Romániai Magyar Szó, 2003. július (15. évfolyam, 4525-4555. szám)
2003-07-01 / 4525. szám
4525. SZÁM Lapzártakor: Magyar-román vegyesbizottság miniszteri szintű ülése július 18-án (Budapest) • Magyarország kész kétoldalú tárgyalásokat folytatni a szomszédos országokkal a kedvezménytörvény alkalmazásáról, ezért javasolja, hogy külügyminiszteri szintű tárgyalásokat rendezzenek e kérdésben - mondta Kovács László külügyminiszter hétfőn Budapesten, miután találkozott Rolf Ekeusszal, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet nemzeti kisebbségekkel foglalkozó főmegbízottjával, s bejelentette: a románmagyar vegyes bizottság miniszteri szintű ülése július 18-án Bukarestben lesz. (MTI) _ Kisvárdai Fesztivál XV. Díjfürdő, langymeleg... Kisvárdán az idén 17 díjat osztottak ki. A nyertesek száma: 24. A résztvevő társulatok száma: Erdélyből 9, Vajdaságból 4, Felvidékről 3, Kárpátaljáról 1; összesen 17. A díjak és a társulatok száma egálban van. Utóbbiak javára döntené a mérleget a három színi tanoda - a marosvásárhelyi, a kolozsvári és az újvidéki. Sajnos, csak ez utóbbi produkált jegyezhetőt. És több lehetett volna a társulat, mint a díj, ha a temesvári Csiky Gergely, Színház is eljött volna a fesztiválra, így viszont, potenciálisan, mindenki kaphatott díjat. Jó versenyezni Kisvárdán. És most lássuk a zsűri bűvészmutatványát! (1.) „A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának fődíját megosztva kapja két, a klasszikusok mai színpadra állítását eltérő alkotói módszerekkel, kiemelkedő szakmai színvonalon megvalósító előadás: Marlowe drámájának erőteljes színházi nyelvet teremt,ő megfogalmazásáért a Kolozsvári Állami Magyar Színház Doktor Faustus tragikus históriája című előadása (rendező: Mihai Maniutiu) és a Csehov-mű napjainkra érvényes interpretációjáért, a dráma kapcsolatrendszerének árnyalt bemutatásáért a Komáromi Jókai Színház Sirály című előadása (rendező: Telihay Péter).” A Doktor Kaustus előadása méltán (Folytatása a 16. oldalon) MVEk_____________ _____________cim_____________ Éradony ünnepe Kiáltó kövek intelme (Nagyvárad) • Apró érmelléki falu Éradony, megbújik az Ér-csatorna alatt, a körös-körül szaladó autók távolában. Egy őszinte ünnep erejéig mégis a világ közepe lett hétvégén... Piros szegfűszál lánykakézből a katolikus templom előtti emlékműre. Konduló lélekharang minden temetetlenért, akit elorozott szeretteitől a háború, a második, a gonoszabbik. Ráncos arcokon sűrűbbé szövődő barázdák, több évtizedes fájdalomkönnyek, rongyossá szorongatott zsebkendők, sötét kendők szemérmébe bugyolált apró nénik kezében csokor virág. Megnyugvás. Béke. Bradonyban június 29-én, a legelső falunapokon avatták s áldották meg a felújított első és második világháborús emlékművet, amely a faluba érkezőhöz azonnal szól: az első világégésben elesettek mellett újabb 18 névvel. Péter-Pál napi templomozásból kivonulók gyűrűjében egy pillanatra sűrűbb, torokszorítóbb lett a csend, nyomatékosabb a szólók üzenete, hiszen így, együtt, már nagyon rég ünnepeltek a településen. Hogy jövőnket építhessük, tisztában kell (Folytatása a 16. oldalon) 2003. JÚLIUS 1., KEDD ÁRA 5000 LEJ, ELŐFIZETŐKNEK 2308 LEJ Fotó: Jiri Dolezal / Prága Szellemes, színes csehországi útinapló indul a lapban megjelenő Kalandozó melléklet 7. számában, Zsidó Ferenc író tollából. A képen: látkép Prágáról, az „aranyvárosról” MTI Fotó: Rózsahegyi Tibor Iparművész álmodta körhinta - gyerekeknek és szüleiknek. A nyár hatványozottan a közös játék időszaka. Ezt sugallja a júliusi Csodavár is, mely lapunk belsejében érdekes nyári olvasmányokat kínál Fodor Imre alpolgármester szerint: Frunda György az egyetlen esélyes! (Marosvásárhely) • A legutóbbi önkormányzati választáskor az RMDSZ talán legkínosabb veresége az volt, hogy Marosvásárhelyen nem sikerült megőrizni a polgármesteri tisztséget. Pedig akkor még többségben voltunk mi, magyarok. Azóta - bár nem számottevően - kisebbségbe kerültünk. A város mindeddig egyetlen demokratikusan megválasztott román polgármestere, Dorin Florea kétségtelenül sokat tett a település arculatának korszerűsödéséért, viszontszerény véleményem szerint nem annyira saját kezdeményezéséből, hanem inkább a román nemzeti körök kemény befolyása, határozott igénye miatt) igen gyakran borsot tör a magyar közösség, a helyi magyar vezetők orra alá. Egyáltalán nem mindegy tehát, ki lesz az RMDSZ jelöltje a soron levő helyhatósági választás idején. Annak, hogy a város első embere azután négy éven át ismét magyar nemzetiségű legyen, két igen fontos feltétele van: egyetlen magyar jelölt legyen, és az olyan karizmatikus, rátermett egyéniség legyen, aki rá tudja venni a város magyar polgárait arra, hogy azon a sorsfordító vasárnapon majd az urnák elé járuljanak. Félő, hogy a legutóbbi voksoláskor is „keresztbe tevő” (Folytatása a 4. oldalon) Kilenc évig folyósít havi járulékot Reiner és Héjjá számára a HHRF az amerikai magyarok adományaiból (New York) • Több mint tízezer dollárt adományoztak az igazságtalanul meghurcolt és jogtalanul elítélt, majd börtönbe zárt Reiner Antal és Héjjá Dezső megsegítésére az amerikai magyarok. A New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF - Hungarian Human Rights Foundation) által március elején indított adománygyűjtő akció célja, hogy anyagilag felkarolja Reiner Antalt és Héjjá Dezsőt, akiket az 1989-es kézdivásárhelyi események kapcsán a román ügyészség igazságtalanul Aurel Agache milicista „meglincselésével” vádol. Az amerikai magyarok szolidaritási akciója lehetővé teszi majd, hogy kilenc évig 1,5 millió lejes havi járulékhoz jusson benne.Antal és Héjjá Dezső, amit életkörülményeik javítására és orvosi kezelésük fedezésére fordíthatnak. A HHRF kolozsvári képviselője máris átutalta a két sokat szenvedett férfinak az első havi segélyt. Az amerikai magyaroknak kiküldött adományozásra felszólító levél szerint Reiner Antal és Héjjá Dezső egyetlen bűne az 1989-es forradalmi eseményekkor az volt, hogy magyaroknak születtek. „Mert a forradalmárok Bukarestben románok, Kézdivásárhelyen pedig magyarok voltak. A románok (Folytatása a 16. oldalon) Roma nap Gyergyószentmiklóson (Gyergyószentmiklós) • Június 27-én hatodik alkalommal szervezett Roma Kulturális Napot Hargita megyében a megyei roma szövetség, s idén helyszínéül Gyergyószentmiklóst választotta, mert - mint Jóni Géza, a szövetség elnöke a déli szemináriumon elmondotta - Gyergyószentmiklóson eredményeket ért el a roma szövetség. A szemináriumon részt vett Demeter Anna tanfelügyelő, Kereső Attila alpolgármester, a Roma Szövetség megyei és helyi vezetői, valamint Tusnád, Lázárfalva, Csíkkozmás és más települések küldöttségei. Sinka Tibor, a megyei szervezet alelnöke ismertetőjében elmondotta, hogy a Roma Nap fő célja megismertetni a térségben élő többségi lakossággal a gazdag hagyományokkal rendelkező roma kultúrát, hogy erről az oldaláról is megismerhesse a roma közösséget a lakosság. Felemlítette azt is, hogy bár a Hargita Megyei Napok keretében tartják a Roma Napot, a megyei tanács rendezvényüket egy bánival sem támogatta, s ha Csíkszereda és Gyergyószentmiklós önkormányzataitól nem kapnak támogatást, nem tudták volna (Folytatása a 16. oldalon) MEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL Kökösi szalonna A kökösi hídon eljártunk néhányszor, '89 decemberének végén a brassói állomáson kellett várnunk valakit, aki Budapestről érkezett, elég az hozzá, hogy áthajtottunk a kökösi hídon, s abban a pillanatban egy terepjáró futott fel Brassó felől, fehér sisakos katonák ültek a két hosszanti padon. Mint egy-egy szobor. Lehet, hogy a visszanézés hozta be a hasonlatot („mint egy szobor”), akkoriban az elnöki kommandó mindennapi horrortéma volt a román tévében, a rettegett USLA, akik épp azon a december végi úton a kökösi hídon... - Rosszul emlékszel - mondja erre az, aki még jól is emlékezhet, mert ott ült a (rosszul emlékező) jobb oldalán a kiskocsiban, amely farát jobbra-balra vetve haladt a különben nem rossz, csak az új hótól éppen megrekkent úton. Rosszul emlékszel, mert igaz, hogy átfutottunk a kökösi hídon, és mint mindig, most is Kányádit idézted, a rád eléggé nem jellemző népnemzeti pátosszal: hogy dörögtek a hídon a székely harangok, s előtte hogy Prázsmár felől szörnyű por és füst kavargott... Csakhogy az a találkozó az USLÁ-val vagy a fene tudja mivel, a kimúlt éra utolsó, taktikai felszívódásra kiképzett egységeivel - ez volt a rendszer legvégső pillanata - nem a kökösi hídon, hanem Hermányban volt. Ott, ahol az út Bodzafordulónak tér, mert oda mentek a fehérsisakosok, aznap este bemondta a tévé. Hogy mit mondott be és mit nem az akkori nagy bolydultságban, nincs is mit tudni. Volt, s ha igaz, elmúlt. De miért ne lenne igaz, az eltelt tizenhárom esztendőben, ha valamitől, akkor ettől megszabadultak az emberek. A diktatúra nyomásától. Amit sokan a pártállami reflex újbóli megjelenésének mondanak, vaskos túlzás, illetve a közélet és politika még csak nem is legfelsőbb szintjein megjelenő packázás. Olyasmi, amit már ötszáz évvel ezelőtt elemlegetett az angol dráma rangidőse, a hivatalnok packázásait a Hamletben. S hogy nem sokat változtak az idők, ebben legalábbis: a párt- és egyéb funkcionáriusok packázásai is benne vannak e középkorban összerakott, és máig leosztható pakliban. Mindezt az egyébként nem sors-, sem perdöntő, e minden szempontból banális és esetleges emléket a sepsiszentgyörgyi piac hozta fel bennem. Az egyik kisbolt ablakán benézve finom paprikás szalonnát láttam. Puha, jól füstölt szalonnát, tán pácolták is valamiben, de ez nem biztos. Ráadásul olcsóbb is volt, mint a többi a piaci soron. - Honnan hozták? - Ez a kökösi szalonna - mondja az aszszonyság, s ez mindenképpen jó leckéje annak, mint keveredik a magasztos, pátoszos, fenséges - mondjuk ahogy jól esik - a köznapival. A napi koszt, a zaba a történelemmel és az önfeláldozással. Gábor Áron a kökösi hídnál halt meg, a székely harangok dörgésének közepette. OLÁH ISTVÁN (a szerző újságíró)