Romániai Magyar Szó, 2001. június (13. évfolyam, 3787-3815. szám)

2001-06-29 / 3815. szám

--------------► kaholyteremtést, de ennek érdekében az államnak tud­nia kell, hogy mi történik a vállalkozókkal, és elsőkézből kell tájékozódnia, nem ma­nipulált információkból- Szó­val a kommunikáció nem működik. Románia rendkí­vül gazdag és szép ország. Megérdemli, hogy ide jöjje­nek a cégek, a beruházók. Bulgária rendesen lekörözte Romániát. Pedig ember­anyag és sok más szempontból Románia előnyösebb hely­zetben van. Itt rendkívül nagy a bizalmatlanság. Ez mindenre kihat. De gondo­lom, ez változni fog. - Hogyan alakult az Ön magánélete? Mennyi időt tölt Marosvásárhelyen? - Magyarországon él a fiam, van két kisunokám, akiknek nagyon hiányzom. Édesa­nyám él, most is sokat segít. Ez rendkívül fontos. Havon­ta 2-3 hetet töltök Marosvá­sárhelyen, egy-két hetet pe­dig Magyarországon vagy Németországban. Ahol ne­kem vannak üzleti kapcsola­taim, oda én megyek, más­hova pedig Reissermayer úr. Magyarországon sokan sze­rették volna, hogy politikus legyek, de az alkatom ennek nem felel meg. Engem az élet érdekel, az, ha látom az emberek mosolygó szemét. A politika elméleti bicikli, és én nem tudok vele közle­kedni. Gazdaságpolitikai dolgokban tanácsokat szíve­sen adok. Magyarországon ma is ipari park szakértő va­gyok, a német-magyar ke­reskedelmi kamaránál veze­tőségi tag vagyok, a magyar QS társaság vezetője vagyok... Mindezt Marosvásárhely javára hasznosítom. A ma­gyar lapokban ha rólam ír­nak, akkor e városról is ír­í­tnak, és ez hasznos dolog. Ha mi megállunk a lábunkon, akkor mások is ide jönnek majd. - Hobbija? - A természet. Legjobb ki­­kapcsolódás, ha a­ szőlősöm­ben dolgozhatok. Az embere­ket, a növényeket, az élő­vi­lágot szeretem gyomlálni, védeni, ápolni. Remélem, hogy bő három év alatt ez a gyár elér egy olyan szintet, hogy majd több időm lesz e szenvedélyemnek, a növény­­ápolásnak hódolni. Csalá­­­dom toleráns, ismernek en­gem, tudják, hogy nekem a munka a legfontosabb. Nem örülnek annak, hogy sokat vagyok távol, de tudomásul veszik. Kérdezett: MÁTHÉ ÉVA pánik nem hisztéria, hanem betegség A pánikbetegség meglehetősen gyakori állapot, amely hirtelen - gyakran minden előjel nélkül - kialakuló­­élelmi vagy szorongásos epizódokkal jár. A rohamok - melyeket pánikrohamoknak ne­vezünk - percektől órákig tartanak. Egyeseknél ritkán, míg mások­nál gyakrabban jelentkeznek. A rohamokban jelentkező szoron­gásos rosszullétek egyik típusa a pánikbetegség, melyet régen szív­neurózisnak is neveztek. A rohamok oka nem teljesen ismert, és a szorongás nem egy meghatározott, körülírt helyzetben jelentkezik, hanem teljesen váratlanul tör a betegre. Sok tünet, mely a pánikroham alatt jelentkezik, utánozhatja számos szív-, tüdő-, emésztőszervi és idegrendszeri betegség tüneteit. Ez a hasonlóság tovább fokozza a pánikroham alatti szorongást és félelmet. A pánikrohamok gyakran járnak testi tünetekkel: reszketés, gyors szívdobogás, szapora pulzus, izzadás, mellkasi fájdalom, légszomj, fulladásérzés, hányinger, görcsök, hasmenés, szédülés, fejfájás, kézzsibbadás, hidegrázás vagy hőhullámok, deperszonalizáció (olyan érzés, mintha elszakadt volna saját testétől). A rohamot átélő egyén gyakran félhet az önkontroll elvesztésétől, megőrizléstől, vagy halálfélelmet élhet át. Nagyon ritkán jelentkezik egyszerre az összes fent említett tünet, de legalább négy egyidejű fennállása valószínűsíti a pánikroham diagnózisát. A rosszullét alatt az egyén szeretne elmenekülni, megszabadulni a helyzettől, olyan érzése van, hogy valami borzalmas fog történni - meghal, szívinfarktust kap, meg­fullad, vagy elveszti önkontroll­­ját. Az egyén fél, hogy a rosszul­létek visszatérhetnek. A félelem miatt elkerülhet bizonyos helye­ket vagy helyzeteket, amelyek kiválthatták a rohamot. Gyakran már a tünetek kialakulásától va­ló szorongás is kiválthatja a roszszullétet, így agorafóbia alakulhat ki. Agorafóbiáról akkor beszélünk, ha az otthon vagy más biztonságos hely el­hagyása nehézséget jelent, mivel az egyén fél, hogy nyilvános helyen rosszul lesz, vagy a tünetek jelentkezése esetén nem tudja gyorsan elhagyni a helyszínt. Kezelés nélkül a rosszullétek évekig fennállhatnak. A betegség komolyan érintheti a családi, baráti és munkahelyi kapcsolatokat. Az élettér komolyan beszűkülhet. A beteg elkerül például bizonyos helyzeteket, amelyekben attól tart, hogy kialakulhat a rosszullét, még normális, mindennapi tevékenységeket is, mint a bevásárlás vagy az autóvezetés. A kezeletlen pánikbetegek szélsőséges esetekben végül nem merik elhagyni a házukat, ezt az állapotot nevezzük agorafóbiának. Nehézséget jelent a munkahelyi teljesítmény. A tünetek miatt az egyén vagy el sem jut a munka­helyére, vagy nem tud eljönni onnan. Lemondhat előléptetésről vagy kinevezésről, ha úgy hiszi, hogy ennek elvállalása esetén gyakrabban lehetnek pánikrohamai. Néhányan­ fel is mondják munkahelyüket. Sokan eljárnak ugyan dolgozni, de máshová nem nagyon. Súlyos depresszió alakulhat ki. A pánikbetegség vagy a depresszió tüneteit egyesek alkohollal vagy kábítószerekkel próbálják - sikertelenül - csillapítani. Súlyosabb esetben öngyilkos­­sági gondolatok is jelentkezhetnek. A pánikbetegség közvetlen veszélye, hogy fóbiához vezethet. Ennek oka, hogy h­a valaki átélt egy pánikrohamot, a jövőben eset­leg elkerüli azokat a helyzeteket, amelyekben a rosszullét kialakult. Még ha nem alakul is ki ilyen súlyos fóbia, az életminőség ko­molyan romolhat kezeletlen pánikbetegség esetén. A pánikbetegek nagyobb arányban válnak alkohol- és drogfüggőkké, nagyobb arányban kísérelnek meg öngyilkosságot, több időt töltenek kór­házban, kevesebb időt fordítanak hobbira, sportra és egyéb sza­badidős elfoglaltságokra, anyagilag másoktól függenek, érzelmileg és fizikálisan betegnek, az egészségeseknél kevesebbre tartják magukat. Nem kell megvárni, míg ezek a szövődmények kialakulnak. Fon­tos tudni, hogy a pánikbetegség gyógyítható. Megfelelő kezelés mellett a betegek 70-90 százalékánál megszűnnek, de legalábbis csökkennek a pánikrohamok, gyakran már néhány hét vagy hónap alatt. Különböző képesítésű szakemberek foglalkoznak pánikbete­gekkel. A klinikai tapasztalatok azt mutatják, hogy a pánikbetegek többségénél a kognitív viselkedésterápia (a folyamatok megisme­rése) és a gyógyszeres kezelés kombinációja a leghatékonyabb terápia. Tessék családorvoshoz, pszichológushoz fordulni! Mutasd az írásod, s megmondom, ki vagy A grafológia mára elérte azt, hogy tudományként, elismert tanként tartják számon. Mégis sokan vannak olyanok, akik máig nem tudják, pontosan mit is csinál egy kézíráselemző. Vajon mennyire hihető, amit mond? Csak a pillanatnyi lel­kiállapotunkat mutatja meg az elemzés, vagy általában a sze­mélyiségünkről szól? Mi a hely­zet ma, a számítógépek korában, amikor az emberek elfelednek kézzel írni? Mi a helyzet a szen­vedélybetegek, ezen belül is az internetfüggők írásával? A 19. század fordulóján már olyan elterjedt volt ez a tudo­mány, hogy pszichológusok kezd­tek foglalkozni azzal, hogy tudománnyá formálják, típustan­ba foglalják a szalonok vendé­geinek megfigyeléseit. Aztán közbejött az első, majd a máso­dik világháború, és nem maradt idő a tudományok standardi­­zálására. A világháború után nyugat felé folyamatosan hódí­tott, kelet felé pedig visszahú­zódott a grafológia. Ám most Nyugaton és Keleten is virág­korát éli. A számítógépek elterjedésé­­vel a kézírás szerepe háttérbe szorul. A kalligrafikus, szépen vezetett vonalú írás egyre job­ban a múlté, és a gyorsabb - a kor szellemiségét tükröző! - kéz­írás veszi át a terepet a gyöngy­betűktől. Az új időszakra jel­lemzővé vált a szögletesség, a gyorsaság, a tolerancia hiányára utaló olvashatatlanság, és a vonalak megformálásából sok­szor kiolvasható a túlérzékeny­ség. A mai kor grafológusának mindezeket figyelembe kell vennie ahhoz, hogy meg tudjon felelni az elvárásoknak. A kéz­írás valószínűleg nem fog eltűnni, bár háttérbe szorulását ma is érezzük. A tollal, ceruzá­val való műveletek még jó ideig nem szorulhatnak ki teljesen az oktatásból. Ha jól belegondo­lunk, roppant kiszolgáltatottá tennénk az emberiséget, ha nem tanítanánk meg kézzel írni. Amíg pedig kézzel írnak az emberek, kíváncsiak lesznek arra, hogy kézírásukból mit olvas ki a grafológus. A grafológus nem varázsol, nem tudja, nem is akarja kita­lálni azt, amit már amúgy is tu­dunk magunkról. Munkája a szem­lélő­ elkápráztatása helyett az önismeret segítése, a probléma­megoldásban való aktív rész­vétel. Korunk egyik legújabb „szen­vedélybetegsége” az internet­­függőség. A dohányzás, a kábí­tószer, a játék és az alkohol mel­lett szoros sorban következik a vásárlási, a gyűjtési és az inter­­netszenvedély. Az, aki minden nap internetezik, gyakran kép­telen hosszabb időt eltölteni a számítógépe nélkül, chatfüggő vagy mániákus letöltő, éppen olyan függő, mint az, aki a ci­garettától nem tud­­szabadulni. Immár vannak olyan grafológu­sok, akik az internetes szen­vedélybetegséget vizsgálják. Gyermeksarok „Trónfosztott” elsőszü­löttek Kistestvér születik - vajon mit gondol erről ő, aki mindeddig az egyetlen volt, s aki most hirtelen a nagyobbik lett? Soha többé nem ő a kicsi, és ezt egyáltalán nem lehet könnyű egy kisgyereknek feldolgozni. Ahhoz, hogy megértsük, mi játszódhat le benne, abba az időbe kell visszatérnünk, amikor még minden csak róla, az elsőszülöttről szólt. Nem csak a szülei lesték minden mozdulatát, de az egész család, a rokonok is csak vele foglalkoztak: ajándékot kapott, meséltek neki, mindenki rá figyelt. Gondoljuk csak el: ebbe az otthonos, harmonikus közegbe érkezik valaki, aki rövid időn belül mindent megkap - mindent, ami eddig csak az övé volt. Teljes joggal háborodik fel ezek után! Mi, felnőttek hiába tudjuk, vagy akár mondjuk is, hogy a kistestvér nem idegen hódító, ő ezt nem így fogja érezni, különösen akkor, ha még felkészületlenül is éri a „támadás”. Érdemes tehát beleélnünk magunkat a helyzetébe: ha ráhangolódunk, sokkal jobban megértjük őt, így jóval kisebb megrázkódtatásként fogja megélni ezt a konfliktust. Ami ráadásul azért is fontos és megkerülhetetlen, mert hosszú távon ez lesz az alapja a „másik” elfogadásának. Amit semmiképpen ne tegyünk: - Semmiképp se várjuk el a nagytól, hogy szeresse a kicsit, az érzelmek ugyanis nem parancsszóra jönnek elő. - Ne erőltessük, hogy puszival, simogatással fejezze ki szeretetét.­­ - Ne szidjuk meg durván, ha játékát merő jóindulatból a kistesó ágyába hajítja, s véletlenül a kicsit eltalálja. Magyarázzuk meg neki, hogy ilyen apróságok még nem tudnak mit kezdeni a játékkal. - Ne szakítsuk félbe minden átmenet nélkül a naggyal folytatott játékot, ha a kicsi megnyikkan. Nem volna sportszerű, ha csak a nagynak kellene folyton várakoznia és alkalmazkodnia. - Ne beszéljünk a gyerek füle hallatára arról, mennyire megviseli vagy éppen mennyire nem viseli meg őt kistestvére születése. Ehelyett meséljük el büszkén a rokonoknak, úgy, hogy ő is hallja, milyen ügyesen és önállóan játszik már, vagy milyen remekül tudja kiválasztani, melyik ruhát vegye fel aznap. - Ne küldjük „száműzetésbe” a nagymamához, legyen otthon, amikor hazavisszük a kisbabát. - A rokonok és látogatók ne csak ki kicsi körül nyüzsögjenek. Csodálják meg a nagyot is, vigyenek neki pici meglepetéseket. Dr. VARGA KATALIN pszichológus Napozás és bőrrák A túlzott napozás a bőrrák legjelentősebb kiváltó oka, a rosszindulatú festékes bőrda­ganat kialakulásában fontos szerepe van a leégésnek. Bő­rünk nem felejt, a gyermekkori felhólyagosodással járó nap­égések megnövelhetik a fel­nőttkori bőrdaganat kialakulá­sának kockázatát. A napfény ultraibolya sugarakat tartal­maz, melyek mutációkat okoz­­­va megváltoztathatják a hám­sejtek genetikai anyagát, rákos sejtosztódást idézhet­nek elő. Az eddig károsnak tartott UVB sugárzás mellett napjainkban a szakértők az UVA sugárzás már ismert bőröregítő hatása mellett a sejteket mélyebben károsító hatására is ráirányították a figyelmet. Az emberek általá­ban mellőzik a napvédő sze­reket, többségük a napégést teljesen természetes és talán kellemetlen, de veszélytelen folyamatnak tartja. A sejtmag zárja magába a DNS-állo­mányt, genetikai anyagunk hor­dozóját. Az ultraibolya sugarak el­sősorban a DNS-ben idéznek elő visszafordíthatatlan, kóros elvál­tozásokat, melyek akár melanó­mához is vezethetnek. A túlzott napozás és az emiatt kialakult napégés rövid és hosszú távon is komoly egészségügyi problé­mákat okozhat. Bár a nyári szezonban meg­szerzett barnaság egy idő után „lekopik", ugyanez nem mondható el az UV sugárzás okozta káros hatásokról. Ezek a hatások ösz­­szeadódnak és kitartanak életünk végéig. Az időmennyiség, amit napozószerek használata mellett, büntetlenül a napon tölthetünk, előre megszabott. Ezt nevezzük „naptőkének", amivel mindenki belátása szerint gazdálkodhat. A nap okozta bőrproblémák el­sősorban a legfiatalabb korosz­tályt veszélyeztetik. A gyermek bőrének védelme meghatározza majd azt is, hogy milyen bőrmi­nőséggel éli le az életét felnőtt korában. „Naptőkénk” gyorsab­ban elfogy, ha gyerekkorban több alkalommal erős napsugárzásnak voltunk kitéve. A legújabb kutatások alapján elmondható, hogy minden egyes alkalommal, amikor gyermekeink megfelelő védelem nélkül tartóz­kodnak a napon, sejtjeik örökítő­anyaga károsodásnak van kitéve. Ezért is kell figyelni arra, hogy 3 év alatti gyermeket ne érjen közvetlen napsugárzás. Diszkriminációt! Nem vagyok a nagy titkok letéteményese, de szólnom kell már a femino-macho szemlé­letű vitában, amely eluralkodni látszik, mert ami sok, az sok. Volt már szó mindenről, persze a durva megfogal­mazásaimnál intellektuálisab­­ban: férfiakról, akik visszaélnek a hatalmukkal, hogy csinos­­ztottja sasjátékra kényszerítsék, férfiakról, akik nem átallanak az utcán minden színuszosabb feminin domborulaton szemet legeltetni, férfiakról, akik a korrekt ítéleteiket iksz százalékban túlműködő hormonjaik súgására hozzák. És nőkről, akik nem győzik különféle prak­tikákkal takargatni másodlagos nemi jellegüket, nőkről, akik arra vágynak, hogy végre embernek, és ne elsősorban ágynyomatéknak lássa őket a férfiszem, nőkről, akik intellektuálisan és nem genitálisan akarnak valamit valamilyen bútor­darabra pakolni. Flörtök! Kokettálás! Taktilis stimuláció! Fajfenntartásra vonatkozó megjegy­zések! Esztergapadi aktusok! És mi még! Kedves nő- és férfitársaim, egy igen jelentős társadalmi rétegről szíveskedtek nagyvonalúan megfeledkezni. A csúnya, az idomtalan, a dom­borulatmentes nők tömegének nevében követe­lem, hogy a mi problémáinkra is legalább akkora figyelmet szenteljenek, mint saját szexualitásotok­tól túlfűtött, erotikusan túlmotivált kisebbsé­getekének. Hogy kik vagyunk? Mi, csendes többség? Minket nem fürkésznek kiéhezett férfitekintetek. Ha a legcsábosabbnak vélt szoknyánkat vesszük is fel, legfeljebb lesajnáló pillantásokat aratunk. A munkahelyünkön sose csábmosolyunk, csakis teljesítményeink alapján boldogulunk. Sajnos. Mert legalább egyszer megtörténhetne, hogy hosszú, barnára sült combunk miatt fogadnák el egy elképzelésünket, de ez nem fordulhat elő. Bennünket aztán egyenrangúnak tekintenek a férfiak: a kedvünkért bizony nem ugrálnak fel helyükről a villamoson, és eszükben sincs meg­alázni azzal a macho gesztussal, hogy előreen­gednek az ajtóban. Mi nem takargatjuk magunkat, édesmindegy, mit­ veszünk fel, a főnökünk, a kollégánk a jóistennek se tenne pikáns célzásokat. Festjük a szemünket, szánkat, hajunkat. Mindez csak arra jó, hogy lefolyjon egy nagyobb esőben, mert szexuális késztetést ugyan­ nem provokálunk vele.­­ Minket un a főnök és un a férj. Minket nem hívnak házibulikra, mert úgyis csak a petre­zselymet próbálnánk értékesíteni nagy tételben. Minket nem dicsérnek meg egy új frizura miatt, mert már a régi sem állt jól, meg ki is figyelne­k oda. Minket az emberi értékeink miatt kedvel, aki kedvel. De ebből elég volt! A szófián többség nevében kérem - mit kérem? követelem! -, hogy­ bennünket, csúnya és idom­talan nőket is különböztessenek meg hátrányo­san! Vegyék észre, hogy nők vagyunk! Hogy úgy, de úgy vágyunk már egy sikamlós vagy - ó, édes álom - trágár megjegyzésre! Követeljük a diszkriminációt! Mi nem küzdünk a munkahelyi előrejutásért, férfihoz méltó fizetésért - mi ezt magától értetődően kapjuk. De nekünk is jogunk van legalább egyszer az életben abba a megalázó helyzetbe kerülni, hogy hivatali előmenetelünk egy kis szexuális szolgáltatástól függjön. Bár függne! De mi csak haladunk előre, karrierünket nem piszkolják a munkahelyi flörtök, de még a lehetőségük sem. Bennünket nem érint a feminizmus, mert még nőtársaink sem tekintenek nőtársaiknak. Nem­hogy ez az öntelt, gőgös, teljesítőképességtől el­telt, megvetendő és áhított férfinép - mindjárt meg­mondom, mitől nem látják az erdőt, a többséget, minket. Csúnya és idomtalan külsőnk mögött érző szív dobog és egyre azt kalapálja: tessék minket is szexuális tárgynak tekinteni! És akkor évszá­zadok óta érlelt intellektusunkkal, érzékeny problémamegoldó képességünkkel, kedvessé­günkkel és empátiánkkal pillanatok alatt megold­juk az egész vitás kérdést. Ha meg mégsem, legalább lesz egy jó napunk. Mert azt még a magam nevében sem ígérhetem, hogy ellent fogunk állni. Mert lehet, hogy csúnyák vagyunk, de hülyék nem. TOROK MONIKA 2001. június 29. százszorszép • százszorszép

Next