Romániai Magyar Szó, 1998. szeptember (10. évfolyam, 2816-2845. szám)
1998-09-01 / 2816. szám
Új sorozat 2816. szám 1998. szeptember 1., KEDD Ara: előfizetőknek 539, darabonként 950 lej Tel.: 222 33 08, 222 58 02, 222 33 24 Fax: 222 94 41, 222 32 11 E-mail: rmsz@com.pcnet.ro București, Piața Preset Lábere 1 INTERNETEN az RMSz az alábbi címről hívható le: http://www.nextra.ro/internetto/RMSz Műszaki felvilágosítás, panaszok Csutak Istvánnál, e-mail: csutak@nextra.ro A váradi hivatásos színjátszás 200. évfordulójának méltó megünneplésére egyhetes rendezvénysorozatot szervez a Szigligeti Társulat. Ez az esemény alkalmat ad a két évszázados színházi múlt értékeinek számbavételére, a legszínvonalasabb művészi teljesítményeinek felmutatására, a szélrózsa minden irányába elszármazott váradi „komédiásokkal” való közös ünneplésre. A szervezők célja, hogy ezen a héten Nagyvárad az egyetemes magyar színházi élet fővárosa legyen. Ennek apropóján megkérdeztük SZOMBATI GILLE OTTÓ-t, aki 36 éven keresztül volt a nagyváradi színház rendezője: — Milyen érzéseket, gondolatokat ébreszt önben a nagyváradi magyar színjátszás 200. évfordulója? - Engem kétszeresen is érint ez az esemény, mivel itt születtem, itt bámultam meg először kívülről, később belülről is ezt a csodálatos, görög templomra emlékeztető épületet. Másrészt jó 36 éven keresztül ez lett a műhelyem, az otthonom, örömeim és szomorúságaim, küzdelmeim és sikereim színtere. - Miért ragaszkodott egy életen keresztül ehhez a színházhoz, soha nem vágyódott el? - Amikor idekerültem, ezt a társulatot magamban az arany csapatnak neveztem! Az akkori váradi társulat olyan változatos és remek összetételű volt. Túlzás nélkül állíthatom,hogy a magyar és a világ drámairodalmának bármelyikét ki lehetett osztani, méghozzá megalkuvás nélkül. Ennél nagyob szerencse és öröm nem is érhetett egy fiatal rendezőt. - És a közönség? - Lelkes, hálás és értő közönség volt Váradon. Én még megéltem azt a boldog korszakot, amikor a város életében a színházi bemutató társadalmi esemény volt. Fiatalok és idősek egyaránt őszintén érdeklődtek minden iránt, ami a színpadon, a színházban meg persze kissé a kulisszák mögött történt. Forró színházi esték és szűnni nem akaró tapsvihar, szívből jövő gratulációk, baráti ölelések kötöttek egyre szorosabban a társulathoz és a közönséghez. - Mindezek ellenére sem vágyott más színházba? — Válaszom, határozottan: nem. Persze van néhány igen kellemes emlékem vendég rendezésekről is. Ilyen például a sepsiszentgyörgyi Windsori víg nők rendezésem. Az aradi Bűn és bűnhődés, és nem utol-JÓZSA TÍMEA (Folytatása az 5. oldalon) Színházi évforduló Nagyváradon Jöhet a következő 200 év! „Etetnek” minket Boros János Kolozs megyei RMDSZ-elnök a csernátoni találkozóról A szeptember 12-ére, Tőkés László tiszteletbeli elnök kezdeményezésére összehívott alsócsernátoni Székelyföldi Fórum szellemében - bevallottan - az idei kolozsvári, május végén lezajlott Területi Küldöttek Tanácsa alulról jövő kezdeményezését kívánja folytatni. Megkérdeztük Boros Jánost, a Kolozs megyei RMDSZ elnökét, aki szintén kapott meghívót a rendezvényre, mi a véleménye az akcióról. Az RMDSZ sarkalatos kérdéseiről bármely fórumon tárgyalni lehet, a szövetség belső demokráciája semmilyen kifogást nem emelhet ez ellen. Döntést hozni azonban az SZKT, illetve a Kongresszus feladata. Jelenleg új politikai helyzetben vagyunk. Folyik a harc a kolozsvári magyar egyetemért, ígérgetések vannak, ugyanakkor „etetnek” is minket ilyen bizottsággal, olyan bizottsággal. Új helyzet alakult ki azáltal is, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök nagyon konkrét támogatást ígért e téren. Itt nem is annyira az egyetem, mint inkább a tanügyi törvény módosítása a fő probléma, aminek az egyetem csak egy paragrafusa. Sajnos, az új helyzetben úgy néz ki, az eredmények el fognak maradni. Figyelembe véve a múltkori SZKT döntését, amelyen saját magunk számára is határidőt tűztünk ki, hogy amennyiben nem lesz oktatási törvény módosítása, illetve az egyetem létrehozásával nem történnek kézzelfogható lépések, az RMDSZ visszavonul a kormányból, de talán még a koalícióból is. Ez a parlamenti ülésszak végére várható. Még mindig reménykedem abban, hogy a jelenlegi kormányra olyan nemzetközi nyomás nehezedik majd, hogy tényleg választania kell: vagy euroatlanti integráció, vagy pendlizés a két politika között. Nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy a bármikori román hatalom, tehát a mostani is, igazán őszintén akarná az integrációt. Ellenkező esetben felgyorsították volna a reformfolyamatot, s velünk szemben is hoztak volna néhány gesztusértékű törvénymódosítást. Hiszen az emberi jogok megoldása feltétele az integrációnak. A tiszteletbeli elnök meghívót küldött, erre illik elmenni. Hogy hányan mennek el majd Kolozs megyéből, az attól is függ, hogy a szeptember 5-i SZKT-n milyen döntés születik. Tanácskoztam a Kolozs megyei döntéshozó testület állandó bizottságával. Úgy döntöttünk, hogy az SZKT és az alsócsernátoni fórum közötti időszakban összehívjuk a testületet, s ezügyben is döntést hozunk. Meglehet, olyan döntés születik, hogy a megyét képviselő SZKT-tagok vegyenek részt a fórumon, vagy mindenki személyes belátása szerint dönthet. - Igazán nagy értelmét e fórumnak azért nem látom, mert képtelen lesz a döntéshozatalra. Az RMDSZ megújhódásáról lehet beszélgetni, mert szükség van rá, bár az utóbbi időben elég sokszor megújhódott és igyekezett alkalmazkodni a változó politikai helyzethez. Lejegyezte: CSOMAFÁY FERENC Sörfesztivál Marosvásárhelyen (2.) • Fotó: TRIF JÓZSEF Sörfesztivál Marosvásárhelyen (1.) • Fotó: TRIF JÓZSEF Testvérvárosi kapcsolatok Petrozsény a magyarországi Várpalotával, Petrilla Szentgothárddal létesített testvérvárosi kapcsolatot. Mindkét zsilvölgyi város küldöttsége a napokban járt Magyarországon. A petrozsényi küldöttség vezetője Schrater Károly, míg a petrillaié Pádurel Ilie polgármesterek voltak. Ez utóbbi küldöttségnek volt tagja a 81 éves Hegyi Miklós nyugalmazott tanár a petrillai RMDSZ elnöke, akit arról kérdeztem, mi az előzménye a testvérvárosi kapcsolat kialakulásának. - A Szentgothárddal való testvérvárosi kapcsolatot még 1991-ben kezdeményeztem. Mivel az RMDSZ akkori titkára csak román nacionalista petrillaiakat szervezett be a magyarországi kirándulásra, közöltem az ottani polgármesteri hivatallal, hogy a kapcsolatot a petrillai RMDSZ részéről megszakítjuk. A 96-os változás után a kapcsolatfelvételt újra szorgalmaztam. Ennek eredményeként 97 őszén magyar küldöttség érkezett városunkba, utána pedig egy itteni küldöttség utazott Szentgothárdra, köztük Pádurel Ilie független polgármester. Akkor aláíródott a testvérvárosokká válás szándéknyilatkozata, augusztus 23-ára 8 tagú küldöttséget hívtak Szentgothárd várossá nyilvánításának 25. évfordulója alkalmából. E küldöttségben magam is részt vettem., , Jegyezzük meg, hogy Hegyi Miklós 81 éves RMDSZ-vezető, a kapcsolat felvételének szorgalmazója úgy jutott ki Magyarországra (még útlevele sem volt, az utazás előtt váltotta ki soron kívül!), hogy Dán Balán városi tanácsos lemondott a külföldi útról a tanító bácsi javára. - Milyen eredménnyel járt a kiutazás? - Én megmondtam négyszemközt Bauer Károly polgármester úrnak, hogy én nem látom értelmét annak, hogy mi kimegyünk, nagyot eszünkiszunk, ők idejönnek, s megint nagyot eszünkiszunk! A családok között kell kialakulniuk a kapcsolatoknak. Most, szeptember 27- én ünnepeljük mi is Petrilla 175 éves első írásos megemlítését. Erre a dátumra szentgothárdi vendégeket hívtunk meg. - Ez már a családok kapcsolatfelvételét jelenti? - Lehet, hogy még nem, és csak eszünkiszunk, de Marlogeanu mérnök tanácsos Hírnök Józsefet családostól meghívta erre az alkalomra. - A román küldöttség, hogy értekezett az osztrák határvidéki magyarokkal?. - Úgy, hogy Hegyi Miklós fordította a köszöntő- és magánbeszélgetéseket is. INCZEFI TIBOR an Már-már utolsó figyelmeztetés... " A múlt hét ménve a jelenlegi régi hargitafür- állapot. Nem csak dói RMDSZ-ta a sikerekben, de nácskozáson a sikertelenséhangzott el az gekben is osztoalábbi megállazunk a koalíciósítás többi tagjával. Ha ezután is cse.A jelenlegi kormánykoalíciónak lekedésképteleminden esélyenek maradni , megvolt saját es- akkor a válság képzeléseinek következik.” megvalósítására. Az eseményről A rendszeres kon- szóló beszámozókációk elmaralót a 8. oldalon dásának az ered- olvashatják. A romák valamelyik szervezetét leszámítva, gyakorlatilag mindenki vállrándítással ment el Corneliu Vadim Tudor úgynevezett tordai tízparancsolata mellett, bár annak számos pontja mélységesen sérti az alkotmányt, a büntető törvénykönyv számos paragrafusát. Bárhogy is forgatjuk, magyarázzuk, a dokumentum nem más, mint felhívás a demokratikus rend erőszakos megdöntésére, a kisebbségek jogainak megszüntetésére, identitásuktól való megfosztására, végeredményben lassú, de hatékony etnikai tisztogatásra. Mi lehet ennek a magyarázata? Miért e passzív, türelmes magatartás, ez a mérhetetlen tolerancia a demokratikus erők részéről? Netán titokban egyetértenének a tízparancsolat elveivel? Vagy csak arról lenne szó, hogy senki sem veszi komolyan C.V.T.-t, egyféle nemzeti bohócnak tekintik, s hagyják, hogy csak mondja a magáét, bolond likból bolond szél fúj alapon? Vagy arra számítanak, hogy egyszer csak belefárad, s ha mégsem, akkor legalább a választók... Akár így van, akár úgy, a hatóságok, az igazságszolgáltatás, az alkotmány letéteményesének számító elnök, úgy általában a demokrácia intézményei mélyen ■ ............ tévednek, „türelmükkel”, tétlenségükkel csak bátorítják a hordószónoknál ma már jóval nagyobb tömegbefolyásnak örvendő, a ceausiszta diktatúrát visszasíró szenátort, s vele együtt mindazokat, akik nyíltan vagy Mekkora (lehet) a titokban, de felvállalják a nacionálkommunista elveket. Így történhet meg az, hogy az egykor hatalmat gyakorlók, a mai ellenzéki pártok zöme mind gyakrabban fenyegetőznek erőszakkal, kalasnyikovval, utcai tüntetések kirobbantásával, véres bosszúval. Vagyis egy húron pendülnek Vadimmal. Olyannyira, hogy mára lemondtak a burkoltabb, diplomatikusabb szóhasználatról is, és miként Ion Iliescu Dornavátrán, átvették a Nagy-Románia Párt eredetinek aligha nevezhető, letűnt és tragikus, a nemzet nevében hatalmas emberáldozatokat követelő idők jelszavait. Mert nem lehet felejteni Ion Iliescu „vadimos” kirohanását a koalíciót alkotó pártok képviselői ellen, felhívását arra, hogy fogjanak kaszát a hatalmat demokratikusan, választások útján megszerzettek letaszításáért. Márcsak azért sem, mert ez összecsendül a tordai tízparancsolattal, de C.V.T. újabb harci riadóztatásával is, mely szerint a válságból kivezető út nem más, mint általános sztrájk kirobbantása, az elnök lemondatása a parlament által, ideiglenes nemzeti egységkormány alakítása és általános választások kiírása. Mindezt elképzelése szerint szeptemberben népgyűlés és tüntetés előzné meg, amely nem állna meg... a Cotroceni palota kapujánál! És az, ami új ebben, hogy mindezt nem egyedül és nemcsak pártjára támaszkodva szervezné meg, hanem együtt és egyetértésben az SZDRP-vel, az oly sokat ócsárolt, mára viszont „elfogadható partnernek” tekinthető Ion Iliescuval. Miért ne? Elvégre éveken át egy csapatban játszottak, az országot közösen (is) kormányozták. Hogy aztán közvetlenül a választások előtt összesparakodtak, az balkáni körülményeink között nem sokat jelent. És ma ismét találkoznak a barikádokon, ugyanazt a kártyát próbálják kijátszani: a magyar veszélyét. C.V. Tudor * régi rögeszméje, hogy be kell tiltani az RMDSZ-t. Ion Iliescu ezt * így ugyan nem mondta még, de a gondolat nem esik messze tőle Vatradornán választási vereségéért az erdélyieket, a magyarokat és a városiakat okolta. Tordán (mily véletlen egybeesés?!) pénteken viszont már azzal riogatta az erdélyieket (nyilván csak a románokat), hogy ma Románia nagyjából abban a helyzetben van, mint a bécsi döntés előtti időszakban. Akkor, akárcsak most - hangsúlyozta - a magyar kisebbségnek a budapesti kormány által támogatott vezetői az egységes nemzeti román állam ellen munkálkodtak, az akkori hatóságok képtelenek voltak, mint ahogy a jelenlegiek is képtelenek kemény választ adni az irredenta és revizionista akciókra. C.V. Tudort sokáig talán el lehetett intézni egy kézlegyintéssel. De ma már tagadni se lehet: erőteljes nacionalkommunista mag van kialakulóban. Olyan, amely a számára kedvező pillanatban nem válogat majd eszközeiben, hogy magához ragadja a hatalmat. ) Ilyen körülmények között pedig jogos a kérdés: mekkora (lehet), meddig terjedhet a demokrácia türelme? GYARMATH JÁNOS