Romániai Magyar Szó, 2002. november (14. évfolyam, 4293-4323. szám)
2002-11-01 / 4293. szám
Új sorozat 4293. szám 2002. november 1., PÉNTEK Ára: előfizetőknek 2115, darabonként 4000 lej Tel.: 224 29 62, 222 58 02, 222 94 41, 224 36 68 Fax: 224 28 48 E-mail: rmsz@pcnet.ro Bucure-jti, Piaja Préséi Libere 1 INTERNETEN az RMSz az alábbi címről hívható le: http://www.hhrf.org/rmsz Lapzártakor: (2002. október 31-én, 14.30-ig) A magyar honvédelmi miniszter a Foreign Affairs bírálatáról (Budapest) • Juhász Ferenc magyar honvédelmi miniszter szerint Magyarország az elmúlt négy esztendő során távolabb került a NATO- tól, mint valaha is volt, éppen ezért a mostani vezetésnek e területen komoly teendői vannak, hiszen az ország részt kíván vállalni a nemzetközi közösség feladataiból. A miniszter annak kapcsán nyilatkozott, hogy a Foreign Affairs amerikai külpolitikai folyóirat novemberdecemberi számában súlyos bírálat érte az előző magyar kormányt. Juhász Ferenc elismerte: külföldi útjai során komoly kritikai észrevételeket kapott a Magyar Honvédséget illetően, ezekről az Országgyűlés honvédelmi és a külügyi bizottságát is tájékoztatta. Hangsúlyozta: a NATO-ban nincs olyan, hogy kizárás, a politikai partnerek egymás tevékenységét figyelik, képességeiket pedig a többi tagország felajánlásaihoz igazítva próbálják meghatározni. A magyar felajánlásokról a hét elején egyeztetett a parlamenti pártokkal, a megbeszélésen azonban sajnos a Fidesz nem vett részt. (Az MTI nyomán) Jövőre megoldódnak a szilágyságiak ivóvízgondjai (Kolozsvár) • Az úttörő terv megvalósítása mintegy 20 millió euróba kerülne, az eltető folyadékot pedig Kolozs megyéből szállítanák. Decemberben a Kolozs megyei tanács illetékesei részt vesznek Szilágy megyei kollégáik tanácskozásán, s akkor a részleteket is megbeszélhetik. Szilágy megye tanácsa a csőrendszer létrehozását kell hogy pénzelje, s akkor semmi akadálya, hogy éjjel-nappal, másodpercenkénti 460 literes hozammal a víz eljusson Zilahra s más Szilágy megyei településekre is. (Turos-Jakab László) Levél a durván elhallgattatott udvarhelyi asztaliteniszezők ügyében (Bukarest) • Markó Béla szövetségi elnök az RMSZ október 29-i számában a kézdivásárhelyi női, illetve a székelyudvarhelyi férfi asztalitenisz csapattal szemben elkövetett diszkriminatív, anyanyelvhasználatot tiltó sportszerűtlen bírói eljárásról szóló hír indíttatása kapcsán levélben fordult Georgiu Gingaras ifjúsági és sportminiszterhez. A szövetség elnöke, miután részletesen tájékozódott a történtekről, a miniszterhez intézett levelében a romániai sportélet és a sportszerűség rendkívüli hagyományaira utalva hívta fel a tárcavezető figyelmét az országos asztalitenisz tornán történt kellemetlen eseményre. Markó Béla rámutatott arra, hogy a sport az a terület, ahol a (Folytatása a 8. oldalon) ORSZÁGOS DEMOKRATKUS Magyarország a NATO fekete báránya? (New York) • A New Yorkban megjelenő Foreign Affairs november-decemberi számának nyitóírása a NATO-ból való kizárás mechanizmusának megteremtése mellett érvel. A Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának programigazgatója, Celeste Wallander elsősorban Magyarország példájával kívánja igazolni, hogy az atlanti szövetség bővítése nem éri el a várt eredményeket, ha az új tagokat a belépés után már semmi sem ösztönzi az elvárások betartására. A szerző szerint a NATO katonai hatékonysága az azonos értékeket valló és demokratikus intézményrendszereket fenntartó országok biztonságpolitikai együttműködésének eredménye. A politikai összetartó erő gyengülése a katonai szervezetnek is kárt okoz. A NATO-nak az újabb bővítési körről határozó prágai csúcstalálkozón szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy nincsenek eszközei arra, hogy az új tagokat további reformokra ösztönözze. Wallander idézi Keleti György korábbi honvédelmi minisztert, aki idén júniusban elismerte: a csatlakozási tárgyalások során Magyarország sok mindent megígért, tudván, hogy ezeket később úgysem lehet számon kérni. Egy névtelenül nyilatkozó „vezető európai biztonságpolitikai személyiség” szerint „Magyarország elnyerte a legkiábrándítóbb új NATO- tag clijét, pedig ezért verseny folyt”. Érvként „a korábbi magyar kormány antiszemitizmusát, a szomszéd országokkal szemben támasztott - nem területi - követeléseit és a balkáni stabilitás megteremtésében játszható szerepének elmulasztását” hozta fel. Az új Sár honvédelmi miniszter,z Ferenc a NATO főtit(Folytatása a 8. oldalon) Rendhagyó találkozó (Sepsiszentgyörgy) • A Pallas-Akadémia Kiadó három új könyvét hozta el szerdán Sepsiszentgyörgyre. A helybeli képtárban a megszokottól eltérően sokan gyűltek össze, hiszen a három könyv egyike Domokos Géza Éveim, útjaim, arcaim című önéletírása volt, mellyel kapcsolatosan Bíró Béla publicista „használati utasításában" felhívta a figyelmet: a fiatalabb generációnak rengeteg kérdése lehet. Domokos Géza elmondta, nem a politikáról, nem a közéletről, nem a társadalomról akart beszélni ebben a könyvben - megtette ezt előző könyveiben, az Esély három kötetében, valamint az Igevárban, hanem önmagáról. Ami pedig az elmúlt évtizedeket, a diktatúra, a kommunizmus idejét illeti, jelentek meg könyvek, és még jelennek meg. A szerző vallomása szerint egyik legnagyobb gondot a könyv megírásakor a moszkvai évek jelentettek, hiszen, ha annak idején a nyugaton végzettek érezték úgy, hogy a megbélyegzés elkerülése végett jobb ha hallgatnak arról, hol szerezték tudásukat, diplomájukat, most épp a fordítottja működik - nem nézik jó szemmel azt, aki a Szovjetunióban (Folytatása a 8. oldalon) AZ ANYAORSZÁGBAN, SZERDÁN... (Budapest) • Nyolcadik alkalommal került sor magyarromán igazságügy-miniszteri találkozóra, ez alkalommal Gyulán - adják hírül a magyar lapok. A kétoldalú tárgyaláson szó volt a két országban kialakult pártfogói rendszerről, a büntetés-végrehajtási intézetekben raboskodó személyek emberi körülményeinek javításáról, továbbá érintették a magyarországi kisebbségek önkormányzatiságáról szóló törvénnyel kapcsolatban felmerült gondokat. A büntetésvégrehajtást illetően arra a közös megállapításra jutottak, hogy a börtönbüntetésekre alternatív megoldásokat is kell találni, azaz az elítélt a lehető legkevesebb időt töltse a börtönben, és az illetékesek tegyenek meg mindent társadalmi visszailleszkedésük érdekében. Magyarországon szó van magánbefektetők megjelenéséről a büntetésvégrehajtó intézmények építésénél. Rodica Stanoiu igazságügyiminiszter találkozott Gyulán a Magyarországi Románok Országos Önkormányzatának elnökével, Cresta Traiannal is. A román miniszter szerint azért kifogásolható a nem kisebbségi származásúak bekerülése az önkormányzatokba, mert azok nem érzik át az adott nemzeti kisebbség problémáját. Bárándy Péter jelezte, hogy keresik a megoldást. (Bukarestben -ugyancsak szerdán - tartott sajtótájékoztatóján Doru Vasile Ionescu, a Határon Túli Románok Hivatalának vezetője kijelentette, hogy a román kormány szorgalmazni fogja a magyarországi nemzeti kisebbségek parlamenti képviselethez jutását, és a magyar választási törvény módosítását olyan értelemben, hogy a nemzetiségi önkormányzati választásokat ne lehessen kijátszani. Támogatják a magyarországi románok (Folytatása a 8. oldalon) 2 — 1985. szeptember 21-től, minden évben, november elsején, kijárok a temetőbe. Az előtt is, bármerre jártam, első útjaim egyike a temetőbe vezetett. Pedig akkor még nem tudtam azt, amit ma már fájóan érzek: csak azt értékeli igazán az ember, akit visszavonhatatlanul elveszített. Az utóbbi években áldott emlékű jó apámat, és öcsémet veszítettem el. Mindkettőjük felett a sors kegyetlen ítélőszékén mondatott ki ítélet élt hatvanegy, illetve alig több mint harminc évet. Haláluk előtt, ha egy településre érkeztem, azért kerestem fel elsőnek a temetőt, hogy fogal-maamat alkossak magamnak arról, kik is voltak azok a számosak és névtelenek, akik ránk hagyták azt a jelent, melynek hétköznapjait próbáltam megismerni. Lélekben talpig gyászban álltam minden síremlék előtt, próbálva megfejteni a megfejthetetlent, hogy mit is várna el tőlem, kései utódtól, az eltemetett? Lehet, hogy szabó, csizmadia, kőműves, könyvkötő, kereskedő vagy ki tudja hány, ma már esetleg csak középkori várak bástyái nevében őrzött mesterség űzője, vagy éppen fejedelem volt. Mert erdélyi sírkertjeink tele vannak fejedelmi csontokkal. S ha éppen nem egykori hús-vér létükben kékvérű, akkor költői vagy más irodalmi műfajú, de nem utolsósorban társadalmi, képzőművészeti, politikai vagy tudományos fejedelmek hamvaival. Szent László fejedelemtől Bethlen Gáborig, Misztótfalusi Kis Miklóstól a Bolyaiakig, Aranka Györgytől Szilágyi Domokosig. Akikre emlékeznünk, ma, kegyelet, s akiknek hiánya - az idő távlatából - veszteség. Tudom, hogy minden halál fájdalmas. Személy szerint mégsem a sok halott fáj. Akinek a távozása viszont igazán sajog lelkünkben, azok, akiket első szám egyes személyben gyászolunk. Ma, november elsején minden halottnak kijár a kegyeletteljes emlékezés. Idő kérdése csupán mikor lépnek közvetlen hozzátartozói a személyes fájdalom megélésével azok sorába, akikről már csak múlt időben beszélhetünk. A sírokra helyezett egy szál, vagy egy csokor virág, a gyertya lángja jelzések arról, hogy a közülünk eltávozottak - emlékezetünkben - élnek. Méghozzá addig, ameddig van, aki emlékezzen rájuk. Mert a halál igazi pillanata nem az, amikor porból lett testünket visszaadjuk a földnek, hanem mikor nincs, nem lesz már, aki emlékezzen ránk. Kölyökkoromban elsőként nagyapám volt az, aki kivitt a temetőbe, s végigmutogatta a sírokat, ahol kutyabőrrel felkent őseim nyugszanak. Láttam őseim sírhantjait éppúgy, mint azokat a nadrágszíj-földeket, melyeket szintén nagyapám (még az átkos időkben) mint jussomat mutatott meg, s melyekkel Marosvásárhely-Kézdipolyán, jó háromszáz kilométer távolságán, ma gazdálkodnom kell(ene). Azóta már nagyapám is kutyabőrös őseim, örök oldó- és kötőanyag mivoltában tért meg abba a földbe, mely engem ma is fogságában tart. Idén nem tudtam elmenni nagyapám sírjához gyertyát gyújtani - apám és öcsém sírjánál emlékezem rá. Meg nagyanyámra, aki az embertársai iránti végtelen megértést testesítette meg. Ha élne anyai nagyapám (vasutas volt) nagyon szigorúan olvasná most fejemre: a vonat megy, az erkölcs marad. BÖGÖZI ATTILA (a szerző újságíró) Hamvak és sírkertek Fotó Máthé Éva /RMSZ - a szerző vonatkozó jegyzete a 8. oldalon Életkép: interetnikus nyomor