Romániai Magyar Szó, 2002. január (14. évfolyam, 3995-4023. szám)

2002-01-03 / 3995. szám

Csatatér a városban (Nagyvárad) • A belváros csatatérre em­lékeztetett a hivatalos óévbúcsúztató ünnepségek után. 2001 utolsó és 2002 első óráiban tízezrek özönlöttek az utcákra, ám a bihari megyeszékhely inkább háborús övezetként, mint ünneplő városként hatott: a robbanó petárdáktól lépni se lehetett a főtérhez közeledve, sőt, ittas fiatalok egymást dobálták vele a visszaszámlálás alatti őrületben és amíg az a kb. fél órás tűzijáték tartott, mellyel a város kedveskedett polgárainak. Apró gyermekek és forrófejű ifjak üvegekkel dobálóztak, hogy minél nagyobb zajt s riadalmat keltsenek, a kiürült sörös és pezsgősüvegekben pukkantották a robbanó pálcikákat. Ezért később már a törött üvegek miatt kellett óvatosan araszolni a hazafelé tartóknak. A hangzavarban is hallani lehetett a mentőau­tók szirénáját. Már karácsony óta igen sok részeget kellett ellátni a sürgősségin, betörött abla­kokról, kirakatokról egyelőre nem érkeztek hírek, azt sem­ tudni, a petárdában hányan sérültek meg. A helyszínen szolgálatos rendőröknek nem volt könnyű megfékezniük az elszabadult in­dulatokat. Nem is nagyon próbálkoztak vele, csak végső esetben avatkoztak közbe. Nagyvára­don szilveszterkor és az új esztendő első éjjelén harsogott a zene. Karácsony óta zajlottak a hi­vatalos ünnepségek. A városnapi rendezvények sikerén felbuzdulva a polgármesteri hivatal utcai mulatságot szervezett, hogy mindenki ünnepelhessen a megyeszékhelyen. Ezzel záródott az a karácsonyi sokadalom, mely a főtéren nyílt meg ünnepek előtt. A sörsátor és a Vidám Park iránt nem sok érdeklődést mutattak a lakosok, a vásárban sem volt túlköltekezés, annál nagyobb volt az őrület szilveszter éjjelén - úgy tűnik, a váradiak erre tartalékoltak. A színház­látogatók bosszúságára, technikai okokból elmaradt a magyar tagozat szokásos szilveszteri kabaréja. Viszont nagyon sok vendéglő tartott nyitva, ahol zártkörű rendezvényeket szervez­tek. A házibuliknak se szeri, se száma. Nagyvárad magyar otthonaiba kétszer érkezett az új­esztendő, s pezsgő is kétszer durrant, másodszor egy órakor, amikor az anyaországiakkal együtt ünnepelték az új évet és egymást, s a tiltás ellenére messzire zengően elénekelve a magyarok nemzeti imáját. (Balla Tünde) Petőfi születésnapja Erdélyben (Csíkszereda) • A legna­gyobb magyar költő születés­napját (1923. január 1.) ünnepelték Csíkszeredában december 31-én. A Vártéren, a Petőfi-szobornál körülbelül 60 fő részvételével megható ünnepséget tartottak a város azon lakói, akik számára fontos még a forradalmár költő emléke. Ünnepi beszé­det a katolikus és református egyházi elöljárók mondtak. A Petőfi Sándor Általános Is­­kola három tanulója szava­latokkal tette magasztossá az ünneplést. A református egyház kórusának énekébe az ünneplő közönség is aktívan bekapcsolódott, miközben a város néhány magyar iskolá­jának vezetői koszorúkat helyeztek el a szobornál. Az ünnepség végén nemzeti imánkat és a Székely Him­nuszt is elénekelték a résztve­vők. (Kovács Csaba) (Marosvásárhely) • Maros­­vásárhelyen január 1-jén, délben köszöntötték Petőfi Sándor születésének 179. évfordulóját. Az EMKE fel­hívására mintegy 200-an vettek részt a megemlékezé­sen. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei elnöke elmon­dotta: szokássá szeretnék fejleszteni, hogy január else­jén délben, istentisztelet után találkozzanak a maros­vásárhelyiek. Köszöntőbe­szédet mondott Fodor Imre, alpolgármester. Petőfi egy­­egy versét Kilyén Ilka és Kozsik József mondotta el, majd az egybegyűltek Petőfi dalokat énekeltek Csiky Ág­nes vezetésével. Befejezés­ként elénekelték a nemzeti imádságot, a Himnuszt is. (MÚRE-híradás nyomán) Szilveszteri árvíz . * (Folytatás az 1. oldalról) védeni otthonaikat az áradattól. Első jelentések szerint kb. 400 háztartást öntött el a víz. Közsé­geket zárt el a külvilágtól, a je­ges áradat hidakat tömött el és néhol el is sodorta azokat. Többszáz hektárnyi szántóföldön áll a víz. A mostanihoz hasonló nagyvizet nem tapasztaltak pl. Várasfenesen: egy óra leforgása alatt 1 mét emelkedett a vízszint és gumicsizmával sem lehetett közlekedni. A polgármesteri hivatalban lévőket tűzoltók és katonák menekítették ki. Nagyon sok ház menthetetlenül megron­gálódott. Biharlonka falvaiban is többszáz házat öntött el a jeges hordalék. Szerencsére, ismét hidegebbre fordult az időjárás, a hegyekben megszűnt az olvadás s a szakemberek abban bíznak, az árvíznek nem lesz utánpótlása. záróra , események 2002. január 3. Miről beszélünk? * (Folytatás az I. oldalról) Jám, melynek létrejöttét pártállástól füg­getlenül üdvözölte a magyar belpolitika. És adva van annak egy pontja, melynek kapcsán az ellenzék keményen támad, a kormánypárt pedig ismételten bizonyítványt magyaráz. Ám sem a bírálatokból, sem ezek cáfolatából, illetve az egyéb nyilatkozatokból sem derül ki egyértelműen, végül is miként kell ponto­san értelmezni a nyilatkozat munkavállalásra vonatkozó részét, mit és kinek kell hinni az esetleges következményekről. A dokumentum inkriminált része a követ­kező: „Minden román állampolgár, származására való tekintet nélkül, a Magyar Köztársaság területén érvényes munkavállalási engedély alapján ugyanazokat a munkavállalási feltételeket és elbánást­ élvezi. A munkavállalási engedélyek a Magyarorszá­gon tartózkodó idegen állampolgárok munkavég­zési engedélyeztetéséről hozott általános rendel­kezések szerint kerülnek kibocsátásra. A munkavállalási engedélyek egy naptári évben legfeljebb három hónapra szólnak, de lehetőség van azok meghosszabbítására, s a román állam­polgárok számára a Magyar Köztársaság terüle­tén az alábbi könnyítések állnak rendelkezésre: A Magyar Köztársaság területén dolgozó román állampolgárokat bármilyen alkalmazási szerződés­b­en megilleti az a jog, hogy az e célra alapított asznú szervezethez forduljanak az önfinan­szírozó egészségügyi ellátás költségeinek előzetes megtérítéséért. 2002 januárjának első hetében a Felek levél­váltás útján az idénymunkát érintő módosítá­sokat csatolnak a Szezonális munkavállalók fog­lalkoztatásáról szóló egyezményhez. Ezek a módosítások csak a három hónapra (és nem hat hónapra, amint az egyezmény előírásai­ban áll) kibocsátott munkavállalási engedélyek esetére érvényes további kiegészítő, kölcsönösen biztosított előnyöket érintik. Az egyezmény alkalmazása során az etnikai alapú különbségtétel kizárására vonatkozó köl­csönös kötelezettségvállalást is rögzíteni fogják". Az értelmezési nézetkülönbségek­ körül forgó éles vitát a Magyar Szocialista Párt rob­bantotta ki, azzal vádolva a kormányt, hogy a magyar munkaerő rovására több millió ro­mán munkavállaló, és potenciálisan a Kár­pát-medence valamennyi lakosa számára nyitotta meg korlátozás nélkül a magyar munkaerőpiacot. Véleményük szerint ez súlyosan veszélyezteti a kedvezménytörvény céljait, Magyarországon pedig súlyos tár­sadalmi és szociális feszültségeket kelthet, felerősítheti a románellenességet és a nacio­nalizmust, továbbá komoly terheket róhat az egészségügyre és a közbiztonságra. Elsősor­ban a határmenti térségek munkaerőpiacá­nak,­illetve az alkalmi és idénymunkából élők veszélyeztetettségét hangsúlyozták. Alternatívaként a szocialisták a törvény életbeléptetésének halasztását, illetve az egyezmény végrehajtásának felfüggesztését javasolták. A Szabad Demokraták Szövetsége egyenesen a kedvezménytörvény módosí­tásának indítványával állt elő, felmelegítve korábbi ellenvetéseit. Ez alkalommal öt or­szágos szakszervezeti szövetség is bekapcso­lódott a vitába, az ellenzék véleményét erő­sítve. Az Országos Munkaügyi Tanács rend­kívüli ülésének összehívását kezdeményez­ték, elfogadhatatlannak tartva a magyaror­szági munkaerőpiac szerintük korlátozás nél­küli, egyoldalú megnyitását a román mun­kaerő előtt. A kormánypártiak mindezt belpolitikai hecckampánynak minősítették, az emberek fölösleges riogatásának rövid távú kam­pányérdekből. Hangsúlyozták, hogy Ma­gyarországon a külföldiek munkavállalása szabályozott, a magyar munkavállalókat jogszabályok védik, és nem kell tartani a szomszédos országból érkező tömeges mun­kaerő-bevándorlástól. Érvként hozták fel azt is, hogy Románia a szezonmunkára vonat­kozó, munkavállalói vízumhoz kötött eddig érvényben lévő 8000 fős kvótának a felét sem használta ki. Szóvá tették, hogy az igazi veszélyt a feketemunka jelenti. Orbán Viktor miniszterelnök véleménye szerint a bírálatok a tények nem megfelelő ismeretéből fakadnak. Emlékeztetett az érvényes jogszabályokra, melynek alapján bármely román állampolgárnak­­ ahhoz, hogy munkát vállalhasson Magyarországon, többek között rendelkeznie kell munkavál­lalási vízummal, munkavállalási engedéllyel, a munkáltató befogadói nyilatkozatával, be kell jelentkeznie az adóhivatalhoz és a társa­dalombiztosítóhoz. Hozzátette: a státustör­vény munkavállalással kapcsolatos egyetlen kedvezménye, hogy a magyar igazolvánnyal rendelkezők a munkaerőpiac helyzetének vizsgálata nélkül juthatnak három hónapra érvényes munkavállalási engedélyhez. Az viszont nem egyértelmű, sem az egyetértési nyilatkozat, sem az aláírást követő vita alapján, vajon ez a kedvezmény lesz kiterjesztve minden román állampolgár­ra, vagy Románia esetében - beleértve a ro­mániai magyarokat is - kétoldalú egyezmény fogja szabályozni e kérdést. Találgatni azonban nem érdemes, hisz a nyilatkozatba foglaltak alapján majd január első felében ki­derül az, mit fognak tartalmazni az idény­munkát érintő módosítások. A Fidesz-Magyar Polgári Párt javasolta a kormánynak, hogy hívja össze január 10-ig az Országos Munkaügyi Tanácsot, és havonta hozzák nyilvánosságra, hány munkavállalási engedélyt adtak ki külföldieknek, s ezek közül hányat román állampolgároknak. To­vábbá javasolták, hogy a kormány jelentősen javítsa a munkaügyi­ felügyeletet, hiszen jelenleg Magyarországon a Romániából legálisan érkező csaknem 20 ezer munkavál­laló mellett feltehetően legalább ennyi dolgo­zik feketén. A Fidesz elnöke kijelentette: nem szükséges módosítani a státustörvényt, viszont a nyilatkozat értelmében fél év teltével, a Felek közös tapasztalatai alapján­­ a magyar kormánynak kezdeményeznie kell a törvény felülvizsgálatát. (Guther M. Ilona) Eltűntek a reklámnaptárak (Folytatás az 1. oldalról) céljait megvalósítandó, melyek közül a névre szóló szavazás, az egy házas parlament bevezetése, a parlamenti képviselők számá­nak csökkentése is szerepel. Megjegyezte, hogy a román par­lament taglétszáma nagyobb az Egyesült Államokénál és más európai országokénál. Német mintára kezdeményezni fogja, hogy a képviselők fizetése az országos átlagfizetéssel legyen egyenlő. A fentiek részben már feltett kérdésekre adott válaszok­ként hangzottak el: a több mint kétórás találkozón csak úgy zá­poroztak a kérdések. Gherman elzárkózott attól, hogy az RMDSZ-ről véleményt mondjon, arra a dilemmára meg, mely elé az erdélyi magyarságot állítja, hogy pártjára szavazzon-e vagy a szövetségre, így válaszolt: fela­jánlotta Erdély autonómiája megteremtésének esélyét, e kér­désben nem alkudozik senkivel. Ugyanakkor a Liga nyitott más pártok felé, kivéve a PRM-t, melynek a céljai merőben ellen­tétesek. A Liga szorgalmazza más regionális autonómiák megteremtését a Regátban és Moldvában, felelősséget vállalva egyes régiók fejlődési szintkü­lönbségei mérséklésében. Az egyes sajátos nemzetiségi gon­dok az autonómia keretében orvosolhatók. A találkozó végén a Liga reklámnaptárjai tüne­ményes gyorsasággal tűntek el az asztalról. (Gál Éva Emese) A XXI. század kérdései (Folytatás az I. oldalról) és Szilárd Leónak, az amerikaiak nem fejlesztik ki időközben az atombombát. A XX. században megvívtak két világháborút és elmaradt - bár lezajlott - egy harmadik is, amelyben főleg a be nem vetett fegyverek játszották a főszerepet: a terjeszkedni próbáló Szovjetunió és a szabad világ védelmét elsősorban magára vállaló Egyesült Államok precízen legyártotta azokat a tömegpusztító eszközöket, amelyekről mindkét fél pontosan tudta, hogy bevetésük öngyilkosság lenne még akkor is, ha netán le tudnák velük győzni az ellenfelet, és kipróbálta a technológiát, amely célba juttatásukhoz szükséges lett volna. Ez a különös hadviselés a kölcsönös megsemmisítés bizonyos­ságára, a félelem egyensúlyára alapozva őrizte meg a békét az egy­mással szemben álló szuperhatalmak között: a haditechnikai patt­helyzet pedig lehetővé tette, hogy a többi tényezőben (így a gazdasá­gi teljesítőképesség, emberi jogok) terén a Nyugat javára kialakult fölény puskalövés nélkül eldöntse ezt az erőpróbát. A szovjet biro­dalom beleroppant hatalmának elnyomó kényszereibe - saját állam­polgárainak féken tartásába, a gondolatok szabályozásába, a hatalmi szóval kiiktatott verseny hiányának súlyos következményeibe. A múlt század második felét olyannyira meghatározta ez a szembenállás, hogy amikor a váratlan heppiend (mármint a szovjet blokk vége) bekövetkezett, akadt olyan társadalomtudós - az ameri­kai Fukuyama -, aki „a történelem végéről” tett közzé nagy visszhan­got kiváltó okfejtést. Holott csak annak a bizonyos kornak volt vége, amelyet a hidegháború határozott meg. Ám annak ellenére, hogy a múlt század kilencvenes éveire csak egyetlen szuperhatalom, az Egyesült Államok, illetve a köré épült szövetségi rendszer maradt a porondon, a hatalmi tényezők gondolkodását még a korábbi konflik­tusok sablonjai és struktúrái határozták meg. Bár a szovjet birodalom megszűnt, azóta is a féken tartására kiala­kított szövetségi rendszert, a NATO-t, illetve annak gépezetét pró­bálják résztvevői - és a stabilitás „importálására” törekvő, katonailag hirtelen köztessé vált térbe került kelet-közép-európai államok - átalakítani az új feladatok elvégzésére (Jó időbe telt, míg ez legalább részlegesen sikerült, főleg a Balkánon). Az ENSZ, amely a megvál­tozott helyzetben a biztonsági architektúrának az eddiginél fontosabb elemévé válhatott volna, továbbra is megmaradt vitaklubnak egészen a szeptember 1­­-i merényletekig, amikor először ismerték fel tagál­lamai, hogy alkalmas keretet nyújthat az új összefogásokhoz, például a terrorizmus ellen. Az a bizonyos szeptemberi nap, amikor kitűnt, hogy a támadás akárhonnan jöhet, hogy puszta papírvágó késekkel mindenre elszánt emberek fegyvertelen utasszállító gépeket is tömegpusztító fegy­verekké alakíthatnak át, hogy a világ fejlettségi szintjeiben kialakult hatalmas egyenlőtlenségek fanatikusok öngyilkos dühét válthatják ki, ez a nap hirtelen vakító fényt vetett arra a „szép új világra”, amely lépésről lépésre alakult ki az utóbbi évtizedek technikai-infor­mációs forradalmával. 2000-be a tűzijátékok parádéjával léptünk be, kissé megelőlegezve naptárilag is az új évszázadot. 2001-et már vitathatatlanul úgy kö­szöntöttük, hogy múlt időben kezdtünk beszélni az elmúlt századról, de 2002-höz most valóban úgy jutottunk el, hogy tudjuk: ami eddig történt, kitörölhetetlen előzmény volt ugyan, de már más világban járunk. A 2001-ben végződött vagy 2002-ben kezdődő kor az új működési módé, amelyben eddig ismeretlen vagy meg nem értett kihívásokkal kell szembenéznie a glóbusz minden lakójának. Végérvényesen abba a korba lépünk, amikor sorsunk elválaszthatatlanul összefonódik olyan történésekkel, amelyek a Föld akár legtávolibb, legismeretlenebb pontjain zajlanak (ki tudott szeptember 11. előtt Tora Bora barlang­jairól?), amikor szimultán és velünk esik meg minden (ha az első becsapódás hírére bekapcsoltuk tévékészülékünket, még „szemtanúi” lehettünk a második gép robbanásának a WTC tornyainál). Olyan új világban élünk, amelyben az előrelátás időhatára zéróra csökkent (ki gondolta volna szeptember 10-én, mi jön másnap?) Eb­ben az új korban nem alkalmazhatók az előző század szabályai, ezért mondja fel például a Moszkva és Washington között kötött ABM- szerződést a Bush-kormányzat: ez a rakétaelhárító rendszerek kiépí­tésének tilalmával a „kölcsönösen garantált megsemmisítés” tipiku­san hidegháborús (bár akkor működőképesnek bizonyult) elvére ala­pozta volna a holnap biztonságát is, holott ma már nem két szuperha­talom néz farkasszemet a nap 24 órájának minden másodpercében. Viszont nem lehet kiszámítani az ismeretlen ellenfél viselkedését: az új korban a félelem sem a régi, és főleg kölcsönössége mit sem ér olyanokkal szemben, akiknek szemében saját életük is csak a pusztító fegyverek egyik válfaja. Racionális szuperhatalmak katonai erőfeszítésében a túl­fegyver­kezésnek is volt értelme, ha a kiindulópont a fegyverek gyakorlati felhasználásának elkerülése volt épp azzal, hogy fenntartották az „overkillben”, az ellenfél többszörös megsemmisítésének lehetősé­gében is az egyensúlyt. A „lator államok” felelőtlen fenyegetése vi­szont elég aggasztónak tűnt már szeptember 11. előtt is ahhoz, hogy Washington új eszközöket keressen velük szemben még a régi biz­tonsági elvek ledöntése árán is - a szeptemberi dráma csak bizonyí­totta az aggodalom jogosságát. Aminthogy a szörnyű nap nyomán gondolkodik a világ intenzí­vebben olyan új tényezőkről is, mint amilyen például az információk szüntelen áradása és hatása (részben ennek következménye például az a népvándorlás a világ gazdagabb tájai felé, amelyet egy anyagilag jobb élet létének megismerése vált ki ott, ahová annak csak híre-képe jut el, elviselhetetlenné téve az addig az élet rendjé­nek hitt szegényes sorsot). Az első következtetések közé tartozik az a felismerés, hogy a fej­lettségi szakadék nem csupán a mélyponton élők számára lehet drá­ma, hanem a csúcsra jutottaknak is, csökkentése tehát mindenki szá­mára létkérdés. Vagy ott a kérdőjel, hogy mire vezet az internetes világháló, amely összekapcsolhat bankokat, embereket, építőket, álmodókat, de gátlástalan spekulánsokat és pedofil bűnözőket is, amellyel élni és visszaélni egyaránt - és főleg újképpen - lehet. Vagy: miképpen mű­ködjenek, működhetnek (lehetőleg együtt) a különböző civilizációs kultúrák, hogyan tartható fenn kinek-kinek az identitása egy olyan világban, amelyben egyre jobban keverednek népek, ism­eretek, ütköznek a hagyományok, elképzelhetetlen szikrákat pattintva ki. Vagy a kérdések kérdése: hogyan éljünk a korlátozott erőforrásokkal úgy, hogy a fejlődés fenntartható maradjon? Íme néhány az új kor dilemmái közül. A válaszok csak ezután fognak megszületni, XX. századunkban, amelyről szeptember 11. óta mindannyian sejtjük, hogy más rendet hoz, mint elődei. 2002 úgy virrad fel, hogy az emberiségnek immár a jövő valós kérdéseire kell felelnie. Ez nem csak páratlan kihívás, de új esély is a valós megoldások kidolgozására. (MTI-Panorám­a)

Next