Romániai Magyar Szó, 1999. november (11. évfolyam, 3231-3260. szám)

1999-11-01 / 3231. szám

Lapzártakor értesültünk: Hétfőtől új EBESZ-szóvivő Pristinában Simona Miculescu - aki a román külügyminisztérium első női szóvivője volt - az EBESZ koszovói missziójának új szóvivője. Bár román diplomata vezeti az EBESZ tadzsikisztáni képviseletét is, a román külügyminisztérium számára ez az első eset, hogy valamelyik munkatársa ilyen szintű beosztást kapott. Az igazi szakmai próbát az elmúlt hónapok jelentették számára, amikor a NATO jugoszláviai fellépését egyértelműen támogató román diplomácia igazat kellett elfogadtatni azzal a román sajtóval, amelynek jelentős része elítélte a NATO beavatkozását, sőt egyes lapok nyíltan Milosevic védelmére keltek. Kísértethajó a Földközi-tengeren Az izraeli haditengerészet Libanon déli partjainál egy kísértethajóra akadt, amelynek 73 utasát sorsára hagyta a legénység. A hajót bevontatták a libanoni-izraeli határon fekvő Nakura kikötőjébe, ahol a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága és a dél-libanoni ENSZ-békefenntartók orvoscsoportja élelmiszerrel és takarókkal látta el az elcsigázott utasokat. A 70 férfi és három nő Iránból, Irakból, Bangladesből, Indiából, Srí Lankáról és Egyiptomból származik. Eltűnt egy Boeing 767-es Nem sokkal azután, hogy felszállt a New York-i J.F. Kennedy repülőtérről, eltűnt az egyiptomi légitársaság egy Boeing 767 típusú gépe. Egyelőre nincs hír arról, hogy a gépen hányan tartózkodtak. Az amerikai parti őrség egy repülőgépet és több hajót irányított a térségbe. cl as u JS « N › CS CQ 'W oa ̋ O ot ¦ н '©-w O Az Európa Tanács díszzászlajával tüntették ki Temesvárt A Nyugati Egyetem Aulájá­ban csütörtökön délelőtt ünne­pélyes keretek között megnyi­tották a Határmenti Régiók he­tedik Európai Konferenciáját. A házigazda ország nevében Petre Roman, a Szenátus el­­­nöke üdvözölte a harminc or­szágból a Bánság fővárosába érkezett mintegy 150 küldöttet. Gheorghe Ciuhandu temesvári polgármester megköszönte a megtiszteltetést, hogy Temesvár házigazdája lehet az Európa Tanács és az Európai Helyi és Regionális Hatóságok Kong­resszusa által szervezett ren­dezvénynek. „Ez igazolja, hogy városunk a vallás- és etni­kumközi együttélés európai szintű modellje, amely euro­­régiós központként hozzájárul a kelet-európai stabilitás, a kölcsönös bizalom és békés együttműködés erősítéséhez, a térség európai integrációjához." Viorel Coifan Temes megyei tanácselnök köszöntőjében kiemelte: Temesvár az 1989 utáni új Románia szimbóluma, a DKMT Eurorégió pedig, amely­nek a Bánság fővárosa a törté­nelmi köpontja, egy valóságos mini-Európa. A folytatásban Hans-Ulrich Stöckling (Európai Helyi és Regionális Hatóságok Kongresszusa), Hans Christian Krüger (az Európa Tanács főtitkára), Guillermo Martinez Casan (ET Helyi és Regionális Hatóságokért felelős albizott­sága), Cristian Diaconescu (Román Külügyminisztérium) és Perényi János (Magyarország állandó ET-képviselője) üdvö­zölték a jelenlevőket. A meg­nyitó ülést Petre Roman, a Szenátus elnökének felszólalása zárta, aki ismertette azokat a szubszidiaritás elve alapján létrehozott eurorégiós együtt­működéseket, amelyekben Ro­mánia részt vesz (Kárpátok, DMRT, Alsó-Duna Eurorégiók) és a közeljövőben létrejövőket (Felső-Prut), elmondta, hogy ezek az integrációs folyamat fontos tényezői, végül ünnepé­lyesen bejelentette: Temesvár „európai elhivatottsága” elis­ PATAKI ZOLTÁN (Folytatása a 10. oldalon) S­okat ígért a szaktárca - avagy éppen a kormány? - a gazdáknak. A szótartás késett. Ma sem tudni a közraktárakban díjmentesen elhelyezett kenyér­gabona-tárolás valóban térítésmentes lesz-e? Sok jel utal arra, hogy a raktározási gondokat elodázó „ígéret” nem megy át a pénzügyi tárca szűrőjén. De ne jósoljunk”, küszöbön az igazság órája, nemsokára kiderül, kap-e „szőkített” gázolajat a termelő, díjmentes lesz-e a közraktárakba megőrzésre átvett búza, csökkentik-e a burgonya és a cukorrépa TVA-ját és még sorolhatnánk.­­ Ami bizonyos, immár túljutott az ellenjegyzés megannyi „küszöbén” a kormány nyári ígérete véglegessé vált, hogy a kenyérgabonát értékesítő gazda az eladott kilog­rammonkénti búzáért 300 lejes állami dotációban részesül. Ma a termelési kiadások oldaláról közelítjük meg a kedvezményt, arcra fagy a­ mosoly. A közepes, avagy annál gyengébb hozamokat elérő gazda számlája így sem jön egyenesbe. Mégis gyógyír ez a támogatás hiszen némileg enyhíti az éppen befejeződő - esetenként még most is zajló - vetés iszonyú költségeit. Nyilván temérdek a bürokrácia, legalább ötféle bizonylat szükséges az az igénybejelentés elfogadásához. Az nem elegendő, ha egy gazda igazolja, hogy kenyérnek való búzát adott el a pékségeknek, azt is egyértelműen igazolnia kell, hogy e tétel nem került hatá­ron túlra, de azt is, hogy­­rendelkezik termelői igazolvánnyal és a helyi­­tanácsnak arról is papírt kell kiállítania, hogy a tavaly­i­ ősszel a gazda búzát is vetett... Mi most mégsem az útvesztőket emeljük ki. Nehéz ezt az utat végigjárni, ám­i­ nem lehetetlen. Az elismerésünk valami másnak szól. Háromszék­i egyik - talán egyedüli? - olyan vidéke az országnak, ahol­­a már említett prémiumok késlekedése (bizonytalansága)­i ellenére a reméltnél is több búzát vetettek a gazdák. És úgy tűnik, a vetőgépek még nem álltak le. Nem azért, avagy elsősorban nem azért, mert végre a szak­tárca is felvállalt némi „törlesztést” az elszabadult ter­melési költségek veszteségeinek finanszírozásából. Ez is fontos, a talpon maradás egyik feltétele. A nehézségeken felülkerekedő bizalom forrása mégis a kenyér biz­tosításának örökösen megújuló belső parancsa. Nyilván, sok minden történhet még. Fagyveszély, betegségek szárazság és még mi minden befolyásolhatja az immár zöldellő búzatáblák kalászbőségét! Bármi is történik viszont, az bizonyos, hogy a háromszéki gazdák, bár üres volt a zsebük, nem vártak sem a kedvezményes gázolajjegyre, sem a nyár óta lebegtetett búzaprémiumra, hanem tartalékaik felélésével megtették azt, amit tenni kellett. Akkor is, ha a világ, prognózisok búzafeleslegről adnak jelzéseket, ha nyomott is az ár, ha kenyérgabonát termelni ma nem üzlet. De szükséglet! Amit most a kormány a tavalyi cipónak valóért ad, az talán elegendő lesz ahhoz, hogy némi műtrágya is segítse az iparkodó búza vegetációs fejlődését. S ha jelképesen is, de a gazda is lássa, a szaktárca, ugyan késve, de tesz azért, hogy pékségközelben megteremjen az ország kenyere. FLÓRA GÁBOR Megkésett ,öröm”? 99" i/i/n sorozat 3231. szám 1999. november 1., HÉTFŐ Ara: előfizetőknek 692, darabonként 1500 lej Tel.: 224 29 62, 222 58 02, 224 36 68 Fax: 222 94 41, 224 28 48 E-mail: rmsz@com.pcnet.ro Bucuresti, Piața Presei Libere­­ INTERNETEN az RMSz az alábbi címről hívható le: http://www.hhrf.org/nnsz ■HHMHÍ imtiMfimftfirmr jmmvMawi mwumf OKKSS m É if ám jf W Indul a lakásépítési program Szilágy megyét is felkereste Borbély László államtitkár, az Országos Lakásügynökség veze­tőtanácsának elnöke, s a megye­vezetőkkel, valamint a gazdasági intézmények képviselőivel ta­nácskozott a falusi településeket érintő infrastrukturális fejlesztési kérdésekről, ám a párbeszéd lényege a kedvezményes hitellel történő lakásépítés volt. Az országos és megyei lapok már közölték az első kölcsönigénylők névjegyzékét, akik lakásépítés, vásárlás céljából az ügynökség révén hitelt igényelnek, ponto­sabban azoknak a névjegyzékét, akik a postahivatalokban megvá­sárolták és helyesen kitöltve elküldték az űrlapokat. Borbély László arról is tájékoztatott, hogy folyamatosan teszik közzé a névjegyzéket. Húszezernél több űrlapot küldtek el az ügynök­­ségnek, azoknak több mint felét a fővárosból. Szilágy megyéből még százat sem, az utolsók kö­zött szerepel a kölcsönigény­lésben. A listán közölt személyek meghívót kapnak a Román Ke­reskedelmi Bank illetékes kiren­deltségeitől, hogy megvizsgálják a hiteligénylő személy fizető­­képességét. Hamarosan megnyit­ják a lakásügynökség területi irodáit, még ebben az évben regionális tájékoztató központo­kat nyitnak meg, s remélhetően még ebben az évben jóváhagyják a jelzáloggal hitelből építendő induló lakásépítési programhoz a kölcsönöket. A polgármesteri hivatalok eddig ingyenesen mintegy 1200 hektár kitevő telket ajánlottak fel országosan a la­kásépítéshez. A lakások építé­séhez nyújtott kamatláb valutá­ban számolva mintegy három százalékkal olcsóbb lesz a ke­reskedelmi bankok kamatjánál. A fiatalok részére elegendő tíz szá­zalék előleg befizetése, érték- FEJÉR LÁSZLÓ (Folytatása a 10. oldalon) a C5 › 'Wcs › O OS › › o u. :3 -301 st w A Pro Transilvania Alapít­vány elnöke, Sabin Gher­man október 28-án elő­adást tartott Budapesten, a Szent Ignác Kollégiumban, a Brassai Sámuel Egyesület meghívott­jaként. A találkozót „Erdély, ha felnő - Van-e lehetőség Erdély közigazgatási és gazdasági autonómiájának kivívására?” témakörben hirdették meg. Érdeklődőben nem volt hiány, a résztvevők - néhány idősebbtől eltekintve fiatalok - túlcsordulásig megtöltötték a kollégium előadótermét. Annak alapján, hogy Sabin Gherman románul mondott szövegére időnként, egy-egy ízesebb be­mondásnál hányan reagáltak tetszésnyilvánítással vagy de­rültséggel még a tolmács meg­ Idély, a felhő szólalása előtt, úgy saccoltam, hogy a közönségnek legalább egynegyede ért románul, azaz erdélyi vagy Erdélyből átte­lepült. Sabin Gherman ismertette a Pro Transilvania Alapítványt, majd csoportosulásuk pártalakí­tási tervét. Két változat között ingadoznak. Az egyik­ liga létre­hozása a modern Romániáért, amely az ország hét történelmi tartományra - Erdély, Bánság, Olténia, Munténia, Dobrogea, Moldva, Bukovina - osztását célozná meg, spanyol modell szerint. A másik változat Erdély és a Bánság autonómiája, a skót modell szerint. Hogy melyik mellett döntenek, ez Sabin Gherman mondása szerint „a román féltől függ”. Amennyiben nem sikerül életre kelteni az egész Romániára vonatkozó elképzelésüket, marad a má­sodik. És meggyőződésük, hogy sokan fogják támogatni, mert a tét - „Feláldozhatja-e Erdély a maga európaiságát egy kiégett román nemzeti gondolat oltá­rán?” - sorsdöntő. „Nem vagyunk az abszolút igazság letéteményesei - mon­dotta Sabin Gherman. - Politikai tapasztalatunk sincs, de ahhoz a fiatal generációhoz tartozunk, amely a változást akarja. Önök­nél a Fidesz úgy indult, mint egy klub. Mi a magunk során a Pro Transilvania Alapítványt akar­juk politikai erővé fejleszteni, Erdélyt a nyitottság földjévé tenni, és nem egy olyan területté, ahol kilátástalan viták zajlanak. (...) A fiatal generációs románoknak nincs szüksége etnikai konflik­tusokra, hanem Schengenre és pénzre, erre koncentrálnak.” A kérdésfelvetők között - sajnos, nem mondta be minden­ki, hogy micsoda - két fiatal politológusként mutatkozott be. Újságírók aránylag kevesen voltak. A kérdések alapján vá­zoljuk, hogy a Pro Transilvania Alapítvánnyal kapcsolatban mi érdekli a magyarországiakat, legalábbis azokat, akik eljöttek a találkozóra. • Milyen típusú autonómiát akarnak? Van-e a Pro Transil­vania Alapítványnak részletesen kidolgozott, egyéni koncepciója vagy valamilyen modellt követ­nek? • Milyen konkrét lépéseket terveznek Erdély autonómiá­jának megvalósítására? • Milyen reakciókat váltottak ki az erdélyi románokból az általuk meg­hirdetett eszmék, törekvések? • Az autonómia esetleges meg­valósulásakor nem válna-e Er­dély belső problémájává a ro­mán-magyar disputa? • Az általuk gyakran használt „erdélyi románok” megnevezésben benne vannak-e azok a románok, akik a Kárpátokon túlról telepedtek át? GUTHER M. ILONA (Folytatása a 12. oldalon) Sabin Gherman Budapesten megkerülte az egyenes választ . Fotó: EUGEN OLARIU / Kolozsvár Itt és most Halottak napja Az élet zarándokút a halál felé, állítja egy keleti bölcs. Ehhez azt is hozzáteszi, hogy „ha elutasítod a halált, akkor kimaradsz a leg­nagyobb misztériumból. És ez egyúttal azt is jelenti, hogy kima­radsz magából az életből is, mert élet és halál mélyen egymásba fonódik, ez nem két különálló dolog. Az élet a növekedés, a szárba szökkenés, a halál pedig a tetőpont, a kivirágzás.” Tőlünk sok ezer kilométerre, Indiában látta meg a napvilágot Osho, mégis az ő sorait lapoztam fel most, amikor temetőink meg­telnek fanyar krizantémillattal... Mintha valóban az ő gondolat­­menetét követnénk, amikor hoz­zátartozóink sírját virággal borít­juk e napon. A hófehér, rozsda­barna, aranysárga virágokat aztán magukra hagyjuk halottainkkal, hogy rövid haldoklásukkal mint­egy reprodukálják szeretteink földi pályafutását, ahogyan szü­letettek, éltek, kivirultak, elher­vadtak, porrá váltak. A magyar irodalomban szeb­ben, kifejezőbben talán senki nem véste szavakba a szeretett lény hiányának fájdalmát, mint Szabó Lőrinc titkos szerelme elvesztése után. A Huszonhatodik év, e tö­kéletes versfüzér (106 költemény­ből áll) ilyenkor mindig kezem ügyébe kerül. A fájdalomból ki­kristályosodott sorok talán annak is vigaszul szolgálnak, ki hasonló bánatot érez, de nem adatott meg neki az isteni tehetség, hogy kimondja kétségbeesését. MÁTHÉ ÉVA (Folytatása a 10. oldalon)

Next