Romániai Magyar Szó, 1996. március (8. évfolyam, 1939-1968. szám)
1996-03-29 / 1966. szám
Fenik a késeket - készül a mutatvány! Szerdán az RMDSZ bukaresti sajtóértekezlete a szokványosnál kiadósabb volt. Vida Gyula és Mátis Jenő képviselő, Szabó Károly és Kozsokár Gábor szenátor, sőt a házigazda, Markó Béla is bőven, kiselőadás számba menően fejtegette a rá kirótt vagy az újságíróktól kapott kérdéseket. Bodó Barna alelnöktől is megtudhattunk valami újat, nevezetesen azt, hogy az RMDSZ javaslatára az EDU Romániában fogja tartani a koordináló bizottság egyik ülését. Ez az információbőség azonban nem békés kutatás és szemlélődés eredménye, hanem reflex jellegű válasz a napi politikai kihívásokra. Markó Béla rossz jeleket emlegetett. Ebben a választási kampányban is egyre nagyobb szerepet kap a nacionalista, magyarellenes retorika. A román választópolgár előtt megint meglebegtetik a „magyar veszély” rémképét - s ezzel álcázzák az országot sújtó igazi bajokat. Amiért a kormányon levőknek,, ugye, számot kellene adniuk... Furcsa módon - tennénk hozzá - most nem valamelyik párt, hanem egy állami szerv adja meg a szélsőséges nacionalista retorikához a hangot. Hogy melyik lenne az a „semleges ", a napi politikától magát ,hivatalból távol tartó állami szerv? Hát ha nem tudnánk, Szabó Károly szenátor eligazít ebben az ügyben: a SRI, amelynek Virgil Magureanu úr az igazgatója. Ő köszörüli a kést, mellyel a román politikai pártok harcba indulnak. Elég csak egymáshoz illeszteni az utóbbi napok eseményeit, és úgy összeáll a kép, mint kirakós kockán. Magureanu az egyik nap Funar pártjának a honatyáival találkozik, másik nap pedig terjedelmes, szakszerűen készített összeállítás jelenik meg egy mindennel, csak szakszerűséggel nem vádolható bulvárlapban arról, hogy egész Erdélyi, sőt még egy moldvai megyét is behálózó csatornákon áramlik ki a pénz az országból. Nem a lej! - az határainkon túl senkinek sem kell. Hanem a lejen vásárolt valuta, forint. Magyarország kiszívja Románia vérét. S akik még ettől sem döbbentek meg, azokat a SRI azzal ijesztgeti, hogy Magyarország a nemzeti össztermék 6,6 százalékát fordítja a Magyarok Világszövetségének pénzelésére, s rajta keresztül a Románia elleni diverzióra. A valóságban, mint ismeretes, a Magyarok Világszövetsége támogatására juttatott összeg mindössze a magyar költségvetés 0,2 százalékát teszi ki. És a költségvetésről van szó, nem a nemzeti össztermékről! - ami ugye, lényeges különbség... Hogy éppen a SRI ne tudná ezt! Hogy ekkorát tévedne a szolgálat vezetője, vagy a neki adatokat nyújtó generális: Vasile Lupu úr, a külföldi hírszerzés főnöke? Rég elcsapták volna őket az ilyen fokú tájékozatlanságért. Másról van szó! Újra a „Ki hazudik nagyobbat, az nyer!” korszakot éljük mint a marosvásárhelyi események idején, vagy az azt követő, végtelenül feszült, mérgezett légkörű periódusban. S ez bizony valóban rossz jel. Miként Markó Béla hangsúlyozta: újra, vagy továbbra is, bűnnek, elítélendőcselekménynek számít a romániai magyarsággal és annak szervezetével való bármely együttműködés. Népszerűségét, politikai tőkéjét veszti az, aki ilyesmié vetemedik. Hát nem szomorú, baljós helyzet? „Megbékélés, merre jársz?" - Hol van már az Iliescu elnök által szerzett és világgá dúdolt román-magyar történelmi nagyoperett! S felcsendül-e még a híres nagyária? - melynek a kezdetét hallhattuk csupán. Folytatását elfújta a ... választási kampány. Helyette most a magyarfalók és a populisták verik a tamtamot. És cirkuszi produkciókban, bűvészmutatványokban gyönyörködhetünk. Közülük is a leglátványosabb a parlamenti nagy színjáték! Vida Gyula képviselő szerint valóságos szónokverseny zajlik a Képviselőház kupolája alatt. Három-négy órás zengzetes viták után a költségvetéstervezetből cikkelyről cikkelyre megszavaznak mindent úgy, mintha nem is vitatkoztak volna róla: ahogy a kormány előterjesztette, kívánta és kívánja... Kozsokár Gábor szenátor szerint az újságíróknak, ha jó anyagra van szükségük, nem kell egyebet tenniük, mint hogy figyelemmel kísérjék a nagy populista show fejleményeit. E show egyik fő száma a kormánypártiak és a kormányzásra készülők (például a Demokratikus Konvenció) mélységes, nagy, kirobbanó együttérzése a dolgozókkal, a szenvedőkkel és nélkülözőkkel. Most as már - négyévi tartózkodás után - hajlandóak megnyitni az adófizetők pénztárcáját, és odavetni belőle egy kis alamizsnát a krónikus megrendelés-hiányban szenvedő hadiiparnak, a szükségállapotban lévő mezőgazdaságnak, az áramkiesés miatt februárban leállt gyárak munkásainak, vagy a Mócvidéknek. Könnyű nekik, mert ez az alkalmi jótékonykodás már a következő kormány számlájára megy - a következő év költségvetését terheli! Az idény ugyanis betelt, még mielőtt elkészült volna... Hát nem farizeuskodás, színjáték, szemfényvesztés az egész? Kétségtelen, hogy szórakoztató mutatvány. Csőd előtti vigság—Kérdés: kinek van kedve szórakozni, rajta? ZSEHRÁNSZKY ISTVÁN r ■ meges m m Mim ..f marhayés* miatt Ol Nemzetközi - j U até Uom a»200?-re Qtod'iig -70 miHtóért l ■y.Ysi: JHE m; MiiiHpiHIHipil..... M/'lMmióztma. k. s ; mon ném fixetté t* j . 0“Bfróvere^„j:; I mmpebm a ACTA ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP BUKAREST • ÚJ SOROZAT 1960. szám • 1996. március 29., péntek • Ára: 400 tej Reneszánsz vacsora a Mikó-várban Felhívás a kelet-közép-európai műemlékek megmentéséért A Csíkszeredai Mikó-vár minden bizonynyal évtizedek óta nem látott olyan vigasságot, mint amilyenben a múlt hét végén volt része. Mintha jó néhány évszázadot visszapörgött volna az idő, és valamiféle reneszánszkori vacsorára csöppent volna be az odaérkező agyagköcsögök és agyagtányérok az asztalon, a frissen megszelt rozskenyerek illata, kívánság szerint a hosszú ruhás lányok és térdnadrágos fiúk bort vagy sört töltöttek a köcsögökbe, aztán kellő ováció mellett érkeztek a fogások, miközben a kecskelábú asztalok melletti fapadokon üldögélők tizenhatodik századbeli zenét hallgathattak és ősi tánclépések mindmáig ható varázslatos erejére figyelhettek. Az ötlet bevált: az egy hétig tartó tusnádfürdői műemlékvédelmi tábor záróakkordja felejthetetlen élményt nyújtott a bel- és külföldi résztvevőknek egyaránt. Hosszas előkészítő munka után és lelkes támogatók megtalálásával 1992 februárjában gyűltek először össze a Hargita megyei fürdőhelyen a restaurátorok és más szakemberek, hogy építészettörténeti, műemlékvédelem-elméleti, helyreállítás-kutatási, tervezési és kivitelezési kérdésekről hallgassanak meg előadásokat, és később az egész Kárpát-medencére kiterjedő tanulmányi kirándulásokon vegyenek részt. A budapesti, bukaresti, kolozsvári, valamint számos európai országból érkező szakemberek által egyaránt támogatott rendezvénysorozatot ezt követően minden évben megtartották, a résztvevők és előadók száma pedig egyre gyarapodott. Az ország legjelentősebb műemlékvédelmi tanácskozásává fejlődött rendezvény idei témáját így fogalmazták meg: Kastélysors Kelet-Közép-Európában, majd a megbeszélések végeztével angol nyelvű felhívást írtak alá, amelyben részletesen kifejtik, hogy saját meglátásaik, valamint az 1995-ben Granadában elfogadott, Európa Műépítészet örökségével kapcsolatos dokumentumokkal összhangban mit kellene tenniük a kormányoknak, a helyhatóságoknak, a nem kormányzati szervezeteknek, a szakembereknek ezen felbecsülhetetlen értékű örökség megmentéséért kontinensünknek ezen a részén is. Az ötoldalas Felhívásban foglaltak nem csupán a kastélyokra, hanem várakra és más műemlékekre is vonatkoznak. A résztvevők ugyanakkor szorgalmazzák a regionális együttműködés kiterjesztését az eredményesebb munka érdekében. A kolozsvári dr. Szabó Sándor, a Műszaki Főiskola építészettudományi karának a tanára, az Erdélyi Műemlék Restaurátorok Egyesületének az elnöke a tanácskozás végén adott interjújában elmondotta, hogy a hazai műemlékvédelemben a látszat ellenére nem a pénz, hanem a szakértelem hiánya a legfontosabb gátló tényező. A dilettáns jóakarat, amelynek számos példáját látni Erdély-szerte, még nem elegendő az értékmentéshez. A már említett felhívás egyébként leszögezi, hogy a nem megfelelően képzett építőknek és mesterembereknek nincs amit keresniük a műemlékek rendbetételénél. A Mikó-vár egyik leghangulatosabb estéjét, akárcsak az egész tusnádfürdői rendezvénysorozatot számos Hargita és Kovászna megyei cég támogatta, részt vállaltak a tanácskozás sikeréből a Hargita és Kovászna megyei művelődési felügyelőségek, más magyarországi és romániai műemlékvédő társaságok, nemzetközi szervezetek. SZÉKEDI FERENC Erdőszentgyörgy - dilemma és holnap Erdőszentgyörgy akármennyire a Kis-Küküllő vidékének vonzáskörébe tartozó településközpont, még mindig nem város. Olyan, mint egy nagy kamasz, aki, bár elérte a nagykorúsítás idejét, mégsem tud felnőtté lenni, mert - s hogy mennyire szubjektív vagy objektív tényezők határozzák meg ezt, egyelőre ne firtassuk a körülmények furcsa összjátéka következtében, amikor rajonközpontként a gúnya mérete nagyobb volt, mint a tarisznyás legényke, akkor hirtelen nem tudott belenőni, mire pedig az öltönybe gombolkozhatott volna, akkorra a városiasodás lehetőségét elvitte a megyésít és közigazgatást átszervező Ceaustescu-féle politikája, így ma is ott áll a tavaszi áradást ígérő Kis-Küküllő partján ez a nagy kamasz, s a települést átszelő víz tükrében nézi, miként úszott el annak idején a nagy lehetőség. Hiába, a múltat nemcsak vállalni, hanem be is kell vallani, s e vallomásnak része, hogy Erdőszentgyörgy - kimondva vagy kimondatlanul - sohasem mondott le a várossá válás lelkek mélyén szunnyadó álmáról. És nemcsak a világ legjelentősebb, ma is uralkodó, királyi családjához fűződő rokoni szálai okán - s ebben a vonatkozásban gondolom, elég, ha Rhédey Claudia nevét csupán felemlegetem hanem mert hajdani mezőváros vagy akár máig vissza nem kapott egykori táblabírósági központ státusa, történelmi érvekkel támasztja alá „a folyóból tenger lesz, faluból városa nem föltétlenül dialektikus, de mindenképpen szükségszerű - és jogos! - igényét. Csakhát a mostohagyerekből is ritkán lesz gazdag örökös, s Erdőszentgyörgyön a dolgoknak ez a móriiasan paraszti kivárása pillanatnyilag oly távoli jövőre kígyóztatta át a várossá válás lehetőségét, hogy Gálfalvi Zoltán polgármesterrel a településfejlesztés gondjaival indított beszélgetésünket is jobbnak láttuk a számbavételezés témakörével bevezetni. — Erdőszentgyörgy az ötvenes-hatnanas évek idején, mikor rajonközpont volt, bizonyos fejlődésnek indult. Ezután azonban olyan időszak következén, amikor, véleményem szerint, - mondotta a polgármester - a község fejlesztése hanyatlásnak indult. ‘89 utáni egyik legfontosabb tervünk, s ezt a községi tanács is támogatja, hogy a községközpont urbanizálása tovább haladjon. Ennek érdekében a fejlesztésnek, akár több fronton is, egyszerre kellene haladnia. És gondolok itt elsősorban a lakásépítkezésre, a víz-gázhálózat, az utak meg a távközlés fejlesztésére. A bözödi tó kialakítása (melynek befejezése véglegesen ‘93-ban történt jó lehetőség a település turisztikai fejlesztésére, de ugyanakkor az a vízmennyiség, mely rendelkezésünkre áll, biztosítani tudja Erdőszentgyörgy - és nem csak - ivóvízszükségletét is. Ennek érdekében már 3 évvel ezelőtt elkészültek a tervek egy vízüzem s egy pumpaállomás megépítésére. Pillanatnyilag a tervezés második szakaszánál tartunk, s ha minden jól megy, reméljük, ha nem is jövőre, de 98-ban megkezdődhetnek a munkálatok. — A községek, falvak nemigen rendelkeznek a fejlődés irányába mutató s ezt előmozdító középületekkel. Ennek ellenére - vagy ezzel súlyosbítva? - Erdőszentgyörgyön léteznek középületek. Az a nagy kérdés, hogy ezeknek az adminisztrálása kinek, kiknek a hatáskörébe tartozik? Mert, például, az 1992-ben megjelent 92-es törvény értelmében vissza kellene adni a bíróságoknak az egykori épületeket. Magyarán: Erdőszentgyörgyön újból működhetne Táblabíróság, csakhogy... BÖGÖZI ATTILA ____________________(Folytatása a 7. oldalon)__________ Beszélgetés a megkülönböztetésről (3.) A főügyész belátta... Ritkán fordul elő, hogy nemzeti diszkrimináció áldozatául esett romániai magyar állampolgárok érdekében szót emel az ország főügyésze, s az sem gyakori, hogy a legfelsőbb törvényszék számukra kedvező döntést hoz. A jó hír közzététele után ezért térünk viszsza az ügy részletesebb ismertetésére. KEREKES KÁROLY képviselőtől kérdezzük: - Hogyan született meg ez a nem mindennapi eredmény? - Közel ötéves ügyről van szó. 1991-ben a parlament törvénnyel módosította az 1990. évi 118-as Törvényrendeletet, és ez a módosítás abban állt, hogy a volt szovjetunióbeli hadifoglyok bizonyos kedvezményeket kaptak. De nem alkalmazták egységesen ezt a törvényt. Három megyében volt probléma: Maros, Kolozs és Szatmár megyében. A többi erdélyi megyékben nem ütközött akadályba a törvény alkalmazása. A volt szovjetunióbeli hadifoglyoknak, függetlenül attól, hogy milyen hadsereg katonáiként estek hadifogságba, e három megyét kivéve, a törvényt alkalmazó bizottság mindenhol elismerte jogait az említett kedvezményekhez. Bírósági ügyek sem lettek máshol emiatt. E három megyében viszont mind a törvényt alkalmazó bizottság, mind a megyei törvényszék, majd azt követően a fellebbviteli bíróság is makacsul és keményen kitartott amellett, hogy azoknak a romániai állampolgároknak, akik a volt magyar hadseregben szolgáltak, és annak tagjaiként estek szovjet hadifogságba, nem járnak a törvény által előírt kedvezmények. Főleg a Maros megyei szervekről beszélek, amelyek hajthatatlanok e tekintetben. Több mint 3000 esetben tagadták meg a törvény által előírt kedvezmények megadását. És nemcsak a volt hadifoglyokról van szó, hanem azok özvegyeiről is. Mert a törvény értelmében a túlélő házastársnak is jogában van kérni az előírt jogokat. Végigjárták a kálváriát. Első fokon a törvényt alkalmazó bizottság utasította el őket, aztán a megyei törvényszéken sem találtak megértésre, és a fellebbviteli bíróság sem orvosolta az igazságtalanságot. Azok viszont, akik kérték, hogy ügyüket más megyében tárgyalják le, örömünkre, kevés kivételtől eltekintve, minden esetben megkapták az őket illető kedvezményeket. A brassói, a bákói és a craiovai törvényszék minden esetben helyt adott a jogsértett személyek fellebbezésének, és jogaikba helyezte őket. Csak a pioiesti-i fellebbviteli bíróság döntött ellenükre... Tehát, ha a Maros megyei volt hadifoglyok más megyében kerestek igazságot, nem alkalmaztak velük szemben diszkriminációt. - Ennek láttán sem változott meg a Maros megyei igazságszolgáltatás magatartása? - Nem. Makacsul kitartott álláspontja mellett, és továbbra is diszkriminációt alkalmazott. Végleges döntések születtek. Arra készültünk, hogy a Nemzetközi Emberjogi Bírósághoz fordulunk. Emellett mindent megmozgattunk. 1993-ban megalakult a Volt Szovjetunióban Hadifoglyok Maros Megyei Érdekvédelmi Szövetsége, azzal a céllal, hogy odahasson, igénybe véve minden lehetséges eszközt, ezeket az igazságtalan és diszkriminatív ítéleteket megsemmisítse. Beadványnyal fordult az ország elnökéhez, a kormányhoz, az ország főügyészéhez, az igazságügyminisztériumhoz, a különböző emberjogi szervezetekhez. Interpelláltunk a parlamentben. Az Európa Tanácshoz fordultunk. Megkerestük a raportőröket, amikor Romániában jártak. Az Európa Parlamenthez fordultunk. Tehát minden lehető fórumot igénybe vettünk, hogy megszüntessük ezt a diszkriminációt. Romániában tarthatatlan jogi helyzet, megosztott joggyakorlat alakult ki. Három megyében másképp alkalmazták a törvényt, mint országszerte. A főügyész ezek után beláthatta, hogy ez már nem mehet így tovább. Decemberben, amikor felkerestem, azt ígérte, hamarosan benyújtja a legfelső bírósághoz a törvényességi óvást a joggyakorlat egységesítésére. És tényleg be is nyújtotta. A legfelső bíróság február 12-én tárgyalta le az ügyet, és 1996. február 12/1-es számmal a következő döntést hozta: igazságtalannak, tévesnek tekinti mindazokat a bírósági ítéleteket, amelyek kimondták, hogy azok a személyek, akik a magyar hadsereg katonáiként estek szovjet hadifogságba, nem részesülhetnek a 118/1990-es Törvényrendelet által előírt jogokban. Ezzel a legfelső bírósági döntéssel megtörtént a joggyakorlat egységesítése. - Mit kell tenniük a továbbiakban a volt hadifoglyoknak vagy az özvegyeiknek? - Ez a döntés a polgári perrendtartás szabályai szerint egységesíti a joggyakorlatot, de nem semmisíti meg a diszkriminatív ítéleteket. Ezért mindegyik érdekelt személynek, mindegyik jogsértettnek folyamodványt kell benyújtania az ország főügyészéhez, amelyben rámutat arra, hogy a törvénytelen ítéletet hozott bíróságok tulajdonképpen átlépték hatáskörüket, mert önkényesen kiegészítették a szóban forgó törvényrendelet ide vonatkozó cikkelyét azzal, hogy ez az előírás nem vonatkozik azokra, akik a magyar hadsereg katonáiként estek szovjet hadifogságba. Tehát: amit műveltek, az törvényhez való toldást jelent, melyet egyetlen bíróságnak sem szabad megtennie. (Hivatkozni lehet a Polgári Perrendtartás 330. cikkelyének 1. pontjára.) A Maros megyei igazságszolgáltatás egy olyan kiegészítést hajtott végre, amely teljesen más értelmet adott a törvényes előírásnak. A folyamodványban utalni kell az említett legfelső bírósági döntésre is, amely helyteleníti a diszkriminatív joggyakorlatot. Meggyőződésem, hogy az ország főügyésze minden esetben semmisségi felfolyamodást fog benyújtani. Ez rendkívüli eljárás a polgári perrendtartásban, rendkívüli fellebbezés, amelyet benyújt mindegyik jogsértett esetében a legfelső bírósághoz, amely most már az egységesített joggyakorlat szellemében fog dönteni. A folyamodvány benyújtása nincs határidőhöz kötve, de sietni kell! Mert idős emberekről van szó. A hadifogoly szövetség kezdettől fogva minden rászorulónak segített a dossziék összeállításában, és most is ezt teszi, típusfolyamodványt szerkesztettünk és segítünk ezeknek a kitöltésében is. A segítséget igénylők keressék fel a nyugdíjasok önsegélyző pénztárát (Marosvásárhely, Bolyai utca 32.), ahol a szövetség is működik, vagy képviselői irodámat, tel.: 162 393. Kérdezett: ZSEHRÁNSZKY ISTVÁN Rabin gyilkosa életfogytiglant kapott A Tel Aviv-i bíróság szerdán az Izraelben kiszabható legsúlyosabb büntetéssel, életfogytiglani szabadságvesztéssel sújtotta Jichak Rabin miniszterelnök gyilkosát, Jigal Amirt. Egyhangúlag hozott ítéletében a három bíróból álló tanács mellékbüntetésként hatévi fogságot rótt ki a zsidó szélsőséges merénylőre, amiért megsebesítette Rabin egyik testőrét, Joram Rubint. A tanács elnöke, Edmond Levi rámutatott, hogy a két büntetés nem kapcsolható össze - e technikai kikötésnek elvi jelentősége van: egy esetleges majdani államfői kegyelem lehetőségét korlátozza. Amir 45 napon belül fellebbezéssel élhet. A bíróság előzőleg bűnösnek mondta ki Amirt a miniszterelnök szándékos meggyilkolásában, elvetve a mélyen vallásos szélsőjobboldali merénylő védekezését, miszerint csak meg akarta bénítani Rabint, hogy megállítsa az izraeli-palesztin békefolyamatot. „Izrael Állam egy szörnyeteg" - harsogta Amir, aki „kirakatpernek” nevezte a tárgyalást, és szemernyi megbánást sem mutatott. „Mindent, amit tettem, azt Izrael népéért, Izrael tórájáért, Izrael földjéért tettem” - mondta. Levi megállapította, hogy Amir „előre megfontolt szándékkal és döbbenetes hidegvérrel” gyilkolta meg Rabint. A szintén vallásos bíró „a zsidó joggal való cinikus visszaélésnek” minősítette a vádlott ama kísérletét, hogy tettét „a törvény pecsétjével” igazolja. A bíróság nem folytatott politikai eljárást, hiába igyekezett a tettes politikai indítékokkal magyarázni tettét - mutatott rá Levi. Elítélte a vádlott - „torz gondolkodásmódot” tükröző, „nevetséges” - próbálkozását, hogy „Rabínt, az embert elválassza Rabintól, a politikustól, és csupán a politikust kapcsolja ki”. „Pozitíven hatna a szétválás" Már csak néhány nap van hátra a tömegprivatizáció első fázisából, s a gyergyószentmiklósi Semco S.A. gépgyártóipari vállalathoz alig jegyeztek be 330 kupont, noha a vállalat törzstőkéjét 4000 személyi tulajdonjegy fedné le. Ennek okairól kérdeztük Fülöp Albertet, a vállalat főmérnökét. " Talán azzal magyarázható az alacsony érdeklődés, hogy még most is Bukaresthez tartozunk, és nem tudatosodott eléggé a gyergyói emberekben, hogy szerepelünk a magánosítási jegyzéken. A Kereskedelmi Bank helyi fiókjának segítségével a cégen belül is nyitottunk egy privatizációs irodát, ahol sikerült 250 kupont bejegyeztetni. Régen külön szeretnénk válni Bukaresttől, a vállalat törzstőkéjének 80%-át a gyergyószentmiklósi részleg alkotja. A cégnek van egy kolozsvári egysége is, amely szintén külön szeretne válni. A vállalat tevékenységére pozitíven hatna a szétválás, hiszen Bukaresttől gyakorlatilag semmilyen hozzájárulást nem kapunk, csak a nevünk bukaresti cég. Ám, az Ipari Minisztérium magánosítás előtt nem egyezett bele a szétválásba. Hasonló helyzetben vannak a fafeldolgozó vállalatok is országszerte, a volt esetek, így a gyergyószentmiklósi fafeldolgozó vállalat is. Gondunk az is, hogy az újraértékelési törvény hiányosságai miatt igen felértékelték a gépállományt. Itt van például a számítóközpontunk vagy a laboratóriumi felszerelésünk: 10 évvel ezelőtt, már akkor elavult technológiával gyártott felszerelésekről van szó, amelyeknek csak értékük van, de nincs mire használni őket. — Milyen a vállalat működési mérlege? — Nyereségesek vagyunk. A cég termékeinek 80%-át magánvállalkozók vásárolják, ezért próbálunk olyan famegmunkáló gépeket gyártani, amilyeneket a kisebb műhelyek igényelnek, itt besegít nekünk az is, hogy a Székelyföldön sok famegmunkáló gép volt házi gyártmányú, s ezeket az új munkavédelmi törvény értelmében kereskedelmi társaságok nem használhatják. A decemberi Hargita— Kovászna megyei viharok, a kidöntött erdők következtében is nőtt az igény termékeink iránt. Úgy gondoljuk, hogy a famegmunkáló gépek gyártásával itt a Székelyföldön, az erdők birodalmában van jövőnk. Lejegyezte: GÁL ÉVA EMESE 1 I I I II 6 Ne szalassza el a lehetőséget! A Csíkszeredai MOBIHAR Rt. nemzetközi hírnévnek örvendő bútorgyárnak a részvényese lehet, ha tulajdonjegyét nálunk helyezi el. Jegyzékszámunk 1703 (R101) igiBMBfBiBiBMBiBfBMBigiBMígigjgíg MígiBigigjgMigi Mgi m I I I 1 1 1 b Tanácskozás a kultúra jövőjéről (Műholdon) - Folyóiratkultúra, ideológiák a XXI. század küszöbén címmel kétnapos konferenciát rendez a Friedrich Naumann Alapítvány és a kolozsvári Korunk című folyóirat szerkesztősége Budapesten. A Petőfi Irodalmi Múzeumban április 3-4-én tartandó tanácskozáson felidézik a hetvenéves múltra visszatekintő szellemi műhely alapításának korát, és megvitatják a folyóirat és általában a kultúra jövőjét érintő kérdéseket. Előadást tart többek között Pomogáts Béla, Láng Gusztáv, Józsa T. István , Balassa Péter, Gáli Ernő, Poszter György. A témáról kerekasztalbeszélgetést is rendeznek Jánosi György, Lezsák Sándor, Orbán Viktor és Pető Iván országgyűlési képviselő, valamint Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke részvételével. (MTI) Magyar grafika Zilahon (Telefaxon) - Zilahon az EMKE Zilahy Kiss Károly nevét viselő művelődési házában a kortárs magyar grafikát bemutató kiállítást nyitottak meg, melyet pár héten át tekinthetnek meg az érdeklődök. Nádler István, Bak Imre, Wahorn András, Bakti Imre, Krizbái András, Pincehelyi Sándor, Károlyi Zsigmond, Boros István, Lengyel Tamás és Swerkiewicz Róbert színes grafikáit, technikailag a szitanyomat sokszorosító eljárással készített munkái nyújtanak ízelítőt a modern magyar grafikából. Egy részükkel pár esztendővel ezelőtt már megismerkedhetett a zilahi közönség, ugyanis a Szentendrei Iskola grafikus művészeinek alkotásaiból rendeztek kiállítást a megyeszékhelyen a testvérvárosi kapcsolatok jegyében. Most absztrakt, az úgynevezett „gesztusművészet” alkotásait láthatja a közönség. (Fejér László) Éhes disznó... (Telefonon) Éhes disznó makkal álmodik, de ergo, a Ziua hazudik. Az RMSZ március 16- 17. számában közzétett Ábrahám Dezső-levél alatt olvasható rövid lábjegyzetemben Tőkés Lászlónak választ ígértem, nem „szenzációs leleplezés?.’ (Sütő András) Kolozsváriak a Gyulai Várszínházban (Műholdon) - Nagy András, Báthory Erzsébet és Ratkó József: Segítsd a királyt! című drámáját, valamint Kodály Zoltán Háry János című daljátékot kínálja az idén - kísérőműsorok mellett - a Gyulai Várszínház. A teátrum 33. évadja június 29-én nyitó ünnepséggel kezdődik, s augusztus 13-án A Magyar Tánc Világfesztiváljának gálájával fejeződik be. Ratkó József művét a Kassai Thália Színházzal közösen adják elő a gyulaiak. Erkel szülővárosa az idén sem marad Erkel-mű nélkül: június 21-én és 30-án Gyulán játssza a nagy magyar romantikus zeneszerző István király című dalművét - Dehel László rendezésében - a Kolozsvári Állami Magyar Opera. Július 2-án balettestet élvezhetnek a gyulaiak: a kolozsvári magyar operatársulat tánskara Strauss Keringőkjére komponált műsort ad elő. Július 1-től 5- ig Gyulán lépnek fel a XI. Békéscsabai Nemzetközi Bábfesztivál vendégegyüttesei. 17-1-án operettgála, 19-én jazzfesztivál lesz. 20-án Ötágú síp címmel a Kárpát-medence magyar költészetének estje várja a közönséget. (MTI) A Szentatya évfolyamtalálkozót szervez (Műholdon) II. János Pál népes vendégsereg körében kívánja megünnepelni pappá szentelésének 50. évfordulóját. Bár az eseményre csak az ősszel, november 7-10 között kerül sor Rómában, a felkészülés kétségkívül időigényes. A Szentatya ugyanis meghívja mindazokat a papokat, akik hozzá hasonlóan, fél évszázada mutatták be az első szentmisét. A tervet ismertető vatikáni érsek szerint a várható vendégek sorában 5 bíboros és 86 püspök is található. A meghívást egyébiránt Nagycsütörtökön, a papi hivatás ünnepnapján hozzák nyilvánosságra, abban a levélben, melyet a pápa a papsághoz intéz. A hálaadó Te Deurora szóló meghívásban arra is emlékezik a katolikus egyházfő, amikor a szemináriumokat bezárták és az egyház tagjai nehéz körülmények között, szétszórva dolgozhattak. Vagyis a háború idején. Karol Wojtilát 1946. november 1-jén szentelték pappá, a rombadöntött lengyel fővárosban, Varsóban. (MTI-Press) Apponyi Albertre emlékeznek (Műholdon) Gróf Apponyi Albertnek, a hajdani kultuszminiszternek állítanak emléket születésének 150 éves évfordulója alkalmából az idén a magyarországi Jászberényben. A Felvidékről származott politikus a jászságiak tiszteletét azzal vívta ki, hogy 1881-től 52 éven át a város országgyűlési képviselője volt. Az Apponyi emlékéért tenni akarók azon fáradoznak, hogy ismét legyen szobra a városban, a régi, az 1930-as években emelt ugyanis 1949- 50 táján eltűnt. Jászberény önkormányzata most a tanítóképző főiskolához fordult azzal a kéréssel: a jubileum apropóján vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy a főiskola felvegye Apponyi nevét. Az oktatási intézmény létrehozása ugyanis a hajdani kultuszminiszter érdeme.(MTI)