Romániai Magyar Szó, 1997. június (9. évfolyam, 2367-2402. szám)

1997-06-01 / 2372-2373. szám

Romániai magyar rádiózás (Helyben) - Markó Béla szövetségi elnök kezdeményezésére tanácskozást rendeztek a héten a román rádió illetékes főosztály­­vezetője, Gheorghe Verman vezérigazgató­helyettes, a kolozsvári, marosvásárhelyi és temesvári rádióstúdiók képviselői, Marton Árpád képviselő, az illetékes parlamenti bizottság tagja és Bartonek István Nemzeti Kisebbségvédelmi Hivatal médiakapcsolatokkal megbízott igazgatója. A tanácskozás célja azoknak a konkrét módozatoknak és lehetőségeknek felmérése volt, amelyek révén a területi stúdiók műsorrendjének módosításával, a magyar nyelvű adások egyidejűségének megszüntetésével, valamint a műsorszórás műszaki feltételeinek javításával biztosít­ható lenne a többórás folyamatos magyar nyelvű adás sugárzása, illetve vétele Erdély egész területén. A tanácskozás résztvevői megállapodtak abban, hogy az illetékes szakértők a közeljövőben elkészítik a megvalósítás rövid- és hosszútávú sza­kaszairól, anyagi és műszaki feltételeiről szóló tanulmányokat. Ugyanakkor a rádió vezérigazgató-helyettese közölte, hogy az igazgatótanács döntése értelmében a kisebbségi nyelveken is sugárzó stúdiók vezetőségébe - ahol ez még nem történt meg - a kisebbségi szerkesztőségeket képviselő főszerkesztő-helyetteseket neveznek ki. (Az RMDSZ­ tájékoztató­­ nyomán) Heti Hírmondó - Magyarország 2000 (Műholdon) - A külföldön élő magyarság jeles személyiségeinek és a hazai társadalom képviselőinek találkozójáról, a pénteken és szombaton a parlamentben rendezendő Magyarország 2000 konferen­ciáról beszélgetnek a Duna Televízió vasárnapi Heti Hírmondó című műsorának vendégei. A tanácskozás kapcsán szó lesz arról, miként kapcsolódhat be a külföldön élő magyarság az ország előtt álló feladatok, elsősorban a modernizáció és az euro-atlanti integráció sikeres megoldásába és milyen lobby-tevékenységet célszerű folytatni a csatlakozás érdekében. A jelenlevők elmondják véleményüket arról, hogy a modernizáció következtében - amely a nemzettudat átalakulását is jelentheti - miként módosulhat a kárpát-me­dencei magyarság kapcsolata az anyaor­szággal, illetve mit tehet az anyaország a diaszpórában élők nyelvének és identitá­sának fenntartása érdekében. A műsor vendége Sütő András Kossuth-díjas író, Lauer Edit, az Amerikai-Magyar Koalíció elnöke és Kolár Péter, a Csemadok elnöke. (MTI) O­RSZÁGOS DEMOKRATKUS NAPILAP Ismét itt a Gyermeknap: június elseje ______________________________________• Fotó: KOVÁCS ATTILA / MTI ' :Jp ' . Áradás idán aszály? Összegben ma már talán nem túl jelentős - mintegy félmilliárd lejre becsült - az a kár, melyet az évtized immár kilencedik háromszéki áradása okozott a megye településeinek. Ha nem ismernénk a kárvallottak kínját-baját - a két ártatlan kisfiú halála keltette sebeket nem is említve - akár azt mondhatnánk, a kataszt­rofálisnak ígérkező romboló áradáso­kat ezúttal „szerencsésen”, avagy szerencsével úsztuk meg. Jött ugyanis a hideg szél, a hóolvadásokat gátló hűvös hajnal, amikor a havasok „utánpótlását” már nem bírták volna mederben tartani a gátak. Vigasztalódhatnánk azzal is, hogy két esztendővel ezelőtt átéltünk már vészterhesebb napokat is, amikor a jeges, majd a zöldár „zúgva-bőgve" szakította át a töltéseket a Backán és a Bodzán, Bácstelek került vízten­­gerbe, Borosnyón, Baróton kellett menteni a még menthetőt, úgyszólván minden kispatak, majd az Olt is fitogtatta erejét, tetemes kárt okozva a termésekben és a lakóházakban. Azt is tudjuk, hogy a vizes vesze­delmeket orkánok, jégesők tetézték, tetézik, s bár a riadalmak elmúltával helikopterek köröztek a települések felett, bőkezű támogatást ígértek, némi segítség egyszer vagy kétszer érkezett. Azt is úgy osztották tele­pülések szerint szét, hogy „hono­rálják” a szavazások során érzékelt kormányhűséget. De hát ne hessegtessük el a gon­dolatot: minden áradás így is sokba került! Megrövidítette a gazdákat, a bevetett parcellák költségeit vitte el az ár, lakóházakat sodort el, iskolákat iszapolt be. Önként adódik a kérdés: az ára­dások megelőzése révén e természeti csapásokat nem lehetne „olcsóbban” megúszni? Ha csak a mostani - végösszegben szerénynek titulált - félmilliárdot számítjuk, akkor is nyil­vánvaló átgondolt árvízvédelmi stratégiával sok belferízett orrséget lehetne megelőzni. E kérdéskörben adottak is az esettanulmányok. Két évtizeddel ezelőtt Besenyő környékén el is készült egy földgázrendszer, amely mesterséges tároló kialakí­tásával kívánta megfékezni a Feke­teügyet, öntözési reménnyel. A rendszer ma is létezik, teljesen eltérő rendeltetéssel az övezet Sepsiszent­­györgy nyaraló övezete, horgász­paradicsoma lett, civil képződmények őrködnek a kisebb-nagyobb térsogok fölött. Ami nem baj, erre is szüksége van az övezetnek, ám arra is illene figyelni, ami megfékezi a patakok szilajságát, védi a településeket, az embereket, a termést is! A megye távlati területrendezési tervében szerepel is legalább két nagy vízfelületi tároló létesítésének igénye, az egyik a Feketeügy felső sza­kaszán, Kézdivásárhely övezetében tartaná vissza a fölös vízkészleteket, a másik az Olt Kovászna-Brassó megye összekötő szakaszát mentesí­tené az árvizek pusztításától. A Bodza völgyében is hozzákezdtek a vízrendészeti munkálatokhoz, ám ilyen célra ma kevés a pénz. Azt a látszatot keltve, hogy még mindig „kifizetődőbb” megoldás az utólagos jóvátétel, amely elsikkad a bürokrácia útvesztőiben. Avagy most másképpen lesz? Reméljük... Időközben Háromszéket az aszály sújtja. Ha rövidesen nem erednek el bőségesen az ég csatornái, felbecsül­hetetlen kár elé néz az övezet, újabb megpróbáltatás elé állítva a földmű­velőket. Sóhajtva mondatva: de jó lenne most a tárolókba felfogott víz. De hát ez egyelőre csak álom... Mint ahogy a gáterősítési - helyi - erő­feszítéseket is elapasztja az átmeneti vízhiány... Marad minden a régiben? FLÓRA GÁBOR NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL N­em először mutatkoznak Romániában a fényes nevű XX. század folyamán a társadalmi bomlás jegyei. Változott az államhatalom, a társadalmi rétegződés jellege, s változóban van a család mint - a marxi definíció szerint - a modern társadalom alapsejtje. Ugyanakkor azt is kije­lenthetjük, hogy az emberi lényekből álló társadalom csak­ szervezett­ségben létezhet. S ha elvileg mindez igaz, miként jöhet létre olyan társa­dalmi rétegződés egyén és intéz­ményes hatalom, állampolgár és állam között, amely a szabadságot és a szervezettséget egyaránt biztosítani képes?... A megvalósulási esélyek láncolata számtalan variációt mutat, a különböző jegyek azonban sok tekintetben elénk vetítik a kudarc „árnyékát” is. . A sietség, a kapkodás, amely a közelmúltban és jelenleg is jellemzi a romániai kormánypolitikát, nem kerülhette el a „benső”, etnikai prob­lémák, feszültségek megoldási stratégiáját, gyakorlatát sem. S hogy milyenek e variációk? Elegendő pusztán arra gondolnunk, hogy gyökereiben és törekvéseiben - föld­rajzi és történelmi opció tekintetében - Románia a nemzetállami státus elérése felé törekszik. Mindez azon­ban nem volna baj, ha a nemzet­­állami jelleg szükségszerűen nem vonná maga után az egységesség, a falsul értelmezett, különbségek és nivelláltságok nélküli megosztat­­lanság veszélyét. Hiszen ez az egységesség és megosztatlanság a másság elviselésének az ellehetet­lenülését teremti meg idebenn, s minden kívülről jövő impulzus az egyféle „igazság” bajnokai számára a veszély érzetét kelti... Ion Iliescu, volt elnök egykori kolozsvári látogatása ebben a különös hitében erősítette meg a Kolozsvárt élő, ugyancsak megosztott és „színes” társaságot. A „szélsőséges hazaszeretet” jegyében a buzgó exelnök figyelmeztet arra, hogy az autonómiákkal szét akarják szaggatni az országot, kifejti a román nemzetállam elvét és elítéli az épp akkor Romániában járó Tom Lantost. Ugyanakkor - emlékeztetnünk kell - erős rendőri felügyelet mellett zajlik a kolozsvári találkozó. Az egységesség elvét sikerül hamarosan elvi szintre emelni, s az a vezetőség, amely oly könnyedén gyárt ideológiát, hama­rosan arra az álláspontra jut, hogy az 1918-as gyulafehérvári nyilatkozat már nem érvényes, hiszen az 1923- as alkotmány magában foglalja az ígéreteket, s nem lehet hivatkozni olyan dokumentumra, amelyet a magyarok nem írtak alá. Nemzeti államra van szükség - hangoztatik ismét az új irányelv -, a románság nem engedhet meg semmiféle enk­­lávét az országon belül, s ez legyen világos még a barátok előtt is... Nemzetállam, rendőrállam... E sorozatos kinyilatkoztatások rendjén hamarosan eljuthatunk a napjainkban oly égető szüksé­gességnek számító „egyetemkérdés” elvi megoldásához is. Hivatalos fóru­mon kijelentik, hogy egy ilyen egye­tem potenciálisan „hídfő” lenne az autonómia felé, ami jogilag szintén „enklávét” eredményez. Az egysé­ges nemzeti államban pedig nincs helye egy ilyen intézménynek, amely újabb lépés a magyarság részéről a cél (az autonómia) felé. Ilyen elvi alapozás után nem nehéz persze, polgármesteri szinten újból és újból kijelenteni, hogy az egységes nem­zeti államban csak egyetlen hivatalos nyelv létezik, a román, így ha elfogadják, hogy kétnyelvű feliratok legyenek, akkor a kormány alkot­mányellenesen jár el. Ily módon helyeződik akarva-akaratlan oppozí­­cióba az RMDSZ, valamint a Vatra Romaneasca, mely „destabilizáló elemként” stigmatizálja partnerét, azt állítva, hogy az autonómia és a föderalizmus gondolata megkérdő­jelezi az RMDSZ lojalitását az állam iránt. Ez az állandó vita szolgál alapjául annak a hamis képnek is - mondják egyesek -, mely szerint Kolozsváron interetnikai feszültség volna. A „fekete doboz” fedele ismét bekattan tehát. Az új szlogen pedig így hangzik: mindannyian ismerjük meg „belülről” a közös hazát! KISGYÖRGY RÉKA Az idegengyűlölők nem ismerik „ellenségüket” Május 23—25 között LÉPÉSEK — EGYÜTT címmel háromnapos, kisebbség problematikájú szemináriumot tartottak Temesváron három nem kormányzati ifjúsági szervezet, a MADISZ, az ASSIR (Rasszizmus ellen harcoló diákegyesület) és az FCER (Zsidó Hitközségek Szövetségének ifjúsági szervezete) képviselői részvételével. A temesvári rendezvény az Európai Unió PHARE-programja által finanszírozott, öt szemináriumból álló rendezvény­sorozat harmadik állomása volt Iași és Kolozsvár után, a szervezők szerint ez volt az eddigi legolcsóbb és legsikerültebb szeminárium.­­ A megnyitó napján temesvári lektorok ismertették a sok nemzetiségű Bánság történetét, külön kitérve a helyi magyar és zsidó kisebbség múltjára. A második nap a román oktatásügyi törvény, a bánsági magyar iskolák, a magyarországi kisebbségek helyzete volt a vitatéma, utóbbi tematikáról a szeminárium magyarországi vendégei, Györgyik Zsolt és Márkus Gábor, az Ifjúsági Demokrata Fórum képviselői tartottak ismertetőt. Ugyanaznap délután spontán beszélgetés folyt a zsidó nép múltjáról és jelenéről, a romániai zsidó kisebbség helyzetéről. A műsort interkulturális — háromnyelvű — művelődési est zárta a temesvári Magyar Színházban. A zárónapon a politika és a sajtó szerepe az ifjúság nevelésében került terítékre. Az ASLIR elnöke, Eugen Gane bukaresti diák szerint a személyes ismerkedési lehetőségen túlmenően, a háromnapos rendezvény fő célja egymás gondjainak kölcsönös megismerése volt. A jó értelemben vett tolerancia egymás megismerésén alapul, általában úgy vagyunk xeno­­fóbok, hogy nem is ismerjük „ellenségünket”. A szeminárium lehetővé tette továbbá, hogy a három kisebbségi, illetve kisebbségi gondokkal foglalkozó ifjúsági szervezet megtanuljon együttműködni. Az elképzelés az, hogy a szemináriumok színhelyein (Iasi, Kolozsvár, Temesvár, Brassó, Bukarest) interkulturális klubok alakuljanak, a kisebbségi ifjúsági szervezetek közös rendezvényeket szervezzenek. Hasonlóképpen látja a további együttműködési lehetőségeket Opfermann Erich, a Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet (TEMISZ) el­nöke is, akit a zsidó fiatalok máris meghívtak egy magyarországi anyanyelvi táborba. Szerinte a rendezvény akkor érte el a célját, ha a há­rom részvevő szervezet - a jövőben más ifjúsági szervezetek is csatlakozhatnak - megtanul együtt dolgozni, közös rendezvényeket szervezni, együtt sírni, együtt nevetni. Ha a rendezvény első napján egyes részvevők hitetlenkedve hallgatták a romániai zsidóüldözés vagy a temesvári Magyar Ház kisajátításának történetét, nem értették, miért akarnak fiataljaink anyanyelvükön ta­nulni Romániában, vagy miért akarnak autonómiát, sikerült oda eljutni, hogy legalább megértették és elfogadták egymás álláspontját. Ez a valódi román-magyar közeledés alapja, ily módon lehet legyőzni a Közép-Kelet- Európában ma is divatos antiszemitizmust, rasszizmust. PATAKI ZOLTÁN ( nj.ra to ■X N 0) £ cc­ ­.clu in 0­­1o LU CO UI £LU QC LU _l LU * A szalonnás gyilkos (esetleg: a palack szelleme)­ ­ A palackról hiányzott a rozetta és kotyogott a tömszelence szára. Gya­nús volt, szétszedtük. Minden gyanús palackot szétszedünk, kimossuk, zsírtalanítjuk. A zsír olyasmi a töltés hosszú és mégis észrevétlenül telő órájában, mint az előgyújtószerkezet a bombán. Belobban és belobbantja a százötven atmoszférára feltöltött oxigénpalackot. - Ezt a palackot szemlátomást megmószerolták, úgyhogy viszony­lag könnyű volt kiszúrni a többiből. De amelyiken nem látszik... - Amit üres palacknak mondunk általában, az nem üres. Nem egészen az. Öt atmoszféra van benne. Ebből viszont az következik, hogy amelyik­ben nincs meg a nyomás, ezért vagy azért, valamiért hibás. Azt akkor szét­szedjük, ha kell, minden négyzet­centijét átnézzük, míg meg nem kapjuk a hibát.­­ Előfordul hogy azért nincs nyomása, mert hozzányúltak? - Igen. - Mi baja volt annak a palacknak, amiről hiányzott a rozetta és kotyo­gott a szár? - Annak? Semmi. Csak éppen szét­szedte valaki a csapot, és egy darab szalonnát tett bele. Az embernek, ha röntgenszeme van, akkor se látja. - És mi történik, ha töltésre megy azzal a darabka szalonnával? - Akkor felrobban az egész, és persze akkor nem itt beszélgetünk. - Hanem hol? - Találgassa csak, egészen biztos hogy kitalálja. - Engem mindenen innen és túl az izgat, hogy ki szórakozik ilyen életveszélyesen, dehogy, gyilko­san. Van valami nyilvántartásuk, valami regiszter, hogy melyik palackot ki hozta be töltésre? - Természetesen. A várostól bő húsz kilométerre levő, fele falu - fele város vasgyárából került be az oxi­géngyárba. Ha jól tudom, a vezetőség nem is akart szóbaállni velük azután. Hogy ilyesmivel szórakoznak. - Mikor történt ez a szalonnás gyilkossági kísérlet? - Vagy három évvel ezelőtt. - Mostanába? - Semmi, hál’istennek. Csak annyi, hogy néhány napja belobbant egy palack. Egy hollendert fogatok föl rá, azon át könnyebb a töltés. Lehetett rajta valami olajnyom, mert amikor már benne volt a százötven atmosz­féra, pukkant egyet és kigyúlt. A csa­pot szerencsére már elzártam, körülbelül úgy égett, mint egy nagyra méretezett öngyújtó.­­ És akkor mit csinált? OLÁH ISTVÁN (Folytatása a 7. oldalon) Román-magyar üzletember-találkozó Megélénkülő kapcsolatok Göncz Árpád magyar államfőt romániai látogatására magyar üzletemberek is elkísérték. Bukarestben, Marosvásárhelyen találkoztak közigazgatási vezetőkkel, hazai üzletemberekkel, egyszóval az esedékes partnerekkel. A Maros Megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezőgazdasági Kamara vezetője elmondta, hogy Romániában Maros megye a negyedik helyen áll a magyar befektetések szempontjából, azaz 2288 „tiszta” magyar, vagy magyar-román vegyes vállalat működik megyénkben. , Széles Gábor, a Magyar Iparosok Szövetségének elnöke, üdvözölve a hazai üzlet­­­embereket, beszédében nagyra értékelte a Ciorbea-kormány Magyarország irányába megtett nyitását, ami Romániának és Magyarországnak is hasznára válik. De más hoz­zászólásokból is kiderült, hogy a magyar üzletemberek komolyan veszik a megélénkülő román-magyar együttműködést, remélik, hogy már a közeljövőben megsokszorozódik a két állam közti kereskedelmi forgalom. Az már kimondottan biztató, hogy Bukarestben e látogatás alkalmával a magyar üzletemberek a Román Kereskedelmi és Iparkamarával egyezményt írtak alá, és létrehoznak egy közös kamarát, ami nagyban megkönnyíti a két ország cégeinek kereskedelmi együttműködését. A találkozón elhangzott beszédekből megtudtuk, hogy Magyaroszág a közép-európai térségbe beáramlott 30 milliárd dollárból 16-ot kapott meg, ennek nyomán máris kia­lakult egy tőkeerős, tehetősebb vállalkozói réteg. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági, keres­kedelmi kapcsolatrendszerek kiszélesítése folyamatban van, a magyar üzletemberek, vállalkozók révén a jól működő vállalkozások Magyarországtól keletre, tehát Romá­niában is teret hódítanak. Segítségről, támogatásról a magyar vállalkozók nagyvonalúan biztosították a romániai partnereket, úgyhogy az üzletember-találkozónak egészen bizonyos, lesznek pozitív eredményei. LOKODI IMRE szám Új sorozat 2372-2373, 1997. május 31. - június 1., SZOMBAT - VASÁRNAP Ára: előfizetőknek 310 darabonként 700 lej Tel.: 222 33 08 222 58 02 222 33 24 Fax: 222 94 41 222 32 11 Bucuresti, Piața Presei Libere 1 Az orosz rakéták és a NATO (Köti Lóránt/Moszkva)­­ Borisz Jelcin pénteken megerősítette az orosz atomrakétákra vonatkozó párizsi bejelen­tését. Péntek reggeli rádióbeszédében az orosz elnök közölte: a jövőben - gesztusként - nem irányozzák a NATO- tagországok ellen az orosz rakétákat. A NATO és Oroszország közötti alapokmányt értékelve az orosz diplo­mácia sikereként értékelte, hogy a megállapodásban figyelembe vették Moszkva törvényes érdekeit. Külön is hangsúlyozta, hogy az alapokmányt Moszkva kötelező érvényűnek tartja az összes aláíró fél számára. A megálla­podás lényegét ismertetve kiemelte: a NATO kötelezettséget vállalt arra, hogy nem telepít atomfegyvert, illetve annak fogadásához szükséges infrastruktúrát az új tagországok területére, s nem növeli csapatai létszámát az orosz határok közelében. Jelcin szerint sikerült megtenni mindent annak érdekében, hogy a NATO bővítésével ne növekedjék országa katonai fenyegetettsége. A NATO-orosz tanács pedig lehetővé teszi az európai biztonsági kérdések egyenjogú megvita­tását. Fajsúlyos, a jövő századba mutató okmány született - mondta Jelcin. Hangsúlyozta, hogy az alapokmányban foglaltak megvalósulásának sikere most már konkrét lépésektől függ. Ezek között említette, hogy a bizalomerősítés jegyében, a jószándék jeleként döntött arról, hogy az orosz atomrakétákat a jövőben nem irányozzák a NATO országai ellen „Katonai nyelven szólva e fegyverek nullairányzékúak lesznek" - mondta. , „A NATO és Oroszország alapok­mányát aláírva a 17 ország vezetői megerősítették, hogy a tömbökre nem osztódó új, békés Európának van létjogosultsága" - mondta. Visszamondta a kinevezést (Telefaxon)­­ A besztercei vízügyi igazgatóság élére május 16-án kinevezett Daróczi Miklós lemondott a tisztségről. Visszalépését azzal okolta, hogy ellenséges légkörben nem hajlandó vezetni az intézményt. A fejleményekre részletesebben visszatérünk. (Guther M. Ilona) Megjelent Szálasi börtönnaplója (Műholdon)­­ A Budapest Főváros Levéltára és a Filum kiadó megjelentette Szálasi Ferenc 1938 és 1940 között, Szegeden írt börtönnaplóját. A könyvben Sipos Péter történész Szálasi-életrajza ad képet a magyar szélsőjobb egyik legis­mertebb XX. századi vezetőjének pályá­járól. • A Helikon Könyvesházban csütör­tökön tartott bemutatón Sipos Péter azt hangsúlyozta: a hungarista mozgalom egykori vezetőjének feljegyzéseiből a szerző legrejtettebb gondolatai is megis­­merhetőek. Bemutat például olyan elképze­léseket, amelyek a ‘30-as évek végének közhangulata miatt akkor nem kerülhettek napvilágra, árnyalva ezzel a korszakról a közvéleményben élő képet. Nyerges András publicista a munka kiadásán dolgozókat ért vádakra reagálva arra hívta fel a figyelmet: a feljegyzéseket publikálók senkit nem kívánnak meggyőzni vagy lebeszélni nézeteiről. Pusztán arra törekednek: végre „szűnjön meg az a vállalhatatlan állapot, hogy nem akarjuk megismerni saját múltunkat”. (MTI) Spanyolországban a legrégibb európai ember maradványai? (Műholdon)­­ Spanyol tudósok egy csoportja csütörtökön egy madridi sajtóérte­kezleten bejelentette, hogy egy 780 ezer éves megkövesedett emberi csontvázma­radványt találtak, amely feltevésük szerint a legrégebbi európai emberfajta lehet. José Maria Bermudez de Castro, a madridi Természettudományi Múzeum munkatársa elmondta, hogy a tudósok által Homo antecessornak elkeresztelt előembert a Neander-völgyi ősember és a mai modern ember közös ősének tartják. A szenzációs felfedezésről az amerikai Science magazin pénteki kiadásában számol be. • Ber­mudez de Castro és spanyol paleoant­­ropológusok egy csoportja a közép­spanyolországi Atapuerca-hegység egyik barlangjában talált rá a meglepően modern arcvonásokat mutató fiú megkövesedett maradványaira egy 1994-től 1996-ig tartó ásatás folyamán. Közlésük szerint a fiú a modern Homo sapiens arcvonásaival és a Neander-völgyi ősember homlokára és állkapcsára emlékeztető koponyával rendelkezik. Mellette hat további, csaknem a mai emberének megfelelő magasságú és csontméretű fosszilis embert találtak, akik a körülöttük heverő eszközök után ítélve viszonylag fejlett értelmi színvonalon álltak. (Reuter / MTI)

Next