Romániai Magyar Szó, 1999. június (11. évfolyam, 3078-3107. szám)

1999-06-01 / 3078. szám

Új sorozat 3078. szám 1999. június 1., KEDD Ára: előfizetőknek 577, darabonként 1300 lej Tel.: 224 29 62, 222 58 02, 224 36 68 Fax: 222 94 41, 224 28 48 E-mail: rmsz@com.pcnet.ro Bucuresti, Piața Presei Libere­­ INTERNETEN az RMSz az alábbi címekről hívható le: http://www.nextra.ro/internetto/RMSz vagy http://www.hhrf.org/nnsz Ha nem fizetnek nyáron, nem fűtenek télen Margitta, Bihar megye harmadik legnépesebb, gaz­daságilag második legfejlet­tebb városa lassan egy évti­zede súlyos fűtési és vízel­látási gondokkal küzd. A he­lyi városgazdálkodási válla­lat, a SALUBRAM Rt. nincs könnyű helyzetben. Joan Ola cégvezető nem is titkolta elkeseredését, amikor a részvénytársaság helyzetéről fagattam. Immár kétmilliárddal tartoznak a Romgaz földgázszolgáltató trösztnek. Ha a mamutválla­lat türelme elfogy, leállíthatja a központi fűtéses lakások energiaellátását. Jól halad az úgynevezett mikro­hő­­központok, vagyis egyes lépcsőházak lakásainak fű­tését szolgáló rendszerek ki­építése. Jelenleg kilenc ilyen közösségi tulajdonban lévő kazán működik, de üzembe helyezték a város­háza, a bíróság, a Mezőgaz­dasági Bank mikrohőköz­­pontját is. Ez jó az érintett állampolgároknak és intéz­ményeknek, de rossz a vá­rosgazdálkodási vállalatnak. Negyven, a hagyományos nagy hőközpontoknál dolgo­zó, azok és a vezetékek kar­bantartásával foglalkozó személyt, mivel munkájuk feleslegessé válik, el kell bo­­csátaniuk. A vállalat helyze­tét az is nehezíti, hogy a la­kosság egymilliárd lejjel, míg egyes vállalatok hét­száz millióval tartoznak szol­gáltatásaikért. A Salubram pereskedik, de az igazság­szolgáltatás malmai lassan őrölnek, az adósság pedig gyűl. Rossz hír a hagyomá­nyos központi fűtést igénybe vevőknek, hogy ebben az évben megszűnik a fűtés­számlák állami támogatása, megduplázódik a szolgálta­tási díj. A cég vezetői arra ösztönzik az adósokat, hogy még a nyár folyamán, ami­kor a lakások, vállalatok közköltségei alacsonyab­bak, igyekezzenek kifizetni tartozásaikat, ugyanis meg­történhet, hogy télen fűtés nélkül maradnak! A város másik komoly gondja a csapnivaló ivóvíz­­ellátás. Öt új mélyfúrású kút üzembehelyezésével sike­rült a város alacsonyabban fekvő részein állandó vízel­látást biztosítani, de a ma­gasabban fekvő észak-nyu­gati kerületben, valamint a tömbházak felső emeletein csak időszakosan van víz. Igaz, az utóbbi hetekben az eddigi napi 7,5 óráról 9 órá­ra növelték az időszakos el­látást. A település elöljárósága és a Salubram hónapok óta ígéri, hogy felújítják a nagy köztemető sarkán álló víz­tornyot. A beruházás elké­szült, a megszólaltatottak szerint üzembehelyezése csak napok kérdése. ALBERT ATTILA Őröl a 120 éves malom A gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum a közelmúltban tette rendbe,­­­ majd működésbe is állította a város egyetlen múlt századból fennmaradt vízimalmát, s­­ Lukács Máriát, a múzeum igazgatónőjét elsőként arra kértem, hogy a malom tör- (­­ ténetét ismertesse az olvasóval. |­­ A most álló malomépület múlt századi, de helyén már a XVIII. században és va­­j­­­lószínűleg még előbb is malom állt. A víz erejét a medencében ősidők óta kihasz­nálták az emberek vízimalmok, vízifűrészek, ványolók, olajtörők működtetésére.| |Ezekről a XV. századtól kezdődően vannak levéltári adatok, tehát feltételezhető,­­­ hogy még korábbiak. Ennek a malomnak a helyén álló, XVIII. században említett víz t­ízimalom Tarisznyás Márton könyve szerint a Lázár grófok, tulajdonában állt. A je­ j­e­lenlegi épületről 1873-ban van az első bejegyzés a telekkönyvben: Kémenes Dávid! ! fiainak tulajdona az egykövű lisztelő malom és malomház. A Kémenes fiúk a mal­­­lmot 1890-ben Tinka Péter molnárnak adják el, később tulajdont vált, majd az 1920-1­­ as években Tinka Péter egy oldalági rokona, Tinka János veszi meg, aki haláláig mű- J­­­ködteti, ezután pedig leszármazottai dolgoznak vele folyamatosan 1996-ig. Érdekes,­­­ hogy a malmot nem államosították, 1996-ig működött, 96-ban eltört 100 éves tenge-i­­­lye, és akkor a család úgy döntött, nem javítja meg, hanem eladja. 98 tavaszán csík-! | szeredai műemlékvédő kolléganőmmel döntöttük el, hogy a műemlékmalmot meg-| | vesszük a múzeum részére - a malom szerepel a műemlékek országos jegyzékén -,­­ s hogy a szakintézmény keretei között régi őrlési technikákat, molnárszerszámokat be-| | mutató malomként hasznosíthassuk. 1998 júniusában sikerült is megvennünk a mai­ f­é­mot a megyei tanács anyagi támogatásának köszönhetően, át is írattuk a múzeum­ba-t Lejegyezte: GÁL ÉVA EMESE­I (Folytatása a 4. oldalon) Lapzártakor történt. Megkezdődött Ocalan pere m­egkezdődött hétfőn Abdullah Öcalannak, az illegális Kurd Munkáspárt hazaárulással vádolt vezetőjének pere az Isztambulhoz közel fekvő Imrali börtönszigetén. Ocalan, akit egyedüli fo­golyként és a legszigorúbb biztonsági előírások mellett őriznek a börtön­szigeten, ügyvédein keresztül üzente az ankarai kormánynak: a büntetőper helyett tárgyasokba kellene vele bocsátkoznia. Olyan politikusnak tartja önmagát, aki a térség békéjének kialakításán fáradozik. Bukaresti metrósztrájk - meghatározatlan időre .Hétfő hajnaltól meg­határozatlan időre sztrájkba léptek a bukaresti metró dolgozói. A sztrájk­­törvényben előírt minimális szolgáltatási kötelezettségnek azzal tesznek eleget, hogy 16 óra után útnak indítják a szerelvényeket. A metró dolgozói elsősorban azt követelik, hogy javítsák munkakörülményeiket, például is­merjék el a betegséget okozó szakmai ártalmakat. Traissi Basescu román közlekedési miniszter rendkívül kemény hangú figyelmeztetést küldött a vállalat dolgozóinak. A Metrorex vállalat a Legfelső Bírósághoz fordult az­zal a kéréssel, hogy nyilvánítsák törvényellenesnek a munkabeszüntetést. Hárommilliószor pedálozott - hiába . Száztizenhat nap után feladni kényszerült a francia Didier Bovard kísérletét, hogy pedálos csónakjá­­val átkelve az Atlanti-óceánon eljusson az Antillákra. Mindössze 130 kilométerrel a „végállomás”, az Antillák egyik szigete, La Desirade partjai előtt egy halászhajó vette fedélzetére a 36 éves férfit. A csónak­ján elhelyezett számláló szerint Bovard több mint hárommilliószor tapo­sott a pedálba a hosszú út alatt. Ez volt harmadik sikertelen kísérlete. Felnőttek és gyermekek Ez az évente beköszöntő gyer­meknap is arra utal, hogy valami baj van a felnőttekkel, a viszo­nyukkal a gyermekekhez. A srá­cot a tévé elé ültetik, hogy ne za­­jongjon, nézi is a gyerek egy-két évig a sok verekedést és gyilkos­ságot, aztán lemegy a barátjával a pincébe és megfojtja. Megtör­tént eset, megtörténhet bármikor. Ki a hibás vagy egyenesen bű­nös? A gyermek bűnöző lett, de bűnbe a felnőttek társadalma so­dorta, mely odadobta a filműzé­­rek áldozatául. Az apa gürizik és hajt reggeltől estig, hogy össze­hozza a mindennapit, az anya munkanélküli, ettől talajvesztett, idegállapota labilis, sokat do­hányzik s naponta fel-felhajt egy kupicával. A lakásban a gyermek iskoláskönyvein kívül nincs nyomtatott betű, apja-anyja soha­se vitte sétálni a parkba, hancú­­rozni a zöldbe, sohase mondtak neki mesét. Az iskolában egy név a sok közül, unett pedagógu­sok darálják a leckét, otthon ösz­­szecsapja a házi feladatokat, s uz ugyé a háztömbök közé focizni, majd, s hogy szürkülni kezd, ott kuksol a tévé előtt. Ez a robotkép a szeretet híján felnövő gyerekről. Ha szerencsé­je van, elvégez egy szakiskolát, lakatos lesz vagy villanyszerelő. Ha nincs, beszívja egy iskolai kábszerbanda, előbb anyja koszt­pénzéből lopkod, majd amíg egészséggel bírja, besurranó tol­vaj. A képből kihagytam a nyak­leveseket, pofonokat, ütlegelése­ket, amelyekkel gyermekünket „nevelni” igyekeztek. Nem volt módjában észlelni, hogy szülei szeretik egymást, ő se fog szeret­ni senkit, verték, ő is agresszív lesz, tévés élményei és családi tapasztalatai szerint a törvényt megveti, másban nem hisz, csak az ököljogban. A gyermekvédelem világkér­dés. Tele a világ immunbeteg (AIDS) és tüdőbajos gyermekek­kel, árvákkal, elhagyottakkal, mozgássérültekkel, de van gye­rek, aki csak éhezik vagy hajlék­talan, menekült... 21 millió me­nekült van világszerte, annak egyharmada gyermek, s a tábo­rokban annyi hiány mellett hiá­nyoznak az iskolák. Ahol pedig működik a jóléti állam, ott sincs minden rendben a felnőttekkel: munkára kényszerítik, szexuáli­san megtiporják, prostituálják őket és éppen a jóléti államokban nő a gyermekbűnözők, a káb­­szerfogyasztók arányszáma. A világ szegény felén (3 milliárd ember, egyharmada gyermek) az emberek napi keresete 2 dollár alatt mozog, amiből nyilván nem jut játékszerre, szűkösen iskola­­könyvre, bajosan és ritkán öltöz­ködésre. Világszerte egyre fogy azoknak a felnőtteknek a száma, akiknek boldog gyerekkoruk volt. Ez a hiány lelki sebeket üt, megfosztja a felnőtt személyisé­gét az emlékektől, a kezdetek eszményeitől, kiöli a másság iránti vonzalmat, az együvétarto­­zást, a család igényét. A mai világot is a felnőttek hozták össze. Az UNICEF a gyermeken akkor segít, ha nagy baj van. A kisebb bajok végtelen vesszőfutásán átsegíteni a gyer­meket - ez a feladat a szülőkre, tehát a felnőttekre marad. Egyre nehezebben tudnak megbirkózni vele, mivelhogy ők maguk is se­gítségre szorulnak, anyagiakra, de főként szellemiekre, tovább­nevelésre vagy átnevelésre. Ezen a napon, minden év júni­us elsején, ünnepségeket rendez­nek és a gyerekek ajándékokat kapnak. Pedig ez nem ünnep, ha­nem felhozó gondok gyülekezési pontja, amikor az ember szoron­­gatóan szükségét érzi annak, hogy megszakadjon egy folya­mat, és ne legyen abból a sok szép gyerekből annyi ronda fel­nőtt. SZÁSZ JÁNOS Keresztény orvosok találkozója 1991. április elején Gyulafe­hérváron megalakult a Keresz­tény Orvosok Szövetsége. Elnö­ke Bocskay István professzor, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem fogá­szati tanszékének vezetője. A szövetség hamarosan, június 5- én megtartja idei közgyűlését. Bocskay professzort arra kértük, tájékoztasson az eseményről.­­ Bevezetésképpen hadd mond­jam el, hogy egy kimondottan ökumenikus szervezetről van szó, az ne tévesszen meg senkit, hogy Gyulafehérváron jött létre annak idején, ezelőtt nyolc évvel. Akkor még az eufória időszakát éltük. Hatvan nagyon lelkes or­vos, egyetemi tanár gyűlt össze, és létrehoztuk az egyesületet. Az évek folyamán a tagság létszáma 350-re duzzadt. Az ötven évnyi testi és lelki nyomor után ez fel­­szabadulást jelentett. Mindenki nagyon lelkes volt. Jól tudjuk, hogy az orvosi ténykedésnek nemcsak testi vonatkozásai van­nak. Nagyon sok a lelki vonatko­zás, hiszen én nem tudok közel kerülni a beteghez, nem tudom beleélni magamat az ő problémá­iba, elfogadni az érzelmeit, ha lelkileg nem tudom megközelíte­ni. Tehát az orvoslást a vallással összekapcsolni szerintem nagyon szerencsés dolog. - Hogyan tudná jellemezni a szövetség nyolcéves ténykedé­sét? Mit tudnak felmutatni? - Főként svájci kapcsolataink révén sok segélyt hoztunk be az országba, előadásokat szervez­tünk. Marosvásárhelyen például az iskolákban drog-, alkohol-, ci­garettafogyasztással kapcsolatos problémákat tárgyaltunk meg. Pszichológusok, pszichiáterek, orvosok bevonásával. Sajnos a részvétel igen szerény volt eze­ken a rendezvényeken. Szóval a szenvedélybetegségek leküzdését nagyon fontosnak tartjuk. - Milyen időközönként tarta­nak országos összejövetelt? - Évente találkozunk széle­sebb körben. Eddig Csíkszeredá­ban, Sepsiszentgyörgyön, Nagy­váradon találkoztunk, ahol Föl­des Béla főorvos, valamint Tempf­­li József püspök és Tőkés László püspök jóvoltából nagyon jól si­került összejövetelünk volt, ahol megfogalmazódott a szövetség programja. Ezt igyekszünk betar­tani, de nem mindig sikerül. Hi­szen az egészségügyben levő gondok nemcsak közösségiek, hanem egyéniek is. Eléggé nehéz összehangolódnunk. Egy kicsit lazult a szövetség élete. - Az idén Csíksomlyó lesz a találkozó színhelye. Miért éppen erre esett a választás? - Hát már csak arra való tekin­tettel, hogy az erdélyi magyarság MÁTHÉ ÉVA (Folytatása a 4. oldalon) E­lfenekeléssel, felpofozással egyenlő, emlékezetes nap marad egy életen át sok-sok ezer általános iskolát vég­zettnek a mai gyermeknap. Június elsejét valakik alapo­san elrontották azzal, hogy éppen mára időzítették több évtized után a valamikori abszolváló vizsgával egyenértékű, képesség­vizsgálatnak nevezett megmérettetést. A főpróba keserű szájíz­zel korábban lezajlott, nagyon sokuk számára kudarccal vég­ződött. Hallottam viszont azt is, egyik-másik tétellel kapcsolat­ban a tanár sem tudott mit kezdeni, netán számára is ismétlőre utaló jeggyel végződhetett volna. A tesztrostán sokan kihull­tak, s fele, a tavalyi érettségivizsga katasztrófája ismétlődik meg az idén egy fiatalabb korosztály esetében. Nem tartozik rám, hogy kivezető utat mutassak a hazai okta­tás aggasztóan lesüllyedt állapotából, vannak arra hivatottab­­bak elegen, állítólag foglalkoznak is ezzel az immár évtizede tartó, átmenetinek nevezett korszakunkban. Belátom, oktatá­sunk reformjáról mindaddig érdemben nem beszélhetünk, amíg az iskolát futószalagon hagyják el az olvasni, írni jófor­mán" nem tudó gyermekek. Más kérdés az, mennyiben hibásak ezért ők vagy a szülők, netán a­­­ pedagógusok, vitassák meg a kérdést különféle fórumokon.Kisérettségi Baj inkább azzal van, hogy hir­telen emelték meg a mércét azok előtt, akik eddig nem gyakorolták a magasugrást. Az atlé­ta viszont a versenyen ismételhet, s a végén a legjobb eredmé­nyét vagy annak általánosát ismerik el. Az a nyolcadik osztályt végzett tanuló viszont, akinek június első napjaiban a képes­ségvizsgája nem sikerül, nem állhat pótvizsgára, nincs esélye, hogy egy második nekifutással megpróbáljon átlendülni a ma­­gasugró lécen. ,,A vizsga óraműszerűen meg van szervezve” - állította a Szilágy megyei főtanfelügyelő helyettese. Elmondta: felkészí­tőt tartottak az iskolaigazgatókkal, polgármesterekkel, átnézték a vizsgáztató központokat, biztosítottak a járművek a tanulók számára. A premiernek számító képességvizsga másik újdonsá­ga ugyanis, hogy a nyolcadikost nem saját iskolájában vizsgáz­tatják le, hanem kijelölt központokban. Szilágynagyfaluban például a szomszédos falvak és községek általános iskolát vég­zett valamennyi tanulóját. A tanügyi illetékes arról is meg­nyugtatott, lesz mindenik központban szaktanár, aki a tételt le­fordítja magyarra. Ettől függetlenül tartok attól, hogy nem min­denik vizsgáztató központban létezik fénymásoló berendezés, hogy a tesztlapokat gyorsan sokszorosítsák. Már annak a gyer­meknek, aki tényleg eljut időben a vizsga színhelyére. Tarthatunk vagy sem utólagos botrányoktól, még nem tudni, ám ki nem emlékezik: az elmúlt évben a minisztériumban ké­szült tételeket az egyik nagy hazai városban a vizsga előtt min­denki ismerte. És aki nem ismerte? Ez sem az én dolgom, majd felügyelnek a vizsgabiztosok. A kérdés csak az: elvéreznek-e vagy sem az idei első megmérettetésen a nyolcadik osztályt végzettek? Milyen lesz a kisérettséginek nevezhető vizsgán az átmenési arány? A sikeresen kisérettségizők felvételizhetnek középiskolába. Természetes, kell is lennie egyféle szelekció­nak. Azok megkapják a képességvizsgálatról kiállított bizonyít­ványt. Állítólag hatszáz lejt fizetnek, mert arra nincs az állam­nak pénze. Diplomát vásárolnak hát a gyermekek... Gyermeknapon viszont mindenképpen kilépnek a gyermek­korból a nyolcadik osztályt idén végzettek. Egy részük tovább­tanul középiskolában vagy szakiskolában. Hol lesz inasiskola, azt még a számukra véget ért tanévben nem tudni. Állítólag ahol közép- vagy szakiskola működik, abban a helységben nem lehet inasiskola. A városi inasiskola tehát ki fog költözni a ta­nyára. Melyik faluba, melyik félreeső zugba, azt majd ma köz­­lik, viszont miért ilyen későn, azt pontosan nem lehet tudni. Lehet, szükség van még egy-két áldozati korosztályra, hogy rádöbbenjünk a valóságra, ismerjük meg a valós helyzetet. Ha­nem elszorul attól a torkom, ha arra gondolok: éppen gyermek­napon a század- és ezredforduló korosztályát a kisérettséginek számító képességvizsgálaton siklatják ki rövidebb vagy hosz­­szabb időre, netán véglegesen egy pályáról. pp 7pd r­­­cvi n

Next