Romániai Magyar Szó, 1999. május (11. évfolyam, 3048-3077. szám)

1999-05-01 / 3047-3048. szám

Új sorozat 3047-3048. szám 1999. május 1­2., SZOMBAT-VASÁRNAP Ára: előfizetőknek 577, darabonként 1300 lej Tel.: 224 29 62, 222 58 02, 224 36 68 Fax: 222 94 41, 224 28 48 E-mail: rmsz@com.pcnet.ro - Bucure [ti, Pia]a Préséi Libere 1 INTERNETEN az RMSz az alábbi címekről hívható le: http://www.next­ra.ro/internetro/RMS/, vagy http://ww­V.hhrf.org/rmsz Május 31-én kezdődik Öcalan tárgyalása Május 31-én kezdődik a hazaárulással vádolt Abdullah Öcalannak, a törökországi Kurd Munkáspárt (PKK) vezetőjének bírósági tárgyalása - jelentette be pénteken a büntető eljárást vezető bíró. A tárgyalást a Márvány-tengerben lévő, Im­rali börtönszigeten tartják, és hivatalos megfigyelőként senki sem vehet részt rajta, csak magánszemélyként. Per-kerekasztal a koalíció és az RMDSZ viszonyáról Pénteken zárt ajtók mögött megkezdődött Brassó-Pojánán az a PER (Protect on Ethnic Relation) nevű civil szervezet kezdeményezte kerekasztal, amelyen a román koalíciós pártok vezetői és az RMDSZ képviselői megvitatták a romániai magyar kisebbségi szervezethez fűződő viszonyukat, illetve az RMDSZ részvételének hatását a két éves kormányzásra. A szövetséget Markó Béla elnök, Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter, Verestóy Attila és Varga Attila parlamenti frakcióvezetők képviselték. A parasztpárt véleményének Gabriel Tepelea és Mircea Ciumara alelnökök, a DP-ének Alexandra Sassu alelnök és Mariana Stoica ügyvezető titkár, a liberális párténak Eugen Vasiliu, a központi iroda tagja adtak hangot. Fogdába zárt hivatalnokok? Kaszárnyaszellem van Szi­­ágy Megye Tanácsa székházá­ban, legalábbis ez tűnik ki abból a panaszból, amely az egyik zilahi napilapban látott nyomdafestéket. A bizonyíték ehhez, hogy nem nézik el a hivatalnokoknak a munkahelyi késést, és „fogdában” vannak, mert a székházat a kilépő cé­dula nélkül nem hagyhatja el. Jómagam szinte naponta meg­fordulok a megyei tanácsnál, annak valamelyik hivatalában, irodájában, tisztségviselőjénél. Nem ritkán kopogtattam be zárt ajtón, netán nyitottam be üresen hagyott hivatali szobába. Az esetek jó részében utólag tisz­tázódott, hogy a keresett szak­ember azért volt házon kívül, mert tisztsége és hivatalos dolga őt is más hivatalba, netán kiszállásra szólította. Ám nem egyet, kettőt ismerek, akivel munkaidőben éppen ott futot­tunk szembe, össze, ahol a tisztviselőnek éppen semmilyen hivatalos keresnivalója nem volt. A siránkozó hangú írás szerzője azt is felrója, hogy a székházban dolgozók „piacra sem mehetnek, pedig a büfé gyengén ellátott”. A nem nyu­gati gyakorlathoz hasonlóan ellátott falatozó, kávézó való­ban nem szupermarket, ám épp elegendő ahhoz, hogy az ott dolgozó szolgálati idejében elfogyasszon egy kávét, hűsítőt. Nem tudom, ki mire gondol annak hallatán, hogy a tiszt­viselő munkaidőben nem járhat ki a piacra. Nekem az jutott eszembe, hogy a tanító néni sem hagyja ott az órán a nebu­lókat, ha eszébe jut, hogy spenót és salátát akar vásárolni. A tanító nénin kívül még sok más foglalkozású személy sem engedheti meg magának ezt a kiruccanást. A tisztviselőnek, az adófizetők pénzén a közért fizetett hivatalnoknak munkai­dőben az irodában, a hivatalban a helye, így hát kaszárnya­szellemet emlegetni nemcsak túlzás, hanem annak a beisme­rése: semmittevésre és sétafiká­­lásra is van ideje a költségve­tésben felduzzasztott hivatalnok­seregnek. • FEJÉR LÁSZLÓ Nálunk már a sztrájk sem az igazi • Fotó: OLÁH ISTVÁN / RMSZ Én optimista vagyok Beszélgetés SZABÓ KÁROLY Nagykárolyban élő szenátorral • A városi lakosság nagy része eg­y teljes gazdasági összeomlástól retteg. Késnek a fizetések, nyugdíjak, és sokan már attól félnek, bekövetkezhet, hogy egyszerűen el is maradnak. Szenátor úr ezt a ijesztő problémát hogyan látja?­­ Szó sincs gazdasági összeomlásról, hanem egy rossz gazdasági állapotról beszél­hetünk, amely egyrészt látszólag követ­kezménye a gazdasági szerkezet átalakí­tásának. Viszont az én véleményem az, hogy a gazdasági szerkezet átalakításának a kés­leltetéséből adódik. Az ún. reformok kés­leltetéséből. De ez még nem ok arra, hogy visszasírjuk a múltat. • Melyek­ azok a lehetőségek, melyek a sze­nátor úr szubjektív véleménye szerint kivezethet­nének az ország gazdasági helyzetének ne­hézségeiből?­­ Minden véleményem szubjektív. Végre kell hajtani és minél sürgősebben a parlament által jóváhagyott kormányprogramot, mert a kormányprogram jó. Éppen ennek az elmu­lasztása, késleltetése okozta a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetet. Nem számolták fel a veszteség­termelő vállalatokat és ágazatokat. MmjDecficj^imk^^Ten^eidé^^^ddk^Ten^ forgalom évek óta dollármil­­liárdokat hoz a magyar gaz­daságnak, az régóta nem titok. Hogy az anyaországban áldoz­nak a turistacsalogató vendég­­fogadásra, s a nemzetgazdaság jelentős ágazataként nyilván­tartott turizmus menedzsment­jének fejlesztésére, arról bárki meggyőződhet(ett), aki mostan­ság Magyarországra látogat(ott). Nyilván, a magyar idegenforga­lom illetékesei áldoznak is arra, hogy az ország turisztikai kíná­latát a külföld megismerje. A kolozsvári magyar főkonzulá­tuson - annak megnyitásával szinte egyidőben - egy turizmus részleg is megkezdte működését. Az iroda vezetőjét az április végi bukaresti turisztikai vásáron bevezetőül arról faggattuk: miért kellett a részleg, s miért éppen Kolozsváron? - Másfél éve létezünk, jó egy esztendeje dolgozik is részle­günk. 1998-ban Bir­talan Ákos akkori román turisztikai minisz­ter és akkori magyar kollégája lehet elérni a megfelelő munkabéreket. És sajnos, ez a lépés nem egy kis létszámú munkahely felszámolásával jár. • Európában több demokratikus ország mo­narchia. Nem volna-e jó megoldás nálunk is ilyen államforma. Nem lendítene fel annak a nyugati tőkének a beáramlását, amely segítene kiemelni bennünket a jelenlegi kátyúból? - Nem vagyok biztos benne, hogy Románia számára a monarchia nem lenne-e orvosság. Egyébként is ebben a kérdésben, mivel alkotmányos kérdésről van szó, csak nép­szavazás dönthet. Az én megítélésem szerint az alkotmányos monarchia bevezetésére tett indítvány nem nyeri el, ami szükséges lenne: a lakosság többségének a tetszését. Ami a nyugati tőke beáramlását illeti, az nem a monarchikus államformának a függvénye.­­ Erdélyi románok közt itt-ott felbukkant egy Erdélyi Köztársaság gondolata. Mivel a történelem során Erdély századokon keresztül volt különálló fejedelemség, negatív vagy pozitív változást okozna, ha elméletben jelenleg elképzelnénk ennek a leszűkítésnek az esetét? - A gondolat szabadságának semmi sem vethet gátat. Gondolni mindenre szabad. Sőt, az alkotmány mint a véleménynyilvánítás sza­badsága szavatolt. • Ha az államelnök helyében volna, vagyis államfő lenne, akkor a jövő érdekében milyen kérdezett: NAGY ÁGNES (Folytatása a 4. oldalon) Tépelődő gondolatok Anyák Napja előtt Asszony maradjon a főző­kanálnál! Ez a férfiak dolga, minek szólsz bele, amikor úgysem értesz hozzá! Bólo­gass, lányom, amikor a férfi a munkájáról beszél, még akkor is, ha nem is konyítasz a té­mához! Ez a te dolgod: a helyeslés, a buzdítás­... Dédanyáink idejében talán megállta a helyét e nézet. Ma azonban kissé korszerűtlen. Ennek ellenére sok helyen mégis eluralkodóban ez a szemlélet. Be kell hogy valljuk, nekünk nőknek is nagy szerepünk van ebben! Az „elnyomást" elszakadássá, eltávolodássá változtattuk. Távol kerültünk a Férfiaktól! Harcoltunk az érdekeinkért, női mivoltunk emeléséért, a tiszteletért. Ez jó és hasznos célnak bizonyult. Senki se higgye, hogy vérmes femi­nista lennék, távol áll tőlem. Vallom, hogy az egyenjogú­ság terén már mindent elér­tünk, „kiharcoltunk". Meg­mutattuk, hogy lehetünk űru­tazók vagy fémmunkások,­ politikusok vagy üzletass­­zony. Mindezek érdekében (a sikerekért) sok mindenről lemondtunk. Ezen „siker" egyik súlyos következménye Nőiességünk elvesztése. A férfiak ma már egyáltalán nem előzékenyek - mielőtt néhányuk jogos felhábo­rodását kivívnám, megjegy­zem, persze csak csendben, hogy azért akadnak kivételek. Nem engednek előre minket, nem adják át a helyüket s azt is megkockáztatnám, hogy sokan közülük nem tisztelnek minket. Utóbbit csupán azért, mert nők vagyunk. Hát ezt értük el!? Ez a mi hibánk, hogy a Nő fogalma leérté­kelődött! Partnereink sokszor azt sem tudják, hogy milyenek is vagyunk valójában. Csak a negatív értelmet hordozó nőt látják bennünk. Mi pedig továbbra is háborúskodunk, elvégre dúl a nemek harca. Küzdünk, hogy helytálljunk a munkahelyünkön, a család­ban, az ún. férfi­társadalom­ban. A magánéletünkben azonban - ha bevalljuk, ha nem - mégis tűzszünetet kötünk választott partnerünk­kel. Szükségünk van rájuk­­ egymásra! ■ Nap mint nap Don Quijote- i harcot folytatunk, mert nem tudjuk „felfogni", hogy ketten vagyunk egy egységes egész. Az érem két oldala! Félbe­vágva, egymástól függetlenül amúgy­­ értéktelen. Ahogy egy nálam okosabb ember mondta: két NEM(ből) egy közös IGEN. Ne harcoljunk hát, hanem kölcsönös tisztelettel közeled­jünk egymáshoz, hiszen csak együtt vagyunk képesek a csodára, új Élet Teremtésére! S valljuk be őszintén: mi lehet nőiségünk igaz bizonyítéka, ha nem az Anyaság?! , JÓZSA TÍMEA Anyák, nejek, szeretők • Fotó: SZÉKELY SÁNDOR / Bukarest Ne kételkedjünk a magyaros vendégszeretetben Beszélgetés dr. BÍRÓ GÁSPÁR ZOLTÁNnal, a kolozsvári magyar főkonzulátus turizmus részlegének vezetőjével Hogy a magyarországi idegen­ egyezményt írt alá a két ország alapuló­­ forgalom, amit ne­vezhetünk turizmusnak is. Aztán létezik a bevásárló forgalom, ami szintén természetes, bármeny­nyire tagadnánk is, sőt, egyesek annak pejoratív értelmezést is adnak. Tudomásul kell vennünk azonban, hogy a svédek például Finnországba, az osztrákok Né­metországba, a svájciak Olaszor­szágba járnak bevásárolni, utóbbiak tankolni. Az angolok Franciaországban esz ne­k­isznak... s a felsorolást folytat­hatnánk... Aztán van az ún. klasz­­szikus turizmus, amikor egy személy az országában meg­szerzett pénzt egy másik állam­ban költi el azzal a céllal, hogy azt megismerje, ott jól érezze magát. Persze, az ilyenszerű megközelítés ugyancsak közgaz­dasági, de nem lehetünk álszen­tek, mert lényegében erről van szó. A turizmus immár nem a „népek közötti barátság elmé­lyítését” szolgálja, bár az sem utolsó szempont... közötti idegenforgalmi kapcsola­tok fejlesztésére, hisz a rend­szerváltások előtt azok viszony­lag számottevőek voltak, a szervezett turizmus néhány százezres tömeget mozgatott meg évente, ám 1990 után erőteljes visszaesés tanúi lehettünk. Ma­gyarországon a turizmus nagyon fontos gazdasági ágazat, érde­künk tehát, hogy azzá váljon ismét a környező országok vonat­kozásában is, bár tudjuk, a korábbi szintet aligha éri el egyhamar. Ezért született meg a döntés, hogy ne csak Németor­szágban, ahol három irodánk van, hanem a szomszédos álla­mokban is képviseleteket nyis­sunk, így például Varsóban, Prágában, Kijevben és Kolozs­váron. Azért Kolozsváron, mert Romániából a nagyobb forgal­mat nyilván az erdélyi részekből várjuk. Az onnan Magyaror­szágra irányuló turizmust persze nem mi találtuk ki, az működik, de befolyásolni mindenképpen megpróbáljuk. Létezik az ún. etnikai­­ rokonlátogatáson Kérdezett: FERENCZ L. IMRE (Folytatása a 4. oldalon) Kinek ördöge Frunda? igdöbbennéssel vették tudomásul a román politikusok tudjuk meg, az egyik (mert több is van) a hazai, de­­­általában a magyarsággal egyfolytában kötekedő bukaresti napilapból, hogy az Európa Tanács parlamenti­­ közgyűlése változtatás nélkül elfogadta Frunda György­­ szenátor jelentését a titkosszolgálatokról, mi több, azt a javaslatát is, hogy ezek ettől arrafelé ne foglalkozhassanak a nemzeti és vallási kisebbségekkel. Hogy mitől döbbentek le a kollégák? Egyszerűen attól, hogy az európai honatyák nem­­ hallgattak rájuk, mármint azokra, akik tudnak, amit tud­nak azokról a fránya kisebbsé­gekről, legyenek azok nemze­tiek vagy vallásiak, s inkább Frunda pártjára álltak, per­sze, nagy együgyűséggel... Annak a magyar politikus-­ork­nak a pártjára tehát, akinek „rejtett szándékai“ ugyebár, mifelénk közismertek. Mert mivel jár az ET parlamenti közgyűlésének döntése? - teszik fel a román politikusok maguknak a költői kérdést. Mindenekelőtt azzal, hogy a­­„tiltás“ miatt jócskán változtatni kell a nemzetállami szemszögből megfogalmazott és elfogadott, a hazai­ titkosszolgálatok tevékenységét szabályozó törvényeken, amelyek mindmáig lehetővé teszik a kisebbségek szer­vezeteinek, vezető politikusainak lefigyelését stb. A Frunda-kezdeményezés - szögezi le Radu Timofte SZDRP­­.s szenátor - gyakorlatilag megbénítja a titkosszolgálatokat, amelyek mindenek lesznek, csak titkosszolgálatok nem. Hogy miért nem? Nem kell a választ kitalálni, mert önmaga adja meg. Azért, mert nem foglalkozhatnak az irredenta és szepa­ratista jelenségekkel, mozgalmakkal, törekvésekkel. Hogy hol lát ő ilyesmit, azt sem nehéz megállapítani. Főleg akkor nem, ha ismerjük a szenátor úr filozófiáját, pártjának ideológiáját, pártelnökük, Ion Iliescu ezerszer elismételt nyilatkozatait, melyek szerint az RMDSZ olyan szervezet, amely autonómiát akar az erdélyi magyarságnak, bantuszianizálni szeretné azt és így tovább, s mindezzel nem tesz mást, mint alájátszik a magyar irredenta köröknek, amelyeknek a célja Erdélyt­ elszakítani Romániától. Amiből - véleményük szerint - logikusan következik az, hogy az RMDSZ-szel, a romániai­ magyarság szervezeteivel csínján kell ám bánni, megfigyelés­ alatt kell őket tartani, minden lépésüknél résen kell lenni, s, mert soha nem tudhatni mikor csapják a tromfászt az asztalra, s lógnak meg szülőföldjükkel együtt... más tájakra. Hát a Frunda-kezdeményezéssel mindennek vége, legalábbis: akkor, ha Románia maja magáévá teszi az ET határozatát, s annak megfelelően alakítja törvényeit. Jelei vannak ugyanis annak, hogy nem szívesen alkalmaz­kodunk az európai normákhoz, s ha tessék-lássék mégis! megtesszük, akkor csak úgy, hogy előbb „kiheréljük“ azokat. Amint az az elhíresült 1201-sel is történt, de más nemzetközi dokumentumokkal, ajánlásokkal is, amelyek előírásait váltig nem kívánja a román parlament törvénybe iktatni. Erre, gondolom, bizonyítékként nem kell példát felhozni, hiszen a képviselőházban, a szenátusban nap mint nap csak erről, meg ilyesmiről vitatkoznak hol a tanügyi, hol a helyhatósági, hol meg a köztisztviselői törvény kapcsán. Függetlenül mindettől, Frunda hirtelen ismét első számú közellenséggé vált, a magyar szélsőséges törekvések faltörő kosává (valahogy így fejezte ki magát Radu Timofte szenátor is). S erre már fel kell kapnunk fejünket. Már csak azért is, hogy megkérdezzük: kinek ördöge Frunda György, aki egyébként az erdélyi magyarság körében a legnépszerűbb politikus? Azt már láttuk, hogy az egykori kormánypártok szemében az, s azt is tudjuk, hogy bizonyos RMDSZ-körök sem vélekednek másként. Igaz, egészen más okokból és teljesen más célokkal. Nekik Frunda „neptunos“, „megalkuvó“,­ „tájbasimuló“ stb. Erre kell azt mondanunk, hogy na, most aztán jól belesimult a tájba. De nem a bukarestibe, ahogy azt megfogalmazzák, hanem... az európaiba. GYARMATH JÁNOS

Next