Romániai Magyar Szó, 2000. április (12. évfolyam, 3375-3401. szám)
2000-04-12 / 3386. szám
honi valóság Ú honi valóság 2000. április 12. Öröm Kárpátalján Ülésezett az MRETZS Sajtóbizottsága • Bizottsági ülés Nagydobronyban • A nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Gyermekotthon • Gyermekotthon és cigánymisszió Munkácson • Tiszabökényi látogatás A Kárpátaljai Nagydobronyban tartotta idei első kihelyezett ülését az MRETZS Sajtó- és Telekommunikációs Bizottsága. A március 30-án délután kezdődött ülést Horkay László püspök áhítata nyitotta meg. Tónk István elnök megnyitó beszédében elmondta: úgy érezzük, egy újabb szigetre jöttünk. Hiszen sajnos Trianon a magyarságot szétszabdalta, s ezért szigetekben élünk. A kommunizmus pedig intézményrendszerünket is tönkretette, iskoláinkat (sok helyen templomainkat is) bezárta. A Sajtóbizottság egyik fő feladata - hangsúlyozta az elnök -, hogy az információ-áramoltatással, az írott és az elektronikus sajtó segítségével a magyar reformátusságot összetartsa, összefogja, egyúttal remélve, hogy a szigetek egyszer földrésszé kovácsolódnak. Végül hozzátette: örvendünk, hogy ez alkalommal Kárpátaljára jöhettünk, mert így megismerhettük a fogadó egyházkerület gondjait, problémáit, de örömeit, megvalósításait is. Számbavétel után a napirendi pontok megtárgyalására került sor: véglegesítésre került a Kárpátmedencei magyar református szeretetintézményeket bemutató könyv, amely remélhetőleg a nyáron sorra kerülő magyar reformátusok negyedik világtalálkozója előtt fog megjelenni. Szundy László a Biblia 2000 című CD kiadványról tájékoztatott: a lemezen egyelőre több magyar fordítású és idegen nyelvű biblia is megtalálható. Hasznos lenne az új református énekeskönyv, a Heidelbergi Káté, a Hang Lexikon, valamint a Kálvin Institutiójának szövegét is a CD-re vinni. Jó lenne ugyanakkor - folytatta Szundy - , ha a református világtalálkozók anyagát is meg lehetne örökíteni a CD-én, hiszen a negyedik világtalálkozó tiszteletére most különkiadásban fog megjelenni. Ezt követően Czövek Olivér, az MRETZS ügyvezető titkára bemutatta az Erdélyi és a Királyhágómelléki Egyházkerületről készülő térképet: a budapesti Kartográfia Vállalat által készítendő színes térképen látható lesz a két kerületrz azokat alkotó egyházmegyék határait valamint az anya-, leány- és szórványegyházközségek. A térképtartalmazni fogja az iskolákat, szeretetintézményeket, a jelentősebb református városok (Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely) térképeit, de láthatóak lesznek a magyar evangélikus és az unitárius egyházközségek is. Czövek Olivér tájékoztatása szerint folyamatban van a délvidéki, a felvidéki és a kárpátaljai reformátusok feltérképezése is. A javaslatok során elhangzott: jó lenne elkészíteni a Kárpát-medencei református egyházközségek betűrendes névsorát; a világtalálkozó FTC stadionban tartandó nyitóünnepségén könyvsátrakat kellene felállítani, hogy az egyháztestek bemutathassák, kiállíthassák eladásra szánt kiadványaikat. A nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Gyermekotthon Másnap reggel a helyi gyermekotthont látogattuk meg. Az ötlet - mondta Ratkó László igazgató - a hollandokban fogant meg, akik a változások után nagy mennyiségben hozták a segélyeket az ukrajnai gyermekmenhelyekre. Észrevették azonban, hogy a többtonnás szállítmányok napokon belül eltűntek. Ezért úgy gondolták, kiválasztanak egy egységes magyar református falut, hogy az ott felépítendő otthon számára küldött segélyeket ellenőrizni is tudják. Az épületet 1993-ban kezdték el építeni a hollandiai Hulp Oost Europa Alapítvány segítségével. A felépített kétszintes épületben ma már hatvan gyermek van elszállásolva: árvák, félárvák, egészségesek, de testi és szellemi fogyatékosok is. Az állami intézményektől eltérően, ahol 25-30 gyermek van bezsúfolva a szobába egy gondozóval, a nagydobronyi otthonban öten-hatan laknak egy szobában és minden hat gyermekkel külön nevelő foglalkozik. Fűtés, meleg- és hidegvíz, villanyáram állandóan biztosított (máshol ugyanis ez probléma). Tantermek, egészségügyi rendelő, tiszta fürdőszobák, számítógépek, játszótér áll a gyermekek rendelkezésére. A vendégek számára a felső emeleten konferenciaterem és vendégszobák találhatók. Az intézetbe csak lányokat fogadunk - mondja Ratkó László igazgató -, mert ha fiúkat is felvennénk, később, a pubertás korban problémák lennének fiúk-lányok között. Az 1995 decemberében felszentelt épület, amely a nyugati követelményeknek mindenben megfelel, a hatezer lelkes falu határában fekszik. Erre azért volt szükség - magyarázza az igazgató - , hogy földjeink legyenek és termelni tudjunk. A hollandok elképzelése ugyanis az, hogy a felépített otthonnak nemsokára önellátónak kell lennie. Óriási gyümölcsösünk van, a kert végében halastó, ezen kívül évente 900 kg mézet termelünk, melegházainkból a gyermekek számára állandóan biztosítani tudjuk a friss zöldséget. Állatállományunk jelenleg 3500 csirke, 16 tehén, 40-50 sertés. Egy 9 hektáros belterületen, egy tíz hektáros külterületen gazdálkodunk, és még külön 40 hektárt bérelünk. Az otthonban több mint 50 alkalmazottunk van, mezőgazdasági munkát húszan végeznek. Nemcsak belső fogyasztásra termelünk, hanem eladásra is, ezen kívül rendelkezésünkre *álló mezőgazdasági gépeirtkfcel különböző szolgáltatásokat végzünk. A nálunk termelt tejjel nemcsak az otthont látjuk el, hanem a falunak, sőt a környéknek is biztosítjuk a tejterméket. Ezen kívül minden évben 10 ezer ingyen ebédet adunk a környéken nehéz helyzetben levőknek. Az udvaron felépült mezőgazdasági épületek (istálló, gépházak) mellett nagy tartályban cirok található, több mint tízezer seprűnek való nyersanyag. Télen, amikor kevesebb a munka, az alkalmazottak seprűt készítenek - természetesen eladásra. Az intézetben dolgozók fizetése nem nagy (5-11 ezer forint között mozog), de próbálnak nekik természetben is juttatni. Az ukrán állam így is 36% adót levon a fizetésükből. Ők azonban nem csak a fizetésért dolgoznak - mondja Ratkó László -, szívvel-lélekkel állnak hozzá a munkához. A nevelőnők, akiket a hollandok előzőleg nyíregyházi továbbképzőre küldtek, nagy gondoskodással és szeretettel foglalkoznak a gyermekekkel. Nem csoda, ha még Leonid Kucsma ukrán elnöknek a felesége is meglátogatta intézetünket és csodálatát fejezte ki az itt látottak alapján. Nemrég pedig 25 ukrajnai szeretetintézmény vezetője látogatott hozzánk, hogy tapasztalatokat szerezzenek és tanuljanak. Az ukrán állam különben - panaszkodik az igazgató - semmivel sem segíti munkánkat, egyáltalán nem támogat, csak megtűr - egyelőre. Bár az igaz - tette hozzá - , hogy a Kárpátalján működő református intézményeknek köszönhetően a Magyar Református Egyházat úgy tartják számon, mint az ukrán államot leginkább segítő intézményt. Ez a nagydobronyi gyermekotthon az egész ország példaképe; nagy hangsúlyt fektetünk a rendre, tisztaságra, fegyelemre s mindenekelőtt a szeretetre. A kicsiket neveljük, a nagyobbakat tanítjuk is, felkészítjük őket aziskolára. Azt szeretnénk, hogy azok, akik intézményünket elhagyják, az életre felkészült, tanult, hívő magyar református emberek legyenek. Közben a gyerekek észrevették, hogy az udvarról visszajöttünk, s a szobákból előszaladva a folyosóra többen az ölünkbe kérezkedtek átölelve nyakunkat, a nagyobbak (öt-hatévesek) énekelni kezdtek, hogy megmutassák, mit tanultak. Kossuth Lajos azt üzente... Meghatódva távoztunk Nagydobronyból, s utunkat Munkács felé vettük. Gyermekotthon és cigánymisszió Munkácson Rettenetes útviszonyok között érkeztünk meg egy nagyon szép, négyszintes épülethez, a munkácsi gyermekotthonhoz. Az 1997 szeptemberében négy gyermekkel indult intézet létrejöttében nagy segítséget nyújtott a hollandiai Hulp Oost Europa Alapítvány, a németországi Diakonisches Werk, valamint amerikai gyülekezetek, amelyek bizonyos időre (évre, félévre) biztosítják az intézet összes költségét. A gyermekek sajnos nincsenek itthon - mondja Dani Péter, az otthon igazgatója - egyesek iskolában vannak, mások az otthon vezetőjével Beregszászra mentek jogi ügyeket intézni. Az ukrán törvények szerint többször is kerestetni kell az utcán kallódott és később az otthonba felvett gyermekek szüleit. A harmadik sikertelen próbálkozás után kerülhet sor arra, hogy a gyermeket árvává nyilvánítsák, s így lehetőség nyíljék arra, hogy a vezetőség hivatalos papírokat (pl. útlevelet) készíttethessen számukra, és jogi szempontból is a gyermekek felügyelőjévé váljék. Jelenleg az otthonban 18 gyermek van, köztük árvák, félárvák. Rettenetes családi háttérrel rendelkeztek*áT?ícsik,Tsirék itt az intézetbe kerültek. Például ji hatéves Kálmán édesanyját, aki öröm' hihyolt,finafíla' sétítűshbolta, édesapja börtönben van, őt elmebeteg nagyanyja nevelte testvérével együtt. A fiatalokkal rengeteg munka van, nagyon sok odafigyelést, szeretetet igényelnek. De Istennek hála, megvan az elégtételünk is - mondja Dani Péter - hiszen sokan már így nyilatkoznak: Mindig vágytam egy igazi családra, nem tudtam, hogy az milyen. Most boldog vagyok, hogy rátaláltam, és itt lehetek. Mi nem intézetben élünk, hanem egy nagy családban. Ez is volt a célunk - folytatja az igazgató -, mert intézetünk családi típusú gyermekotthonként működik. Úgy, ahogy ez Németországban vagy Amerikában. Ott legtöbb 10-12 gyermekkel foglalkoznak. Nálunk már tizennyolcan vannak. Ha többen lennénk, megbomlana a családi egység, megszűnne az egymásra figyelés. A 18 gyermek mellett így is hét állandó alkalmazott van. Segítünk nekik délutánonként (betanító tanárokkal) matematikából, angolból, kémiából. A beszédhibások logopédushoz járnak. A nagyobbak szeretnének tovább tanulni, s az intézet szeretne ebben is segítségükre lenni és megadni nekik minden támogatást. Az intézet terveiről beszélve az igazgató elmondta: szeretnék a tetőtér beépítését befejezni, mellé zuhanyozót építeni, az épület fűtését modernizálni. Ugyanakkor folytatni a tavaly megkezdett szendvics akciót: a gyermekotthon lakói időnként a kéregető utcagyermekek számára ételt osztanak. Fontosnak tartják a Kárpátalján működő hasonló jellegű otthonokkal való kapcsolatépítést és próbálnak több figyelmet fordítani a minőségi munkára, valamint arra, hogy újabb lehetőségeket találjanak olyan elhagyott gyermekek megsegítésére, akiket már nem tudnak felvenni az otthonba. A gyermekotthont elhagyva a Munkács területén levő cigánytelepre siettünk, ahol Gulácsy Lajos, a KRE tiszteletbeli püspöke vezetett bennünket. Megtudtuk: az épülő templom Kárpátalján már a negyedik cigánytemplom, a hozzátartozó tagok pedig a 100. magyar ajkú gyülekezetet alkotják. Karácsonykor már itt tartottuk az istentiszteletet, pedig a templomban még padok sincsenek - mondta a püspök. Több mint százan voltunk, a gyülekezet azonban akár a kétezret is meghaladhatja (a beregszászi gyülekezet 800 lelkes). Örvendünk, hogy ilyen irányban is tudunk missziót végezni. Jó lenne, ha a roma lakosságot meg tudjuk tartani magyar ajkúnak, reformátusnak, hiszen a környéken nagy erőket mozgatva dolgoznak az orosz pünkösdisták. A cigánytelep központjában a templom mellett gondnoki lakás épül, a közelben pedig sportpályát is szeretnének létrehozni, hogy a roma lakosságot, a templomba járó gyülekezeti tagokat próbálják a környéken, Isten házának közelében tartani (a munkanélküliség ugyanis óriási méreteket ölt különösen a roma lakosság körében). Tiszabökényi látogatás :Vjunkács után a beregszászi diakóniai központba siettünk. Ebéd után Horkay László püspök - kihasználva, hogy több kárpát-medencei egyházkerület képviselője is jelen van - még egyszer megköszönte azt a segítséget, lelki és anyagi támogatást, amelyet az egyházak a két évvel ezelőtti árvíz idején nyújtottak. A püspök az Erdélyi Kerületnek külön köszönetet mondott, hiszen elmondása szerint a beérkezett támogatások közül az erdélyi volt a legnagyobb. Ezt később személyesen is tapasztalhattuk, hiszen Beregszászról Tiszabökénybe siettünk: itt az árvíz idején tönkrement házak közül 52 éppen az Erdélyi Ref. Egyházkerület segítségévek épül újjá. Megtekintettük a 14. századi Árpád-kori templomot, amely Kárpátalja legrégibb temploma. Alatta még mindig víz van - mondta a gondnok -, nem tudtuk még kiszárítani. Most új parókiát szeretnénk építeni, ebben kérjük testvéreink segítségét. Sajnos itt mifelénk a szovjetek minden egyházi ingatlant (parókiát, iskolákat), államosítás után, eladtak magánszemélyeknek. Tőlük pedig nem tudjuk visszakövetelni. A parókia alapja már megvan: az újabb árvíztől való félelem miatt a többi házhoz hasonlóan másfél méter magas. Örömmel járkáltunk az épülő házak között azokra a megdöbbentő képsorokra gondolva, amelyeket két évvel ezelőtt láttunk a tévében. Visszagondolva az építkezésekre, a gyermekotthonokra, csak örvendeni tudunk annak, hogy a sok nélkülözés mellett, a sok csapás ellenére is, kárpátaljai református testvéreink nem csüggednek, hanem Istenbe vetett hittel munkálkodnak és gyarapodnak, hiszen létesítményeik követendő példát jelentenek embernek, településnek, államnak egyaránt. SOMOGYI BOTOND Négyszer-ötször, jóindulatuktól függően küldték vissza a fáradt regrutát fel a forráshoz, gúnyos röhejektől és szidalmaktól kísérve. Olykor egy egész órával rövidítették meg a meggyötört katona pihenőjét. Nagyon lassan, erőltetve sántítását, elindult a forrás irányába. Ott elővette zsebéből az előkészített zsíros csomagolópapírdarabkát, bemártotta a vízbe, majd letakarta a vízzel telített evőkanalat. Már kipróbált módszer volt, mert felkészült erre a feladatra. Nagyon lassan indult meg lefelé. A kerítésnél már várta az egyik „öreg” katona, aki felkelt ágyából, hogy részt vegyen ebben a megszokott szórakozási programban. Bal kezével letakarva a kanalat, csoszogva, bicegve érkezett meg a pavilon bejáratához. Miután fellépkedett a bejárati lépcsőkön, kivette a zsebkendőjét, és belecsúsztatta a vizes fedőpapírt. Óvatosan végigcsoszogott a háló betonpadlóján, és a gúnyolódó kiűzés előtt beleöntötte a vizet az ott elhelyezett kisasztalon lévő pohárba. Megszűnt a röhej, ámulva nézték a poharat, amelynek a fenekét teljesen letakarta a víz. Honnan hoztad azt a vizet, „racané” (a regruták csúfneve)? Csak nem vizeltél bele a kanálba? - Jorguleszku, figyelted jól, mit csinált ez a nyavalyás odakint? - Figyeltem, éppen úgy járt, mint a többiek, nem vettem észre semmi gyanúsat. Odament az asztalhoz, felvette a vizespoharat, és megszagolta. Úgy néz ki, hogy tiszta víz - jelentette ki hitetlenkedve. Odanyújtotta a poharat az egyik újoncnak, aki ébren figyelte a történteket az ágyából. - Kóstold meg, és mondd meg, hogy mi van benne? - Tiszta víz, káplár uram - bizonyította a kóstoló. - Nagy gazember lehet ez a Puskás, ez biztosan becsapott bennünket valahogy, de majd holnap kiszedem én belőle a huncutságot a gyakorlótéren - jelentette ki a „sergent”. Most már ideje, hogy mi is lefeküdjünk. Ilyen és hasonló kisebb-nagyobb megaláztatások közepette és kíméletlen hosszú katonagyakorlatokkal telt el az első 6 hónap a hároméves katonaságból. Az első hetekben oly nehéz Z.B. gyalogsági fegyvereket most játszi könnyedséggel forgatták a katonák, „mint íródeákok a libatollat”. Az éjszakai riadók alkalmával most már három perc alatt felsorakozott az egység a kaszárnya udvarán, ami pár hónappal előbb még ötszöri ismétlésre sem sikerült. A katonai eskü letételére készülődve, a masírozások végleg lekoptatták a katonabakancsok talpát. Az eskü előtti napokon új egyenruhát, „tányérsapkát” zöld szegéllyel és erős szegestalpú új bakancsokat kaptak. Lesoványodva, de megizmosodva, büszkén verték lábukkal a taktust a katonazene ritmusára. Új fejezet kezdődött a katonai kiképzésben, az elméleti gyakorlat. Vastag, szabályzati utasításokkal és a határőrségre vonatkozó törvényekkel tele könyvnek a tartalmát kellett hogy elsajátítsák a következő hónapokban. Az elméleti kiképzés feladatait aránylag könnyen elsajátította Jani. Az osztályában a legjobb tanulók egyike volt, amivel tekintélyt és dicséretet érdemelt ki, úgy a bajtársai részéről, mint a parancsnokaitól is. Sűrűbben kapott vasárnapi kimenőket, mint sokan mások, amiből kifolyólag már irigyei is akadtak. Összejárta a város minden zegét-zúgát, felment a várba is, ahol úgy érezte, hogy még uralkodnak a régmúlt idők szellemei, a vár börtönfoglyai pedig a süvítő szél segítségével próbálják ledönteni a Kőműves Kelemen által épített vastag várfalakat. Előszeretettel látogatta meg a dévai csángó-magyar városrészben rendezett táncmulatságokat is, ahol szívesen fogadták ezt a jó modorú, délceg katonát. Olykor, ha fizetni akarta kevéske fogyasztását, sértődötten utasították vissza újonnan szerzett barátai. - Örülünk, hogy jól érzed magad minálunk, mert jó kedvet és vigasságot hozol közénk, amit mi is szeretünk. Különösen nagy sikere volt, amikor egy-két szép magyar nótát eldalolt saját hegedűkíséretében. - Hol tanultad ezt a sok szép magyar nótát, Jani? - kérdezgették vendéglátói. - Másoktól és tőletek is, de azt is elárulom nektek, hogy nótás kedvű volt az édesapám is - felelte tréfásan a kérdezett. A ritka kiruccanásaitól eltekintve, az igazi élete a kaszárnyában zajlott le. A kiképzésban elért sikerei, úgy a fegyverforgatásban, mint az elméleti oktatásban, magával hozta neki az első sarzsit is, utána pedig még az első év letelte előtt, előléptették káplári rangra. Meg volt elégedve a sorsával, feledve az első fél év szenvedéseit és egyéb viszontagságait. 21 napos szabadságát otthon töltötte meg amonostoron. Apja gáteres volt a feldolgozó üzemben. Itt dolgozott ő is bevonulása előtt a parkettarészlegen. A gyári munka mellett művelték meg azt a pár lánc földet is, amit szülei örököltek. Ősszel, miután letömték a kukoricát, kevés dolga volt otthon. Szabad idejében részt vett a falu fiatalsága által rendezett mindenféle szórakoztató és mulatsági rendezvényen, úgy a magyar részen, mint a román oldalon. A futballmeccsek után, a társaság kérésére, elhozta hegedűjét is. Tűrhetően hegedült, különösen a magyar hallgató nóták és a román románcok nagy sikert arattak, mert a saját dalát kísérte hegedűn. Jó modorát és víg kedélyét értékelték, különösen a fiatalok. Kellemes emlékekkel utazott vissza Dévára a szabadság lejárta után, csak akkor komorodott el, amikor felbukkant előtte a kaszárnya ódon és zord épülete. Elbúsulva gondolt arra, hogy a hároméves katonaságból még az első év sem telt le teljesen. Az ezrednél nagy volt a sürgési forgás, amikor megérkezett. Megkezdődött a regruták kivezényelése az országhatár őrzésére. Ugyanakor kezdték meg a legidősebb korosztály leszerelését is. (Folytatjuk)