Romániai Magyar Szó, 2000. április (12. évfolyam, 3375-3401. szám)

2000-04-12 / 3386. szám

honi valóság Ú honi valóság 2000. április 12. Öröm Kárpátalján Ülésezett az MRETZS Sajtóbizottsága • Bizottsági ülés Nagydobronyban • A nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Gyermekotthon • Gyermekotthon és cigánymisszió Munkácson • Tiszabökényi látogatás A Kárpátaljai Nagydobronyban tartotta idei első kihelyezett ülését az MRETZS Sajtó- és Telekom­munikációs Bizottsága. A március 30-án délután kezdődött ülést Horkay László püspök áhítata nyitotta meg. Tónk István elnök megnyitó beszé­dében elmondta: úgy érezzük, egy újabb szigetre jöttünk. Hiszen sajnos Trianon a magyarságot szét­szabdalta, s ezért szigetekben élünk. A kommuniz­mus pedig intézményrendszerünket is tönkretette, iskoláinkat (sok helyen templomainkat is) bezárta. A Sajtóbizottság egyik fő feladata - hangsúlyozta az elnök -, hogy az információ-áramoltatással, az írott és az elektronikus sajtó segítségével a magyar reformátusságot összetartsa, összefogja, egyúttal remélve, hogy a szigetek egyszer földrésszé kovácsolódnak. Végül hozzátette: örvendünk, hogy ez alkalommal Kárpátaljára jöhettünk, mert így megismerhettük a fogadó egyházkerület gondjait, problémáit, de örömeit, megvalósításait is. Számbavétel után a napirendi pontok megtárgya­lására került sor: véglegesítésre került a Kárpát­medencei magyar református szeretetintézménye­­ket bemutató könyv, amely remélhetőleg a nyáron sorra kerülő magyar reformátusok negyedik világtalálkozója előtt fog megjelenni. Szundy László a Biblia 2000 című CD kiadványról tájé­koztatott: a lemezen egyelőre több magyar fordí­tású és idegen nyelvű biblia is megtalálható. Hasznos lenne az új református énekeskönyv, a Heidelbergi Káté, a Hang Lexikon, valamint a Kálvin Institutiójának szövegét is a CD-re vinni. Jó lenne ugyanakkor - folytatta Szundy - , ha a református világtalálkozók anyagát is meg lehetne örökíteni a CD-én, hiszen a negyedik világtalál­kozó tiszteletére most különkiadásban fog megjelenni. Ezt követően Czövek Olivér, az MRETZS ügy­vezető titkára bemutatta az Erdélyi és a Király­­hágómelléki Egyházkerületről készülő térképet: a budapesti Kartográfia Vállalat által készítendő színes térképen látható­ lesz­ a­ két kerületr­z azokat­ alkotó egyházmegyék határait valamint az anya-, leány- és szórványegyházk­özségek. A térkép­­tartalmazni fogja az iskolákat, szeretetintézménye­­ket, a jelentősebb református városok (Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely) térképeit, de láthatóak lesznek a magyar evangélikus és az unitárius egyházközségek is. Czövek Olivér tájékoztatása szerint folyamatban van a délvidéki, a felvidéki és a kárpátaljai reformátusok feltérképezése is. A javaslatok során elhangzott: jó lenne elkészíteni a Kárpát-medencei református egyház­­községek betűrendes névsorát; a világtalálkozó FTC stadionban tartandó nyitóünnepségén könyv­sátrakat kellene felállítani, hogy az egyháztestek bemutathassák, kiállíthassák eladásra szánt kiadványaikat. A nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Gyermekotthon Másnap reggel a helyi gyermekotthont látogattuk meg. Az ötlet - mondta Ratkó László igazgató - a hollandokban fogant meg, akik a változások után nagy mennyiségben hozták a segélyeket az ukrajnai gyermekmenhelyekre. Észre­vették azonban, hogy a többtonnás szállítmányok napokon belül eltűntek. Ezért úgy gondolták, kiválasztanak egy egységes magyar református falut, hogy az ott felépítendő otthon számára küldött segélyeket ellenőrizni is tudják. Az épületet 1993-ban kezdték el építeni a hollandiai Hulp Oost Europa Alapítvány segít­ségével. A felépített kétszintes épületben ma már hatvan gyermek van elszállásolva: árvák, félárvák, egészségesek, de testi és szellemi fogyatékosok is. Az állami intézményektől eltérően, ahol 25-30 gyermek van bezsúfolva a szobába egy gondo­zóval, a nagydobronyi otthonban öten-hatan laknak egy szobában és minden hat gyermekkel külön nevelő foglalkozik. Fűtés, meleg- és hideg­víz, villanyáram állandóan biztosított (máshol ugyanis ez probléma). Tantermek, egészségügyi rendelő, tiszta fürdőszobák, számítógépek, ját­szótér áll a gyermekek rendelkezésére. A vendégek számára a felső emeleten konferenciaterem és vendégszobák találhatók. Az intézetbe csak lányokat fogadunk - mondja Ratkó László igazgató -, mert ha fiúkat is felvennénk, később, a pubertás korban problémák lennének fiúk-lányok között. Az 1995 decemberében felszentelt épület, amely a nyugati követelményeknek mindenben megfelel, a hatezer lelkes falu határában fekszik. Erre azért volt szükség - magyarázza az igazgató - , hogy földjeink legyenek és termelni tudjunk. A hollandok elképzelése ugyanis az, hogy a felépített otthonnak nemsokára önellátónak kell lennie. Óriási gyümölcsösünk van, a kert végében halastó, ezen kívül évente 900 kg mézet termelünk, melegházainkból a gyermekek számára állandóan biztosítani tudjuk a friss zöldséget. Állatállo­mányunk jelenleg 3500 csirke, 16 tehén, 40-50 sertés. Egy 9 hektáros belterületen, egy tíz hek­táros külterületen gazdálkodunk, és még külön 40 hektárt bérelünk. Az otthonban több mint 50 alkal­mazottunk van, mezőgazdasági munkát húszan­­ végeznek. Nem­­cs­ak belső fogyasztásra termelünk, hanem eladásra is, ezen kívül rendelkezésünkre *álló m­ezőga­zda­sági gépeirtkfcel különböző­ szolgáltatásokat végzünk. A nálunk termelt tejjel nemcsak az otthont látjuk el, hanem a falunak, sőt a környéknek is biztosítjuk a tejterméket. Ezen kívül minden évben 10 ezer ingyen ebédet adunk a környéken nehéz helyzetben levőknek. Az udvaron felépült mezőgazdasági épületek (istálló, gépházak) mellett nagy tartályban cirok található, több mint tízezer seprűnek való nyersanyag. Télen, amikor kevesebb a munka, az alkalmazottak seprűt készítenek - természetesen eladásra. Az intézetben dolgozók fizetése nem nagy (5-11 ezer forint között mozog), de próbálnak nekik természetben is juttatni. Az ukrán állam így is 36% adót levon a fizetésükből. Ők azonban nem csak a fizetésért dolgoznak - mondja Ratkó László -, szívvel-lélekkel állnak hozzá a munkához. A nevelőnők, akiket a hollandok előzőleg nyíregy­házi továbbképzőre küldtek, nagy gondoskodással és szeretettel foglalkoznak a gyermekekkel. Nem csoda, ha még Leonid Kucsma ukrán elnöknek a felesége is meglátogatta intézetünket és csodálatát fejezte ki az itt látottak alapján. Nemrég pedig 25 ukrajnai szeretetintézmény vezetője látogatott hozzánk, hogy tapasztalatokat szerezzenek és tanuljanak. Az ukrán állam különben - panasz­kodik az igazgató - semmivel sem segíti munkán­kat, egyáltalán nem támogat, csak megtűr - egye­lőre. Bár az igaz - tette hozzá - , hogy a Kárpá­talján működő református intézményeknek köszönhetően a Magyar Református Egyházat úgy tartják számon, mint az ukrán államot leginkább segítő intézményt. Ez a nagydobronyi gyermekott­hon az egész ország példaképe; nagy hangsúlyt fektetünk a rendre, tisztaságra, fegyelemre s mindenekelőtt a szeretetre. A kicsiket neveljük, a nagyobbakat tanítjuk is, felkészítjük őket az­­iskolára. Azt szeretnénk, hogy azok, akik intéz­ményünket elhagyják, az életre felkészült, tanult, hívő magyar református emberek legyenek. Közben a gyerekek észrevették, hogy az udvarról visszajöttünk, s a szobákból előszaladva a folyosóra többen az ölünkbe kérezkedtek átölelve nyakunkat, a nagyobbak (öt-hatévesek) énekelni kezdtek, hogy megmutassák, mit tanultak. Kossuth Lajos azt üzente... Meghatódva távoztunk Nagydobronyból, s utunkat Munkács felé vettük. Gyermekotthon és cigánymisszió Munkácson Rettenetes útviszonyok között érkeztünk meg egy nagyon szép, négyszintes épülethez, a munkácsi gyermekotthonhoz. Az 1997 szeptem­berében négy gyermekkel indult intézet létrejötté­ben nagy segítséget nyújtott a hollandiai Hulp Oost Europa Alapítvány, a németországi Diakonisches Werk, valamint amerikai gyülekezetek, amelyek bizonyos időre (évre, félévre) biztosítják az intézet összes költségét. A gyermekek sajnos nincsenek itthon - mondja Dani Péter, az otthon igazgatója - egyesek iskolában vannak, mások az otthon vezetőjével Beregszászra mentek jogi ügyeket intézni. Az ukrán törvények szerint többször is kerestetni kell az utcán kallódott és később az otthonba felvett gyermekek szüleit. A harmadik sikertelen próbál­kozás után kerülhet sor arra, hogy a gyermeket árvává nyilvánítsák, s így lehetőség nyíljék arra, hogy a vezetőség hivatalos papírokat (pl. útlevelet) készíttethessen számukra, és jogi szempontból is a gyermekek felügyelőjévé váljék. Jelenleg az otthonban 18 gyermek van, köztük árvák, félárvák. Rettenetes családi háttérrel rendelkeztek*áT?ícsik,Tsirék itt az intézetbe kerültek. Például ji hatéves Kálmán édesanyját, aki öröm­­' hihy­olt,­­finafíla' sétítűshbolta, édesapja börtön­ben van, őt elmebeteg nagyanyja nevelte testvé­rével együtt. A fiatalokkal rengeteg munka van, nagyon sok odafigyelést, szeretetet igényelnek. De Istennek hála, megvan az elégtételünk is - mondja Dani Péter - hiszen sokan már így nyilatkoznak: Mindig vágytam egy igazi családra, nem tudtam, hogy az milyen. Most boldog vagyok, hogy rátaláltam, és itt lehetek. Mi nem intézetben élünk, hanem egy nagy családban. Ez is volt a célunk - folytatja az igazgató -, mert intézetünk családi típusú gyermekotthonként működik. Úgy, ahogy ez Németországban vagy Amerikában. Ott legtöbb 10-12 gyermekkel foglalkoznak. Nálunk már tizennyolcan vannak. Ha többen lennénk, megbomlana a családi egység, megszűnne az egymásra figyelés. A 18 gyermek mellett így is hét állandó alkalmazott van. Segítünk nekik délutánonként (betanító tanárokkal) mate­matikából, angolból, kémiából. A beszédhibások logopédushoz járnak. A nagyobbak szeretnének tovább tanulni, s az intézet szeretne ebben is segítségükre lenni és megadni nekik minden támogatást. Az intézet terveiről beszélve az igazgató elmondta: szeretnék a tetőtér beépítését befejezni, mellé zuhanyozót építeni, az épület fűtését modernizálni. Ugyanakkor folytatni a tavaly megkezdett szendvics akciót: a gyermekotthon lakói időnként a kéregető utcagyermekek számára ételt osztanak. Fontosnak tartják a Kárpátalján működő hasonló jellegű otthonokkal való kap­csolatépítést és próbálnak több figyelmet fordítani a minőségi munkára, valamint arra, hogy újabb lehetőségeket találjanak olyan elhagyott gyer­mekek megsegítésére, akiket már nem tudnak felvenni az otthonba. A gyermekotthont elhagyva a Munkács területén levő cigánytelepre siettünk, ahol Gulácsy Lajos, a KRE tiszteletbeli püspöke vezetett bennünket. Megtudtuk: az épülő templom Kárpátalján már a negyedik cigánytemplom, a hozzátartozó tagok pedig a 100. magyar ajkú gyülekezetet alkotják. Karácsonykor már itt tartottuk az istentiszteletet, pedig a templomban még padok sincsenek - mondta a püspök. Több mint százan voltunk, a gyülekezet azonban akár a kétezret is meghalad­hatja (a beregszászi gyülekezet 800 lelkes). Örvendünk, hogy ilyen irányban is tudunk missziót végezni. Jó lenne, ha a roma lakosságot meg tudjuk tartani magyar ajkúnak, reformátusnak, hiszen a környéken nagy erőket mozgatva dolgoznak az orosz pünkösdisták. A cigánytelep központjában a templom mellett gondnoki lakás épül, a közelben pedig sportpályát is szeretnének létrehozni, hogy a roma lakosságot, a templomba járó gyülekezeti tagokat próbálják a környéken, Isten házának közelében tartani (a munkanélküliség ugyanis óriási méreteket ölt különösen a roma lakosság körében). Tiszabökényi látogatás :Vjunkács után a beregszászi diakóniai központba siettünk. Ebéd után Horkay László püspök - kihasználva, hogy több kárpát-medencei egy­házkerület képviselője is jelen van - még egyszer megköszönte azt a segítséget, lelki és anyagi támogatást, amelyet az egyházak a két évvel ezelőtti árvíz idején nyújtottak. A püspök az Erdélyi Kerületnek külön köszönetet mondott, hiszen elmondása szerint a beérkezett támogatások közül az erdélyi volt a legnagyobb. Ezt később személyesen is tapasztalhattuk, hiszen Beregszászról Tiszabökénybe siettünk: itt az árvíz idején tönkrement házak közül 52 éppen az Erdélyi Ref. Egyházkerület segítségévek épül újjá. Megtekintettük a 14. századi Árpád-kori templomot, amely Kárpátalja legrégibb temploma. Alatta még mindig víz van - mondta a gondnok -, nem tudtuk még kiszárítani. Most új parókiát szeretnénk építeni, ebben kérjük testvéreink segítségét. Sajnos itt mifelénk a szovjetek minden egyházi ingatlant (parókiát, iskolákat), államosítás után, eladtak magánszemélyeknek. Tőlük pedig nem tudjuk visszakövetelni. A parókia alapja már megvan: az újabb árvíztől való félelem miatt a többi házhoz hasonlóan másfél méter magas. Örömmel járkáltunk az épülő házak között azokra a megdöbbentő képsorokra gondolva, amelyeket két évvel ezelőtt láttunk a tévében. Visszagondolva az építkezésekre, a gyermek­­otthonokra, csak örvendeni tudunk annak, hogy a sok nélkülözés mellett, a sok csapás ellenére is, kárpátaljai református testvéreink nem csügged­nek, hanem Istenbe vetett hittel munkálkodnak és gyarapodnak, hiszen létesítményeik követendő példát jelentenek embernek, településnek, államnak egyaránt. SOMOGYI BOTOND Négyszer-ötször, jóindulatuk­tól függően küldték vissza a fáradt regrutát fel a forráshoz, gúnyos röhejektől és szidalmak­tól kísérve. Olykor egy egész órával rövidítették meg a meggyötört katona pihenőjét. Nagyon lassan, erőltetve sántítá­­­sát, elindult a forrás irányába. Ott elővette zsebéből az előké­szített zsíros csomagolópapír­darabkát, bemártotta a vízbe, majd letakarta a vízzel telített evőkanalat. Már kipróbált mód­szer volt, mert felkészült erre a feladatra. Nagyon lassan indult­­ meg lefelé. A kerítésnél már várta az egyik „öreg” katona, aki felkelt ágyából, hogy részt vegyen ebben a megszokott szó­rakozási programban. Bal kezé­vel letakarva a kanalat, csoszog­va, bicegve érkezett meg a pavi­lon bejáratához. Miután fellép­kedett a bejárati lépcsőkön, ki­vette a zsebkendőjét, és bele­csúsztatta a vizes fedőpapírt. Óvatosan végigcsoszogott a háló betonpadlóján, és a gúnyolódó kiűzés előtt beleöntötte a vizet az ott elhelyezett kisasztalon lévő pohárba. Megszűnt a röhej, ámulva nézték a poharat, amely­nek a fenekét teljesen letakarta a víz.­­ Honnan hoztad azt a vizet, „racané” (a regruták csúfneve)? Csak nem vizeltél bele a kanál­ba? - Jorguleszku, figyelted jól, mit csinált ez a nyavalyás oda­kint? - Figyeltem, éppen úgy járt, mint a többiek, nem vettem észre semmi gyanúsat. Odament az asztalhoz, felvette a vizes­poharat, és megszagolta. Úgy néz ki, hogy tiszta víz - jelen­tette ki hitetlenkedve. Odanyúj­totta a poharat az egyik újonc­nak, aki ébren figyelte a történ­teket az ágyából. - Kóstold meg, és mondd meg, hogy mi van benne? - Tiszta víz, káplár uram - bizonyította a kóstoló. - Nagy gazember lehet ez a Puskás, ez biztosan becsapott bennünket valahogy, de majd holnap kisze­dem én belőle a huncutságot a gyakorlótéren - jelentette ki a „sergent”. Most már ideje, hogy mi is lefeküdjünk. Ilyen és hasonló kisebb-na­­gyobb megaláztatások közepette és kíméletlen hosszú katonagya­korlatokkal telt el az első 6 hónap a hároméves katonaság­ból. Az első hetekben oly nehéz Z.B. gyalogsági fegyvereket most játszi könnyedséggel for­gatták a katonák, „mint íródeá­kok a libatollat”. Az éjszakai riadók alkalmával most már három perc alatt felsorakozott az egység a kaszárnya udvarán, ami pár hónappal előbb még ötszöri ismétlésre sem sikerült. A kato­nai eskü letételére készülődve, a masírozások végleg lekoptatták a katonabakancsok talpát. Az eskü előtti napokon új egyenru­hát, „tányérsapkát” zöld sze­géllyel és erős szegestalpú új ba­kancsokat kaptak. Lesoványod­va, de megizmosodva, büszkén verték lábukkal a taktust a kato­nazene ritmusára. Új fejezet kez­dődött a katonai kiképzésben, az elméleti gyakorlat. Vastag, sza­bályzati utasításokkal és a határ­őrségre vonatkozó törvényekkel tele könyvnek a tartalmát kellett hogy elsajátítsák a következő hónapokban. Az elméleti kikép­zés feladatait aránylag könnyen elsajátította Jani. Az osztályában a legjobb tanulók egyike volt, amivel tekintélyt és dicséretet érdemelt ki, úgy a bajtársai részéről, mint a parancsnokaitól is. Sűrűbben kapott vasárnapi kimenőket, mint sokan mások, amiből kifolyólag már irigyei is akadtak. Összejárta a város minden zegét-zúgát, felment a várba is, ahol úgy érezte, hogy még uralkodnak a régmúlt idők szellemei, a vár börtönfoglyai pedig a süvítő szél segítségével próbálják ledönteni a Kőműves Kelemen által épített vastag várfalakat. Előszeretettel láto­gatta meg a dévai csángó-ma­gyar városrészben rendezett táncmulatságokat is, ahol szíve­sen fogadták ezt a jó modorú, délceg katonát. Olykor, ha fizetni akarta kevéske fogyasz­tását, sértődötten utasították vissza újonnan szerzett barátai. - Örülünk, hogy jól érzed magad minálunk, mert jó kedvet és vigasságot hozol közénk, amit mi is szeretünk. Különösen nagy sikere volt, amikor egy-két szép magyar nótát eldalolt saját hegedűkíséretében. - Hol tanul­tad ezt a sok szép magyar nótát, Jani? - kérdezgették ven­déglátói. - Másoktól és tőletek is, de azt is elárulom nektek, hogy nótás kedvű volt az édesa­pám is - felelte tréfásan a kérde­zett. A ritka kiruccanásaitól el­tekintve, az igazi élete a ka­szárnyában zajlott le. A kikép­­zésban elért sikerei, úgy a fegy­verforgatásban, mint az elméleti oktatásban, magával hozta neki az első sarzsit is, utána pedig még az első év letelte előtt, előléptették káplári rangra. Meg volt elégedve a sorsával, feledve az első fél év szenvedéseit és egyéb viszontagságait. 21 napos szabadságát otthon töltötte meg amonostoron. Apja gáteres volt a feldolgozó üzemben. Itt dolgozott ő is bevonulása előtt a parkettarészlegen. A gyári munka mellett művelték meg azt a pár lánc földet is, amit szülei örököltek. Ősszel, miután letöm­­­ték a kukoricát, kevés dolga volt otthon. Szabad idejében részt vett a falu fiatalsága által rende­zett mindenféle szórakoztató és mulatsági rendezvényen, úgy a magyar részen, mint a román oldalon. A futballmeccsek után, a társaság kérésére, elhozta he­gedűjét is. Tűrhetően hegedült, különösen a magyar hallgató nóták és a román románcok nagy sikert arattak, mert a saját dalát kísérte hegedűn. Jó modo­rát és víg kedélyét értékelték, különösen a fiatalok. Kellemes emlékekkel utazott vissza Dé­vára a szabadság lejárta után, csak akkor komorodott el, ami­kor felbukkant előtte a kaszár­nya ódon és zord épülete. El­búsulva gondolt arra, hogy a hároméves katonaságból még az első év sem telt le teljesen. Az ezrednél nagy volt a sürgés­i forgás, amikor megérkezett. Megkezdődött a regruták kive­­zényelése az országhatár őrzé­sére. Ugyanakor kezdték meg a legidősebb korosztály leszere­lését is. (Folytatjuk)

Next