Romániai Magyar Szó, 1996. március (8. évfolyam, 1939-1968. szám)

1996-03-01 / 1939. szám

F­él évtized alatt az aradi Vox Juventutis páratlan, vetélytárs nélküli, profi gyermekkórussá nőtte ki magát a megyében, de nem csak ott. HORVÁTH TÜNDE karnagyot a siker titkáról faggattam. - A Vox Juventutis gyermekkórus 1991- ben alakult negyven dalolni vágyó, lelkes, jó hangú tanulóval. Most 43 gyermek énekel a kórusban, 35-en már kirepültek. Öt év egy gyermekkórus életében nagyon hosszú idő, mert közben a gyermekek felnőnek, a fiúknak mutál a hangjuk­... Újak jönnek. Ám e nagycsaládba csak az kerülhet be, aki nagyon szeret énekelni, komoly, fegyelmezett, csillogó szép hangja van, jó ritmusérzéke és kottaol­vasó. Ezek olyan kritériumok, amelyektől nem tudok eltekinteni. Olyan nem létezik, hogy bevegyek egy gyermeket, mert széparcú vagy ismert családból való. (Ezért sok szülő meg is haragudott rám.) A válogatás kimondottan a művészetért történik. - Csak az 1-es számú Általános Iskolából kerülnek ki a kórustagok? - Igen. Ez nehéz ügy, mert ha városi kórus lennénk, akkor csak szombaton vagy vasárnap tudnánk próbálni, mert nem lehetne egyeztetni a különböző iskolák programjait úgy, hogy a kórus fontosságának megfelelő idő jusson. Ha nyugdíjba mentem, egyházi kórust fogok szervezni, és akkor valamelyik egyháznál, ahol igénylik, a hittanteremben össze­­gyűjtöm a gyermekeket a városból. - Gyermekkórus lesz? - Mindenképpen. A gyerekekkel csodá­latosan lehet dolgozni, mert fölnéznek a tanárra. Van úgy, hogy bemutatok egy­­egy alkotást, mely nem nyeri el a gyermek­ek tetszését. Akkor eltesszük, és esetleg máskor újra elővesszük. Néha szavazás­sal döntünk arról, mit énekeljünk. Amikor a repertoárt elővesszük, számítok a gyer­mekek véleményére is, mert ha azt éne­klik, amit szeretnek, sokkal hatásosabban, sokkal jobban tudják előadni. Gyermekek­kel dolgozni óriási öröm. Ragyog a szemük a boldogságtól, hogy ebben a kórusban énekelhetnek, és e boldogság éltet engem. A gyermek, a felnőttől eltérően, hogyha kell, igenis odaül kottát tanulni és mindent megtesz azért, hogy bekerülhessen a kórusba. Szerencsém van, második osztálytól tanítok zenét, s amikor ötödikesen a kórusba kerülnek, már remekül szolmizálnak. Innen indul minden. Kinyitjuk a kottát, és a gyerek rögtön énekli. A tavaly tizenegyen nőttek ki a kórusból, de a tavalyelőtti negye­dikben, legalább negyven jó hangú tanuló volt, közülük kellett kiválogatnom az utánpótlást. Hogy a többiek se kesered­jenek el, velük egy kiskórust szerveztem, ők külön énekeltek például a Bartók­­emlékünnepségen, majd karácsonykor. A közeljövőben néhányan innen is beke­rülnek a Vox Juventutisba. - Öt év alatt számos versenyen, feszti­válon vettek részt mind az országban, mind külföldön. - A hazai fesztiválok közül elsősorban az Aradi Egyházzenei Napokat említeném meg, melyen már harmadik éve szere­pelünk. Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy a filharmónia rendezésében zajló eseményre minket, egy magyar gyermek­­kórust is meghívnak. Ez nagy dolog, mert egy teljes koncertet jelent és Aradnak egy karácsonyi hangversenyt. 20 művet énekeltünk, óriási repertoár. Aztán ott vannak a karácsonyi esték, a karácsonyi mise. Második alkalommal vettünk részt a Nyárád menti kórustalálkozón, amelyre inkább a Marosvásárhely környéki kóru­sok jelentkeznek. Tiszteletbeli tagjai vagyunk a Nyárád menti Kórusszövet­ségnek is. Szerénytelenségként hangzik, de a többi kórus közül magasan kiemel­­kedőek voltunk. Ez volt az újságírók, zenészek véleménye. Idén júniusban a parajdi sóbányában rendezik meg a har­madik kórustalálkozót, a gyerekek izga­tottan várják az eseményt. Az országos találkozókon kívül feltétlenül fontosnak tartom, hogy itthon Aradon minden törté­nelmi ünnepen ott vagyunk és énekelünk, az egyházi ünnepeken úgyszintén. Arad megyében is bárhová elmegyünk, ha hívnak. Pankotára például: - Énekeltetek Pécskán, Kisiratoson... - Kisiratoson Mikulás napi ünnepségen vettünk részt, szép számú közönség előtt léptünk fel. A kórustagok is kaptak ajándékcsomagot. A gyermekek életében fontosak ezek, minden emléket eltesznek. Akárhová mentem családlátogatásra a kórustagokhoz, ott láttam a falon a rózsafüzért, melyet Kisiratoson kaptak, vagy a pankotai emléktárgyacskát. A külföldi fesztiváloknak különleges varázsuk van. Amikor utoljára beszélget­tünk, akkor éppen a budakeszi Erkel Napokra készülődtünk. Még kezdők voltunk, de vastapsot kaptunk a templom­ban. Az, hogy Budakeszin találkoztunk Szokolay Sándor zeneszerzővel, aki mindegyik gyermekkel külön-külön kezet fogott és gratulált, bizony valamennyiün­ket meghatott. (Ott különben csak mi voltunk gyermekkórus.) Aztán ott voltunk Gyulán a nemzetközi Erkel-fesztiválon ■92-ben és ’93-ban is. Békéscsabán van egy testvériskolánk, a 9-es számú általános. Négy éve tart a kapcsolat, egy évben ők jönnek hozzánk, a következőben mi megyünk hozzájuk. Idén májusban rajtunk a sor. A kórustalálkozók mellett kirándulunk, múzeumokat látogatunk ,és barátkozunk, ugyanis a gyermekek családoknál vannak elszállásolva. A közös fellépésnek is van egy varázsa: mi így énekeljük, ők azt mutatják föl. És nagyon kritikusak ám gyermekeink. Felnéznek azokra, akik sokkal jobbak, mint mi, és csóválják a fejüket, ha gyengébbekkel találkozunk. - 1994 gazdag év volt a Vox Juventutis életében, talán a leggazdagabb, - így igaz. Elsősorban megemlíteném a III. Alba Regia gyermekkórus fesztivált Székesfehérváron. Egy sportcsarnokban több ezren énekeltünk együtt. Székesfe­hérváron ismerkedtünk a magyar történe­lemmel. Különböző tereken énekeltünk, a tallinni vagy a kijevi kórusokkal, akik magyarul is énekeltek. Nagy élmény volt Balatonfüreden a Pünkösdi Ének Nemzet­közi Gyermekkórus Fesztivál, ahol templomokban énekeltünk, zeneiskolás kórusokkal is felléptünk. Három évvel ezelőtt a Magyar Műveltségszolgálat kórustalálkozót szervezett Csillebércen, ahová minket is meghívtak. Mindenütt ahová megyünk, megtekintjük a történelmi műemlékeket, múzeumokat. Mindegyik kórustagnak van egy noteszkéje, amelybe beírja, hol járt, mit látott, hogy évtizedek múltán is legyen mit fellapoznia. A szülők nagyon örülnek, hogy komolyan foglalko­zunk gyerekeikkel, nemcsak zenei nevelé­sükkel, hanem épülésükkel, műveltségük­kel. Az 1995-ös IV. Ifjúsági Zenei Fesztivál előfesztiválját Baján rendezték meg. Úgy tudjuk, hogy egyórás műsorral kell készülnünk, és míg a többiek 4-5 dallal léptek fel, mi mind a 18 művet elénekel­tük. Ott találkoztunk Lukin László tanárral, aki nagy név a kórusmozgalomban, ő is melegen gratulált nekünk és tanulságos méltató sorokat írt az emlékfüzetünkbe. Innen Budapestre mentünk, ahol több mint háromszáz együttes vett részt a feszti­válon. A Sportcsarnokban volt az ünne­pélyes megnyitó több mint tízezer fős közönség előtt. E fesztiválra Romániából tizenöt kórus jelentkezett, de csak hatot fogadtak el közülük. Büszkén mondhatom, hogy a fesztiválon nemcsak az 1.-es számú iskolát, Aradot, hanem egész Romániát képviseltük. A Vox Juventutis a fasori evangélikus templomban lépett fel, ott találkoztunk a marosvásárhelyi Cante­­mus kórussal, amelynek volt tanárom, Birtalan József a karnagya. - A Vox Juventutis tagja a Romániai Magyar Dalosszövetségnek is. - Oklevelünk van erről, az 1-es számú iskola zenetermében függesztettem ki. A dalosszövetség megrendezte Bartók útját Erdélyben, melynek egyik központja Arad volt. Nistor Ilona és a Bartha vonósnégyes mellett mindenhol felléptek a helyi kóru­sok. Aradon mi képviseltük a helyieket. - Mi a legnehezebb egy gyermekkórus­ működtetésében? - Mondhatnám azt, hogy egy ilyen kórus nem tud létezni anyagi háttér nélkül. Ha csak egy iskola kórusa lenne, akkor igen. De mi már rég kiléptünk ebből. A Vox Juventutis az aradi magyarság kórusa, kötelességünk, hogy tovább vigyük a magyar dalt. Ahhoz, hogy mi eljussunk egy-egy fesztiválra vagy akárcsak ide Kisiratosra, bizony nem kevés pénz is kell. A szülők a leglelkesebb támogatóink, de besegítenek az aradi egyházak, az EMKE helyi szervezete, a megyei kultúrfelügyelőség és néha más szponzorok is akadnak. - Az ötödik évfordulót egészen eredeti módon ünnepeltétek meg. - Az ünnepségre számos személyiséget meghívtunk. A szervezők, Kiss Anna tanítónő, Matekovits Mihály tanár, Bila E rzsébet^^^imonyr^nd^zü^kahátam mögött is szervezkedtek, hogy minél több meglepetésben legyen részünk. Azt akartuk, hogy igazi ünnep, vidám hangu­latú szülinapi buli legyen. Örömömre eljött Kolozsvárról Kötő József, az EMKE főjegy­zője, aki oklevelet nyújtott át, köszöntött bennünket László Attila, a Romániai Magyar Dalosszövetség elnöke. Kedves szavakkal méltatott Guttman Mihály karnagy, a dalosszövetség tiszteletbeli elnöke, mindenki Misi bácsija, aki ösztönző beszédet mondott a magyar dal továbbviteléről nemzedékről nemzedékre. Meghívtuk az ünnepségre régi jó barátun­kat, Dorin Frandel karmestert, az aradi filharmónia igazgatóját, aki elismerő szavakkal beszélt a Vox Juventutisról. Meghatódottan szólt hozzánk Matekovits Mária, az EMKE aradi szervezetének elnöke is. Életem legnagyobb ünnepe volt. A gyermekeknek szülinap lévén­­ gördült egy kisasztalon az óriástorta, öt gyertyával. A legrégebbi kórustagok, a veteránok emlékszalagot kaptak. Erre az alkalomra megzenésítettem Szász Károly egy 1866-ban írott versét, a Dalárok énekét, melyre a közönséget is megtanítottuk. Felemelő érzés volt együtt énekelni magyarul, Aradon. Lejegyezte: C. KISS ILONA X. jubdaLe vox juvestentrris •I 1996. március 1. RIPORTOK• VITÁK» KÖZVESZÉXTEK *S* Romániai Magyar Kollektív még nem lett, hanem a Securitate jött el, és vitte el Bardócz Zoltánt. Balló Bélát is magukkal akarták vinni, de őt máshova kényszerítette a vére, nem aludt otthon akkor éjjel. A hír, mint az aprómajorság, ha sötét árny jelenik meg fölötte, hamar szétrebbent a faluban. A drótnélküli telefonon Ballóhoz is eljut a Mr, hogy cimboráját a Secu magával vitte, és hogy számára is üzenetet hagytak. Otthon aztán kézbe­­kapja az írást is, és meggyőződhet a hír valódi voltáról: édesanyja csendesen sirdogál a feldúlt lakásban, hol egy széket tesz arrébb, hol egy ledobott, vagy földre esett holmit emel fel, de az ijedtségtől a mozdulatainak nincs szaporája. „Jaj, Uramisten, mi lesz most?" - fohászkodik csendben, alig hallhatóan, a szava olyan halk, hogy ki nem ismeri, azt gondolná, hogy csak sóhajtott csupán. Bénaságából az ura szakítja ki, rászól, hogy a fiának készítsen össze holmit. — Őrparancsnok úr - nyit be a rend­őrparancsnokhoz -, az éjjel Bardocz Zoltánt elvitték, nekem pedig azt hagyták hátra, hogy én is jelentkezzem. Hát itt vagyok! — Jól van, fiam - veszi szemügyre az­­őrparancsnok az előtte álló közép­magas, de zömök fiatalembert.­­ Majd valamelyiket mindjárt elküldöm, hogy kísérjen be Szentgyörgyre. — Velem egyet sem - vörösödik ki Ballónak a képe az indulattól. - Én se nem loptam, se nem öltem! Engem rendőr ne késergessen! Elmegyek én magamtól is. S ha nem, akkor engem más sem viszont . Jól van fiam, jól van... A te bajod, csak azért ügyelj erre a nagy hevesség­re, mert nem vezet jóra. Fogd vissza magad. Hallgass a jó tanácsra. Szentgyörgyön, a rendőrségen csaló­dás éri, mert arra számított, hogy mi­helyt megmondja a nevét, már viszik is, ezzel szemben a szolgálatos tiszt úgy tesz, mintha az egészből semmit sem értene. Mind csak azt hangoztatja, hogy biztosan valami tévedésről van szó, mert őt nem keresi senki. Ő igazán kellene tudjon róla, ha így volna. — De keresnek! - makacskodik továbbra is. - A kollégámat az éjjel a Secu elvitte, s nekem is azt hagyták hátra, hogy én is jelentkezzem. — Ez már egészen más, ember! - tolja fel a fejebúbjára a kerek sapkát a szolgálatos milicista tiszt. - Miért nem beszél világosan? Szóval magát ők keresik és nem mi... - nyúl a telefon után. Alig mond néhány szót a készü­lékbe, és utána megváltozik még a hangja is.­­ Egy kicsit legyen türelem­mel. Mindjárt megoldódik - s ettől a pillanattól minden külső jel felhasználá­sával igyekszik a Balló tudtára adni, hogy ő kilépett az ügyből, és ami ezután történik, ahhoz neki személy szerint semmi köze. De nem is akar részt vállalni belőle. Ettől a perctől meglódulnak az események. Megérkezik a duba. Át­szállítják a Securitatóra. Beteszik egy cellába, és most már ő is érzi (Codlea után már van tapasztalata), hogy ez csak átmeneti állapot. Itt úgy bánnak vele, mintha nem hozzájuk tartozna, és mintha ezek el kellene számoljanak vele. Nem sokáig hagyják pihenni, mert Kovács kapitány maga elé rendeli mindkettőjüket. — Sajnos, fiúk, baj van veletek - kezd bele a kapitány és hogy ilyen baráti hangot hallanak, hát hamar kilépnek a félelemből a legények is. •— S mi a baj, kapitány? - kérdez rá rögtön Balló. — Az, hogy politikainak vagytok nyilvánítva. Nem tudom, tudjátok-e, hogy ez mit jelent? A Securitate kezében vagytok. Mostantól ő rendezi a sorsotokat. S azt tudjátok meg, hogy egykönnyen nem ereszt ki a markából - barátságos szavak ide, barátságos szavak oda, de így a jövő képe egyál­talán nem tűnik rózsásnak. Ezt a kapi­tány is leolvassa az arcukról, s mivel ez nem az ő ügye, még hozzáteszi: — A sorsotokra már ráütötték a pecsétet; az elnök és a titkár Baconból azt nyilatkozta, hogy benneteket nyu­godtan elvihetünk, mert így az emberei­­ megijednek, s majd hamarább írják alá a belépési nyilatkozatot. Értitek már fiúk? Ami volt, volt, de most már újában álltok a kollektívnek. — De kapitány, mindenkinek a fiát nem vihetik el. Ha minket el is visznek, attól még nem lesz kollektív. — Fiúk, itt a mesének már nincs helye! Én veletek nem foglalkozom. Itt vártok addig, amíg Marosvásárhelyről utánatok jönnek. —- Még megérteném, ha mi lennénk a legnagyobb gazdák - próbál érvelni továbbra is Balló -, de nekünk mind­össze nyolc hektár és kilenc ár birtokunk van. —- A Tanács... — S azon kívül­­ kapaszkodik most már Balló az utolsó mentsvárba­n, a büntetést, amire ítéltek, mi azt már... — A három hónapot mi már letöltöttük - zárkózik fel melléje barátja és sorstársa. — Az tévedés volt, mert nem a közjogiakhoz tartoztak. — Tévedés? - kérdezik egyszerre kikerekedett szemmel. — Az. Na, egyiketek megy az egyik cellába, a másik egy másikba­­ fejezi be a kapitány az új foglyok szemrevé­telezését. — Együtt nem lehet, kapitány? — Nem. Egy ügyben vagytok, nem maradhattok együtt. Vigyék! - adja ki az útjukat. Három nap és három éjjel morzsálják külön-külön az órákat, és az eddig hallottakból próbálják kikövetkeztetni, hogy mi vár majd rájuk Marosvá­sárhelyen. RÖVIDZÁRLAT Adóügyemet intéztem a dévai adóhatóságnál. Illetékes adófelügye­lőktől tudom a következőket: Az 1992. évi 610. kormányhatározat a gépkocsik adásvételét már nem köti hiteles (közjegyző előtt kötött) adásvételi szerződésekhez, hanem elegendő a létrejött ügyletnek magánokiratba foglalása, amelynek modelljét az említett jogszabály egyik melléklete tartalmazza. E szerződés egyik példánya az adóalanyváltozás bizonyításaként is megfelelt eddig, azaz ennek és egyéb iratoknak az alapján a tulajdonváltozást és tulaj­donosváltozást az adóhatóság is tudomásul vette, a régi tulajdonost adónyilvántartásából törölte, az új tulajdonost pedig nyilvántartásba vette. A rendőrfelügyelőség illetékesei, szerintük felsőbb utasításra, gyakor­latot változtattak, egyszerűsítettek, éspedig az 1995. évi 779. kormány­­határozatra hivatkozva. A gyakorlat jelenleg a rendőrségen az, hogy ott már semmilyen adásvételi szerződést nem követelnek meg, sem hiteleset, sem magánokiratba foglaltat, hanem a gépkocsi műszaki könyvébe beveze­tett tulajdonosváltozás alapján törlik a régi tulajdonost, és nyilvántartá­sukba veszik az újat. Csakhogy az adóhatóság saját hatályos jogsza­bályaira hivatkozva, továbbra is kéri a megszerzés, a tulajdonszerzés bizonylatát, a szerződést (a számlát csak az új kocsiknál veszik figyelem­be), és mivel ezzel az új adóalanyok nem rendelkeznek, a felek kénytele­nek a kőjegyző előtt hiteles szerző­dést kötni, sok pénzért. Ezzel vissza­mentünk az időben, hiszen ott va­gyunk, ahol 1992-ben voltunk, az ügyintézés nemhogy gyorsult volna, hanem bonyolultabb és sokkal drágább lett. A megoldás mindenkép­pen az lesz, hogy érvényesnek kell elismerni a magánokiratba foglalt adásvételi szerződést, de ennek mindenképpen léteznie kell. DEÁK LEVENTE Kerek ünnepi kör Kétszeresen kerek évfordulót ünnepelt február 26-án a gyergyószent­­miklósi Salamon Ernő Irodalmi Kör: 35 éve, 1961-ben alakult meg az első önképzőkör Garai Ödön gimnáziumi tanár szervezésében a művelődési házban. A kör 20 éve, 1976-ban Bajna György újraszervezésében vette fel a Salamon Ernő nevet, azóta folyamatosan működik. Az ünnepi ülés első felében Karancsi Sándor grafikusművész mutatta be Nyilatkozat című grafikasorozatát, melynek­­darabjai a letűnt diktatúra emberellenes vonásait fogalmazzák meg, tragikus iróniával, s felolvasott e korszakban írt naplójából, melynek szövege tervezett könyvben kíséri majd a grafikákat. Az ülés második felében Bajna György és dr. Kereső Attila ismertették az irodalmi kör történetét, majd sajtóban megjelent értékeléseket is felolvastak tevékenységéről: nemcsak önképzőköri jelleggel működött, hanem a közművelésben is szerepet vállalva folyamatosan szervezett találkozókat írókkal, költőkkel, szerkesztőkkel, történészekkel, néprajzkutatókkal, képzőművészekkel, zeneszakértőkkel stb. A körnek több kötettel rendelkező tagja volt és van, akik nem „nőtték ki" a közösséget, hanem folyamatosan részt vesznek munkájában. A régi tagok kori emlékeikből is idéztek, felemlítve, a diktatúra szorításában mennyire megtartó erővel bírtak ezek az irodalmi estek, nem feledve a zaklatásokat sem, melyeket a hatalom részéről kellett elszenvedniük. Dr. Kereső Attila a múlt tükrét villantotta fel, amikor felolvasott a Művelődésben közölt 70-es, 80-as évek irodalmi köri összeállításokból rég elfeledett verseket. S mert a jelenlevők hiányolták, hogy az ünnepi est nem a szerzőtagok felolvasásával teljesedik ki, Gálné Esztegár Ildikó és dr. Panigay Róbert felolvasták egy-egy novellájukat. A meglepetés ezután következett, és egy hatalmas torta alakját öltötte magára 35 égő gyertyával. A meglepetés az irodalmi körnek 93-tól otthont adó Lórántffy Zsuzsanna Nőszövetség ajándéka volt, a gyertyákat a legrégibb tag, Bajna György fújta el két nekirugaszkodással. Poharak is koccantak egymáshoz, de ennél fontosabb: a a köri tagok képeslapot címeztek és írtak alá valamennyien a messzire sodródott egykori irodalmi köri tagoknak, mint Szávai Géza, Farkas László, Szabó Edit, Bartók Júlia és mások. GÁL ÉVA EMESE N­­a taioaoou, moi i­a laioaoay mohi omomuui oo­­al vétettem, nagy egyenlőségjelet tettem Társaság TÁRSASÁGOT hajlandó vagyok megkövetni, mert Egy sértett társasághoz... Olvasom a Lőrinczi Gyula és a Molnár Szabolcs válaszát írásomra. A Petőfi Társaság elnöke és alnoka külön képviseli ugyanazt az intézményt. Miért ők ketten? És miért külön-külön? Miért nem a társaság? Mert a társaság nem elnökből és alnökból áll. Az TÁRSASÁG. Azzal vétettem,­­ és a vezetőség két tagja közé. A nem ők térítették el célirányosan az egyetemistáknak szánt adományokat. De­­ hogy a tárgynál maradjunk­­, sem elnök, sem alnak az általam fölvetett kérdésekre nem válaszolt­ arra ti., hogy hogyan jutnak el a könyvek az egyetemistákhoz? Ködösítenek, és ez a válaszuk lényege: MIT LÁTTAK TANÁCSOSNAK ELHALLGATNI. Hiszen amiről szándékosan nem írunk, abból is lehet következtetést levonni: azt, hogy mi marad a háttérben. Ami a két cikkecske kenetteljes álbarokk stílusát illeti, olyan egy­formák, hogy az olvasó azt hihetné, elnök és alnok ugyanaz a személy, ha nem tudná, hogy az egyik elnök, a másik alnok. Külön aláírás jogával. Moliére Tartuffe-jének alap­helyzete ötlik fel bennem: a jóravaló, de hiszékeny Orgon, a házigazda, behunyt szemmel tűri, hogy Tartuffe aggálytalan erkölcstelenséggel az orránál fogva vezesse. Szegény Orgon! de őt még megmentette a jóságos fejedelem. Végezetül­­ az ilyenszerű viták elkerülése végett hadd­ közöljük az érdeklődőkkel az alábbiakat: Azok, akik úgy vélik, hogy egy állami intézménynek tett adományuk nincs biztonságban az állami intézményen belül, ne társaságokat kérjenek fel közvetítőnek. A Magyar Köztársaság Bukaresti Kulturális Központja Járai István igazgató úr hozzájárulása és szívessége révén külön termet biztosít a Hungarológia Tanszék könyvei számára. A könyveket a tanszék diákjai veszik át, ők fogják kartotékolni és a könyvtárszolgálatot ellátni - hiszen az akció kizárólag értük indult. Az RMSZ szerkesztősége címére érkezett könyvek is a Magyar Kulturális Központ különtermébe, a Hungarológia részlegre fognak jutni - ugyancsak a HT diákjai révén. A MKK címe: Bukarest, str. Batistei nr.39. Mindenkinek, aki felhívásunkra jelentkezik, köszönetet mondunk. MURVAY OLGA Utóirat: Adatik tudtára mindeneknek, akiket illet: 1996. február 27-én csomagot hozott a posta. Az Országos Széchényi Könyvtár Nemzetközi Csereszolgálata 1990 óta ELŐSZÖR nem „biztonságos" magánlakásra, hanem az egyetem címere - 70106 Bucuresti str. Edgar Quinet nr. 7. alá­­ küldte a Hungarológia Tanszéknek szánt könyveket. Hála Istennek, hogy hat év után ismét az intézményt tekintik partnerüknek, és nem keresnek közvetítőt. Már maga ez a tény megéri, hogy a diákjaim érdekében „megállját kiáltottam. Ezután is a diákok oldalán állok, akár társaságok vezető uraival szemben is. RE Alanyi Kárpótlási Jegy Kezelő Kft. TÁJÉKOZTATÓJA a külföldön élő kárpótlásra jogosultak kárpótlási jegyeinek az energiaszektor privatizációjában történő felhasználásának rendjéről Tisztelt Külföldön Élő Kárpótlásra Jogosult! Ön már bizonyára értesült arról, hogy a Magyar Köztársaság privatizációs szerve, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. ,a kárpótlásra jogosultak részére jelen­tős mennyiségű állami vagyont ajánl fel, elsősorban a regionális hálózati áramszol­gáltató társaságok részvényeiből. Ebben az akcióban a külföldön élő kár­pótlásra jogosultak részére újabb lehető­ségek nyitnak kárpótlási jegyeik kedvező befeketetésére. Ugyanis az eddigi gya­korlattól eltérően a kárpótlási jegyei felhasználásához nem kell személye­sen megjelenniük a magyarország jegyzési helyeken, hanem részvényi­génylésüket társaságunk területi kép­viselőit megbízva is leadhatják. Ön mint alanyi jogon kárpótlási jogi tulajdonos otthonához, lakhelyéhez köze találkozhat társaságunk területi képvise­lőjével, aki az Ön megbízása alapján átveszi kárpótlási jegyét, a hozzá tartozó dokumentumokkal együtt. Ügynökünk és Ön között aláírandó szer­ződés értelmében természetesen mindvé­gig Ön marad a kárpótlási jegy, majd a cserét követően az ellenértékként átadót részvény tulajdonosa. A megbízási szer­ződés keretében azonban dönthet a rész­vény majdani vagyonkezelésbe adásáról illetve annak társaságunkon keresztü történő értékesítéséről. Területi képviselőnk segítségével az öt kárpótlási jegye eljut hozzánk Budapestre az Alanyi Kárpótlási Jegy Kezelő Kft-hez melynek tulajdonosa a Kereskedelmi és Hitelbank Rt. értékpapírforgalmazó cége (K&H Brókerház Rt.), valamint a Budapes Investment International Rt. Mi a meghirdetett hivatalos tájékoztak előírásai szerint, az Ön kárpótlási jegyei azon villamosenergiai-áramszolgáltató cégek részvényeire cseréljük, melyeke 1996 első fél évében privatizálnak Ma­gyarországon. Közreműködésünkkel Ön megtakarít­hatja a Magyarországra utazás költ­ségét, megkímélheti magát a sorbanyi­lás fáradságától. Szeretnénk Önöké megóvni az illetéktelen és referenciává nem rendelkező cégek ügyeskedéseit is. Cégünk, a Határon Túli Magyarok Hivatalának bizalmát és támogatást élvezve, jogosult a lebonyolításra ke­rülő jegyzések során 5 külföldi kárpót­lásra jogosultnál több személyt képvi­selni, továbbá szerteágazó nemzetköz kapcsolatrendszerére, valamint a Kereskedelmi és Hitelbank Rt. hírne­vére és megbízhatóságára támaszkod­va kész az ön segítségére lenni abban hogy a hosszas várakozás után végre valódi értékhez jusson kárpótlási jegy­ segítségével. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezel Rt. a hat­ magyarországi áramszolgáltati vállalat részvényeit kínálja fel cserélni azoknak az itthoni és külföldi személyek­nek, akik alanyi jogon jutottak kárpótlás jegyekhez. A privatizáció hazai történeté­ben első alkalommal fordul elő, hogy a részvényértékesítés során elkülönítet részvénymennyiséget ajánlanak fel­­ külföldön élő alanyi jogon kárp­ótlás jegyekhez jutottaknak. Az említett kárpótlási jegyek összegyűj­tése Magyarország határain túl a tájékoz­tatónk mellékletében felsorolt képviselőink segítségével történik. A kárpótlási jegy-részvény csereakció keretében a kidolgozott lebonyolítás rendszer lehetővé teszi, hogy a külföldön élő jogosultak - a részvényigénylési ívei akár megbízott útján történő kitöltésével­­ - egyforma eséllyel pályázzanak azokkal akik Magyarországon élnek. Ennek érdekében társaságunk képvi­selői felkeresik, illetve az általuk biztosított helyiségekben fogadják az alanyi jogon kapott kárpótlási jegyek birtokosait, hogy aztán a Magyarországon lezajló rész­vényjegyzések során képviselhessük az Önök érdekeit. Az eredetileg kárpótolt személy halála esetén csak attól az örököstől fogadható el a megbízás, aki jogerős hagyatéki vég­zéssel, öröklési bizonyítvánnyal, jogerős bírósági ítélettel igazolja jogosultságát. Ezen dokumentumokban a kárpótlási je­gyek mennyiségének szerepelnie kell ah­hoz, hogy érvényesíthető legyen rész­vényigénylése. " A részvényigénylés során bemutatásra, illetve átadásra kerülő dokumentumok a következők: 1. Kárpótlási határozat(ok) 2. Kárpótlási jegy átadás-átvételi igazolás (címletjegyzék) 3. Kárpótlási jegyek 4. Örökös esetén: jogerős hagyatéki vég­zés, öröklési bizonyítvány, jogerős bírósá­gi ítélet, amely tanúsítja a kárpótlási jegyekre való jogosultságot. 5. Meghatalmazás a jegyzésre és a részvények átvételére* 6. Meghatalmazás magyarországi forint­­számla nyitására* 7. Részvénykezelési, illetve részvényér­tékesítési meghatalmazás* A részvényigénylés a kárpótlási jegyek egyidejű átadásával történik, melynek során egy Átadás-Átvételi elismervény kerül aláírásra mindkét fél részéről. A részvény igénylési lapon szerepel: ■ az igényelt részvények darabszáma, névértéke; ■ a felhasználni kívánt kárpótlási jegyek címletértéke és darabszáma; ■ hogy az adott befektető melyik befek­tetői csoportba tartozik; ■ hogy a befektető megismerte, és magára nézve kötelezőnek elfogadta a Tájékoztatóban szereplőket. A befektetők részvényjegyzésük elfoga­dása esetén az alábbi három lehetőség közül választhatnak: 1. a részükre jutó részvénymennyiséget megtestesítő letéti igazolások az eredeti dokumentumokkal együtt a Megbízási Szerződés teljesítését követő 60 napon belül részére átadásra kerülnek, és ezt kö­vetően ő maga gondoskodik a részvény­ről, illetve a tulajdonosi jogok gyakor­lásáról; 2. letéti őrzésbe adhatja, és valamilyen más utasításig ott tarthatja, a jegyzett részvények névértékének évi 1 %-os díját megtérítve; 3. a jegyzett részvényeket értékpapírfor­­galmazó cégen keresztül az előre megha­tározott limitáron értékesítse. Ennek díja a jegyzett részvény értékesítéséből szár­mazó bevétel 1 %-a, amennyiben a szer­ződésben meghatározott árfolyamon tör­ténik meg a teljesítés. Az e feletti árfolya­mon történő részvényeladás esetén a nö­vekmény 80 %-a illeti meg a részvény­tulajdonost. Az átadott dokumentumok, illetve a jegyzés esetleges elutasítása esetén az elutasított mennyiségre vonatkozó kárpót­­lási jegyek, a Megbízási Szerződés teljesí­tését követően díjmentesen visszaadásra kerülnek a befektetők részére. A fentiekből is kitűnik, hogy a kor­mányzat beváltja ígéretét, amit a külföldi kárpótoltaknak tett hiszen egy hoss­z­tá­­vú, stratégiai befektetésre alkalmas rész­vényt kínál a kárpótlási jegyekért cserébe, maximálisan lehetővé téve, hogy a határon túlra szorult, alanyi jogon kárpótolt magánszemélyek is részesülhessenek a magyarországi privatizáció során felaján­lásra kerülő társaságok vagyonából. Alanyi Kárpótlási Jegy Kezelő Kft 1075 Budapest., VII. kerület, Károly krt. 3/c . Tel. 00 36 1 351 5220, Fax 00 36 1 351 5210 Dr. Tarcsi Gyula ügyvezető igazgató

Next