Romániai Magyar Szó, 2000. március (12. évfolyam, 3344-3374. szám)

2000-03-01 / 3344. szám

Új sorozat 3344. szám 2000. március 1., SZERDA Ára: előfizetőknek 1000, darabonként 2000 lej Tel.: 224 29 62, 222 58 02, 224 36 68 Fax: 222 94 41, 224 28 48 E-mail: rmsz@com.pcnet.ro Bucuresti, Piața Presei Libere­­ INTERNETEN az RMSz az alábbi címről hívható le: http://wwww.hhrf.org/rmsz Lapzártakor érkezett hírekből: ■ Lesz költségvetés? • Kedd hajnalba nyúló rendkívüli ülésén a kormány elfogadta a kétezerre szóló költségvetési törvény tervezetét, amely az elképzelések szerint még a jövő héten a parlament elé kerül. Az elfogadott tervezet - hírek szerint - továbbra is 1,3 %-os gazdasági növekedéssel, 27 %-os inflá­cióval és 3 %-os költségvetési hiánnyal számol. ■ Haider lemondása nem változtat a helyzeten • Mind az Európai Unió elnöksége, mind Izrael külügyminisztériuma kije­lentette: Haider lemondása miatt sem egyik, sem másik nem vál­toztat az osztrák kormánykoalícióval kapcsolatos magatartásán. Ami biztos, az biztos: jobb résen lenni! ■ Albright a Hradzsinba készül? • A Time magazin legújabb száma szerint az amerikai külügyminiszterasszony, aki tudvalevőleg csehországi eredetű, foglalkozik a gondolattal, hogy netán 2003-ban felváltja Havelt az ország államfői tisztségében. ■ A Vatra új színekben # A tízéves Vatra Romaneasca múlt hét végi ünnepségén tapasztalt intoleráns, demokrácia- és ma­gyarellenes megnyilvánulásokkal kapcsolatban hangzott el po­litikai állásfoglalás Kerekes Károly Maros megyei képviselő részéről a parlamentben. Véleménye szerint az egész romániai politikai elitnek föl kell figyelnie a Nagy Románia Párt és vezére befolyása alá került kulturális szervezet további nacionalista állásfoglalásaira, amelyek az ország euroatlanti integrációnak komoly akadályainak bizonyulhatnak. Kü­ldött­közgyű­lés Háromszéken Mégsem egyszólamú a küldött­­közgyűlésen megvont leltár. A megyei tanácselnök és elsőszámú helyettese által beterjesztett számvetés - majd a tanácsosok által „kibővített" tevékenységi mérleg - szükségszerűen stratégiai törek­véseket, megvalósításokat vázolt fel, melyek az érdekvédelmi szövetség elvárásait jelzik. Lehetett volna többet tenni a közösségért, krízisek vagy támadások kereszttüzében hatékonyabban tevékenykedni? - íme a kérdés, amelyre a válasz egyértelmű. Nem minden úgy sike­rült, ahogyan a választók azt elvár­ták. A kevéske pénz, amelyet „fel­darabolva" adagoltak, sem mindig oda jutott - avagy nem olyan mértékben -, ahogyan a közösség remélte. Az RMDSZ-frakció mégis helytállt a közösség érdekei mellett. A nyolc éven át szerepet vállaló vezetés­­ugyan köszönettel vissza­adja megbízatását, helyet adva a „fiataloknak”. Az önkormányzat „nyara” reméljük, mégis ezután következik. Feltehetőleg a jövőben kevésbé lesz szükség kemény kiállásra, az érdekvédelem „harcos” képviseletére, amelyet Orbán Árpád és közvetlen munkatársai úgy oldot­tak meg, hogy az önkormányzat nem szigetelődött el, testvérövezeti kapcsolatban mandátumot is épített. Olyan kapcsolatrendszert, bizalmat alakított ki, amelyre lehet építkezni. Mégsem lesz könnyű azok dolga, akik az új mandátum birtokában az önkormányzatiságot megtestesítik. A nagy kihívás, az igazi próbatétel a Négy esztendő - de konkrét eset­ben annak a duplája is - soványka lehetőség „várépítési” sikerek számbavételére. Különösen akkor, ha „árapályok" örökös kihívásai, fenyegetései között zajlott ez a „felépítés". Hiányos lenne tehát a képzeletbeli leltár, ha Háromszék önkormányzatainak maradandó „tégláit” ama várfal négyzetméte­reivel mérnénk. Nehéz kihívás előtt állt tehát az RMDSZ háromszéki területi küldött­közgyűlése, amikor esedékes mérlegkészítése nyomán önkormányzati választottjainak évekbe zsugorított fáradozásait kellett értékelnie. A zágoni Mikes Művelődési Központ, melynek hely­reállítása százmilliókat emésztett fel, és a csernátoni tájmúzeum hasonló méretű befektetései is inkább a holnap lehetséges számláit villantot­ták fel. Ott van a barótiak művelő­dési háza - amely létesítményként immár nem „divat", de a gond akkor szakítópróba, ha éppen nincs -, Bereck „nagyháza", melyek a holnapi szükségletek „alsó" szintjét jelzik. És ami félkész halmazálla­potban sodródott a helyi tanácsok leltárába, a kovásznaiak és a bodzafordulóiak közösségi háza, ott is a még pirosban hivalkodó létesít­mény figyelmeztetett - immár „öne­rőből” -, milyen sokat kell még befektetni. Akárcsak az „építés” legkülönbözőbb fázisaiban lévő földgáz-vezetékek milliárdjai, amelyek a vidéki közművesítés mandátum-számvetésében a maradandót hirdetik. 11 idi dual iuui iiiiucui^. n n­agy miiivcuj, ixl lua^i piuucueici a különleges történet? Nehéz egy vállalkozást elindí­tani, még nehezebb megtartani. Milyen akadályokba ütközhet egy olyan személy, akinek ötlete és pénze is lenne egy sikeres vál­lalkozáshoz? Hihetetlen, mégis igaz Tréfás János története. Házát eladni kényszerült, hogy a banktól felvett kölcsönöket vissza tudja fizetni. Tréfás János reméli, hogy egy reggel rájön, csak rémálom volt mindaz, ami vele történt. Saj­nos, nem az. Sokszor fenyegették, lelövik, elüti egy autó... „Legalább vége lenne az egész­nek” - mondja, kiábrándulva az igazságszolgáltatásból, jogállam­ból, rendőrségből, a nehéz min­dennapokból. Éjjel nem tud aludni - mondja -, nem leli nyugtát, nem tudja, mitévő legyen. Elővesz zsebéből egy orvosságos dobozt, idegnyugtató: Distonocalm. Kis idő múlva el­kezdi mesélni törté­netét: kapcsolatrendszer új súlypontjainak „bejáratása”. Átalakulóban a döntési szféra, amíg mostanáig a központ és a helyi hatalom közötti egyensúlyt kellett megteremteni, a holnap elvárása összetettebb. Létrejöttek a nagyrégiók, pályázatok, pénzelosz­tások új centrumai, és alakulnak a kisrégiók. A többlépcsős kapcso­latrendszer, eltérő döntési mecha­nizmusainak útvesztőiben, az öve­zetfejlesztés új támaszait, központ­jait kell szinkronizálni. Milliárdok­­csoroghatnak” be és milliárdok veszhetnek el. Egy övezet holnapi versenyképessége azon áll vagy bukik, hogy az „önjelöltek” szapo­rodó táborából az érdekvédelmi szervezet színeiben kire is ruhá­­zódik az önkormányzati felelősség. Akár úgy is fogalmazhatnánk, a számbavétel lepergett, a kihívás dilemmája az elkövetkező hetek józan döntésein oldódhat fel. FLÓRA GÁBOR - 1998. április 10-én egy nyilvá­nos árverésen megvásároltam egy fűrészgyárat, amely a Zajzon völ­gyében fekszik. Az egy hektáros terület, amelyre a gyár épült, Tat­­rangi néptanács tulajdona. A ta­nács, mint utóbb kiderült, kon­cessziós szerződést kötött az előző tulajdonossal. Talán száz évre? A gátőr előző tulajdonosa egyben az építője is e telepnek. A fűrészgyá­rat bankkölcsönből sikerült felépí­tenie. A pár százmillió lejes köl­csönt a Bankcoop szentgyörgyi fiókjától kapta 1993-ban, de nem térítette vissza, ezért a bank bepe­relte, a pert megnyerte, s a tör­vények értelmében Serény Stefan (a volt gátőrtulajdonos sz.m.) gyá­rát elárverezték. Az árverésről szó­ló hirdetést az egyik helyi újság­ban láttam, de a tatrangi tanácsnál is ki volt függesztve. Érdeklődtem felőle, tetszett, elmentem az árve­rezésre. A liciten jelen volt a tör­vényszéki végrehajtó, aki ugye a jogállam képviselője, a helyi rend­őrség, a Bankcoop két képviselője, illetve más résztvevők, azaz tanúk. Lejárt az árverezés.” - Megjelent három vevő is az ár­verezésen, mert ha nem tévedek, törvényes akkor egy árverezés, ha van legalább három potenciális vevő? - Nem, az árverezésen nem kell hogy megjelenjen három résztve­vő, mert nem az első árverezés volt. S már elnézést, de hogy hány résztvevő jelent meg, kettő, tizen­kettőt esetleg .S­zázköltő az engem nem érdekel. Én elmentem, meg­jelentem. Én a jogállam képviselő­jétől vásároltam, nem kérdezős­ködtem, hogy ez jó-e, nem-e? Nekem tulajdonjogi okmányaim vannak erről. A végrehajtó jegy­zőkönyvben is rögzítette, hogy mit vásároltam meg." Ugyanis voltak olyan dolgok amiknek semmiféle TÓÁSÓ ÁRON ZOLTÁN (Folytatása a 4. oldalon) A világ rendje • Fotó: VARGA BÉLA / Bárót Őrtüzek Bár sorvadóban, de él a szó, sziklákon égnek őrtüzek. Szétszórt magyar porszemek az őrtüzekre figyeljetek. Kezemben apró égő fáklya,­­ a nap­tán sohasem kel fel - de mintsem őrhelyemet elhagyjam, inkább fáklyaként hamvadjak el! (Fazekas István, Őrtüzek) Tíz esztendő elmúltával se nyugszunk. A fennmaradásunk érdekében töltött végvári harcos időre emlékezünk. Egy ötezer lelket számláló kis magyar közösség adta ki magából mindazt az ötven évig lebéklyózott tehetséget, amely szükségszerűen létalapunk. Nem lebecsülendő az az összefogás, amelynek eredménye volt az RMDSZ és a Polgári Magyar Művelődési Egyesület közös munkája nyomán életre keltett művelődési tevékenység Nagyszebenben és a hozzá tartozó vidéki helységekben, megszólaltatva az anyanyelv szavát, buzdítva, lelkesítve. A végvári élet sohasem volt rózsás, a török időkben sem, de nap­jainkban, amikor nemzetiségünk végvárait szórványnak hívják, különösen nem! S amint a színpad művészének erkölcsi fizetsége a taps, éppen úgy a minden ellenszolgáltatás nélkül önbizalmunk, önazonosságunk fenntar­tásáért munkálkodó embernek is szüksége van némi elismerésre azok részéről, akik „odafent" megválasztott vezetőink. Mert könnyebb Székely­földön magyarnak lenni, de még Nagyváradon, Szatmárnémetiben, Marosvásárhelyen vagy akármelyik hasonló helységben is, ahol sok ezer magyar biztosítja fennmaradásunkat, mint egy mostoha szórványban. De jönnének korifeusaink csak egy évre is erre a vidékre, és küzdenék meg azt a harcot, amit mi vívunk szüntelen. Taposnák végig velünk évről évre azt az utat, amelyen mi, magyar iskolaigazgatóinkkal, néhány tanárral, az RMDSZ és a Polgári Magyar Művelődési Egyesület megbízottjaival tanulókat toborzó körúton végigjárunk, hogy fenntarthassuk szerény elemi és líceumi tagozatunkat! Ennek sikerétől függ minél több szebeni és Szeben környéki gyermek magyar iskolába való beírása és néhány tanerő állásának a biztosítása. Ez a vért izzadó munka hagyományszerűen folyik. Az RMDSZ a Pol­gári Magyar Művelődési Egyesülettel összefogva a körülményekhez ké­pest gondoskodott az ifjúságnak a művelődési tevékenységbe való bekapcsolásáról. Ennek eredménye volt a városunkban­ és a megyében első ízben megrendezett Szeben megyei kulturális napok, melyen Sze­­benen kívül Medgyes, Vízakna, Szentágota és Mihályfalva is részt vett. Szombatfalvi Török Ferenc, a nagyszebeni RMDSZ elnöke tíz éve áll a vártán. Küzdelmes időszak áll mögötte. Fegyvere ebben a fennmaradási harcban a szó és a gyakran szép eredményt gyümölcsöző cselekedet. Nagyobb részt neki köszönhető, hogy az Illyés Közalapítvány támo­gatásával egy iskolabuszt kaptunk. Evvel a környékről (Vízakna, Sza­kadét) gyerekeket szállítanak naponta magyar tagozatú iskoláinkba és haza, biztosítva így az osztályok fennmaradásához szükséges létszámot. Hihetetlen, de való, hogy szívinfarktusos tünetekkel vezette le a múlt év KALMÁR ZOLTÁN (Folytatása a 4. oldalon) A A bukott indítvány mögött hatalom lesre játszotta az ellenzéket. Örüljünk neki? Jobb lett volna, ha e játékra nem kerül sor... Ha egyáltalán az emberi sorsok nem képeznék játék tárgyát nálunk. Mert ha meggondoljuk az ellenzék - legalábbis a tanügyis csatározásokat illetően - tegnapig még nem volt lesen. A 350 ezer tanügyi ugyanis nem szórakozásból sztrájkolt, hanem azért, mert jogaiban megrövidítették. A hat évvel ezelőtt kibocsátott tanügyi törvény előírja, hogy a hazai bruttó termék értékének 4 százalékát az oktatásra kell fordítani - de ez a törvény megjelenése óta még egyetlen esztendőben sem történt meg. 1996-ban az Iliescu-rendszer kormánya mindössze a PIB 3,1 százalékát fordította oktatásra. S a Constanti­­nescu-éra kormányai? Azok sem adtak többet! 1997-ben a PIB 3,45 száza­lékát, 1998-ban 3,42 százalékát, s 1999-ben pedig már gyalázatosan keveset, csupán 2,67 százalékát! - juttatták a tanügynek. Így aztán oda jutottunk, hogy szép hazánkban a tanár és a tanító élvezi a legkisebb állami fizetést; annyit, hogy éppen éhen nem hal, de élni sem lehet a keresetéből. És a nadrág­­szíjösszehúzás következtében 1999-ben a szükséges tankönyvek 40 százaléka nem jelent meg. Az oktatás anyagi ellátmánya lezüllött, tönkrement, nincs miből karbantartani az isko­lákat, bentlakásokat, men­zákat. Radikálisan csökkent a tanügyi beruházás akkor, amikor reformról, korszerűsí­tésről beszél még a vasaló és a vízcsap is. E tekintetben teljes az összhang az 1989-et követő politikai rendszerek, az Iliescu- és a Constantinescu-éra között. Akkor mi értelme van az ellenzék által benyújtott indítványnak? Értelme? Nem sok. Illetve: „Sakk a hatalomnak!” - a választás évében. Míg a tanítók és a tanárok,sztrájkja anyagilag és erkölcsileg egyaránt indokolt, a politikai kaszt, a 100 képviselő hangos handabandázása kiábrán­dító. Kik hagyták jóvá az idézett esztendőkben a tanügy hiányos költség­­vetését és az oktatással szembeni országos méretű törvényszegést? Kik az évek óta folyó törvényszegés cinkosai? A Román Parlament tagjai! Közöttük sokan azok közül, akik most szemforgatóan felelősséget mímelnek. Mert a választási kampányban ki kell állniuk az éhező tanügyiek elé, és ki kell hegedülniük a szavazataikat. 1999 júniusában az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette a tanügyiek 1998-ra érvényes fizetéskiegészítésének megtagadását. S állítottak­­e valakit törvény elé az alkotmány megszegése miatt? Ez a rendszer - immár tíz éve! - nem a rendeltetése szerint használja a közpénzt. Míg a tanító és a tanár éhezik, a haszontalan, csak kárt termelő állami nagyvállalat igazgatója százmilliókat vághat zsebre. Azt mondták, nincs miből a négy százalékot állni, miközben az állami tulajdonú Petrom Rt-t mintegy 8000 milliárd lej kedvezményben részesítették a minap (átütemezték az adósságát, eltörölték a késedelmi kamatot). Az ellenzék indítványa többek között azt kérte, hogy a Képviselőház döntse el: kötelező-e vagy fakultatív - magyarán: tetszés szerinti - a törvények alkal­mazása? Hosszú idő óta ez az első valóban indokolt kérdés, ami elhangzott a tisztelt házban! Aminek valóságfedezete van. Meglehetősen szomorú valóságfedezete... Arról tanúskodik, hogy nálunk a jogállam nem működik. Mert ha működne, nem lett volna szükség a tanügyiek sztrájkjára. Nem kellene sztrájkkal kicsikarni azt, amit a törvény amúgy is előír. Jó, hogy a tanügyieknek legalább ezúton sikerült... De következik az egészségügy! Az sem kapja meg azt, ami megilleti, ami elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy fenntartsák a kórházakat, ellássák a betegeket, hogy gátat vessenek a járványoknak, népbetegségeknek. A „megajánlott“ költségvetés mindössze az egyharmadát adja annak, amit az egészségügyi minisztérium a helyzet felmérése alapján kért. Hány embernek kell meghalnia - kezelés és gyógyszer hiányában - ahhoz, hogy a közpénz kezelői belássák, nem itt kell spórolni. Itt minden fej elvonása törvénytelen és erkölcstelen. Ezért is sztrájkolni kell, hogy megértsék? Sztrájkolni ott szoktak és akkor, ahol a viszonyok rendezetlenek. Ahol a törvényt sutba vágták, s más eszközre van szükség a jogok érvényesítéséhez. Ez lenne a helyzet nálunk? ZSEHRÁNSZKY ISTVÁN A világ egy lap tükrében (2) EURÓPA. Az Economist prog­nózisokat is közül, nem mindegyik országról, inkább csak ízelítőül. Ezekből kiderül például, hogy Hollandiának 2000-ben 2,7 száza­lékkal emelkedik a BÉT-je, két százalékra csökken az inflációja és 2,20 százalékkal emelkedik a kivitele. Hasonló tendenciák mu­tatkoznak a skandináv országok­ban és Törökországban. Utóbbi meggondolkoztató számunkra: az egykor nálunknál sokkal elmara­dottabb Törökország kezd felzár­kózni az európai szintekhez. Persze, geopolitikai helyzete elő­nyös, NATO-tagsága kötelezett­ségekkel jár a nyugat számára. Románia egyik gyöngesége, hogy nem tudja gyümölcsöztetni geo­politikai helyzetét mind kelet­­nyugati találkozási erőteret. Az Európai Unió napirendjén továbbra is ott maradnak a gaz­dasági gondok (például a mező­­gazdaságiak, amelyeket az Agenda 2000 nevű terv foglal össze), de előtérbe kerültek a politikaiak (bővítés)­és biztonságiak (önálló katonai erő). Ha a bővítés gondjait valamelyest ismerjük, a biztonsá­giakat csak hallomásból. Az Európai Unió 2000 decemberében Párizsban megtartandó csúcsérte­kezletén végleges döntés születik az európai katonai szervezet ügyé­ben. Kérdés: vajon szükség van-e még egy katonai szövetségre a NATO mellett? A harmadik Bal­kán-háború, beleértve Koszovót is, sajnos, azt indokolja, hogy igen. A balkáni fegyveres konfliktusokat csak a NATO segítségével lehetett úgy-ahogy békésen rendezni, ami egyet jelent az amerikai haderő bevezetésével, a fennálló nemzet­közi jog megsértésével. Ha az uniónak meglesz a maga katonai szervezete, az esetleges konfliktu­sok belügyekké válnak és a szer­vezet beavatkozása törvénytisztelő akció lesz. A szervezet megterem­tése természetesen óriási pénzeket emészt majd fel, ami jól jönne a kelet-európai országoknak, de még egy balkáni típusú konfliktust Európa nem engedhet meg­ magá­nak. Számolni kell azzal is, Európa biztonságát bármikor megbom­laszthatja a nemzetközi terroriz­mus, olyan fundamentalista cso­portok, amelyek Afrika idült vízhiányát agresszió útján akarják megoldani. Európának nyilván védekeznie kell, tehát véderőre van szüksége. Egyébként a növekedése elle­nére az Unió gazdasági gondjai számottevőek. Kezdve a francia­angol húsháborútól, folytatva a SZÁSZ JÁNOS (Folytatása a 2. oldalon)

Next