Romániai Magyar Szó, 1998. május (10. évfolyam, 2695-2723. szám)

1998-05-26 / 2718. szám

Rügyfakadás és gyűlölet Pünkösdig a húsvét időszakát éljük. A tavaszi rügyfakadás nemcsak a ter­mészet újjászületésével hoz remény­­teljes napokat az életünkbe, hanem a feltámadás örömteli eseményével több erőt kölcsönöz mindennapjaink küz­delmeiben. A természet rügyfakadása bizonyít: az élet folyamata örökkévaló, és a pillanatnyi téli álom csak erő­gyűjtés a holnapra. Az erény és gyűlölet küzdelme, amíg a világ áll, örökéletű. E két cselekvés a hajtóereje túlélésünknek, mert végered­ményben mindig a jó az, amelyik fölülkerekedik. Bizonyára sokan tanul­mányozták a gonosztevés indítékát, de az erényes magatartásnak a belső okait talán nem volt annyira szükséges na­gyító alá venni, mert az ember erede­ténél fogva hajlamosabb a jóra, mint a rosszra. Ha visszatekintünk a krisztusi drá­mára, feltűnik, hogy ugyanaz a tömeg, amelyik néhány nappal azelőtt pál­maágakkal fogadta a Jeruzsálembe vo­nuló Jézust és lábai elé saját köpenyegét terítette, most dühösen a halálát kívánva ordított. Mi okozhatta ezt a hirtelen változást? Ha felidézzük emlékezetünk­ben Krisztus életének éveit, rögtön felötlik bennünk az a gondolat, hogy társadalmat átalakító tevékenysége olyan irányzatú volt, amelynek szere­­teten nyugvó erkölcsi alapja politikai színezetet is kapott. A kiválasztott nép körében felütötte fejét a vámosok, pénzváltók, kamatszedők harácsolása. Ez volt többek között az a társadalmi vonás, ami felbőszítette Jézust. A főpapok és írástudók elleni indulatos fellépése nem a tudomány ellen szólt, hanem azokra mondta ki kemény szavakkal az ítéletet, akik szellemi fölényüknél fogva hatalmukban tartot­ták a népet. Az erkölcsi züllés annyira ment, hogy a scafárok, pénzváltók, zugkereskedők a zsinagógában bonyolí­tották le piszkos üzleteiket. Ebbe a lejtőre csúszott társadalmi rendbe kellett beleszületnie a Megváltónak. Tanítását, példabeszédeit a nép kitáruló és befogadó lélekkel hallgatta. Ekkor áll szemben egymással a két népirányító hatalom: a Jézusé, amely szeretetre és türelemre buzdít, ebben látva egy újjászülető társadalom egyensúlyát, és a nép tudatlanságát kihasználó, és ezáltal fölötte uralkodó erőé. S amikor nyil­vánvalóvá vált Jézus beszédeinek a népre ható szuggesztív ereje, mert ő az egyszerű ember nyelvén beszélt, akkor lendülnek támadásba a hatalmasok. A néhány nappal a nagy tragédia előtt Jézust dicsőítő népet viszont csak úgy lehetett ellene fordítani, hogy titkos ügynökök útján haragot szítanak vele szemben. Titkos ügynökökről nem tesz ugyan említést a Biblia, de ésszerű elgondolással el kell fogadnunk azt, hogy ez volt az egyetlen módja a Krisztus elleni hangulatkeltésnek. Ez volt a világtörténelem egyik legnagyobb diverziója és Jézus elítélése a leglát­ványosabb koncepciós per. A tömegek félrevezetése hatalmas fegyver annak a kezében, aki azt irányítja. Mert a szó veszélyes fegyver: életben tartani is lehet vele, ölni is. Ha csak az utóbbi 9 év tömegmegmozgató szónoklatait vesszük figyelembe, borzadva látjuk, hogy a sátáni jelszavak mennyi erőt mozgattak meg és fejtettek ki társadalombomlasztó, emberellenes tettek végrehajtására. A tudás hatalom! Drámaian bizonyít­ja ezt Boleslaw Prus lengyel író A fáraó című, a filmművészetben is bemutatott regényében. Az esemény Kr. e. a XI. században történik és főszereplője a XX. dinasztiabeli XIII. Ramszesz egyiptomi király és halálos ellensége, Szemámon Herihor főpap. A fiatal fáraó fel akarja szabadítani népét, és egyúttal függetleníteni magát a főpap minden­ható uralmától, de belebukik a főpap cselszövéseibe és meggyilkolják. Ha jól emlékszem, a gaztett úgy volt kiszámítva, hogy röviddel a bekövet­kező napfogyatkozás előtt történjen. Az ördögi praktikának megvolt az oka. A pap számított arra, hogy a fáraót kedvelő nép lázadozni fog a király halála miatt, ami meg is történt. S ami­kor a fellázadt tömeg botokkal és kövekkel felfegyverkezve a palota elé vonult, hogy számon kérje a tettesektől királya halálát, a főpap pontosan kiszámított időben megjelenik a nép előtt a királyi palota bástyájának magas­latán, kezeit az ég felé emeli, mire néhány pillanat múlva bekövetkezik a napfogyatkozás, elsötétül az életet adó nap. A tudatlan tömeg kezéből kihull a kő, dorong, és megrémülve borul arcra a mindenható főpap lábai elé. A tömeghangulat befolyását szol­gálta, többek között az a hamis tudás­közlés, amelyről Lucian Bolia neves román történész emlékezik meg Istorie­­i­mit in con­tiinta romaneasca (Törté­nelem és hitrege a román öntudatban) című tanulmánykötetében. Ebben a 181 - 182­ oldalon arról tesz említést, hogy annak a nemzeti kommunista felfogás­nak az alapján, amely szerint „bármit lehet mondani, ha az hazafiasan hang­zik”, egyes tanárok azt állították a diákok előtt, hogy a nyugati országok azért voltak képesek katedrálisokat emelni, mert a románok abban a időben a Dunánál harcoltak. Értsd ez alatt azt, hogy a törökök ellen harcolva védték a nyugati civilizációt. Elfelejtették azonban azt, hogy a nyugati államok katedrálisainak legnagyobb részét még a Román Államok (Moldva és Havasal­föld) megalakulása előtt építették, teszi hozzá a szerző. (A fenti szöveget lerövidítve parafrazáltam.) Lucian B@W könyvét olvasva rájöhe­tünk arra, hogy hazánkban a törté­nelemtanítás folyamán számtalanszor magyaráztak félre, állítottak hamisan tételeket és sulykoltak a tanulók és a nép fejébe. Mindezekből világosan ki­tűnik, hogy a tudással való visszaélés a tömegek bűnös befolyásolására, esetleg mozgósítására, emberiség elleni bűntett­nek számít. KALMÁR ZOLTÁN A'GN­'X , a feehggesztés ATERESEGES! (Folytatás az 1. oldalról) hanem a képviselőt magát, és mindenféle törvényes megtor­lással vagy felelősségrevonással szemben. Azokkal szemben is, amelyek nem érintik a politikai véleményszabadság gyakor­lását. Elhiszem, hogy ennek 1991-ben meglehetett a magyarázata. Tudjuk azt, hogy a diktatúra idején nagyon sok embert formálisan ítéltek el, úgymond nem a politikai véleménynyilvánítása miatt, hanem köztörvénye­s bűnökért, mert kényelmetlen volt a rezsimnek az, hogy nyilvánosan elővegyen politikai indokokat... - Hogy bevallja e perek politikai jellegét. - És akkor ilyen kirakatpereket rendeztek üldözötteik ellen. Valószínűleg 1991-ben még erősen élt ennek az emléke. A törvényhozó nem bízott eléggé a demokratikus intézmények kialakulásában, és úgy gondolta, lehet, joggal, hogy szükség van az ilyen kiterjesztő értelmezésre, így kizárhatja azt, hogy a képviselő vagy a szenátor kirakatperek áldozata legyen. De hát 1991 óta azért történt egy és más ebben az országban. Megjelentek olyan intézmények, mint az alkotmánybíróság, a háromszintű bíráskodás, a sajtószabadság révén nyilvánosság elé kerülhetnek a politikai ügyek; létrejött az ombudsman intézménye. Tehát egy sor olyan garancia van, amelyek valószínűtlenítik azt, hogy valaki ma nálunk politikai koncepciós perek áldozata lehet.­­ Képviselő úr, az ön álláspontja színtiszta jóhiszeműség. Valóban nem sokra megyünk jóhiszeműség nélkül. Csupán az kétséges, hogy mennyire általánosult ez az erény. Lehet-e bízni abban, hogy a partnerek is gyakorolják? - Joggal bíráljuk sok mindenért a romániai demokráciát, de nem hiszem, hogy az­ elmúlt években bárkit is felelősségre vont volna az igazságszolgáltatás politikai véleménye miatt.­­ Ezt azért ne abszolutizáljuk. 89 után is volt olyan politikai indíttatású per, amelyet köztörvényes mederbe tereltek. De most nem ez a téma, hanem egyes honatyák megtorlatlan köz­törvényes bűncselekményei... - A jelenről beszélek. Ha megnézzük a parlamenti gyakor­latot, akkor ugyanazt tapasztaljuk. A közelmúltban voltak ugyan kísérletek arra, hogy valakinek politikai megfontolásból megvonják a mentelmi jogát: az Iliescu-rendszer idején, ugye, Sturza Popovici képviselő esete volt az egyik, és Raymond Luca a másik, viszont mindkét alkalommal a parlament elsöprő többséggel utasította vissza az ilyen kezdeményezést. A szavazati eredményt látva, nem is lett volna szükség a kétharmados többségre vonatkozó előírásra. Ellenben számolni kell egy másik jelenséggel: a korrupcióval gyanúsítható személyek felismerték a parlamenti mentelmi jog kiterjesztett változatának az előnyeit. Ugye? És Corneliu Vadim Tudor vagy Bivolaru esetében valóban azt kell mondanom, hogy érzésem szerint visszaélésszerűen használták a parlamenti mentelmi jogukat. És úgy vélem, maguknak a képviselőknek, illetve szenátoroknak sem előnyös az, hogy ilyen nehezen lehet megvonni tőlük a mentelmi jogot. Ugyanis, ha egy képviselőt ma megvádolnak azzal, hogy csalt, lopott vagy sikkasztott stb., akkor egyszerűen nincs lehetősége arra, hogy a bíróság előtt tisztázza magát. Ugyanis ő maga nem mondhat le a parlamenti mentelmi jogáról, mert ez a jog a mandátum tartozéka. Tehát ő magáról a mandátumáról is le kell hogy mondjon, ha a törvény előtt tisztázni akarja magát. Volt egy ilyen eset, a Traian Basescué, de azért mégiscsak ritka az ilyesmi. - Inkább lemondanak a tisztázásról... - És nem is egészséges dolog az ily módon való tisztázás. Mégiscsak megválasztott törvényhozóról van szó; emberek, régiók érdekeit képviseli, ezért személyes ügyei miatt nem lenne szabad lemondania... Hogy személyes sérelmeit tisztázza a bíróság előtt. Tehát szerintem mindenképpen módosítani kellene a törvényt. Én személy szerint egy radikálisabb módosítás híve lennék, beleértve az alkotmánymódosítást is, hogy csak kizárólag a politikai véleménynyilvánításra terjedjen ki a parlamenti mentelmi jog. Tehát igenis, lehessen letartóztatni, lehessen bíróság elé állítani, házkutatást tartani a képviselőnél akkor, hogyha a vádak nem politikai jellegűek. Nyilván, amit a parlamentben vagy a sajtóban, gyűléseken nyilvánosság előtt elmond a képviselő, és politikai jellegű dolgok, azokra terjedjen ki valóban a mentesség, azokért ne lehessen felelősségre vonni.­­ Körül tudná írni pontosan ezt a politikai véleménymondást? Mert például Corneliu Vadim Tudor esetében minden politikai megnyilatkozás teli van gyanúsításokkal, rágalmakkal, mások bemocskolásával, valótlansággal, valamely nemzetiségnek mint népcsoportnak, közösségnek a megvádolásával. Tehát nem nemzetiségi egyéneknek, hanem nemzetiségnek a megvá­dolásával. Ezek is a politikai vélemény körébe vágnak. - Nem. De hát a Büntető Törvénykönyv elég pontosan körülírja a becsületsértésnek s a rágalmazásnak a tartalmát. Akkor, amikor valakiről nyilvánosan olyat állítok, ami a becsületét sérti, emberi méltóságában megaláz valakit, az köztörvényes bűncselekmény, még akkor is, hogyha az egy... - Politikai beszédben hangzik el... - ... és hogyha a politikai ellenfél, történetesen más párthoz tartozik, és a parlamentben sértegetik. Természetesen a par­lamentben is becsületsértés a becsületsértés. És rágalmazás a rágalmazás. Hiszen a rágalmazás, ugye, az, amikor valakiről nyilvánosan olyat állítok, ami ha igaz lenne, büntetőjogi felelősségrevonást vonna maga után. Ezek köztörvényes dolgok. Én csak az olyan megnyilvánulásokat tekintem politikai véleménynyilvánítónak, amelyek nem merítik ki egyetlenegy bűncselekménynek a tényálladéki elemeit sem. - És az említett két honatya, a szenátor meg a képviselő, valaha is igazságszolgáltatás elé kerülhet Romániában? - Hát igazságszolgáltatás elé kerülhetnek abban az esetben, hogyha az a ház, amelyhez tartoznak, megvonja tőlük a parlamenti mentelmi jogot. Szükségesnek tartanám, hogy csökkentsék az aberránsan magas kétharmados többséget, amely a parlamenti mentelmi jog megvonásához szükséges, és ami többpártrendszerű parlamentben, számomra legalábbis, indokolatlan.­­ Ha lecsökkentik a kétharmados többséget, mondjuk, egyszerű többségre, akkor ki lehet irtani a parlamentből egy kisebb pártnak az egész parlamenti csoportját. Különféle meggondolások alapján. Például nemzetiségi alapon. Vagy: a jelenlegi kormánykoalíció az RMDSZ nélkül is 50 százalék plusz egyes többségben van. Tehát, ha megharagszik az RMDSZ-re, valamilyen oknál fogva kényelmetlenné válik számára ez a politikai csoportosulás, akár maga is eltüntetheti a parlamentből.­­ Ez így igaz. Ennek fennáll az elméleti lehetősége. Megvan és meglesz későbben is. - És gyakorlatilag is kivihető... - Kivihető, persze. Csak azt hiszem, hogy nem szabad ebből kiindulni. Tehát, ha eleve azt tételezzük fel, hogy valaki visszaélésszerűen fogja alkalmazni a törvénymódosítást, ezt vagy bármelyiket, akkor nem tudom, hogy hova jutunk... Akkor nagyon meg kellene szigorítani minden törvényt. Végül is a zsilipeket nem lehet elzárni. És azt hiszem, hogy ez inkább egyik következménye lehet a demokrácia hiányának, és nem ez fogja gerjeszteni a demokrácia hiányát. Talán az volna az igazságos - ez saját vélemény, eddig még nem nagyon publikáltam -, hogy talán nem is a törvényhozás egészére kellene bízni azt, hogy megvonja a parlamenti mentelmi jogot egy képviselőtől vagy szenátortól, hanem az illető frakcióra.­­ Érdekes gondolat!­­ Akkor a parlamenti csoport, amelyhez az illető, lopással vagy sikkasztással vádolt képviselő tartozik, nem bújhatna el az egész ház titkos szavazása mögé. Hanem csak ők szavazzanak, titkosan! És akkor, ilyen körülmények között vállalják annak a felelősségét, hogy ország-világ azt fogja mondani: az illető párt megvédte a csalással, lopással stb. vádolt képviselőjét! Vagyis, hogy pártolja a bűnt.­­Lehet, hogy még ez is ráfér a képükre! - jegyezném meg az anyag letisztázása közben. - Mindenesetre, azt hiszem, a képviselő úr jó elképzelése akkor valósítható meg, ha a parlamenti pártok számára garantálva van, hogy az igazságszolgáltatásnak „kitett” honatya elbukása esetén nem vesztik el a betöltetlenül maradt helyet. A fekete bárány kiadatásával nem csökken az illető politikai formáció parlamenti képviselete. Viszont nő a becsülete. Vagyis az akció nyereséges...) ­ Keresse holnapi számunkat, s benne Caola­­rejtvénysorozatunk 4. feladványát, amelynek helyes beküldői között pénznyereményt sorsolunk ki. Figyelje a szerdai RMSZ 7. oldalát s rajta a Nevessünk 100 000-ért - 4 bist! * _______________________________________________________________________________________________________________________/ karikatúrája Bejelentést mindenki tehet... - Villáminterjú Lászlófy Mártával­­ Lászlófy Márta, a Székelyudvar­helyi Polgármesteri Hivatal keretén belül működő Gyám- és Szociális Hivatal irodavezetője szemmel látha­tóan bizalmatlanul fogad, s utóbb meg is vallja, hogy bizalmatlan az újságírókkal szemben. Nem firtatom, hogy milyen személyes oka van erre; tény, hogy amint kérdezgetni kezdem munkájukkal kapcsolatosan, beszé­des és szívélyes is lesz, s elmondja, hogy a lakosság számától függően, minden önkormányzatnak van ha­sonló osztálya. Ahol nincs, a tanács titkára foglalkozik a gyámhatósági és szociális kérdésekkel. - Foglalkozunk minden olyan kiskorú gyerekkel, aki erre rászorul - magyarázza akinek a neveltetése veszélyeztetve van. - Ki tehet bejelentést? - Bejelentést erre vonatkozólag bárki tehet, szülő, szomszéd, rokon, tanügyi káder, nevelő, orvosok... Nekünk kötelességünk utánanézni, és ha szükséges, beavatkozni. - Hány bejelentés érkezett önökhöz az idén? - Legnagyobb gondunk a kórház­ban hagyott gyerekek. Az idén eddig 39 gyerek szerepel nyilvántartá­sunkban. Közülük 12 gyereket utal­tunk be gyermekotthonba, 15 gyere­ket pedig más családhoz helyeztünk a megyei bizottság segítségével. - Örökbefogadásra is van példa?­­ - Van,, és ez nagyon jó dolog, szívesen is beszélek róla. Vannak családok, amelyek nagyon kicsiket, mások néhány éves gyereket vesz­nek magukhoz, vann­aki az unokáját, mert a szülei külföldre távoztak... A kivett gyermekeket általában örökbe fogadják. Nagyon sok környezetta­nulmányt készítünk bírósági felké­résre válások, a szülők különélése esetén... - Szám szerint ez mennyit jelent? - Az idén 24 környezettanulmányt, amely minimum ugyanennyi gyerme­ket érint. A kiskorú bűnözőkkel is foglalkozik a hivatal - tudom meg -, mégpedig rendőrségi bejelentések alapján. - Ezekből javítóotthoni beutalás lesz? - Nem minden esetben. 90 után ez elég ritka, elsősorban a családi ellenőrzés hatékonyságát szorgal­mazzuk. INCZEFI TIBOR Búcsú Makkai Piroskától A Romániai Magyar Irodalmi Lexikon 3. kötetének 457. oldalán Makkai Piroska grafikus, festőművész rövid életrajzi és munkássági adatairól olvashatunk. Ott még csak az szerepel, hogy született Dományban, 1910. febr. 23-án. Azóta élete bővült egy (utolsó) feljegyzéssel: meghalt Budapesten, 1998. május 12-én, hosszas betegség után. A petrozsényi polgári iskola után művészeti tanulmányait Kolozsvárott majd Budapesten végzi, majd rajztanár Nagyváradon, Szászrégenben. 1944 szeptemberében Szászrégenből a „veszedelmes álarcok” elől­ Nagybányára menekült, három kisgyermekével. Régi vágya teljesült, mert művészi álmait a híres fes­tőművészek városában akarta gyakorolni, tökéle­tesíteni és rajztanárként új tehetségeket adni a jövőnek. Elképzelései megvalósultak. Előbb a gimnáziumi rajz oktatásán keresztül, majd 1949-től az általa is szorgal­­­mazott, szervezett képzőművészeti középiskola katedrája által. Számos fiatal művészt oktatott itt és indított el a képzőművészet útjain: Véső Gusztávot, Grumáz Idát, Ciocotisan Dumitrut, Sám­elik Sándort, hogy csak néhányat említsünk. Művészkollégái szerették, elismerték erőfeszítéseit, tehetségét: például Ziffer Sándor, Csikós Antónia, Abrudán Péter, Vida Géza, Agricola Lídia és mások. Említésre méltó, hogy egyik fia, Medve András szobrász lett s jelenleg Düsseldorfban, Németországban értékesíti anyjától örökölt tehetségét. 1956 után Budapestre költözött, az orosz hadifogságból eltűntnek hitt, de végül is hazaérkezett férjéhez, dr. Medve Andráshoz. Több erdélyi és külföldi, egyéni, illetve közös tárlaton vett részt. 1981-ben, nagy örömére, sikerült Kolozsváron, a Korunk Galériában újra kiállítania alkotásait, a számára mindig is legkedvesebb erdélyi képtárlátogatók előtt. Sajnos, még egy utolsó nagybányai egyéni tárlatra nem futotta idejéből, erejéből, egészségéből. Csekély vigasz ugyan, de a nagybányai festőiskola 100. évfordulójára rendezett (az RMDSZ székházában megtartott) dísz­kiállításon - ha személyesen nem is lehetett jelen - néhány olajfestményét, illetve akvarelljét csodálhatták meg a jelenlévők. Képei, fametszetei, grafikái számos művészetpártoló otthonát díszítik. Búcsúznak tőle rokonok, barátok, ismerősök és azok, akik tőle tanulták az ecsetvonás és a fametszés művészetét. Május 22-én, 11.30-kor helyezték el koporsóját a budapesti Rákoskeresztúri Új Köztemetőben. FARKAS E. ZOLTÁN Nyelv, dallam, irodalom A hetedik alkalommal megren­dezett Szabédi-napok gyűjtőcíme: NYELV, DALLAM, IRODALOM. Ez már jelzi, hogy a főrendezést nem lehetett akárkire bízni. Péntek János professzor úr neve fémjelzi e megem­lékező ünnepi sorozat sajátos, egyedi jellegét. Szabédi Lászlónak az egye­temi munkássága és a nyelvvel kap­csolatos munkássága kerül előtérbe. Az előadások Szabédi témáiról szóltak. Halála óta eltelt 40 esztendő és ezidő alatt az irodalmi nyelv törté­nete a stilisztika, stílustörténet nem egy helyben topogott, hanem hála a nyelvészeknek és irodalmároknak, lépést tartva az idővel fejlődött. A ku­tatás nem rekedt meg, és mind a bel-, mind a külföldön dolgozó kutatók tovább vitték és fejlesztették azokat a gondolatokat, amelyeket valamikor Szabédi László is megfogalmazott. Péntek János tanszékvezető pro­fesszor urat megkértük, elevenítse fel a tudományos szesszió jelentősebb stációit. — Décsy Gyula, az Amerikai Egye­sült Államok Indiana állam Bloo­mingtoni egyetem professzora, mun­kássága nagyon széles körű. Legú­jabb munkájában az ős altáji nyelv rekonstrukcióját végezte el. Azelőtt az Uráli­ nyelvek rekonstrukciójával foglalkozott. Életműve rendkívül gazdag. Itt elhangzott előadása kapcsolatban áll Szabédi egyik témájával, a finnugorisztikával. Ez annak idején teljesen külön utat jelentett a Szabédi-féle gondolatme­netben. Amit az akkori szaktudo­mány nem fogadott el. De itt ma nem a polémián van a hangsúly, akkor sem azon volt. Décsy Gyula két dolgot hangsúlyozott: itt nincsenek végleges eredmények, mindent kritikusan felül kell vizsgálni. Amerikából úgy látja, hogy itt az őstörténet és a nyelvi kérdések vonatkozásában túl­ságosan az előző évtizedek ideológiai meggondolásából, túl nagy súlyt kapott a szláv hatás, a szavak más nyelvekből származtatása. Amit ő e megbeszélésen elmondott, olyan jellegű korrekció volt, hogy nagyon sok mindent magyar nyelvi alapból, tehát belső magyar fejleményként meg lehet magyarázni. — Szóba kerültek verstani kér­dések is. Ezek kedvenc és fontos témái voltak Szabédi Lászlónak. Verstani munkásságát az utókor is nagyra értékeli. Amit a beszéddal­lammal kapcsolatban leírt, az ma is fontos. A budapesti Kassai Ilona olyan előadást tartott, amely a mai beszélt nyelv ritmikai problémáival foglalkozott. Itt a ritmus és az idő­tartam összefüggéséről beszélt, persze mai magyarországi vizsgálatok alapján. Ez­ bennünket is közvetlenül ’érint, ’ Kolozsvári és az erdélyi regionális köznyelvben az időtartam a beszéd ritmusát is megzavarja. Amennyiben romlik az időtartam és a fonológia, együtt tűnnek el a kétnyelvűség körülményei között. — Szabó Zoltán a kolozsvári egye­tem professzora, ő örökölte Szabédi alaptantárgyát, Az irodalmi nyelv története című tárgyat. Ő azt mutatta be, hogy a stilisztika hol tart ma. Itt a szövegtan és stilisztika kapcsolata volt az előadás fő témája. — A meghívott személyek kiválasz­tásában mi volt a vezérfonal? — Szakmai életünk egyik veszélye az, ha belterjes és egymásnak beszé­lünk. Nem az volt a fontos, hogy Amerikából jön egy professzor. Ha­nem az, hogy mit mond! Nekünk ki kell nyílnunk, jöjjenek mindenhon­nan, mondják a maguk elméleteit. Egymással szembesítsük a gon­dolatainkat... CSOMAFÁY FERENC 1998. május 26. Létrehozni állattenyésztő egyesületeket (Folytatás az 1. oldalról) Alcsíkban is megalakult hat egyesület, terveink szerint szeptemberig megala­kul Hargita megyében még 8, és 20 egyesülettel létrehozunk egy megyei szövetséget, remélve, hogy más me­gyében is meg fog alakulni, és így e föderációk már tárgyalóképesek lenné­nek a tejiparral, tejkifizetési gondokban stb. Kimutatható, hogy Romániában 3-4-szer kevesebb fehérjét fogyaszt a lakosság, mint a szükséglete, nincs elég hús, tej, a termelő mégsem kapja meg a pénzét, nem ösztönzik a terme­lésben.­­ Azokban a megyékben, ame­lyekből részt vettek szakemberek a svájci tapasztalatcserén, alakultak-e meg ilyen szarvasmarha-tenyésztő egyesületek? — Beszterce a fő kapcsolata a szer­vezetnek, ott megalakultak. A gyergyói alakuló ülésekre idős emberek elhoztak fényképeket, amelyeken megmutatták, hogy a két világháború között szász mintára a székelyek is létrehoztak ha­sonló egyesületeket, de ezeket a következő időszak eltörölte. Most szerkezetváltás kell bekövetkezzen az állattenyésztésben. Ez a program nem kiküszöbölni akarja a szakembert, hanem komoly munkába integrálni, hogy a gazda is érezze: a mezőgazda­­sági szakember mellette áll, mert ná­lunk ez a két dolog még külön működik. — Melyek a svájci látogatás tapasztalatai? — A 14 napot, amit ott töltöttünk, nagyon jól megszervezték, minden szakmai kérdésre jutott idő. Követtük a tehenek mesterséges úton való meg­­­termékenyítési folyamatát: egy ilyen központban 7 alkalmazott reggeltől estig ezt a munkát végzi. Gépkocsival járják a vidéket, évente 4000 tehenet vemhesítenek meg. Van kis kompu­terük, amelybe beviszik a gazda nevét, a tehén számát, és azt, hogy mivel vemhesítették meg, este a komputert telefonra kapcsolják, s a tőlük 2-300 km-re levő központi számítógépbe átmegy az anyag, így számolnak el a napi munkával. Az örökítőképes, jó tulajdonságú apaállatokat külön köz­pontokban tartják. Az értékes eredetű borjakat a mesterséges megtermé­kenyítő központok kiskoruktól nevelik, míg magot nem tudnak tőlük venni. Ezután követik, hogy milyen,­­utódokat hoznak létre, s ha a tulajáéi©­ pern pozitív, a-letermelt mennyiségét i1 meg­­semmisítik. Romániában nincsenek megfelelő, javítóképes apaállatok, a megoldás az itteni fajtába bevinni a feljavított anyagot, mert elérhetőbb, mint drágán állatokat importálni. Fontos, hogy bevezessük az állatok nyugaton használatos törzskönyvezési módját, ami a gazda érdekeit szolgálja, hogy minden szarvasmarhatartó egye­sületnek legyen meg a helyi törzsköny­ve, amelybe bevezetik minden állat adatait, milyen apától, milyen anyától született, milyen volt az anya termelése stb. Szükséges bevezetni az integrális tejellenőrzést is, 40 naponként ellenő­rizni, hogy milyen minőségű tejet adnak az egyes tehenek. Ehhez megfelelő laboratóriumi felszerelést tud biztosítani a svájci szervezet, egyelőre két helyre az országban, az egyik Beszterce, a másik helység még nem döntetett el, és német segítségből is származna két hasonló felszerelés, az egyik Bukarest­nek, a másik fajt­nak. Nagyon fontos lenne, hogy Romániában is megszü­lessen az állattenyésztési törvény, amely egyelőre fiókokban hányódik, mert addig ez a szervezkedési forma nem tud megfelelő keretek között mű­ködni. Van egy állattenyésztési tör­vényjavaslat a svájci szervezet részé­ről, amely privát érdekeltségű állat­­tenyésztésre, és nem nagyüzemi gaz­dálkodásra épül, s fölvezeti, milyen kell legyen egy ilyen törvény egy európai országban. Utunk során állatkiállítá­sokat is megtekintettünk. Tenyésztési cél nélkül nincs tenyésztés, s ezek a kiállítások, amelyeket az állattenyésztő egyesületek szerveznek, bemutatják a tenyésztésben kitűzött célok ered­ményeit. Terveinkben szerepel, hogy szeptember 5-én Gyergyói-medence­­szintű állatkiállítást szervezzenek a gyergyói szarvasmarhatartó egyesü­letek, ami egyben ünnepélyes keretet biztosítana a Hargita megyei egyesület létrehozására. Sokat tudnék mesélni az ottani rendről, szervezettségről, tiszta­ságról. Az eredményt azzal érik el, hogy megszervezik a munkát. Az állam szerepe is más, mint nálunk: leosztja a privát szervezeteknek, hogy mit kell termeljen az ország ahhoz, hogy ellá­tott legyen, és mit kell termeljen ezen felül, exportra. A kivitelt sem más szer­vezet végzi, hanem a tenyésztési egye­sületek választják meg a személyeket, akik exportkérdésekkel foglalkoznak, így nincsenek kívülállóknak kiszolgál­tatva. Úgy érzem, ezt a szervezési munkát folytatni kell, mert ez az egyetlen útja annak, hogy 10 év múlva eredmény is legyen. Szükség van ezekre a szervezetekre, ahol a gazda dirrekt módon meg tudja fogalmazni problémáit, és ne fentről találják ki, hogy mi az ő érdeke. Ezek a regionális állattartó egyesületek már Magyaror­szágon is kialakultak. Május 28-án Bachmann úr újra Romániába látogat, addigra mi, Svájcban járt szakemberek beszámolókat készítünk egy-egy té­máról; egyik kollégám pl. arról, hogyan szervezik meg a tej ellenőrzését Svájc­ban, és hogyan lehetne nálunk meg­szervezni, én a svájci állatkiállításokról írok, és arról, hogyan kellene itthon gazdaérdekeltségű állatkiállításokat szervezni.

Next