Romániai Magyar Szó, 2000. április (12. évfolyam, 3375-3401. szám)

2000-04-27 / 3400. szám

2000. április 27. 1 postafiók és postafiók A Postafiók az olvasók nyílt közlésfóruma. A szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet a kö­zölt levelek tartalmával, és fenntartja magának a jogot, hogy helyszűke esetén a bekül­dött leveleket szemelvényesen, rövidítve közölje, esetleg csak ismertesse. Célunk az, hogy mi­nél több levélíró minél gyorsab­ban nyomdatérhez jusson. A le­velekben foglaltakért kizárólag a szerző felel. Ezért csak kellő­en megcímzett (pontos név, lak­hely, lakcím, telefonszám), ellá­tott küldeményeket veszünk fi­gyelembe; névtelen, hiányosan címzett küldeményekkel nem foglalkozunk! IRE-CONEL A ‘80-as években különöskép­pen nagyon sokszor kellett a villanyelosztó vállalat vezető­ségével fölvennem a kapcsolatot, azért, hogy ne szakítsuk meg a hajógyár árammal való ellátását. Legtöbbször megértésre találtam. Amikor személyesen kellett megbeszélni valamit, az igazgatót és a főmérnököt az irodában, az íróasztal mellett találtam. Ezt azért írtam így le, mert egyik este a PRO TV-ben Calinescu úr, amikor a CONEL vezérigazgatójával beszélgetett, arra lettem figyelmes, hogy a vezérigazgató úr egy fényképet mutat. Megmutatta, hogy milyen nehéz körülmények között kénytelen dolgozni: vagy 15-20­ m-re a földtől.­­Csak azon csodálkoztam, hogy hová lett az asztal és a párnázott szék. Arra gondoltam, hogy ‘90 után milyen sokat romlott a vezéri­gazgatók munkakörülménye. Ilyen körülmények között dolgozni csak nagyon nagy fizetés mellett lehet­séges. Másnap az ismerőseim is megnyugtattak, hogy nem a ve­zérigazgató volt a fényképen, hanem egy villanyszerelő, és az is csak néha-néha kerül ilyen cirkuszi helyzetbe, így már nem értem meg, miért kap olyan bődületes nagy fizetést a vezérigazgató és mellette még sokan mások, amikor „egy tálból esszük vele együtt a cseresznyét”. Ő és a hozzá hason­lóak miért markolnak annyit, hogy nekünk még a magja és a szára se jusson. 1990 előtt az IRE 20 ezer MW- ból alig tudott 10-11 000 MWh-t termelni, most pedig alig van szükség 6-7000 MWh-ra. Úgy tudjuk, hogy a vaskapui villamos­­erőmű és az atomenergiát felhasz­náló erőmű beindítása után a villamos áram ára kisebb lesz, úgy látszik, hogy ez nem igaz. Külföldön a termelés összegé­nek 8%-át fordítsák fizetésalapra, itt ez eléri a 60%-ot. FAZEKASLORÁND Galac Hogyan tovább, RMDSZ? A kérdésre válaszolni csak úgy lehet, ha világosan áll előttünk, hogy érdekszövetségként indult el­­ egy időben több helyen, Kolozs­váron is, és aztán párt is lett, mikor szükségesnek látszott ez, majd tagja a demokrata kormány­nak. Az emlékezőképesség igen gyors elkopását bizonyítja, mely megdöbbentően és ismételten elhangzik az a rosszindulatú naiv állítás, hogy „felkérezkedett” a kormány szekerére, holott a koalíciós pártok hívására, nem egy kis csoport, hanem a romániai magyarság nagy többsé­gének ismételt helyeslése mellett. De elég hamar kiderült hogy igazán nagy fordulat még nem következett be politikai világunk­ban, minek következtében jogaink­ érvényesítését csak sok harc lírán lehet kivívni a legtöbb esetben­s­s csupán kis részben. A neptu­­n tárgyalás és a sok parlamenti viaskodás egyre inkább az apró lépések lehetőségét tekinthette járható útnak. Máris mondhatja - mondja is - valamelyik reform­­politikus­ .A romániai politikában a romániai magyar közösséget ne a románok által kiválasztottak képviseljék, hanem a magyarság valódi képviselői legyenek egyen­rangú partnerként”. Nem így volt eddig, és reméljük, ezután sem lesz így, amennyiben nem ugrunk be az ilyen hamis vádaknak. A realitások alapján - magunkban hordozva az egyenjogúság re­ménységét, mint célt - csak tár­gyalásokkal, megbeszélésekkel, kapcsolatteremtésekkel politizálhat szövetségünk. Nyilván a közös ernyő alatt, egymást meghallgatva, a többség véleményét követve. Sajnos, a sok platform közül némelyik elégedetlen helyzetével és újabban már nem csak vitázó, de ellenségeskedést szító köve­teléssel áll elő. Legutóbbi gyűlésen az összeverbuváltak lelkesen megtapsolták vezetőjük köszön­tését, de az országos elnökét fagyos csend követte. Olyan a helyzet, mint egy lab­darúgó mérkőzésen. A pályán , folyik a küzdelem egy sokkal erősebb csapattal, sorozatos bírói tévedések dacára. A nem egyen­­rangúakat pártolók egy része a lelátóról hangos bekiabálásokkal bírálja, „biztatja” játékosait. Kön­nyebb ezt megtenni a kényelmes ülőhelyről, mint kergetni a labdát. Hibát találni abban, aki dolgozik. A hangoskodók feltételezik, hogy ők sikeresebben politizálnának. Rosszul képviselt volna minket a helyhatósági és a nyelv törvényé­nek vitájában Asztalos Ferenc, az erdőgazdálkodásban Garda Dezső, a magyar egyetem ügyében Markó Béla, a külképviseletben Frunda György stb... Merem kimondani, hogy kevés kivétellel - talán éppen a kolozsvárit kivéve - válasz­tottjaink hűségesen és bölcsen dolgoztak. A jelzett bírálók kijelentették, hogy az egész vezérkart le kell cserélni, helyükbe a közülük va­lóknak kell bizalmat szavazni. Kik ezek? Néhány példát vegyünk szemügyre. Minduntalan azt halljuk róluk, hogy nem képesek tárgyalni; ha nézeteiket nem fo­gadják el, otthagyják a gyűlést; munkakörükben állandó a feszült­ség és meghasonlás. Ugyanezt teszik nagyobb, megyei és országos vonatkozásban is, e­miatt m­enekülnek előlük a munkatársak. És mert jó kapcsolataik vannak a magyar kormánnyal, mely közelről nem ismeri őket, kapják és intézik érdemrendek és juttatások szórását követőik számára az ezekkel fog­lalkozók jóvoltából. A tömörülés vezetője mellett egy tanárra gondolok, akit annak idején a kolozsvári Igazsághoz osztottak be, hogy a titkos­szolgálat ügy­nökeként figyelje és jelentse a „bűnöket”. Hihetetlenül hangzik, de az érdeklődők fellapozhatják az RMSZ egyik régebbi számát, benne az Igazság hajdani főszer­kesztője, Kovács András ír ijesztő jellemzést az illetőről. Jelenleg nagy magyar, Magyarországon is szívesen fogadják a hivatalos­ságok. Még egy személy ugrik be, a Magyarok Világszövetsége elnöki tisztségét vette célba. A változás előtt ismeretlen volt közösségeinkben, most máris a jelzett szövetség pénzügyeinek egyedülálló intézője. Úgy hírlik, hogy ő a hangoskodók háttér­mozgatója is... Hogyan tovább, RMDSZ ? Egé­szen sajátságos világban, melyet egy újabb felsorolás Zimbabwe és az Elefántcsont­part szintjén látja. Igazat szólt országunk elnöke: „ Bárhova nézek, mindenütt szen­­­nyet, visszaélést látok”. Sok min­dent ezzel lehet magyarázni. A néhai Herédi Gusztáv írta volt le: „Romániában élünk, aki itt jöven­dőt mer mondani, az próféta vagy szélhámos” (Sza­badság, 1994). Keservesen tapasztaljuk,5i STinyi /Szép szó, ígéret hangzik annak megoldása elmarad. Hogyan tovább ilyen talajon? Annyit tudunk­­ én és baráti köröm hogy szükség van a képviseletünk fiatalítására, új emberek bekap­csolására, mert ez az élet rendje. Én, mi tisztelettel gondolunk Markó Bélára és sok bátor, józan társára és a félretájékoztatások ellenében mindnyájan az RMDSZ- re szavazunk, ha élünk. BÓDI ISTVÁN Kolozsvár Búcsúlevél Szeretném, ha a lapban közöl­nék volt kollégám, jó barátom búcsúlevelét, amelyet 1944. május 19-én írt családjának a frontról, a Don-kanyari lövészárokból. Mie­lőtt helyt adnának a levélnek, el kell mondanom, hogy kollégámat bekísérték a kaszárnyába, felöl­töztették katonaruhába, puskát tettek a vállára, és katonai kísé­rettel a doni román katonai egységhez vitték. Ott írta az alábbi búcsúlevelét családjának: Édes Szeretteim, Irénként, Eni­kém, Klárikám, Giziként! Apukátok a Sors kifürkészhetet­len akarata folytán, 29 napja már az első frontvonal lakója. Mély sáncban várjuk a naponta 3-4-szer megismétlődő srapnel ágyútá­madásokat. A fedezék véd, csak ha a mezőn talál, tesz kárt. Kimond­hatatlan testi és lelki szenvedésen mentem át, azt hittem, hogy meg­őrülök és kirohanok az ellenség elébe, mely 1,5 km-re, szintén sáncokban vár ránk. Ezerszer elrohantam volna, de nem lehet. Elől tűz, hátul víz. 8 km-re állnak a magyar csapatok. Itt ez, legyőz­hetetlen távolság. A teher, mit a közkatonai sors rámpáit, na­­­gyobb, mint azt Elekes Viktor, volt rektorprofesszoro­n beszéde, után elképzelhettem. Állati sors. Eső­ben. Esőben, hidegben-előőrsként robotolni 200 méterrel az első sor előtt, negyedmagammal minden éjjel, este 9-től reggel 3-ig. Feküdve egy kis árokban, hogy az ellenség golyója - mely százával süvít felettünk - meg ne sebesítsen és meg ne öljön minket. 5-tel pihenhetnék, ha tudnék. Árok- és gödörásás néha a sötétség leple alatt. Aránylag ez csendesebb szakasz, előttünk a terep teljesen alá van aknázva, így támadás sors úgy akarja, hogy soha ne­ lássalak Téged már, innen kö­szönöm Neked azt a sok szép napot, évet, mit nekem, gyönge idegzetű embernek feláldoztál. Indulásom alatti könnycseppjeid kísérnek hazáig, vagy a sírig. Nagyon, nagyon szerettelek! Édes Enikőm, ha nem kísér Apukád az iskolába, drága kicsi Klárikám, ha nem látom többé ragyogó arcocskátokat, gyönyörű szemecskéteket, sohase felejtsétek, hogy Apukátok, ki ok nélkül hullatta vérét, végtelenül szeret és szeretett. Ha testem már nem lesz, lelkem őrködni fog felettetek. Sírok értetek. Édes jó Anyukám! Ha ez volna utolsó üzenetem, hálás köszönet érte, a legjobb Anyának, kit a Végzet nekem adhatott. Minde­nedet feláldoztad értünk, mindent nekünk adtál. Istenem! Adj mindenkinek ilyen végtelen jó Anyát. Neked küldöm végtelen, hálás szemetemet, drága, szegény Jó Anyám. Apám sírjára a fia hervadhatatlan szeretetét küldi­. Lajosnak küldi bátyja szerető testvéri csókját, hozzon életedre sok örömöt a sors, s tartsd meg emlékezetedben szegény bátyád emlékét. Isten veled Tilli, Katinka néni, Erzsikém, szeretett húgaim, Katinka, Elike. Ha e levelem utolsó lenne, küldöm Nektek szerető csókjaimat. Nagyon szerettelek Benneteket. Ölellek Ödön bátyát­, üdvözöl minden ismerőst: Árpád.­­Tetves és ellen mi védve vagyunk. Élelem volt idáig. Mostanság kevés, alig elég délig. Úgy néz ki, hogy mi sem fogunk támadni, mert’ ez a batalion kilencedik hónapja állja a harcot... Sok katonának meg­fagytak a végtagjai, így azok nem alkalmasak a támadásra. Két gondolatom van, mely mindig előttem kering. A szabadulás és Ti, drága kedveseim és édes jó Anyám. Minden terhet viseltem érettetek. Testben, lélekben meg­öregedve, meggyötörve, miként soha-soha üldözöttnek lenni, az első vonalban lenni - idegen közkatona ezt nem érzi át, csak az, aki átéli. Küzdöm, védem maga­mat, hogy még együtt lehessünk, és a mi drága csöppségeinket felnevelhessük. A fényképeket elő­­relövészem, s rögtön el is teszem,­­mert a szívem elfacsarodik fáj­lalmában. Ami otthon van: gaz­­filidy, gyümölcsfák, szőlők, •éheim - nem is tudok rájuk gondolni, mert ismeretlen hol­­napom elsötétít minden gon­dolatot. X Minden laphoz mellékelj egy megcímzett lapot, mert másképpen nem tudok írni. Itt nem adják fel csupán havonta a leveleket. Drága, szép kedveseim, drága Gizikém, második jó Anyám! Nem tudom, mit hoz reám a végzet, s jöhet talán a halál. El nem mu­laszthatom megköszönni Neked, hogy oly végtelen jó és türelmes voltál hozzám, és szerettél. Ved végtelen szeretete és hálája legyen Veled, és légy tovább­ra is jó csöppjeimhez. IRÉN­KÉM, drága Szerelmem. Édes Feleségem. Ha a szennyes vagyok, naponta ter­­veződi­m, hetente mosdom, ing rajtam 4 hete­. , Mit ad a Sors, mit tesz Isten? Árpád barátunk 1945 őszén hazaállít. Egészségesen jött haza. Ugyanis - amint azt később vidáman elbeszélte - roham közben egy golyó a bal farába fúródott, leesett, vérzett, nem tudott lábra állni. A szanitécek vették föl, és hátravitték a bunkerbe. Ott sebeit kimosták, bekötözték, ápolták, majd egy kórházba vitték. Kórházból kór­házba került, míg meggyógyulva hazaérkezett. A következő évben ismét katedrán volt, nyugdíjkorha­táráig. Gazdatudományát, melyet nagy kedvvel folytatott tanügyi munkája mellett, nem volt hol folytassa, mert az állam mind elkobozta gyönyörű gyümöl­csösét, saját két kezével ültetett szőlősét. Csupán néhány kaptár méhe maradt, azokkal foglalkozott a továbbiakban feleségével együtt. 92 éves korában halt meg, 1998. április 17-én. HORVÁTH ZOLTÁN Nagyenyed Amint azt a rendező tanároktól- Balázs Ildikó és Páll Gyöngyvér tanárnők- megtudtam, a verseny­nek kettős szerepe volt: egyrészt alkalmat adni a tanulóknak gyakorlatba helyezni a tanult elméleti elemeket, másrészt pedig a harmadéves közgazdaságtani egyetemi hallgatók ezáltal telje­sítették ki pedagógiai gyakorla­tukat, mivel a verseny megren­­dezésésben fontos szerepet ját­szottak. A vetélkedő vendége, és egy­ben érdekelt figyelője Péter György professzor úr volt, az egyetemi hallgatók módszertan tanára, aki a pedagógiai gyakorlat hátteréről adott egy pár részletet. Az egyetemisták részéről nagy volt az érdeklődés a módszertan és a pedagógiai gyakorlat iránt, mivel ez gyakorló közgazdászi és egy­ben tanári diploma megszerzésére nyújt alkalmat, ami nélkül gazdasági jellegű tantárgyakat nem taníthatnak. Ami az idén új, hogy a mikroö­­konómia elemeit úgy próbálták a jövendőbeli közgazdásztanárok tanítani, hogy azokat a valós gyakorlati élethez kössék. A versenyt végignézve és a résztvevők véleményét meg­hallgatva mondhatom, hogy ez sikerült is. A vetélkedő tulaj­donképpen a termelési és a hoz­zátartozó folyamatok szimulálá­sában állt, ahol a csapatok ka­csákat tenyésztettek és az állan­dóan változó piaci feltételek közepette kellett minél nagyobb profitot valósítaniuk. A vállal­­kozó­ csapatok, akárcsak a való­ságban, két piacon vettek részt egyidejűleg: a termelési tényezők és a gazdasági javak és szolgál­tatások piacán. A vetélkedő ter­mében valódi gazdasági hangulat uralkodott, az 50 résztvevő (120 XL-es diákból) mindent megtett azért, hogy csapatuk profitja minél nagyobb legyen: vásárolt, nagy sebességgel „tenyésztette” a különböző színű, szemű és minőségű papír­kacsákat, sietett őket eladni, kölcsönöket vett fel, kamatot fizetett, értékpapírokat vásárolt és természetesen a figyelmes adóellenőr felügyelete alatt részletes könyvelést vezetett. A vetélkedő nyertese a XL­C osztály leánytöbbségű csapata lett, ugyanis az általuk szerzett profit volt a legnagyobb. Ügyes­ségüket és fáradalmukat a ren­dezők könyvekkel és energiapótló csokoládéval jutalmazták. De talán ennek a versenynek nem csak egy nyertes csapata van, mindenki nyert, aki részt vett, mert ízelítőt kapott a valós gazdasági életből. Ha nem is lesz mind az 50 résztvevőből közgazdász, mind­nyájan rájöttek, hogy mennyire fontos a gazdaságban az elmélet és a gyakorlat egybekapcsolása, mindnyájukban felserkent a vállalkozói szellem, s Péter György professzor úr szavait idézve, egyben végbement egy bizonyos fokú integrálódás a középiskola és az egyetem területe közt. Vállalkozni, gazdálkodni tehát nagyon jó, és sosincs túl korán ezt elkezdeni, még az iskola padjai­ból, mivel az ilyen vetélkedők és tevékenységek azok, amelyek az életben nélkülözhetetlenné vált vállalkozói szellemmel fegyverzik fel a jövendő felnőtteket. BENEDEK ANNAMÁRIA Kolozsvár Környezetünk Gyerekszemmel A rajzkiállításunkra, amelyet az idén a 8. alkalommal szer­veztünk a Föld Napja megün­neplésére, ezúttal a székely­udvarhelyi Haáz Rezső Múzeum munkatársaival közösen rendez­tünk meg, nagyon sokan küldtek be rajzokat, Máramaros, Maros, Arad , Kovászna és Hargita megye több településéről. A beérkezett rajzok száma meghaladta a 750-t, a kiállított képek száma 230. Sajnos helyszűke miatt nem tudtunk több képet kiállítani, pedig szívünk szerint megtettük volna. A beküldött képek szerzői nyitott szemmel figyelik a környe­zetünket befolyásoló pozitív és negatív emberi beavatkozásokat, rácsodálkoznak a természet cso­dálatos teremtményeire és sajátos eszközeikkel ábrázolják azokat, érzékenyen reagálnak a negatív jelenségekre. Nemcsak a beküldött képek szerzői érdemelnek dicsérő szavakat, hanem még inkább a tanítóik, tanáraik, akik a gyerekek kezdő lépéseit irányítják, felkeltik az érdeklődésüket a természet szeretete és megbecsülése iránt, megtanítják igényességre önma­gukkal és környezetükkel szemben egyaránt. Reméljük, hogy ezeknek a gyerekeknek a szülei is előbb­­utóbb megtanulják a környezet­kímélő életmódot, megtanulnak harmóniában élni a természettel, oly módon, hogy az unokájuk unokája is békességben élhessen ezen a Földön! Korcsoportok szerint a követ­kező részvevők munkáit díjazták a zsűri tagjai: 1. osztályosok: 1. Díj Nagy Zoltán Székelyud­varhely, Móra Ferenc általános iskola 2. Díj Kakasi Edina Székely­udvarhely, Móra Ferenc általános iskola 3. Díj Szilveszter Szabolcs Maros­­vásárhely, Talentum Alapítvány II. osztályosok: 1 .Díj Kurkó Zsuzsa Csíkszent­­domokos, Márton Áron Általános iskola •2. Díj Maris Beat Nagybánya, Nicolae Iorga Általános iskola 3. Kórodi Vass Lóránt Székely­udvarhely, Palló Imre Művészeti Szakközépiskola III. osztályosok: 1. Díj Hadnagy Boróka Farkas­laka, általános iskola 2. Díj Furnea Daniela Székelyud­varhely, Marin Préda Elméleti Líceum 3. Díj Hadnagy Ágnes Sz­ékelyud­­varhely, Tompa László Általános iskola IV. osztályosok: 1. Díj Bodor Előd Gyimesfelscjlok, Domokos Pál Péter Általános iskola 2. Díj Benedek Zalán Csíkszent­­domokos, Márton Áron Általános iskola 3. Díj Fülöp Gergő Alsósófalva, Általános iskola V. osztály: 1. Díj Bérei Bea Emőke Székely­­udvarhely, Tompa László Általá­nos iskola 2. Díj Molnos Anna Mária Bogoz Általános iskola 3. Díj Dajka Kinga Borszék, Általános iskola VI. osztályosok: 1. Díj Bíró Zseni Ibolya Székely­udvarhely, Maria Préda Általános iskola Márton Molnár Örs Székelyud­varhely, Palló Imre Művészeti Szakközépiskola 2. Díj Márton Ferenc Lövéte, Általános iskola 3. Díj Székely Attila Uzon, ált. iskola VII. osztályosok: 1. Díj Nagy József Székely­udvarhely, Palló Imre Műv. Szakközépiskola 2. Díj Juhász Andrea Cristina Pécska, Gheorghe Lazar Líceum 3. Díj Molnár Tünde Székely­udvarhely, Palló Imre Művészeti Szakközépiskola Vili.osztály: 1. Díj Nistor Csaba Székely­udvarhely, Orbán Balázs Általános­­ iskola —­­ 2. Díj Bálinti Emnika)Székely­­udvarhely, Palló Im­e Művészeti Szakközépiskola 3. Díj Árgyó Tünde Edina Szé­kelyudvarhely, Palló Imre Mű­vészeti Szakközépiskola A szervezők nevében gratulálunk a részvevőknek, a díjazott alkotások szerzőinek, tanítóiknak, tanáraik­nak és elvárjuk a 2001- Földnapi rendezvényeinkre is! A kiállítást április 19-én délután 5 órakor nyitották meg a székely­udvarhelyi Haáz Rezső Múzeum kiállítástermében, amikor sor került a díjkiosztásra is. A kiállítás 3 hétig tekinthető meg. Dr. SZABÓ JÓZSEF Független Öko Klub elnöke Székelyudvarhely Gazdálkodni jó A már hagyományossá vált, április 13. és 15. között meg­rendezett Báthory-napokon a XL osztályos tanulók egy új, közgaz­dasági játékos vetélkedőn vehettek részt.

Next