Romániai Magyar Szó, 1997. július (9. évfolyam, 2403-2433. szám)

1997-07-01 / 2403. szám

A BÍRÓ KORLÁTAS­­ÉS TERVEZETT SZABADSÁGA Miután a Cornel Turianu által kezdeményezett törvénytervezet elbukott, a szenátus kedden délelőtt megkezdte az igaz­ság­szolgá­ltatás szervezéséről szóló 1992/92-es Törvény módo­sítását és kiegészítését. Arra kértük HAJDÚ GÁBOR szenátor urat, foglalná össze a legfon­tosabb­ módosításokat.­­ Turianu törvénytervezetével kapcsolatban még el kell mondanom, hogy megkapta a szavazatok többségét. A jelen lévő 102 szenátorból, tehát jó bőven volt kvórum, 59 szavazta meg. De mivel szerves törvény­ről van szó, az alkotmány előírá­sainak megfelelően elfogadásá­hoz a szenátorok össz-számához viszonyított szavazattöbbség kell, vagyis 72 igenlő szavazat, s ez nem volt meg. Ezért ez a semmisségi fellebbezés intéz­ményének megszüntetésére irá­nyuló kezdeményezés elbukott.­­ Nem lehet rá visszatérni többet? - Ebben a szesszióban nem. Az 1992/92-es Törvény módosítása és kiegészítése lényeges kér­déseket érint. Változtatást java­sol az ítélőtanácsok összetéte­lében. Eddig a bíróság kettes, a törvényszék és a megyék közti táblabíróság hármas tanácsban tárgyalta az ügyeket. Elég sok bírónak ott kell lennie a tárgya­lóteremben az ügyek tárgyalásá­nál. A bíróságon két ember ül az asztalnál, még akkor is, hogyha gyakorlatilag közülük csak a tanácselnöki tisztet betöltő bíró az, aki az adott ügyben határoz. Én beszéltem bíró kollégákkal. Nemigen történik meg az, hogy a szekundáns is beleszólna a tárgyalás menetébe, vagy egyál­talán véleményt nyilvánítana. A megyei törvényszékek ülésén hármas tanács van; két bíró üldögél, vesztegeti az idejét a tárgyalás tulajdonképpeni veze­tője mellett. Akkor, amikor a következő napon nekik kell majd bemenniük 50, 60, 70, 80, sőt olykor 100-an felüli ügy­csomóval, s levezetni azok tárgyalását. - Ennyi a napi adag? - Hát nem megy be mindennap tárgyalást vezetni, de amikor bemegy, ennyi. Közben, emellett egy csomó mindent kell intéznie. Például határidőn belül meg kell indokolnia azt a sok ítéletet, amit hozott. Vagy a jegyző meg­szerkeszti az átiratokat külön­böző intézményekhez, jogi személyekhez, amelyben adato­kat kér, azokat ellenőrizni kell stb., stb. Teh­át ma a bíró nagyon túlterhelt. És vannak bíróságok, s országos viszonylatban ez a jellemző, ahol nincs minden bírói hely betöltve. Tehát a funkcióban lévő bírókra hárul az a kötelesség is, hogy in­gyenesen ellássák a be nem töltött bírói munkaköröket. Hogy tehát gyakorlatilag mások helyett ingyen dolgozzanak. Na most, ha a tanács nem két bíró­ból vagy három bíróból fog összetevődni, hanem csak egy­ből vagy esetleg kettőből, akkor nyilvánvaló, hogy erők szaba­dulnak fel. Ez az egyik fontos változtatás. A másik lényeges dolog, megítélésem szerint, hogy a módosított törvény, amennyi­ben elfogadják, megkönnyíti a fiatal jogászok előhaladását. Kevesebb bírói szolgálati évet igényel ahhoz, hogy a bíróságról fölkerülhessenek a törvényszék­re vagy a törvényszékről az ítélőtáblához, onnan pedig a legfelső törvényszékre. Egyálta­lán lehetővé teszi a fiatal jogá­szok számára az előrehaladást. Továbbá lényeges dolog, bár nem sok szó esett róla a mai szenátusi vita során, az, hogy a módosított törvény a bírák és az ügyészek számára az állam jelenlegi lehetőségeihez vi­szonyítva elfogadható anyagi helyzetet teremt. Egyrészt a fizetések emelésével, másrészt a fizetésen túl bizonyos juttatások révén, és legalábbis a törvény­­tervezet javaslatai szerint, nagyon is előnyös nyugdíjazási feltételeket biztosít nekik. Ez rangot ad, státuát biztosít a bírónak.­­ Tehát e tekintetben is szol­gából, ítéletgyártó párjából igazságszolgáltatóvá, a harma­dik hatalom letéteményesévé válik. Még miben érhető tetten ez a folyamat? - A bíró, mint láttuk, nagyon túlterhelt, másrészt, hogy úgy mondjam: beszűkült a társa-­ dalmi mozgástere. Vele kapcso­latban léteznek bizonyos írott és íratlan korlátok. A bíró, ugye, rangos funkciót tölt be, amit nehéz elképzelni, hogy lyukas cipőben és kikönyökölt, kikop­tatott zakóban elláthat. Normá­lis körülmények között nem engedheti meg magának azt, hogy ha például bemegy a vendéglőbe, elfogadja, hogy neki fizessenek... Törvénybe foglalt korlátozás vele szemben, hogy üzleti tevékenységgel nem fog­lalkozhat. Tehát nem lehet kereskedelmi társaságoknak a tagja. Nem egészítheti ki így a jövedelmét. Egyedüli plusz tevé­kenység, ami a bírók számára meg van engedve,, az oktatásban való részvétel. És nyilván az irodalmi vagy szakírói tevékeny­ség, ha van hozzá adottságuk.­­ Ezek a korlátozások, azt hi­szem, eddig is léteztek. Számom­ra viszont érdekes volt, ahogy az általános vita kezdetén az igaz­ságügyminiszter a bírói hatal­mat körülhatárolta. Lefejtette róla az ügyészséget s az igaz­­ságügy-minisztérium gyámko­dását, így a korlátoknál lényege­sebbnek tűnik a bírók számára megnyílt szabadság. Az új szabá­lyozás szerint meddig terjed a bírók függetlensége?­­ Az igazságügy-miniszter úr nagyon-nagyon jól érvelt, és érvelését kimondottan az alkot­mány előírásaira alapozta, ami­kor azt mondta, hogy az igazság­ügyi tevékenység, tehát a bírás­kodási tevékenység a bírósá­gokon keresztül valósul meg, és az alkotmány nem foglalja be az ügyészeket is ebbe a körbe. Egy másik alkotmányos szövegrész arra hivatkozik, hogy az ügyé­szek esetében érvényes az alá­­felérendeltségi viszony, míg a bírák esetében nyilvánvaló, hogy nem. A bírói határozatot, a bíró az üggyel kapcsolatos véle­ményét egyetlenegy formában hozza nyilvánosságra, bírói ítéletként. S az ő ilyen formában nyilvánosságra hozott véle­ményét, a bírói ítéletet, a hatá­rozatot csak a törvényben előírt módon lehet megtámadni.­­ S az igazságügy-miniszter nem szólhat bele a bíróságok munkájába, csak az adminiszt­rálásába. - A bírónak, beleértve a leg­alacsonyabb rangú bírót, tehát a bírósági bírót is, nem adhat utasítást sem a saját bírósá­gának az elnöke, sem a megyei törvényszék elnöke, sem az ítélő­tábla, sem a legfelsőbb törvény­szék elnöke, és az igazságügy­miniszter sem. Míg az ügyész sok mindent utasításra tesz, a felettesétől kapott utasítás alapján tesz. És ott van a bírói elmozdíthatatlanság, ami szin­tén egyik lényeges rendelkezése a módosított törvénynek.­­ Ha jól értettem, szenátor úr azt mondta, még az ügyrendi vita során, hogy az RMDSZ egyet­ért ezzel a törvénykezdemé­nyezéssel.­­ Egyetértünk a törvénykez­deményezéssel, és tudatában va­gyunk annak, hogy az elfoga­dása nagyon sürgős. Tehát azt a javaslatot, amit Oliviu Gherman úr tett, s amely eléggé szépen volt csomagolva, azt én egy mérgezett javaslatnak tekintem. Mert hogyha most elhalasztjuk a vitát, nem kerül sor ebben a szesszióban legalább a szenátus részéről a törvénytervezet elfo­gadására, akkor a bírói társa­dalom ezt üzenetnek veszi, mi­szerint a törvényhozó hatalom nem tulajdonít kellő jelentő­séget az ő munkájuknak; nem hajlandó tudomásul venni, hogy mennyire túlterheltek; nem hajlandó az ő helyzetükön ilyen szempontból javítani; és hogy az ezzel kapcsolatos ígéretek, mert itt ígéretek voltak, az igazság­ügy-miniszter is többször ígé­retet tett a nagy nyilvánosság előtt, és szakmai vonalon is elhangzott, hogy rendeződik a bíráknak a helyzete, akkor a bírói társadalom ezeket az ígé­reteket alaptalan ígérgetésnek fogja minősíteni, és még arra is sor kerülhet - miért ne történne meg? -, hogy igazságügyi sztrájk lesz. Úgy ahogy 1996 nyarán is majdnem sor került rá... - Szenátor úr, tudomásom sze­rint ez is sarkalatos törvény. Lesz-e hozzá elég szavazat? - Hát én szeretném, hogyha a kezdeményező és a jogügyi bizottság is receptivitást tanú­sítana a SZDRP részéről elhang­zott módosító indítványok iránt. Mert hogyha nem fognak kellő receptivitást tanúsítani, ugyanis nagyon könnyű elutasítani a módosító indítványokat, akkor ez oda fog vezetni, hogy nem kapja meg a szükséges 72 szavazatot. - S az SZDRP módosító indít­ványai elfogadhatóak ? - Énszerintem az lenne a he­lyes dolog, hogy az elfogadható javaslataikat maga a kezde­ményező javasolja, és a szenátus tegye magáévá.­­Az általános vita és a szaka­­szonkénti vita közötti szünetben a kormánykoalíció és az ellen­zék között valami hasonló mege­yezés született, s a szakaszon­­énti szavazásnál működött is ez az egyezség.) Kérdezett: ZSEHRÁNSZKY ISTVÁN ! ¥ Mi történt az EMKE-házban? Egyetértünk a törvénykez­deményezéssel, elfogadása nagyon sürgős - így Hajdú szenátor ¥ Képviselőhangok az Aranykakasban & A KNEP küldheti a következőt ¥ CEC-húzások havi lajstroma ¥ x­j Lml­­ Maros megyei MADISZ szerkesztőségünk címére is elküldte meghívóját, különböző magyarországi parlamenti pártok képvi­selőit, valamint a magyar Országgyűlés alkalma­zottait tömörítő Parlamenti Kórus először látogat Marosvásárhelyre... A magyar képviselők, feleségeik és más országgyűlési alkalmazottak hangulatos Aranykakas vendéglőben előadása után Kórodi Máriát, a magyar Országgyűlés alelnökét kérdeztem: ■ Elnökasszony, miként, hány szólamban énekel a magyar parlament és kórusa...­­ Zeneileg nem tudom pontosan meghatározni, de az biztos, hogy szépen énekelnek... és bármilyen szólamban teszik, bármilyen pártot képviselnek, a zene hullámhosszán egy hangon szólnak. Ez nagyon jó dolog, sok mindent jelez. Jelzi azt, hogy az életnek vannak komoly kérdései, amiből bizony kitűnik: lehet együtt is énekelni. Az más kérdés, hogy az ülés­teremben más-más véleményeket képviselnek, más­más hangon beszélnek, de hát az nem jelent semmi egyebet, mint azt, hogy a problémák megoldására különféle utat javasolnak. 19 És gondolja, hogy ebben a zene segít? - Én azt hiszem, hogy segít. Amikor bármilyen vitát folytatnak egymással, akkor valóban elvi kérdésekről vitatkoznak, de egymás hitelességét nem kérdője­lezik meg a képviselők. Tudják egymásról, hogy ki hogyan gondolkozik, milyen módon tudnak kommunikálni egymással. Azt hiszem egyébként, hogy mindannyian jót akarnak. Ha ezt tudják egymásról a képviselők, akkor a viták minősége is más, és azt hiszem, hogy a nagybetűs kórusnak­­ van egy üzenete az ország lakossága felé. Vannak dolgok, amiben együtt lehet működni, vannak dolgok, amiket vitatni kell, de nem mindegy, hogy milyen stílusban, milyen hangnemben történik az. ■ . Ha már Marosvásárhelyen énekel éppen a magyar Országgyűlés kórusa, kérdésemmel én is „hazajönnék”... Hogyan ítéli meg az RMDSZ politikáját kormányba lépése után? - Én azt hiszem, az RMDSZ sok mindent megtett és megtesz annak érdekében, hogy a helyzet az itt élő magyaroknak megfeleljen. Hiszek abban, hogy az a politika jó, amelyikben a különböző vélemények, különböző érdekek a megfelelő párbeszédek után alakulnak ki, és hogyha ebben az RMDSZ úgy szerepel, hogy ezeket a vitákat konszolidált módon folytatja le, és megpróbál mindent megtenni annak érdekében, hogy segítse azokat, akiket képvisel, akkor vitathatatlan az ügy... Állófogadás és kötetlen beszélgetések közben Fedor Vilmos MSZP-s országgyűlési képviselő is mindezen kérdésekben elmondta álláspontját. Pontosabban: ■ Régebben Marosvásárhely egyik RMDSZ-fórumán találkoztunk, éppen egy MSZP- küldöttség érkezett városunkba. Beszélgettünk, vitatkoztunk akkor idő­szerű kérdésekrő­l, de hát azóta sok víz lefolyt a Maroson. Az ön véleményem­ szerint mozdult-e pozitív irányba valamelyest a romániai magyarság sorsa?­­ Erre nyilván egy mondattal nem lehet válaszolni, hiszen az a találkozás is elég régen volt. Azóta többször jártam Erdélyben, tavaly március 15-én Sepsiszentgyörgyön, az idén Székelyudvarhelyen. Azt látom és úgy érzem, a Magyar Parlament külügyi bizottságának tagjaként is mondhatom, hogy min­den okunk megvan arra, hogy ... reménykedjünk. Nyilván most mindenkit a NATO-csatlakozás foglal­­koztat. Azt látom, hogy nagyon jó és következetes a­ z Énekelve politizálnak a magyar külpolitika abban is, hogy mi mindig hangsúlyoztuk - bár nyilván nem Magyarországon születik a döntés -, Budapest, a magyar diplomácia támogatta Románia felvételét, és azt nagyon fontosnak tartjuk. Nagyon egyértelmű a magyar külpolitika vonalvezetése, örülök annak, hogy egy ilyen politika részese vagyok. A romániai választások, az RMDSZ részvétele a kormányban, egyáltalán az a folyamat, ami elindult Romániában az elmúlt hónapokban - gondolok a gazdasági stabilizációra, modernizációs folyamatra nagyon jó dolog. Ilyen tekintetben Magyarországon is roppant nagy árat kell fizetnie a lakosság jelentős részének, mégis azt mondom, nincs más út, nincs más lehetőség. Az első találkozásunk óta­ pozitív változások történtek, hiszen akkor még azt mondtuk, hogy alapszerződés, de nem mindenáron. Van alapszerződés, azt hiszem, nem mindenáron született meg az, úgy tűnik, az élet igazolja, hogy ennek az enyhülési folyamatnak komoly eredménye lehet mindkét ország számára. Hangsúlyozom, hogy bárhogy is lehet, legyen ez a NATO-csatlakozás, Magyarország abban érdekelt, hogy Románia minél előbb tagja legyen az Észak- Atlanti Szövetségnek, hasonló módon gondolkozunk az Európai Unióval kapcsolatban is. Lejegyezte: LOKODI IMRE Ó, te szegény, kóbor állat (Folytatás az I. oldalról) állatára, vagy állataira nem vigyáz kellőképpen, föl lehetne számolni a kóbor kutyák további szaporodását. Mindenki fél a kóbor kutyáktól, de hivatalos helyről származó statisztikák bizonyították, hogy a harapásos nyilvánított ebfajtákat csak különleges engedéllyel, ivartalanítva tarthatják, s egy család csak egyet. Nyugaton ko­moly perek zajlottak harci kutyák okán. Csíkszeredában már kb. 40 harci eb van, a városi tanács rövide­sen rendeletet fog hozni velük kapcso­ult.ui­uu­uuur\. i I v_j y u m C41 uuuouo ■ , • %/'••!* i 'iiii esetek 90 %-a házikutyáktol eTgfr-^- a’ban' Vegy is ezek az állatok sem . ... . J . ... tuhotnov ti ilaiHuncanoil/rnl Ha ui vo fennmaradó, bizonytalan tíz százalék lehet kóbor kutya, de nem biztos, hogy az. A kóbor kutya általában fél az embertől, kerüli, s ha közeledik, élelmet kér, vagy szeretetre vágyik, de soha nem támad. Aki jót nem tesz ' velük'erre tegyen bennük kárt sem, mert a kutya is érző, érzékeny lény. A nemtörődömséget kellene kinevelni az emberekből. Sajnos, kevés szülő bünteti meg a gyermekét, ha letör egy ágat, kihúz egy facsemetét, vagy kő­vel dobál egy kóbor kutyát, s az isko­­lában is kevés szó esik a növények, állatok védelméről. Hogyan is nevel­hetnék a felnőttek az ifjúságot, ha ma­guk is tájékozatlanok? Ezért tervezzük biológiatanárokkal, szakemberekkel egy közös program létrehozását, összeállítását, hogy rendszeresen jelentkezzünk a tévében állatvédelmi műsorral, amely tényfeltáró, valóságot bemutató riportokat is közvetítene arról, hogyan bánnak az emberek az állatokkal, természetesen hozzáfűzve a szükséges kommentárt. Székelyföl­­­den még sok a primitív, téves szokás: pl. a kölyökkutyát sötét szobába zár­ják, vagy zsenge korában láncot kötnek a nyakába, mert hiedelmük szerint így jobban fog ugatni. Ez nem igaz. Újra Noé üzenetéből: „A magukat megvédeni nem képes, legkiszolgáltatottabb élőlények a gyermekek és az állatok". - Ugyanakkor vannak az emberre veszélyes állatok is, köztük az ember által kitenyésztett harci kutyák, melyek kezdenek tájainkon is megjelenni... - Harci kutyákkal kapcsolatban nálunk még nem született rendelet, de aki harci állatot tart, annak nagyon nagy a felelőssége: ezek génjeikben hordozzák a támadó ösztönt, a harci kényszert. Veszélyes, hogy gyakran látni ilyen harci kutyákat fiatal suhan­­cok kezében, akik ijesztgetik velük az embereket. Angliából a harci kutyákat, mint pl. a Pit, Bull Terriert, kitiltották. Magyarországon a veszélyesnek tehetnek tulajdonságaikról, de ki kell dolgozni és törvényerőre emelni a védelmi és korlátozó intézkedéseket­, csakúgy, mint az állatvédelmi törvényt. Az állati jogokat is ki kell dolgozni, körülhatárolni, és szigorúan büntetni mindenkit, aki vét ellenük. „Egy nemzet nagysága mutatkozik meg abban, ahogyan az állatokkal bánik” - mondta Gandhi, s nálunk nem vonnak felelősségre senkit, bárhogy kínozza az állatokat.­­ Egy társadalom fokmérője hát, hogy hogyan viszonyul az állatok­hoz, de fejlődésének állandó tar­taléka a felnövő generáció, s ön más területen is próbált hozzájuk szólni. - Székelyföldön nagy hiány, hogy nincs állandó bábszínház, hiszen ezek előadásaira mindig lenne igény, s mindig lenne közönségük. Az állatott­hon fölépítése után eltökélt célom egy bábszínház létrehozása a megyében, hiszen a gyermekeknek élményre, ingergazdag környezetre van szük­ségük,­ hogy később is minden pozitív hatás és elvárás befogadóivá válja­nak. Szeretném szegény sorsú gyer­mekek tanulmányait is segíteni alapít­ványokon keresztül, mert úgy érzem jól magam, ha segíthetek. Ha az lenne társadalmunk mozgatórugója, hogy egymásra figyelünk, nem csak hirdet­jük a szeretetet, de gyakoroljuk is, állattal, emberrel szemben egyaránt, akkor elmondhatnánk, hogy embernek lenni méltóság, mert nem hagy fölöslegesen szenvedni életet, és nem pazarolja életét szenvedésre. Múlt és jelen köteléke Zilahon az EMKE-házban június 25-én nyitották meg a Bukaresti Magyar Kulturális Központ Millecentenáriumi vándorkiállítását, tehát a honfoglalás 1100. évfordulója egyik eseménye - történelembemutató képekben - immár a provincia peremére is elért némi késéssel. A millecentenáriumi kiállítás viszont nem idősze­rűtlen, hiszen gyermekeink mindmáig nem tanulják saját népünk történelmét. A kiállítást Lakó Éva ny. muzeológus, régész mutatta be a szép számú közönségnek, az ásatások alkalmából előkerült honfoglalás kori leleteket, az írott forrásokat kiegészítő tárgyi forrásokat értelmezte a kor történelmével ismerkedőnek. Ez alkalommal tartották meg a szilágynagyfalui származású Fazakas László Kő kövön című verskötete bemutatóját. A Margittán élő református lelkész szilágysági származású, több szilágysági faluban is teljesített szolgálatot mielőtt parókus lelkész lett volna Margittán. Verseit korábban közölte az Utunk, a Korunk és az Ifjúmunkás, amiről elismerően szólt Fazakas László könyve bemutatásakor. Noha első kötetét Czine Mihály, Pomogáts Béla reményteljes ígérettel biztatva ajánlja, feleslegesnek bizonyult: a bemutató sikeres volt, a közönség nem unt rá, hogy több mint egy órán át a szerzőt hallgassa, aki verseit olvasta fel. Méltatói szerint versei megértéséhez a magyar történelem ismerete és a Biblia a segédeszközök. A bemutatón úgy tűnt, a közönségnek sikerült egyik verssorának megfelelően „felkarolnia a múltat és a félrevert jelent”. A múltat ábrázoló kiállítás és a jelen értékei között mindenképpen ott van a költészet, különösen, ha megtalált saját hangja, egyéni stílusa van a szerzőnek. A kettős rendezvény egybekapcsoltan ezért is figyelmeztet a múlt és jelen összetartozó kötelékére. FEJÉR LÁSZLÓ IBS MAR SZÓ 1997. július 1. Replika Hogy legyen miről írjanak A szombati Magyar Szó első lapján, Inczefi Tibor foglalko­zik a Ioan Mostan ex-rendőr­­ezredes RNEP-mandátumának igazolásával. Nem tudom, ki az írás szerzője, de ha megkérdezte volna a Csíkszeredai önkormány­zat tagjait, esetleg máskor is jelen lett volna tanácsülésen, megtudhatta volna. Most egy éve, az alakuló ülésen a Ioan Mastan mandá­tumát nem igazolta a tanács, a 20 szavazatból 3-at kapott, 17 ellenében. A törvény szerint ezen­ határozat ellen 5 napon belül a Hargitai Törvényszék­hez fordulhatott, amit meg is tett, de a Törvényszék elutasí­totta panaszát mint alaptalant. A helyhatósági törvény 17. szakasza utolsó mondata elő­írja, hogy ezen esetben a törvényszék határozata végleges és visszavonhatatlan. Ezt az önkormányzat tudomá­sul vette és következett volna, hogy az RNEP küldje a válasz­tási listáról a következőt, de erre nem hajlandók, hanem ebből örökké visszatérő támadó jelentéseket tesznek, illetve cikkeznek a sajtóban, hogy a tanács nem akarná elfogadni az RNEP képviselőjét, ami nem felel meg az igazságnak. Az igaz, hogy I.Mastan felleb­bezést nyújtott be a Marosvá­sárhelyen székelő Táblabíróság­hoz, az pedig úgy határozott, hogy a Hargitai Törvényszék ítélete alaptalan és elrendelte a Mostan igazolását, de ennek a szervnek (Táblabíróságnak) nem esik hatáskörébe az ítélet felülvizsgálása, mert visszavon­hatatlan ítélet ellen nincsen fellebbezési jog. Ezért az ön­­kormányzat nem is tűzte napi­rendre az eset újratárgyalását, ámbár kérésére volt egy ilyen javaslat. Az, hogy I. Mastan pártjának helyi vezére, nem szabadna oda vezessen, hogy a választási listáról a következőt ne küldjék az ökormányzatba. Valószínű azért cselekszenek így, hogy legyen amiről írjanak, amit a „magyar” önkormányzat ellen felhozzanak. Ha szükségesnek tartják ezt­­ átszerkesztve közölni, beleegye­zek, de egy olyan téma, amit a TV, rádió és írott sajtó időkö­zönként mindig feldob, vagyis egy már elcsépelt dolog. Csíkszereda, 1997. június 28. Tisztelettel, HAJDÚ DEZSŐ TRKIIREK­­ES LETÉTI PÉNZTÁR - CEC Az 1997. június 30-i havi sorsoláson nyertes CEC-kötvények HIVATALOS LISTÁJA Nyeremények A kötvény sorozatszáma A kötvény folyószáma A nyeremény értéke 1 40200 88 500.000­­ 1 10641 221 400.000 1 99302 100 300.000 1 1­43796 218 300.000 1 18927 13 200.000 1 31593 30 200.000 1 84244 67 200.000 1 * 40064 110 200.000 1 81077 20 100.000 1 27505 145 100.000 1 03566 157 100.000 1 04305 235 100.000 1 01688­­ 111 100.000 1 65543 54 50.000 1 50205 02 50.000 1 76796 28 50.000 1­ 20924 11 50.000 1 05636 245 50.000 1 39788 208 50.000 1 93057 186 50.000 1 34351 19 50.000 Az 1997. június 30-i havi sorsoláson nyertes ÚJ S Nyeremények A kötvény A kötvény A nyeremény száma sorozatszáma folyószáma értéke 1 003 0058040 10.000.000 1 001 0072673 8.000.000 1 001 0038381 6.000.000 1 ppt 0039903 6.000.000 1 004 0085453 5.000.000 1 003 0096289 5.000.000 1 004 0043429 5.000.000 1 001 0089319 5.000.000 1 001 0086936 4.000.000 1 003 0066620 4.000.000 1 001 0002284 4.000.000 1 001 0057318 4.000.000 1 003 0011311 4.000.000 1 003 0049453 3.000.000 1 002 0086860 3.000.000 1 001 0090227 3.000.000 1 002 0060726 3.000.000 1 002 0035529 3.000.000 1 001 0071838 3.000.000 1 003 0063225 2.000.000 1 002 0013169 2.000.000 Nyeremények A kötvény A kötvény A nyeremény száma sorozatszám-végződése folyószáma értéke 100 314 98 20.000 100 603 184 20.000 100 453 156 20.000 100 262 28 15.000 100 203 141 15.000 100 403 192 15.000 100 719 236 15.000 1.000 20 237 10.000 1.000 30 113 10.000 1.000 52 241 10.000 1.000 87 47 10.000 1.000 67 47 10.000 5.721 Összesen lej: 65.200.000 -» Teljes nyereményeket a 200 lejes kötvényekre folyósítanak. -› A nyereményérték magába foglalja a nyertes kötvény névértékét is­­» A 000001-099999 sorozatszámú,. 81-250 közötti folyó­számú CEC-kötvényeknél a hivatalos listával való egybevetéskor a sorozatszám első nulláját nem kell figyelembe venni. Nyeremények A kötvény száma sorozatszáma A kötvény A nyeremény folyószáma értéke 1 001 0087385 2.000.000 1 004 0094862 2.000.000 1 001 0036156 2.000.000 1 001 0096590 2.000.000 Nyeremények A kötvény A kötvény A nyeremény száma sorozatszáma folyószámának értéke végződése 100 002 328 1.000.000 100 002 511 1.000.000 100 002 312 1.000.000 100 002 642 1.000.000 100 003 710 1.000.000 525 Összesen lej: 600.000.000 -* Teljes nyereményeket a 100 000 lejes kötvényekre folyó­sítanak. -* A nyereményérték magába foglalja a nyertes kötvény névértékét is. -* A nyereményeket az egész országban fellelhető CEC- filialékban és -kirendeltségeken fizetik ki. TflKflREK­­ES LETÉTI PÉNZTÁR - CEC Az 1997II. évnegyedére megejtett 1997. június 30-i sorsoláson nyertes nyereményes takarékkönyvek HIVATALOS LISTÁJA F.sz. könyv végződése A nyeremény százalékaránya 404 766 415 431 973 269 500% 450% 450% 450% 350% 350% 350% F.SZ. A nyertes könyv végződése A nyeremény százalékaránya 8 9 10 11 12 13 933 773 910 122 473 444 350% 250% 250% 250% 250% 250% -» A nyeremények kiszámítását és­­lejegyzését a CEC-kirendeltségeken (lalékon) végzik el. TfiKfiREK­ ES LETÉTI PÉNZTÁR - CEC Az 1997 ll. évnegyedére megejtett 1997. június 30-i sorsoláson nyertes kamatos és nyereményes takarékkönyvek HIVATALOS LISTÁJA Nyeremények A nyertes A nyeremény száma könyv száma értéke 1 5982612 5.000.000 . 1 8027707 4.000.000 1 1950784 3.000.000 1 4691462 3.000.000 1 6481173 3.000.000 1 3181203 3.000.000 1­­4651019 1 2.000.000 1 7708653 2.000.000 1 7080638 2.000.000 1 1109274 2.000.000 1 7085336 2.000.000 1 4336317 2.000.000 1 6042659 1.000.000 1 4354652­­ 1.000.000 1 4673941 1.000.000 1 274886 1.000.000 1 1310845 1.000.000 1 7649361 1.000.000 1 7518330 1.000.000 Nyeremények A nyertes könyv A nyeremény száma számának végződése értéke 85 67266 800.000 85 33635 700.000 85 24393 700.000 85 86948 600.000 85 19816 600.000 85 03507 600.000 85 94373 500.000 85 68313 500.000 85 59788 500.000 85 33939 500.000 85 91046 500.000 848 4205 400.000­­ 848 .4314 300.000 848 2839 200.000 848 2395 200.000 848 9363 100.000 848 2696 100.000­­ 848 3471 100.000 848 0408 100.000 7.738 nyeremény, összértéke lejben: 1.864.500.000­­» A teljes nyereményértéket azokra a takarékkönyvekre folyósítják, melyek negyedévi átlagos egyenlege eléri a nyereményérték legalább 10 százalékát: ha a negyedévi átlagos egyenleg kisebb mint a nyeremény 10 százaléka, akkor a takarékkönyv negyedéves átlagos egyenlegénél 10-szer nagyobb nyereményt folyósítják. Az a taka­rékkönyv, melynek negyedévi átlagos egyenlege kisebb 50 lejnél, nem részesül nyereményben. száma

Next