Romániai Magyar Szó, 2003. március (15. évfolyam, 4406-4435. szám)

2003-03-01 / 4405-4406. szám

ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP 4405-4406. SZÁM_______________________* 2003. MÁRCIUS 1-2., SZOMBAT-VASÁRNAP ÁRA 4000 LEJ, ELŐFIZETŐKNEK 2308 LEJ Lapzártakor megtudtuk: (2003. február 28-án, 14.40-ig) Kasza József a múlt bűneiről és az önkormányzati társulásról (Belgrád) • Kasza József, az Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a NIN belgrádi hetilapnak nyilatkozva rámutatott: az elmúlt évtized gyűlöletszító politikája miatt ötven­ezer magyar hagyta el a Vajdaságot, ezért pártja felkérés esetén kész bizonyítékokat szolgáltatni Vojislav Seselj radikális pártve­zér ellen a hágai Nemzetközi Törvényszék­nek. A milosevici korszakban - amelynek aktív szereplője volt Seselj - sok támadás érte a kisebbségi közösségeket a Vajdaság­ban. A magyarokra különösen lélektani nyomás nehezedett: meggondolatlan politi­(Folytatása a 8. oldalon) ___—fflb_______ Anyanyelven egy szót sem?­ ­Sepsiszentgyörgyi • A hét derekán tartott összejövetelükön elgondolkodtató közleményt fo­gadtak el a Hargita és Kovászna me­gyében működő román civil szer­vezetek: a parlamenti politikai pár­tokhoz címzett felhívásukban he­vesen szót emeltek a kisebbségek anyanyelvének bírósági használata ellen, károsnak tekintvén minden olyan korábbi döntést is, amely az anyanyelv közigazgatási használatát biztosítja. A közlemény olvasása megannyi aggodalmat sejtet: a civil képződmények - ha valóban azok -, a nyitottsági társadalom szószólói kellene legyenek. Nyilatkozataik­ban a párbeszéd, az érdekek köl­csönös tisztelete, a jogok érvénye­sítése mellett „kardoskodnak”, de sorozatos kezdeményezéseikkel a nemzetiségi anyanyelvhasználat ellen lépnek fel! Döntésük azért is fura, mert néhány héttel ezelőtt a kormánypárt vezetőinél tett láto­g­gatásukon épp az EU 1201-es aján­­ására hivatkozva, alanyi jogon par­lamenti helyet igényeltek a Har­­gita-Kovászna megyében „kisebb­ségben” élő románság számára. (Flóra Gábor) Csodára várunk Jön-e új generáció? (Nagyvárad) • „Kiábrándult és elanyagiasult korszakok mindig voltak, de mindig jött valami erkölcsi, szellemi vihar, ami elhozta az új nemzedéket, ilyenek voltak például Adyék.” És milyen legyen az anyaországi magyarság képe rólunk, erdélyiekről? Az iskolák, a magyarországi közkultúra nevelői feladata, hogy megváltozzék a ki­lencvenes évek második fele óta tapasztalható gyanakodás, az elhi­­degülés, és hogy az anyaországi közvélemény pontos ismeretek bir­tokában megfelelően el tudja he­lyezni az itteni magyarságot. Dr. Po­­mogáts Béla budapesti irodalom­­történész, az Illyés Közalapítvány elnöke e gondolatokat Nagyvára­don, a Holnap versantológia reprint kiadásának bemutatóján mondotta február 27-én, a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben elin­dított Könyvtári esték sorozat ven­dégeként olvasói kérdésekre vá­laszolva, miután a váradi Parnasszus költőiről szólva felidézte azt az 1908. szeptember 27-ét, amikor a nagyváradi városházán hatalmas matinén köszöntötték a Holnapot. Két fontos hatás érte akkoriban Váradot: a Nyugat megjelenése 1908 januárjában, s főként a szep­temberben megjelenő, hatalmas vissz­(Folytatása a 8. oldalon) Szili Katalin romániai látogatása Újabb magyar-román együttműködési megállapodás (Bukarest) • Stratégiai partnerséget megteremtő együttműködési programot írt alá csütörtökön Bukarestben Szili Katalin, a magyar Országgyűlés és Valer Dorneanu, a román képviselőház elnöke. Mind a magyar, mind a román törvényhozás először kötött ilyen típusú együttműködési megállapodást egy másik ország parlamentjével. A háromnapos romániai látogatásra érkezett ma­gyar küldöttség tagjai között volt Kovács Tibor (MSZP), Lázár Mózes (Fidesz), Csapody Miklós (MDF) és Béki Gabriella (SZDSZ) parlamenti képviselő. (Folytatása a 8. oldalon) A világ legmagasabb épülete a Világkereskedelmi Központ helyén A daganatos betegségek számos fajtájára hatásos gyógymódot dol­goztak ki. A különböző daganatok korai felismerését segíti egy új ma­gyar diagnosztikai eljárás, amit egy budapesti laboratóriumban vé­geznek Tülök István gyógyszerész, biokémikus szabadalma alapján. A laboratóriumban a vérvétel után vizsgálhatják az anyagcsere-válto­zásokat, meghatározhatják a vérképző szervek zavarainak mértékét, valamint a máj, a vese, a zsíranyagcsere, vashiányos állapot esetleges változásait. Ez a szűrővizsgálat az első a világon, amely anyagcsere­­folyamat-zavarok felderítésével foglalkozik, s érdeklődtek már iránta Kanadából, Indiából és az Egyesült Államokból is. A képen: a véra­nalizáló berendezésnél. (Washington) • A világ legma­gasabb épülete emelkedik Dél-Man­­hattan fölé a 2001. szeptember 11-ikén lerombolt Világkereskedelmi Központ helyén Daniel Libeskind amerikai építész terve szerint. New Yorkban ugyanis csütörtökön bejelentették: a Berlinben élő építész nyerte el az Alsó-Manhattan-i Fejlesztési Tár­saságnak a terület újrahasznosítására kiírt pályázatát. A terv szerint az 530 méter magas toronyépületet öt mértani alakzatú alacsonyabb felhőkarcoló, valamint további kisebb, kulturális célokat szolgáló épület venné körül. A főépület tornyának tűhegyet formáló csúcsa 1776 láb (541 méter) magas lesz, ami az Egyesült Államok mega­lakulására, a függetlenségi nyilatkozat évére és a „demokrácia tartósságára” utal. A 70. emelet fölötti szinteken kia­lakítandó zártterű, üvegházszerű ker­tek az „élet igenlését” jelképezik. A terv megőrzi a lerombolt iker­tornyok helyén tátongó gödör egy ré­szét, ahol emlékmű és múzeum léte­sül, és az épületek körülötte csoporto­sulnak. A Nap járását kiszámolva az épületeket úgy tervezték, hogy azok elhelyezéséből adódóan ék alakú természetes fény mintegy mutassa az irányt a látogatóknak a terrortáma­dások csaknem 2800 áldozatának emlékhelyéhez. A pályázatot először tavaly írták ki, majd a beérkezett tervek heves bírálata miatt újabb fordulót hirdettek. De­cember 18-án végül kilenc tervet tet­tek közzé, február elején pedig kettő jutott a döntőbe. A New Yorki-i THINK elnevezésű építészcsapat Világkultu­rális Központot javasolt 495,5 ma­gasra emelkedő acélrács-szerkezetű kettős toronyépülettel. A zsűri tag­jaként George Pataki kormányzó Li­beskind tervét támogatta, mivel az szerencsés megoldással magában fog­lalja az emlékművet, s egyben olcsóbb is, mint a vetélytárs THINK csoporté. Libeskind Lengyelországban született, holocaust-túlélők gyermekeként. Ő tervezte egyebek között a német főváros Zsidó Múzeumát. (MTI) Daniel Liebskind építész tervei nem csak merészebbek és az emlékhely hangulatához és funkciójához illeszkedőek, hanem olcsóbbak is vetélytársaiénál MTI Fotó: Balaton József _ HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL __________ Létfenntartó agráriummal az EU-ba? A Gallup Románia és Metro Media Transilvania készítette hazai „rurális" Eurobarométer nemrég ismertetett adatai ugyancsak meglepték a bukaresti médiát. (A politikusok ezután mondják el véleményüket, minden bizonnyal enyhíteni igyekezve a közvélemény-kutatás lesújtó eredményeit.) Meglepték, mert kétes előszeretettel csak politikai-gazdasági botrá­nyokkal, bűncselekmények sorával, az emberi létet lealacsonyító jelenségekkel foglalkozik, s így az ország lakosságának majdnem felét kitevő falusi társadalom szinte nem létezik számára. A kereskedelmi tévék, a napilapok - a kormánynak és pártjának is odamondva - úgy tálalták a felmérést, mintha az agrárium állapota csak az elmúlt hetekben készült „barométer” idején jutott volna olykor középkort idéző nívóra. A rácsodálkozás részben érthető, ám az EU-csatlakozás szempontjából az eredmények komoly próba elé állítják Románia főtárgyalóját, aki eddig derűlátóan nyilatkozott a fejezet lezárási esélyeiről (s volt ideje a lényeg helyett a magyar-román pálinkavitával is foglalkozni). Bár Bukarestben bevett szokás vitatni a közvélemény-kutatás eredményeit, a mai romániai falu állapotát tettenérő mostani felmérés a lehető legtárgyilagosabb. A kissé nehézkesen, de zárójeles magyarázatokkal közérthetővé tett kérdésekre adott válaszok reális képét nyújtják mindannak, ami a falu életében az eltelt 13 év alatt történt, illetve nem történt. A falun élők zöme hallott ugyan az EU-ról, s támogatja az ország csatlakozását, de legtöbbjük elismeri: létfenntartó gazdálkodást folytat, megélhetését a kis téesz-nyugdíj vagy az állami biztosítja. A vidékfejlesztést támogatni hivatott uniós SAPARD-programról alig harmaduk hallott, a csatlakozás előnyeiről, a várható szigorításokról meg kevesebben tudnak. S hogy a gazdálkodás jövedelmet hozó vállalkozás is lehet, arról alig 6-7 százalék­ban vannak meggyőződve. (Tanulságos lenne régiókra lebontottan is vizsgálni a kérdést, hiszen a tv-ben megszólaltatott regáti földműves éppen olyan értetlenkedve fogadta a riporter csatlakozással kapcsolatos kérdéseit, mint alvinci sorstársa, amiben kissé kétel­kednünk kell, hisz az erdélyi földműves már a hagyományok, előzmények okán is másként viszonyul a gazdálkodáshoz, mint az ókirályságbeliek). Az EU-pénzekből készült felmérésre azonban nem a sajtónak kell odafigyelnie elsősorban, hanem a kormányzatnak meg a politikai elitnek. Mely eddig nyilatkozatait - s a szubvenciós pénzek elúsztatását - leszámítva semmi kézzelfoghatót és eredményre vezetőt nem tett az ágazat korszerűsítéséért, a szinte tízmilliós falusi társadalom korrekt tájékoztatásáért, támogatásáért. S ha mégis, akkor azt politikai megfontolásokból tette, mint legutóbb a műtrágya-támogatással, amikor csak 2,5 hektárig elmenően juttatott ingyen termésfokozót, hisz a majdani választások reményében éppen a kisgazdák milliós tömege számít, s nem a nagybirtok, mely képes a korszerű gazdálkodásra. Akárcsak a fűtési pótlék meg egyéb szociális juttatások esetében, a mezőgazdaság szubvencionálását is kor­teshadjáratként képzelik el a kormányzatok ahelyett, hogy végre koherens agrárpolitikát kidolgozva az EU-csatlakozást ténylegesen elősegítő korszerűsödés útján indítaná el az ágazatot, mely aztán esetleg az ország unióbeli esélyeit is növelhetné. FERENCZ L. IMRE (a szerző újságíró)

Next