Romániai Magyar Szó, 1995. december (7. évfolyam, 1860-1881. szám)

1995-12-01 / 1860. szám

AGYA ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP BUKAREST • ÚJ SOROZAT 1860. szám • 1995. december 1., péntek • Ára: 300 lej Lábody László államtitkár szerint Nemcsak sérelmekből áll a világ A Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökével, Lábody László államtitkárral szervezett találkozót Zilahon november 28-án a Szilágy Megyei RMDSZ, akit munkatársa, Bálint Pataki József kísért. Kozma Sándor, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke ismertette a vendéggel a megyére vonatkozó adatok, majd arról szólt, hogy 1989 előtt Magya­ország nem vállalta fel anyaorszá szerepét a határain kívül élő magyarokk szemben; a változás az Antall-kormánny kezdődött, ezért is aggodalomm figyelték a kormányváltást: az új vezető felvállalja vagy sem, s ha igen, milye súllyal a magyar kisebbségek érdekeim képviseletét. Elmondta azt is, hogy­­ alapszerződés alappillére a románok és magyar kisebbség ügyének a rendezés lehet; érzése szerint a magyar diplomás lépéshátrányban van akkor, amikor Kicsi elnök megbékélési politikát hirdetett me jóllehet az RMDSZ-t azóta is mind kioktatja. A HTMH elnöke szerint elsőso­ban jövőképre van szükségünk, s a kí­dés, hogy ezt honnan nézzük. Tíz év ezelőtt senki sem képzelte el, hol például ma a zilahi magyarok saj házukban gyűlnek össze, saját szervez­teik lesznek, könyvtáraik és újságjuk ies tehát változás történt. Térben és időbe nézve kell megoldásokat keresni, s megoldás a gazdag és demokratiks Romániában rejlik. A jelenben ugyanakk az állam a saját többségi polgáraival se nagyvonalú, tehát nemcsak kisebbségeit nem, hanem románellenes, példaként tanügyi törvényt hozta fel: mivel iskolát , állam alapíthat, ő finanszírozhatja, döntés joga is az övé, így csak alattva­­kat nem polgárokat nevel. A megoldá­hoz tartozik a közigazgatási önkormán­zatiság, azaz a paritásos alapon kido­gozott román és magyar önkormán­yatiság. A hivatal jelen esetben a romániai magyarok alkupozícióját erősíti; a politikai segítség mellett anyagi támogatást is nyújt az alapítványok révén, például képzés­ben, továbbképzésben. Létezik együttmű­ködés is, erre példának említette, hogy Horn Gyula kormányfő beiktatását követően rögtön találkozott az RMDSZ elnökével, s azóta több alkalommal is. Az államtitkár kijelentése szerint szükség van az alapszerződésre, szomszédaik egy részével kötöttek szerződést; kijelentette viszont azt, hogy kisebbségi kérdésben nincs alku, a román-magyar alapszer­ződés tulajdonképpen készen van, a for­dítás ellenőrizve, csak a kisebbségi kérdést illető bekezdésben nem tudtak megegyezni. Érdemes volt végigcsinálni, viszont Magyarország nem teheti, hogy a kisebbségi kérdésben más-más mércét alkalmazzon, s ez a kérdés összefügg a történelmi megbékéléssel is. A közel három órán át tartó találkozón számos kérdés hangzott el, felmerült olyan vád is, hogy Magyarország odadobta a kisebb­ségeket a szomszéd államoknak, amit az államtitkár kikért, ugyanis egyeztettek a szomszéd államok magyar kisebbségei­nek szervezeteivel, ismertette az alapít­ványokat, amelyek együttvéve milliárdos nagyságú anyagi segítséget is nyújtottak a kisebbségi szervezeteknek, egyházaknak, művelődési célokra. Elismerően szólt arról, ahogy 89 decemberében felállt az RMDSZ, van magyar közösség, ismert annak a munkája, azé a közösségé, amit nem határon kívülről hoztak létre, s az RMDSZ párja nincs struktúrát hozott létre. Büszkének kell lennie az erdélyi magyar­ságnak azért, amit elért, végül is nemcsak sérelmekből áll a világ. FEJÉR LÁSZLÓ KÉRDEZETT GYARMATH JÁNOS­­ W'"/ J EMKE-d­íjak, tisztújítással Megejtette tisztújítását, módosította alapszabályzatát, majd bensőséges háziün­nepség keretében kiosztotta idei díjait az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület. A szombati nap folyamán a kolozsvári Protes­__________táns Teológiai Intézet dísztermében tartott munkakiértékelőn Dávid Gyula, az EMKE elnöke és Kötő József főjegyző számoltak be a választmánynak-tagságnak az egyesület kétségtelenül eredményes munkájáról, de gondjairól is, majd a felszólalók hosszú sora taglalta a tennivalókat, tett a hatékonyságot javító javaslatokat. Elismerés­sel nyugtázva a korábbi vezetőség munkáját, a tagság továbbra is bizalmat szavazott Dávid Gyulának, megerősítvén elnöki tisztségében, valamint Kötő Józsefnek, aki az eltörölt főjegyzői tisztség helyett ezentúl ügyvezető elnökként tevékenykedik, míg a titkári teendők ellátására pályázatot írnak ki. Sor került a 4 területi EMKE-elnök megvá­lasztására is. Ezek a következők: Muzsnay Árpád (Partium), Tófalvi Zoltán (Belső- Erdély), dr. Matekovics György (Dél-Erdély), Szylvester Lajos (Székelyföld). A választ­mánynak hivatalból tagja mindahány megyei EMKE-szervezet elnöke. Ezt követően, a délutáni órákban és a szokásos laudációkkal, sor került az idei EMKE-díjak kiosztására. Íme a díjazottak, akiknek olvasóink nevében mi is gratulálunk: Székely Árpád és László Attila (Nagy István-díj), Jánosi József (Kacsó András-díj), Bocskay Vince és Hunyadi László (Kolozsvári testvérek díj), Kovács Zoltán (Szolnay Sándor-díj), Szabó György Pál (Kun Kocsárd-díj), Páll Magdolna (Vámszer Géza-díj), Balázsi Dénes (Bányai János-díj), Ati­ Béla szerkesztősége (Janovics Jenő-díj), Czintos József (Kovács György-díj), Senkálszky Endre (Kemény János-díj), Spolarics Andrea (Poór Lili-díj), Demény Attila és az Állami Magyar Opera együttese (Bánffy Miklós-díj), Házy Bakó Eszter (Szentgyörgyi István-díj), Domokos István (Éghy Ghysla-díj), Kövesdi Kiss Ferenc (Könczei Ádám-díj), Könczei Margit (Monoki István-díj). Lábjegyzet. Egyetlen kolozsvári parlamenti képviselőnk sem vett részt az EMKE-ünnepségen. Bizonyára nem volt, ki laudációt mondjon felettük. MIKLÓS LÁSZLÓ BEIDÉZTEK A RENDŐRSÉGRE KÉT ISKOLAIGAZGATÓT S­epsiszentgyörgy két legnagyobb középiskolája, a Székely Mikó és a Mikes Kelemen diákjai, tanárai, valamint a növendékek szülei élőlánc­­megmozdulásban vettek részt a múlt hét végén, égő gyertyákkal kezükben vették körül iskoláikat az udvaron és az utca felől a járdák mentén. Az akciót, mely a legnagyobb rendben folyt le, a pedagó­­gusszövetség felkérésére az RMDSZ politikailag felvállalta és gyakorlatilag megszervezte. Ennek ellenére a két iskola igazgatóját még a hét végén beidézték a rendőrségre, közölték velük, hogy mivel úgymond elmulasztották bejelenteni a tömegrendezvényt (adunare publica), pénzbírságot rónak ki rájuk. A büntetést az egyik igazgató még hét elején kifizette, de a dolgot nyilván nem szándékoznak annyiban hagyni. Bíró Béla, a Székely Mikó igazgatója az alábbiakat nyilatkozta lapunknak.­­ A tanügyi törvény elleni tiltakozó akciót szervező RMDSZ bejelentette a polgármesteri hivatalnak, az tudomásul is vette. (Az alpolgármester kijelentését idézi a helyi sajtó, miszerint valóban megtörtént a bejelentés, s mivel megbíz­tak a szervezőkben, nem tartották szük­ségesnek a rendőrség védelmét kérni.) A megmozdulással egyetértett az iskola szülői választmánya, igazgatósága, tanári karának nagy része, valamint a diákta­nács is abból kiindulva, hogy a békés tiltakozás alapvető állampolgári jogunk. Két alapos okunk van arra, hogy a tanügyi törvényt mai alakjában ne fogadjuk el. Az első: egész szelleme olyannyira túlcent­ralizáló, hogy a legkisebb természetes mozgásteret sem nyújtja a tanári Nem hagyhatj­uk szó nélkül hozzáértés, a diákok képességei kibonta­koztatásának, úgyszólván kizárja a kompetencia érvényesülését, megaka­dályozza, hogy az iskola saját arcélét kialakíthassa. Holott minderre az oktatás és nevelés hatékonysága, a pedagógia alapkövetelményei és az általános demokratikus elvek szempontjából is elengedhetetlenül szükség lenne. Hogy egyebet ne mondjak: az intézménynek nincs joga saját tanári karát megválogatni, szerződtetni, a szülői közösségnek sincs iskolaalapítási joga, holott az iskolát az adófizetők pénzén tartják el, s ezért e jog gyakorlását a helyi önkormányzatokon keresztül az iskolaszékekre kellene ruházni. Másik fő okunk a tiltakozásra, hogy a kisebbségi oktatásról szóló fejezetet elfogadni képtelenek vagyunk. E fejezet legsérelmesebb előírása, hogy felszámolja a még létező anyanyelvű szakiskolai képzést is, hasonlóképpen hatalmas visszalépést jelent a tegnapi állapotokhoz képest, hogy a magyar tannyelvű középiskolát végzett diák nem felvételizhet anyanyelvén a legtöbb főiskolára és egyetemre. A két vitatott tantárgy esete: ha a történelmet és földrajzot tudománynak tekintjük, akkor pedagógiai alapelv, hogy mindkettő anyanyelven tanítandó. S még sorolhat­nám. - A rendőrség a felvett jegyzőkönyv szerint önöket mint igazgatókat teszi felelőssé azért, hogy a tüntetést nem jelentették előzőleg be. - A szervezési és politikai felelősséget az RMDSZ vállalta, ez egyértelmű, tudo­másom szerint be is jelentették a meg­mozdulást a polgármesteri hivatalnak az iskolák nevében, melyek részt vettek a megmozdulásban. A rendőrség a fele­lősséget rajtunk kérte számon - ezt jogta­lannak tartom és bírósági úton fogom megtámadni. Az élőlánc a lehető legcivili­záltabb módon lefolyt tiltakozás volt természetes jogaink csorbítása ellen, s ezen minálunk háromezer diák, tanár és szülő vett részt. Az ügyre még visszatérünk. A Mikes Kelemenben kedden, arra hivatkozva, hogy őket felelősség nem terheli, elutasították a pénzbírság kifizetését. B. KOVÁCS ANDRÁS Utóirat: Végül mindkét igazgató kifizette a pénzbírságot, fejenként 150 ezer lejt, jogi védelmüket az RMDSZ vállalta. Fidel Castro Kínában Tíznapos látogatásra szerdán Pekingbe érkezett Fidel Castro kubai elnök, hogy - mint úticélját hivata­losan megfogalmazták - megismerkedjék a Kínában végbement gazdasági fellendülés folyamatával. A kubai elnök látogatása során várhatóan szélesebb körű gazdasági együttműködésre és a még megmaradt kommunista rendszerű országok közötti szolidaritás megerősítésére ösztökéli majd a kínai vezetést - jelentette az AP. Csiang Cö-min kínai államfő - helyi idő szerint - csütörtök reggel Pekingben fogadta Fidel Castro kubai elnököt. Az AFP az Új Kína hírügynökségre hivatkozva jelentette, hogy a két vezető politikus a kínai-kubai kapcsolatokról és a nemzetközi helyzet kérdéseiről tárgyalt, és szóba került a gazdasági együttműködés fejlesztésének a lehetőségével foglalkozó témakör is. Fidel Castro először jár Kínában, és eddig kubai államfő egyszer, 1961-ben Osvaldo Dorticos Torrado személyében folytatott megbeszéléseket Pekingbel. A hatvanas években, a szovjet-kínai ideológia szembenállás idején Havanna Moszkva híve volt, és ezért Pekinggel kapcsolatait csak 1991-ben normáli­zálta. Csiang Cö-min, aki egyben a Kínai Kom­munista Párt főtitkára is, 1993-ban már járt Kubában. Amerikai nagykövetek körútja Az Egyesült Államok budapesti nagykövete - hat, a térség más országaiba akkreditált kollégája társaságában - rövidesen nyugat-európai körútra indul, hogy felhívja az amerikai vállalatok figyelmét a közép-kelet-európai befektetések fontosságára Erről a külképviselet sajtószolgálata tájékoztatta szerdán az MTI-t. Az információ szerint a Bulgáriában, Csehor­szágban, Magyarországon, Lengyelországban, Romániában, Szlovákiában és Szlovéniában szolgálatot teljesítő amerikai külképviselet-vezetők, illetve kereskedelmi attasék december 11. és 13. között Londont, Brüsszelt és Frankfurtot keresik fel. Azért e három várost, mert ezekben működnek az Egyesült Államok legnagyobb cégeinek európai központjai. A programban konferenciák és az érintett cégek vezetőivel való találkozók szerepelnek. A körúton az Egyesült Államok Tengerentúli Magán­beruházási Egyesülésének igazgatója, valamint az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank amerikai igazgatója is részt vesz. A washingtoni Kereskedelmi Minisztérium szervezte látogatást az amerikai kormánynak az a meggyőződése indokolja, hogy a külföldi befektetések kulcsfontosságúak a térség gazdasági átalakulása szempontjából - mutat rá a budapesti nagykövetség híradása. (MTI) December elsejei tűnődés TIllELMVII VEGITXLY Jó pár éve már, amióta december elseje lett az ország nemzeti ünnepe, a romániai magyarság a maga megátalkodott, konok, makacs módján egyre csak várja: csoda történik, s a Gyulafehérváron 1918 decemberében közfelkiáltással elfogadott határozatok egyszer csak valóra válnak, mert éppen elég idő eltelt ahhoz, hogy papírlétükből életté legyenek. Az egyesülési határozatok kilenc pontja közül a III. már valóságos közhely: "...az új román állam megalkotásának alapelveiül, a Nemzetgyűlés kimondja a következőket: 1. Teljes szabadság az összes együttlakó népek számára. Minden nép saját nyelvén, kebeléből való egyének által fogja művelni, kormányozni magát és törvénykezését ellátni; minden nép ama egyének számának arányában, akik alkotják, meg fogja kapni a jogot a Törvényhozó testületekben és az ország kormányzásában való képviseletre...” Amit a nemzeti államába tömörülő valamikori románság megígért, illene egyszer végre betartani. Ez a mi ünnepi gondolatunk, hitünk és meggyőződésünk. Minden egyéb csak máz, hamisság és hízelgés lenne részünkről. Ahogy elnézzük, az idén se lesz szerencsénk. Még jó, hogy türelmünk végtelen. Adventi üzenet Szép fehér Karácsonyt várnánk. Tisztát, isten szerintit, gyermekkorunkra emlékeztetőt És titokzatosat meglepetésekben gazdag, Jézusra figyelmeztetőt, Őt egy estéből sem elfelejtő, áldott Karácsonyt. Talán olyant, mint ‘89 Karácsony estéje volt, amikor úgy mentünk a templomba, hogy nem kellett már attól félni, hogy a karácsonyfáért valakinek baja esik a családban. Amikor mindenki vállalva vitte az új Karácsonyt, a reménység karácsonyfáját. És templomainkban zengett az addig elnémított zsoltáros ének, s Karácsony szent estéjén úgy köszöntöttük egymást, hogy az ajtóban hűséges presbiterek álltak, vigyázván a betlehemi éjszakára. Aztán eltelt öt esztendő, s ez öt évben sokféle karácsonyt éltünk újra meg, szépet, szomorút. Ám gyermekeink ajkán szabadon szárnyalt a karácsonyi ének, Istenünk dicsőségére. És iskoláinkban - még ha szegényes ajándékcsomagokkal is, de - kicsinyekkel, tanítókkal együtt örvendezhettünk a szép betlehemes játékoknak. Ezt most mind beletesszük a batyunkba, betlehemi subánkba, s Karácsony felé menve az adventi éjszakában immár arra keresünk választ, hogy ebből a sok szépből miért nem lehet mindent megőrizni? Mert nem lehet. Mert nem lehet a szeretetet átmenteni a betlehemi mezők felé, ha csúnya természetünkkel a krisztusi szeretetet naponta visszautasítjuk, ha ebben az esztendőben sem tudjuk felszabadult lélekkel várni a Karácsonyt. Annyiféle meg nem értés ért, annyiféle emberi acsarkodás, annyiféle elsötétedett „Csendes éj"..., hogy elhalkuló kicsiny betlehemes ének kezdi jellemezni adventünket. Hát nagyon oda kell tartanunk subánkat a karácsonyi küszöbhöz, hogy el ne hagyjuk magunkat, s az emberi sötétségben próbáljunk mégis örvendezni az eljövő Karácsonynak. Ne hagyjátok, kedves testvéreim, hogy az advent éjszakájából reménytelen szívvel lépjünk tovább a Karácsony estéjébe. Ha nem is telik sok minden az asztalra, emberi szívünkből még mindig férhet nagyon sok. És ne hagyjátok, testvéreim, a betlehemi pásztorok örömhirdető üzenetét, vigyázzatok, pásztorok vagytok ti is a magatok helyén, gyermekeink, magyarságunk, jövendőnk pásztorai. Hadd érezze meg a család minden tagja, hogy anyagi nehézségünkben egy nagyszülő ajkáról elhangzó Karácsony esti mese, egy biztató, egy bátorító szó, a szeretet szavaz asok csillogó ajándéknál múlhatatlanul többet jelent. Ne hagyjuk elvenni tőlünk szent ünnepünket mert ha ez is elvétetik, akkor mi marad a karácsonyi szép varázslatból? Advent havába lépve, Isten adjon nékünk hazatalálást a betlehemi jászolhoz, egymás szívéhez. Ő áldja meg kilátástalannak látszó, de mégis a reménység fája alatt ránk figyelő, s ezért gazdag ünnepünket. Isten legyen veletek! CSIHA KÁLMÁNNÉ OLÁH ISTVÁN felvétele ......."7....F'""'”': CSÓK UTÓT NICONCK­O DlAKKÖV€T€L€S€K Rossz hírek érkeztek a keddi szenátusi vitáról. Ezért kerestük fel Magyari Lajost, a tanügyi kérdések szenátusi szakértőjét bővebb tájékoztatásért - Kis híján múlt, hogy a Szenátus nem rontott el mindent, abból, amit a diákoknak a képviselőházban sikerült elérniük.­­ A Szenátus rontani akart rajta, de nem sikerült neki teljes mértékben... A szená­tusi szakbizottság megnyirbálta, ahol csak tehette a képviselőházban elfogadott törvénykezdeményzést a tanügyi törvény módosítását illetően. Konzervatív, vaska­lapos szemlélettel állt hozzá, hogy abból a kicsiből, amit a képviselők megadtak, minél többet lefaragjon. A képviselőházi változatban például a rektorok vagy a dékánok kinevezésével, illetve visszahí­vásával, felfüggesztésével kapcsolatos rész meglehetősen demokratikusra sikerült. Teljesen az egyetemi szenátus és a karok tanácsának feladatköreként és jogköreként határozza ezt meg. A minisz­ter kinevezéskor megerősítheti az ő válasz­tottjukat, illetve nagyon indokolt esetben, alapos vizsgálat után felfüggesztheti a rektort vagy a dékánt De a felfüggesztés­hez hozzá kell járulnia az egyetemi szená­tusnak. Ha nem járul hozzá, marad a rektor vagy a dékán, továbbra is ugyanaz a személy tölti be az illető tisztséget. Éreztük, hogy ezért érdemes küzdeni; a plénumnak korrigálnia kell a szakbizottsá­got... A legtöbb kérdés a diákság szociális helyzetére vonatkozott. Így az illetékek, a taksák törvényen kívül helyezése... - Ezt a képviselőházban elérték már... - Nálunk annyival romlott a cikkely, hogy visszaerőltették a gondolatot, misze­rint a díjmentesség csak a törvény által meghatározott időszakra érvényes. Ez az időszak nem hosszabbítható meg, csak nagyon indokolt esetekben, betegség miatt vagy ha más, szigorúan vett objektív okból ismétel évet a hallgató. A keddi vitának ez volt talán a leginkább elhúzódó része. Egyesek nyugati egyetemek példá­jára hivatkozva, egyáltalán nem korlátoz­nák e díjmentességet. Nyugaton az ötéves egyetemet sokan 8-10 év alatt végzik el. Megszakítják a tanulmányokat, vagy úgy osztja be a diák az erejét és a felkészülést, hogy azt több évre „aprózza", és akkor jobb eredményeket ér el. - Lassacskán mégis elhordja a hegyet... - A Szenátus konzervatív szárnya viszont ragaszkodik ahhoz, hogy a tandíj­­mentesség csak kimondottan a törvény által megszabott időtartamra vonatkozzék. Felemás megoldás született. Az évismét­lés mint fogalom kikerült a szenátusi változatból, de a tandíjmentességre vonatkozó megszorítás benne maradt. - És az ösztöndíjak? Azok miért olyan soványak? - A diákok kérték, hogy az alapösztöndíj összegét, ami nagyvonalakban fedezné az étkeztetést és az elszállásolást, pótolják meg egy 20 százalékig terjedő tanszer- és tankönyvvásárlásra szánt összeggel. Ez különösen a kis fizetésű családból jött diák esetében jelentene sokat. A kérdés ismét függőben maradt. A Szenátus nem ment bele e 20 százalék megadásába. A probléma megoldását az egyetemi vezetőségre hárítják. Ha annak a Tanügyminisztérium által kiutalt fejpénz­ből vagy más erőforrásból ilyesmire telik, hát csinálja. - Cinikus álláspont ez a honatyák­tól... - A diákok utazási kedvezményét illetően megnyugtató eredmény született: sikerült elfogadtatni a képviselőházi válto­zatot. Itt maga a tanügyminiszer is bese­gített, vállalta a kormány nevében az egész esztendőre szóló 50 százalékos kedvezmény biztosítását. - Tehát egész esztendőre! Nem kilenc hónapra, nemcsak a tanév idejére? - Egész esztendőre és korlátlanul, bármilyen számú utazásra, valamint minden tömegközlekedési eszközön. Tehát vasúton, autóbuszszállításban...­­ - A metrón is? - Azon is... Még a hajókon is. Az ország területén csak, de akár távolsági, akár a helységen belüli utazásokra. A légi utazásra viszont nem. - Visszatérve az egyetemi autonómiá­hoz: hogyan alakult a diákok részvételi aránya az egyetemek, főiskolák vezető­szervében, a szenátusban?­­ A szenátusi szakbizottság a vezető szerv tagságának egynegyedére kiterjedő diákrészvételt javasolt. Ezt fogadta el annak idején a Képviselőház. A plénum­­beli vita és szavazás után is megmaradt az egynegyed, de nem mint maximum, hanem mint minimum! - Tehát még jó dolgok is születnek a szenátusi okvetetlenkedés közben. Gyakorlatilag a diákrészvétel akár egyharmados, sőt feles is lehet, miként az már így van néhány egyetemen. - A szenátusi vaskalaposságot sikerült egy kicsit letörni. Kérdezett: ZSEHRÁNSZKY ISTVÁN Amíg a dada jött (Telefaxon) • Egy marosszentgyörgyi magánház­ban hétfőn­­kiütött tűznek 4 éves áldozata lett. A szomszédok észrevették ugyan a lakásból előgo­­molygó füstöt s megpróbáltak behatolni a házba, de a nagy hő és füst miatt tehetetleneknek bizonyultak. A közben riasztott tűzoltók az asztal alatt leltek a párnát ösztönösen arcához szorító kis Kristály Alpárra. A még élő, kimentett fiúcska azonban a belélegzett mérgező gázok hatására később elhunyt. Mint kiderült, az anyának munkába kellett mennie, s amíg a dada megérkezett, Alpárnak volt annyi ideje, hogy gyufát gyújtson... (Lokodi Imre) TISZTELETTEL KÉRIK ILIESCUT (Telefaxon) - Az Erdélyi Magyar Kezdeménye­zés nevű RMDSZ-platform ügyvezető testülete által eljuttatott nyilatkozatból megtudjuk, hogy Katona Ádám, a platform szóvivője közel 40 napja, immár súlyos állapotban fekszik a székelyudvarhelyi kórházban, folytatván éhségsztrájkját, amit a tanügyi törvény, illetve amiatt kezdett, hogy Ion Iliescu elnök kegyelmezzen meg az igazságtalanul elítélt zetelakiaknak. Mivel az államfő azóta sem válaszolt érdemben Katona nyílt levelére, a 30 nap letelte után az EMK tisztelettel kéri Iliescu elnököt: bizonyítsa válaszával politikai akaratát a jelzett problémák megoldásában., , A platform vezetősége egyúttal kérte Katona Ádámot, hagyjon fel az éhségsztrájkkal. * Hasonló tartalmú üzenetet küldött az államfőnek a Magyarok Világ­­szövetsége Erdélyi Társasága is, amelyet lapunkhoz is eljuttatott. (Cseke Gábor) Emléktábla Aradon (Telefaxon) - Az aradi központi református templom előcsarnokában a helybeli Kölcsey egyesület emléktáblát helyezett el FÁBIÁN GÁBOR, a 200 éve született és 1877-ben elhunyt költő, közíró, műfordító, egyházgondnok és a Magyar Tudományos Akadémia tagja tiszteletére. A márványtábla ünnepélyes leleplezését Hosszú Zoltán szenátorra bízták, majd a Kelemen Lajos műemlékvédő társaság aradi csoportja helyezett el rajta koszorút. (Péterszabó Ilona) RENDHAGYÓ ADVENTI ÚRVACSORA OSZTÁS (Üzenetrögzítőn * 2225802) - A tény, hogy egyházaink, illetve az egyházközségek tiltakoznak a romániai magyarság jogsérelmei ellen, azt mutatja, hogy közösségünk élete tele van feloldható, de mindmáig meg nem oldott feszültségekkel - nyilatkozta Eédei Mózes, a székelyudvarhelyi 1-es sz. unitárius egyházközség lelkésze. Az unitárius lelkészek 111. egyetemes konferenciája után és az Ádvent első vasárnapi rendkívüli úrvacsora osztás előtt. * December 3-án tehát a székelyudvarhelyi belvárosi templomban rendkívüli úrvacsora osztásra kerül sor, amely azonosságunk kifejezése a közösségi sorskérdések megítélésében. (Oláh István) Nemzetközi galambkiállítás és -vásár Békéscsabán (Műholdon)­­ A hét végén nemzetközi galamb kiállítás lesz Békéscsabán. A békési megyeszékhely Madách Utcai Általános Iskolájában a hazai tenyésztők mellett német, szerbiai és romániai kisállattenyésztők is bemutatják a legszebb dísz- és haszongalambokat, baromfiakat és víziszárnyasokat. Több évtizedes szünet után újra ott lesznek a kiállításon a csabai postagalamb-tenyésztők is. A várhatóan mintegy 1200 galambot felvonultató bemutató újdonsága, hogy azon sok lesz a különleges tollazatú díszgalamb. A szombati s vasárnapi kiállítás második napján galambvásárt is rendeznek. (MTI) CSERE GÁBOR Lábody László erdélyi körútja (Műholdon)­­ Markó Bélával, az RMDSZ elnökével találkozott szerdán, erdélyi körútjának harmadik napján Lábody László címzetes államtitkár, a Határontúli Magyarok Hivatalának elnöke. A marosvásárhelyi tartózkodás programjá­ban ezenkívül találkozó szerepelt Sütő András íróval és megbeszélés az RMDSZ megyei vezetésé­­ével, ezt pedig lakossági fórum követte a szék­­ázban. A Markó Béla szövetségi elnökkel lezajlott találkozón a kárpát-medencei magyar önkormány­zati követelések helyzetéről folyt eszmecsere, és szó esett december 18-áról, amelyet a magyar kormány a kisebbségek napjává nyilvánított, mint az erre vonatkozó ENSZ-határozat évfordulóját - mondotta el Lábody László. • Az államtitkár rámutatott, hogy hivatalának működését a legteljesebb nyilvánosság jellemzi, mindenről tájékoztatják a sajtót, beleértve a román sajtót is. A nyitottság jegyében áll az a sajtóértekezlet is, amelyre szombaton kerül majd sor Kolozsváron. (MTI) HÁROMNYELVŰ TÁBLÁK A HEGYEKBEN (Telefaxon) - A brassói városi tanács legutóbbi ülésén Szente László RMDSZ-tanácsos fölvetette a háromnyelvű hegyi útjelző táblák kérdését - A jövő évi költségvetést vitattuk meg s jóváhagytuk a tanács keretén belül a hegyimentők közhivatalának létesítését. Egyetértettünk abban, hogy a hivatalban dolgozó két hegyimentőnek 8 millió lej évi járadékot biztosítunk. Felvetődött a kérdés, mivel foglalkozzanak, ha éppen nincs mit menteni. Ekkor javasoltam - mondotta Szente tanácsos -, hogy­yen kötelességük ellenőrizni a körzetükbe tartozó hegyi utakat, s ahol az időjárás vagy a felelőtlen tu­risták tönkretették az útjelzőket, állítsanak újakat. Korábban léteztek ugyan hasonló próbálkozások fiatalok, különböző turistaegyesületek részéről, de az általuk felállított táblák zömmel csak román nyelven íródtak. Mivel a Brassó környéki hegyek­ben hagyomány a jelzések háromanyelvűsége (ro­mán, magyar, német), javasoltam, tartsuk tisztelet­ben e hagyományt. Hivatkoztam a kisebbségi keretegyezményre is, amelynek a három-, illetve a kétnyelvű táblákra vonatkozó cikkelyét az 1995/33- as törvény által a román állam is foganatosította. A német tanácsos azonnal szót kért és támogatott. Sza­vazáskor a 22 jelenlévőből csupán egy, a RNEP képviselője szavazott a javaslat ellen,így aztán, amennyiben a két hegyimentő nekilát, hamarosan újra találkozhatunk a 3 nyelvű hegyi útjelzőkkel. (B. Tomos Hajnal)

Next