Romániai Magyar Szó, 1997. június (9. évfolyam, 2367-2402. szám)
1997-06-01 / 2372-2373. szám
Romániai magyar rádiózás (Helyben) - Markó Béla szövetségi elnök kezdeményezésére tanácskozást rendeztek a héten a román rádió illetékes főosztályvezetője, Gheorghe Verman vezérigazgatóhelyettes, a kolozsvári, marosvásárhelyi és temesvári rádióstúdiók képviselői, Marton Árpád képviselő, az illetékes parlamenti bizottság tagja és Bartonek István Nemzeti Kisebbségvédelmi Hivatal médiakapcsolatokkal megbízott igazgatója. A tanácskozás célja azoknak a konkrét módozatoknak és lehetőségeknek felmérése volt, amelyek révén a területi stúdiók műsorrendjének módosításával, a magyar nyelvű adások egyidejűségének megszüntetésével, valamint a műsorszórás műszaki feltételeinek javításával biztosítható lenne a többórás folyamatos magyar nyelvű adás sugárzása, illetve vétele Erdély egész területén. A tanácskozás résztvevői megállapodtak abban, hogy az illetékes szakértők a közeljövőben elkészítik a megvalósítás rövid- és hosszútávú szakaszairól, anyagi és műszaki feltételeiről szóló tanulmányokat. Ugyanakkor a rádió vezérigazgató-helyettese közölte, hogy az igazgatótanács döntése értelmében a kisebbségi nyelveken is sugárzó stúdiók vezetőségébe - ahol ez még nem történt meg - a kisebbségi szerkesztőségeket képviselő főszerkesztő-helyetteseket neveznek ki. (Az RMDSZ tájékoztató nyomán) Heti Hírmondó - Magyarország 2000 (Műholdon) - A külföldön élő magyarság jeles személyiségeinek és a hazai társadalom képviselőinek találkozójáról, a pénteken és szombaton a parlamentben rendezendő Magyarország 2000 konferenciáról beszélgetnek a Duna Televízió vasárnapi Heti Hírmondó című műsorának vendégei. A tanácskozás kapcsán szó lesz arról, miként kapcsolódhat be a külföldön élő magyarság az ország előtt álló feladatok, elsősorban a modernizáció és az euro-atlanti integráció sikeres megoldásába és milyen lobby-tevékenységet célszerű folytatni a csatlakozás érdekében. A jelenlevők elmondják véleményüket arról, hogy a modernizáció következtében - amely a nemzettudat átalakulását is jelentheti - miként módosulhat a kárpát-medencei magyarság kapcsolata az anyaországgal, illetve mit tehet az anyaország a diaszpórában élők nyelvének és identitásának fenntartása érdekében. A műsor vendége Sütő András Kossuth-díjas író, Lauer Edit, az Amerikai-Magyar Koalíció elnöke és Kolár Péter, a Csemadok elnöke. (MTI) ORSZÁGOS DEMOKRATKUS NAPILAP Ismét itt a Gyermeknap: június elseje ______________________________________• Fotó: KOVÁCS ATTILA / MTI ' :Jp ' . Áradás idán aszály? Összegben ma már talán nem túl jelentős - mintegy félmilliárd lejre becsült - az a kár, melyet az évtized immár kilencedik háromszéki áradása okozott a megye településeinek. Ha nem ismernénk a kárvallottak kínját-baját - a két ártatlan kisfiú halála keltette sebeket nem is említve - akár azt mondhatnánk, a katasztrofálisnak ígérkező romboló áradásokat ezúttal „szerencsésen”, avagy szerencsével úsztuk meg. Jött ugyanis a hideg szél, a hóolvadásokat gátló hűvös hajnal, amikor a havasok „utánpótlását” már nem bírták volna mederben tartani a gátak. Vigasztalódhatnánk azzal is, hogy két esztendővel ezelőtt átéltünk már vészterhesebb napokat is, amikor a jeges, majd a zöldár „zúgva-bőgve" szakította át a töltéseket a Backán és a Bodzán, Bácstelek került víztengerbe, Borosnyón, Baróton kellett menteni a még menthetőt, úgyszólván minden kispatak, majd az Olt is fitogtatta erejét, tetemes kárt okozva a termésekben és a lakóházakban. Azt is tudjuk, hogy a vizes veszedelmeket orkánok, jégesők tetézték, tetézik, s bár a riadalmak elmúltával helikopterek köröztek a települések felett, bőkezű támogatást ígértek, némi segítség egyszer vagy kétszer érkezett. Azt is úgy osztották települések szerint szét, hogy „honorálják” a szavazások során érzékelt kormányhűséget. De hát ne hessegtessük el a gondolatot: minden áradás így is sokba került! Megrövidítette a gazdákat, a bevetett parcellák költségeit vitte el az ár, lakóházakat sodort el, iskolákat iszapolt be. Önként adódik a kérdés: az áradások megelőzése révén e természeti csapásokat nem lehetne „olcsóbban” megúszni? Ha csak a mostani - végösszegben szerénynek titulált - félmilliárdot számítjuk, akkor is nyilvánvaló átgondolt árvízvédelmi stratégiával sok belferízett orrséget lehetne megelőzni. E kérdéskörben adottak is az esettanulmányok. Két évtizeddel ezelőtt Besenyő környékén el is készült egy földgázrendszer, amely mesterséges tároló kialakításával kívánta megfékezni a Feketeügyet, öntözési reménnyel. A rendszer ma is létezik, teljesen eltérő rendeltetéssel az övezet Sepsiszentgyörgy nyaraló övezete, horgászparadicsoma lett, civil képződmények őrködnek a kisebb-nagyobb térsogok fölött. Ami nem baj, erre is szüksége van az övezetnek, ám arra is illene figyelni, ami megfékezi a patakok szilajságát, védi a településeket, az embereket, a termést is! A megye távlati területrendezési tervében szerepel is legalább két nagy vízfelületi tároló létesítésének igénye, az egyik a Feketeügy felső szakaszán, Kézdivásárhely övezetében tartaná vissza a fölös vízkészleteket, a másik az Olt Kovászna-Brassó megye összekötő szakaszát mentesítené az árvizek pusztításától. A Bodza völgyében is hozzákezdtek a vízrendészeti munkálatokhoz, ám ilyen célra ma kevés a pénz. Azt a látszatot keltve, hogy még mindig „kifizetődőbb” megoldás az utólagos jóvátétel, amely elsikkad a bürokrácia útvesztőiben. Avagy most másképpen lesz? Reméljük... Időközben Háromszéket az aszály sújtja. Ha rövidesen nem erednek el bőségesen az ég csatornái, felbecsülhetetlen kár elé néz az övezet, újabb megpróbáltatás elé állítva a földművelőket. Sóhajtva mondatva: de jó lenne most a tárolókba felfogott víz. De hát ez egyelőre csak álom... Mint ahogy a gáterősítési - helyi - erőfeszítéseket is elapasztja az átmeneti vízhiány... Marad minden a régiben? FLÓRA GÁBOR NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL Nem először mutatkoznak Romániában a fényes nevű XX. század folyamán a társadalmi bomlás jegyei. Változott az államhatalom, a társadalmi rétegződés jellege, s változóban van a család mint - a marxi definíció szerint - a modern társadalom alapsejtje. Ugyanakkor azt is kijelenthetjük, hogy az emberi lényekből álló társadalom csak szervezettségben létezhet. S ha elvileg mindez igaz, miként jöhet létre olyan társadalmi rétegződés egyén és intézményes hatalom, állampolgár és állam között, amely a szabadságot és a szervezettséget egyaránt biztosítani képes?... A megvalósulási esélyek láncolata számtalan variációt mutat, a különböző jegyek azonban sok tekintetben elénk vetítik a kudarc „árnyékát” is. . A sietség, a kapkodás, amely a közelmúltban és jelenleg is jellemzi a romániai kormánypolitikát, nem kerülhette el a „benső”, etnikai problémák, feszültségek megoldási stratégiáját, gyakorlatát sem. S hogy milyenek e variációk? Elegendő pusztán arra gondolnunk, hogy gyökereiben és törekvéseiben - földrajzi és történelmi opció tekintetében - Románia a nemzetállami státus elérése felé törekszik. Mindez azonban nem volna baj, ha a nemzetállami jelleg szükségszerűen nem vonná maga után az egységesség, a falsul értelmezett, különbségek és nivelláltságok nélküli megosztatlanság veszélyét. Hiszen ez az egységesség és megosztatlanság a másság elviselésének az ellehetetlenülését teremti meg idebenn, s minden kívülről jövő impulzus az egyféle „igazság” bajnokai számára a veszély érzetét kelti... Ion Iliescu, volt elnök egykori kolozsvári látogatása ebben a különös hitében erősítette meg a Kolozsvárt élő, ugyancsak megosztott és „színes” társaságot. A „szélsőséges hazaszeretet” jegyében a buzgó exelnök figyelmeztet arra, hogy az autonómiákkal szét akarják szaggatni az országot, kifejti a román nemzetállam elvét és elítéli az épp akkor Romániában járó Tom Lantost. Ugyanakkor - emlékeztetnünk kell - erős rendőri felügyelet mellett zajlik a kolozsvári találkozó. Az egységesség elvét sikerül hamarosan elvi szintre emelni, s az a vezetőség, amely oly könnyedén gyárt ideológiát, hamarosan arra az álláspontra jut, hogy az 1918-as gyulafehérvári nyilatkozat már nem érvényes, hiszen az 1923- as alkotmány magában foglalja az ígéreteket, s nem lehet hivatkozni olyan dokumentumra, amelyet a magyarok nem írtak alá. Nemzeti államra van szükség - hangoztatik ismét az új irányelv -, a románság nem engedhet meg semmiféle enklávét az országon belül, s ez legyen világos még a barátok előtt is... Nemzetállam, rendőrállam... E sorozatos kinyilatkoztatások rendjén hamarosan eljuthatunk a napjainkban oly égető szükségességnek számító „egyetemkérdés” elvi megoldásához is. Hivatalos fórumon kijelentik, hogy egy ilyen egyetem potenciálisan „hídfő” lenne az autonómia felé, ami jogilag szintén „enklávét” eredményez. Az egységes nemzeti államban pedig nincs helye egy ilyen intézménynek, amely újabb lépés a magyarság részéről a cél (az autonómia) felé. Ilyen elvi alapozás után nem nehéz persze, polgármesteri szinten újból és újból kijelenteni, hogy az egységes nemzeti államban csak egyetlen hivatalos nyelv létezik, a román, így ha elfogadják, hogy kétnyelvű feliratok legyenek, akkor a kormány alkotmányellenesen jár el. Ily módon helyeződik akarva-akaratlan oppozícióba az RMDSZ, valamint a Vatra Romaneasca, mely „destabilizáló elemként” stigmatizálja partnerét, azt állítva, hogy az autonómia és a föderalizmus gondolata megkérdőjelezi az RMDSZ lojalitását az állam iránt. Ez az állandó vita szolgál alapjául annak a hamis képnek is - mondják egyesek -, mely szerint Kolozsváron interetnikai feszültség volna. A „fekete doboz” fedele ismét bekattan tehát. Az új szlogen pedig így hangzik: mindannyian ismerjük meg „belülről” a közös hazát! KISGYÖRGY RÉKA Az idegengyűlölők nem ismerik „ellenségüket” Május 23—25 között LÉPÉSEK — EGYÜTT címmel háromnapos, kisebbség problematikájú szemináriumot tartottak Temesváron három nem kormányzati ifjúsági szervezet, a MADISZ, az ASSIR (Rasszizmus ellen harcoló diákegyesület) és az FCER (Zsidó Hitközségek Szövetségének ifjúsági szervezete) képviselői részvételével. A temesvári rendezvény az Európai Unió PHARE-programja által finanszírozott, öt szemináriumból álló rendezvénysorozat harmadik állomása volt Iași és Kolozsvár után, a szervezők szerint ez volt az eddigi legolcsóbb és legsikerültebb szeminárium. A megnyitó napján temesvári lektorok ismertették a sok nemzetiségű Bánság történetét, külön kitérve a helyi magyar és zsidó kisebbség múltjára. A második nap a román oktatásügyi törvény, a bánsági magyar iskolák, a magyarországi kisebbségek helyzete volt a vitatéma, utóbbi tematikáról a szeminárium magyarországi vendégei, Györgyik Zsolt és Márkus Gábor, az Ifjúsági Demokrata Fórum képviselői tartottak ismertetőt. Ugyanaznap délután spontán beszélgetés folyt a zsidó nép múltjáról és jelenéről, a romániai zsidó kisebbség helyzetéről. A műsort interkulturális — háromnyelvű — művelődési est zárta a temesvári Magyar Színházban. A zárónapon a politika és a sajtó szerepe az ifjúság nevelésében került terítékre. Az ASLIR elnöke, Eugen Gane bukaresti diák szerint a személyes ismerkedési lehetőségen túlmenően, a háromnapos rendezvény fő célja egymás gondjainak kölcsönös megismerése volt. A jó értelemben vett tolerancia egymás megismerésén alapul, általában úgy vagyunk xenofóbok, hogy nem is ismerjük „ellenségünket”. A szeminárium lehetővé tette továbbá, hogy a három kisebbségi, illetve kisebbségi gondokkal foglalkozó ifjúsági szervezet megtanuljon együttműködni. Az elképzelés az, hogy a szemináriumok színhelyein (Iasi, Kolozsvár, Temesvár, Brassó, Bukarest) interkulturális klubok alakuljanak, a kisebbségi ifjúsági szervezetek közös rendezvényeket szervezzenek. Hasonlóképpen látja a további együttműködési lehetőségeket Opfermann Erich, a Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet (TEMISZ) elnöke is, akit a zsidó fiatalok máris meghívtak egy magyarországi anyanyelvi táborba. Szerinte a rendezvény akkor érte el a célját, ha a három részvevő szervezet - a jövőben más ifjúsági szervezetek is csatlakozhatnak - megtanul együtt dolgozni, közös rendezvényeket szervezni, együtt sírni, együtt nevetni. Ha a rendezvény első napján egyes részvevők hitetlenkedve hallgatták a romániai zsidóüldözés vagy a temesvári Magyar Ház kisajátításának történetét, nem értették, miért akarnak fiataljaink anyanyelvükön tanulni Romániában, vagy miért akarnak autonómiát, sikerült oda eljutni, hogy legalább megértették és elfogadták egymás álláspontját. Ez a valódi román-magyar közeledés alapja, ily módon lehet legyőzni a Közép-Kelet- Európában ma is divatos antiszemitizmust, rasszizmust. PATAKI ZOLTÁN ( nj.ra to ■X N 0) £ cc .clu in 01o LU CO UI £LU QC LU _l LU * A szalonnás gyilkos (esetleg: a palack szelleme) A palackról hiányzott a rozetta és kotyogott a tömszelence szára. Gyanús volt, szétszedtük. Minden gyanús palackot szétszedünk, kimossuk, zsírtalanítjuk. A zsír olyasmi a töltés hosszú és mégis észrevétlenül telő órájában, mint az előgyújtószerkezet a bombán. Belobban és belobbantja a százötven atmoszférára feltöltött oxigénpalackot. - Ezt a palackot szemlátomást megmószerolták, úgyhogy viszonylag könnyű volt kiszúrni a többiből. De amelyiken nem látszik... - Amit üres palacknak mondunk általában, az nem üres. Nem egészen az. Öt atmoszféra van benne. Ebből viszont az következik, hogy amelyikben nincs meg a nyomás, ezért vagy azért, valamiért hibás. Azt akkor szétszedjük, ha kell, minden négyzetcentijét átnézzük, míg meg nem kapjuk a hibát. Előfordul hogy azért nincs nyomása, mert hozzányúltak? - Igen. - Mi baja volt annak a palacknak, amiről hiányzott a rozetta és kotyogott a szár? - Annak? Semmi. Csak éppen szétszedte valaki a csapot, és egy darab szalonnát tett bele. Az embernek, ha röntgenszeme van, akkor se látja. - És mi történik, ha töltésre megy azzal a darabka szalonnával? - Akkor felrobban az egész, és persze akkor nem itt beszélgetünk. - Hanem hol? - Találgassa csak, egészen biztos hogy kitalálja. - Engem mindenen innen és túl az izgat, hogy ki szórakozik ilyen életveszélyesen, dehogy, gyilkosan. Van valami nyilvántartásuk, valami regiszter, hogy melyik palackot ki hozta be töltésre? - Természetesen. A várostól bő húsz kilométerre levő, fele falu - fele város vasgyárából került be az oxigéngyárba. Ha jól tudom, a vezetőség nem is akart szóbaállni velük azután. Hogy ilyesmivel szórakoznak. - Mikor történt ez a szalonnás gyilkossági kísérlet? - Vagy három évvel ezelőtt. - Mostanába? - Semmi, hál’istennek. Csak annyi, hogy néhány napja belobbant egy palack. Egy hollendert fogatok föl rá, azon át könnyebb a töltés. Lehetett rajta valami olajnyom, mert amikor már benne volt a százötven atmoszféra, pukkant egyet és kigyúlt. A csapot szerencsére már elzártam, körülbelül úgy égett, mint egy nagyra méretezett öngyújtó. És akkor mit csinált? OLÁH ISTVÁN (Folytatása a 7. oldalon) Román-magyar üzletember-találkozó Megélénkülő kapcsolatok Göncz Árpád magyar államfőt romániai látogatására magyar üzletemberek is elkísérték. Bukarestben, Marosvásárhelyen találkoztak közigazgatási vezetőkkel, hazai üzletemberekkel, egyszóval az esedékes partnerekkel. A Maros Megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezőgazdasági Kamara vezetője elmondta, hogy Romániában Maros megye a negyedik helyen áll a magyar befektetések szempontjából, azaz 2288 „tiszta” magyar, vagy magyar-román vegyes vállalat működik megyénkben. , Széles Gábor, a Magyar Iparosok Szövetségének elnöke, üdvözölve a hazai üzletembereket, beszédében nagyra értékelte a Ciorbea-kormány Magyarország irányába megtett nyitását, ami Romániának és Magyarországnak is hasznára válik. De más hozzászólásokból is kiderült, hogy a magyar üzletemberek komolyan veszik a megélénkülő román-magyar együttműködést, remélik, hogy már a közeljövőben megsokszorozódik a két állam közti kereskedelmi forgalom. Az már kimondottan biztató, hogy Bukarestben e látogatás alkalmával a magyar üzletemberek a Román Kereskedelmi és Iparkamarával egyezményt írtak alá, és létrehoznak egy közös kamarát, ami nagyban megkönnyíti a két ország cégeinek kereskedelmi együttműködését. A találkozón elhangzott beszédekből megtudtuk, hogy Magyaroszág a közép-európai térségbe beáramlott 30 milliárd dollárból 16-ot kapott meg, ennek nyomán máris kialakult egy tőkeerős, tehetősebb vállalkozói réteg. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági, kereskedelmi kapcsolatrendszerek kiszélesítése folyamatban van, a magyar üzletemberek, vállalkozók révén a jól működő vállalkozások Magyarországtól keletre, tehát Romániában is teret hódítanak. Segítségről, támogatásról a magyar vállalkozók nagyvonalúan biztosították a romániai partnereket, úgyhogy az üzletember-találkozónak egészen bizonyos, lesznek pozitív eredményei. LOKODI IMRE szám Új sorozat 2372-2373, 1997. május 31. - június 1., SZOMBAT - VASÁRNAP Ára: előfizetőknek 310 darabonként 700 lej Tel.: 222 33 08 222 58 02 222 33 24 Fax: 222 94 41 222 32 11 Bucuresti, Piața Presei Libere 1 Az orosz rakéták és a NATO (Köti Lóránt/Moszkva) Borisz Jelcin pénteken megerősítette az orosz atomrakétákra vonatkozó párizsi bejelentését. Péntek reggeli rádióbeszédében az orosz elnök közölte: a jövőben - gesztusként - nem irányozzák a NATO- tagországok ellen az orosz rakétákat. A NATO és Oroszország közötti alapokmányt értékelve az orosz diplomácia sikereként értékelte, hogy a megállapodásban figyelembe vették Moszkva törvényes érdekeit. Külön is hangsúlyozta, hogy az alapokmányt Moszkva kötelező érvényűnek tartja az összes aláíró fél számára. A megállapodás lényegét ismertetve kiemelte: a NATO kötelezettséget vállalt arra, hogy nem telepít atomfegyvert, illetve annak fogadásához szükséges infrastruktúrát az új tagországok területére, s nem növeli csapatai létszámát az orosz határok közelében. Jelcin szerint sikerült megtenni mindent annak érdekében, hogy a NATO bővítésével ne növekedjék országa katonai fenyegetettsége. A NATO-orosz tanács pedig lehetővé teszi az európai biztonsági kérdések egyenjogú megvitatását. Fajsúlyos, a jövő századba mutató okmány született - mondta Jelcin. Hangsúlyozta, hogy az alapokmányban foglaltak megvalósulásának sikere most már konkrét lépésektől függ. Ezek között említette, hogy a bizalomerősítés jegyében, a jószándék jeleként döntött arról, hogy az orosz atomrakétákat a jövőben nem irányozzák a NATO országai ellen „Katonai nyelven szólva e fegyverek nullairányzékúak lesznek" - mondta. , „A NATO és Oroszország alapokmányát aláírva a 17 ország vezetői megerősítették, hogy a tömbökre nem osztódó új, békés Európának van létjogosultsága" - mondta. Visszamondta a kinevezést (Telefaxon) A besztercei vízügyi igazgatóság élére május 16-án kinevezett Daróczi Miklós lemondott a tisztségről. Visszalépését azzal okolta, hogy ellenséges légkörben nem hajlandó vezetni az intézményt. A fejleményekre részletesebben visszatérünk. (Guther M. Ilona) Megjelent Szálasi börtönnaplója (Műholdon) A Budapest Főváros Levéltára és a Filum kiadó megjelentette Szálasi Ferenc 1938 és 1940 között, Szegeden írt börtönnaplóját. A könyvben Sipos Péter történész Szálasi-életrajza ad képet a magyar szélsőjobb egyik legismertebb XX. századi vezetőjének pályájáról. • A Helikon Könyvesházban csütörtökön tartott bemutatón Sipos Péter azt hangsúlyozta: a hungarista mozgalom egykori vezetőjének feljegyzéseiből a szerző legrejtettebb gondolatai is megismerhetőek. Bemutat például olyan elképzeléseket, amelyek a ‘30-as évek végének közhangulata miatt akkor nem kerülhettek napvilágra, árnyalva ezzel a korszakról a közvéleményben élő képet. Nyerges András publicista a munka kiadásán dolgozókat ért vádakra reagálva arra hívta fel a figyelmet: a feljegyzéseket publikálók senkit nem kívánnak meggyőzni vagy lebeszélni nézeteiről. Pusztán arra törekednek: végre „szűnjön meg az a vállalhatatlan állapot, hogy nem akarjuk megismerni saját múltunkat”. (MTI) Spanyolországban a legrégibb európai ember maradványai? (Műholdon) Spanyol tudósok egy csoportja csütörtökön egy madridi sajtóértekezleten bejelentette, hogy egy 780 ezer éves megkövesedett emberi csontvázmaradványt találtak, amely feltevésük szerint a legrégebbi európai emberfajta lehet. José Maria Bermudez de Castro, a madridi Természettudományi Múzeum munkatársa elmondta, hogy a tudósok által Homo antecessornak elkeresztelt előembert a Neander-völgyi ősember és a mai modern ember közös ősének tartják. A szenzációs felfedezésről az amerikai Science magazin pénteki kiadásában számol be. • Bermudez de Castro és spanyol paleoantropológusok egy csoportja a középspanyolországi Atapuerca-hegység egyik barlangjában talált rá a meglepően modern arcvonásokat mutató fiú megkövesedett maradványaira egy 1994-től 1996-ig tartó ásatás folyamán. Közlésük szerint a fiú a modern Homo sapiens arcvonásaival és a Neander-völgyi ősember homlokára és állkapcsára emlékeztető koponyával rendelkezik. Mellette hat további, csaknem a mai emberének megfelelő magasságú és csontméretű fosszilis embert találtak, akik a körülöttük heverő eszközök után ítélve viszonylag fejlett értelmi színvonalon álltak. (Reuter / MTI)