Romániai Magyar Szó, 1999. február (11. évfolyam, 2961-2988. szám)

1999-02-01 / 2961. szám

Új sorozat 2961. szám 1999. február 1., HÉTFŐ Ára: előfizetőknek 577, darabonként 1300 lej Tel.: 224 29 62, 222 58 02, 224 36 68 Fax: 222 94 41, 224 28 48 E-mail: rmsz@com.pcnet.ro Bucuresti, Piața Presei Libere­­ INTERNETEN az RMSz az alábbi címekről hívható le: http://www.nextra.ro/internetto/RMSz vagy http://www.hhrf.org/rmsz Igazán játszanak Ritkán látni ilyesmit. És kü­lönösképpen ritkán a gyerme­keknek szánt előadásokon. Ott általában csak mímelik, vagy színlelik a játékot. És óriási energiát ölnek bele a hamis produkcióba, jobb ügyhöz méltó buzgalommal. Az akarnokság energiáit... Holott csak kezdeményezni kell, meg kell adni az alaphan­got, s a gyermeksereg máris partner, máris játszótárs. Önfe­ledten teszi, amit életkora, nyitottsága, őszinte cselekvés­vágya, élénk - romlatlan - fan­táziája és hullámzó figyelme diktál. S amit tennie kell: játszik­­ és gerjeszti a játékot. A jó gyermekelőadás diszkrét: időn­ként rávezet az újabb játéklehe­tőségre, s hagyja, hogy a néző szárnyra keljen. Ennek van alá­rendelve, s mindössze eddig tart a színész szárnyalása. Különben érdektelen. Ezt a módszert pró­bálták ki a szatmáriak A mesélő kertben. S állíthatjuk, hogy be­vált. Mert az általunk látott bukaresti előadáson - a magyar kulturális központ tenyérnyi termében - még a felnőttek is énekeltek, zümmögtek, gyako­rolták a jóga-kéztartást, hívták Sívát stb. - benne voltak minden játékban, mint a legbuzgóbb kisiskolás. Mert pillanatok alatt rájöttek, hogy részvevőként jobban élvezik az előadást mint szemlélőként, mint passzív, mindentudó felnőttként. És ez már előrevetítette a csata kime­netelét. A gyermekek tényleges fe­ladatot kaptak, nem valami mondvacsinált bárgyúságot. Például azt, hogy őrizzék meg a mesélő kert virágait - azokat, amelyeket útközben, az előadást alkotó próbatételek során gyűj­töttek, együtt a színészekkel -, s a gyermekek állandóan verseng­tek e kis munkáért, hibátlanul elvégezték, sőt néhányan meg is unták, és kertelés nélkül megkér­dezték: “meddig tartsam a ke­zemben ezt a makkot, ... ezt a lótuszt?” - mintegy jelezvén, hogy dramaturgiailag nincs elvarrva a szál. Rá lehetne fűzni újabb játékokat... A nézőtér néha érdekesebb mint a színpad, mert az előadás létrehozói nem tudtak még megszabadulni minden gyermekelőadáson használatos kölönctől. Például az elnagyolt, vagy az epikus színházban is unalmas, magyarázó­­ drámai érték nélküli jelenetektől. Még van tehát mit tanulni, fonni... Iskolapélda lehetne a bagdadi szín: egy nagy csalás leleplezése. Olyan csalásé, amelyet a gyer­mek is átélhet­­ és megítélhet. Jozefát szép új verssel érkezik a költői versenyre. A kalifa viszont előre eldöntötte, hogy nem adja oda senkinek a kiírt díjat, az aranypálmát. Mert jó lesz neki is... Az ítészcsoport egy jó me­­móriájú írnokból áll, aki első hallásra megjegyez mindent; egy ugyancsak jófejű poroszlóból, aki második hallásra jegyzi meg a dolgokat; valamint a kalifából, akinek legalább háromszor kell hallania valamit, hogy memo­rizálja. Ez a háromfejű, de egy­testű lehallgató együttes - az előadás legszebb képi, rendezői, mozgásművészi megoldása­­ kisemmizi Jozefátot, sőt meg is bélyegzi őt, mondván, hogy régi, lopott verssel jelentkezett, mert: lám, a három ítész kívülről tudja azt. Ekkor a világcsavargó Ten­­gerecki versenydalként olyan halandzsát mond, hogy senki sem tudja azt megjegyezni­­ és kisajátítani, s a nézők kitörő lelkesedése közepette elveszi a kalifától az aranypálmát. Meg­történik, amiért mindenki izgul, amit mindenki vár, s csodála­tosan működik a színházi kom­munikáció! A gyermekelőadás jól elkü­löníthető, érdekes figurákat kí­ván. Tudja ezt Barta Enikő, Tövi bohóc alakítója - s a produkció mozgásmestere. Maszkja rikít, őmaga pedig egyfolytában izeg­­mozog, fontoskodik, nyüzsög, intéz - megkönnyítve a másik bohóc, a Nagy Orbán által elő­vezetett Hegyi dolgát, akinek az ZSEHRÁNSZKY ISTVÁN (Folytatása a 7. oldalon) •­ ­I 1 Mindjárt kész van „Noé bárkája”­­ a m­arosvásárhelyi víkendtelepen • Fotó: TRIF JÓZSEF / Marosvásárhely Kénos, Lókod A lókodi öregotthont emle­geti valaki, nekem pedig hirtelen eszembe jut egy kénosi délelőtt még múlt esztendő végéről. Gál Áron magasított verandájáról a néptelen utcára pillantva ez a homoródmenti kis település is szóba jött, már csak azért is, mert a házigazda építkezési vállalkozó. A megyei cég székelyudvarhelyi munka­telepén volt mester, 93-tól magánutas.­­ Az én cégem ától 7éig vállal. Kulcsrakészen. Fonto­sabb megbízatásaink? A fe­rences zárda épülete, a városi villanytelep felújítása, a Forrás utcai plébánia, az idő­közben tönkrefutott Credit Bank törzshelye. Száznegy­ven szakemberem van, s ha a helyzet úgy kívánja, rokon­profilú céggel vállaljuk ki a Magyarországon vasárnap, január 31-én nemzeti gyásznap volt. Elhalasztott mulatságok, farsangolások és szalagavatók helyett az emberek csöndben róták le lélekben kegyeletüket tizennyolc gyermek, fiatal sírja előtt. Mint minden halál, az övék is abszurd. Ráadásul - mint megannyi tragédia - ez is el­kerülhető lett volna. Egy kőszegi s egy szom­bathelyi iskola szervezett köz­­munkát. Kisgalambfalván a református egyház megren­delésére ifjúsági egyletnek építettünk házat. A lókodi öregotthon háromszintes haj­lék, húsz méter hosszú, tizen­kettő széles. Gál Áronnal akkor beszél­gettük el mindezt, amikor az öregotthon néhány éve már megvan Lókodban, lakói a papilakban húzódtak meg.­­ A padló, a bútorzat, a festés van még hátra. Jövő őszire, meglesz. Az is kiderül, hogy bár főleg a városban, a környéken vállalnak munkát Gálék (s a jelek szerint van mit kivál­lalni, még ha sokan vannak is a szakmában), azért el-elmen­­nek a hegyen túl. Predeálon építenek szállodát, magánren­delésre. Ha pedig magyarok, fran­ciák kopognak be a kénosi házba, azért mert nagyon szép festett bútorral rendezte be gazdája és felesége, Erzsé­bet. A bútorokat Simon Anna székelyudvarhelyi népi festő (most: nyugdíjas tanítónő) festette, aki a téli vakációban megyei művésztábor vendég­­előadója-oktatója volt, az iskolások első festőtáborában Székelyudvarhelyen. OLÁH ISTVÁN Gyász­ ­ Közép-Európa fölemelése nélkül, amely csak a gazdagabb Nyugat segítségével lehetséges,, kárt" szenvedne a nyugati világ fejlődése is - figyelmeztetett vasár­nap Aachenban mondott beszédé­ben Göncz Árpád. A Magyar Köztársaság elnöke - több közép-európai államfő társaságában - az Aacheni Dómért Európai Alapítvány alakuló ülésén vett részt"a Frank Birodalom­ kiemelkedő királya, Nagy Károly egykori székvárosában. A magyarság és Európa kapcsolatai megvilágítva Göncz Árpád kiemelte: az ezer évvel ezelőtt bekövetkezett „rendszer-1, váltás" - a nomád törzsszövetséget felváltó feudális keresztény ki­­rályság létrejötte - a kor modern­ európai államainak sorába emelte Magyarországot. A magyarok vol­­tak azok, akik - az előttük járó­ hunok és avarok rövid életű álla­mai után - tartósan meg tudták vetni a lábukat a Kárpát-medenc­­cében. Magyarország ezeréves törté­nelme igazolta ama feltevés helyes­ségét, miszerint a Kárpátok térsé­gében élő magyarság a kelet felől fenyegető veszéllyel szemben csak­ a nyugattal szövetségben maradhat fenn. Egyúttal azonban figyelnie kell kelet felé is, mert­ az onnan kisugárzó hatások elől sem tud elzárkózni. Magyarország külpolitikája egyrészt­ arra irányul, hogy tagja legyünk az összenövő Európának. Másrészt kész baráti és egyen­rangú gazdasági-politikai viszonyt kiépítenii a keletre élő népekkel, hogy ezáltal a keleti határrégió, mindenekelőtt Románia is az egyesült Európa biztonsági és gazdasági szervezetének tagja lehessen. sen sítábort Ausztriában, autó­buszt béreltek, s elmúlt vasárnap meg is érkeztek Stájerországba. A diákok és a velük tartó rokonok, tanárok nyilvánvalóan már aznap szerettek volna síelni, így buszra szálltak, elmentek a pályákhoz. Minden a legnagyobb rendben volt. Délután öt óra tájt azonban már tragikus gyorshír futott ki az MTI szerkesz­tőségéből: a szállodájukba tartó fiatalok autóbusza lezuhant egy k­özeli domboldalon. Akkor még nem lehetett tudni, hányan haltak meg. Ma már igen: tizennyolcan voltak, köztük 8, 11, 12, 14, 15, 17, 19, 22 és 40 évesek. A diákok szállására tartó autóbusz kanyargós, 12 fokos lejtőn haladt Deutschlandsberg közelében, amikor a sofőr észre­vette: a jármű kezelhetetlenné vált. A fék nem fogott, a busz egyre gyorsult, már óránkénti 90 kilométerrel robogott. A vezető megpróbált visszaváltani, de túl nagy volt a fordulatszám, a váltókart két kézzel sem sikerült kisebb sebességbe tenni. Két­­három autót még kikerültek, végül elszabadult a pokol, a busz átcsapódott az út másik oldalára, megpördült, majd hátrafelé haladva áttörte a korlátot és lezuhant. „Fejre” érkezett, ismét átfordult, s a tetején landolt. Annak, aki hátul ült, esélye sem volt a túlélésre, a jármű szinte teljesen összelapult, beszorítva halottakat és sérülteket. A mentés hosszú órákig tartott, közben befutottak a helyszínre a magyar orvosok, és a már a szálláshelyen lévő, gyermeküket a kirándulásra elkísérő szülők. A mentők rohanva szállították kórházakba a túlélőket. De foglalkozniuk kellett azon helyi lakosokkal is, akiknek az udva­rába zuhant az autóbusz. Ausztria történetében ez volt az eddigi legsúlyosabb autó­buszbaleset. Hogy ki volt a hibás? A még mindig kórházban lévő, egyelőre ki nem hallgatható sofőr ellen letartóztatási parancsot adtak ki. Feltételezhető ugyanis, hogy nem az útviszonyoknak megfe­lelően vezetett, túl nagy fokozat­ban haladt, nem mérte föl a veszélyt. De biztosnak tűnik, hogy műszaki hiba is közre­játszott. A katasztrófa nyomán Magyarországon a külföldre járó autóbuszok műszaki állapotára vonatkozó előírások módosítását NAGY IVÁN ZSOLT (Folytatása a 2. oldalon) Nagy­körút Göncz Árpád aacheni üzenete J­anuár 28-án a temesvári Adam Müller Gullenbrunn házban bemutatkozott a Temesvári Ökumenikus Alapítvány. Az alapító tagok - Cosma J­ulián ortodox teológus (elnök), Kovács Zsombor lutheránus lelkipásztor (alelnök), Csordai Mária orvosnő (ügyvezető igazgató) stb. - szándékait bemutató nyomtatvány szerint az Ökumenikus Alapítvány alapvető célkitűzése az etnikumközi és felekezetközi megbékélés, a keresztény erkölcsi értékek közvetítésével. A kezdeményezők hangsúlyozták, hogy az ökumenizmus alatt egymás elfogadását értik, miközben minden vallásfelekezet és nemzetiség megőrzi hagyományait, identitását. A kezdeményezők, akik az AID-ROM (Romániai Egyházak Ökumenikus Egyesülete) tanfolyamain készültek fel erre a tevékenységre, egy ökumenikus központot akarnak létrehozni Temesváron, amelynek három fő működési területe lesz: a keresztény erkölcs értékeinek terjesztése a nevelés útján, az etnikumközi és felekezetközi párbeszédhez szükséges feltételek biztosítása, a helyi nemzeti és vallási közösségek fejlesztését elősegítő tervek (projektek) támogatása. Az eseményt megtisztelték jelenlétükkel: Nicolae Corneanu ortodox metropolita, Kräuter Sebestyén róm. kat. megyés­püspök, Neumann Ernő nemes A felekezet- és etnikumközi megbékélésért vált főrabbi, Nicolae Teodorescu görög katolikus vikárius, Bányai Ferenc­­református esperes és más egyházi, illetve a helyi közigazgatásban dolgozó személyiségek. Nicolae Corneanu ortodox püspök arról beszélt Temesváron az ökumenizmusnak, a felekezetközi jó viszonyoknál erős hagyományai vannak, ezt igazolja Neumann Ernő főrabbi jelenléte is, ami a világ egy másik pontján talán szokatlan lenne egy ökumenikus találkozón. Szükség van az Ökumenikus Alapítványhoz hasonló kezdeményezésekre, mondta a metropolita, mert lám, az országot szinte polgárháborúba sodró bányászjárásnak véget vető „Coziai békét” is egy szent helyen és egyházi személyiségek jelenlétében kötötték meg, ami csodálatos dolog. Kräuter Sebestyén, akinek „nyája”, a bánsági katolikusok, nem kevesebb, mint nyolc nyelven imádkoznak (!), három nyelven - románul, magyarul és németül - üdvözölte a kezdeményezést (érdekes, hogy mindegyik nyelven más-más szöveget mondott). Neumann Ernő, Temesvár főrabbija arról beszélt, hogy az ökumenizmus a keresztény egyházak közeledését szolgálja, de valamennyi egy közös törzsön, a zsidó valláson sarjadt új hajtás. Ezzel kapcsolatban a pápa szavait idézte, de nem maradtak el a héber nyelvű bibliaidézetek sem. A három egyházi személyiség bölcs szavait tapssal jutalmazták a jelenlevők, akár Nicolae Teodorescu gör. kat. vikárius, Bányai Ferenc ref. esperes, Neculai Enache, az AID-ROM képviselője üdvözlő hozzászólásait. A rendezvényt a helyi zenelíceum és ortodox teológia tanítványai által előadott klasszikus zeneszámok tették emelkedetté. Lehet, sokan gyanakodva kérdik: egy olyan alapítvány, amelyben románok, magyarok, németek és más bánsági nemzetiséghez és vallásfelekezetekhez tartozó alapító tagok vannak, vajon nem a beolvasztás, az asszimiláció eszköze? Nem hiszem, hogy okunk lenne a kezdeményezők jóhiszemű­ségében kételkedni, akik valóban egymás elfogadását, a közeledést akarják elősegíteni - Kräuter püspök szavaival a hídépítés nehéz feladatára vállalkozva - a keresztény értékek felmutatásával. Azt hiszem, nekünk magyaroknak is el kellene fogadnunk az Ökumenikus Alapítvány és a hozzá hasonló kezdeményezések által kinyújtott kezet, tárgyalóasztalhoz ülnünk a nem magyar többséggel, és a párbeszéd útján rendeznünk közös dolgainkat. Erre sajnos, nem sok példa akadt az 1989 óta eltelt kilenc évben... PATAKI ZOLTÁN . ­ A tanárok fizetése csak szeptemberig biztosított Az alábbiakban dr. Garda Dezső parlamenti képviselő a parlamenti vakációban tartott találkozókon és közérdekű gyűléseken tapasztaltakról számol be az RMSZ olvasói­nak, majd kommentálja azt a tanügyi bizottsági ülésszakot, amely az idei költségvetést tárgyalta.­­ Január 7-én a zetelaki erdőtársulás közgyűlést tartott, amelyre engem is meghívtak; a kialakult vita bizonyságot szolgáltatott arról, hogy a mezőgazdasági társulások alapján létrejött erdőtársu­lásnak mennyire nehéz bein­­kadrálódnia egy neki nem megfelelő szervezeti forma szabályzatába, s hogy meny­nyire szükséges lenne a közbirtokossági törvény meg­szavazása és érvényesítése, amely jogi keretet biztosít­hatna egy jobb működéshez. Az erdőtársulás Zetelakán 1994-ben alakult 396 be­jegyzett taggal, és a hagyo­mányokhoz visszatérve a Köz­birtokosság nevet viseli. A helyi erdészet volt vezetője, Szakács mérnök úr a lakosság másik felének annak idején nem adta vissza az egy hektár erdőket, így ők még nem tud­tak csatlakozni a társuláshoz, de az új erdészeti vezetés a helyi polgármester, valamint az erdőtársulás vezetője segítségével hamarosan ők is visszakapják az egyhektáros területeket. Az ülésen sok kérdés merült fel, többek kö­zött az, hogy a volt erdészeti vezetés akadályokat gördített az erdőtársulás elé, nem bélyegzett fát a lakosságnak, de Fodor mérnök úr, az új erdészeti igazgató segítsé­gével ez a gond megoldódott, és 98-tól már 10 köbmétert bélyegeztek személyenként a tagoknak. Kételyek merültek fel a társulás vezetője ellen is, 228 kivágott fával vádolták, de ő jelezte, hogy a csutakok sokkal régebbi bélyegzések, Fodor mérnök úr pedig vál­lalta, hogy a kétkedőkkel együtt a helyszínen ellenőrizze .Jegyezte: GÁL ÉVA EMESE (Folytatása a 7. oldalon)

Next