Romániai Magyar Szó, 1997. november (9. évfolyam, 2527-2555. szám)

1997-11-01 / 2526-2527. szám

Ezek az almák írásmatrica alatt értek, majd levették róluk a matricát és megmaradt rajtuk az elszíneződött felirat: Judit, Etus és a többiek... • MTI-képszolgálat Csoportkép, memorandummal Azt hiszem, Adrian Nastasének tetszik Dustin Hoffman. Mármint a játéka... Talán nem is egyszer nézte meg az Oscar-díjas Rain­man-t. A Képviselőház alelnöke a Hargita megyei román lap tanúsága szerint ugyanis a Gyergyó és Maroshévíz közötti román többségű Várhegyen (a múlt hét végi bukaresti látogatók és az RMSZ-ből ihletődő román fordítók kedvéért: Subcetate) úgy nyilatkozott, miszerint sajnálja, hogy a kormánykoalíció tagjai nem vettek részt ebben az „autisztikus övezetben" tett tájékozódási látogatáson. A lap főszerkesztőjének is nagyon megtetszett ez a mondat, mert ezt emelte ki elsőoldalas címként. Néhány román olvasótól meg is kérdeztem az újságárudában, értik-e a címet, de csak a vállukat vonogatták. És rögtön tegyem hozzá, mielőtt még nacionalizmussal vádolnának: ugyanez volt az eredmény a magyar megkérdezettek esetében is. Következésképpen az ellenzéki pártok és bizonyos újságírócsapat Hargita megyei látogatásáról írt kommentár már címében is kimondottan autista volt. Az Eső-ember után ugyanis már szerte a világon sok millióan tudják, ami mostanig csak néhány orvosnak volt az előjoga: az autizmus a külvilág elhanyago­lására és csupán az én figyelembevételére vonatkozó kóros magatartás. A látogatás tudományos jellege azonban nem szorítkozott csupán a kórlélektanra. A már említett főszerkesztői cikk arról is említést tesz, hogy George Oana fiatal várhegyi pap, akit Ioan Selejan, Hargita és Kovászna megye ortodox püspöke aznap szentelt fel, kétségbe vonta az ország elnökének földtani jár­tasságát. „Ha már Constantinescu elnök geológus, te­hát a kövek szakembere, vajon hallott-e valaha a nemzet határköveiről?" - hangzott nem a pusztába kiáltott szó, hanem a látogatóknak szegzett keresztkérdés. Amire a választ nem tudjuk. A Kovászna megyei elmagyarosítási kísérletektől megrettent látogatók ugyanis nem sokat időztek Hargita megyében, csupán Maroshévízen és a már említett Várhegyen folytattak tárgyalásokat, az előzőleg tervbe vett Balánbányát már nem keresték fel és mindössze a püspökség Csíkszeredai székhelyén tettek búcsú­látogatást.­­ A felhördülő bukaresti sajtóvisszhangok - amelyek­ben egy-két Kovászna megyei települést áthelyeztek Hargita megyébe­­, az ellenzéki sajtóértekezletek és a parlamenti szózatok azután megvonták a látogatás mérlegét és különböző bizottságok felállítására, a két székely megye folyamatos ellenőrzésére, sajátos törvényekre és különleges pénzalapokra tettek javaslatot. Honnan született meg ez a - ha szavakban nem is mindig ugyanaz, de gondolatokban majdhogynem azonos - vélemény? A forrás nem más, mint a két megyében működő hat román civil szervezet Con­stantinescu elnökhöz és a parlamenthez intézett memoranduma, amelyekben a románság nevében beszélő szövetségek és alapítványok saját meglátásuk vagy külső sugallat alapján úgy találják, hogy Hargita, Kovászna és Maros megyékben különleges státusra van szükségük, mivel a jelenlegi „de facto" és nem „de jure" állapot nem biztosítja kulturális, nyelvi és felekezeti önazonosságuk megőrzésének törvényes és intézményes kereteit. Az aláírók a sokat emlegetett 1201-es ajánlásra hivatkozva úgy vélik, hogy előírá­sainak szellemében az övezet lakossága védelemre szorul és a következőkben látják a megoldást: Románia Elnöksége vagy a Kormány mellett olyan központi tanácsadó szervet kell létrehozni, amelynek intézményesített formái helyet kapnak a három megyében és ezek biztosítják a magát „regionális kisebbségnek" nevező románság alkotmányos jogait. Ezt az egyszerűen „struktúrának" javasolt központi intézményt majd törvénykezdeményezési, ellenőrzési szerepkörrel kell felruházni és ugyancsak rá hárulna az, hogy különleges költségvetési vagy azon kívüli alapokat biztosítson a románság számára. A memo­randum ugyanakkor azt is szorgalmazza, hogy Hargita és Kovászna megyében a románság megbízottai a pozitív diszkrimináció elve alapján, e célból kidol­gozott törvénynek megfelelően jussanak képviselet­hez mind a helyhatóságokban, mind a parlamentben. A dokumentum sürgeti nem csupán a püspökség, a helyi román lapok és múzeumok állami támogatását, hanem vonzóbb anyagi körülményeket (szolgálati lakásokat, bérpótlékot és más természetű ösztönzőket) szeretne megteremteni a­z 1989 utáni kierőszakolt SZÉKE­SI FERENC (Folytatása a 7. oldalon) A kistérség gazdaságpolitikai bája Sok a kapcsolat, irodalma annál is nagyobb. Nem feltétlenül azért, meg a nem létező kooperációs formákról is szépen lehet írni, inkább mert a ha­tásszünetet sem tartja be az ember, ha valami mutatkozik a láthatáron. Konkrétan az újabbkori kapcsolattör­ténetben. A határ két oldalán levő kistérségek kapcsolatai száz százalékban prag­matikus kapcsolatok, így mondta még szeptemberben Tódor Albert, Nagy­szalonta polgármestere. Sarkad és kistérsége, Szalonta és kistérsége a gazdasági - önkormányzati­­ kap­csolatok természetességének érve.­­ Meg is kötöttük néhány évvel ezelőtt az együttműködési szerződést. Az akkori kormány külügyminisz­tériuma kellett volna láttamozzá. Vagy három hónapig odázták, a végén elu­tasították, mondván, a román törvé­nyek nem ismerik el a kistérséget. A fogalmat: Szerecsére Ciorbeáék ismerik. Idei ősszel újból találkoztunk, újraforgalmaztuk kapcsolatainkat, most nincs gáncsoskodás. Egyszóval átnéztük az érintkezés minden lehet­séges szféráját, ezek: szervezés, fejlesztés, pénzügy, szolgáltatás, ke­reskedelem, kommunális ellátás, kör­nyezetvédelem, művelődés, oktatás, egyház, egészségügy, szociális politi­ka, sport, közlekedés, idegenforga­lom. Nem hiszem, hogy valami is kimaradt a sorból. Amint az is nyilván­való, hogy a szándék (lírai vagy tár­gyilagos) kinyilvánításán túl közös az érdek: számbavenni, hol, miben és milyen intenzitással kell együtt­működnünk. Mert a lehet, szerencsére ma már nem kérdés. Miben, mikor kell közös koordinációs stábot létrehozni, több-kevesebb rendszerességgel tapasztalatcserét szervezni. Esetleg közös tanfolyamokat, továbbképzőket, módszertani kurzust. Minden célprog­ramnak technikája van, forgatóköny­ve, ezt ismerni kell. Ha például meg­pályázom az egyik PHARE-célprog­­ramot, mondjuk az Ecos Ouverture-t, ez tükörprogramként működik a határ két oldalán. A két kistérségre termé­szetesen van ilyen tükörprogramunk, amint megnyílt a határátkelő Szalonta és Méhkerék között, mi ennek a K­asználtságával, pontosabban e kihasználtság növelésével érvelve próbálkozunk egy pályázattal. Mert minden szimpátián innen és túl, amit Montecuccoli mondott a sikeresen megvívott háború három alapfeltéte­léül: pénz, pénz és megint csak pénz kell a kapcsolatépítéshez. A civil szférában is. Pontosan fel kell mér­nünk azokat a lehetőségeket, amelyek révén megteremtjük a kapcsolatokhoz szükséges pénzt. A magyarországiak lépéselőnyben vannak velünk szem­ben. Nemcsak, mert jobbak a lehető­ségeik, de mert törvényeik is jobbak e vonatkozásban. Természetesen a gazdasági törvényekre gondolok, amelyek a közös beruházásokat sza­bályozzák. Erre tán a Ciorbea-kor­­mány is lehetőséget adott. Hogy a külföldiek beruházhassanak, hiszen ennek egyik kitétele: a beruházás biztosítása úgy is, hogy a terület, amire építkezik, saját tulajdona le­gyen. Most a törvény szerint semmi megszorítás, ameddig a beruházás működik. Ha most elérhető közelségben van Tódor Albert, nem pedig Nagyszalon­tán (más világ, mondja a belső-er­délyi), akkor azt is megkérdezem, megnyitották-e a vállalkozásfejlesztési irodát? Koraősszel ugyanis tervezték, hogy a Békés megyeiek kihelyezett irodát nyitnak; a szalontai, általában­­ a Bihar megyei vállalkozók első­­t kapják tehát a magyar piaccal kapcsolatos információkat. Erre (helyesebben e mellé) már csak a román és magyar pénzintézeteket kellene a térségbe csalogatni egy kis együttműködésre. Nyissanak fiókot, és a szolgáltatás meg a kereskedelem műfajaiban közelítsenek. Egyébként még ez a legvalószínűbb, mert a határátkelő mindenképpen a forgalom növekedésével jár. Még szabad vám­területeket, közös raktárrendszert is szokás ilyenkor tervezni. Ha folyta­tódik a reform, előbb-utóbb ezek a ter­vek beépülnek a kistérségek konkrét kapcsolatrendszerébe. OLÁH ISTVÁN Távirati stílusban Fővárosi lapok, hírügynökségek nyomán: Az Adevarul szá­■ Október 30-31 mításai szerint egy egyszerű parlamenti képviselő havi jövedelme 11 és 18 millió kö­zött van. S mindez az adófizető pénzéből kerül ki. ■ A kormány megégette magát a forradalmárokkal. Victor Ciorbea siralmas módon meghátrált és belement Dán Iosifék minden követelésének teljesítésébe (Ev. zilei). ■ Fennáll a veszély, hogy Románia újabb rossz pontot kap az Európai Uniótól a luxemburgi csúcstalálkozón - véli Bogdan Bujor Teodoriu kutatás- és technológia tayi miniszter (Cotidianul). ■ A pitesti-i Dacia gépkocsigyár szerződést írt alá a Hyundai Motor Companyval, ötvenezer Accent személygépkocsi összeszerelésére és a Daciák hyundai-motorral való ellátására (Cronica romana). ■ Mugur Isarescu, a Román Nemzeti Bank kormányzója monetáris reformot tervez, így előfordulhat, hogy rövidesen, akárcsak Franciaországba vagy Lengyelországba, párhuzamosan forgalomba lesz a „régi” és az „új" lej (Monitoring Media). MA Ro­mán Nemzeti Egységpárt Maros megyei szervezete azzal az ötlettel rukkolt elő, hogy Gheorghe Funar álljon ismét a párt élére, el­végre ő a politikai alakulat „szellemi vezére". A napocai polgármester szerint erre csak a RNEP rendkívüli országos értekezletén kerülhet sor (Mediafax). ■ Az SZDRP úgynevezett egyszerű bizalmatlansági indítványt nyújtott be a kormány ellen a mezőgazdaság kérdésében. A beadvány vitájára a jövő héten kerül sor (Cronica româna). ■ A hideg, fagyos idő Bukarestben máris megtette ------ - - - ■ ■ ' - • -.................- " ........... 1 ----------'Óta'”1 ■■hatását": öt csavargó holttestét „gyűjtötték be” (Ev. zilei). ■ November elsejével a távfűtési vállalatok 85 ezer lejért szolgáltatják a mninn mm OQ ozor ion­al Hránákban A kiinórm­tok knnnnnkat kapnak a karmánytól knmnpnzárinként (AHpx/AmlV ) a meleg gigakalóriáját, azaz 23 ezer lejjel drágábban. A kispénzűek kuponokat kapnak a kormánytól, kompenzációként (Adevarul). A pénzügyminisztérium eldöntötte, hogy a jövő évben csak fokozatosan vezeti be a személyi jövedelmek halmozott adóztatását (Románia libera). ■ A külföldi befektetők az általános 38 százalékos profitadó helyett csak 15 százalékban adóznak (Románia libera). ■ George Pruteanu újabb erőfeszítéseket tett, hogy a szenátus a jövő héten napirndre tűzze a tanügyi törvényt módosító 36- os sürgősségi kormányrendelet vitáját (Jurnalul national). ■ Tamás Sándor RMDSZ-es képviselő azzal „szórakozik”, hogy a román parlament címerét viselő papírokon magyar nyelven levelez. Kelemen Attila képviselő viszont Strabourgba Budapesten át utazik. Vajon miért? (Jurnalul national). ■ A rendőrség Virgil Magureanu volt hírszerző igazgató mérhetetlen vagyonának eredete után szaglászik (Libertatea). ■ Gavril Dejeu belügyminiszter azt inszinuálja, hogy a demokrata párti Radu Berceanu a konstancai kikötőben működő maffiával közösködik (Ziua). ■ Magyarország és Ukrajna valóban barátaink? - kérdezi kétkedve Ion Cristoiu a National hasábjain. ■ Ki kit fog megenni? Az 1989-es fordulat után Közép-Európai országaiban általános jelenség, hogy a „kultúra emberei” - írók, költők - bekapcso-­­­ódnak a politikai életbe, kötelességüknek érezvén tettlegesen is cselekedni a változás, a demokrácia érdekében. Hogy eme lépésüknek mi volt az ára, azt talán az érintettek maguk se tudnák pontosan megmondani. „Tőlem ne kérdezzétek, mennyi az elefántcsont ára” - írja Markó Béla a Kannibál idő (Timp canibal) című, román fordításban most megjelent s a Magyar Kultúra Házában csütörtök délben bemutatott verseskötetének előszavában, az „elefántcsont” metaforával természetesen az irodalom, a vers fölbecsülhetetlen, anyagiakban ki nem fejezhető értékére utalva. Horváth Andor közíró, a Korunk főszer­kesztő-helyettese és Mircea Dinescu költő mutatták be a kötetet, amelynek válogatása és Paul Drumaru általi fordítása összegező válogatást nyújt Markó Béla 1974 és 1994 közötti költészetéből. A szenátor és az RMDSZ-elnök - akinek bevallása szerint eredeti küldetése maga az irodalom - legutolsó verseit 1993-ban ve­séget követel meg. Még mindig eredeti, művei pedig mély indivi­dualizmus hordozói, addig a politikus egy csoport, szervezet döntéseit, álláspontját képviseli. Az irodalomból, a kultúrából hiányoznak továbbá a politikában helyet kapó falak, ugyanis egyetlen vers sem­­ képes közvetíteni a nemzeti gyűlöletet - vallotta Markó Béla a bemutatón. Fellapozva a Kannibál időt és beleol­vasva a nagy részt a Ceausescu-diktatúra éveiben keletkezett és meg is jelent versekbe, feltűnik áttételes mondanivaló­juk. Hiszen az igaz szót akkor még csak burkoltan, rejtjelezve lehetett leírni, kimon­dani, számítva az olvasói cinkosságra, megértő, beleértő képességére. Ugyanígy, a kötet címadó verse is 1989 előtt keletkezett és az akkori „aranykor­szak” embert fölemésztő erejére utalt. Persze, időszerűségét ma sem veszítette el a metaforikus kép, hiszen „az idő ma is megesz, de másképp” - vélekedik a etikussá lett szerző, polit A­mde feltehetjük a kérdést másképpen is: ki kit esz meg? A politikus a költőt vagy a költő a politikust?­­ DARVAS ENIKŐ A Horn Gyula magyar minisz­terelnök látogatása nyomán Erdély-szerte felpörgött egyetem­vita a helyszínről s egyáltalán arról, kell-e magyar egyetem mind újabb és újabb állásfoglalásokra készteti a pedagógusokat. Tanulságosnak érezzük a marosvásárhelyi Népújság minapi körkérdését a témában, a megjelent vélemények részleteinek összevá­­gásával érzékeltetnénk: a kérdés további, de határozott tisztázásra vár. • „Soha sehol nem állítottam, nem írtam le azt, hogy nincs szükségünk önálló magyar felsőoktatási intézményekre. Tudtommal az RMDSZ-ben még mindig az a felsőoktatási stratégia érvényesül, amelyet oktatásügyi alelnökségem alatt kidolgoztunk. A terv, miszerint legyen magyar egyetem, de ne Kolozsváron, elfogadhatatlan számomra... Victor Ciorbea előzetes, erre vonatkozó kijelentéseihez képest túl gyakran változ­tatja a véleményét. Ezek után bármire lehet számítani, mert Victor Ciorbea vagy belső meggyőződésből, vagy külső nyomásra, bármikor megváltoztathatja a véleményét... Az Andrei Marga rektor úr körül tömörülő szűk csoportnál a magyar tagozat bármely változata nagy ellenállásba ütközik. Gyakorlatilag a vezető személyiségek akadályozták meg azoknak a határozatok­nak a végrehajtását is, amelyeket a szená­tus menetközben a magyar oktatás kitel­jesítésére vonatkozóan meghozott... Következésképpen jó lenne visszatérni ahhoz az eredeti tervhez, amelyet már tavaly tavasszal az úgynevezett román­­magyar-német szűkkörű vegyes bizott­ságban magam vetettem fel: önálló magyar fakultások jöhessenek létre... Állásponto­mat mindenekelőtt Andrei Marga rektor úr és ama szűk kör tudomására hozom még az elkövetkező két napon belül, de ragasz­kodom ahhoz, hogy ezt az álláspontot részletesen kifejtve mindenekelőtt vele és tárgyalópartnereinkkel közöljem, mert nem vagyok híve annak, hogy a „nagy magyar nyilvánosság” hamarabb tudja meg, hogyan gondolkodom.” (Cs. Gyimesi Éva egyetemi tanár) • „Ebben a kérdésben természetesen rugalmasnak kell lenni. Legfontosabb erénye ez kell hogy legyen a romániai magyarságnak. Az érzelmi és történelmi érvek természetesen Kolozsvár mellett szólnak... A Bolyai Egyetem végzettjei végeredményben mind beépültek csLptMeArrAlffsflam egyetem­ életképessége vagy"a romániai magyarság életképessége mellett bizonyít. Ők most már lassan nyugdíjasok... Ha lehetősége nyílik a romániai magyarságnak - állami támogatás mellett - egy új egyetem fölállítására, nevezzük Bolyai 2-nek vagy akármi másnak, akkor ezt a lehetőséget meg kell ragadni. Ezt nevezem én rugal­masságnak. Tény, hogy országosan mege­melkedett a magyar diákok száma. Ma ott tartunk, hogy a Babes-Bolyai Egyetemnek nincs elég helyisége, ahol az oktatás emberi körülmények között folyna... Marosvásárhely is jó hely. Nem teszem le a garast egyetlen város mellett sem... Hét év alatt kijött 2-3 évi új, egyetemet végzett értelmiség, akik között bátran kell választani. Van olyan fiatal, aki már meg­szerezte a­ doktori címet Nyugaton, az Egyesült Államokban, Angliában, Fran­ciaországban, nemcsak Magyarországon, és azokat az embereket kellene hazahívni, tisztességes fizetéssel.” (Spielmann /^"7 - Egyetem­dilemma Mihály, történész) • Egyértelmű, hogy állami magyar tudományegyetemnek Kolozsváron kell lennie, mert ott van az a háttér, ami biztosítja az egyetemek működéséhez szükséges feltételeket. Máshol is működhetnek főiskolák, például az orvosi egyetemnek Marosvásárhelyen a helye véglegesen. Ugyanakkor vélemé­nyem szerint a magyar egyetem léte más kell legyen, mint egyszerű értelmi­ségképző, diplomagyár. Olyan kell legyen, amiből kialakulhat a magyar közélet. Nagyváradon... hét éve nem sikerült főis­kolát létrehozni, mai napig vándortaná­rokkal tanítanak.” (Tónk Sándor egyetemi előadótanár) • „Az intézményes politi­kának, az RMDSZ-nek tiltakoznia kell, a tiltakozást be kell nyújtani a kormánynak, Horn Gyulának és a sajtóban, a romániai magyarság felé el kell ítélni a gesztust. Azonban nem ok elkeseredésre, ami az egyetem létét vagy nemlétét illeti. Mi tudtuk korábban is, hogy ez a szándék megvan a román politikai erők részéről, legyen magyar egyetem, de ne Kolozs­váron. Az irányzat az, hogy erősíteni kell Kolozsváron a magyar oktatást, csoporto­kat, tagozatokat kell létrehozni. Ez egyelőre az egyetlen reális cél. Nem hiszem igazán, hogy egy magyar egyetemnek máshol lenne a helye, mint Kolozsváron. De ... a szé- H?J^r?iyt.váy°_sfsz­ellemi élet túlélése Szempontjából le­nne fontos a kihelyezett főiskolák létrehozása, stabil tanári gárdá­val.” (Ungvári Zrínyi Imre egyetemi adjunktus). S a vita - mit tehetünk? - folytatódik... Összeállította: LOKODI IMRE NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL Világbanki figyelmeztetés (Bukarest/MTI • Baracs Dénes)­­ Az új román kormány címére intézett eddigi legkeményebb bírálatot fogalmazta meg egy sajtónyilatkozatában Francois Ettori, a Világbank romániai képviselője. Azt mondta, hogy a román kormánynak gyorsítania kell a szerkezetátalakítást és a magánosítást, ha nem akarja megtorpedózni az eddigi reformlépéseket. A Nemzetközi Valutaalappal együtt a Világbank „barátilag tanácsolta” a gyorsítást e területeken. Ha a lépések elmaradnak, akkor a makrostabilizáció hatása fél éven belül elenyészne, vélekedett Ettori. „A kormány vagy külön nyilatkozatok és köte­lezettségvállalások nélkül felgyorsítja a privatizáció ütemét, vagy lesz okunk az aggo­dalomra” - fogalmazott a Világbank képviselője. Bár a statisztikai adatok szerint a román gazdaság 45 százalékát privatizálták, csak néhány nagyvállalat került magánkézbe, jegyezte meg a Világbank embere, és véleménye szerint bizonytalan az is, miként valósul meg a 16 veszteséges nagyvállalat bezárására vonatkozó kormányhatározat. Román-szlovák államfői találkozó (Bukarest/MTI • Baracs Dénes)­­ Emil Constantinescu román és Michal Kovác szlovák elnök csütörtökön állást foglalt a két ország európai és euroatlanti törekvéseinek szorosabb összehangolása mellett. A Cotroceni-palotában lezajlott megbeszéléssel befejeződött a pozsonyi vendég kétnapos romániai látogatásának politikai programja. Michal Kovác a közös sajtóértekezleten javasolta, hogy hívják össze az EU társult államainak csúcsértekezletét. Hang­súlyozta annak fontosságát, hogy azok az országok, amelyeket nem hívnak meg az EU bővítésének első hullámába, ne veszítsék el önbizalmukat. Emil Constantinescu köszönetet mon­dott Szlovákiának azért, mert támogatta Románia felvételét a CEFTA-ba. A két elnök elhatározta egy vegyes bizottság létrehozását a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésére. A látogatás során mindkét fél keveselte az éves kétoldalú forgalmat, amely alig 51 millió dollár volt. Kovác és Victor Cior­bea találkozóján elsősorban a gazdasági csere növekedésének útját-módját keresték. A vizit hangneme eltért a romániai kormányváltás előtti román-szlovák magasszintű találkozók retorikájától, amelyből rendszerint nem hiányoztak a kritikus utalások a közös szomszéd, Magyarország politikájának valamilyen vonatkozására - míg ezúttal a közös európai-euroatlanti integrációs törekvés volt a beszédek vezérgondolata. Pénteken ünnepélyesen felavatták az ártándi határátkelőhely Phare-segítséggel épült kamionterminálját . Fotó: H. SZABÓ SÁNDOR / MTI Új sorozat 2526-2527. szám 1997. november 1­2., SZOMBAT-VASARNAP Ára: előfizetőknek 385, darabonként 700 lej Tel.: 222 33 08 222 58 02 222 33 24 Fax: 22294 41 222 32 11 Bucuresti, Piața Presei Libere 1 Tiltsák ki a politikát az iskolából (Helyben)­­ Az RMDSZ egyetlen képviselőnője, a náramarosi Böndi Gyöngyike felhívta a romániai S­ár nőegyleteket: emeljék fel szavukat az Adrian­ese által vezetett, 20 ellenzéki politikusból cs­oport október 24-26-i Hargita fása miatt, amely sértette az számos újságíróból álló csoh és Kovászna megyei kiszálló emberi jogokat, különösen pedig a gyermekek jogait. „Nem tűrhetjük - hangzik a felhívás -, hogy gyermekein­ket etnikai zavargások szítására, politikai kampány céljaira használják fel. Semmivel sem igazolható az az eljárás, amelynek során 8-10 éves kisiskolásokat -■ w1- jüzében provokatív hangon, videokamerák , tő fellépéssel kérdőre vonnak olyan oktatási kérdések­ről, amelyekre még náluk idősebbek sem felelhettek volna kielégítően". Böndi Gyöngyike szerint a gyerekek az iskolába tanulni mennek, nem azért, hogy mások politikai tőkéhez juthassanak általuk. Egyben kérte: az oktatásügy, személyektől és politikai erőktől függez­iskolákban. (Az RMDSZ-tájékoztató nyomán­ ) Ötvenhat kutatás a romániai levéltárakban (Műholdon) - Remény van arra, hogy megnyíljanak a bukaresti levéltárak a magyar történészek előtt, akik az 1956-os forradalom romániai vonatkozásait kutatják - jelentette ki Hegedűs B. András, aki a budapesti 1956-os Intézet egyik vezetőjeként munkatársával, Tischler János történésszel együtt péntekkel bezárólag a román fővárosban megbeszéléseket folytatott a kérdésről. A kutatókat fogadta Zoe Petre asszony, Emil Constantinescu elnök politikai főtanácsadója, aki maga is történész, a Bukaresti Egyetem történeti fakultásá­nak dékánja volt. Zoe Petre asszony teljes támogatását ígérte a kutatáshoz. Göncz Árpád tavaszi látogatása során a román vezetők segítséget ígértek az 1956-os forradalom romániai anyagának magyar részről történő kutatásához, ennek a lehetőségnek a konkretizálásáról. (Baracs Dénes, Bukarest / MTI) Rablót fogott az útlevélkezelő (Műholdon)­­ A biharkeresztesi határőrizeti kirendeltség ügyeletét október 28-án, kedden éjszaka értesítette egy budapesti lakos, hogy négy román állampolgár kirabolta fővárosi otthonát. A vélt elkövetőkről részletes személyleírást adott. A négy román férfiből kettő szerdán a hajnali órákban meg is érkezett Biharkeresztesre, ahol a határforgalmi kiren­deltség kamionsávjában próbált meg illegálisan roma területre jutni. A többiek­­ megfelelő útiokmányokkal egy általuk bérelt Mercedes -kisbusszal ki is léptek Magyarországról. Az elfogottaknál a budapesti rablásból származó tárgyakat és pénzt találtak, mintegy hárommillió forint értékben. Romániába átlépő társaikról a magyar kirendeltség tájékoztatta a román határőrizeti szerveket. (MTI) Jézus leple valódi ( Műholdon­­­ Egy olasz régész szerint tévedtek azok a szfériák.ISK'ULftRi-JMartamisoak nyilus egyház egyik legértékesebb ereklyéjének számító­ ,szent leplet” - ez a szövetdarab ugyanis valódi. Maria Grazia Siliato csütörtöki római sajtóértekezletén a tévedést azzal magyarázta, hogy kilenc évvel ezelőtt a katolikus egyház által felkért szakértők nem az eredeti szövetet, hanem annak egyik (a jelek szerint későbbi) toldalékét vizsgálták meg, s emiatt juthattak arra a következtetésre, hogy a lepel nem Jézus korából, hanem a XIV. századból származik. A tévedés bizonyí­tékaként Siliato asszony arra emlékeztetett, hogy az 1988-ban vizsgált szövetdarabok súlya négyzetcenti­méterenként 42 milligramm volt, míg az egész lepel átlagos súlya csak 20-22 milligramm négyzetcenti­méterenként, azaz valójában két különböző anyagról van szó. A lepel, mely a kereszténység legféltett él egyben legvitatottabb ereklyéje és 1353 körül bukká él Franciaországban, az idén áprilisban egyébként, bukkant torinói katedrálisban keletkezett­ tűzvészben majdnem elpusztult, s csak egy tűzoltó bátorságának, lélekjelenlétének volt köszönhető a megmentése. (MTI) Kondorkeselyű Bulgáriában (Műholdon)­­ Dél-Amerikában honos fekete színű vadon élő dögkeselyűt figyeltek meg a délkelet­bulgáriai Svajlovgrad környékén, a Rodope-hegység Görögországgal határos vidékén. Nappal a helyi vágóhíd állati hulladékát takarítja el, estére azonban elrepül a rendkívül ritka hollókeselyű, más néven urubu. A bolgár természetvédők feltételezik, hogy a Közép- és Dél-Amerikában honos, rendkívül ritka urubu egy görög- vagy törökországi állatkertből szökhetett meg, men Bulgáriában nem élnek kondorkeselyűk. Az Ivaslovgrad közelében tanyázó kondorkeselyű szelíd, hagyja, hogy az emberek megközelítsék. Talán felajánlják majd egy bulgáriai állatkertnek, ha senki sem jelentkezik érte. (MTI / ETA) Csemetefa kuponért? Sok mindent tudunk - avagy nem? - a gazdajegyekről, a „négyfrontos” felhasználás leckéje is begyakorolt. Tudjuk, kuponnal vehetünk vetőma­got és traktorüzemanyagot, vetésser­kentő műtrágyát és törleszthetünk számtási-maghintési számlát. Zavar­ba jött viszont a minap az újságíró, amikor egy leendő gyümölcsöskert tulajdonosa arról érdeklődött: kupon­jaival vásárolhat-e almafacsemetét. És ha igen, hol szolgálják ki? Az utóbbi kérdésre könnyen kaptunk választ, a legközelebbi állami faiskola Höltövényben van. Azt is elmondtuk - feltételezve megjegyeztük, hogy a gyümölcsfa is végül szaporítóanyag. Ha tehát érdek a telepítés, akkor... Tovább nem folytatjuk, hiszen érzé­keny területet érintenénk. A megye azzal dicsekedhet, hogy az idén nyu­gatra exportált almát - ötven vagont - egy olyan gyümölcsöskertből, amely hamarosan „elöregedik”. Felújítása csupa kérdőjel, és mi mást kérdezhetnénk, ha a kistelepítések útját sem egyengeti segítség, a holnap gyermekei a narancshoz hasonló csemegeként bámulják majd a kereskedői pultokon kínált messze földön termelt almát, szilvát? FLÓRA GÁBOR

Next