Romániai Magyar Szó, 1998. július (10. évfolyam, 2754-2784. szám)

1998-07-15 / 2768. szám

törvénytár 1176. szám ■ Szerkeszti DEÁK LEVENTE ■ Kiadja az RMDSZ ! Forduljon jogi tanácsaival hétről hétre megjelenő rovatunkhoz, igyekszünk levelére minél gyorsabban válaszolni! # MAGYARÁZÓ JELENTÉS AZ ÁLLAMPOLGÁRSÁGRÓL SZÓLÓ EURÓPAI KONVENCIÓHOZ (Folytatás 175. számú törvénytárunkból) 120. Ahhoz, hogy a 20. Cikk ható­körébe essenek, a „nem állampolgá­roknak" az alábbi feltételek minde­gyikének meg kell felelniük: (i) a jogelőd állam állampolgárai voltak és nem szerezték meg a jog­­­utód állam állampolgárságát; (ii) az állami jogutódlás időpontjá­ban a jogutód állam területén éltek állandó lakosként; (iii) még mindig a jogutód állam te­rületén laknak. 121. Mivel ez a cikk foglalkozik a szociális és gazdasági jogokkal, cél­ja, hogy biztosítsa, hogy az Aláíró Államok lehetővé tegyék nem állam­polgáraiknak, hogy olyan helyzetbe kerüljenek, melyben ugyanolyan életmódot folytathatnak gyakorlati napi szempontból, mint az állami jogutódlás megtörténte előtt. A szo­ciális és gazdasági stogok legfonto­sabb példái között meg kell említeni a foglalkoztatáshoz és a mozgás­­szabadsághoz fűződő jogokat. Eb­ben az összefüggésben további iránymutatásról gondoskodnak a Megtelepedésről szóló Európai Kon­venció (ETS No. 19) és az Európai Szociális Charta (ETS, No. 35) ren­delkezései. Az Aláíró Államok nyújt­hatnak további jogokat, például poli­tikai jogokat helyi szinten. 122. A szociális és gazdasági jo­gok élvezetének szükséges előfelté­tele, hogy az illető jogosult legyen a jogutód állam területén maradni, ahogyan azt az 1. bekezdés megkö­veteli. Ezt a jogot néha tartózkodási jognak, vagy a megtelepedés sza­badságának nevezik. Emlékeztetni kell, hogy az ilyen személyeknek rendszerint joguk van a családi élet­hez az ECHR 8. Cikke alapján, és amennyiben ez a cikk alkalmazha­tó, nem utasíthatók ki még akkor sem, ha nem tekintik őket állampol­gároknak."5 123. A szociális és gazdasági jo­gok tekintetében az állampolgárok­kal való azonos bánásmód elve alól e Cikk 2. bekezdése egy kivételt tesz, lehetővé. Ennek alapján az Alá­író Állam kizárhatja a nem állampol­gárokat a köztisztviselőként történő foglalkoztatásból, de csak abban az esetben, ha az ilyen foglalkoztatás­sal a közhatalmi jogkör gyakorlása is érintett. Ezt a kifejezést az Euró­pai Bíróság egy ítéletéből választot­ták, és annak a megfogalmazására épül (az Európai Közösségek Bizott­sága a Belga Királyság ellen, 1982. május 26. 149/79 számú ügy)". Ez a kivétel a közszolgálatban meghatá­rozott tevékenységekre történő al­kalmazásra korlátozódik, amennyi­ben az ilyen alkalmazás a közjog ál­tal ráruházott jogkörök gyakorlását érinti azzal a felelősséggel, hogy az állam általános érdekeit védelmez­ze. Ilyen kivételes körülmények kö­zött az állampolgárság birtoklása el­fogadható szükséges előfeltételként, mivel az alkalmazás területe olyany­­nyira érzékeny.­­ VII. Fejezet - Katonai kötelezettségek többes állampolgárság esetén 124. Tekintettel arra, hogy az 1963. évi Konvenció II. Fejezetében megfogalmazott szabályokat általá­nosan elfogadják, ezeket lényegi változtatások nélkül átvette a­ Kon­venció (21.Cikk), együtt az 1977. évi, az 1963. évi Konvenciót módo­sító Jegyzőkönyv rendelkezéseivel, amelyek az alternatív polgári szolgá­latra és a katonai kötelezettségek alóli mentesítésre vonatkoznak (22. Cikk). 125. Az egyetlen kivétel az 1963. évi Konvencióban és az 1977. évi Jegyzőkönyvben alkalmazott „ren­des lakóhely” kifejezéshez kötődik, melynek a helyére az e Konvenció más fejezeteiben alkalmazott „szo­kásos lakóhely (tartózkodás)” meg­szokottabb kifejezései léptek. Nem állt szándékban a fogalom megvál­toztatása, inkább az, hogy ez össz­hangban álljon a „résidence habitu­elle” francia fogalommal, amelyet mind az 1963. évi Konvenció és ez a Konvenció, valamint más, közel­múltban készült instrumentumok is alkalmaznak. 126. A VII. Fejezet egészét vagy részeit elfogadó Aláíró Államokat ar­ra ösztönzik, hogy fontolják meg az 1963. évi Konvenció II. Fejezetének a ratifikálását is, hogy azon államok­nak a többes állampolgárai, amelyek csak az 1963. évi Konvenció II. Fe­jezetét fogadták el, élvezhessék ezeknek a fejezeteknek a közös el­veiből származó előnyöket is. 21. Cikk-A katonai kötelezettségek teljesítése 127. A 21. Cikk 1. bekezdésében megfogalmazott legfontosabb sza­bály, hogy a két vagy több Aláíró Ál­lam állampolgárságának birtokában lévő személyek csak az egyik ilyen Aláíró Állammal kapcsolatos katonai kötelezettségeik teljesítésére legye­nek kötelezhetők. Rendszerint ez az az állam lesz, amelyikben az illető személyek szokásos (állandó) la­kosként tartózkodnak. Azonban, az ilyen személyek szabadon választ­hatnak abban, hogy katonai kötele­zettségeiket egy másik olyan Aláíró Féllel szemben teljesíthessék, amelynek szintén állampolgárai. 22. Cikk - A katonai kötelezettségek alóli mentesítés vagy alternatív katonai szolgálat 128. A 22. Cikk (a) bekezdése rendelkezik arról, hogy azok a sze­mélyek, akiket katonai kötelezettsé­geik alól mentesítettek vagy polgári szolgálatot teljesítettek alternatíva­ként az egyik állammal kapcsolat­ban, úgy tekintendők, hogy a másik olyan állammal szemben is teljesí­tették katonai kötelezettségeiket, amelyiknek szintén­­állampolgárai. Továbbá, a (b)­pont szerint, ha az ilyen személyek állandó lakosként olyan állam területén élnek, amely­nek állampolgárai, és amelynél nincs kötelező katonai szolgálat, úgy kell tekinteni, hogy ők teljesítették katonai kötelezettségeiket azzal a másik Aláíró Állammal szemben is, amelyeknek szintén állampolgárai és amelynél van kötelező katonai szolgálat. VIIl. Fejezet - Együttműködés az Aláíró Államok között 23. Cikk - Együttműködés az Aláíró Államok között 129. 23. Cikk 1. bekezdés (a) pontja megköveteli, hogy az illeté­kes hatóságok tájékoztatást nyújtsa­nak az állampolgársággal kapcsola­tos ügyekben, ideértve a hontalan­ság és a többes állampolgárság eseteit, valamint a jelen konvenció alkalmazásával kapcsolatos fejlemé­nyeket az Európa Tanács főtitkárá­hoz eljuttatva. A főtitkár ezután az összes releváns információt megkül­di az összes Aláíró Államnak. Tulaj­donképpen, sok információt már most megkaptak és ezek megtalál­hatók az állampolgárságra vonatko­zó Európai Dokumentációs Központ­ban (EURODOC), amely központo­sítja az állampolgársággal kapcsola­tos információt és dokumentációt szinte az összes európai államra. A központ felel az Állampolgárságról szóló Európai Közlöny kiadásáért is; ez összegzi az előbb említett álla­mok állampolgársággal kapcsolatos törvényeit. 130. Ezenkívül, a (b) ponttal össz­hangban az Aláíró Államok kötele­sek kérésre egymást tájékoztatni az állampolgársággal kapcsolatos "ügyekről és a "Konvenció alkalmazot­tával kapcsolatos fejleményekről. 131. E Cikk 2. bekezdése megkö­veteli az államoktól, hogy működje­nek együtt a Tanács megfelelő kor­mányközi testületének keretein be­lül. Az Állampolgársággal foglalkozó Szakértői Bizottság (CJ­NA), mely testület e Konvenció előkészítésé­nek felelőse volt, az illetékes szakér­tői testületé a Tanácsnak ezen a té­ren. A testületben szinte minden eu­rópai állam részt vesz vagy tagként, vagy megfigyelőként. Az együttmű­ködés célja, hogy foglalkozzanak az összes releváns problémával, előse­gítsék a jó gyakorlatot és az állam­polgársággal és ezzel kapcsolatos ügyekre vonatkozó jogelvek folya­matos fejlődését. 24. Cikk - Információcsere 132. A 24. Cikk foglalkozik az egyik Aláíró Állam állampolgárságá­nak egy másik Aláíró Állam állam­polgárai által történő önkéntes meg­szerzésére vonatkozó információ cseréjéről. Az ilyen információ külö­nösen 1g* fontos olyan államok szá­mára. gr."id­yek a többes állampol­gárság elkerülésének politikáját kö­vetik. A Konvenció aláírói nem köte­lesek ilyen információt nyújtani, de bármikor kinyilváníthatják, hogy ki­, vánnak ilyen információt adni. 133. Egy ilyen nyilatkozat megté­tele után több feltételnek is meg kell felelni, mielőtt az információt átad­nák. Először is, az információt a köl­csönösség alapján nyújtják, azaz azon Aláíró Államokra tekintettel, amelyek ugyanilyen nyilatkozatot tettek. Másodszor, az információt nyújtó Aláíró Állam nyilatkozatában foglalt feltételeknek meg kell felelni. Harmadszor, az információt adó Fél adatvédelmi törvényeit tiszteletben kell tartani. A második és a harma­dik feltétel különösen magában fog­lalhat, a személyes adatok automati­kus kezeléséről és a magánszemé­lyeknek a magánéletre és emberi jo­gai tekintetében történő védelméről szóló belső törvényeket. A Cikk nem akadályozza,meg az információt fo­gadó Aláíró Államot abban, hogy to­vábbi részleteket kérjen. Ekkor az információt adó állam diszkrecioná­lis joga az ilyen kérelemről döntést hozni. 134. Az 19­63. évi Konvencióhoz csatolt Kiegészítő Jegyzőkönyvet (ATS No. 96) és az Állampolgárság Megszerzéséről szóló Információ Cseréjére vonatkozó 1964. évi Kon­venciót is figyelembe vették ebben az összefüggésben. A Kiegészítő Jegyzőkönyv és az 1964. évi Kon­venció rendelkezik a Felek közötti kommunikáció módjáról, ahol az egyik Fél állampolgárai megszerzik a másik Fél állampolgárságit. A Ki­egészítő Jegyzőkönyv célja, hogy ezt egy mellékelt mintaűrlap segít­ségével végezze, amelyet ki kell töl­teni és az állampolgárság megszer­zésének hatályosulása dátumától számított hat hónapot nem megha­ladó késedelemmel továbbítani. Az 1964. évi Konvenció szintén tartal­maz egy minta dokumentumot négy nyelven, amelyet közvetlenül az ál­lampolgárság megszerzése hatályo­sulásától számított három hónapon belül kell továbbítani. Azonban, eze­ket az instrumentumokat nem hasz­nálták vagy alkalmazták széles kör­­ben ezért tartalmazza ez a Konven­ció az információcsere lehetőségéről szóló rendelkezést. IX. Fejezet - A Konvenció alkalmazása 25. Cikk - A Konvenció alkalmazására vonatkozó nyilatkozatok 135. Mivel a VII. Fejezet esetleg nem releváns bizonyos államok szá­mára (például, ahol annak rendelke­zéseinek alkalmazását nem tekintik kívánatosnak) az államok lehetőséget kaptak arra, hogy nyilatkozatukban kizárják e Fejezet alkalmazását. Ezt a fejezetet az 1963. évi Konvenció II. Fejezetéből vették át. Ez azt is je­lenti, hogy azok az Aláíró Államok, amelyek nem használják ki az e be­kezdés szerinti nyilatkozat tételének lehetőségét, egyetértenek a Kon­venció egészének alkalmazásában a megengedett fenntartások függvé­nyében. 136. Azon államok tekintetében, amelyek elfogadják a VII. Fejezetet, a kölcsönösség alapján az csak azon Aláíró Államokkal való kapcso­latukban alkalmazható, amelyek szintén elfogadják a VII. Fejezetet. 26. Cikk - A jelen Konvenció hatásai 137. Az 1. bekezdés garanciákat ad a belső jog és a kötelező érvényű nemzetközi instrumentumok azon rendelkezéseire, amelyek további jo­gokat adnak a magánszemélyeknek az állampolgárság terén; a Konven­ció nem értelmezhető úgy, hogy az ilyen jogokat korlátozza. Az „előnyö­sebb jogok" kifejezés annak a lehe­tőségére utal, hogy az egyént elő­nyösebb helyzetbe hozzák, mint amiről a Konvenció rendelkezik, pél­dául az állampolgárság megszerzé­sére vonatkozóan az Aláíró Állam szabályai révén. 138. A 2. bekezdés jelzi, hogy ez a Konvenció nem lép be az 1963. évi Konvenció vagy annak Jegyző­könyvei helyére az ezen instrumen­tumokat Aláíró Államok viszonyá­ban. Az államok dönthetnek úgy, hogy aláírják,mindezen instrumentu­mokat. 139. Bár az 1963. évi Konvenció és ez a Konvenció kompatibilisek, hatásaik eltérőek lehetnek, függően az érintett állam belső jogától, külö­nösen am­i a többes állampolgársá­got illeti. Így az az állam, amelynek a belső joga lehetővé teszi a többes állampolgárságot az e Konvenció 14. Cikke és az 1963. évi Konvenció rendelkezésein kívüli esetekben is, lehet, hogy nem kívánja, hogy rá az 1963. évi Konvenció I. Fejezete kö­telező érvényű legyen, de ugyanak­kor elfogadhatja ezt a Konvenciót.­jezetek tekintetében, fenntartások nem engedélyezhetők. Más fenntar­tások befogadhatók mindaddig, ameddig azok összhangban állnak a Konvenció tárgyával és céljával, összhangban az Egyezményes Jog­ról szóló Bécsi Konvenció 19. (c) Cikkével. 144. Ami a Konvenció tárgyát illeti, hivatkozás történik a Konvenció 1. Cikkére. Ami a célját illeti, ez magá­ban foglalja a hontalanság elkerülé­sét, az állampolgársággal kapcsola­tos ügyekben a tisztességes eljárás garantálását, az Aláíró Állammal va­lós kapcsolatban álló személyek számára az állampolgárság meg­szerzését, az állampolgárság el­vesztésének korlátozását - csak az indokolt esetekre -, és annak bizto­sítását, hogy a többes állampolgár­sággal rendelkező személyek csak egy állam tekintetében kényszerülje­nek katonai kötelezettségeik teljesí­tésére, de ezekre nem korlátozódik. A Konvenció Preambuluma nyújt to­vábbi iránymutatást. 145. Tekintettel arra, hogy a fenn­tartások általában nemkívánatosak, a fenntartásokkal élő Aláíró Álla­moknak két kötelezettséget kell tel­jesíteniük: - értesíteniük kell a főtitkárt belső joguk releváns tartalmáról vagy bár­milyen más releváns információról; és - meg kell fontolniuk a fenntartás visszavonását egészében vagy részben, amint azt a körülmények lehetővé teszik. 30. Cikk - Területi alkalmazás 146. Ez a rendelkezés alapvetően külföldi területekre vonatkozik, miu­tán ellentétben áll a Konvenció filo­zófiájával az, hogy valamely Aláíró Állam saját területének részeit ezen instrumentum alkalmazásából kizárja. 31. Cikk - Felmondás 147. Ez a Cikk lehetővé teszi a Konvenciót Aláíró Államoknak, hogy felmondják vagy az egész Konvenci­ót, vagy annak VII. Fejezetét (lásd a 25. Cikket). 148. Az Európa Tanács főtitkára, aki a Konvenció letéteményese, kül­di meg a Konvencióval kapcsolatban az egyes államok által megtett intéz­kedésekre vonatkozó információt a többi államnak e Cikkel összhang­ban. X. Fejezet - Zárórendelkezések 27. Cikk - Aláírás és hatálybalépés 140. A Konvenció attól a naptól számított három hónapos időszak elteltét követő hónap első napján lép hatályba, amelyen az Európa Ta­nács három tagállama kifejezte hozzájárulását ahhoz, hogy a Kon­venció számukra kötelező érvényű legyen. Figyelemmel e Konvenció fontosságára sok állam számára, annak hatálybalépését nem szabad azzal késleltetni, hogy nagyszámú ratifikációt követelnek meg. Minden­esetre, a megkövetelt ratifikációk száma az Európa Tanácsi Egyez­mények esetén szokásos számot követi: 141. A Konvenciót megnyitották aláírásra olyan államok számára is, amelyek ugyan nem tagjai az Euró­pa Tanácsnak, de részt vettek a konvenció kidolgozásában. Ezek az államok Örményország, Azerbajd­zsán, Belorusszia, Bosznia-Herce­govina, Kanada, Grúzia, a Szent­szék, Kh­aizisztán és­ az Amerikai Egyesült Államok. 28. Cikk - Csatlakozás 142. Mivel igen fontos, hogy lehe­tővé tegyék nagyszámú állam szá­mára, hogy részesei legyenek a Konvenciónak, különösen akkor, amikor szükség van a közöttük lévő együttműködésre, a Konvenciót megnyitották a nem tag­államok csatlakozása előtt is azon államok tekintetében, amelyeket nem sorol fel a fenti 27. Cikkhez fűzött kom­mentár az után, hogy a Konvenció hatályba lépett a 28. Cikkben lefek­tetett eljárás szerint. 29. Cikk - Fenntartások 143. A Konvenció lényegét képe­ző fejezetek, azaz az I., II. és VI. Fe­ is r~i- ''i __________.1_íi_r-.__£_: r­ '5 Ebből a szempontból az Európai Emberjogi Bíróság alábbi ítéletei a legfon­tosabbak: Berrehab, 1988. június­ 21., Vol. 138; Moustaquim, 1991. február 18., Vol. 193; Beldjoudi, 1992. mácius 26., Vol 234-a; Nasri, 1995. július 13., Vol. 324; Gül 1996. február 19. 16 Lásd még az Európai Bíróság alábbi ítéletét: Európai Közösségek Bizottsá­ga Luxemburg ellen C-4473/93., 1996. július 2; Európai Közösségek Bizottsága Belgium ellen, C-173/94, 1996. július 2; Európai Közösség Bizottsága Görögor­szág ellen, C-290/94 1996. július 2. Ezekben az esetekben a Bíróság fenntartot­ta, hogy az állampolgárság követelménye korlátozásának hiány­a . Közhatalmi jogosítványok gyakorlását is érintő köztisztviselői foglalkoztatásban ellentétben áll a Közösségen belül a munkások szabad áramlására vonatkozó rendelkezé­sekkel. 32. Cikk-A főtitkár értesítései TÖRVÉNY­­ . Románia parlamentje elfogadja a jelen törvényt. I. FEJEZET Általános rendelkezések 1. szakasz. - Romániában a méhtenyésztés a la­­­­kosság hagyományos foglalatossága és gazdasági, ökológiai, valamint társadalmi szerepéből eredőn a­­ nemzeti vagyon részét képezi. 2. szakasz.­­ A Mezőgazdasági és Élelmezésü­­­­gyi Minisztérium a Vízügyi, Erdőügyi és Környezet-­­ védelmi Minisztériummal együtt támogatja a méhé-­­­szeti tevékenységet a méhek­­oltalmazása, a méh­­­­családok­ számának és hozamának növekedése, a­­ mézelő forrásoknak és a méhészeti termékeknek a­­ magas fokú haznosítása érdekében. II. FEJEZET A mézelő alap konzerválása, fejlesztése és Hasznosítása , 3. szakasz.­­ (1) A Mezőgazdasági és Élelme­­­­zésügyi Minisztérium megfelelő intézkedések révén­­ hozzájárul a mézelő alap javításához a földalap ke­­­­retében. I (2) A Vízügyi, Erdőügyi és Környezetvédelmi Mi­nl­­isztérium az erdőrendezési programokban előírt , megfelelő intézkedések révén oltalmazza a mézelő­­ forrásokat a nemzeti erdőalap keretében. 4. szakasz. - A helyi közigazgatási hatóságoknak |­ a mézelő források javítása céljából az adminisztrálá- s­­ukban levő földterületekhez tartozó, mezőgazdasá­gi termesztésre nem alkalmas területeket, a mere­délyeket, az útszéleket, a zöldövezeteket elsőbb­­­­séggel a méhészet tekintetében ,fontos fákkal, cser­­jékkel és dísznövényekkel kell beültetniük. 5. szakasz. - A vándorméhészet keretében vagy telelésre méhkasokat elhelyező méhészek kötele­­­sek e helyről, az itt-tartózkodás időtartamáról, a­­ méhcsaládok számáról, valamint a méhkasokat bíró I­­alók lakcíméről értesíteni azt a helyi közigazgatási­­ hatóságot, amelynek a területi körzetében vannak. | 6. szakasz.­­ (1) A rovarmegporzású növénykul­­|­túrák méhek segítségével való irányított megporzá­ | sa a méhcsaládok tulajdonosai és a növénykultúrák | bízlalói között megkötött szerződés alapján valósí­­­ tandók meg. | (2) A megporzási szolgáltatás költségei a felek­­ közötti egyezkedés útján állapítandók meg. 1­7. szakasz.­­ (1) A helyi közigazgatási hatósá­­goknak, valamint a mezőgazdasági vagy erdőgaz­dálkodási önállóan gazdálkodó egységeknek a mé­­zelő alappal és a vándorméhészettel foglalkozó bi­­zottság által kibocsátott engedély alapján ideiglenes vagy állandó méheseket kell biztosítaniuk. (2) A méhesek lehetnek abban a megyében, ahol­­ a méhész lakhelye van, vagy más megyékben.­­ (3) A méhkasok állandó méhesekben való elhe­lyezése és a gyűjtések hasznosítása oly módon­­ eszközlendő, hogy biztosítva legyen a lakosság és­­ az állatok védelme. 8. szakasz.­­ ^1) A méhes számára a földterületet fa méhes nagyságától függően, szállítóeszközökkel­­ megközelíthető helyeken utalják ki és annak felülete­­ méhcsaládonként nem lehet 5 m2-nél kisebb. ■ (2) E földterületek használati időtartama és felté­­­­telei, valamint a felek­ kötelezettségei a kedvezmé- Inyezettek és a földterületbízlalók között megkötött­­ szerződéssel állapítandók meg. 1­9. szakasz. - A méhészeti genetikai alapnak, illet­­ve a mézelő alapnak a konzerválása és a biológiai,­­ illetve maganyag termelése céljából a Mezőgazda­sági és Élelmezésügyi Minisztérium, és a Vízügyi, Erdőügyi és Környezetvédelmi Minisztérium termé­szeti rezervátumokat létesíthet a jellegzetes méhé­szeti biológiai övezetekben. 10. szakasz. - (1) Az állami állategészségügyi hálózat szaksegédletet biztosít az állatok egészsé­gének oltalmazását célzó országos állategészség­ügyi programnak megfelelően. "(2) A méhbetegségekkel kapcsolatos kórkép, ke­zelés és a leküzdésükben alkalmazott gyógyszerek kibocsátása az állategészségügyi hálózaton keresz­tül történik, a költségek pedig a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium költségvetéséből fede­­zendők. 11. szakasz.­­ A Mezőgazdasági és Élelmezés­­ügyi Minisztériumnak, a Vízügyi, Erdőügyi és Környe­zetvédelmi Minisztériumnak, nemkülönben a helyi közigazgatási hatóságoknak meg kell hozniuk a me­zőgazdasági növénykultúrákkal, a szőlő- és gyü­mölcsfaültetvényekkel, az erdőalappal stb. kapcso­latos betegség- és kártevőleküzdési akciókból eredő méhmérgezések megelőzéséhez szükséges intéz­kedéseket, a hatályos törvényes rendelkezéseknek írr­a»feje!''en. III. FEJEZET A méhészeti tudományos kutatás és a méhészeti műszaki személyzet felkészítése 12. szakasz.­­ (1) A Kutatás- és Technológiaügyi Minisztériumnak, a Nemzetnevelésügyi Minisztéri­umnak, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisz­tériumnak, nemkülönben más közintézményeknek a Romániai Méhtenyésztők Egyesületével együtt ku­tatási-fejlesztési intézetek révén biztosítania kell a honos méhfajtáknak és a nektár- és virágportermelő növényfajoknak a folytonos javítását. (2) Az (1) bekezdésben említett intézmények in­tézkedéseket foganatosítanak a tudományos kuta­tás fejlesztésére a méhészeti és erdőgazdasági kár­tevők leküzdését szolgáló olyan vegyi termékek elő­állítása érdekében, amelyek biztosítják a méhek ol­talmazását. (3) A Méhészeti Kutatási Fejlesztési Intézet és a Méhészeti Komplexum kereskedelmi részvénytársa­ságok, valamint az e profilba tartozó más egységek biztosítják a belföldi használatra és exportra szánt méhészeti termékek tárolásához, kondicionálásá­hoz, feldolgozásához és változatossá tételéhez szükséges technológiák kidolgozását annak érdeké­ben, hogy e termékek beilleszkedjenek a közösségi szabályokban előírt minőségi paraméterekbe. 13. szakasz.­­ A Mezőgazdasági és Élelmezésü­gyi Minisztérium, a Nemzetnevelésügyi Minisztéri­umnak és a Romániai Méhtenyésztők Egyesületé­nek intézkedéseket kell fogantosítania a méhészeti személyzet felkészítésére és továbbképzésére, va­lamint az e tárgykörre vonatkozó mediatizálás foko­zására. IV. FEJEZET A méhészeti termelők ösztönzése 14. szakasz.­­ A Romániai Méhtenyésztők Egye­sülete a Méhészeti Komplexum Kereskedelmi Rész­vénytársaság révén, valamint az ilyen profilú más engedélyezett kereskedelmi társaságok biztosítják a méhtenyésztők ellátását biológiai anyaggal, méhka­sokkal, alegységekkel, szerszámokkal és felszerelé­sekkel, biostimulátorokkal, méhészeti gyógyszerek­kel, műléppel, nemkülönben a méhészeti termékek­nek a termelőktől való felvásárlását. 15. szakasz. - A belföldi kereskedelemre és az exportra szánt méz mentesített az értékhozzáadási adó alól. 16. szakasz.­­ A méhészeti termelők ugyanakkor a következő kedvezményekben részesülnek: a) az állami költségvetésből szubvencionált kama­tú hitelekben a méhkasok és­­családok, a szerszá­mok és felszerelések beszerzésére, valamint a meg­levő termelőkapacitások újratechnológizálására; b) adó alóli mentesítésben a méhkasszállításra sajátos szállítóeszközök tekintetében; c) a mezőgazdasági nyilvántartó könyvben sze­replő méhcsaládok tekintetében, a jóváhagyott re­ceptek alapján, méhcsaládonként 5 kg cukrot kitevő takarmányozási és gyógyszer biostimulátorokban, amelyeknek 50 százalékát az állami költségvetésből szubvencionálják; d) a méhkasok ingyenes elhelyezésére az erdő­alapban a vándorméhészet keretében, a nektár- és virágporforrások hasznosítása érdekében. 17. szakasz.­­ A méhészet gyakorlásából megvalósított jövedelmek adómentesek. V. FEJEZET A Romániai Méhtenyésztők Egyesülete 18. szakasz.­­ (1) A Méhtenyésztők Egyesülete a romániai méhészek jogi személyiséggel és saját va­­gyonállaggal rendelkező autonóm szakmai szerve­zete, amel­y a hatályos törvényes szabályozás és az alapszabályának megfelelőek­ fejti ki tevé­kenységét. (2) A szövetség képviseli a méhészeket és érde­keiket minden szinten. 19. szakasz.­­ (1) A Romániai Méhtenyésztők Egyesületének ingó- és ingatlan javakból álló va­­gyonállaga a törvény által oltalmazott magántulaj­dont képez. (2) Az egyesület ingatlan javai oszthatatlanok, te­hát a szervezet tagjai vagy a társult szervezetek kö­zött nem oszthatók fel. (3) Az (1) bekezdésben említett földterületeken le­vő építmények jelzálog és kényszervégrehajtás tár­gyát képezhetik s az illető földterület jogi rendszere ennek tulajdonosa és az épület új tulajdonosai kö­zött polgári szerződéssel rendezendő, 20. szakasz.­­ A jelen törvénynek a Monitorul Ofi­­cial al Romaniei-ben való közzétételétől számított 90 napos határidőn belül a romániai vándorméhészet szervezési szabályzatát aktualizálni kell. Ugyanak­kor útmutató metodológiai szabályokat kell kidolgoz­ni a rovarmegporzású növénykultúrák méhek segít­ségével való megporzására. 21. szakasz. - A Méhészeti Egyesületek Nemzet­közi Szövetségének - APIMONDIA - Méhészeti Technológiai és Gazdasági Nemzetközi Intézete a Hivatalos Közlöny 1970. augusztus 3-i 97. számá­ban közzétett 370/1970. számú törvényerejű rende­let előírásainak és saját szervezési és működési szabályzatának megfelelően működik. VI. FEJEZET Záró rendelkezések 22. szakasz. - A jelen törvény rendelkezéseinek és az e törvény alkalmazására elfogadott szabályo­zásoknak a megszegése fegyelmi, adminisztratív, polgárjogi vagy büntetőjogi felelősséget von maga után. 23. szakasz. - A kihágások büntetése tekinteté­ben alkalmazandók a kihágások megállapításáról és büntetéséről szóló 32/1968. számú törvény rendel­kezései. 24. szakasz.­­ A jelen törvény hatályba lépésé­nek időpontjában bármely ellentétes rendelkezés hatályát veszti. Megjegyzés: Megjelent a Monitorul Oficial al Ro­mániei I. Részének 1998. április 30-i 170. számá­ban, magyar nyelven pedig Románia Hivatalos Köz­lönye 1998. június 1-i, 87. számában. Értelmezés tekintetében jogi hatálya csak a román nyelvű szö­vegnek van. Lss..sSir 5 SS 1 51 P MAGYAR SZÓ 13 1998. júliuss :*SZISK*5»XV.,WJK Változások Az 1998. június 18-i keltezé­sű 225. Hivatalos Közlönyben apró, de nem lényegtelen, köz­érdekű jogszabályváltozásokat találtunk. 1. Az 1995. évi, az igazság­ügyi bélyegről alkotott 32. Kor­mányrendeletet az 1998. évi 10. Kormányrendelettel módo­sították. Közben megtörtént az utóbbinak a parlamenti elfoga­dása is­, és az említett közlöny­számban megjelentették az er­ről szóló 1998. évi 120. tör­vényt, újabb módosításokkal. A módosító rendelet címét, az igazságügyi bélyeg címleteit és a régebbi bélyegek további felhasználhatóságát szabá­lyozták újra. Tehát, a fenti sor­rendben: a kormányrendelet címe „A 1995. évi 32., az igaz­ságügyi bélyegről szóló kor­mányrendeletet módosító kor­­mányrendelet”-re változott; a forgalomban maradt bélyegek az 1500-as, az 5000-es, a 10 000-es és az 50 000-es címletűek, tehát kimaradtak a sorból az 500-as, az 1000-es, a 15 000-es és a 30 000-es címletű bélyegek (timbre judi­­ciare), amelyek, mint eddig is, csakis az igazságügyi szervek­hez benyújtott kérelmeken, ke­reseteken, fellebbezéseken, felfolyamodásokon stb., aztán a közjegyzők kiállította okirato­kon, iratokon érvényteleníthe­­tők, mert a CEC ilyen célú be­fizetéseket nem fogad el. A meglévő bélyegkészletek kia­padásáig a felsorolásból most kihagyott bélyegek is forga­lomban maradnak, és az okira­tokra, beadványokra továbbra is felragaszthatóak lesznek. De azért jó tudni azt, hogy rö­videsen ezeket kivonják a for­galomból, ezért keressük in­­­kább a forgalomban maradta­kat. 2. Ugyancsak az említett közlönyszámban jelentették meg azt a pénzügyminiszteri rendeletet, amellyel - ebben az évben immár második alka­lommal - megemelték a köz­­tisztviselők és az egyedárusá­­gok alkalmazottainak napidíját kiszállás és a megszakítás nélkül 30 napnál tovább tartó kiküldetés esetére. A napidíj összege tehát a közlöny meg­­jelennésének napjától (1998. jú­nius 18-tól) 30 600 lej, a ki­küldetési pótléké pedig havi 406 900 lej lett. (Deák)

Next