Romániai Magyar Szó, 1996. november (8. évfolyam, 2178-2208. szám)
1996-11-08 / 2185. szám
1996. november 8. Maros megyei végeredmények Maros megye 464 választási körzetében a következő eredmények születtek: A listákon szerepelt 465 735 választópolgár, a szavazáson megjelent 381 310, ami 81,87 százalékos részvételi arányt jelent. A leadott szavazatok 96,62 százaléka volt érvényes az elnökjelöltek listáin, ahol az érvénytelen szavazatok száma 12 734. 6. NRP 12 569 3,48% 7. Romák Egyesülete 4916 1,36% A képviselőházi listákon a szavazatok 94,41 százaléka volt érvényes, • az érvénytelen szavazatok száma 21 046. 1. RMDSZ 138 562 38,49% 8. Romák Pártja 4150 1,15% A többi párt 1 százalék alatti szavazatokat kapott. Az eredmények alapján Maros megyéből 4 RMDSZ-képviselő és 2 RMDSZ-szenátor jut be az új parlamentbe. Maros megyében a választásokat példás részvétel és fölényes RMDSZ-győzelem jellemezte. BÖGÖZI ATTILA 1. Frunda György 2. Emil Constantinescu 3. Ion Iliescu 4. Petre Roman 5. Gheorghe Funar 6. C. V. Tudor 133 526 36,24% 61 039 16,57% 58 455 15,87% 48 412 13,14% 33 971 10,80% 16 380 4,45%. A szenátusi listák esetében a szavazatok 94,63 százaléka volt érvényes, az érvénytelenített szavazatok száma 20 352. 1. RMDSZ 142 779 39,57% 2. RNEP 72 544 20,11% 3. Dem. Konvenció 47 435 13,15% 4. RSZDP 28 348 7,86% 5. SZDU 23 230 6,44% 2. RNEP 69 340 19,26% 3. Dem. Konvenció 42 209 13,67% 4. RSZDP 32 030 8,90% 5.SZDU 18 102 5,03% 6. NRP 11 502 3,19% 7. Romák Egyesülete 6250 1,74% Arad megye Arad megyében a választási listákon 370 153 személy szerepelt. A november 3-i szavazáson 285 115 polgár jelent meg az urnáknál, a szavazásra jogosultak 77,03%-a. Az érvénytelen szavazatok száma 17 859, azaz 6,26%. Különlistákra került 39 983 személy. Az elnökjelöltekre leadott szavazatok megoszlása: Emil Constantinescu 33,84%, Petre Roman 26,53%, Ion Iliescu 21,72%, Frunda György 6,62 %, Gheorghe Funar 4,01 %. A képviselőházi helyekből a Demokratikus Konvenció 34,77%, az RSZDP 17,04%, a Szociáldemokrata Unió 14,50%, az RMDSZ 8,07%, az RNEP 4,08%-ot szerzett meg. A szenátusi bársonyszékekért a következőképpen oszlottak meg a választók opciói: Demokratikus Konvenció 34,14%, RSZDP 16,93%, Szociáldemokrata Unió 15,94%, RMDSZ 8,41%, RNEP 4,64%. A Magyar Szabaddemokrata Párt szenátorjelöltje 1600 szavazatot, képviselőjelöltje pedig 758-at kapott Arad megyében. C. KISS ILONA SZÁSZ JÁNOS SZÉPSZÖVETSÉGI HÍREK Frunda György a Neptun Istennek Hódoló Tájbasimulók szektájának sámánja a romániai államfőválasztások első fordulója után megnyitotta Nemzetárulás Rt. nagyban és kicsiben jogelherdáló vállalkozását. Első üzletkötése tetemes anyagi sikerrel járt, eladta Borbély Imrét a Vatra Románeascának Funar három fogmosópoharának fejében. Van étkeznek. A megtakarított pénzt egyhangúlag fölajánlották Hajdú együtt a magyarság ellen című világlapjának, amennyiben az Elnöki Hivatal dugyőzi tovább támogatni. A magukat autonomistáknak nevező csoportnak a frundamentalisták elnöke, Frunda György, ünnepélyes keretek között odaajándékozta Árpád apánk fehér lovának azt a kantárát, amelyet egyik őse fizetségül kapott útvezetői szolgálataiért a Vereckei-szorosban. Az RMDSZ által rendezett, több éve futó Sevillai borbély előadását átvette a Székely Automobilklub, és sikerrel játssza három új Borbéllyal a címszerepben. Az újonnan megválasztott RMDSZ-képviselők és -szenátorok elhatározták, hogy szálloda helyett a bukaresti éjjeli menedékhelyen alszanak, és a szegények konyháián étkeznek. A megtakarító " Győző " nem hajdú győzi tovább támogatni. Kiszivárgott hírek szerint az SZKT következő ülésén megbízza a tiszteletbeli elnököt, hogy laudatio kíséretében nyújtsa át Frunda Györgynek a FIDESZ Pro Hungária magna kitüntetését. Verestóy Attila sajtónyilatkozatban tisztázta, hogy amikor Corneliu Vadim Tudor azt ígérte a választóknak, miszerint „isten ostora” lesz, egy másik Attilára gondolt. A legnagyobb románia szenátora a maga részéről kijelentette, semmiképpen sem karikásostorra gondolt. Gheorghe Funar a vesztesek sajtóértekezletén pedig országvilág előtt tisztázta, hogy Verestóy neve a személyazonosságiban: Decebal Lacurosu. Neptun és Atlanta polgármestere egyaránt bejelentette, hogy szívesen látja vendégül az RMDSZ kákán Székely Csomót Kereső és a Tájbasimulókat Mikroszkóppal megfigyelők közös bizottságát, hogy megrendezze a nagy elszámolást és számonkérje: milyen hibák következtében sikerült az RMDSZ választási kampánystábjának a két bizottság minden igyekezetét keresztezve mindkét jelöltválasztáson a negyedik helyet megcéloznia és elérnie. A két bizottság lapjában a Meredély! naplóban november 3-át gyásznapnak hirdette meg, és javasolta, hogy e napot örök időkre Szupermohács 1996-nak nevezzék. Lapzártakor jelentik: A Holland Tulipánkertészek Szövetsége és a Maradék Afrikai Oroszlánok Egyesülete a következő táviratot küldte az ENSZ-nek, a NATO-nak, az Európai Uniónak, az Európa Tanácsnak: „Egyhangúlag javasoljuk a romániai magyarság lakta vidékeket védett területnek bejegyezni. Stop. Javasoljuk továbbá a tulipánültetvények fosztogatását és az oroszlánok vadászatát alkotmányjogilag tiltani. Stop. ” Távirat érkezett a Plüssoroszlánok Világszövetségétől is: „Csak így tovább, Gyuri, kezdődik a muri." Végül még egy táviratot kézbesített a posta: „Kerge marhák közül építő irigységgel gratulálok. Victory!” Aláírás: Brit oroszlán. A karikatúrakészítés avagy a nevettetés művészete Beszélgetés Joan Herjeg karikaturistával, a Pardon c. szatirikus lap munkatárásával 1996. november 1-5. között került sor Ioan Herjeg nagybányai karikaturista első egyéni tárlatára a Liviu Borlan Képzőművészeti Iskola előcsarnokában. A fiatal művész számos hazai karikaturista találkozón, versenyeken vett részt, munkásságát elismert hazai karikaturisták méltatták. Eddigi eredményeiről, további terveiről beszélgettünk. - Mikor kezdtél karikatúrákat rajzolni? - Még a 80-as években középiskolás koromban, és azóta is ezt csinálom, mert szeretem. Szerintem a karikatúráknak általában politikai töltetűeknek kell lenniük, ezért munkáim által a jelenlegi rendszer főbb hibáit és politikusait gúnyolom ki. Jelen kiállításon szereplő rajzaimon igyekeztem karikírozni a választások ferdeségeit és az elnökjelölteket. - Milyen a kiállítás visszhangja? - A vártnál jobb. Ez annak is köszönhető, hogy az emberek igénylik a vidámságot. A látogatók nagy része elégedetten távozik, persze van, aki ideges lesz a képek láttán, s hamar elhagyja a termet, de ilyen csak elvétve fordul elő... - Milyen karikaturista-összejövetelen vettél részt? - Részt vettem a mácsai (Arad megye) első Román Karikaturista Kongresszuson, melynek vezérelve a karikatúrakészítés művészetének népszerűsítése volt. 91-ben Bukarestben egy karikatúra-kiállításon, melyet az Egészségügyi Minisztérium szervezett a dohányzás ellen, ahol pénzjutalomban részesültem; márciusban a suceavai Crai nou c. lap díját nyertem el egy Gura Humoruluion rendezett kiállításon. - Hányan vagytok Nagybányán karikaturisták? - Több nevet említhetnék, mint Stelian Negrea, Zlamparet vagy Szabó Tibor, de sajnos, nincs szövetségünk, s ez nagy hátrányt jelent. Az igazság az, hogy ez a művészet még nagyon gyerekcipőben jár Romániában más országokhoz viszonyítva. - Kik voltak kiállításod szponzorai? - Senki nem támogatott, egyetlen cég sem ajánlotta fel anyagi segítségét, csupán a feleségem támogatására számíthattam, a költségek viszont óriásiak, a teremért 10 000 lejt fizetek naponta. - Nagybányán hol szerepeltek munkáid? - A helyi lapok, valamint a Gura Lumii c. szatirikus lapban jelentek meg munkáim, jelenleg a Pardon c. szatirikus lap munkatársa vagyok. - Értek-e támadások merészséged miatt? - Nem, legalábbis ez ideig nem. -További terveid? - Szponzorok hiányában egyelőre nem tervezek különösebb kiállítást, de távlati terveim között szerepel egy ún. rejtvényrajzokból álló kiállítás, mely rajzok technikájával Németországban, tanulmányaim során ismerkedtem meg. E kiállítást valamelyik hazai nagyvárosban szeretném megrendezni. - Sok sikert kívánok neked a továbbiakban. - Köszönöm, és üdvözlöm az RMSZ olvasóit! Lejegyezte: SZIKA LEVENTE Lamberg szívében kés... (Folytatás az oldalról) találta, visszaindult Budára a bérkocsival. Ekkor azonban már elterjedt a híre, hogy itt van... Több száz fegyveres, kaszás ember indult utána Budára, de a hídfőt őrző nemzetőrök még megakadályozták a lincselést. A hidat elhagyva, kiszállították a kocsiból, majd visszakísérték Pestre. Eközben találkoztak azzal a feltüzelt csoporttal, amelynek élén ott lehetett Kolosy is, az a fiatalember, akit később kivégeztek. Tudjuk, hogy a tömegben katonák is voltak, s valószínű, közülük az egyik a szuronyos puskájával átdöfte a grófot, aki talán öt percig élhetett még. - Ki volt Kolosy György? - Csak a vallomása alapján ismerjük, harmadéves bölcsészhallgatónak mondta magát. A szemtanúk bécsi diáknak tartották. Vélhetően azért, mert olyan kard volt nála, amilyent a bécsi légió tagjai viseltek. Rövid vágófegyver. A tömeg élén haladt, ám a nevét sem tudták pontosan: „Valami Kolosi, vagy Hollósi”, így kezdték keresni. - Ön utal a korabeli boncolási jegyzőkönyvre - Lenhossék József írta alá - s ez legalább négy haláloki sérülésre” utal. Tanulmányában azonban idézi egy mai patológus - dr. Orbán István - véleményét is, aki a szúrást jelöli meg a halál okaként. Kolosynál pedig kard volt. Lehetett azzal szúrni? - Azzal csak vágni lehetett. Mint ahogy Kolosy is utalt rá a menyasszonya előtt. Azt mondta, hogy fejbevágta a grófot. Orbán doktor szerint ez a vágás okozhatott komoly sérülést, de nem lehetett azonnali halálok. - Hogyan került bíróság elé a „gyilkos”? - Eddig azt hittük, hogy Erdélyben tartóztatták le. Most kiderült, hamis útlevéllel Pestre jött a menyasszonyához. Még aznap este vagy másnap felismerték és feljelentették. A feljelentőről hallgat a jegyzőkönyv. - Hogyan zajlott a kihallgatás? - Először felvették a ténymegállapító jegyzőkönyvet, utána következett a hivatalos kihallgatás. Itt a leendő hadbíróság tagjai is jelen voltak. Az auditor, vagyis a katonai ügyész egy személyben volt bíró, ügyész és védőügyvéd! Az a véleményem, hogy boldogok voltak, hiszen 1849 zűrzavaros időszakában a kezükben volt valaki, akire rá lehetett varrni a gyilkosságot. November 15 16 és 28 volt a tárgyalás napja. És az a Leuzendorf, aki Battyhány perének az anyagát is összeszedte, 1850. január 18-án rövid indoklással ítélte el a 24 éves Kolosy Györgyöt: „Kardjával hatalmas csapást mért a fejére és a homlokára Lambergnek, aminek következtében a nemes gróf a padozatra zuhant". Az ítélet: kötél általi halál. Ezt Haynau megerősítette, másnap kihirdették, és január 23-án reggel 8 órakor az Újépületben végrehajtották. - Professzor úr, ki lehet mondani, hogy koncepciós per zajlott 146 évvel ezelőtt? - Abban az értelemben igen, hogy a tettes, akit bíróság elé állítottak, nem volt a pillanatokon belüli halálnem okozója. S ha tudjuk, hogy ekkor már királyi utasítás is volt a forradalmárok szigorú megbüntetésére, s mivel az ügyet le akarták zárni, ám bizonytalan volt, hogy találnak más tettest, a Lamberg-gyilkosságot a kezükben lévő Kolosy György kivégzésével lezárták. Készül már a Csoki-Mikulás ? Fotó: GYURKÓ PÉTER /MTI MEREK • RIPORTOK • VITÁK Romániai Magyar Szó ‘56-os emlékművet avattak az ausztriai Kismartonban Eisenstadt . Fotó: CZIKA LÁSZLÓ/MTI Tett ház a polgármesteri hivatalban Pro Urbe-díjjal tüntették ki Székedi Ferencet Zsúfolásig megtelt kedden este Csíkszeredában a polgármesteri hivatal díszterme Székedi Ferenc Hétköznapok, délibábok című publicisztikai kötetének bemutatóján. A könyvről Kozma Mária írónő beszélt, majd egyórás kötetlen eszmecsere következett az újságírás és a politika kapcsolatáról, a romániai magyarság és a Székelyföld életének különböző vonatkozásairól. Ezt követően dr. Csedő Csaba polgármester szólt Székedi Ferenc negyedszázados újságírói és közéleti munkásságáról, az évek során általa megírt vagy szerkesztett könyvekről és fordításokról, három éven át RMDSZ- elnökként betöltött szerepéről, majd rámutatott: „Nem tudom, mikor nyertünk, vagy mikor veszítettünk többet, amikor Székedi Ferenc abbahagyta RMDSZ-elnökségét és visszatért újságírónak vagy fordítva. De annyi bizonyos, hogy mindvégig olyan közéleti ember és olyan értelmiségi maradt, akit tisztel és becsül a város, akinek szavára és véleményére hallgatnak, aki immár több mint negyedszázada bizonyítja, hogy az erdélyi magyar értelmiség feladatvállalásáról nem beszélni kell, hanem egész egyszerűen fel kell vállalni ezeket a feladatokat. Ő ezt tette és ezért szereti a várost. A polgármester ezután munkásságának elismeréseként Pro Urbe oklevéllel tüntette ki az újságírót. Székedi Ferenc köszönő szavaiban utalt saját közösségi nézeteire: „Ismerek valakit, aki magyarként soha nem mondta, hogy magyar, de éjt nappá téve építi saját házát, és felesége a harmadik gyermeket szüli. Anélkül, hogy sokat beszélne, éli a maga természetes és megtartó hétköznapjait. És ő a nagyhatalom. Ó a mi nagyhatalmunk. Tőle függ minden. Hogyan épít. Hogyan dolgozik. Hogyan képes szavak nélkül is beszélni. Mert az a ki nem mondott szavai dacolnak az idővel. Ezt a könyvet voltaképpen neki szerettem volna megírni. Mindazoknak, akik így élnek és így tesznek. És tudom, hogy sokan vannak. Nagyon sokan, ebben a városban is. Az újságírástól a politikáig és a politikától az újságírásig megtett útnak számomra ez a legnagyobb tanulsága. Nem az ábrándok (...) tartanak meg minket, hanem az építők, a szakmájukat hivatásszerűen művelők, az önmaguktól a legtöbbet követelők". Ezt követően a szerző több mint 150 könyvét dedikálta. CSÚCS MÁRIA Megtanult-e a termelő kereskedni? Panaszáradatot zúdítanak ma a gazdák a városokra és mindenkire „ott fenn”, aki, íme, ismét kibabrált velük. A háromszéki pityókáért a falvakon még 600-650 lejt kértek egy hónappal ezelőtt, ma odaadnák négyszázért is kilóját, de nagyüzemi termelők a 350 lejes árat tartják reálisnak. Mi történt? Az importkrumpli nyomta le megint az árat, mint tette három évvel ezelőtt? Netán túkemelési válság köszöntött ránk? A dolog nyilván komplex elemzést érdemelne, magam egyik kárvallott következtetetését jegyezném ide. Én jövőre nem adok azok szavára, akik itthagytak a pácban, megszegték ígéretüket, hiába vártam őket, nem jöttek átvenni a termést. Kénytelen leszek pincét bérelni valahol, hogy mentsem, ami menthető. De jövőre majd magam indulok neki Brassó és a Regát piacainak, s nem várom meg vele a novembert, hanem már szeptember végén, október elején nekilátok a kereskedelemnek. Tényleg, vajon nem azért olyannyira kiszolgáltatottak az itteni gazdák, mert az értékesítést, szállítást, a tulajdonképpeni vevőhöz való eljuttatását a terméknek átengedték azoknak, akik érdekei nincsenek összhangban az övéikkel? Tudjuk-e még egyáltalán, mi fán terem az értékesítési szövetkezet? B. KOVÁCS ANDRÁS ! REPLIKA Cáfolat Ismét megszólalt az RMDSZ leköszönt elnöke, Domokos Géza. Talán arra számít, hogy az erdélyi magyar újságolvasók, tévénézők emlékezete csalókán rövid, és rágalommal vádolja Tőkés László református püspököt, az RMDSZ tiszteletbeli elnökét, azért, mert a közelmúltban felidézte Domokos Géza gyászos szerepét, melyet az 1992-es parlamenti választások Hargita megyei jelöltállításakor játszott. íme, hogyan döntött az RMDSZ Elnöksége 1992. augusztus 27-én reggel 7.30 órakor: Szenátorjelöltek: Képviselőjelöltek: 1. Hajdú Gábor 1. Borbély Imre 2. Verestóy Attila 2. András Imre 3. Lászlófi Pál 3. Nagy Benedek 4. Borsos Géza 5. Asztalos Ferenc És lássuk hogyan írta ezt át Domokos Géza, ugyanaznap déli 2 órakor: Szenátorjelöltek: Képviselőjelöltek: 1. Verestóy Attila 1. Borbély Imre 2. Hajdú Gábor 2. Nagy Benedek 3. Székedi Ferenc 3. András Imre 4. Lászlófi Pál 4. Asztalos Ferenc 5. Antal István 6. Borsos Géza 7. Ördögh Imre Ezek után Domokos Géza, alig négy év múltán le meri tagadni beavatkozását. Ugyanennyi a valóságtartalma azon állításának, hogy az RMDSZ elnökségének négy megnevezett tagja, közöttük e sorok írója, próbálta volna őt elnöki tisztéből eltávolítani. Emlékeztetni szeretném Domokos Gézát, hogy ezúttal is „rosszul emlékezik”: az RMDSZ 12 tagú legitim elnöksége vonta meg tőle bizalmát (egy ellenszavazat: Tokay György, egy tartózkodás: Takács Csaba) és ném e testület négy tagja. A kiváltó ok pedig: az elnök jogtipró beavatkozása az RMDSZ Hargita megyei jelöltállítása során. Idézet az RMDSZ elnökségének leveléből, mely az RMDSZ Küldöttek Országos Tanácsa tájékoztatására annak idején íródott: „Tekintettel arra, hogy a kolozsvári elnökségi gyűlés óta eltelt idő alatt Domokos Géza változatlan derűvel hágja át az Országos Elnökség döntéseit, az RMDSZ a cselekvésképtelenség felé sodródik, és mivel ez az állapot előbb-utóbb konkrétan károsan fogja befolyásolni az egész romániai magyarság helyzetét, e kérdésben a döntés tovább nem halasztható... A Küldöttek Országos Tanácsának e kérdésben választania kell a szabályzatszerű szövetségi működés és az egyszemélyes kiszámíthatatlan politizálás között, illetve Domokos Géza és az általa folyamatosan semmibe vett Tőkés László tb. elnök, Szőcs Géza, Kolumbán Gábor alelnökök, Borbély Imre, dr. Csapó József, Béres András, Patrubány Miklós, Beder Tibor, Takács Csaba, Toró T. Tibor elnökségi tagok között. 1992. október 15. Az RMDSZ Országos Elnöksége” Ezek a tények: Domokos Géza politikai öngyilkosságot követett el, amikor az RMDSZ szabályzatát felrúgva, átírta a Hargita megyei jelöltlistát. Ezt ő akkor pontosan tudta, és mégis megtette, hisz fontosabb volt számára a Verestóy Attila támogatása, mint bármi más. Mára már szeretné elfeledni a történteket, s attól sem riad vissza, hogy önmaga mentegetése közben hazugsággal vádoljon egy püspököt. Szégyen, Kolozsvár, 1996. október 23. PATRUBÁNY MIKLÓS A gombolyag vége Egy cáfolat margójára Régi igazság, hogy csak ott lehet szó termékeny vitáról, ahol a felek jól körülhatárolt területen mozognak és fogalomértelmezésük azonos. Magyarán: nem őrölnek két malomban. Patrubány Miklós reagálása Ki hamisít? című jegyzetemre (Háromszék, 1996. október 12.) már csak azért sem tisztázhat semmit, mert - vérvádlói hangja mellett - hamis vágányra tereli a vitát. Vagy nem olvasta írásomat, csak hírből hallott róla, vagy tudatosan ködösít. Emlékeztetek: az 1992 őszi választásokon Hargita megye három területi RMDSZ-szervezete - a Csík, Gyergyó, Udvarhelyszéki - nem tudott közös nevezőre jutni a parlamenti listák tekintetében. Szükségmegoldásként, hivatkozással az RMDSZ szervezeti szabályzatának 9. pontjára, amely kimondta, hogy „minden tag jogosult küldötteivel részt venni a döntéshozatalban”, 1992. augusztus 21-én, egy Csíkszeredában ülésező, 142 küldöttet számláló megyei elektortestület döntött, titkos szavazással, két meghívott semleges megfigyelő, Takács Csaba országos elnökségi tag és Mina László Brassó megyei RMDSZ-elnök jelenlétében, a listákra kerülő nevekről, illetve a szenátor- és képviselőjelöltek sorrendjéről. A döntésről a Romániai Magyar Szó 1992. augusztus 25-i számában hivatalos közlemény jelent meg. Országos elnöki minőségemben egyetértettem az eljárással, és nem emeltem - nem is emelhettem! - kifogást a megítélésem szerint demokratikusan, a helyi autonómia szellemében összeállított listával szemben. Nem így az akkor már többségében a Tőkés László-Szőcs Géza csoporthoz tartozó országos elnökség. Elvetette az elektorgyűlés jogszerűségét és - elsősorban prominens tagjának, a temesvári Borbély Imrének szenátorrá választását biztosítandó - saját listát állított föl. Amit én szabályellenesnek és a helyi autonómiát sértő lépésnek ítéltem. Előre bejelentettem: tiltakozásképpen nem veszek részt a listát hivatalosító elnökségi ülésen, írásban is megindokoltam távolmaradásomat .Kérem az országos elnökség Csíkszeredába összehívott tagjait - írtam a telefax útján eljuttatott levelemben -, hogy mérlegeljék nyugodtan, felelősen a rendkívül súlyos helyzetet, próbáljanak felülemelkedni az egyéni és csoportérdekeken. Gondoljanak arra, hogy ami Hargita megyében történik, az kihat nemcsak a három történelmi szék magyar lakosságának hangulatára és választói magatartására, de befolyással lesz az erdélyi-romániai magyarságra is most, amikor oly nagy szükségünk van az aktív politikai viselkedésre, az összetartásra. Kérem az Elnökséget, tegyen tanúbizonyságot bölcsességről és fogadja el az augusztus 21 -én tartott megyei elektorgyűlés döntését, értsen egyet azzal, hogy a törvény előírta megbízatás birtokában Székedi Ferenc, a Csíkszeredai választmány elnöke nyújtsa be a 21. körzeti választási irodának (Hargita megye) az RMDSZ szenátor- és képviselőjelöltjeinek hivatalos listáját”. Kérésemnek nem lett foganatja. A választási listák bejegyzésének napján, augusztus 27-én délben fax-üzenetet kaptam Csíkszeredából, amelyet Csagh Samu, a Csíki RMDSZ egyeztető bizottságának vezetője, területi alelnök; Sófalvi László, az egyeztető bizottság székelyudvarhelyi képviselője, városi elnök; Szakálli Ferenc, az egyeztető bizottság gyergyószentmiklósi képviselője, városi alelnök írt alá. Az értesítés közti velem a véglegesnek tekintett listát. Hangsúlyozza, hogy a szenátorjelöltek listája azonos az elektorgyűlésen elfogadottal: Verestóy Attila, Hajdú Gábor, Székedi Ferenc, Lászlófy Pál. A képviselőlista - hozzák tudomásomra - „annyiban tér el az elektorlistától, hogy első számú képviselőjelöltként elfogadtuk, az elnökség javaslatára, Borbély Imrét (eredetileg szenátorként kívánta jelöltetni magát). Az elektorok által elfogadott listából még kimaradt Papp Kincses Emese, aki visszalépett". Következtek a nevek: Borbély Imre, Nagy Benedek, András Imre, Asztalos Ferenc, Borsos Géza, Ördögh Imre. Nos, minden változtatás nélkül, ennek a két listának a bejegyeztetésére adtam meghatalmazást (lásd Romániai Magyar Szó 1992. szeptember 1-i számában megjelent dokumentumokat, a meghatalmazás szövegét is beleértve). Gondolom, a tényállás világos. Patrubány Miklós úgy tesz, mintha sosem hallott volna Hargita megyei elektorokról, megyeközi egyeztető bizottságról, fújja a Tőkés László által elkezdett nótát, az egyedül ismert és elismert elnökségi listáról, amelyet én, Domokos Géza, önhatalmúlag megváltoztattam, tehát meghamisítottam. Régi történet, mi jelentősége manapság - gondolhatja az újságolvasó, akit ezekben a napokban kizárólag a most lezajlott választások, az RMDSZ-nek és elnökjelöltjének, Frunda Györgynek az eredményei, valamint az érdekvédelmi szervezet előtt megnyílt új távlatok érdekelnek. És tökéletesen igaza van. Csakhogy. Az RMDSZ nem halaszthatja tovább saját sorainak rendezését, közismert belső problémáinak a tisztázását. Ezt a szövetség választási sikere, az elkövetkező hetek és hónapok remélhetőleg a romániai magyarság érdekeivel összecsengő, azt kifejező politizálása követeli meg. Márpedig az RMDSZ-t eddig gyengítő, minden irányból elszigetelő jelenségek és folyamatok, nemkülönben a kíméletlen csoportharcban használt, nemegyszer alávaló módszerek tárgyilagos vizsgálata is a történet megértéséhez tartozik. Mint ahogy Patrubány Miklós félresikerült cáfolata, és még előbb, Tőkés Lászlónak a Duna TV-ben elhangzott vádja ellenem ugyancsak ennek a sötét krónikának a lapja. Gombolyag végének is nevezhetnénk. Ha megtaláltuk, kellő odafigyeléssel és türelemmel kibogozhatjuk, legalábbis az egyik, időközben összegubancolódott RMDSZ-fonalat. Innen is némelyek idegessége, hiszen tudják: nem lesz előnyükre, ha kiderül az igazság. Ami pedig Patrubány Miklós szentenciáját illeti arra nézve, hogy kinek van és kinek nincs szégyellnivalója, nem cím vagy tekintély, hanem a tények irgalmatlan logikája dönti el. DOMOKOS GÉZA Stóirat: Indulóban voltam cikkem szövegével a szerkesztőségbe, amikor elolvastam az Erdélyi Naplóban (1996. október 3.) az Erdélyi Magyar Kezdeményezés nyilatkozatát. A most lezajlott választásokkal kapcsolatos fejezet így kezdődik: „A bukaresti törvényhozás két házába történt RMDS képviselő- meg szenátorjelölések gyarlóságai mulaszthatatlan közös feladatainkra figyelmeztetnek. Ugyanis a különböző elvtelen manipulációk, a négy esztendeje elkezdett Domokos Géza-féle erkölcstelen «hagyomány» továbbéltetése tovább mélyítik az RMDSZ erkölcsi-politikai válságát, fokozva a romániai magyarság egészének kialakulóban levő közönyét szövetségünk törekvései iránt”. Kérdem én: lehetett volna másképp? Hiányozhattak volna Katona Ádám és furton-full nyilatkozó elvbarátai, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke ikonjának magasba emelői. Borbély Imre, Patrubány Miklós és a többi nemzetstratéga platform-szomszédai a rögeszmévé merevült hazugság toráról?