Romániai Magyar Szó, 1999. május (11. évfolyam, 3047-3077. szám)
1999-05-25 / 3071. szám
Új sorozat 3071. szám 1999. május 25., KEDD Ára: előfizetőknek 577, darabonként 1300 lej Tel.: 224 29 62, 222 58 02, 224 36 68 Fax: 222 94 41, 224 28 48 E-mail: rmsz@com.pcnet.ro Bucure$ti, Piata Prései Libere 1 INTERNETEN az RMSz az alábbi címekről hívható le: http://www.nextra.ro/internetto/RMSz vagy http://www.hhrf.org/rmsz Az autonómia dilemmái A koszovói krízis majdani lezárásával kapcsolatos latolgatásoknak mind gyakoribb elemévé vált a vajdasági autonómia felújítása, és azzal kapcsolatban (de néha arra leegyszerűsítve) a magyar kisebbség jövője. Érdemes ezért felvázolni az autonómia múltját és a lehetséges megoldásokat determináló realitásokat. A történelmi Magyarország délvidéki területein létrehozandó autonómia gyökerei az 1690-es szerb bevándorláshoz, valamint I. Lipót császár dekrétumaihoz nyúlnak vissza. Ezekben és több más leiratban különféle kiváltságokat ígértek (a határőrszolgálat fejében adtak is) a törökök elől a magyar Délvidékre menekülő, s azt a 18. század elején csaknem tízszázalékosan benépesítő szerbek számára. Jóllehet a lipóti dekrétumok azt nem tartalmazták, hogy a Délvidék (amely ráadásul a 18. századi német és magyar betelepülés következtében vegyes etnikumúvá „hígult” autonómiával felruházott szerb területi-politikai egységgé válna a Habsburg-államon belül, idővel mégis ez a követelés vált a magyarországi szerb nemzeti mozgalmak politikai céljává. Ez a követelés állította szembe 1848-ban a szerbeket a magyar forradalommal. Az előző másfél évszázadban egyre több lipóti különjogot elveszítő szerbek ugyanis a magyar államon belül olyan szerb autonóm terület létrehozását szorgalmazták, amelyet következetesen Vajdaságnak neveztek, és amelytől az egységes politikai nemzet téveszméjétől vezérelt magyar kormányzat elzárkózott. Végül 1849- ben a Habsburg-kormányzat létrehozta a Vajdaságot. A szerb remények azonban nem váltak valóra. A bánsági területekkel összevont tartományban a szerbek kisebbségben voltak, autonómiáról pedig a Bach-korszak közepette szó sem lehetett. 1860- ban fel is számolták a vajdaságibánsági különállást azzal, hogy ezeket a területeket is visszaillesztették a megyerendszerbe. Mindennek ellenére a Vajdaság újbóli létrehozása a magyarországi szerb törekvések szerves része maradt. Ennek jegyében deklarálta 1918 novemberében a frissiben felállított és vajdaságinak mondott, de szinte kizárólag szerbekből álló parlament a Vajdaság Szerbiához történő csatlakozását. Ezt a döntést a trianoni szerződés (jóllehet, nem foglalkozott azzal, hogy mi legyen a Vajdaság státusa a délszláv államon belül) de facto megerősítette azzal, hogy a jugoszláv államhoz csatolta a Délvidéket, ahol egyébként a szerbek csak relatív többséget alkottak a magyarok, a németek és több más, kisebb népcsoport mellett. A Vajdaság politikai-közigazgatási egysége azonban most is csak átmenetinek bizonyult: a délszláv állam stabilizálódásával előbb részlegekre bontották, majd az úgynevezett Duna-bánságba olvasztották. 1945-ben, a jugoszláv föderáció létrehozásakor, Szerbia autonóm tartományaként ismét felállították a Vajdaságot. Valódi tartalmat azonban csak a hatvanas években kapott az autonómia, végleges formáját pedig az 1974-es alkotmánnyal nyerte el. Akkor a Vajdaság csaknem tagköztársasági jellegű önkormányzatot kapott, teljes állami struktúrával és közvetlen szövetségi képviselettel. Az egyetlen lényeges különbség a köztársasági státushoz képest az volt, hogy önrendelkezését csak Szerbia részeként gyakorolhatta JUHÁSZ JÓZSEF történész (Folytatása a 2. oldalon) Lapzártakor érkezett hírekből: • Ha/a kísérjük a menekülteket!« George Robertson brit védelmi miniszter hétfőn kijelentette: a koszovói menekültteket akkor is NATO-katonaság is fogja haza kísérni, ha abba nem egyezik bele a jugoszláv kormány. Teljes az egységünk abban, hogy a menekülteknek haza kell menniük, méghozzá biztonságban. Slobodan Milosevic nem határozhatja meg, hogy mi mit csinálunk! (BBC televízió) • Vulkánkitörés Guatemalában, készültség Nicaraguában • 21 évi szünet után működésbe lépett a guatemalai Volcan de Fuego (tűzvulkán). irdatlan mennyiségű hamut, port és köveket zúdítva a környékre. 1 1 Az ugyancsak közép-amerikai Nicaraguában a Telica vulkán készül kitörni. A Telica utoljára 1994-ben lépett működésbe. • Hingis győzelme • A világranglista-vezető svájci Martina Hingis sikerrel mutatkozott be a francia nemzetközi teniszbajnokság női versenyében, mivel a hétfői nyitónapon 1 óra alatt diadalmaskodott a holland 1 . Amanda Hopmans felett. Női 1 egyes, 1. forduló: Hingis (svájci, 1.) -Hopmans (holland) 6-1,6-4. | Magyar napok... húsz év után Interjú HALÁSZ JÁNOSSal, a bukaresti Magyar Kereskedelmi Iroda vezetőjével Halász János, a bukaresti Magyar Kereskedelmi Iroda vezetője egy idő óta „keresett”, ugyanakkor nehezen elérhető emberré vált mind Magyarországon, mind Romániában. Méghozzá annak köszönhetően, hogy hazájában igencsak megnőtt az érdeklődés a román piac, míg mifelénk a magyar áru és tőke iránt is. És ki más, ha nem ő lenne az, aki hasznosítható, néha nélkülözhetetlen tanáccsal, információval, sok esetben pedig igen keresett partner címével tud szolgálni. Idejét egyébként e napokban is Budapest és Bukarest között kellett megosztania. Csütörtökön még a gyergyószentmiklósi származású, de mindkét országban közmegbecsülésnek örvendő Lázár Miklós által vezetett eLeM Stúdió által a Gellért szálló Gobelin termében szervezett konferencia előadója volt, egyébként együtt Petre Cordossal, Románia budapesti nagykövetével, a petrozsényi származású Dicsák Pállal, a mintegy kétszáz céget felölelő Magyar-Román Kereskedelmi és Iparkamara elnökével, Antal Istvánnal, a román parlament képviselőháza ipari és szolgáltatási bizottságának titkárával, Stromajer Gézánéval, a magyar Gazdasági Minisztérium főtanácsosával, hogy keddtől már Bukarestben a húsz év szünet után újraélesztett, a TIBCO-val párhuzamosan sorra kerülő Magyar napok egyik jeles házigazdája legyen. A két esemény között értük utol meg Budapesten, s faggattuk arról, hogyan is állnak, milyen szintet értek el, és milyen távlatoknak nézhetnek elébe az egyébként közismerten lendületesen fejlődő magyar-román gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok. Egy magánvállalkozónak, Lázár Miklós kiállításszervezőnek az az ötlete támad, hogy konferenciát szervez a magyar-román kereskedelmi kapcsolatokról Budapesten, s amint azt tapasztalhattuk, ezzel átütő sikert arat. Több mint ! Kérdezett: GYARMATH JÁNOS (Folytatása az 5. oldalon) Vándorszínész korában a szabadságharc nagy költőjének is sokszor felkopott az álla, amiről tréfás hangon is megemlékezett. A vándorszínészekről készült, forgatott korábbi játékfilmek a festői nyomorról nyújtottak képet. Elviselni el lehet a játék kedvéért, benne élni tartósan viszont nem paradicsomi létezés. Minden középiskolát végzett erdélyi megtanulta és vallja, hogy a színészet hőskorában a színész, a színház az anyanyelvi műveltség terjesztője volt, az anyanyelv hordozói voltak a kopott és sokszor éhesen maradt vándorszínészek. Manapság pedig ej, de sokszor kimondott elv ismét, hogy „nyelvében él a nemzet”, az anyanyelv megőrzéséért hallani szónoklatokat. A szónoklatoknak viszont van vagy nincs tettekben aranyfedezete. Nemrég egyik vidéki színházunk zilahi gyermekeknek ráadásul hozott el egy szép színházi játékot, s a jegy- TCinixtorz pénztárnál összesen 35 jegyet IV111CIV <Xh adtak el. Egészen friss tör 4„J„1T.,4 ténet: Az Árpád-házi Szent erdeKVGY.elme Margit című tétrészes történemi Ó tCyá C? nelmi dramaval erkezett ma <X S^lXlJaUSAaS! sik színházunk Zilahra, megelőzően többször hirdették a helyi médiák, falragaszok, úgy tudom, a templomba járó híveknek is lehetővé tették, hogy az eseményről értesüljenek. Nos, a félezernél több személyt befogadó szakszervezeti művelődési ház nagyterme majdnem kongott, összesen 208 néző ült benne. A lelkes kis nézőseregtől kapott vastapsot, ünneplést a színészgárda, csakhogy az emberben összegyűlt a keserűség: hol vannak a régi nézők, akik tíz és valahány esztendővel ezelőtt zsúfolásig töltötték meg a színháztermet, pótszékeket kellett betenni, és mégis akadtak, akik állva nézték végig az előadást, ha már ülőhely semmiképpen nem akadt. A történelmi dráma pár száz nézőjéből 155 bérletes néző volt, abból pedig öt(!) felnőtt bérletes, a többi diáknéző. Alig több mint félszáz jegyet adtak el a jegypénztárnál, összesen 53 jegyet vettek a jó zilahiak, abból 15 felnőtt és 38 diák. Drága lenne a színházjegy? A nyugdíjasoknak is kedvezményt nyújtott a színház, diákjegy értékű összegért válthattak jegyet, ami nem volt több három korsó sör áránál. Üres volt a hivatalos páholy, nem ült benne egyetlen személy sem, pedig a színházak gyakorlata szerint a vendégjátékok idején a helyi előkelőség, pontosabban a helyi vezetők meghívót kapnak, ingyen nézhetik meg az előadást. Kedvem lenne ironikusan azt mondani, rosszul időzített a színház, az érdekvédelmi szervezet kongresszusi küldöttei még fáradalmaikat pihenték, azért nem voltak jelen, viszont igazságtalan lennék, az alig másfél tucat személyből álló kongresszusi küldöttség tagjai többségükben nem voltak zilahiak. Ám a városi vagy a megyei választmányi tagok közül aligha voltak néhányan a színházban. Hiányoztak a tanárok, az orvosok, a mérnökök, a korábbi előadások évtizeddel ezelőtt megszokott törzsközönsége. A bingóterem bezzeg minden este tele, szerencsejátékra gyűl össze a közönség, sokan köztük magyarok. A Pro Tv telenovelláit kommentálják naponként a volt színházjáró jó magyarok Zilahon... Kell nekünk érdekvédelmi szervezet, anyanyelvű oktatás minden szinten; magyar könyv és magyar nyelvű sajtó, színház — csakhogy majd mindegyik elbukik. Az anyanyelvű osztályokban nincs elegendő jelentkező; a magyar könyv - ha könyv - eladatlan áll a bolti polcokon, ellenben a színes fedelű szerelmes sztorik ponyvái fogynak egyre-másra; az anyanyelvű sajtó előfizetői vagy példányszámonkénti vásárlói apadnak; az anyanyelvű színház előadásain egyre több szék marad üresen a nézőtéren. Hol van a szónoklatok fedezete, hol van és kinek az érdekvédelme a hazai magyar nyelvű színjátszás? „Pártolj, közönség, és majd haladunk” — írta Petőfi levelét színész barátjának. Addig pártoljátok az erdélyi magyar színjátszást, amíg létezik, holtában legfennebb majd elsiratjátok FEJÉR LÁSZLÓ Interjú dr. KALMÁR LÁSZLÓval, a Segítő Jobb Egészségügyi- Humanitárius Alapítvány elnökével A hippokratészi esküt nem kötik határok A volt kommunista láger országai közül Magyarország több szempontból is lépéselőnyben van szomszédaival szemben. Ez az egészségügyi-szociális szolgáltatások terén is lemérhető, annak ellenére, hogy itt is vannak gondok. Évtizedek óta vállalnak határon túliakat az egészségügyi intézetek, de hivatalos formában csak a Segítő Jobb Alapítvány létrehozása óta, amely a lakóhelyükön el nem látható betegek magyarországi kezelését szervezi, koordinálja és finanszírozza. Ezt megelőzően a minisztérium szemhunyása mellett, az állam terhére látták itt el azokat a betegeket, akiknek valamilyen módon sikerült kórházközelbe jutniuk Magyarországon. A hozzávetőleges becslésből kiderült, hogy ez az országnak évente 1-2 milliárd forint közötti összegbe került. Mert nemcsak olyan problémákkal fordultak a magyarországi intézetekhez, amelyeket otthon nem tudtak megoldani, hanem - a jobb ellátás érdekében - enyhébbekkel is. Az egészségügy átszervezésekor a költségvetési feltételek is megváltoztak. A biztosítási rendszerben problémássá vált e betegek befogadása, mert feltevődött a kérdés: ki fizet értük? Az állam nem fizet, a biztosító nem fizet, s ha a kérelmező beteg sem tud fizetni, akkor befogadása esetén a kórház veszteségszámláját terhelik. Dr. Kalmár László kezdeményezésére 1990-ben öttagú, lelkes csoport létrehozta a Segítő Jobb Alapítványt, azon határon túli súlyos betegek segélyezésére, akik ellátására egyes szomszédos országok még nem rendelkeznek kellő kapacitással , felszereltséggel. Kezdetben ezt teljes mértékben szponzorok segítségével oldották meg. A kormánytámogatás 1993-ban indult be, 120 millió forinttal, s évente átlag 20 millió forinttal növelték. A kormánytámogatás jelenleg az alapítvány Lejegyezte: GUTHER M. ILONA (Folytatása az 5. oldalon) Asztal végiek, elfeledettek hívogatása Hitsorsósaink! Szórványmagyar Testvéreink! Ünnepre hívunk benneteket. Ahogy Nehémiás korában (12,43)..... áldozának azon a napon nagy áldozatokkal, és vígadónak, mert az Isten megvidámítá őket nagy örömmel, sőt az asszonyok és gyermekek is vígadónak, és Jeruzsálemnek öröme nagy messze hallatott”, úgy vágyunk mi is Istennek ünnepet szentelni, veletek találkozni május 29-én, szombaton a délelőtt 10-kor kezdődő belényesi szórványnapunk ünnepi rendezvényein. A Mennyei Jelenések írója két ízben is így lelkendezik: „Meglett!” (16,7, és 21,6) Ilyen Isten előtti főhajtás akar lenni a mi ünnepélyünk is. Köszönjük neked, Urunk, hogy majdnem ötévi szakadatlan munkánkat megáldottad, imádságunkat meghallgattad. Álmunk, reményünk íme: valóra vált. Gyülekezeti házunkat megnyithatjuk. A Belényes tési-medence összmagyarságát szolgálni hivatott Megmaradási Háza immár meglett. Felépült. 1 Szolgálatba lép. Jeremiás azt mondja (23,28):_ „A próféta, a ki álomlátó, beszéljen álmot; a kinél pedig az én igém van, beszélje az én igémet igazán". El kell mondanunk mindjárt az indításnál, hogy magyar (egyházi-világi) látó és láttató alapítványaink egy petákot sem adtak e szórványközpont elkészültéhez. Józan és gyakorlatias holland testvéreink és belényesi reformátusaink állták az összköltségeket. A Megmaradás Házának felépítésénél az a mibennünk itt, a Végeken tudatosult felismerés vezetett: egy olyan, direkt miértünk kikísérletezett és bevált tetőcserép a Szórványügy, mellyel szaporán (és kifizetődően) vakarnak egyesek bennünket. Jób, azaz a Szórvány, történelemtől potyoltan hever a hamuban, szemétdombon (2,8), undok fekéllyel borítva talpától feje búbjáig. Azzal sem megyen semmire, ha maga vakarja ótvarosra magát, azzal még annyira sem, ha státusos szórványügyisek vakarják lilára. A szórvány maga gyógyíthatja meg egyedül önmagát. Bennünk nincs semmi önsajnálat, sem sajnáltatás. Min ZSISKÓ JÁNOS lelkipásztor MIKLÓS JÁNOS , vájnok SZATMÁRI PÉTER gondnok POP GYÖRGY elnök (Folytatása a 4. oldalon) Csíksomlyó 1999-es ünnepe Kordonon belül és kívül Lélekben megtisztulni érkeztek ebben az évben is a világ minden tájáról zarándokok a csíksomlyói pünkösd szombati búcsújára. Immár tíz éve, minden évben ezen a napon újra benépesedik a két Somlyó hegy közötti „Nyereg”. A több százados hagyomány szerint egyházi zászló alatt, keresztaljakkal érkeznek a zarándokok a kegyhelyre, ahol idősek és fiatalok felelevenítik az előző évek élményeit, találkoznak barátok, akik lehet, hogy éppen itt a Somlyói Szűz Mária lábánál kötöttek barátságot. Már péntek este benépesedett a ferencrendi barokk templom és udvara. Akik korábban érkeztek, imádkozással töltik az éjszakát, várva a következő napot, az ünnepi körmenetet. Több kontinens számos országából jöttek az idén is zarándokok Csíksomlyóra, áhítatból vagy éppen kuriózumból. A Nyeregben felállított Hármashalom oltárhoz már szombaton kora reggel elindultak a zászlóaljak, hogy a félegytől kezdődő szentmisén részt vehessenek. Hagyomány az is, hogy a papság az úgynevezett kordonban vonul a hegyre. A kordont, amelyet élő láncnak is mondhatnánk, a Csíkszeredai Márton Áron Gimnázium és a Segítő Mária Római Katolikus Szeminárium diákjai alkotják. A kordonban a győzelmi zászlót szimbolizáló labarumot minden évben a két gimnázium legjobb fiú-diákja viszi. A méhkas alakú egyházi jelvényt ebben az évben az előző évek DACZÓ DÉNES (Folytatása a 4. oldalon) ----------------------------------------------7””~i Ez a szelvény 5 milliót ér, ne dobja el! Vágja ki, gyűjtse össze valamennyit, amit három hónapon át közölni fogunk, s ne felejtsen el rajta írásban válaszolni soros (14.) kérdésünkre: HOGY NEVEZIK A SOKAT ÁHÍTOTT EURÓPAI VÍZUMOT? I