Romániai Magyar Szó, 1997. január (9. évfolyam, 2231-2256. szám)

1997-01-06 / 2231. szám

B­elezsibbadtunk a hosszított he­nyélésbe, részben tavalyi áruval kereskedünk. Új a gúnyánk, de a gondjaink a régiek. Leosztásokon, névlegesítéseken, kinevezéseken in­nen és túl, sőt talán a kezdőkormány­zat bakijain is (mert a hibák óhatatla­nul ezután következhetnek), egyre vi­lágosabb az újságíró­ számára, aki nem a pártoskodást tartja hivatásá­nak: bizalomból és bírálatból miként elegyítse a viszonyát az új politikai hatalomhoz. Ebből következően: ho­gyan forgassa tollát az új helyzetben. Ha nem, szükséges-e a bizalom az új kormányzat iránt? Nem lenne elegen­dő tárgyilagosnak lenni, ami eseten­ként támogatást vagy/és bírálatot je­lent, de az újságírói kötelességtan sze­rint mindig érvelő elemzést? Minden jel szerint Zsehránszky Ist­vánnal egy célért, de két malomban éltünk. Jó ez így, ő borúlátó, bizal­matlan, én problémalátó vagyok és bi­zalommal viszonyulok a koalíciós kurzushoz. Bizalommal azért, mert - és ebben Zs.I.-nak igaza van tavalyi utolsó vezércikkében - a bizalmatlan­ság a közelmú­lt történelméből fakadó pszichózis. Éppen ezért az új kor­mányzatnak szüksége van a sajtó bi­zalmára. Nem elnéző szemethunyása­ira, vagy a hibák rabulisztikus kima­­gyarázására, hanem valóban a biza­lomra, a jóindulatra, mely nem kizár­ja, egyenesen föltételezi a bírálatot. Csakhogy a román sajtó hisztérizál, pánikot kelt és populista tüsténkedé­­sekkel bizonyítja függetlenségét. Élen jár Ion Cristoiu lapja és ő maga, aki a tévében azért «bírálja» az államelnö­köt, mert filmbemutatókra és koncer­tekre jár. A romániai magyar polgár bizalmatlansága jegyében Zsehránsz­ky István pedig, bár okkal nyit tüzet a vidéki politikai élet nacionalista üzel­­meire a prefektúrák leosztása ürü­l­kén, oda lyukad ki, hogy amennyi­en közmegegyezéssel, egyeztetéssel, párbeszéddel nem fogják vissza a diszkriminációt keltőket, „máris kiír­hatjuk az új választásokat". A nacio­nalisták minden kormányzatváltás el­lenére nyilván nacionalisták marad­tak, velük nem lehet egyezkedni, elle­nük nyílt harcot kell folytatni politi­kai-erkölcsi ellehetetlenítésük végett. Ez a politikai küzdelem nem 200 na­pig és nem négy évig fog tartani, át kell vessük pillantásunkat a szomszéd or­szágok kerítésén, hogy számot adhas­sunk magunknak arról, miként ala­kulnak a posztkommunista országok­ban a demokrácia és a nacionalizmus frontvonalai. Nem kétséges, többek közt a «Buch­­wald-ügy» is bizonyítja: a sovén nacio­­nalista erők minden alkalmat megra­gadnak, hogy nyilatkozatok csonkítá­sával és kiforgatásával magyarellenes hangulatot keltsenek, jószerével - és egyelőre - ez az egyetlen lehetőségük megkísérelni a deri­okratikus koalició destabilizálását. Ám nyakunkon a Nemzetközi Valutaalap föltételeiként is megszabott gazdasági intézkedé­sek, és az új kormány óhatatlan nép­szerűségvesztésére a független, oly­kor csak «független» sajtó pánikkel­téssel rádupláz, maga is hozzájárulhat a destabilizációhoz. Persze a lapok népszerűségét könnyebb fönntartani az új kormányt téve felelőssé az elke­rülhetetlen és újabb nehézségekért, mint elemző erővel bizonyítani az in­tézkedések szükségességét és azon Új ruhában régi gondok belül bírálni a kormányt az adott helyzetben a bajok egy részét elhárít­ható intézkedések elmulasztásáért. Bizonyosra vehető, a kormány des­­tabilizálására törekvő volt kormány­párt, a választásokon szélre szorult sovén nacionalista pártok hitelrontó taktikája a sovén uszítás mellett a fő­­hangsúlyt a gazdasági szociáldema­­gógiára helyezi. Bölcs-e az a megálla­podás a kormánykoalíción belül, hogy a sürgősségi program időtartama alatt a mi sérelmeink orvoslása nem kerül napirendre? Az RMDSZ vállalta ezt a türelmi időt. A hazai magyar sajtó né­hány publicistája, politikai helyzete­lemzője szintén türelembe int. Mások viszont türelmetlenek. Úgy vélik, az új kormány tüstént oldja meg a régi gondokat. Ez is érthető: túl sokáig vártunk ahhoz, hogy ezt a 200 napos moratóriumot elviseljük. Ám gondol­janak arra: a bizalmatlanság és ellem tett ikertestvére, a bizalom nem csak érzelmi rugókra jár, de fejében az ész döntése is. Az ésszerűség pedig türel­met sugall, nem belenyugvást. A 200 éve született Goyának igaza volt: „Az ésszerűség álma szörnyeket szül." SZÁSZ JÁNOS U.1. Visszatetszéssel hallgattam a miniszterelnök kijelentését, miszerint nem az energiahordozók áremelését rendelték el, hanem az árak szintkii­gazítását a lej/dollár árfolyamához viszonyítva. Pedig, ha jól megnézzük, ez mégis csak áremelkedés. Minek ef­féle fügefalevéllel takargatni a mezte­len valóságot? A régi rendszerben is az árak „kiigazításáról" beszéltek, s bi­zony jó lenne, ha nem ily nyelvi bű­vészmutatványokkal emlékeztetné­nek az antiidőkre. (A miniszterelnök december 30-i televíziós üzenete vi­szont ugyancsak üdvözlendő realiz­musáért és őszinteségéért.) NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL .XXX/X . . •• • ..X­X­ .X Karácsony-ízű szabadság­ ­. 1996. december 24-én - nemcsak a hazai médiák, a világsajtó is megírta — Marosvásárhelyen véget ért egy em­ber kálváriája. Karácsony előestéjén, 1990 véres márciusának utolsó magyar elítéltje - közel hat év raboskodás után - elnöki kegyelemmel, kilépett a börtön kapu­ján. CSERESZNYÉS PÁL ismét szabad ember. A karácsonyt családi körben ünne­pelte, s ott köszöntötte az új esztendőt is. A fogságban töltött évek megvisel­ték. Jócskán megőszült haja alatt homlokára mély barázdákat szántott a keserű idő, arcán sápattá kérgesedett a szenvedés, szemüvege mögött tekin­tetében bizonytalan fény imbolyog. Történelemkönyvek írnak majd azok­ról az eseményekről, melyek mártír­­ságba sodorták, mikor Marosvásárhe­lyen néhány napra megszűnt létezni a XX. század. Az emlékek még nehezen jönnek elő, a megrázó élmények ott sajognak minden kimondott szóban, amelyek be sem hegedt sebeket tépnek fel egy ember lelkében, akiből a nacionalista uszítás gépezete olyan fenevadat pró­bált faragni, aki szörnyű gaztettekkel testesíti meg az ellenségképet. Sokan voltak azok, akik ebben nem hittek, s az RMDSZ is mindent elkövetett, hogy arról a hazug, torz képről, me­lyet Cseresznyés Pálról festett a hata­lom, kiderüljön az igazság. Vásár­helytől Bukarestig, Strasbourgtól Wa­shingtonig a világon sok helyütt és sokan mozdultak meg érdekébe, de el kellett jönnie Romániába is a tényle­ges rendszerváltásnak ahhoz, hogy Cseresznyés Pál szabaduljon börtöné­ből. Az ünnepek alatt hosszan beszélget­tünk életéről,, börtönemlékeiről, sza­badulásáról, terveiről. Mindenekelőtt köszönetét tolmácsoljuk mindazok­nak, akik mindvégig mellette voltak, küzdöttek szabadulásáért, akár ismert politikusokként, mint Frunda György vagy Borbély László, akár egyszerű honfitársaiként, akár magyarként vagy nem magyarként szerte e vilá­gon, mert a közösségi akarat nélkül nem kel­l­ sor szabadulására. 21 - sem tartóztattak le, saját magam jelentkeztem a rendőrségen, s kivizsgálásom második napján, 1991. január 17-én vettek őrizetbe, mert, miután lejátszották nekem a márciusi eseményekről készült videofilmet, el­ismertem, hogy én vagyok az, aki be­lerúgott abba a bizonyos személybe — nevét nincs értelme említenem, mert akkor még azt sem tudtam, hogyan hívják -, aki a Grand szálló előtt a földön hevert. Hogy miért tettem? Most, szabadulásom után elmondha­tom azt is, hogy pár másodperccel földre kerülése előtt a fejsze, a csá­kány, a vasvilla - egészen pontosan nem emlékszem - még a kezében volt. És akkor a hirtelen felingerültség rávitt. Később őszintén megbántam tettemet, mert nem lett volna muszáj még az egyetlen rúgás sem, de akkor az események sodrában nehéz volt ra­cionálisan gondolkozni. Szándékos emberölési kísérletről azonban - ami­vel végül elítéltek - szó sem volt. Éle­temben a légynek sem ártottam, s mégis minden enyhítő körülmény elle­nére 10 év börtönbüntetést kaptam... (Folytatása holnapi számunkban) BÖGÖZI ATTILA Volt egyszer egy karácsony • Fotó: MIHÁDÁK ZOLTÁN / MTI Az EBESZ megerősítette a szerb ellenzék győzelmét (Bécs • MTI / Fülep Zsófia)­­ A Euró­pai Biztonsági és Együttműködési Szerve­zet Állandó Tanácsa jóváhagyta a Felipe González EBESZ-megbízott jelentésében foglalt ajánlásokat a Szerbiában lezajlott választásokról, s felszólította Belgrádot a jelentésből következő intézkedések azon­nali és teljes végrehajtására. Ez konkrétan azt jelenti, hogy tisztelet­ben kell tartani a választások eredményét, s lehetővé kell tenni a megválasztott sze­mélyeknek, hogy az adott testületekben elfoglalják a helyüket. A volt spanyol kor­mányfő által elkészített jelentésben - mint ismeretes - arról van szó, hogy az ellenzék 13 településen és Belgrád kilenc kerületé­ben nyerte meg a választásokat. , Az EBESZ pénteken, néhány órával az Állandó Bizottság ülése előtt megkapta Milan Milutinovic jugoszláv külügymi­niszter levelét, amelyben a belgrádi diplo­mácia vezetője véleményezi a González­­jelentést, de a szervezet egyelőre tanulmá­nyozza a levelet. Egyelőre nem világos, hogy milyen dokumentumok alapján von­ja kétségbe egyes helyeken a választási eredményeket a jugoszláv külügyminisz­ter, s milyen adatok alapján ismeri el őket máshol. Teng különleges vonatja (Tokió / MTI) • A kínai vezetés változatlanul dol­gozik Teng Hsziao-ping hongkongi útjának előké­szítésén - közölték megbízható hongkongi források. Az elmúlt napokban arról jelentek meg informá­ciók, hogy a 92 éves Teng állapota rosszabbodott, a kínai reformok atyja eszméletét vesztette és állítólag egy kínai katonai kórházba szállították. A hongkongi Economic Times ezzel szemben pekingi közlésekre hivatkozva arról számolt be, hogy a kínai kormány egy 200 fős stábot állított föl Teng hongkongi útjának előkészítésére. Egyidejűleg egy különleges vasúti sze­relvény építésébe is fogtak, ezzel szállítanák Tenget a volt brit koronagyarmatra. E látogatással nemcsak Teng vágyának akarnak eleget tenni, hanem emléke­zetessé is akarják tenni Hongkongnak a britektől való, júliusban esedékes visszavételét. S­oknemzetiségű Antarktisz-expedíció (MTI-Panoráma) • Újév napján egye­dülálló népes expedíc­ió első­ c­soportja indult útnak Angliából a Déli Sarkra az­zal a céllal, hogy a legkülönbözőbb or­szágokból származó, különféle fajú, val­lási­ és nemű emberek megtanulják, miként segítsék egymást nehéz helyzetekben. A 35 tagú expedíció 26 országból - köztük a palesztin autonóm területről és Izraelből - szár­mazó 16-24 éves fiatalokból áll. Vannak köztük északír katolikusok éppen úgy, mint pro­testánsok, fekete és fehér dél-afrikaiak egyaránt. „Célunk az, hogy együttműködésre szoktassuk ezeket az egymással súlyos konfliktus­ban álló csoportokat képviselő egyéneket, s megértessük velük a jég hátán is megélés fontosságát, ami nagy mértékben függ az egymás iránti bizalomtól” - mondta a Reuter­­nak az UNESCO által szervezett Antarktisz-expedíció szóvivője, Robin Dunseath. Az egész expedíció Argentínában gyülekezik és rövid együttes kiképzésen vesz részt. Itt egy orosz jégtörő veszi fedélzetére őket és egyhónapos utat tesz velük az Antarktisz körül. Az expedícióban való részvétel egyetlen elengedhetetlen feltétele az angol nyelvtudás. A tervek szerint a hajón csatlakozik majd az expedícióhoz Robert Swan, az ismert an­gol felfedező, aki az UNESCO 50 éves fennállásának alkalmából jelenleg 800 mérföldes gyalogutat tesz a Déli Sarktól az Antarktisz pereméig. W.W.WAtW.W Halál, rendőri felügyelet alatt Áldozatait szedi a fagy a szegények so­b­­rában - adja hírül szalagcímben az egyik­­ helyi napilap. De hogy az elhagyott rak­­­­­tárhelyiségben miért kellett megfagynia a­­csavargónak, saját lakásán a 73 éves­­ öregembernek és az út szélén az alkoho­­l listának, arról nem szól a fáma. Sőt, az­­­ intézményesített passzivitást „falazandó”, ?a lap szó szerint közli a rendőrség nagy­­? közönség számára előregyártott jelenté­­­­­sét: „Moise Balanceát megrögzött alko­­h­holistának ismerte a környék. Holttestét ?egy fa törzsének támasztva találták meg a | szecselei Libertátis utcában. A halál Ta­li gyás következménye.”­­ Csakhogy a hírnek fele sem igaz. A | szerencsétlenül járt 67 éves ember mellett 5 aznap magam is elhaladtam. Délelőtt tíz­­ órakor meg élt, hason fekve aludt a föl­­­sdön egy hentesüzlet előtt. Az arrajárók is köccögtek, néhányan tudni vélték, hogy­­ már előző este is ott feküdt az az ember.­­ Úgy döntöttem, beszólok a városházára,­­ott tudnia kell valakinek, mi a teendő ,­ ilyen esetben. Már a bejáratnál összefu­tottam egy polgárőrrel. Elmondtam neki a­ Libertati utcában észlelteket, aztán dol-­ gom után néztem. Délután munkából jó- é­vet betértem a hentesüzletbe megtudakol-1 ni, mi történt az alvó emberrel. Meghalt -­ jött a válasz. A városházi polgárőr ugyan-1 is hozzá sem nyúlt. Elment társakat ke-­ resni, értesíteni a rendőrséget. Csakhogy? a rendőrség luxusjárgánya nem arra valo,­ hogy holtrészeg atyafiakat szállítsanak­­ vele. Telei' lóttok hát a mentőkocsiért . ? Ami legalább ... lehetséges ok miatt ké-f sett Végül délután kettő felé újra telelő-? náltak. .­.úttal azonban a brassói hulla házba, mivel a földön fekvő atyafi idő­? közben elunta a végtelen polgártársi gon­ ? doskodást és jobb létre szenderült. Idézett hír a maga tárgyilagos hangne­ ? mében kétséget kizáróan közli: az egyet­? len vétkes a halott. A polgárok biztonsá­? gáért felelő fizetett alkalmazottak legfen­ ? nebb csak sajnálhatják, hogy nincs kit? megleckéztessenek a történtek miatt. B. TOMOS HAJNALI Fotóalbum jelent meg I. Pál pápa tavalyi, magyarországi látogatása alkalmából - 7 fotográ­fus munkáiból • MTI-képszolgálat Új sorozat 2231. szám, ■ 1997. január 6. HÉTFŐ Ára: előfizetőknek 280, darabonként 500 lej Tel.: 222 33 08 222 58 02 222 33 24 222 94 41 222 32 11 Bucuresti, Pia­ta Presei Libere­­ F&x: Hihetetlennek tűnik az, ami mostanság magyar-román vi­szonylatban lezajlik. Vegyük csak sorjában: az RMDSZ-t fel­kérik, vegyen részt a bukaresti hatalmi koalícióban, minisztere­ket, államtitkárokat nevezhet, megkapja két megye irányítását, számos másikban pedig alpre­­fektusi tisztségeket. Azután a ro­mán külügyminiszter első külföl­di útja Budapestre vezet, s ven­déglátójával egy sor olyan dolog­ban megállapodnak, ami eddig gondot okozott a két ország vi­szonyában. Egyetértenek abban, hogy az alapszerződés csak kez­det; kormányközi vegyesbizottsá­got hoznak létre a megvalósítá­sára; felvetik a határmenti gaz­dasági együttműködés támoga­tásának gondolatát; tárgyalnak a nemzeti valuták átválthatóságá­nak lehetőségéről, közös keres­kedelmi kamaráról, az egyetemi és főiskolai diplomák kölcsönös elismeréséről. Közben célegye­nesbe fordult a régi álom megva­lósítása, s ha minden jól megy, az idén ismét megnyílik a kolozs­vári magyar, illetve a debreceni Remények és kételyek román főkonzulátus. Ezek mel­lett tiszteletbeli konzulátusok nyílnak Konstancán és Győrött. S persze, ott a kisebbségi kér­dés: Adrian Severin szerint ter­mészetes igénye a romániai ma­gyarságnak, hogy anyanyelvén tanulhasson, s azt később hasz­nálhassa is­­ szülőföldjén. Buda­pest pedig kérte az oktatási tör­vény felülvizsgálatát, rugalmas alkalmazását, a kétnyelvű felira­tok engedélyezését, valamint az államosított egyházi és közösségi javak kárpótlásának rendezését. Szóval, úgy tűnik, mintha va­lóban új fejezet kezdődne, s ha nem is rendkívüli, de normális kapcsolat alakulhat ki Románia és Magyarország között. Csakhogy ez nem elég. A nyu­godt légkörhöz ugyanis szüksé­ges, de nem elégséges a hivata­los egymásra találás, a sikerhez elengedhetetlen a két nép - ma­gyarok és románok, éljenek bár­ói - nagy többségének támoga­tása is. Ez pedig nem nyerhető el se két nap, se két hónap, de ta­lán két esztendő alatt sem. Mert keserű emlékek táplálta kételyek élnek mindenkiben, amelyeken nem egyszerű túltenni magun­kat. Emlékszem, ‘89 karácso­nyán, az akkori eufória tetőfo­kán Szatmáron, legjobb barátom a sokat tapasztaltak bölcsessé­gével csak annyit mondott: “Ne Feledd, ez nem a romániai ma­gyarok forradalma volt, s ezt még eszünkbe fogják juttatni.” S neki lett igaza. Hát most megint itt vagyunk, ha nem is forradalom, de politi­kai értelemben azzal felérő válto­zást ígérő fordulat következett be Romániában, megint vannak magyar szereplők, sokan most is reménykednek, és vannak is po­zitív jelek. Az első szó, ami eszem­be jut, mégis az: “hihetetlen”. S nem lehet véletlen az sem, hogy sokan rögtön a “nagy barátko­­zás” okát keresgélik. Mondják, Romániának szüksége van Bu­dapest gazdasági, politikai támo­gatására. Mások szerint buka­resti image-építésről van szó, s az egész integrációs célokat szol­gál, Nyugat-Európa fővárosai­nak, Washingtonnak, a Nemzet­közi Valutaalapnak és a Világ­banknak szól­­ pénz, NATO- és EU-tagság reményében. S amint ezek elmaradnak, a barátság is alábbhagy. Persze, ha így is volna, ha mind­ezek megfordulnának a vezetők fejében, akkor sem szabad - egyelőre semmiképp! - kizárni az őszinte szándékot. Mert ez nyu­godtan megfér a - nevezzük így - pragmatikus szempontok mel­lett. Hiszen vannak példák arra, hogy két nép a közös érdekeket szem előtt tartva igenis, túllépett történelmi sérelmeken. Ám ehhez nem csak a politikai elit, de mindenki őszinte akara­tára szükség van. És - megint - időre. A bizalom nem egyszerű dolog. Építeni kell, ezúttal - azt hiszem - fentről lefelé. Budapest­ről és Bukarestből egészen a leg­kisebb falvakig. Amíg az átlag­polgár is elhiszi, hogy a nyuga­lom neki is sokkal jobb, mint az örökös szembenállás. S akkor egy ígéretes magyar-román kül­ügyminiszteri találkozó hírére ta­lán nem csodát emlegetnek majd­­ a Nagykörúton. Budapest, 1997 januárja NAGY IVÁN ZSOLT Mi vár ránk a héten? (Műholdon)­­ Január 6. A német védelmi miniszter amerikai látogatáson , Tokióban sajtóértekezletet tart Jose Ramos Horta kelet­­timori Nobel-békedíjas ellenállási vezető. • Január 7: Kezdetét veszi a holland EU-elnök­­ség + A japán kormányfő Malajziába látogat. • Január 8: Befejeződik a 10. Ausztráliai Magyar Találkozó Adelaide-ben + A FÁK államfői találkozója Kirgizisztánban. • Janu­ár 9: A japán kormányfő Indonéziába látogat . Chrétien kanadai kormányfő dél-koreai, fü­­löp-szigeteki és thaiföldi útja. • Január 10: A román parlament rendkívüli ülésszaka. • Ja­nuár 12: Kaliforniában átadják az Év embere díjakat - 23. alkalommal. (Az MTI nyo­mán) Japán-tengeri olajszennyeződés (Műholdon)­­ Csaknem négyezer tonna nehézolaj ömlött ki eddig abból az orosz szállítóhajóból, amely csütörtökön süllyedt el a japán partok közelében. A Nahodka nevű tartályhajó, amely 19 ezer tonna olajat szállí­tott Kínából Oroszországba, eddig még kide­rítetlen okokból kettétört a Japán-tengeren, 150 kilométernyire a szigetország partjaitól. • Japán eddigi második legnagyobb olaj­szennyezési katasztrófája elé nézhet, ha nem sikerül megakadályozni a szennyezés terje­dését. A szél a part felé sodorja az olajat, a hat méter magas hullámok pedig lehetetlenné teszik a folt felszámolását, illetve elterelését. • Az orosz tartályhajó 32 fős személyzetéből a kapitány kivételével mindenkit kimentettek a japán mentőalakulatok. (Marton János / MTI) Limai túszdráma - a gerillák felhívása (Műholdon)­­ A limai japán nagyköveti rezidenciát december 17-e óta megszállva tartó gerillák szombaton újólag megerősítet­ték, hogy nem adják meg magukat, és arra szólították fel Alberto Fujimori perui elnö­köt, hogy kezdjen tárgyalásokat követeléseik teljesítéséről. A Tupac Amaru Forradalmi Mozgalom (MRTA) fegyveresei - akik még mindig 74 túszt tartanak fogva - bebörtönzött társaik szabadonbocsátását követelik. • A körülzárt limai épület tetején a túszdráma 18. napján megjelent, lepedőkre festett feliratok szerint „Itt senki sem adja meg magát!”. A gerillák visszautasították Fujimori korábbi nyilatkozatait, kiplakátozva: „Párbeszéd nél­kül nem lesz megoldás!” - jelentette a Reu­ter. • A limai vezetés nem tárgyalt közvetle­nül a követségfoglalókkal már december 28- ika óta. Szombaton viszont a nagyköveti re­zidencián két órán át igyekezett kompro­misszumra jutni Juan Luis Cipriani perui püspök és Michel Minnig, a Nemzetközi Vö­röskereszt képviselője. (MTI) Kohl még az idén megoldást vár a NATO-orosz vitára (Műholdon) - Helmut Kohl német jemed­­ár Borisz Jelcin elnökkel folytatott tárgy tiká­sai után közölte: eltérő állásponton vannak a NATO-bővítés kérdésében, de ő kész az orosz elnök érveit továbbítani Németország NATO-beli partnerei felé. Elutazása előtti sajtóértekezletén hangsúlyozta: úgy gondol­ja, hogy ebben az évben sikerül ésszerű meg­oldást találni a NATO-bővítés kérdésében, olyant, ami figyelembe veszi Oroszország jo­gos biztonsági igényeit. • A Jelcinnel tartott találkozóján az egyik fő téma volt a NATO tervezett bővítése. - Nézetkülönbség van a problémát illetően - állapította meg Kohl, hozzáfűzve, hogy a NATO-partnerek tudo­mására hozza Jelcin elnök érveit. - Azt hi­szem, sikerül olyan ésszerű megoldást találni 1997-ben a NATO-bővítés kérdésében, amely nem vezet új elválasztó vonalak meg­jelenéséhez, illetve figyelembe veszi Orosz­ország jogos biztonsági igényeit. • Egy kér­désre válaszolva Kohl hangsúlyozta, hogy a­­ NATO nem tervezi katonai gépezetének kö­zelítését az orosz határokhoz. (Köti Lóránt / MTI) Interjú Adrian Severinnel­­ (Műholdon)­­ Megerősítette a budapesti magyar-román külpolitikai tárgyalások során is hangoztatott román külpolitikai elveket, törekvéseket a tv Panoráma című külpolitikai műsorában szombaton elhangzott nyilatkoza­tában Adrian Severin, leszögezve: a román álláspont korábbihoz képest bekövetkezett, s Magyarországon is feltűnést keltő változása az új politikai vezetés meggyőződéséből, ér­tékrendjéből fakad, s éppen ezért „számunk­ra ezek a lépések természetesek." Severin ki­fejtette, hogy a stratégiai partnerség nem jel­szó, hanem egy olyan határozott program, amely ráadásul nem álmokból, hanem a való­ságból indul ki. Több a korábban fő célnak tartott, s valóban fontos történelmi megbéké­lésnél is, mert hiszen, mint Severin hangoz­tatta, a megbékélés csak a múlt problémáira vonatkozhat, s ha elértük a megbékélést, ak­kor azon az úton már nem lehet tovább men­ni, „mert megbékéltünk és kész”. A partner­ség viszont, a román külügyminiszter értel­mezése szerint, „egy olyan aktív folyamat, amely a jövőbe vezet. Azt jelenti, hogy tá­mogatjuk egymást, hogy együttműködünk, ami mindkét fél számára előnyös. És sok te­rületen lehetséges az együttműködés. A kül­ügyminiszter ezek közé sorolta például a gazdaságot, a kisebbségi kérdést, az infra­struktúraépítést, a környezetvédelmet, a szu­perregionális, vagy határmenti együttműkö­dést, a fiatalok csereutaztatását és - mint mondta - természetesen katonai, vagy pénz­ügyi téren is sok a lehetőség. • A magyar el­lenzéki pártok vezetőivel folytatott budapesti tárgyalásairól szólva Severin kiemelte, „na­gyon bátorítónak” találta azt a tőlük kapott üzenetet, hogy támogatják a magyar-román stratégiai és történelmi partnerségre vonatko­zó elképzelést. A megvalósítása szempontjá­ból a külügyminiszter nagyon bíztatónak ítél­te, hogy a román közvélemény is felkészült a radikális politikai változásra. Mint hangsú­lyozta, felkészültebb ,mint a politikusok, mint a politikai elit. Úgy találjuk, hogy a ro­mán közvélemény nagyon őszintén, derűsen és elégedetten vette tudomásul, hogy bevon­tuk a kormányba a magyar etnikai kisebbség képviselőit.” Ebből azt látjuk: Romániában már megvan az együttélés modellje, mégpe­dig azért, mert az átlagemberek már megte­remtették - mondta többek között Adrian Se­verin. (MTI) N4 V­ | „ Üt Ilii Ilii W 2 ed­i i­ti! |i!i­i:2 !§ |||1 al­t 4) -M

Next