Romániai Magyar Szó, 1998. szeptember (10. évfolyam, 2816-2845. szám)

1998-09-01 / 2816. szám

Új sorozat 2816. szám 1998. szeptember 1., KEDD Ara: előfizetőknek 539, darabonként 950 lej Tel.: 222 33 08, 222 58 02, 222 33 24 Fax: 222 94 41, 222 32 11 E-mail: rmsz@com.pcnet.ro București, Piața Preset Lábere 1 INTERNETEN az RMSz az alábbi címről hívható le: http://www.nextra.ro/internetto/RMSz Műszaki felvilágosítás, panaszok Csutak Istvánnál, e-mail: csutak@nextra.ro A váradi hivatásos színjátszás 200. évfordulójának méltó megünneplésére egyhetes rendezvénysorozatot szervez a Szig­ligeti Társulat. Ez az esemény alkal­mat ad a két évszázados színházi múlt értékeinek számbavételére, a legszínvonalasabb művészi teljesít­ményeinek felmutatására, a szélró­zsa minden irányába elszármazott váradi „komédiásokkal” való közös ünneplésre. A szervezők célja, hogy ezen a héten Nagyvárad az egyete­mes magyar színházi élet fővárosa legyen. Ennek apropóján megkér­deztük SZOMBATI GILLE OTTÓ-t, aki 36 éven keresztül volt a nagyvá­radi színház rendezője: — Milyen érzéseket, gondolatokat ébreszt önben a nagyváradi magyar színjátszás 200. évfordulója? - Engem kétszeresen is érint ez az esemény, mivel itt születtem, itt bá­multam meg először kívülről, később belülről is ezt a csodálatos, görög templomra emlékeztető épületet. Másrészt jó 36 éven keresztül ez lett a műhelyem, az otthonom, örömeim és szomorúságaim, küzdelmeim és sikereim színtere. - Miért ragaszkodott egy életen ke­resztül ehhez a színházhoz, soha nem vágyódott el? - Amikor idekerültem, ezt a társula­tot magamban az arany csapatnak neveztem! Az akkori váradi társulat olyan változatos és remek összetéte­lű volt. Túlzás nélkül állíthatom,­hogy a magyar és a világ drámairodalmá­nak bármelyikét ki lehetett osztani, méghozzá megalkuvás nélkül. Ennél nagyob szerencse és öröm nem is érhetett egy fiatal rendezőt. - És a közönség? - Lelkes, hálás és értő közönség volt Váradon. Én még megéltem azt a boldog korszakot, amikor a város életében a színházi bemutató társa­dalmi esemény volt. Fiatalok és idő­sek egyaránt őszintén érdeklődtek minden iránt, ami a színpadon, a színházban meg persze kissé a ku­lisszák mögött történt. Forró színházi esték és szűnni nem akaró tapsvihar, szívből jövő gratulációk, baráti ölelé­sek kötöttek egyre szorosabban a társulathoz és a közönséghez. - Mindezek ellenére sem vágyott más színházba? — Válaszom, határozottan: nem. Persze van néhány igen kellemes emlékem vendég rendezésekről is. Ilyen például a sepsiszentgyörgyi Windsori víg nők rendezésem. Az aradi Bűn és bűnhődés, és nem utol-JÓZSA TÍMEA (Folytatása az 5. oldalon) Színházi évforduló Nagyváradon Jöhet a következő 200 év! „Etetnek” minket Boros János Kolozs megyei RMDSZ-elnök a csernátoni találkozóról A szeptember 12-ére, Tőkés László tiszteletbeli elnök kez­deményezésére összehívott al­­sócsernátoni Székelyföldi Fó­rum szellemében - bevallottan - az idei kolozsvári, május vé­gén lezajlott Területi Küldöttek Tanácsa alulról jövő kezdemé­nyezését kívánja folytatni. Megkérdeztük Boros Jánost, a Kolozs megyei RMDSZ elnö­két, aki szintén kapott meghí­vót a rendezvényre, mi a véle­ménye az akcióról.­­ Az RMDSZ sarkalatos kér­déseiről bármely fórumon tár­gyalni lehet, a szövetség belső demokráciája semmilyen kifo­gást nem emelhet ez ellen. Döntést hozni azonban az SZKT, illetve a Kongresszus feladata.­­ Jelenleg új politikai hely­zetben vagyunk. Folyik a harc a kolozsvári magyar egyete­mért, ígérgetések vannak, ugyan­akkor „etetnek” is minket ilyen bizottsággal, olyan bizottság­gal. Új helyzet alakult ki azáltal is, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök nagyon konkrét támogatást ígért e téren. Itt nem is annyira az egyetem, mint in­kább a tanügyi törvény módosí­tása a fő probléma, aminek az egyetem csak egy paragrafusa.­­ Sajnos, az új helyzetben úgy néz ki, az eredmények el fognak maradni. Figyelembe véve a múltkori SZKT dönté­sét, amelyen saját magunk szá­mára is határidőt tűztünk ki, hogy amennyiben nem lesz ok­tatási törvény módosítása, illet­ve az egyetem létrehozásával nem történnek kézzelfogható lépések, az RMDSZ visszavo­nul a kormányból, de talán még a koalícióból is. Ez a parlamen­ti ülésszak végére várható.­­ Még mindig reménykedem abban, hogy a jelenlegi kor­mányra olyan nemzetközi nyo­más nehezedik majd, hogy tényleg választania kell: vagy euroatlanti integráció, vagy pendlizés a két politika között. Nem vagyok teljesen meggyő­ződve­ arról, hogy a bármikori román hatalom, tehát a mostani is, igazán őszintén akarná az integrációt. Ellenkező esetben felgyorsították volna a reform­­folyamatot, s velünk szemben is hoztak volna néhány gesztus­­értékű törvénymódosítást. Hi­szen az emberi jogok megoldá­sa feltétele az integrációnak.­­ A tiszteletbeli elnök meghí­vót küldött, erre illik elmenni. Hogy hányan mennek el majd Kolozs megyéből, az attól is függ, hogy a szeptember 5-i SZKT-n milyen döntés szüle­tik. Tanácskoztam a Kolozs megyei döntéshozó testület ál­landó bizottságával. Úgy dön­töttünk, hogy az SZKT és az al­­sócsernátoni fórum közötti időszakban összehívjuk a testü­letet, s ezügyben is döntést ho­zunk. Meglehet, olyan döntés születik, hogy a megyét képvi­selő SZKT-tagok vegyenek részt a fórumon, vagy mindenki személyes belátása szerint dönthet. - Igazán nagy értelmét e fó­rumnak azért nem látom, mert képtelen lesz a döntéshozatalra. Az RMDSZ megújhódásáról lehet beszélgetni, mert szükség van rá, bár az utóbbi időben elég sokszor megújhódott és igyekezett alkalmazkodni a vál­tozó politikai helyzethez. Lejegyezte: CSOMAFÁY FERENC Sörfesztivál Marosvásárhelyen (2.) • Fotó: TRIF JÓZSEF Sörfesztivál Marosvásárhelyen (1.) • Fotó: TRIF JÓZSEF Testvérvárosi kapcsolatok Petrozsény a magyaror­szági Várpalotával, Petril­­la Szentgothárddal létesí­tett testvérvárosi kapcso­latot. Mindkét zsilvölgyi város küldöttsége a na­pokban járt Magyarorszá­gon. A petrozsényi kül­döttség vezetője Schrater Károly, míg a petrillaié Pádurel Ilie polgármeste­rek voltak. Ez utóbbi kül­döttségnek volt tagja a 81 éves Hegyi Miklós nyu­galmazott tanár a­ petrillai RMDSZ elnöke, akit arról kérdeztem, mi az előzmé­nye a testvérvárosi kap­csolat kialakulásának. - A Szentgothárddal való testvérvárosi kap­csolatot még 1991-ben kezdeményeztem. Mivel az RMDSZ akkori titkára csak román nacionalista petrillaiakat szervezett be a magyarországi kirándu­lásra, közöltem az ottani polgármesteri hivatallal, hogy a kapcsolatot a pet­­rillai RMDSZ részéről megszakítjuk. A 96-os változás után a kapcsolatfelvételt újra szorgalmaztam. Ennek eredményeként 97 őszén magyar küldöttség érke­zett városunkba, utána pedig egy itteni küldött­ség utazott Szentgothárd­­ra, köztük Pádurel Ilie füg­getlen polgármester. Ak­kor aláíródott a testvérvá­rosokká válás szándék­­nyilatkozata, augusztus 23-ára 8 tagú küldöttsé­get hívtak Szentgothárd várossá nyilvánításának 25. évfordulója alkalmá­ból. E küldöttségben ma­gam is részt vettem., , Jegyezzük meg, hogy Hegyi Miklós 81 éves RMDSZ-vezető, a kap­csolat felvételének szor­galmazója úgy jutott ki Magyarországra (még út­levele sem volt, az utazás előtt váltotta ki soron kí­vül!), hogy Dán Balán vá­rosi tanácsos lemondott a külföldi útról a tanító bá­csi javára. - Milyen eredménnyel járt a kiutazás? - Én megmondtam négy­­szemközt Bauer Károly polgármester úrnak, hogy én nem látom értelmét annak, hogy mi kime­gyünk, nagyot eszünk­­iszunk, ők idejönnek, s megint nagyot eszünk­­iszunk! A családok között kell kialakulniuk a kap­csolatoknak. Most, szeptember 27- én ünnepeljük mi is Petril­­la 175 éves első írásos megemlítését. Erre a dá­tumra szentgothárdi ven­dégeket hívtunk meg. - Ez már a családok kapcsolatfelvételét jelen­ti? - Lehet, hogy még nem, és csak eszünk­­iszunk, de Marlogeanu mérnök tanácsos Hírnök Józsefet családostól meg­hívta erre az alkalomra. - A román küldöttség, hogy értekezett az oszt­rák határvidéki magyarok­kal?. - Úgy, hogy Hegyi Mik­lós fordította a köszöntő- és magánbeszélgetése­ket is. INCZEFI TIBOR ­an Már-már utolsó figyelmeztetés... " A múlt hét ménve a jelenlegi régi hargitafür- állapot. Nem csak dói RMDSZ-ta­ a sikerekben, de nácskozáson a sikertelensé­­hangzott el az gekben is oszto­­alábbi megálla­­zunk a koalíció­sítás­ többi tagjával. Ha ezután is cse­.A jelenlegi kor­­mánykoalíciónak lekedésképtele­minden esélye­nek maradni , megvolt saját es- akkor a válság képzeléseinek következik.” megvalósítására. Az eseményről A rendszeres kon- szóló beszámo­­zók­ációk elmara­­lót a 8. oldalon dásának az ered- olvashatják. A romák valamelyik szervezetét leszámítva, gyakorlatilag mindenki vállrándítással ment el Corneliu Vadim Tudor úgynevezett tordai tízparancsolata m­ellett, bár annak szá­mos pontja mélységesen sérti az alkotmányt, a büntető törvény­­könyv számos paragrafusát. Bárhogy is forgatjuk, magyarázzuk, a dokumentum nem más, mint felhívás a demokratikus rend erősza­kos megdöntésére, a kisebbségek jogainak megszüntetésére, iden­titásuktól való megfosztására, végeredményben lassú, de haté­kony etnikai tisztogatásra. Mi lehet ennek a magyarázata? Miért e passzív, türelmes magatartás, ez­ a mérhetetlen tolerancia a de­mokratikus erők részéről? Netán titokban egyetértenének a tízpa­rancsolat elveivel? Vagy csak arról lenne szó, hogy senki sem ve­szi komolyan C.V.T.-t, egyféle nemzeti bohócnak tekintik, s hagyják, hogy csak mondja a magáét, bolond likból bolond szél fúj­ alapon? Vagy arra számítanak, hogy egyszer csak belefárad, s ha mégsem, akkor legalább a választók... Akár így van, akár úgy, a hatóságok, az igazságszolgáltatás, az alkotmány letéteményesének számító elnök, úgy általában a de­mokrácia intézményei mélyen­­ ■ ............ tévednek, „türelmükkel”, tétlen­ségükkel csak bátorítják a hor­dószónoknál ma már jóval na­gyobb tömegbefolyásnak örven­dő, a ceausiszta diktatúrát vissza­síró szenátort, s vele együtt mindazokat, akik nyíltan vagy Mekkora (lehet) a titokban, de felvállalják a nacionálkommunista elveket. Így történ­het meg az, hogy az egykor hatalmat gyakorlók, a mai ellenzéki pártok zöme mind gyakrabban fenyegetőznek erőszakkal, kalas­­nyikovval, utcai tüntetések kirobbantásával, véres bosszúval. Va­gyis egy húron pendülnek Vadimmal. Olyannyira, hogy mára le­mondtak a burkoltabb, diplomatikusabb szóhasználatról is, és mi­ként Ion Iliescu Dornavátrán, átvették a Nagy-Románia Párt ere­detinek aligha nevezhető, letűnt és tragikus, a nemzet nevében ha­talmas emberáldozatokat követelő idők jelszavait. Mert nem lehet felejteni Ion Iliescu „vadimos” kirohanását a ko­alíciót alkotó pártok képviselői ellen, felhívását arra, hogy fogja­nak kaszát a hatalmat demokratikusan, választások útján meg­szerzettek letaszításáért. Márcsak azért sem, mert ez összecsendül a tordai tízparancsolattal, de C.V.T. újabb harci riadóztatásával is, mely szerint a válságból kivezető út nem más, mint általános sztrájk kirobbantása, az elnök lemondatása a parlament által, ide­iglenes nemzeti egységkormány alakítása és általános választások kiírása. Mindezt elképzelése szerint szeptemberben népgyűlés és tüntetés előzné meg, amely nem állna meg... a Cotroceni palota kapujánál! És az, ami új ebben, hogy mindezt nem egyedül és nemcsak pártjára támaszkodva szervezné meg, hanem együtt és egyetértésben az SZDRP-vel, az oly sokat ócsárolt, mára viszont „elfogadható partnernek” tekinthető Ion Iliescuval. Miért ne? Elvégre éveken át egy csapatban játszottak, az orszá­got közösen (is) kormányozták. Hogy aztán közvetlenül a válasz­tások előtt összesparakodtak, az balkáni körülményeink között nem sokat jelent. És ma ismét találkoznak a barikádokon, ugyan­azt a kártyát próbálják kijátszani: a magyar veszélyét. C.V. Tudor * régi rögeszméje, hogy be kell tiltani az RMDSZ-t. Ion Iliescu ezt * így ugyan nem mondta még, de a gondolat nem esik messze tőle Vatradornán választási vereségéért az erdélyieket, a magyarokat és a városiakat okolta. Tordán (mily véletlen egybeesés?!) pénteken viszont már azzal riogatta az erdélyieket (nyilván csak a románo­kat), hogy ma Románia nagyjából abban a helyzetben van, mint a bécsi döntés előtti időszakban. Akkor, akárcsak most - hangsú­lyozta - a magyar kisebbségnek a budapesti kormány által támogatott vezetői az egységes nemzeti román állam ellen munkálkodtak, az akkori hatóságok képtelenek voltak, mint ahogy a jelenlegiek is kép­telenek kemény választ adni az irredenta és revizionista akciókra. C.V. Tudort sokáig talán el lehetett intézni egy kézlegyintéssel. De ma már tagadni se lehet: erőteljes nacionalkommunista mag van kialakulóban. Olyan, amely a számára kedvező pillanatban nem válogat majd eszközeiben, hogy magához ragadja a hatalmat. ) Ilyen körülmények között pedig jogos a kérdés: mekkora (lehet),­­ meddig terjedhet a demokrácia türelme? GYARMATH JÁNOS

Next