Romániai Magyar Szó, 1998. november (10. évfolyam, 2878-2906. szám)
1998-11-02 / 2878. szám
Új sorozat 2878. szám 1998. november 2., HÉTFŐ Ára: előfizetőknek 577, darabonként 1300 lej Tel.: 222 33 08, 222 58 02, 222 33 24 Fax: 222 94 41, 222 32 11 E-mail: rmsz@com.pcnet.ro București, Pia|a Presei Libere INTERNETEN az RMSz az alábbi címekről hívható le: http://www.nextra.ro/internetto/RMSz vagy http://www.hhrf.org/nnsz Gyakorlati kérdésekre összpontosítottak Munkajellegű önkormányzati tanácskozás Marosvásárhelyen Október 31 -én Marosvásárhelyen Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, valamint Demeter János, az Országos Önkormányzati Tanács elnökének meghívására munkajellegű tanácskozásra gyűltek össze az RMDSZ listáin vagy független jelöltként megválasztott magyar polgármesterek, alpolgármesterek és önkormányzati képviselők. Markó Béla politikai tájékoztatója után a találkozón jelenlevő kormánytisztségviselők - Seres Dénes szenátor, a szenátus közigazgatási és területrendezési szakbizottságának elnöke, Varga Attila képviselő, a képviselőház közigazgatási és területrendezési szakbizottságának elnöke, Borbély László közigazgatási és területfejlesztési államtitkár, kormányzati tevékenységért felelős ügyvezető alelnök, Székely István, az Ügyvezető Elnökség önkormányzatokért és területi szervezetekért felelős alelnöke, Demeter János államtitkár, kormányfőtitkárhelyettes, Bara Gyula munkaügyi és társadalomvédelmi államtitkár, valamint kormánybeli elfoglaltságaik miatt személyesen meg nem jelent Pető István, Erős Viktor, Niculescu Antal államtitkárok nevében munkatársaik értékelték az elmúlt két év kormányzati tevékenységét; beszámoltak a jelenlegi helyzetről, valamint azokról a törvénykezdeményezésekről meg kormányhatározatokról, melyek az önkormányzatokhoz kötődnek. A tanácskozásról kiadott sajtóközlemény - a médiák képviselői nem vettek részt a munkálatokon -kiemeli, hogy a tanácskozás résztvevői hangsúlyozták: az 1996-os választások után megvolt a politikai akarat ahhoz, hogy a helyi autonómiát megerősítő intézkedéseket a hatalomra került kormánykoalíció megvalósítsa. Ennek ellenére - bár megszületett a 22-es sürgősségi kormányrendelet - a parlament megkésett azon kerettörvények elfogadásával, melyek nélkül a helyi közösségeket képviselő polgármesterek, tanácsosok nem tudnak egy hatékony önkormányzatot irányítani. Az önkormányzati reform késleltetése nyomán kialakult helyzetet tovább rontotta a 22- es kormányrendelet parlamenti elfogadásának halasztása. Az elhangzott beszámolók, valamint a felszólalások összegzéseként a tanácskozáson a következő javaslatok születtek: 1. A törvényhozás mielőbb fogadja el azon törvényeket, melyek valós helyi autonómiát biztosítanak, ugyanakkor megfelelő egyensúlyban tartják azon helységeköltségvetését, amelyek a helyi pénzügyi BÖGÖZI ATTILA (Folytatása a 7. oldalon) Egy törvény előnyeiről és hátrányairól Nemrég szavazták meg a 189/1998-as, helyi pénzügyeket szabályozó törvényt. Erről a törvényről, ennek vetületeiről kérdeztem Madaras Lázárt, a Brassó Megyei Tanács alelnökét, aki az alábbiakat mondta: - Nemrég jelent meg a helyi pénzügyi törvény. E törvénynek a helyi autonómia szempontjából alapvető fontossága van, hiszen az autonómia anyagi alapjait teremti meg. Ez legalább hat évig készült a Parlament boszorkánykonyháján, most végre megszületett. Véleményem szerint nem kielégítő, még mindig félmegoldás, de ennek ellenére előrelépést jelent. A benne foglaltak gyakorlati alkalmazása a Megyei Tanács nagymértékű odafigyelését igényli, ti. a következő évi költségvetési tervezetet, melyet a megye már idén júniusban elkészített, e törvény szellemében teljes egészében újra kell gondolni, mert a legfontosabb adójövedelem, tehát a jövedelmi adó 40%-a minden helységben helyben marad, nem folyik be a központi költségvetésbe. Ez a brassói helységeket két csoportra osztja. Az első csoportba tartoznak majd a municípiumok és a városok nagyobb része, és azok a községek, amelyekben nagyobb jelentőségű Lejegyezte: TÓÁSÓ ÁRON ZOLTÁN (Folytatása a 7. oldalon) Tiltakozó menetelés Zilahon Az évtizedekkel korábban elkobzott egyházi javak viszszakövetelését igénylő tiltakozó nagygyűlést és utcai menetet tartottak Zilahon a református egyházmegye szervezésében, melyen RMDSZ- tisztségviselők és magyar polgármesterek is részt vettek, többek között Nagy István, a megyei tanács alelnöke, Fekete Károly zilahi alpolgármester. A tiltakozó rendezvény, melyre a reformáció ünnepe előtti napon került sor, a zilahi református templomban tartott áhítatot követően a belvárosban zajlott le. A templomban gyülekezők előtt Molnár Kálmán esperes szólt, ismertetve a tiltakozó nagygyűlés célját, kijelentvén, hogy „nem a tömeg, a lélek számít" a pár száz fős résztvevőnek. Utalt arra, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület magyar, román és angol nyelvű kiadványban korábban listát készített az elkobzott egyházi ingatlanokról, mivel 1989 sorsfordulója óta harc folyik az elidegeníthetetlen javak és jogok visszaszerzéséért. Beszédében kitért arra, hogy nemcsak a református egyház, hanem a történelmi egyházak, így a görög katolikus testvérek javai visszaszerzését is követelik, az elkobzással ugyanis a felekezetek elveszítették az egyházak és intézményeik fenntartásához szükséges vagyonukat. Az utcai demonstráció élén az egyházmegye református lelkészei és a zilahi református kollégium diákjai vonultak, és a helybeli reformátusok építtette Kálvineum, a városi művelődési ház volt a felvonulók első állomása, ahol Püsök József szilágysámsoni lelkipásztor szólt az egybegyűltekhez. Egykori református kollégiumi diákként emlékeztetett arra, hogy 55 esztendővel ezelőtt avatták fel a református kultúrházat, akárcsak Szilágysámsonban is, ezért is az elvett épületek, egyházi földek és kegyszerek FEJÉR LÁSZLÓ (Folytatása a 7. oldalon) Lapzártakor értesültünk • A Journal du Dimanche-ban vasárnap megjelent interjúban Richard Holbrooke amerikai különmegbízott kijelentette: Milosevicet most teszteli a NATO, hogy mennyire teljesíti vállalásait. Személy szerint ő azért munkálkodik, hogy amennyiben nem teljesülnek a belgrádi kötelezettségvállalások, a NATO bombázásokkal kényszerítse ki azokat. • November harmadikától, fél éven át Magyarország tölti be az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága elnöki tisztét, Martonyi János külügyminiszter személyében. Szándékairól nyilatkozva. Martonyi vasárnap kijelentette az MTI-nek: várható, hogy a magyar elnökség alatt indul meg a Kisebbségvédelmi Keretegyezmény és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája végrehajtásának ellenőrzése, s létrehozzák az emberi jogi biztosi intézményt, amelyek a térségben élő magyar kisebbségek szempontjából is kedvező folyamatok. • A brit Prince - Naseem Hamedmegőrizte pehelysúlyú világbajnoki címét, mivel a Boksz Világszervezet vasárnapi címmérkőzésén egyhangú pontozással győzött kihívója, az ír Wayne McCullough felett.______________________ Bőség után szűk esztendő? Tavaly s részint idén is a gabona-„túltermelés” okozott gondot a politikusoknak, kormányzati embereknek, és persze a termelőknek is. Nemrégiben a bukaresti tárca vezetője Moszkvában járt, ahol arról tárgyalt, kőolaj meg földgáz fejében Románia akár millió tonna búzát és TOO 000 tonna húst szállítana az élelmezési gondokkal küzdő keleti szomszédnak. Ezenközben idehaza ugyancsak megkésett a jövő évi gabonatermés alapozása. Hivatalos adatok szerint is október végéig a megfelelő ellátást szavatoló területnek csak alig felén jutott talajtakaró alá a vetőmag. Persze, mondhatná bárki, korábban is volt ilyen, máskor is vetettek, főleg a Baraganon Mikulás tájékán is, és lett gabona. Ám nem feledhetjük, idén a szokottnál is nagyobb a lemaradás, és ha a nyári hozamokat tartjuk szem előtt - mert egyre kevesebben engedhetik meg maguknak a mesterséges termésfokozást, jövőre nem fenyeget a fölösleg. És ha netán az időjárás is téliesre fordul novemberben (miként a meteorológusok állítják) megtörténhet, hogy ismét a magyar búzára „fanyalodunk”, miután arra nemrégiben behozatali pótvámot róttunk ki... — Nyílt titok Romániában, hogy egyre rosszabbul áll a mezőgazdaság szénája. Kb. nyolc és fél millió hektár föld a magángazdák birtokában van, de a zömében netudius, naukruszíjparcellákon gazdálkodók ——— képtelenek a korszerű földművelésre. Elsősorban a kellő „pénzmag” hiánya miatt, másodsorban a gépi ellátmány okán. Akadémiai tanulmány szerint az ország erőgép- és kombájnállományának több mint felét ócskavastelepre kellene vinni. Helyettük legalább 30 000 új traktorra és 16 000 új aratócseplőre lenne szükség ahhoz hogy például a búzahozam hektáronként a jelenlegi 3000 kilós átlagról 5000 kilóra emelkedjék. No meg arra, hogy végre beinduljon az „ipari” földművelés, azaz elkezdődjön a területek koncentrációja. Hiszen igaz ugyan, hogy a Nyugat már évszázadokkal ezelőtt létrehozta a földműves szövetkezeteket (s Hollandiában például jelenleg egy farm átlagterülete 17 hektár), Kelet-Európában viszont a kommunizmus téeszei révén úgy szétrombolta azokat, hogy most a romániai gazdák, de főként az erdélyiek hallani sem akarnak róla. Pedig a nadrágszíjparcellás termelésnek nincs jövője. Ezt bizonyítja az is, hogy Romániában a szántóterületek mintegy 10 százaléka minden évben műveletlen marad. Idén és jövőre - elsősorban a Regátban - ez az arány sokkal nagyobb lesz. Ami részint érthető is, hisz a kiöregedett, pénztelen gazdáknak lassan semmi hasznot nem hoz a földművelés. Az állami támogatás módozatainak meglelése mellett mindenekelőtt a társulási, szövetkezési kedv ösztönzésére kellene összpontosítania a hatalomnak, a törvényhozásnak, nem pedig arra, hogy miként „irányíttassék” az a 800 000 hektár, mely továbbra is állami tulajonban maradt... Bár mindenki torkig van a mezőgazdasággal (a gazdák, a városi vásárlók, a politikusok is, sőt, valószínűleg olvasóink is), el kell mondanom, október utolsó vasárnapján olyan látványnak voltam részese Bodok határában, hogy olyat útjaim során eleddig sosem tapasztaltam. Mintha egész falvak költöztek volna ki a földekre, és valóságos, igazi kalákában szedték az édesgyökeret. Merem állítani, a téesz-világban sem volt ilyen. Dolgozik hát a Székelyföld, ami nem mondható el a déliekről, ahol kilométereken át hétközben is alig lát embert az utazó a mezőn, ahol a nyári tarlón már az elhullatott magból kikelt búza is elszáradt, ahol fehér holló a zöldellő vetés... Nem ,Pro Transilvania”-érvelés ez, hanem cáfolhatatlan tény. S mennyire az lenne, ha társulnának, szövetkeznének is az erdélyi gazdák (s elfelednék a regátiaktól eltanult ,dögöljön a szomszéd kecskéje is” mondást), s ha az állam is megtalálná az agrártámogatás leghatékonyabb és célirányos formáit... FERENCZ L. IMRE HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL Vilniusi levél Halottak napja Litvániában Azt mesélik, két testvér járja a világot. Az egyik, Laima a születés és a sors mindentudó istennője. Kakukként él egy hársfa tetejében, és új életet, házasságot jósol. Nővére, Gittine sápadt arcú, hosszú hajú, fehér ruhában jár, és kaszát visz a vállán. Könnyen tyúkká, bagollyá, kígyóvá vagy akár kutyává tud változni. Őt senki sem várja, nem hívja magához, de előbb-utóbb mindegyikünket meglátogat. Két nővér járja tehát a világot - Laima és Gittine. Mindketten az embereket szolgálják. Ha nem ismernénk a halált, nem értenénk meg, hogy milyen csodálatos az élet. November 1-jén a 80 %-ban katolikus többségű Litvánia is halottairól emlékezik meg. 1988 óta ezt a napot pirossal jelölik a naptárak. Munkaszüneti nap. Az emberek ősidők óta megemlékeznek elhunyt szeretteikről, barátaikról, ismerőseikről. Már a barlanglakók is hittek a halálon túli életben. Ezt bizonyítják a régészeti ásatásokkor felszínre került értéktárgyak, melyek gazdájukat hivatták szolgálni a túlvilágon is. Lassan elterjedt az a nézet, hogy a halott lelke elhagyja a testet, és veszéllyel fenyegeti az élőket, akiket a hazajáró lelkektől való félelem védekezésre buzdított. Különböző szertartásokkal, mágikus erőkkel igyekezték elhárítani a visszatérő lelkek haragját. Furcsa ruhákba bújtak (később ez gyászviseletté vált), hogy a halottak ne ismerjenek rájuk, temetéskor kavicsot vagy három marék földet dobtak a halottra, hogy föl ne támadjon. Később kövekkel (ma sírkövekkel) fedték be a sírt. Helyenként pedig tűzzel védekeztek a halottak ellen. A halottak lelkének megfelelő körülményeket kellett teremteni, hogy azok haragjukban ne tegyenek kárt az évi termésben, és ne pusztítsák el a jószágot. Temetéskor a halott sírjánál szertartási tüzet gyújtottak, amelyen a halottnak áldozatul szánt disznót, kecskét, marhát, kakast vagy tyúkot égettek el. A temetés után a tűz körül nagy tort ültek, aztán pedig összetörték az edényeket. A halottakat arra kérték, hogy ne látogassák az élőket. Az ilyen halotti ünnepségeket a temetés után bizonyos időközönként szokás volt megismételni. Az élők tavasszal és ősszel megvendégelték az eltávozottakat. A kereszténység elterjedéséig (a XIV. század közepe táján) a fent említett szertartások helyét a temetők, valamint a szent erdők képezték. Még a XVI. századi litvánok is gyakran a temetőben ültek tort. Az alföldiek hozzátartozóik sírjához tejet, sört és mézet vittek, a halottak lelkének üdvösségéért ünnepeltek, trombita- és dobszóra táncoltak. Amikor az egyház üldözőbe vette a pogány szokásokat, a temetői szertartásokat otthon tartották meg. E halottemlékező rítusoknak két fontos mozzanatát emelhetjük ki: a lelkek megvendégelését, valamint az áldozati tüzet. A XIX. században a litvánok sötét színű ételeket (a levágott állat véréből, céklából stb.) készítettek a lelkeknek. Az ételek száma 12 kellett hogy legyen, ami az év 12 hónapját szimbolizálta. Miután elkészült az étel, gyönyörűen kitakarítottak, fehér abrosszal terítették meg az asztalt, amire itallal teli kancsokat és 12 féle ételt tettek. Körülötte pedig néma csend- PETRA USKIENÉ TÚRÁI LÉDA (Folytatása a 7. oldalon) Alsócsernátoni mezőgazdasági múzeum (1) • Fotó©Curentul VISSZA A BOLONDOKHOZ! Voltaire egy levélben arról értesíti barátját, hogy ha le tudna mondani az orvosáról, a könyvekről és egyéb ilyen apróságról, akkor maga is az erdőbe menne, és négy lábra állna. Rousseau felhívása - a Viszsza a természethez! - váltotta ki ezt a vallomást. Kálloy Molnár Péter előadása láttán hasonló gondolataink támadhatnak. (Böszörményi Gyula Kucó című monodrámáját játszotta a minap Bukarestben, a magyar kultúra házában.) Mára a jó természet-rossz civilizáció ellentmondás a jó fogyatékos és a rossz világ közötti antagonizmus formáját öltötte. Ezzé degradálódott? Nemesült? - vagy csak egész egyszerűen fejlődött... Nem csodálkoznék, ha az ezredvégen imába foglalnák azt is, hogy „A fejlődéstől - ments meg Uram minket!” Rousseaunak alig van ma követője, a fogyatékosok tábora viszont mértani haladvány szerint nő. Nemrég Lőrinczi László naplóregényében olvashattuk, hogy a nyugati világban gyakorlatilag mindenütt megtalálhatók. Gépeket kezelnek, autót vezetnek, ők végzik a fizikai munkát - alapszinten tehát ZSEHRÁNSZKY ISTVÁN (Folytatása a 7. oldalon)