak immár magyar nemzetiségű tagjai is vannak (főként Szilágy megyében), akkor már-már el­­hihetjük, hogy az ÚRP egy új, modern politikai formáció, melynek ugyan nincs túl sok tagja - úgy 5000 körüli a létszám -, de célkitűzéseivel, programjával, melyet az őszi, újabb konven­ciójuk során véglegesítenek, egyre több embert vonz, mert olyasmit kínál, ami kivitelezhető, ami valóban az emberek, az ország érdekeit szol­gálja... De hagyjuk a „kommentárt”, idézzük in­ Nem hagyhatjuk szó nélkül .—............___________________i________ kább a programot, mely például a privatizációs elképzelések kapcsán így fogalmaz: Az ORP kijelenti: bármely magánosítási forma messze jobb, mint a „formális” privatizáció... Az etnikai közösségeket illetően pedig emilyen megfogalmazásokat olvashatunk a pártprogramban: „E közösségek törekvéseik és a majdnem koncentrációs táborra emlékeztető világból való menekülési lehetőségeik függ­vényében reagáltak (nyilván a letűnt érában). A német és a magyar közösségeket érintette leg­inkább az életstandard és a szellemi légkör romlása, mert mindkettőnek viszonyítási alap­ként szolgált az anyaországbeli jólét, s egyúttal az életviszonyok romlását a régi rendszer által nyilvánosan is elnézett, nacionalista támpon­tokra alapozó idegengyűlöletének kihatásaként érzékelték. A szászok és a svábok emigráltak, hiszen megtehették, a Magyar Autonóm Tarto­mány megszűnése miatt jogmegőrző büszkesé­gükben megsértett magyarok pedig készeknek mutatkoznak arra, hogy szellemi elitjük révén a konfliktusos irányzatok felé forduljanak”. A pártprogram szerint az egyik legfőbb ten­nivaló a valós helyi autonómia megteremtése egy olyan törvény kidolgozása által, mely sta­tuálja a helyi közösségek jogait, viszonyukat a központi hatalommal, s megteremti a közösségi fejlődés minimális erőforrásait. Ha létezne az elismert és működőképes helyi autonómia, egyetlen etnikai alapú kezdeményezés sem minősülhetne törvényesnek, s általa számos reális avagy potenciális konfliktus feloldódhatna egy ilyen jellegű törvény meglétének köszön­hetően. Az ÚRP arra építene, ami az elmúlt öt év so­rán nem romboltatott le, hogy az ország, a kö­zösségek kilábalhassanak az erkölcsi válság­ból. Alternatívákban gondolkodó, pragmatikus beállítottságú formáció, mely szerint a lakosság, a választópolgárok az életképes alternatívák köré bármikor szövetkezni képesek. Az ÚRP nem óhajtja hevesebbnél hevesebb kor­tesszövegekkel hiszterizálni a tömegeket. Akik viszont beleolvasnak a párt programjába, gyakran azonnal kérik a felvételüket, aminek­­elbírálása során azonban előfordulhat, hogy priuszt is kérnek a jelentkezőktől. S mint kijelentették, más pártok disszidenseit nem fogadják, nem akarnak mindenáron „nagy” párt lenni, hanem hatékony, pragmatikus, a közös­ségekre számító formáció, amely nemzeti-euró­pai alternatívát kínál az ország kormányzására, mely elutasítja a rosszul értelmezett nacionaliz­must, de elvárja az európai standardok fogal­mának tisztázását is minden vonatkozásban... A párt megválasztott tiszteletbeli elnöke Ovidiu Trasnea egyetemi tanár, ügyvezető elnöke Nicolae Lotreanu egyetemi tanár. FERENCZ L. IMRE

Next