Romániai Magyar Szó, 2002. január (14. évfolyam, 3995-4023. szám)
2002-01-03 / 3995. szám
Csatatér a városban (Nagyvárad) • A belváros csatatérre emlékeztetett a hivatalos óévbúcsúztató ünnepségek után. 2001 utolsó és 2002 első óráiban tízezrek özönlöttek az utcákra, ám a bihari megyeszékhely inkább háborús övezetként, mint ünneplő városként hatott: a robbanó petárdáktól lépni se lehetett a főtérhez közeledve, sőt, ittas fiatalok egymást dobálták vele a visszaszámlálás alatti őrületben és amíg az a kb. fél órás tűzijáték tartott, mellyel a város kedveskedett polgárainak. Apró gyermekek és forrófejű ifjak üvegekkel dobálóztak, hogy minél nagyobb zajt s riadalmat keltsenek, a kiürült sörös és pezsgősüvegekben pukkantották a robbanó pálcikákat. Ezért később már a törött üvegek miatt kellett óvatosan araszolni a hazafelé tartóknak. A hangzavarban is hallani lehetett a mentőautók szirénáját. Már karácsony óta igen sok részeget kellett ellátni a sürgősségin, betörött ablakokról, kirakatokról egyelőre nem érkeztek hírek, azt sem tudni, a petárdában hányan sérültek meg. A helyszínen szolgálatos rendőröknek nem volt könnyű megfékezniük az elszabadult indulatokat. Nem is nagyon próbálkoztak vele, csak végső esetben avatkoztak közbe. Nagyváradon szilveszterkor és az új esztendő első éjjelén harsogott a zene. Karácsony óta zajlottak a hivatalos ünnepségek. A városnapi rendezvények sikerén felbuzdulva a polgármesteri hivatal utcai mulatságot szervezett, hogy mindenki ünnepelhessen a megyeszékhelyen. Ezzel záródott az a karácsonyi sokadalom, mely a főtéren nyílt meg ünnepek előtt. A sörsátor és a Vidám Park iránt nem sok érdeklődést mutattak a lakosok, a vásárban sem volt túlköltekezés, annál nagyobb volt az őrület szilveszter éjjelén - úgy tűnik, a váradiak erre tartalékoltak. A színházlátogatók bosszúságára, technikai okokból elmaradt a magyar tagozat szokásos szilveszteri kabaréja. Viszont nagyon sok vendéglő tartott nyitva, ahol zártkörű rendezvényeket szerveztek. A házibuliknak se szeri, se száma. Nagyvárad magyar otthonaiba kétszer érkezett az újesztendő, s pezsgő is kétszer durrant, másodszor egy órakor, amikor az anyaországiakkal együtt ünnepelték az új évet és egymást, s a tiltás ellenére messzire zengően elénekelve a magyarok nemzeti imáját. (Balla Tünde) Petőfi születésnapja Erdélyben (Csíkszereda) • A legnagyobb magyar költő születésnapját (1923. január 1.) ünnepelték Csíkszeredában december 31-én. A Vártéren, a Petőfi-szobornál körülbelül 60 fő részvételével megható ünnepséget tartottak a város azon lakói, akik számára fontos még a forradalmár költő emléke. Ünnepi beszédet a katolikus és református egyházi elöljárók mondtak. A Petőfi Sándor Általános Iskola három tanulója szavalatokkal tette magasztossá az ünneplést. A református egyház kórusának énekébe az ünneplő közönség is aktívan bekapcsolódott, miközben a város néhány magyar iskolájának vezetői koszorúkat helyeztek el a szobornál. Az ünnepség végén nemzeti imánkat és a Székely Himnuszt is elénekelték a résztvevők. (Kovács Csaba) (Marosvásárhely) • Marosvásárhelyen január 1-jén, délben köszöntötték Petőfi Sándor születésének 179. évfordulóját. Az EMKE felhívására mintegy 200-an vettek részt a megemlékezésen. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei elnöke elmondotta: szokássá szeretnék fejleszteni, hogy január elsején délben, istentisztelet után találkozzanak a marosvásárhelyiek. Köszöntőbeszédet mondott Fodor Imre, alpolgármester. Petőfi egyegy versét Kilyén Ilka és Kozsik József mondotta el, majd az egybegyűltek Petőfi dalokat énekeltek Csiky Ágnes vezetésével. Befejezésként elénekelték a nemzeti imádságot, a Himnuszt is. (MÚRE-híradás nyomán) Szilveszteri árvíz . * (Folytatás az 1. oldalról) védeni otthonaikat az áradattól. Első jelentések szerint kb. 400 háztartást öntött el a víz. Községeket zárt el a külvilágtól, a jeges áradat hidakat tömött el és néhol el is sodorta azokat. Többszáz hektárnyi szántóföldön áll a víz. A mostanihoz hasonló nagyvizet nem tapasztaltak pl. Várasfenesen: egy óra leforgása alatt 1 mét emelkedett a vízszint és gumicsizmával sem lehetett közlekedni. A polgármesteri hivatalban lévőket tűzoltók és katonák menekítették ki. Nagyon sok ház menthetetlenül megrongálódott. Biharlonka falvaiban is többszáz házat öntött el a jeges hordalék. Szerencsére, ismét hidegebbre fordult az időjárás, a hegyekben megszűnt az olvadás s a szakemberek abban bíznak, az árvíznek nem lesz utánpótlása. záróra , események 2002. január 3. Miről beszélünk? * (Folytatás az I. oldalról) Jám, melynek létrejöttét pártállástól függetlenül üdvözölte a magyar belpolitika. És adva van annak egy pontja, melynek kapcsán az ellenzék keményen támad, a kormánypárt pedig ismételten bizonyítványt magyaráz. Ám sem a bírálatokból, sem ezek cáfolatából, illetve az egyéb nyilatkozatokból sem derül ki egyértelműen, végül is miként kell pontosan értelmezni a nyilatkozat munkavállalásra vonatkozó részét, mit és kinek kell hinni az esetleges következményekről. A dokumentum inkriminált része a következő: „Minden román állampolgár, származására való tekintet nélkül, a Magyar Köztársaság területén érvényes munkavállalási engedély alapján ugyanazokat a munkavállalási feltételeket és elbánást élvezi. A munkavállalási engedélyek a Magyarországon tartózkodó idegen állampolgárok munkavégzési engedélyeztetéséről hozott általános rendelkezések szerint kerülnek kibocsátásra. A munkavállalási engedélyek egy naptári évben legfeljebb három hónapra szólnak, de lehetőség van azok meghosszabbítására, s a román állampolgárok számára a Magyar Köztársaság területén az alábbi könnyítések állnak rendelkezésre: A Magyar Köztársaság területén dolgozó román állampolgárokat bármilyen alkalmazási szerződésben megilleti az a jog, hogy az e célra alapított asznú szervezethez forduljanak az önfinanszírozó egészségügyi ellátás költségeinek előzetes megtérítéséért. 2002 januárjának első hetében a Felek levélváltás útján az idénymunkát érintő módosításokat csatolnak a Szezonális munkavállalók foglalkoztatásáról szóló egyezményhez. Ezek a módosítások csak a három hónapra (és nem hat hónapra, amint az egyezmény előírásaiban áll) kibocsátott munkavállalási engedélyek esetére érvényes további kiegészítő, kölcsönösen biztosított előnyöket érintik. Az egyezmény alkalmazása során az etnikai alapú különbségtétel kizárására vonatkozó kölcsönös kötelezettségvállalást is rögzíteni fogják". Az értelmezési nézetkülönbségek körül forgó éles vitát a Magyar Szocialista Párt robbantotta ki, azzal vádolva a kormányt, hogy a magyar munkaerő rovására több millió román munkavállaló, és potenciálisan a Kárpát-medence valamennyi lakosa számára nyitotta meg korlátozás nélkül a magyar munkaerőpiacot. Véleményük szerint ez súlyosan veszélyezteti a kedvezménytörvény céljait, Magyarországon pedig súlyos társadalmi és szociális feszültségeket kelthet, felerősítheti a románellenességet és a nacionalizmust, továbbá komoly terheket róhat az egészségügyre és a közbiztonságra. Elsősorban a határmenti térségek munkaerőpiacának,illetve az alkalmi és idénymunkából élők veszélyeztetettségét hangsúlyozták. Alternatívaként a szocialisták a törvény életbeléptetésének halasztását, illetve az egyezmény végrehajtásának felfüggesztését javasolták. A Szabad Demokraták Szövetsége egyenesen a kedvezménytörvény módosításának indítványával állt elő, felmelegítve korábbi ellenvetéseit. Ez alkalommal öt országos szakszervezeti szövetség is bekapcsolódott a vitába, az ellenzék véleményét erősítve. Az Országos Munkaügyi Tanács rendkívüli ülésének összehívását kezdeményezték, elfogadhatatlannak tartva a magyarországi munkaerőpiac szerintük korlátozás nélküli, egyoldalú megnyitását a román munkaerő előtt. A kormánypártiak mindezt belpolitikai hecckampánynak minősítették, az emberek fölösleges riogatásának rövid távú kampányérdekből. Hangsúlyozták, hogy Magyarországon a külföldiek munkavállalása szabályozott, a magyar munkavállalókat jogszabályok védik, és nem kell tartani a szomszédos országból érkező tömeges munkaerő-bevándorlástól. Érvként hozták fel azt is, hogy Románia a szezonmunkára vonatkozó, munkavállalói vízumhoz kötött eddig érvényben lévő 8000 fős kvótának a felét sem használta ki. Szóvá tették, hogy az igazi veszélyt a feketemunka jelenti. Orbán Viktor miniszterelnök véleménye szerint a bírálatok a tények nem megfelelő ismeretéből fakadnak. Emlékeztetett az érvényes jogszabályokra, melynek alapján bármely román állampolgárnak ahhoz, hogy munkát vállalhasson Magyarországon, többek között rendelkeznie kell munkavállalási vízummal, munkavállalási engedéllyel, a munkáltató befogadói nyilatkozatával, be kell jelentkeznie az adóhivatalhoz és a társadalombiztosítóhoz. Hozzátette: a státustörvény munkavállalással kapcsolatos egyetlen kedvezménye, hogy a magyar igazolvánnyal rendelkezők a munkaerőpiac helyzetének vizsgálata nélkül juthatnak három hónapra érvényes munkavállalási engedélyhez. Az viszont nem egyértelmű, sem az egyetértési nyilatkozat, sem az aláírást követő vita alapján, vajon ez a kedvezmény lesz kiterjesztve minden román állampolgárra, vagy Románia esetében - beleértve a romániai magyarokat is - kétoldalú egyezmény fogja szabályozni e kérdést. Találgatni azonban nem érdemes, hisz a nyilatkozatba foglaltak alapján majd január első felében kiderül az, mit fognak tartalmazni az idénymunkát érintő módosítások. A Fidesz-Magyar Polgári Párt javasolta a kormánynak, hogy hívja össze január 10-ig az Országos Munkaügyi Tanácsot, és havonta hozzák nyilvánosságra, hány munkavállalási engedélyt adtak ki külföldieknek, s ezek közül hányat román állampolgároknak. Továbbá javasolták, hogy a kormány jelentősen javítsa a munkaügyi felügyeletet, hiszen jelenleg Magyarországon a Romániából legálisan érkező csaknem 20 ezer munkavállaló mellett feltehetően legalább ennyi dolgozik feketén. A Fidesz elnöke kijelentette: nem szükséges módosítani a státustörvényt, viszont a nyilatkozat értelmében fél év teltével, a Felek közös tapasztalatai alapján a magyar kormánynak kezdeményeznie kell a törvény felülvizsgálatát. (Guther M. Ilona) Eltűntek a reklámnaptárak (Folytatás az 1. oldalról) céljait megvalósítandó, melyek közül a névre szóló szavazás, az egy házas parlament bevezetése, a parlamenti képviselők számának csökkentése is szerepel. Megjegyezte, hogy a román parlament taglétszáma nagyobb az Egyesült Államokénál és más európai országokénál. Német mintára kezdeményezni fogja, hogy a képviselők fizetése az országos átlagfizetéssel legyen egyenlő. A fentiek részben már feltett kérdésekre adott válaszokként hangzottak el: a több mint kétórás találkozón csak úgy záporoztak a kérdések. Gherman elzárkózott attól, hogy az RMDSZ-ről véleményt mondjon, arra a dilemmára meg, mely elé az erdélyi magyarságot állítja, hogy pártjára szavazzon-e vagy a szövetségre, így válaszolt: felajánlotta Erdély autonómiája megteremtésének esélyét, e kérdésben nem alkudozik senkivel. Ugyanakkor a Liga nyitott más pártok felé, kivéve a PRM-t, melynek a céljai merőben ellentétesek. A Liga szorgalmazza más regionális autonómiák megteremtését a Regátban és Moldvában, felelősséget vállalva egyes régiók fejlődési szintkülönbségei mérséklésében. Az egyes sajátos nemzetiségi gondok az autonómia keretében orvosolhatók. A találkozó végén a Liga reklámnaptárjai tüneményes gyorsasággal tűntek el az asztalról. (Gál Éva Emese) A XXI. század kérdései (Folytatás az I. oldalról) és Szilárd Leónak, az amerikaiak nem fejlesztik ki időközben az atombombát. A XX. században megvívtak két világháborút és elmaradt - bár lezajlott - egy harmadik is, amelyben főleg a be nem vetett fegyverek játszották a főszerepet: a terjeszkedni próbáló Szovjetunió és a szabad világ védelmét elsősorban magára vállaló Egyesült Államok precízen legyártotta azokat a tömegpusztító eszközöket, amelyekről mindkét fél pontosan tudta, hogy bevetésük öngyilkosság lenne még akkor is, ha netán le tudnák velük győzni az ellenfelet, és kipróbálta a technológiát, amely célba juttatásukhoz szükséges lett volna. Ez a különös hadviselés a kölcsönös megsemmisítés bizonyosságára, a félelem egyensúlyára alapozva őrizte meg a békét az egymással szemben álló szuperhatalmak között: a haditechnikai patthelyzet pedig lehetővé tette, hogy a többi tényezőben (így a gazdasági teljesítőképesség, emberi jogok) terén a Nyugat javára kialakult fölény puskalövés nélkül eldöntse ezt az erőpróbát. A szovjet birodalom beleroppant hatalmának elnyomó kényszereibe - saját állampolgárainak féken tartásába, a gondolatok szabályozásába, a hatalmi szóval kiiktatott verseny hiányának súlyos következményeibe. A múlt század második felét olyannyira meghatározta ez a szembenállás, hogy amikor a váratlan heppiend (mármint a szovjet blokk vége) bekövetkezett, akadt olyan társadalomtudós - az amerikai Fukuyama -, aki „a történelem végéről” tett közzé nagy visszhangot kiváltó okfejtést. Holott csak annak a bizonyos kornak volt vége, amelyet a hidegháború határozott meg. Ám annak ellenére, hogy a múlt század kilencvenes éveire csak egyetlen szuperhatalom, az Egyesült Államok, illetve a köré épült szövetségi rendszer maradt a porondon, a hatalmi tényezők gondolkodását még a korábbi konfliktusok sablonjai és struktúrái határozták meg. Bár a szovjet birodalom megszűnt, azóta is a féken tartására kialakított szövetségi rendszert, a NATO-t, illetve annak gépezetét próbálják résztvevői - és a stabilitás „importálására” törekvő, katonailag hirtelen köztessé vált térbe került kelet-közép-európai államok - átalakítani az új feladatok elvégzésére (Jó időbe telt, míg ez legalább részlegesen sikerült, főleg a Balkánon). Az ENSZ, amely a megváltozott helyzetben a biztonsági architektúrának az eddiginél fontosabb elemévé válhatott volna, továbbra is megmaradt vitaklubnak egészen a szeptember 1-i merényletekig, amikor először ismerték fel tagállamai, hogy alkalmas keretet nyújthat az új összefogásokhoz, például a terrorizmus ellen. Az a bizonyos szeptemberi nap, amikor kitűnt, hogy a támadás akárhonnan jöhet, hogy puszta papírvágó késekkel mindenre elszánt emberek fegyvertelen utasszállító gépeket is tömegpusztító fegyverekké alakíthatnak át, hogy a világ fejlettségi szintjeiben kialakult hatalmas egyenlőtlenségek fanatikusok öngyilkos dühét válthatják ki, ez a nap hirtelen vakító fényt vetett arra a „szép új világra”, amely lépésről lépésre alakult ki az utóbbi évtizedek technikai-információs forradalmával. 2000-be a tűzijátékok parádéjával léptünk be, kissé megelőlegezve naptárilag is az új évszázadot. 2001-et már vitathatatlanul úgy köszöntöttük, hogy múlt időben kezdtünk beszélni az elmúlt századról, de 2002-höz most valóban úgy jutottunk el, hogy tudjuk: ami eddig történt, kitörölhetetlen előzmény volt ugyan, de már más világban járunk. A 2001-ben végződött vagy 2002-ben kezdődő kor az új működési módé, amelyben eddig ismeretlen vagy meg nem értett kihívásokkal kell szembenéznie a glóbusz minden lakójának. Végérvényesen abba a korba lépünk, amikor sorsunk elválaszthatatlanul összefonódik olyan történésekkel, amelyek a Föld akár legtávolibb, legismeretlenebb pontjain zajlanak (ki tudott szeptember 11. előtt Tora Bora barlangjairól?), amikor szimultán és velünk esik meg minden (ha az első becsapódás hírére bekapcsoltuk tévékészülékünket, még „szemtanúi” lehettünk a második gép robbanásának a WTC tornyainál). Olyan új világban élünk, amelyben az előrelátás időhatára zéróra csökkent (ki gondolta volna szeptember 10-én, mi jön másnap?) Ebben az új korban nem alkalmazhatók az előző század szabályai, ezért mondja fel például a Moszkva és Washington között kötött ABM- szerződést a Bush-kormányzat: ez a rakétaelhárító rendszerek kiépítésének tilalmával a „kölcsönösen garantált megsemmisítés” tipikusan hidegháborús (bár akkor működőképesnek bizonyult) elvére alapozta volna a holnap biztonságát is, holott ma már nem két szuperhatalom néz farkasszemet a nap 24 órájának minden másodpercében. Viszont nem lehet kiszámítani az ismeretlen ellenfél viselkedését: az új korban a félelem sem a régi, és főleg kölcsönössége mit sem ér olyanokkal szemben, akiknek szemében saját életük is csak a pusztító fegyverek egyik válfaja. Racionális szuperhatalmak katonai erőfeszítésében a túlfegyverkezésnek is volt értelme, ha a kiindulópont a fegyverek gyakorlati felhasználásának elkerülése volt épp azzal, hogy fenntartották az „overkillben”, az ellenfél többszörös megsemmisítésének lehetőségében is az egyensúlyt. A „lator államok” felelőtlen fenyegetése viszont elég aggasztónak tűnt már szeptember 11. előtt is ahhoz, hogy Washington új eszközöket keressen velük szemben még a régi biztonsági elvek ledöntése árán is - a szeptemberi dráma csak bizonyította az aggodalom jogosságát. Aminthogy a szörnyű nap nyomán gondolkodik a világ intenzívebben olyan új tényezőkről is, mint amilyen például az információk szüntelen áradása és hatása (részben ennek következménye például az a népvándorlás a világ gazdagabb tájai felé, amelyet egy anyagilag jobb élet létének megismerése vált ki ott, ahová annak csak híre-képe jut el, elviselhetetlenné téve az addig az élet rendjének hitt szegényes sorsot). Az első következtetések közé tartozik az a felismerés, hogy a fejlettségi szakadék nem csupán a mélyponton élők számára lehet dráma, hanem a csúcsra jutottaknak is, csökkentése tehát mindenki számára létkérdés. Vagy ott a kérdőjel, hogy mire vezet az internetes világháló, amely összekapcsolhat bankokat, embereket, építőket, álmodókat, de gátlástalan spekulánsokat és pedofil bűnözőket is, amellyel élni és visszaélni egyaránt - és főleg újképpen - lehet. Vagy: miképpen működjenek, működhetnek (lehetőleg együtt) a különböző civilizációs kultúrák, hogyan tartható fenn kinek-kinek az identitása egy olyan világban, amelyben egyre jobban keverednek népek, ismeretek, ütköznek a hagyományok, elképzelhetetlen szikrákat pattintva ki. Vagy a kérdések kérdése: hogyan éljünk a korlátozott erőforrásokkal úgy, hogy a fejlődés fenntartható maradjon? Íme néhány az új kor dilemmái közül. A válaszok csak ezután fognak megszületni, XX. századunkban, amelyről szeptember 11. óta mindannyian sejtjük, hogy más rendet hoz, mint elődei. 2002 úgy virrad fel, hogy az emberiségnek immár a jövő valós kérdéseire kell felelnie. Ez nem csak páratlan kihívás, de új esély is a valós megoldások kidolgozására. (MTI-Panoráma)