Romániai Magyar Szó, 2002. április (14. évfolyam, 4083-4111. szám)
2002-04-02 / 4083. szám
2002. április 2. hírek , honi valóságú hírek Vélemények a népszámlálásról (Nagyvárad / Kálla) • Elkészültek Biharban is a népszámlálás tisztaságáról szóló első jelentések. Az adatgyűjtés lezárult, de a munka nagy része még hátravan. Többféle visszaélésről érkeztek hírek, elsősorban olyan számlálóbiztosokról, akik ceruzával töltötték ki az íveket, főként az anyanyelv és nemzetiség rubrikánál. Sok biharihoz nem jutott el az adatfelvevő, az illetékesek azt bizonygatják, zökkenőmentes volt Biharban a mostani akció, kevés panasz érkezett hozzájuk, s azokat kivizsgálták. A helyi médiában is megoszlanak a vélemények: vannak, akik a hozzájuk érkező lakossági panaszáradatról beszélnek, mások ennek ellenkezőjét, épp a gördülékenységet használják. Tiszta szerencse, hogy hamarosan elkezdődnek az ellenőrző akciók. Körvonalazódik az ipari park (Marosvásárhely / mnáthé) • Pénteken délelőtt a Maros megyei prefektúra gyűléstermében Virág György, a megyei tanács elnöke nyilvánosan is bemutatta az Európai Unió Phare-programja által támogatott Vidrátszeg-Marosvásárhely ipari park projektjét. A bemutatón jelen voltak az EU, a hazai fejlesztési és előrejelzési minisztérium, valamint a Román Árutőzsde szakértői. Az EU négymillió euró vissza nem térítendő hitellel támogatja a projektet. Az ipari park 18 km-re lesz majd Marosvásárhelytől, és 40,9 hektáron terül el, az E60-as országút és a megyeszékhelyt is kiszolgáló nemzetközi repülőtér szomszédságában. Az ipari parkba elsősorban a könnyűipari vállalkozókat és a magasszintű technológiával foglalkozó cégeket várják. A tervek szerint az ipari parkban a zöldmezős beruházások számára elengedhetetlenül szükséges infrastruktúra mellett irodaházak, konferenciatermek, kiállítások szervezésére alkalmas pavilonok, parkolók épülnek majd. Kezdetben az ipari park 300, a második fejlesztési fázisban pedig 1700 munkahelyet biztosít a környék lakóinak. Az ipari parkkal kapcsolatos nemzetközi tendert a Román Árutőzsde készíti elő. (Máthé Éva) Kétes eredetű arany muskotály (Csíkszereda / daczó) • Több mint kétezer liter kétes eredetű arany muskotályt foglalt le a rendőrség és a pézügyőrség Csíkszeredában, miután a múlt héten ellenőrzést végeztek a balánbányai székhellyel bejegyzett és Csíkszeredában munkaponttal tevékenykedő Camino Import Export Kftnél. Az ellenőrzés során 2374 liter palackozott folyadékot találtak, amelynek feliratán a „Golden Muscat demidulce" felirat volt olvasható.A munkaponton különböző méretű palackokban magyar gyártmányú szőlőaromákat találtak, amelyeket borok előállításánál használnak. Ugyancsak a cég székhelyén az ellenőrzés következtében 30 liter ismeretlen összetételű vegyszert találtak, valamint 2 kg poranyagot, amelynek az eredete szintén ismeretlen. A magyarországi tulajdonos nevén működő cég vezetője szerint a cég székhelyén talált anyagokat bor előállítására használták. Az ügyben a Fogyasztóvédelem, valamint a Pénzügyőrség folytat vizsgálatot. borverseny... (Zilah / fejér) • ...megrendezését hirdette meg Krasznán május 4-ére a helyi önkormányzat az RMGE megyei szervezetével közös szervezésében. Korábban Krasznán, Szilágysomlyón, Zoványon tartottak borversenyt, ám ez lenne az első megyei verseny, amelyre minden övezetből várják a borgazdákat. Kisgyermekes anyukák tüntetése (Temesvár / pataki) • A temesvári Gyapjúipar Vállalattal együtt, amelynek privatizálása elsősorban a gyártelep előnyös fekvése miatt volt vonzó, az új tulajdonos „hazavitt" egy szolgálati lakások létrehozása céljából épített, központi fekvésű, akár szállodává is alakítható toronyblokkot is, a benne lakó sokgyermekes munkásnőkkel együtt. A lakók alkalmazottként foglalták el a lakásokat és semmilyen érvényes lakószerződéssel nem rendelkeznek, így a kilakoltatások megkezdődtek. A kisgyermekes anyukák, pólyásaikkal és tolókocsis babáikkal együtt tiltakozásul a Prefektúra elé vonultak. A tulaj végül beleegyezett, hogy vállalja egy városszéli munkásotthon átalakítási költségeinek egy részét, hogy a szerencsétlen családok mégse kerüljenek az utcára. Puskaporos a hangulat... (Kolozsvár / turós-Jakab) • ...a kolozsvári Termorom vállalatnál, ahol az alkalmazottak fizetése immár harmadik hónapja késik A gyár részvényeinek többségi tulajdonosa, az olasz Radial Company igazgatója révén arról biztosította a kétségbeesett munkásokat, hogy április 25-ig minden adósságát törleszti irántuk. A bérhátralék jelenleg 3,4 milliárd lej, s amennyiben a gyár termékeinek legnagyobb megrendelője, a szintén olasz Danielli vállalat nem fizeti ki 16 milliárd lejre rúgó adósságát, a határidő kitolódhat. Az acél- és rézkazánok gyártására szakosodott Termorom 221 alkalmazottja közül 121 jelenleg kényszerszabadságon van. GAZDA JÓZSEF/ AMI MÉG MEGTART... 10. Szerzőnek a nyár folyamán a budapesti Püski Kiadónál megjelenő, Az Istennel még magyarul beszélgetünk. Magyar szórványok élete a Kárpát-medencében c. könyvének egyik, rendelkezésünkre bocsátott fejezete. (Rövidítések: E=Erdély, F=Felvidék, //= Horvátország, K=Kárpátalja, D=Őrvidék, Sl=Szlovénia*V=Vajdaság) Az oroszok alatt eljött szokásba a házaknál való,imádkozás. Ez annak is a következménye volt, hogy templomba nem nagyon mertünk járni. Nagyon zavartak bennünket a munkahelyen, hogy nem szabad járni, azért mégis jártunk. Mi, akik dolgoztunk kicsit parasztabb munkát, mi nem féltünk, csak jártunk. Nálunk eleinte pap se volt, tisztelendő sem volt. Jani bácsi felesége ő vezetett templomba. Úgy jártunk rendesen, minden vasárnap. Közben hétköznap is voltak misék. S vasárnap minden vasárnap mentünk. Pap nélkül? Izuka néni vezetett úgy, mint a pap. Nem gyóntunk, nem áldoztunk. Máskülönben minden olyan szépen folyt le, mintha pap is lett volna. Izuka temetett." Úgy is temetett, volt úgy, hogy tiszelendő úr elment Magyarba,„nem volt itt, ki temetett volna. Ő ment, temetett. Ő már benne van ebben, mint a tisztelendő úr is. Mindent olyan szépen elvégez, hogy igazán érdemes volt. Néhányan zúgolódtak, hogy nőnek nem pászol, de férfinak nem akarózott, s nekünk ez nagyon jó volt. Ő vezetett, s mi jártunk rendesen templomba. Nem volt pap, kit fogadjunk, amikor van itt közöttünk olyan magyar asszony, aki elvállal egy magyar imát. Az imádkozik, mi közösen rózsafüzérből, szent énekeket, halotti énekeket elénekelünk. Nagyon szépen folyt le ez a mise? (Franc: Ferencné Reparuk Hona, Kőrösmezői KI) Nem beszélek magyarul,, mert most már nincs kivel. A Jóistennel imádkozom magyarul. A Jóistennel magyarul beszélek. Imádkozni magyarul imádkozom. (Polgár Irma, Mezőszilvás/EI) És ahol a vallás csak vallás,, és nem telik meg tartalommal? És a prédikáció csak „szakmai jellegű” igemagyarázat, és nem példabeszéd? Ahol a lelkész nem vállalja a nyáj vezetésének a szerepét? A nyájét, amelynek orvosra, lelki gondozóra, tanácsadóra, irányítóra is szüksége van? Egy lelkipásztor azért vezet, hogy vezessen csak egyféleképpen. A miénk prédikálni jól tud. De csak ennyi. A prédikácói jók, de nem tanít.,Olyan prédikációt mond, magasabb fokúan, hogy nem Mezőkeszübe való. Egyetlenegy példabeszédet nem mond. Az a jó, ha elmentem a templomba, s megmarad valami bennem. Ő a Bibliát prédikálja. Azt mondtuk, hogy ne prédikáljon 35-40 percet. Elég 20 perc. Csak legyen értelme. Hiába beszél nekünk 45 percet. Az emberek álmosak. A tegnap voltak a templomban 70-80-an. Elmaradnak a templomból. Különösen a népnek sorsa, a népnek a jövője, hogy arra volna vezetve, arra van irányítva, s akkor az ember ha megy oda, látja, hogy jóra intik, jól tanul, s akkor a másik is odamegy. Akkor az halmozódik, a jócselekedet, akkor ott vagyunk többen. De hogyha egyik húzódik erre, a másik arra, s nem uitnak semmire? (Kiss Dániel, Mezőkészület) A teológiai oktatásban az úgynevezett missziológiai órák a küldetéstudatot akarják erősíteni, gyakorlatra lebontani, amit elméletből tanulunk négy-öt éven keresztül. Ez az egyetlen gyakorlatias óra. Viszont kettős a kérdés. Mert egyrészt én úgy látom a teológiában, hogy a kikerülő teológusoknak nagyon hiányzik az elméleti tudásuk is. Az elméletet nem szabad elhanyagolni a gyakorlat javára. Másrészt gyakorlatot nem lehet tanítani, hanem megérteni kell. És küldetést sem lehet megtanítani, hanem az belülről kell valamiképpen jöjjön. Nevelés kérdése is. (Kozma Endre: Szentágaza/El) Lelkipásztoraink gyakraan el vannak távolodva a nyáj mellől. Valahol fent vannak, fent, fent, nem néptanítók, nem vezetik a nyájat, nem törődnek velük. Átlagban. Nagyon mondhatnám, s nekem az a meglátásom, hogy amit megcsináltak a grófok s a bárók, most a magyarság fogyatkozásának a papjaink a hibások. Meg is magyarázom. Valamikor én mikor gyermek voltam, akkor a lelkipásztorok, a tanítók úgy voltak előkészítve, hogy itt a falu, ebben van az élet, nem a városon. Azok fel voltak készítve arra, mert a faluban akkoriban, s most is úgy kellene legyen, két művelt ember volt, a tanító s a pap. Berbecart nevű román tanító volt, tanító úr, vagy tiszteletes úr, mikor vetünk. Ekkor s ekkor s ekkor. Most egy pap nem fog egy kapát, nem tart egy állatot, nem műveli meg a kertjét. Olvastam, hogy ha elmennek misszióba, az a nép, ha szokásait nem szereti, nem fogadja be, kiveti, mint a szívet, vagy mit, amit belétesznek, nem az övé, nem fogadja be. Vannak papok, akik papok. Putyonban van egy pap, elmegy vasárnap, igét hirdet, visszamegy Székre, s jövő vasárnap újra jön. Ez a pap? Az kell tudja, mi a baja, mikor született, milyen nyomorúsága van, beteget felkeresni, vallásórát tartani, a fiatalság, ami van, összegyűjteni, nem ezt kellene? (Gáli Imre, Feketelaki El) Egy-négy osztály volt egy ideig. Aztán megszűnt. Ezek a gyerekek honnan kaphattak magyar nemzeti tudatot? Csak a templom, annyi maradt. Sajnos, hogy főleg a fiatalja nem tudja, hogy az egyház Istentől egy olyan feladatot is kapott, hogy a nyájat meg kell őrizni, meg kell menteni. Van, tisztelet a kivételnek, de vannak olyanok, akik nagyon felelőtlenül állnak szemben az ilyen kérdésekkel. Másik dolgot nem szeretek. Sose vertem a mellemet, hogy milyen magyar vagyok. Magyarszátán is nem azt csináltam, hogy én elénekeltem a székely himnuszt vagy magyar himnuszt, hanem tanítottam a magyar történelmet is a vallás órán. A magyarságtudatot próbáltam nevelni. Ha verem a mellemet, s elvisz a szekuritáté, akkor ki tanítja őket. Azok a búvó patakok azok mossák ki csak jobban az árkot. Amelyik a felszínen folyik, elvezetik a vizét, s nem arra folyik, amerre kell. Amelyik a föld alatt megy, azt nem tudják elvezetni más felé. A kicsi gyermeki lelket így lehet megfogni. Hogy minden március 15- ét a templomban nagy csinnadrattával megünneplek? Az is kell. De a magyarságtudatot nem egy napon, március 15-én kell nevelni. Minden heti vallásórán, egy vallásóra az iskolában, egy vallásóra itt, a lelkészei hivatalban, így lehet a tudatot nevelni. (Tárkányi István, Újős/EI) Nekem lelkipásztorként nem kifejezetten csak lelkipásztori dolgokat kell végezni, mást is. Pl. anyanyelvápolás, a gyereket megtanítani anyanyelvre hittan órán. Ez úgy érzem, úgy tapasztalom, hogy hiányzik. Nem tudják kézbe venni az életüket, sorsukat. Ez nem volt annyira jellemző, a 30-as negyvenes években itt nagyon közösségi élet folyt, megvoltak a megfelelő emberek, akik kezeikben tartották a közösséget, a múlt rendszer ezt megnyirbálta, szétszórta. Fizikailag a házaik nagy részét mindenképpen lerombolta, tömbházakba szórta szét őket, ez nagyon megviselte őket lelkileg. Van néhány idős néni, tíz év távlatában sem tud belenyugodni ebbe, ül szegény egyedül a lakásában, ezen tépelődik, miért bontották le az ő lakását, nincs kertje, állata, amivel ő elbibelődjön. Idegileg is megviseli ez, nem tudja beleélni magát ebbe a tömbházkörülménybe. Itt döbbentem rá én is, milyen rettenetes ez. Kitépni, kimozdítani a közösségeket, szétzilálni, széttördelni, az embert a lelkéből, önmagából kivetkőztetni, elszakítani egymástól azt, ami együvé tartozott addig! Ezt a közösséget szétverték. S ezt megsínylették az emberek. (Böjte Mihály, Déva/EI) Nekesti mind a négy helyen tele van a templom, teljes embert, teljes kiállást igényel. Elkezdem reggel már 8-kor. 8-9- ig a gyerekekkel Garanyban, 9- 10-ig a felnőttekkel, egy fél óráig tart tíz út haza. Fél 11-kor itt, bekapom az ebédet, és már megyek Imregre, ott megint a gyerekekkel előbb, utána az öregekkel, és amikor ott befejezem, megint Szőregen felnőttekkel, gyerekekkel, így folyik, ez a menet. Megtörtént, hogy jöttem haza, a szlovák kollégához be kellett mennem hivatalos ügyben, ő már ágyban volt. Nem is csoda, télen hamar sötétedik, lefeküdt az ágyba, nézte a tévét, én akkor jöttem szolgálatból. Ez tulajdonképpen a hittan, gyermek istentisztelet keretében. Kénytelen vagyok. Vannak hittanok az iskolában. Hajdicsán az állt elő, sokan dolgoznak Terebesen, több középiskola van Terebesen, innen a szülő azt a hat-hét éves gyereket viszi magával, mert magasabb színvonalon tanítanak. Akkor én hogy szedjem ezeket össze? Nálunk nem úgy van, hogy köteles a helybeli iskolába járni, a faluban. Ahova akarja, oda viszi. Akinek autója van, mennek vele. Itt volt Laci bácsi, mind a két unokája Terebesre jár. A szülei ott dolgoznak, viszik magukkal és hozzák is. Lehetetlen őket összeszedni. Másik: ha mindezek ellenére vagy mindezek mellett én vállalnám, a magyarságom rovására, vagy magam ellen dolgoznak. Azért, mert szlovák iskolába járnak, és magyarul hittant szlovák iskolába tanítani nem lehet. Én kénytelen lennék a Miatyánkot a magyar gyerekeknek szlovákul tanítani. Ezért van ez a megoldás, hogy szombatonként itt van. Előbb a kátésok járnak, utána a második csoport, van zenei képzés, ezt a feleségem végzi, játszanak a templomban orgonán. Be vannak osztva, a kántorságot ők végzik. Türelemmel a legbotlülűbbet is meg lehet tanítani. Csak türelem kell hozzá és kitartás. Nálam a szolgálatok két nyelven mennek. Pistii bácsi, a harangozónk presbiter, is volt. Önként felvállalta. Ellenszolgáltatás azért van. (Demes Tibor, Hardicsa/F/1 Rendesen járnak vallásórára, van ábécés magyar könyve, tanítja a gyerekeket, tanulják meg a magyar betűket, tanuljanak meg olvasni. A miénkek is mind román iskolába jártak, de úgy tudnak írni magyarul, mint mi románul. Mondtam a fiúknak is, elmentek katonának, nekem nem firkáltok románul, mert nem tudok olvasni. Pedig hálistennek tudok jól. Postán dolgoztam. Megmondtam, nekem tanuljatok meg. Konfirmálásra megtanulták a kátét, megtanultak írni, olvasni. De az igaz, kellett foglalkozzunk vele. A szülő kell foglalkozzon a gyerekkel, megtanítja, írjanak magyarul is. Egyelőre még megmaradtak mind magyarnak. Hogy az unokákkal hogy fog lenni, azt már nem tudjuk. (Silimon Dénes: ÖrményessEI) (Folytatjuk) Drámapályázat - végső eredményhirdetéssel A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának vezetősége múlt csütörtökön sajtótájékoztató keretében jelentette be, hogy „A pályázatot meghirdető két testületnek nem áll jogában elvitatni Kiss Csabától erdélyi azonosságtudatát, az erdélyi kultúrához való ragaszkodás tényét, ezért Kiss Csaba rendezőt, a Hamlet hazatér c. dráma szerzőjét (a pályázaton szereplő cím: Itt? Hon?) eszmeileg továbbra is az ERDRAMIL pályázat második díjazottjának tekinti. A második díj tényleges értéke azonban a pályázat következő helyezettjét illeti, a harmadik díj értéke, pedig a negyedik helyezettét." A Tompa Miklós társulat vezetősége és a Prospero Alapítvány kuratóriuma a sajtó rendelkezésére bocsátotta Kiss Csaba levelét,amelyet Béres András művészeti igazgatónak címzett. Ebből idézünk: „Amikor tavaly szeptemberben az ERDRAMIL-pályázat hírét meghallottam, nagyon megörültem neki, végre egy szellemi munkára serkentő, komoly erdélyi pályázat - új művek, friss színházi fuvallatok és a mindig izgalmas drámaírói versengés ígéretével. El sem tudom mondani, mekkora volt a csalódásom, amikor kézhez kaptam a pályázat kiírási szövegét, s abban a „román állampolgárság" mint szűkítő feltétel szerepelt. Úgy éreztem, mintha gyökereimet, szellemi, és lelki azonosságtudatomat harcoltátok volna meg ezzel a kitétellel. (...) Én nemcsak érzelmi udvariasságból, születésem és nevelkedésem alapján vagyok ma is ,,erdélyi", hanem mert a gondolkodást, a hovatartozás lelki és tudati hajszálgyökereit nem lehet átültetni. Ezért kérlek, bocsássátok meg nekem ezt a lázadást, és fogadjatok el egy pályázat erejéig ,,tiszteletbeli" román állampolgárnak." Tehát elméletben Kiss Csaba maradt a második díjas. Gyakorlatban az első díjat, a 40 millió lejt Hatházi András vette át. A második díjazottnak járó 20 millió lejt Láng Zsolt kapta. A harmadik díjazottnak járó 10 millió lejt Kincses Elemér felesége vette át a Csatorna című UNITER- díjas színműért. Hatházi András színművésztől megkérdeztük: - Eddig is írt színdarabokat, vagy ez volt az első? - Ez az első színművem. - Mikor játszódik a díjnyertes darab? - A második világháború vége felé. - Idén ősszel Parászka Miklós rendező Marosvásárhelyen színre viszi a darabját. Ön mint színész kér-e főszerepet az előadásban ? - Nem. Erre nem gondoltam. - Meglepte-e, hogy megnyerte a drámapályázatot? - Nagyon meglepett. Láng Zsolttól megtudtuk, hogy jelenkori témát dolgozott fel díjnyertes drámájában. Reméljük, hogy a legjobb pályamunkákat viszontlátjuk majd a hazai magyar társulatok előadásában. MÁTHÉ ÉVA Kovács Levente, a Prospero Alapítvány kuratóriumának elnöke adta át az első díjat Hatházi Andrásnak . Fotó: Máthé Éva / RMSZ