Romániai Magyar Szó, 2000. március (12. évfolyam, 3344-3374. szám)
2000-03-01 / 3344. szám
Új sorozat 3344. szám 2000. március 1., SZERDA Ára: előfizetőknek 1000, darabonként 2000 lej Tel.: 224 29 62, 222 58 02, 224 36 68 Fax: 222 94 41, 224 28 48 E-mail: rmsz@com.pcnet.ro Bucuresti, Piața Presei Libere INTERNETEN az RMSz az alábbi címről hívható le: http://wwww.hhrf.org/rmsz Lapzártakor érkezett hírekből: ■ Lesz költségvetés? • Kedd hajnalba nyúló rendkívüli ülésén a kormány elfogadta a kétezerre szóló költségvetési törvény tervezetét, amely az elképzelések szerint még a jövő héten a parlament elé kerül. Az elfogadott tervezet - hírek szerint - továbbra is 1,3 %-os gazdasági növekedéssel, 27 %-os inflációval és 3 %-os költségvetési hiánnyal számol. ■ Haider lemondása nem változtat a helyzeten • Mind az Európai Unió elnöksége, mind Izrael külügyminisztériuma kijelentette: Haider lemondása miatt sem egyik, sem másik nem változtat az osztrák kormánykoalícióval kapcsolatos magatartásán. Ami biztos, az biztos: jobb résen lenni! ■ Albright a Hradzsinba készül? • A Time magazin legújabb száma szerint az amerikai külügyminiszterasszony, aki tudvalevőleg csehországi eredetű, foglalkozik a gondolattal, hogy netán 2003-ban felváltja Havelt az ország államfői tisztségében. ■ A Vatra új színekben # A tízéves Vatra Romaneasca múlt hét végi ünnepségén tapasztalt intoleráns, demokrácia- és magyarellenes megnyilvánulásokkal kapcsolatban hangzott el politikai állásfoglalás Kerekes Károly Maros megyei képviselő részéről a parlamentben. Véleménye szerint az egész romániai politikai elitnek föl kell figyelnie a Nagy Románia Párt és vezére befolyása alá került kulturális szervezet további nacionalista állásfoglalásaira, amelyek az ország euroatlanti integrációnak komoly akadályainak bizonyulhatnak. Küldöttközgyűlés Háromszéken Mégsem egyszólamú a küldöttközgyűlésen megvont leltár. A megyei tanácselnök és elsőszámú helyettese által beterjesztett számvetés - majd a tanácsosok által „kibővített" tevékenységi mérleg - szükségszerűen stratégiai törekvéseket, megvalósításokat vázolt fel, melyek az érdekvédelmi szövetség elvárásait jelzik. Lehetett volna többet tenni a közösségért, krízisek vagy támadások kereszttüzében hatékonyabban tevékenykedni? - íme a kérdés, amelyre a válasz egyértelmű. Nem minden úgy sikerült, ahogyan a választók azt elvárták. A kevéske pénz, amelyet „feldarabolva" adagoltak, sem mindig oda jutott - avagy nem olyan mértékben -, ahogyan a közösség remélte. Az RMDSZ-frakció mégis helytállt a közösség érdekei mellett. A nyolc éven át szerepet vállaló vezetésugyan köszönettel visszaadja megbízatását, helyet adva a „fiataloknak”. Az önkormányzat „nyara” reméljük, mégis ezután következik. Feltehetőleg a jövőben kevésbé lesz szükség kemény kiállásra, az érdekvédelem „harcos” képviseletére, amelyet Orbán Árpád és közvetlen munkatársai úgy oldottak meg, hogy az önkormányzat nem szigetelődött el, testvérövezeti kapcsolatban mandátumot is épített. Olyan kapcsolatrendszert, bizalmat alakított ki, amelyre lehet építkezni. Mégsem lesz könnyű azok dolga, akik az új mandátum birtokában az önkormányzatiságot megtestesítik. A nagy kihívás, az igazi próbatétel a Négy esztendő - de konkrét esetben annak a duplája is - soványka lehetőség „várépítési” sikerek számbavételére. Különösen akkor, ha „árapályok" örökös kihívásai, fenyegetései között zajlott ez a „felépítés". Hiányos lenne tehát a képzeletbeli leltár, ha Háromszék önkormányzatainak maradandó „tégláit” ama várfal négyzetmétereivel mérnénk. Nehéz kihívás előtt állt tehát az RMDSZ háromszéki területi küldöttközgyűlése, amikor esedékes mérlegkészítése nyomán önkormányzati választottjainak évekbe zsugorított fáradozásait kellett értékelnie. A zágoni Mikes Művelődési Központ, melynek helyreállítása százmilliókat emésztett fel, és a csernátoni tájmúzeum hasonló méretű befektetései is inkább a holnap lehetséges számláit villantották fel. Ott van a barótiak művelődési háza - amely létesítményként immár nem „divat", de a gond akkor szakítópróba, ha éppen nincs -, Bereck „nagyháza", melyek a holnapi szükségletek „alsó" szintjét jelzik. És ami félkész halmazállapotban sodródott a helyi tanácsok leltárába, a kovásznaiak és a bodzafordulóiak közösségi háza, ott is a még pirosban hivalkodó létesítmény figyelmeztetett - immár „önerőből” -, milyen sokat kell még befektetni. Akárcsak az „építés” legkülönbözőbb fázisaiban lévő földgáz-vezetékek milliárdjai, amelyek a vidéki közművesítés mandátum-számvetésében a maradandót hirdetik. 11 idi dual iuui iiiiucui^. n nagy miiivcuj, ixl lua^i piuucueici a különleges történet? Nehéz egy vállalkozást elindítani, még nehezebb megtartani. Milyen akadályokba ütközhet egy olyan személy, akinek ötlete és pénze is lenne egy sikeres vállalkozáshoz? Hihetetlen, mégis igaz Tréfás János története. Házát eladni kényszerült, hogy a banktól felvett kölcsönöket vissza tudja fizetni. Tréfás János reméli, hogy egy reggel rájön, csak rémálom volt mindaz, ami vele történt. Sajnos, nem az. Sokszor fenyegették, lelövik, elüti egy autó... „Legalább vége lenne az egésznek” - mondja, kiábrándulva az igazságszolgáltatásból, jogállamból, rendőrségből, a nehéz mindennapokból. Éjjel nem tud aludni - mondja -, nem leli nyugtát, nem tudja, mitévő legyen. Elővesz zsebéből egy orvosságos dobozt, idegnyugtató: Distonocalm. Kis idő múlva elkezdi mesélni történetét: kapcsolatrendszer új súlypontjainak „bejáratása”. Átalakulóban a döntési szféra, amíg mostanáig a központ és a helyi hatalom közötti egyensúlyt kellett megteremteni, a holnap elvárása összetettebb. Létrejöttek a nagyrégiók, pályázatok, pénzelosztások új centrumai, és alakulnak a kisrégiók. A többlépcsős kapcsolatrendszer, eltérő döntési mechanizmusainak útvesztőiben, az övezetfejlesztés új támaszait, központjait kell szinkronizálni. Milliárdokcsoroghatnak” be és milliárdok veszhetnek el. Egy övezet holnapi versenyképessége azon áll vagy bukik, hogy az „önjelöltek” szaporodó táborából az érdekvédelmi szervezet színeiben kire is ruházódik az önkormányzati felelősség. Akár úgy is fogalmazhatnánk, a számbavétel lepergett, a kihívás dilemmája az elkövetkező hetek józan döntésein oldódhat fel. FLÓRA GÁBOR - 1998. április 10-én egy nyilvános árverésen megvásároltam egy fűrészgyárat, amely a Zajzon völgyében fekszik. Az egy hektáros terület, amelyre a gyár épült, Tatrangi néptanács tulajdona. A tanács, mint utóbb kiderült, koncessziós szerződést kötött az előző tulajdonossal. Talán száz évre? A gátőr előző tulajdonosa egyben az építője is e telepnek. A fűrészgyárat bankkölcsönből sikerült felépítenie. A pár százmillió lejes kölcsönt a Bankcoop szentgyörgyi fiókjától kapta 1993-ban, de nem térítette vissza, ezért a bank beperelte, a pert megnyerte, s a törvények értelmében Serény Stefan (a volt gátőrtulajdonos sz.m.) gyárát elárverezték. Az árverésről szóló hirdetést az egyik helyi újságban láttam, de a tatrangi tanácsnál is ki volt függesztve. Érdeklődtem felőle, tetszett, elmentem az árverezésre. A liciten jelen volt a törvényszéki végrehajtó, aki ugye a jogállam képviselője, a helyi rendőrség, a Bankcoop két képviselője, illetve más résztvevők, azaz tanúk. Lejárt az árverezés.” - Megjelent három vevő is az árverezésen, mert ha nem tévedek, törvényes akkor egy árverezés, ha van legalább három potenciális vevő? - Nem, az árverezésen nem kell hogy megjelenjen három résztvevő, mert nem az első árverezés volt. S már elnézést, de hogy hány résztvevő jelent meg, kettő, tizenkettőt esetleg .Százköltő az engem nem érdekel. Én elmentem, megjelentem. Én a jogállam képviselőjétől vásároltam, nem kérdezősködtem, hogy ez jó-e, nem-e? Nekem tulajdonjogi okmányaim vannak erről. A végrehajtó jegyzőkönyvben is rögzítette, hogy mit vásároltam meg." Ugyanis voltak olyan dolgok amiknek semmiféle TÓÁSÓ ÁRON ZOLTÁN (Folytatása a 4. oldalon) A világ rendje • Fotó: VARGA BÉLA / Bárót Őrtüzek Bár sorvadóban, de él a szó, sziklákon égnek őrtüzek. Szétszórt magyar porszemek az őrtüzekre figyeljetek. Kezemben apró égő fáklya, a naptán sohasem kel fel - de mintsem őrhelyemet elhagyjam, inkább fáklyaként hamvadjak el! (Fazekas István, Őrtüzek) Tíz esztendő elmúltával se nyugszunk. A fennmaradásunk érdekében töltött végvári harcos időre emlékezünk. Egy ötezer lelket számláló kis magyar közösség adta ki magából mindazt az ötven évig lebéklyózott tehetséget, amely szükségszerűen létalapunk. Nem lebecsülendő az az összefogás, amelynek eredménye volt az RMDSZ és a Polgári Magyar Művelődési Egyesület közös munkája nyomán életre keltett művelődési tevékenység Nagyszebenben és a hozzá tartozó vidéki helységekben, megszólaltatva az anyanyelv szavát, buzdítva, lelkesítve. A végvári élet sohasem volt rózsás, a török időkben sem, de napjainkban, amikor nemzetiségünk végvárait szórványnak hívják, különösen nem! S amint a színpad művészének erkölcsi fizetsége a taps, éppen úgy a minden ellenszolgáltatás nélkül önbizalmunk, önazonosságunk fenntartásáért munkálkodó embernek is szüksége van némi elismerésre azok részéről, akik „odafent" megválasztott vezetőink. Mert könnyebb Székelyföldön magyarnak lenni, de még Nagyváradon, Szatmárnémetiben, Marosvásárhelyen vagy akármelyik hasonló helységben is, ahol sok ezer magyar biztosítja fennmaradásunkat, mint egy mostoha szórványban. De jönnének korifeusaink csak egy évre is erre a vidékre, és küzdenék meg azt a harcot, amit mi vívunk szüntelen. Taposnák végig velünk évről évre azt az utat, amelyen mi, magyar iskolaigazgatóinkkal, néhány tanárral, az RMDSZ és a Polgári Magyar Művelődési Egyesület megbízottjaival tanulókat toborzó körúton végigjárunk, hogy fenntarthassuk szerény elemi és líceumi tagozatunkat! Ennek sikerétől függ minél több szebeni és Szeben környéki gyermek magyar iskolába való beírása és néhány tanerő állásának a biztosítása. Ez a vért izzadó munka hagyományszerűen folyik. Az RMDSZ a Polgári Magyar Művelődési Egyesülettel összefogva a körülményekhez képest gondoskodott az ifjúságnak a művelődési tevékenységbe való bekapcsolásáról. Ennek eredménye volt a városunkban és a megyében első ízben megrendezett Szeben megyei kulturális napok, melyen Szebenen kívül Medgyes, Vízakna, Szentágota és Mihályfalva is részt vett. Szombatfalvi Török Ferenc, a nagyszebeni RMDSZ elnöke tíz éve áll a vártán. Küzdelmes időszak áll mögötte. Fegyvere ebben a fennmaradási harcban a szó és a gyakran szép eredményt gyümölcsöző cselekedet. Nagyobb részt neki köszönhető, hogy az Illyés Közalapítvány támogatásával egy iskolabuszt kaptunk. Evvel a környékről (Vízakna, Szakadét) gyerekeket szállítanak naponta magyar tagozatú iskoláinkba és haza, biztosítva így az osztályok fennmaradásához szükséges létszámot. Hihetetlen, de való, hogy szívinfarktusos tünetekkel vezette le a múlt év KALMÁR ZOLTÁN (Folytatása a 4. oldalon) A A bukott indítvány mögött hatalom lesre játszotta az ellenzéket. Örüljünk neki? Jobb lett volna, ha e játékra nem kerül sor... Ha egyáltalán az emberi sorsok nem képeznék játék tárgyát nálunk. Mert ha meggondoljuk az ellenzék - legalábbis a tanügyis csatározásokat illetően - tegnapig még nem volt lesen. A 350 ezer tanügyi ugyanis nem szórakozásból sztrájkolt, hanem azért, mert jogaiban megrövidítették. A hat évvel ezelőtt kibocsátott tanügyi törvény előírja, hogy a hazai bruttó termék értékének 4 százalékát az oktatásra kell fordítani - de ez a törvény megjelenése óta még egyetlen esztendőben sem történt meg. 1996-ban az Iliescu-rendszer kormánya mindössze a PIB 3,1 százalékát fordította oktatásra. S a Constantinescu-éra kormányai? Azok sem adtak többet! 1997-ben a PIB 3,45 százalékát, 1998-ban 3,42 százalékát, s 1999-ben pedig már gyalázatosan keveset, csupán 2,67 százalékát! - juttatták a tanügynek. Így aztán oda jutottunk, hogy szép hazánkban a tanár és a tanító élvezi a legkisebb állami fizetést; annyit, hogy éppen éhen nem hal, de élni sem lehet a keresetéből. És a nadrágszíjösszehúzás következtében 1999-ben a szükséges tankönyvek 40 százaléka nem jelent meg. Az oktatás anyagi ellátmánya lezüllött, tönkrement, nincs miből karbantartani az iskolákat, bentlakásokat, menzákat. Radikálisan csökkent a tanügyi beruházás akkor, amikor reformról, korszerűsítésről beszél még a vasaló és a vízcsap is. E tekintetben teljes az összhang az 1989-et követő politikai rendszerek, az Iliescu- és a Constantinescu-éra között. Akkor mi értelme van az ellenzék által benyújtott indítványnak? Értelme? Nem sok. Illetve: „Sakk a hatalomnak!” - a választás évében. Míg a tanítók és a tanárok,sztrájkja anyagilag és erkölcsileg egyaránt indokolt, a politikai kaszt, a 100 képviselő hangos handabandázása kiábrándító. Kik hagyták jóvá az idézett esztendőkben a tanügy hiányos költségvetését és az oktatással szembeni országos méretű törvényszegést? Kik az évek óta folyó törvényszegés cinkosai? A Román Parlament tagjai! Közöttük sokan azok közül, akik most szemforgatóan felelősséget mímelnek. Mert a választási kampányban ki kell állniuk az éhező tanügyiek elé, és ki kell hegedülniük a szavazataikat. 1999 júniusában az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette a tanügyiek 1998-ra érvényes fizetéskiegészítésének megtagadását. S állítottake valakit törvény elé az alkotmány megszegése miatt? Ez a rendszer - immár tíz éve! - nem a rendeltetése szerint használja a közpénzt. Míg a tanító és a tanár éhezik, a haszontalan, csak kárt termelő állami nagyvállalat igazgatója százmilliókat vághat zsebre. Azt mondták, nincs miből a négy százalékot állni, miközben az állami tulajdonú Petrom Rt-t mintegy 8000 milliárd lej kedvezményben részesítették a minap (átütemezték az adósságát, eltörölték a késedelmi kamatot). Az ellenzék indítványa többek között azt kérte, hogy a Képviselőház döntse el: kötelező-e vagy fakultatív - magyarán: tetszés szerinti - a törvények alkalmazása? Hosszú idő óta ez az első valóban indokolt kérdés, ami elhangzott a tisztelt házban! Aminek valóságfedezete van. Meglehetősen szomorú valóságfedezete... Arról tanúskodik, hogy nálunk a jogállam nem működik. Mert ha működne, nem lett volna szükség a tanügyiek sztrájkjára. Nem kellene sztrájkkal kicsikarni azt, amit a törvény amúgy is előír. Jó, hogy a tanügyieknek legalább ezúton sikerült... De következik az egészségügy! Az sem kapja meg azt, ami megilleti, ami elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy fenntartsák a kórházakat, ellássák a betegeket, hogy gátat vessenek a járványoknak, népbetegségeknek. A „megajánlott“ költségvetés mindössze az egyharmadát adja annak, amit az egészségügyi minisztérium a helyzet felmérése alapján kért. Hány embernek kell meghalnia - kezelés és gyógyszer hiányában - ahhoz, hogy a közpénz kezelői belássák, nem itt kell spórolni. Itt minden fej elvonása törvénytelen és erkölcstelen. Ezért is sztrájkolni kell, hogy megértsék? Sztrájkolni ott szoktak és akkor, ahol a viszonyok rendezetlenek. Ahol a törvényt sutba vágták, s más eszközre van szükség a jogok érvényesítéséhez. Ez lenne a helyzet nálunk? ZSEHRÁNSZKY ISTVÁN A világ egy lap tükrében (2) EURÓPA. Az Economist prognózisokat is közül, nem mindegyik országról, inkább csak ízelítőül. Ezekből kiderül például, hogy Hollandiának 2000-ben 2,7 százalékkal emelkedik a BÉT-je, két százalékra csökken az inflációja és 2,20 százalékkal emelkedik a kivitele. Hasonló tendenciák mutatkoznak a skandináv országokban és Törökországban. Utóbbi meggondolkoztató számunkra: az egykor nálunknál sokkal elmaradottabb Törökország kezd felzárkózni az európai szintekhez. Persze, geopolitikai helyzete előnyös, NATO-tagsága kötelezettségekkel jár a nyugat számára. Románia egyik gyöngesége, hogy nem tudja gyümölcsöztetni geopolitikai helyzetét mind keletnyugati találkozási erőteret. Az Európai Unió napirendjén továbbra is ott maradnak a gazdasági gondok (például a mezőgazdaságiak, amelyeket az Agenda 2000 nevű terv foglal össze), de előtérbe kerültek a politikaiak (bővítés)és biztonságiak (önálló katonai erő). Ha a bővítés gondjait valamelyest ismerjük, a biztonságiakat csak hallomásból. Az Európai Unió 2000 decemberében Párizsban megtartandó csúcsértekezletén végleges döntés születik az európai katonai szervezet ügyében. Kérdés: vajon szükség van-e még egy katonai szövetségre a NATO mellett? A harmadik Balkán-háború, beleértve Koszovót is, sajnos, azt indokolja, hogy igen. A balkáni fegyveres konfliktusokat csak a NATO segítségével lehetett úgy-ahogy békésen rendezni, ami egyet jelent az amerikai haderő bevezetésével, a fennálló nemzetközi jog megsértésével. Ha az uniónak meglesz a maga katonai szervezete, az esetleges konfliktusok belügyekké válnak és a szervezet beavatkozása törvénytisztelő akció lesz. A szervezet megteremtése természetesen óriási pénzeket emészt majd fel, ami jól jönne a kelet-európai országoknak, de még egy balkáni típusú konfliktust Európa nem engedhet meg magának. Számolni kell azzal is, Európa biztonságát bármikor megbomlaszthatja a nemzetközi terrorizmus, olyan fundamentalista csoportok, amelyek Afrika idült vízhiányát agresszió útján akarják megoldani. Európának nyilván védekeznie kell, tehát véderőre van szüksége. Egyébként a növekedése ellenére az Unió gazdasági gondjai számottevőek. Kezdve a franciaangol húsháborútól, folytatva a SZÁSZ JÁNOS (Folytatása a 2. oldalon)