Romániai Magyar Szó, 1996. október (8. évfolyam, 2147-2177. szám)

1996-10-11 / 2157. szám

1996. október 11. RIPORTOK• VITÁK* KÖZLEMENTEK Romániai Magyar Szó Ady­toborzó Hetedik alkalommal rendezi meg november 22-én és 23-án Kárpát-me­dencei hagyományos Ady-ünnepségét, az Érmindszenti Zarándoklatot és a hoz­zá csatlakozó Ifjú szívekben élek veté­lkedőt a Szatmárnémeti Kölcsey Kör. A kétnapos rendezvényre - az elmúlt évek gyakorlatával ellentétben - Romá­niából nem csupán a Szatmárhoz közel eső térségből, de Erdély mindegyik megyéjéből várják a döntőn és a zarándoklaton részt venni akaró csapatokat. A Szépek a vágyak, az álmok, a tettek címet viselő idei Ifjú szívekben élek vetélkedő döntőjére megyénként egy-egy öttagú csapat (korhatár 16-25 év) nevezhet be, s 12 perces összeál­lításukban a fiataloknak arról kell vallaniuk, hogy miért tekintik Ady alko­tásait, gondolatait időszerűeknek,, mához szólóaknak. Az összeállítások mint önálló produkciók kerülnek előa­dásra és elbírálásra. Tárgyi tudás mellett épp ezért fantáziára, jó előadó­készségre, kreativitásra egyaránt szükség van. Jelentkezni s bővebb felvilágosítást kérni 1996. október 11-ig lehet a Köl­csey Kör címén: 3900 Satu Mare, str. M. Viteazul 10. Telefon: délelőtt - 061 71 35 66; este-061 71 28 08. MUZSNAY ÁRPÁD Hányféle magyar van? (Folytatás az 1. oldalról) „keresztény gondolat” volt a fasizmus egyik szálláscsinálója. Csakhogy sem az akkori, sem a mai „keresztény gondolatnak" semmi köze magához a kereszténységhez, mely egyértelműen és félre nem értelmezhetően a krisztusi szeretetelvre épül. Miféle kereszténység az, mely a nemzetelvet a türelmetlenség, a másságtól való elzárkózás jegyében eltorzítja? Fölöslegesnek tartom felidézni a nem keresztény magyarok szerepét a magyar nemzet történetében. Arra nincs itt hely, hogy Petőfitől Bibó Istvánig hivatkozzak keresztény magyarok nézeteire az antiszemitizmusról. Legyen világos, nem csak fasiszta antiszemitizmus létezik, nem csak agresszív, pogromos népirtó, de afféle mérsékelt is, mely hátrányosan megkülönböztet, kirekeszt, nem gyűlölködik, de gyanakszik, viszályt kavar, diverzáns, destruál. A logika kötelez: ha a „magyar magyarok” valójában és kizárólag „keresztény magyarok”, és „a nem magyar magyarok” többségben vannak, ez a többség nyilván a zsidókból áll. Ám minthogy az értelem álma nem csak szörnyeket, de képtelenségeket is szül, és ezt a képtelenséget maga Katona Ádám is fölismeri, ezek a „zsidók" a hazafiakkal szemben vagy árulók, vagy megtévesztettek és megtévedtek, avagy „langyosak". De ne túlozzak: egyfelől nem „magyar magyarok" (ergo...), másfelől árulók stb. És itt azután világossá válik K.Á. politikai intoleranciára épülő elvrendszere: aki nem velem, velünk ért egyet, az áruló (stb.). így lesz az Alapszerződés történelmi vízválasztóvá felnagyított ürügye egy aktuálpolitikai harcnak, amelyben Katona Adám (és nem csak) szerint a frontvonal a nemzetárulók és a nemzetmentők között húzódik. Ezt a levest már megetették néhányszor a magyarokkal ebben a században, fölmelegítve se ízletesebb, mint előbbi főzetekor. Katona Ádámnak szent és sérthetetlen joga olyan eszméket hirdetnie, amelyekre meggyőződése juttatta. Nem a legelegánsabb eljárás ugyan visszaélni az emberek nemzeti és vallásos érzékenységével, de ez se tilos. A történelmi „minősítésre” hivatkozni meg éppenséggel közhely. Hát még arra, hogy a „langyosokat kiköpi az Úr”. Nemigen úri dolog az Urat belekeverni a politikába. Hanem ez is bocsánatos-bűn, nem dől össze tőle a világ. A közelmúltban emlékeztek meg Alexandra Borzáról, a kolozsvári botanikus kert megalapítójáról. Ám a kincses város e világhírű intézete alapjait nem 6, hanem jóval előtte magyar természetbarátok rakták le. A mai egyetem őse az 1579-ben Báthory István lengyel király által alapított akadémia. A ma is látható Farkas utcai, impozáns épület emelésére 1872-ben adott engedélyt az osztrák-magyar állam. Mivel az intézetben természettudományi kar is működött, szükséges volt a növénytani és állattani kutatásokra szolgáló mellék­intézetek létesítése. így kerül sor annak az állattani intézetnek a megalapítására, melyet gr. Apáthy István vezetett és a gr. Mikó Imre által ado­mányozott botanikus kertbe építettek (Révai Nagy Lexikon). A botanikus kert múltjáról két forrásanyag állt rendelkezé­semre: az egyik Emil Pop akadémikus 1966-ban meg­jelent tanulmánya, a másik Jablonovszki Elemér értékes cikke az Erdélyi Gyopár folyóiratban (1995. 2. szám). Emil Pop vajmi keveset mond a kert múltjáról, de an­nál tartalmasabb és visszatekintöbb a Jablonovszki írása. Kolozsváron nem ez az első botanikus kert. Feltételezések szerint az elsőt a Farkas utcai református templom környékén alapították. A másodikat dr. Joó István akadémikus alapítja meg a Mócok útján. Amikor megalakul 1872-ben a Ferenc Józsefről elnevezett tudományegyetem, abba a kertbe helyezték el a harmadik botanikus kertet, melyet gr. Mikó Imre ajándékozott. Ennek három igazgatója volt az első világháború végéig: Kanitz Ágost, Istánffy István és Richter Aladár. A város fejlődésével az egyetemi tanszékek is több területet igényeltek, a botanikus kert sem felelt meg a követelményeknek. Ezért Richter Aladár egyetemi tanár 1910 és 1912 között a Majális utcában kerteket vásárolt. Azonban ezek megmunkálására csak az első vilgáháború után került sor. Ezt végzi el Alexandra Borza, egyetemi tanár Gürtler Koméi Berlinben szakosodott botanikussal és Gheorghe Filip fókertésszel. így alakul ki az a botanikus kert, amely ma dísze Kolozsvárnak. A román televízióban gyakran hallhatunk olyan tudósításokat, melyek tartalma nem meríti ki teljesen az igazságot, sőt félrevezet. A történelmi megemlékezésekben egy-egy szó elhallgatása, vagy egy mondat szerkezetének szándékos átalakítása, egészen más színben tünteti fel a történteket. Napjaink tájékoztatási anyagában ez a fő alattomos fegyver. Az utóbbi 6 évben számtalan román nyelvű emléktáblát lepleztek le, melyek szövege félrevezető, nem fedi a történelmi valóságot. Szebenből egyet ragadok ki: A Gheorghe Lazár Líceum főbejáratánál emléktábla emlékezik meg az iskola 300. évfordulójáról. A kapu boltívére pedig a névadó plakettje van elhelyezve. Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy a főgimnázium ma is látható épületét, több évig tartó huzavona után, a múlt század végén építették a magyar állam költségén. Az évtizedekig húzódó harcot az új, megfelelő épületért az intézet tanári kara vívta meg, s a kitartásnak meg is volt a gyümölcse, amikor 1893. április 13-16-án Klamarik János miniszteri tanácsos, Meixner műépítésszel meglá­togatta a várost. Elischer József tankerületi főigazgató szorgalmazására végre 1895-ben a magyar kincstár meg­vásárolja azt a telket, amelyen az épület ma is áll. A tör­ténteket részletesen írja le dr. Boros Gábor a nagyszebeni főgimnázium történetéről szóló könyvében (1896. évi kiadás). Szebenben a tanítás latin alapjait a jezsuiták fektették le 1691-ben. Az 1848-49-es forradalom után a latint a német tanítási nyelv váltja fel, majd 1868-ban a kiegyezés után a magyar nyelvet vezetik be. A román tanítási nyelvet az első vilgáháború után kezdik általánosan alkalmazni ebben az épületben (Alexandra Avram Vasile Crisan Ghid de ora§ Sibiu, 1983). Mindezek után nyilvánvaló, hogy az épület falára elhelyezett emléktábla megtévesztő. Gh.. Lazár valóban ennek az iskolának volt a tanulója, de nem ebben az épületben, mert népe felemelkedésének szentelt életét 1823-ban, 44 éves korában fejezte be. A Híd utcában (ma Reconstructed van egy újgót stílusban, az 1700-as években készült épület. Ez volt Szeben első román iskolája. Ebben tanított Gh. Lazár. A román nyelvű tanítás Erdélyben a-XVII. században indul meg. Nagy lendületet adott e folyamatnak Bethlen Gábor, Erdély fejedelme. Rendeletben kötelezte a földesurakat, hogy a román jobbágyok gyermekeit anyanyelvükön ' taníttassák. Milyen szöges ellentétben van e rendelkezés Elena Lenghel székelyföldi nyargalásával. Szólnunk kell a szebeni főgimnáziummal kapcso­latban az iskola 1896-ban rendezett milleniumi kiállításáról. Erről ugyancsak Boros Gábor emlékezik meg a már említett könyvben. A kiállításon helyet kapott az új épület tervrajza, az 1867 óta használatos tankönyvek, az 1894/95-ös tanévből írásbeli dolgozatok, statisztikai táblázat a tanulókról, a tanári kar irodalmi működése, az intézeti egyesületek alapszabályai, az intézet könyv­tárában található ritkaságok, és végül az intézet történetéről szóló könyv, melyet dr. Boros Gábor írt. A főgimnázium épülete ma is áll az Evangélikus Püspökség épülete mellett. Ha arra járunk, emlékezzünk meg elődeinkről, akik felépítését kiharcolták és megvalósították. KALMÁR ZOLTÁN Háromszéki kisebbségek Óbégatnak az egységre felszólító helyi politikusok, Kovászna megyében ugyanis az történt, hogy a román szavazópolgárok célszerűnek tűnő tömörítése két-három személyiség körül mint terv ismét füstbe ment. A jelöltkínálat még a négy évvel ezelőt­tinél is gazdagabb, egészen egzotikus elnevezések is felbukkantak, mint például a Dáko-latin Opció Pártja; az országos szervezetek mellett a törpepártok is szép számban nyújtot­tak be listát a választási bizottsághoz. A románság szavazataira összesen huszonhárom politikai párt pályázik a képviselőházi és huszonkettő a sze­nátusi listákon. A megye magyar és román közélete olyannyira különbözik e tekintetben, hogy mögötte általános érvényű mentalitásbeli okokat lehet sejteni, melyek a tapasztalatban, az elütő léthelyzetekben gyökereznek. Újdonsága az idei kampánynak, hogy képviselő- és szenátorjelöltet indít ezúttal - erre még nem volt példa - a sepsiszentgyörgyi romák pártja, sőt több cigánypárt is fellépett. Hasonlóra többfelé van példa, létezik tehát egy Valamelyes összehan­goltsága a roma szervezetek taktiká­jának. Sepsiszentgyörgyön a döntés egyenes folyománya lehet annak, hogy a párt elnöke a tavasszal elve­szítette városi tanácsbeli helyét, s a város több ezres cigánysága helyha­tósági képviselő nélkül maradt. ^ B. KOVÁCS ANDRÁS) Nem személy-, szemléletváltásra van szükség... (Folytatás az 1. oldalról) amíg nincsen egészségbiztosítási rendszer, és mindössze 8+4 megyében kísérleteznek a reformmal - amelyről elmondhatom, hogy eléggé sántít, hiszen már az is megkér­dőjelezhető, hogy milyen alapon választották ki azt a 12 megyét, ahol vagy kevesebb vagy kétszer nagyobb az orvosok fizetése, mint a többi megyékben -, addig ez nem egész­ségügyi politika. Személy szerint félig­­meddig örvendek, hogy a mi megyénk nem sorolható azok közé, hisz nem olyan könnyű azt a reformszellemet megvalósítani, amit elképzeltek és kivitelezni óhajtanak. ■ Az őrségváltás kérdésénél maradva, véleménye szerint a négyéves mandátum során javult avagy romlott a romániai egészségügy helyzete? — Hogy tett-e vagy sem Mincu úr a gondok orvoslásáért, azt mi sem mutatja jobban, mint az eredmény - vagyis az őrségváltás. Meg voltam győződve, hogy erre előbb vagy utóbb sor kerül. A volt miniszter, Mincu úr viszont csak félig hibáztatható az egészségügy helyzetéért, hisz minden miniszternek tanácsadói is vannak. Sok egészségügypolitikai irányvonalat szabtak meg több mint 11 egészségügyi programban, amelyek finanszírozását igyekeztek elkülö­níteni, csak sajnos, az egészségügynek kiutalt pénz oly kevés volt, hogy országos szinten minden beruházást le kellett állítani, sőt, a folyamatban lévőket is leállították és kon­zerválták. A mi esetünkben ez történt a konyha és mosoda munkálataival, melyekkel a második szintig jutottunk. Kiutaltak 100 millió lejt a munkálatok konzerválására. Amennyiben ezt a pénzt - kevés szponzorizálással megtoldva - másra fordít­hattuk volna, talán tető alá is hozhattuk volna az említett munkálatokat. Ám a pénz konzerválási céllal érkezett, ami magyarán mondva azt jelenti, hogy a beruházás el van felejtve. ■ Hargita megye egészségügyi hely­zetére térve, miként jellemezhető ez az egé­­szégügyi ellátás, valamint, a szakkáderek terén? — Egy példával tudnám ezt a legjobban illusztrálni. Augusztus 23-án távozott á kór­házból egy bukaresti betegünk, aki szemé­lyesen megkeresett, hogy mind a kórháznak, mind a megyei egészségügyi igazgatóságnak köszönetét mondjon. Ami a legjobban esett, hogy: rend, tisztaság, fegyelem - így jellemezte a kórházi viszonyokat, és hozzátett még egy mondatot: Önök nem is Romániában élnek... Gondjaink voltak és vannak. Egyik, hogy az úgynevezett demokrácia elszaba­­dítótta a szabadelvűséget, értem ezt a beteglátogatásra. Sehogyan sem sikerült rendet teremtenünk e téren. Reggel 6-tól este 10 óráig jönnek a látogatók. Számtalan hátulütője létezik ennek: a beteg, az orvos munkájának zavarásától az esetleges fertőzé­sekig. Nagy probléma a szakkáderek hiánya. Most jelentettünk meg - szeptember 14-re - aktuális alorvosi képzésre szakorvosi posz­tokat, ez megyei szinten 48-50 posztot jelent a legkülönbözőbb szakmákban. Akut szakemberhiányban szenvedünk. Ha csupán annyit említek, hogy egy 360 ezer lakosú megyében két aktív tüdőgyógyász van - ez sok mindent megmagyaráz. Szerencse, hogy az egészségügyi igazgatóság kérésére, a minisztérium engedélyezte a deficitáris ágazatokban a hatvanöt évet betöltött szakorvosok továbbműködését. Ha ad literam kellene értelmeznünk a 770/1995-Ös miniszteri határozatot, hogy minden 65 évet betöltött orvost nyugdíjba küldjünk, akkor a megyei szakorvosgárda felét máris elbocsát­hatnánk. Egy orvos hatvanöt éves korában még ereje és tudása teljében van, ezért is tartom abszurdnak e szigorú intézkedést. Szeretnénk a megyében Hargita megyei orvosokból kinevelni a szakorvos-utánpótlást. ■ Mi a helyzet az orvosi műszerekkel, gyógyszerekkel való ellátottság terén a megyében? — Ezen a térért három szint különböz­tethető meg. Az első a falusi vagy városi járóbeteg-ellátás általános orvosi szintje, ami a 20-50 évvel ezelőtti szinten található többnyire. Hiszen ezelőtt ötven esztendővel is a falusi orvosi körzetekben az orvosnak volt egy hőmérője, egy sztetoszkópja és egy vérnyomásmérője, ennél több ma sincs. Ha valaki nagyon mellé áll, az létrehozhat egy mikrolabort, ahol legalább a legminimálisabb vizsgálatokat el lehet végezni. Ez azonban külön szakkádert igényel, amelynek fizetés stb. szükségeltetik, amit valahonnan tehát el kell venni... A politikai ellátás volna a második szint, amely szinte-szinte azokon az alapokon áll, mint évekkel ezelőtt volt. Csupán annyit lépett előre, amennyit a ‘89 decemberét követő időszakban a külföldről érkezett segélyek jelentenek. Ez nem túl sok, de mégis valami. Á harmadik szintet képezné a kórházi ellátás. Hargita megyét tekintve még nem jutottunk oda, hogy betegeket kellett volna visszautasítani. Mint már említettem, gyógyszerellátásunk adóssággal telítve olykor sántikál, de ami feltétlen szükséges, az még létezik. Ez köszönhető elsősorban a marosvásárhelyi AESCULAT- nak (volt Centrofarm), amely hitelre is biztosítja a gyógyszereket. ■ Az őrségváltás tényétől nem elszakadva, az esetleges kormányváltást is belekalkulálva, milyen reményeink lehetnek az egészségügy helyzete jobbí­tásának irányában? — Mint már említettem, nem a miniszter személye a meghatározó tényező, hisz az egészségügyben egy olyan kiépített rendszer van, amelyhez amennyiben hozzányúlnak, csak elronthatják, mert ott mindenki tudja a kötelességét, hogy mit, hol, mikor és hogyan kell tennie. Az egészségügyhöz pénz kell. Nagyon téves az a felfogás, hogy az egészségügyi ellátás ingyenes. Ha ingyenes volna, nem volna semmi probléma. Nevezzük néven a gyermeket hisz egy egyszerű véradás, amit a beteg ingyen kap - egy ezelőtt egy esztendővel végzett számítás alapján, melyet Mátyás doktorral, a Vérközpont vezetőjével közösen végeztük ­­kb. 200 ezer lejbe kerül. Na hát kérem, ennyire ingyenes az egészségügyi ellátás. A véradásnál maradva, Hargita megyében olyan rendszert sikerült az évek során kialakítani, hogy sok esetben az emberek önkéntesen is megteszik ezt. Ha nagy szavakat akarnék használni, azt mondhatnám, hogy úgy érzik, „hazafias” kötelességük, de szó sincs arról, teszik ezt az embertársaik iránt érzett felelősség tudatában. Őszintén hiszem és remélem, hogy ez a tudat megmarad és a továbbiakban is élni fog. Szérűcséplés A háborút követő években egészen a kollektivizálás befejezéséig a mezőgazdaság s általában a gazdatársadalom ellen elkövetett egyik legnagyobb bűn volt a szérűcséplés erőltetése - Erdélyben. A kérdés rövid története, egyben szakmai magyará­zata is az, hogy mióta a világ világ és gabonát termelnek ezen a tájon, mindig is csűrben csépeltek. Hegyes­hűvös vidékünkön ugyanis az aratás kinyúlik szeptember elejéig, s addigra megérkeznek az őszi esők, nem tanácsos a szabad ég alatt csépelni, mint az alföldön, ahol júliusban aratnak, a legszárazabb, a legme­legebb hónapban. A csűrben, fedél alatt biztonságban volt a gabona, mígnem a házról házra járó cséplő­gépes csapat elért mindenfelé, a gazda udvarán pedig egy szem búza sem veszett kárba. Ezt a régi szokást szüntette meg a diktatúra azzal, hogy az egész országra kőtelező módon kiterjesztette a szérűcséplést, mondva, hogy gyor­sabban megy a munka, ha a gépnek nem kell elmozdulnia, nem kell meredek utcákon távoli házakhoz felkapaszkodnia, hanem megállás nélkül dolgozhat a szérűn. Ez ben­­zinspórtást is jelent... az igazi indok azonban az volt, hogy a szérűn ott állt a cséplési ellenőr, számba vett minden mázsa kicsépeft gabonát, a gazdának csupán a szigorúan kimért kenyér­revalót és vetőmagot hagyták meg, a többit helyből, olcsó pénzért elvette az állam. Ha az ellenőrnek és a begyűjtő brigádnak házról házra kellett volna járnia, nyilván nem tudott volna olyan könnyen oly sok terményt elvinni... Ebből azonban rengeteg kár szár­mazott: esős nyarakon a szabad ég alatt a kazlakba rakott vagy éppen szekéren „várakozó” gabona nagy hányada megázott, a gép nem tudta kellőképp kicsépelni, máskor szélvihar tépázta meg a szérűn „szakaszokba” rakott búzát, néha pedig ott érte a dér, a hóharmat. Rengeteg ember keser­gett emiatt, véres konfliktusok is keletkeztek. Ma mégis - s épp a hegyvidéken ­­szérűn csápé TneKT Ön ként ÍT! Ahol ugyanis kis parcellákon terem a gabona s távoli hegytetőkön, meredek oldalakon, oda nem mehet fel a kombájn. Kaszával, sarlóval aratnak hát. Kalangyába rakják a kévéket, majd leviszik a rétre, ahol vár a kombájn cséplőgépe. Új szérűk alakultak sokfelé az országban. Hogy ez a megoldás meddig lesz jó, nem tudni. Egyelőre azonban bevált. Kény­szer nélkül állt vissza az ötven évvel ezelőtti helyzet. Ez az élet iróniája. HEREDI GUSZTÁV fi forradalom ás a szabadságharc olvasókönyvében tallózunk 1991-ben, a Püski Kiadó gondozásában MEDVIGY ENDRE és POMOGATS BÉLA szerkesztésében olcsó, puha kötésű fehér könyv járta be a magyar nyelvterületet nyugaton és keleten. A közel 240 oldalra rúgó antológia (Ezerkilencszázötvenhat, te csillag) volt az első olyan, irodalmi értékű tanúságtétel, mely a 40. évfordulójához közelgő legújabbkori magyar szabadságharc hű tükre egyben. Biztosan sokakhoz eljutott e könyv, de talán még többen vannak, akik hírét se hallották. Miattuk olvastuk újra most, október elején, ceruzával a kezünkben az antológiát, jelentéses részletekből összeállítva 1956 máig ható sokszínű, sokértelmű üzenetét. Ha lazábban fogják a kantárt / Civilbe bújtatják a zsandárt / Ha rendjeleket osztogatnak, / Csak néhanapján foszto­gatnak / Még ha feléd is rúgják a koncot / S szolgának kapsz egy nyomoroncot / Ha bülbül szavakkal csalogatnak / S ahol fáj, ott nyalogatnak / Ha turbánra, sörbetre jut és borra / Gondolj akkor a sélyemzsinórra. // NE BÚSULJ KENYERES, SEMMI SEM TART ÖRÖKKÉ / SZÁZÖTVEN ÉV ALATT SEM LETTÜNK TÖRÖKKÉ (Kabdebó Tamás: Memento libertatém) Mit szólna Petőfi / és a Tizek / ha a 12 pont / szellemi örökségét keresnék // a Pilvaxból is talponálló / vagy Vörös Rák lett / a szégyentől pirosra főve / hátrafelé mászva akarunk kiollózni / a szocialista slamasztikából (Mózsi Ferenc: Hősök nélkül) Egy icipicit igazítottak a világon / Imre bácsiék, Pista bácsiék. / Fölakasztották, bekasztlizták őket. / Mátyás bácsi és Emő bácsi / megpucolt Moszkvába. (Másokról ne történjék említés.) / Aztán eljött János pap országa. / “Sose halunk meg!” / Három- és harmincezer / közöttire becsülik / az itt-tartózkodó és a betolakodott / hullák együttes számát. / Nehéz ennek / utána számolni utólag. / A valóság nem számol önmagával. / Elszámolja magát? Vagy leszámol? / Meg se tanult számolni, / elhúzták negyedikben / ezt az egységes és megbonthatatlant. / Két számot mondok: / 56 / 68 / Összeadhatják, kivonhatjátok, / megoszthatják, megszorozhatjátok. / Csődöt mondott / aljasságotok számtalan tana. (Petri György: A kis októberi forradalom 24. évfordulójára) Tizenegy millió nem disszidálhat / nem is ugorhat ki az ablakon / s ennyinek nem elég nagy a Bakony / hogy elmenjen modem haramiának // Az alkoholban nincs jövő csak másnap / A vers azt hihetné nagyhatalom / ha kinyomják S úgy néz ki Papíron / (ami nem jut mindenki mondatának)... (Horváth Elemér: Huszonöt év után) A tegnapért eladják a mát, / puha ingért a kabátot. / De vannak magyarok: István királyra, / új ezer évre várók. / Nem fogadják meg az anyai szót, / komor és makacs árvák. / Az emberiségnek a fából- / vaskarikákat ők csinálják. (Tornai József: Vannak magyarok) ... Ezekben az órákban éreztem én rá - a puskaropogást, a Sztálin-szobor döndüléseit hallva -, hogy ez már visszavonhatatlanul történelem. Nem sokat aludtunk azon az éjszakán. Virradatkor a Gerő arrogáns hangját ismételgette a rádió - „fasiszta bandák” -, és meghirdette a kijárási tilalmat. Soha ennyi ember az utcán. Nem közlekedett sem villamos, sem busz, gyalogosan igyekeztek az emberek a munkába, a Nagykörút teljes szélességében. Egyszerre csak megbolydult a tömeg, csákányok kerültek elő valahonnan, kezdték a kockaköveket felszedni. Már épült a barikád, amikor feltűntek az első tankok a Nyugati felől. A vezértank eltaposta a hirtelen hányt torlaszt, ágyújával kétszer-háromszor a levegőbe lőtt, és megállás nélkül haladt tovább, a Nemzeti felé. Nem az történt a riasztólövésekre, amit józan ésszel várni lehetett. Az utcát már teljesen elöntő tömeg megmozdult ugyan, de nem menekült a tankoktól, épp ellenkezőleg: gyalogosan, futva, csupasz kézzel minden irányból neki a tankoknak!... Ezt a pillanatot soha nem lehet elfelejteni. Megállt a vezértank erre a rohamra, megálltak a többiek is. Tele mindegyik már felkapaszkodott civilekkel, az ágyúk csövén ketten-hárman is lovagoltak ­­közben megint riasztólövések a levegőbe -, szavak röpködtek, magyar káromkodások. Egy perc múlva indult tovább a vezértank, nyomában a többi, a második tank tartályát csákánnyal kivágta egy civil, sugárban lövellt belőle az üzemanyag. (Fekete Gyula: Készülő történelem) Mert egész hétköznapi életemmel, / ahogy cipőfűzőm kötöm a vérengzés / terén, cigarettára gyújtok, / eldobom az érvénytelen jegyet, / ő működik, ki akkor erre voltam / véletlenül és mégis sors szerint, / fiatal arcom láthatom ma is / oda­­vissza a 2-es villamosban. (Ágh István: A Parlamentnél) Emeljük ég felé a holtakat: / az elporladtakat, féregrágottakat, / már annyi éve nem sirattakat, / akik felett nagyöblű évgyűrűket / nevelt a fa. S kikről csak hű szelek / beszélgetnek a csípős alkonyattal, / mikor felszáll a csontjaik felett / az őszikék egysípú siratója... (Fáy Ferenc: Missa Hungarica) Nem üszkösödő vád van / a gyertyalobogásban, / kis ország nagy magánya / vacogva fészkel a lángba, / hej, mindig az a nóta -: / a vigéc Európa / száját tépve buzdított, / s eladta mint gyarmatot / barikádnyi jövőnket, / kussolt: csak semmi hőstett, / s míg nőtt a tetem-halom, / nézte, kívül a torlaszon, / amint a géppuskatűz / gyermekekből gyöngysort fűz, / készítvén a szabadság / iszonyú kalárisát, / mely odvadból kiszikráz, / történelmi zálogház! // Nem üszkösödő vád van / a gyertyalobogásban, / mennyi sír fejfa nélkül, / menny a rögbe leszédül, / a láng riadtan verdes: / S.O.S.; S.O.S! (Döbrentei Kornél: Halottak napi vers) Utolsó kívánsága az akasztás előtt / hogy fenntarthassa a szemüvegét. / Amikor összerándult a teste / és előrezökkent a halálba / a fémkeretes könnyű üveg / betonra hullott és megrepedt. / Ha látni akarsz, vedd föl, / tedd föl és tekints / a repedt világba. (András Sándor: Nagy Imre) Állunk a falnál holtfehéren / Egyik helyére lép a másik / Állunk az idő sortüzében / már világösszeroskadásig! (Kiss Dénes: Suhanc ballada ­­Gyertyagyújtás Mansfeld Péter sírján) Múltunkat elrabolták, / a sivár jelen hallgat. / Ők élik túl - a holtak, / a győztes forradalmat. (Tollas Tibor: Túlélők) Amit mindig újra keli tanítani az óvodában: a fogmosás • Fotó: CZIKA LÁSZLÓ/MTI OSTERBRAU mini sörgyárral ■Sím as saussiíos Keresse a FEKETE ENTERPRISE céget Bukarestben a TIB’96 ki­állításon, a Z5-ÖS pavilonban 1996. október 07-től 12-ig, vagy az alábbi címen Magyarországon! Az OSTERBRAU sörüzemek mellett szólnak: X kitűnő bajor minőségű világos sör kellemes, cseh típúsu barna sör a sörüzem kis helyigényű létszámigény: min. 2 fo gyors szállítási határidő gyorsan megtérülő beruházás jo referenciák szerte a világban (Németországtól Kínáig, a Kanári-szigetektől Szibériáig) A TIB’96 kiállítás ideje alatt leszerződött üzemekre tisztelt kedves vevőink 10% árengedményt kapnak! Korlátozott mértékben részletfizetésről, valamint használt üzem eladásáról is szó lehet! Magyarország, 2200, Monor Bánffy Dezső u. 25. ENTERPRISE tci.- 00-36-30-450052 Tel-fax: 00-36-29-414829 x x X X X X FEKETE

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék