Romániai Magyar Szó, 2002. április (14. évfolyam, 4083-4111. szám)

2002-04-02 / 4083. szám

2002. április 2. hírek , honi valóság­ú hírek Vélemények a népszámlálásról (Nagyvárad / Kálla) • El­készültek Biharban is a népszámlálás tisztasá­gáról szóló első jelenté­sek. Az adatgyűjtés lezá­rult, de a munka nagy ré­sze még hátravan. Több­féle visszaélésről érkez­tek hírek, elsősorban olyan számlálóbiztosokról, akik ceruzával töltötték ki az íveket, főként az anya­nyelv és nemzetiség rub­rikánál. Sok biharihoz nem jutott el az adatfel­vevő, az illetékesek azt bizonygatják, zökkenő­­mentes volt Biharban a mostani akció, kevés panasz érkezett hozzá­­­juk, s azokat kivizsgál­ták. A helyi médiában is megoszlanak a vélemé­nyek: vannak, akik a hoz­zájuk érkező lakossági panaszáradatról beszél­nek, mások ennek ellen­kezőjét, épp a gördülé­­kenységet használják. Tiszta szerencse, hogy hamarosan elkezdődnek az ellenőrző akciók. Körvonalazódik az ipari park (Marosvásárhely / mnáthé) • Pénteken délelőtt a Maros megyei prefektúra gyűléster­mében Virág György, a megyei tanács elnöke nyilvánosan is bemutatta az Európai Unió Phare-programja által tá­mogatott Vidrátszeg-Maros­­vásárhely ipari park pro­jektjét. A bemutatón jelen voltak az EU, a hazai fejlesz­tési és előrejelzési minisz­térium, valamint a Román Árutőzsde szakértői. Az EU négymillió euró vissza nem térítendő hitellel támogatja a projektet. Az ipari park 18 km-re lesz majd Marosvá­sárhelytől, és 40,9 hektáron terül el, az E60-as országút és a megyeszékhelyt is kiszol­gáló nemzetközi repülőtér szomszédságában. Az ipari parkba elsősorban a könnyű­ipari vállalkozókat és a magasszintű technológiával foglalkozó cégeket várják. A tervek szerint az ipari park­ban a zöldmezős beruházá­sok számára elengedhetet­lenül szükséges infrastruk­túra mellett irodaházak, kon­ferenciatermek, kiállítások szervezésére alkalmas pavilo­nok, parkolók épülnek majd. Kezdetben az ipari park 300, a második fejlesztési fázisban pedig 1700 munkahelyet biz­tosít a környék lakóinak. Az ipari parkkal kapcsolatos nemzetközi tendert a Román Árutőzsde készíti elő. (Máthé Éva) Kétes eredetű arany muskotály (Csíkszereda / daczó) • Több mint kétezer liter kétes eredetű arany muskotályt foglalt le a rendőrség és a pézügyőrség Csík­szeredában, miután a múlt héten ellenőrzést végeztek a balánbányai székhellyel bejegyzett és Csík­szeredában munkaponttal tevék­enykedő Camino Import Export Kft­­nél. Az ellenőrzés során 2374 liter palackozott folyadékot találtak, amelynek feliratán a „Golden Muscat demidulce" felirat volt olvasható.­A munkaponton külön­böző méretű palackokban magyar gyártmányú szőlőaromákat találtak, amelyeket borok előállításánál használnak. Ugyancsak a cég székhelyén az ellenőrzés következ­tében 30 liter ismeretlen össze­tételű vegyszert találtak, valamint 2 kg poranyagot, amelynek az ere­dete szintén ismeretlen. A ma­gyarországi tulajdonos nevén működő cég vezetője szerint a cég székhelyén talált anyagokat bor előállítására használták. Az ügyben a Fogyasztóvédelem, valamint a Pénzügyőrség folytat vizsgálatot. borverseny... (Zilah / fejér) • ...megrende­zését hirdette meg Krasznán május 4-ére a helyi önkormány­zat az RMGE megyei szerveze­tével közös szervezésében. Korábban Krasznán, Szilágy­­somlyón, Zoványon tartottak borversenyt, ám ez lenne az első megyei verseny, amelyre minden övezetből várják a borgazdákat. Kisgyermekes anyukák tüntetése (Temesvár / pataki) • A temesvári Gyapjúipar Válla­lattal együtt, amelynek pri­vatizálása elsősorban a gyár­telep előnyös fekvése miatt volt vonzó, az új tulajdonos „hazavitt" egy szolgálati la­kások létrehozása céljából épített, központi fekvésű, akár szállodává is alakítható toronyblokkot is, a benne lakó sokgyermekes munkás­nőkkel együtt. A lakók alkal­mazottként foglalták el a lakásokat és semmilyen ér­vényes lakószerződéssel nem rendelkeznek, így a kilakol­tatások megkezdődtek. A kis­gyermekes anyukák, pólyá­­saikkal és tolókocsis babáik­kal együtt tiltakozásul a Pre­fektúra elé vonultak. A tulaj végül beleegyezett, hogy vál­lalja egy városszéli munkás­­otthon átalakítási költségei­nek egy részét, hogy a sze­rencsétlen családok mégse kerüljenek az utcára. Puskaporos a hangulat... (Kolozsvár / turós-Jakab) • ...a kolozsvári Termorom vállalatnál, ahol az alkal­mazottak fizetése immár harmadik hónapja késik A gyár részvényeinek többségi tulajdonosa, az olasz Radial Company igazgatója révén arról biztosította a kétség­­beesett munkásokat, hogy április 25-ig minden adós­ságát törleszti irántuk. A bérhátralék jelenleg 3,4 mil­liárd lej, s amennyiben a gyár termékeinek legna­gyobb megrendelője, a szin­tén olasz Danielli vállalat nem fizeti ki 16 milliárd lejre rúgó adósságát, a határidő kitolódhat. Az acél- és réz­kazánok gyártására szakoso­dott Termorom 221 alkalma­zottja közül 121 jelenleg kényszerszabadságon van. GAZDA JÓZSEF/ AMI MÉG MEGTART... 10. Szerzőnek a nyár folyamán a budapesti Pü­ski Kiadónál megjelenő, Az Istennel még magyarul beszélgetünk. Magyar szórványok élete a Kárpát-medencében c. könyvének egyik, rendelkezésünkre bocsátott fejezete. (Rövidítések: E=Erdély, F=Felvidék, //= Horvátország, K=Kárpátalja, D=Őrvidék, Sl=Szlovénia*V=Vajdaság) Az oroszok alatt eljött szokás­ba a házaknál való,imádkozás. Ez annak is a következménye volt, hogy templomba nem na­gyon mertünk járni. Nagyon zavartak bennünket a munka­helyen, hogy nem szabad járni, azért mégis jártunk. Mi, akik dolgoztunk kicsit parasztabb munkát, mi nem féltünk, csak jártunk. Nálunk eleinte pap se volt, tisztelendő sem volt. Jani bácsi felesége ő vezetett temp­lomba. Úgy jártunk rendesen, minden vasárnap. Közben hét­köznap is voltak misék. S va­sárnap minden vasárnap men­tünk. Pap nélkül? Izuka néni ve­zetett úgy, mint a pap. Nem gyóntunk, nem áldoztunk. Más­különben minden olyan szépen folyt le, mintha pap is lett volna. Izuka temetett." Úgy is temetett, volt úgy, hogy tiszelendő úr el­ment Magyarba,„nem volt­ itt, ki temetett volna. Ő ment, temetett. Ő már benne van ebben, mint a tisztelendő úr is. Mindent olyan szépen elvégez, hogy igazán érdemes volt. Néhányan zúgo­lódtak, hogy nőnek nem pászol, de férfinak nem akarózott, s nekünk ez nagyon jó volt. Ő vezetett, s mi jártunk rendesen templomba. Nem volt pap, kit fogadjunk, amikor van itt kö­zöttünk olyan magyar asszony, aki elvállal egy magyar imát. Az imádkozik, mi közösen rózsa­füzérből, szent énekeket, halotti énekeket elénekelünk. Nagyon szépen folyt le ez a mise? (Franc: Ferencné Reparuk Hona, Kőrös­mezői KI) Nem beszélek magyarul,, mert most már nincs kivel. A Jóisten­nel imádkozom magyarul. A Jóistennel magyarul beszélek. Imádkozni magyarul imádko­zom. (Polgár Irma, Mezőszil­­vás/EI) És ahol a vallás csak vallás,, és nem telik meg tartalommal? És a prédikáció csak „szakmai jelle­gű” igemagyarázat, és nem példabeszéd? Ahol a lelkész nem vállalja a nyáj vezetésének a szerepét? A nyájét, amelynek orvosra, lelki gondozóra, tanács­adóra, irányítóra is szüksége van? Egy lelkipásztor azért vezet, hogy vezessen csak egy­féleképpen. A miénk prédikálni jól tud. De csak ennyi. A préd­i­­kácói jók, de nem tanít.,Olyan prédikációt mond, magasabb fokúan, hogy nem Mezőkeszübe való. Egyetlenegy példabeszédet nem mond. Az a jó, ha elmentem a templomba, s megmarad vala­mi bennem. Ő a Bibliát prédi­kálja. Azt mondtuk, hogy ne pré­dikáljon 35-40 percet. Elég 20 perc. Csak legyen értelme. Hiába beszél nekünk 45 percet. Az emberek álmosak. A tegnap vol­tak a templomban 70-80-an. El­maradnak a templomból. Külö­nösen a népnek sorsa, a népnek a jövője, hogy arra volna vezetve, arra van irányítva, s akkor az ember ha megy oda, látja, hogy jóra intik, jól tanul, s akkor a másik is odamegy. Akkor az halmozódik, a jócselekedet, akkor ott vagyunk többen. De hogyha egyik húzódik erre, a másik arra, s nem u­itnak sem­mire? (Kiss Dániel, Mező­­készület) A teológiai oktatásban az úgy­nevezett missziológiai órák a küldetéstudatot akarják erősíteni, gyakorlatra lebontani, amit el­méletből tanulunk négy-öt év­en keresztül. Ez az egyetlen gya­korlatias óra. Viszont kettős a kérdés. Mert egyrészt én úgy látom­ a teológiában, hogy a kikerülő teológusoknak nagyon hiányzik az elméleti tudásuk is. Az elméletet nem szabad elha­nyagolni a gyakorlat javára. Másrészt gyakorlatot nem lehet ta­nítani, hanem megérteni kell. És küldetést sem lehet meg­tanítani, hanem az belülről kell valamiképpen jöjjön. Nevelés kérdése is. (Kozma Endre: Szent­­ágaz­a/El) Lelkipásztoraink gyakraan el vannak távolodva a nyáj mellől. Valahol fent vannak, fent, fent, nem néptanítók, nem vezetik a nyájat, n­em törődnek velük. Átlagban. Nagyon mondhatnám, s nekem az a meglátásom, hogy amit megcsináltak a grófok s a bárók, most a magyarság fogyat­kozásának a papjaink a hibások. Meg is magyarázom. Valamikor én mikor gyermek voltam, akkor a lelkipásztorok, a tanítók úgy voltak előkészítve, hogy itt a falu, ebben van az élet, nem a városon. Azok fel voltak készít­ve arra, mert a faluban akkori­ban, s most is úgy kellene legyen, két művelt ember volt, a tanító s a pap. Berbecart nevű román tanító volt, tanító úr, vagy tisz­­teletes úr, mikor vetünk. Ekkor s ekkor s ekkor. Most egy pap nem fog egy kapát, nem tart egy állatot, nem műveli meg a kert­jét. Olvastam, hogy ha elmennek misszióba, az a nép, ha szokásait nem szereti, nem fogadja be, kiveti, mint a szívet, vagy mit, amit belétesznek, nem az övé, nem fogadja be. Vannak papok, akik papok. Putyonban van egy pap, elmegy vasárnap, igét hirdet, visszamegy Székre, s jövő vasárnap újra jön. Ez a pap? Az kell tudja, mi a baja, mikor született, milyen nyomorúsága van, beteget felkeresni, vallá­s­­órát tartani, a fiatalság, ami van, összegyűjteni, nem ezt kellene? (Gáli Imre, Feketelaki El) Egy-négy osztály volt egy ideig. Aztán megszűnt. Ezek a gyerekek honnan kaphattak magyar nemzeti tudatot? Csak a templom, annyi maradt. Sajnos, hogy főleg a fiatalja nem tudja, hogy az egyház Istentől egy olyan feladatot is kapott, hogy a nyájat meg kell őrizni, meg kell menteni. Van, tisztelet a kivé­telnek, de vannak olyanok, akik nagyon felelőtlenül állnak szem­ben az ilyen kérdésekkel. Másik dolgot nem szeretek. Sose ver­tem a mellemet, hogy milyen magyar vagyok. Magyarszátán is nem azt csináltam, hogy én elénekeltem a székely himnuszt vagy magyar himnuszt, hanem tanítottam a magyar történelmet is a vallás órán. A magyarság­­tudatot próbáltam nevelni. Ha verem a mellemet, s elvisz a szekuritáté, akkor ki tanítja őket. Azok a búvó patakok azok mossák ki csak jobban az árkot. Amelyik a felszínen folyik, elvezetik a vizét, s nem arra folyik, amerre kell. Amelyik a föld alatt megy, azt nem tudják elvezetni más felé. A kicsi gyermeki lelket így lehet meg­fogni. Hogy minden március 15- ét a templomban nagy csinnad­rattával megünneplek? Az is kell. De a magyarságtudatot nem egy napon, március 15-én kell nevelni. Minden heti vallásórán, egy vallásóra az iskolában, egy vallásóra itt, a lelkészei hivatal­ban, így lehet a tudatot nevelni. (Tárkányi István, Újős/EI) Nekem lelkipásztorként nem kifejezetten csak lelkipásztori dolgokat kell végezni, mást is. Pl. anyanyelvápolás, a gyereket megtanítani anyanyelvre hittan órán. Ez úgy érzem, úgy tapasz­talom, hogy hiányzik. Nem tudják kézbe venni az életüket, sorsukat. Ez nem volt annyira jellemző, a 30-as negyvenes években itt nagyon közösségi élet folyt, megvoltak a megfelelő emberek, akik kezeikben tartották a közösséget, a múlt rendszer ezt megnyirbálta, szétszórta. Fizikai­lag a házaik nagy részét minden­képpen lerombolta, tömbházakba szórta szét őket, ez nagyon meg­viselte őket lelkileg. Van néhány idős néni, tíz év távlatában sem tud belenyugodni ebbe, ül sze­gény egyedül a lakásában, ezen tépelődik, miért bontották le az ő lakását, nincs kertje, állata, amivel ő elbibelődjön. Idegileg is megviseli ez, nem tudja bele­élni magát ebbe a tömbházkö­­rülménybe. Itt döbbentem rá én is, milyen rettenetes ez. Kitépni, kimozdítani a közösségeket, szétzilálni, széttördelni, az embert a lelkéből, önmagából kivetkőztetni, elszakítani egy­mástól azt, ami együvé tartozott addig! Ezt a közösséget szét­verték. S ezt megsínylették az emberek. (Böjte Mihály, Déva/EI) Nekesti mind a négy helyen tele van a templom, teljes embert, teljes kiállást igényel. Elkezdem reggel már 8-kor. 8-9- ig a gyerekekkel Garanyban, 9- 10-ig a felnőttekkel, egy fél óráig tart tíz út haza. Fél 11-kor itt, bekapom az ebédet, és már megyek Imregre, ott megint a gyerekekkel előbb, utána az öre­gekkel, és amikor ott befejezem, megint Szőregen felnőttekkel, gyerekekkel, így folyik, ez a menet. Megtörtént, hogy jöttem haza, a szlovák kollégához be kellett mennem hivatalos ügy­ben, ő már ágyban volt. Nem is csoda, télen hamar sötétedik, lefeküdt az ágyba, nézte a tévét, én akkor jöttem szolgálatból. Ez tulajdonképpen a hittan, gyermek istentisztelet keretében. Kény­telen vagyok. Vannak hittanok az iskolában. Hajdicsán az állt elő, sokan dolgoznak Terebesen, több középiskola van Terebesen, innen a szülő azt a hat-hét éves gyereket viszi magával, mert magasabb színvonalon tanítanak. Akkor én hogy szedjem ezeket össze? Nálunk nem úgy van, hogy köteles a helybeli iskolába járni, a faluban. Ahova akarja, oda viszi. Akinek autója van, mennek vele. Itt volt Laci bácsi, mind a két unokája Terebesre jár. A szülei ott dolgoznak, viszik magukkal és hozzák is. Lehe­tetlen őket összeszedni. Másik: ha mindezek ellenére vagy mindezek mellett én vállalnám, a magyarságom rovására, vagy magam ellen dolgoznak. Azért, mert szlovák iskolába járnak, és magyarul hittant szlovák isko­lába tanítani nem lehet. Én kénytelen lennék a Miatyánkot a magyar gyerekeknek szlovákul tanítani. Ezért van ez a meg­oldás, hogy szombatonként itt van. Előbb a kátésok járnak, utána a második csoport, van zenei képzés, ezt a feleségem végzi, játszanak a templomban orgonán. Be vannak osztva, a kántorságot ők végzik. Türe­lemmel a legbotlülűbbet is meg lehet tanítani. Csak türelem kell hozzá és kitartás. Nálam a szolgálatok két nyelven mennek. Pistii bácsi, a harangozónk pres­biter, is volt. Önként felvállalta. Ellenszolgáltatás azért van. (Demes Tibor, Hardicsa/F/1 Rendesen­ járnak vallásórára, van ábécés magyar könyve, tanítja a gyerekeket, tanulják meg a magyar betűket, tanulja­nak meg olvasni. A miénkek is mind román iskolába jártak, de úgy tudnak írni magyarul, mint mi románul. Mondtam a fiúknak is, elmentek katonának, nekem nem firkáltok románul, mert nem tudok olvasni. Pedig hálistennek tudok jól. Postán dolgoztam. Megmondtam, nekem tanuljatok meg. Konfirmálásra megtanulták a kátét, megtanultak írni, olvasni. De az igaz, kellett foglalkozzunk vele. A szülő kell foglalkozzon a gyerekkel, megtanítja, írjanak magyarul is. Egyelőre még meg­maradtak mind magyarnak. Hogy az unokákkal hogy fog lenni, azt már nem tudjuk. (Silimon Dénes: ÖrményessEI) (Folytatjuk) Drámapályázat - végső eredményhirdetéssel A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának vezetősége múlt csütör­tökön sajtótájékoztató keretében jelentette be, hogy „A pályázatot meghirdető két testületnek nem áll jogában elvitatni Kiss Csabától erdélyi azonosságtudatát, az erdélyi kultúrához való ragaszkodás tényét, ezért Kiss Csaba rendezőt, a Hamlet hazatér c. dráma szerzőjét (a pályázaton szereplő cím: Itt? Hon?) eszmeileg továbbra is az ERDRAMIL pályázat második díjazottjának tekinti. A második díj tényleges értéke azonban a pályázat következő helye­zettjét illeti, a harmadik díj értéke, pedig a negye­dik helyezettét." A Tompa Miklós társulat veze­tősége és a Prospero Alapítvány kuratóriuma a sajtó rendelkezésére bocsátotta Kiss Csaba levelét,a­melyet Béres András művészeti igazgatónak címzett. Ebből idézünk: „Amikor tavaly szeptemberben az ERDRAMIL-pályázat hírét meghallottam, nagyon megörültem neki, végre egy szellemi munkára serkentő, komoly erdélyi pályázat - új művek, friss színházi fuvallatok és a mindig izgalmas drámaírói versengés ígéretével. El sem tudom mondani, mekkora volt a csalódásom, amikor kézhez kaptam a pályázat kiírási szövegét, s abban a „román állampolgárság" mint szűkítő feltétel szerepelt. Úgy éreztem, mintha gyökereimet, szellemi, és lelki azonosságtudatomat harcoltá­tok volna meg ezzel a kitétellel. (...) Én nemcsak érzelmi udvariasságból, születésem és nevel­kedésem alapján vagyok ma is ,,erdélyi", hanem mert a gondolkodást, a hovatartozás lelki és tudati hajszálgyökereit nem lehet átültetni. Ezért kérlek, bocsássátok meg nekem ezt a lázadást, és fogadjatok el egy pályázat erejéig ,,tiszte­letbeli" román állampolgárnak." Tehát elméletben Kiss Csaba maradt a második díjas. Gyakorlatban az első díjat, a 40 millió lejt Hatházi András vette át. A második díja­zottnak járó 20 millió lejt Láng Zsolt kapta. A har­madik díjazottnak járó 10 millió lejt Kincses Elemér felesége vette át a Csatorna című UNITER- díjas színműért. Hatházi András szín­művésztől megkérdeztük: - Eddig is írt színda­rabokat, vagy ez volt az első? - Ez az első színmű­vem. - Mikor játszódik a díjnyertes darab? - A második világhá­ború vége felé. - Idén ősszel Parász­­ka Miklós rendező Ma­rosvásárhelyen színre viszi a darabját. Ön mint színész kér-e fő­szerepet az előadásban ? - Nem. Erre nem gondoltam. - Meglepte-e, hogy megnyerte a dráma­pályázatot? - Nagyon meglepett. Láng Zsolttól megtudtuk, hogy jelenkori témát dolgozott fel díjnyertes drámájában. Reméljük, hogy a legjobb pályamunkákat viszontlátjuk majd a hazai magyar társulatok előadásában. MÁTHÉ ÉVA Kovács Levente, a Prospero Alapítvány kuratóriumának elnöke adta át az első díjat Hatházi Andrásnak . Fotó: Máthé Éva / RMSZ

Next