Romániai Magyar Szó, 2001. május (13. évfolyam, 3757-3786. szám)
2001-05-02 / 3757. szám
honi valóság , honi valóság Európai Filmek Fesztiválja, 2001: jelenet a bemutatásra kerülő Júliusban, Julival c. német filmből UTAK ÚTVESZTŐBEN Aki valamiféle utat talált ebben a nagy balkáni útvesztőben, csak annak van sansza teremteni. Más kérdés, hogy akar-e minden utat találó teremteni, nyomot hagyni... ...Biztatóul kerestünk meg olyan embereket Sepsiszentgyörgyön - vállalkozót, alapítvány-vezetőt, iskolaigazgatót, s másokat -, akik úgy taposnak, küszködnek, hogy nyomot hagynak maguk után. Szép, látható-érzékelhető nyomokat. járható utakat... Az örömtől ragyogó szemekért Sepsiszentgyörgyön a Guzsalyas Játszóház Olt utcai székházában kerestem fel a játszóház két fiatal vezetőjét, BENKŐ ÉVÁT és TÓTH BIRTAN TINKÁt, mert bár tudom, hogy miket készítenek, a Csodavár olvasói is tőlük tanulhatták például, hogy hogyan kell tojást írni, nemezlabdát készíteni, kíváncsi voltam, miként lehet működtetni egy ilyen nonprofit szervezetet, mi hajtja e két fiatal nőt, miért küzdenek, járkálnak pénz után olyankor is, amikor teljesen reménytelennek tűnik, tűnhet... - Hogyan kezdődött? Benkő Éva: 95. október 3-án indult a játszóház, délelőtt egy állandó óvodáskorú csoporttal foglalkoztunk. Tulajdonképpen neri óvoda volt, de óvodai programmal működtünk, és elsősorban kézműves tevékenységeket folytattunk. Délután pedig szabadidős tevékenység volt gyermekeknek. Délután Kolozsi Attila és rövid ideig Bajka Mária is bedolgoztak. Három évig működött így, azután már csak délutáni foglalkozások voltak. - Mi késztetett arra, hogy ezzel foglalkozzál? B.É.: - Óvónőképzőt végeztem. Kint éltünk Budapesten négy és fél évet, s amikor viszszakerültem, próbáltam valami gyermekközpontú nevelést elindítani... - Miért költöztetek haza? B.É.: - Pest túl nagy város volt nekünk, inkább egy vidéki várost választottunk. A férjem Bukarestben kapott munkahelyet, s akkor így hazajöttünk. Azelőtt is Szentgyörgyön éltem négy évet, s nagyon megszerettem ezt a várost. Különben Baróton végeztem az iskolát, ott nőttem fel, de aztán idekerültem a mankhelyemmel Sepsiszentgyörgyre, később Aradra mentem férjhez. Ceausescu halála után a férjemmel nekivágtunk a nagyvilágnak. Épp terhes voltam. Aztán tanulni akartam, föl is vettek a főiskolára, s ott végeztem el a képzőt. Teljesen más szellemben tanítottak minket mint leendő pedagógusokat, s én azzal a szellemiséggel, plusz még azzal a valamivel, ami bennem megvolt - konkrétan nem tudnám megmondani, hogy mi , úgy elképzeltem, jó lenne egy olyan hely, ahol a gyermekeknek lehetőséget adhatnánk arra, hogy fejlődjenek, ahol nem elméletekkel, és tesztekkel gyúrjuk. S ezt három évig csináltam, s úgy érzem, hogy nem csináltam rosszul. Amit, és ahogyan elképzeltem, az úgy tudott működni. Anyagiak miatt nem tudtuk folytatni, mert egyszerűen nem lehetett. Sok eszköz, anyag kellett volna még, a szülők zsebére pedig már nem lehetett. - Tinka, te mikor szálltál be? Tóth Birtan Tinka: 96-ban. B.É.: - De kezdetektől támogatott bennünket, első perctől kezdve szimpatizált a tevékenységünkkel, és be is segített. T.B.T.: - Úgy kerültem ide, hogy délelőtt Éva volt az óvodás csoporttal, délután meg Attila. Kerestek még egy munkatársat, s szóltak nekem is, hogy valaki kellene még ide, akinek pénzt ugyan nem tudnak adni, de dolgozni képes. Egy ideig kerestem, kerestem, s aztán eszembe jutott, hogy miért ne jönnék én. Addig Zsigmond László képviselői irodájának a vezetője voltam, s akkor azt szépen otthagytam, s eljöttem ide. 98-ban iratkoztam be Budapesten a Népi Játék és Kismesterség Oktató Képzőbe. Elvégeztem két évet, s most éppen halasztók. - A Guzsalyas Alapítványt mikor hoztátok létre? B.É.: - 98. augusztusában, azért hogy legyen egy jogi keretünk, mely a pályázati lehetőségekhez is hozzásegített... T.B.T.: - Addig egy kft. működtette a játszóházat, az bérelte a termeket is. S akkor, hogy egyszerűbb legyen, Éva megvette a káeftét, és átvette a bérleti szerződést is. El lehet képzelni, miként lehetett támogatáshoz jutni, amikor kiderült, hogy egy cég működteti a játszóházat, így muszáj volt lépni. Szponzorpénzekért nagyon nem futkosunk, de most már legalább pályázhatunk. - Mivel is foglalkoztok most tulajdonképpen? Azt tudom, hogy nemrég tojásírásra tanítottátok a gyerekeket és a felnőtteket... B.É.: - Általában a jeles ünnepekre szeretnénk előkészíteni a gyermekeket-felnőtteket. Vagy úgy történik, hogy az ünnep előtt ilyen játszóház keretén belül, vagy hetente jönnek kisebb létszámú csoportok - kedden a felnőttek, csütörtökön a gyerekek - s akkor alkotnak, készítik a nemeztárgyakat, vagy gyöngyöt fűznek. Idén beindult a faragás is. A hagyományos népi mesterségeket szeretnénk népszerűsíteni, továbbörökíteni... ÉLTES ENIKŐ (Folytatása holnapi számunkban) Néhány héttel ezelőtt hírt adtunk róla, hogy Illyés Kinga színművésznő CD-lemezének bemutatóján, Kecskeméten jelen volt Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök. Azóta azt is megtudtuk, hogy nemcsak ő volt jelen, hanem nagyon sok kecskeméti is kíváncsi volt a bemutatóra. Annál kiábrándítóbb volt alulírott számára, hogy a helyi Kultúrpalota nagyterme távolról sem telt meg a marosvásárhelyi rajongókkal. Pedig ha 11 évvel ezelőtt még arról voltunk híresek, sőt hírhedtek, hogy itt verekednek a magyarok és a románok, mostanában - szerencsére - inkább arról ismer bennünket a világban szétszórt magyarság, hogy itt él Illyés Kinga, a magyar nyelv, az erdélyi vers „nagykövete”, vagy ahogy Csoóri Sándor állítja: „a messiás madár”. Szombaton délután került sor a marosvásárhelyi lemezbemutatóra. A Széchenyi- és EMKE- díjas művésznő dupla CD-lemezének, és a műsor hangszalagos változatának a címe: ÚTRAVALÓ - a XX. századi erdélyi költészet gyöngyszemei.) Egyes versekhez Henz József ugyancsak marosvásárhelyi zeneszerző írt kíséretet. A felvétel a Marosvásárhelyi Rádióban készült Jászberényi Emese rádiószerkesztő vezetésével. A műsor anyagát maga Illyés Kinga válogatta/rendezte, a kiadó a Kecskeméti Konzervatív Polgári Kör, valamint a Kecskemét-Marosvásárhely Baráti Kör Egyesület, a támogató a magyar Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) és a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal. A két CD-lemezhez csinos kis füzet is társul, melyhez Csoóri Sándor írt bevezetőt és Görömbei András tanulmányt az erdélyi magyar költészetről. A válogatott versek íve Áprily Lajostól Kovács András Ferencig tart, a névsorban olyan költők szerepelnek még, mint Kányádi, Szilágyi Domokos és sokan mások, valódi „gyöngyszemekkel.” A lemezbemutató-estet Kovács Levente rendező vezette, Csegzi Sándor és Fodor Imre alpolgármester, Kecskemét részéről Szeberényi Gyula Tamás méltatta a kiadványt, mely a két város testvéri kapcsolatnak az eredménye. Kovács Levente Mádl Ferenc államelnök Illyés Kingához intézett üzenetét is felolvasta. Ilyen körülmények között a marosvásárhelyiek tüntető távolmaradása még szembeszökőbb volt. Az est keretében természetesen Illyés Kinga szavalt, énekelt, úgy, ahogy ezt negyven éve teszi. Néhány mondatban ars poétikáját is megfogalmazta. Például: „A vers úgy viszonyul a beszédhez, mint tánc a járáshoz.’’ Előadóestjei során mindig az újat kereste, bevallott célja volt megújítani a szavalóművészetet. Kétségtelenül ez sikerült is neki. Lényének különleges kisugárzása van. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, amit egy bákói szerepléséről mesélt. Egy alkalommal, az „átkosban” Bákóban a Lírai oratórium című összeállítással országos szavalóversenyen vett részt, és a zsúfolt nézőtéren kizárólag románok ültek. Pisszenés nélkül, elbűvölve hallgatták végig a nem rövid, magyar nyelvű előadóestet. Nem csoda! . . . MÁTHÉ EVA Útravaló - Illyés Kingától Floridában a közigazgatás a „Napvilág törvényt" alkalmazza Seres Dénes szenátor részt vett az Amerikai Egyesült Államokban azon a továbbképző tanulmányúton, amelyre az USA kormánya működtette International Republican Institute meghívására március végén, április első harmadában egy 12 tagú romániai közigazgatási küldöttség tagjaként utazott. A delegáció tagja volt az RMDSZ részéről Boros János, Kolozsvár alpolgármestere, Kolozs megye prefektusa, különböző megyék, városok tanácselnökei, illetve polgármesterek, alpolgármesterek. A meghívók célja, a hazai küldöttség tagjai ismerkedjenek meg az amerikai közigazgatási rendszerrel, a szövetségi állami hatalom és a közigazgatási intézmények között működő kommunikációs rendszerrel. Egy hetet Washingtonban, a fővárosban töltöttek, ezidőben központi intézményekben tevékenykedő szakemberekkel, politikusokkal találkoztak, folytattak megbeszéléseket szövetségi kormánytisztségviselőkkel, fogadták őket a külügyi tárcénál (State Departament), a Romániáért felelős politikusokkal, így az USAID szervezet egyik vezetőjével, a törvényhozás képviselőivel, kongresszusi tagokkal. Florida államban egy másik hét állt a küldöttség tagjainak rendelkezésére, hogy az ottani megyei és helyi önkormányzatok szervezeti felépítésével és működésével ismerkedjenek. A szövetségi államokban is léteznek megyék, ám a megyei és a helyi önkormányzatok között nem létezik alárendeltségi viszony, bár a miénknél gazdagabb államban van pénzügyi támogatás a helyi tanácsok felé meghatározott céllal: utak, vízhálózat, közművek fejlesztéséért. A közművek a helyi tanácsoknak alárendeltek, bár e téren is létezik magánkezdeményezés, mondta Seres Dénes szenátor. A döntéshozó szerv a tanács, a polgármester is tanácsos, inkább reprezentatív szerepe van, létezik a végrehajtótestület, melynek vezetője a city manager, akit a tanács alkalmaz és vált le, nem választott Személy, s aki kialakítja a csapatot. A tanács ugyanakkor megválasztja a jogászát, titkárát, ők a tanácsnak alárendelt személyek. Kevés a tanácsosok száma, egy megyének hét tanácsosa van mindössze. Fontosnak tartotta a szenátor elmondani, hogy az amerikai közigazgatásban sem a megválasztott, sem a kinevezett tisztségviselőknek nem lehet titkuk az adófizető állampolgár előtt. A tanácsülések nyitottak, akár egy színházteremben, szemben ülnek a hallgatókkal, akik kérdezhetnek. A román küldöttség részt vett egy helyi tanácsülésen. Az illető városi tanácsnak öt tagja volt, akárcsak a többi városokban. Amerikában, ellentétben a romániai gyakorlattal a polgármesternek is van szavazati joga, és az ülést is vezeti. A meglátogatott ülésen mintegy száz érdeklődő helybeli jelent meg, ugyanis Amerikában a „Napvilág törvénye” érvényes, azaz a Florida államban tapasztaltak alapján minden áttekinthető kell hogy legyen, éppen ezért a tanácsosok tanácsi ügyben egymás közt nem tárgyalhatnak, csak tanácsülésen. Ha erre mégis sor kerülne, akkor erről a sajtót értesítik. A polgármesternek nem teljesen alárendelt a city manager, akinek feladata a közszolgáltatási tevékenység felügyelete, s a polgármesternek abba nincs sok beleszólása. Olvasóink érdeklődésével is számolva mondta el Seres Dénes, hogy Amerikában nincs hivatalos nyelv, nem szabályozza törvény, angol nyelven jelennek meg ugyan a jogszabályok, ám vannak helységek, melyeknek lakosai soha nem tanulják meg az angol nyelvet. Az ilyen településeken a lakosok megválasztotta nyelvismerő személyt alkalmaznak. Mindenki használhatja anyanyelvét minden területen, ezt az állami intézményeknek biztosítaniuk kell. Anyanyelvű, Floridában spanyol nyelvű újságok jelennek meg, s e nyelven sugároz a rádió és a televízió. - Érdekes, ahogyan a demokrácia működik Amerikában. Idegennek bonyolult, a gyakorlatban viszont bevált - állapította meg Seres szenátor. Bizonyított a demokrácia, bár ott is vannak joghézagok, ez derült ki a legutóbb az elnökválasztáson. Florida államban, a Leon megyebeli Leon County tanácsot kereste fel a román delegáció, a megyei tanács szerkezeti felépítését, működését ott tanulmányozták. Váratlanul érte a hazai küldöttséget, hogy tagjait a megye díszpolgáraivá avatták, eddig ott nem jártak romániai hivatalosságok. Érdekességként említette meg a szenátor élménybeszámolójában, hogy Florida állam parlamentjében ott-tartózkodásuk idején a légkör- és a levegőnapot ünnepelték. Az esemény alkalmat nyújtott ahhoz, hogy közvetlen kapcsolatot létesítsenek az asztronautákkal, akikhez kérdéseket intéztek, s a rendezvényen díszvendégekként jelen voltak régi űrhajósok. Seres Dénes elmondta, szenátorokkal, kongresszusi tagokkal találkoztak, külügyi politikusokkal, vitatkoztak Románia helyzetéről. Politikai személyiségek nem hallgatták el, nincs nagy bizalmuk egyik-másik román politikusban, konkrétan a napokban lemondott Ristea Priboi volt külügyi hírszerzőre is utaltak. Élmény volt látni Washingtonban a kormányhivatalban Kossuth Lajos mellszobrát. Seres Dénes Boros János kolozsvári alpolgármester társaságában fényképen is megörökítette. FEJÉR LÁSZLÓ i) \mimim 05. De 1 a ty n i ká/iink tája NEM TARTOTTAM KÜLÖNÖSEBB HIBÁNAK, hogy a kihörpintett poharak arányában Pánika egyre kevesebb német és még kevesebb francia szót kevert a lengyel csevegésbe. Én sem zavartattam magam, egyszerűen magyarul szóltam és kezemmel, mosolyommal, arcjátékommal igyekeztem a gyöngédségnek olyan kifejezésére, amelyet valóban éreztem Pánika iránt, de amelyet viszonylagos némaságom miatt nem tudtam másképpen elmondani. Vagy mégis? Pánika néha egy-egy pillanatra mintha megértette volna, amit inkább csak abban a reményben mondtam olyan bátran, mert tudtam, hogy nem érti. És néha nekem is az az illúzióm támadt, hogy értem, amit mond. Mégis, az emlékeimhez tévedt olvasót arra kérem, sem a szavaimban, sem a kézjárásomban ne gondoljon semmi olyan illetlenségre, amit akár nekem, akár Pánikának másnap restellnünk kellett volna Lajos előtt. Ha Pánika nagylány lett volna, s én a vacsorameghívással kitüntetett gavallér, amennyit mi Lajos előtt megengedtünk magunknak, annyit a kedves mama biztosan elnézett volna nekem is, a lányának is. Persze csak akkor, ha a rumocskatöltögetés alkalmával éppen félrenéz. Idő múltával, hegedülgetés közben Lajos rám-rám sandított, de nekem sehogy sem jött, hogy intsek, lépjen már le. Persze, én sem mozdultam, mert igen-igen jól éreztem magam. Közben valami rágott belülről. Nehogy ez a szegény asszony olyasmit gondoljon, hogy hálával tartozik nekem. Mert amit őiránta én éreztem, és amire egyre sóvárgóbban vágytam is, bántott volna összekeverni a hálaérzettel. Pánikát is, engem is nagyon megalázott volna az érzelmeinknek ilyen összemoslékolása. Huszonegy éves férfibüszkeségem az ilyesminek még a gondolatát is visszautasította. Már-már ott tartottam, hogy a szoknyák körüli odisszeám sok balga baklövését egy megbocsáthatatlannal gyarapítom. Szerencsémre Pánika hirtelen felállt, és átvette a parancsnokságot. A tűzhelyről egy lefedett fehér láboskát kapott fel, s a legényem markába nyomta. Nyilván a Szilágyi vacsorája volt benne, amit nem akart velünk egy asztalnál elfogyasztani. Kedvesen mosolyogva kinyitotta az ajtót, s kifelé mutatott. - Pán Lajos, schlafen! Én is felálltam. Amint Lajos kilépett, Pánika beriglizte az ajtót, megfordult, átölelte a nyakamat, és olyan vadul, kétségbeesetten csókolt, és közben-közben gügyögött, mint anyák a kisdedeiknek, és tele volt a szeme könnyel. Engem úgy elsodort önmagamtól ez a váratlan, vad és mégis gyöngéd és fuldoklóan kétségbeesett érzelmi kitörés, hogy pillanatokig tartott, míg lenyűgözöttségemből felszabadultam, és én is belevetettem magam abba az észvesztő tombolásba, amilyenbe sem azelőtt, sem azóta az életben részem nem volt. Egyszerre búgni, mint a gerle, és nevetni, mint a csermely, és nagy gyémántszemű könnyeket potyogtatni, s közben csókolni, csókolni és ölelni, ölelni, ölelni összes asszonyaim között csak Pánika tudott, és ő is csak akkor az első éjszakán. Éjfél felé aztán hirtelen elálmosodott, mint a gyermek. Hátat fordított, s az ölembe gömbölyödött, mint egy kiscica. Két picit ásított, még egy picit vackolódott, s elaludt, mint nagy rácsajozás után a kisgyerek. Vajon mekkora s milyen utakat járt be, amíg eljutott hozzám? Háborúban nincs mit kérdezősködni... Csak éppen betakargattam magunkat, hogy meg ne fázzunk reggelig, és elaludtam magam is, mint a bunda. Világos reggelen úgy ébredtem meg, ahogy lefeküdtünk. Pánika sem mozdult egész éjszaka. Arra nyitotta ki a szemét, hogy a karomat megpróbáltam kihúzni a feje alól. A szomszéd szobában mocorgott a fiúka. Nem szerettem volna, ha így talál bennünket. Pánika csak éppen hogy egy csókot lehelt az ajkamra, s borzasan, mint egy kis éjjeli kobold, akit meglepett a napkelte, felkapta az este padlóra hullt pongyoláját, és besietett a gyermekhez. Pillanatok alatt felöltöttem. Mikor Pánikától kiléptem, mintha megmártóztam volna a Styx vizében, s még az Achilles-inam is sérthetetlen lenne, élveztem a testemen végigfeszülő erőt. Mintha megnyertem volna az egész háborút, s nem csak egy éjszakányi örömöt oroztam volna vissza a vérzivatartól. Mikor a szobámba léptem, mint aszályoltó nyári zivatar utána távolból vissza-visszavillanó fények, még minden porcikámban az éjszaka emlékei vibráltak. „Otthon" Lajos bizalmas, de árnyalatnyit sem bizalmaskodó mosolya, hajlongása fogadott. Had apró úr, kérem, a fürdőszoba be van fűtve... Csak kezet mosok, Lajos, s aztán reggelizem. Te szóljál be Pánikának, hogy mehet a gyerekkel. Mondjad neki, hogy „das Badezimmer ist fertig", érted? Megértjük egymást, kérem szépen - nyugtatott meg „Bán Lajos". Hál'istennek, hogy már én is vele, és mélyet szippantottam a szobámba terjengő kincstári kávéillatból. (Folytatjuk)